Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-09 / 339. szám, péntek

Jogok és kötelességek ÚJÉVTŐL LÉP ÉRVÉNYBE AZ ÚJ SAJTOTÖRVÉNY A nagy érdeklődéssel várt, 1987. Január 1-től érvénybe lépő AJ sajtótörvény feladata mindenekelőtt a régi jogszabályoknak olyan módosítása, amelynek alapján a sajtó a polgárokat a valóságnak megfelelő, pontos és kimerítő tájékoztatásban részesítheti. A polgárok az ilyen tájékoztatásra jogot formálhatnak. Megkövetelhetik a szoros együttműködést a sajtóval, mely érdekeiket védelmezni és nézeteiket tolmácsolni köteles. Mondanunk s^m kell, hogy ennek az intézkedésnek politikai jelentősége és nevelő hatása van, mert beavatja a polgárokat az államigazgatás ügyeibe, és aktiv részvételre készteti őket a gazdasági és kulturális építésben. Az új előírások arra KÖTELEZIK A GAZDASÁGI SZERVEZETEKET, legyenek a sajtó segítségére és késedelem nélkül bocsássák rendelkezésére a kért, az igazságnak megfelelő adatokat. Ezt a szervek és szervezetek csak abban az esetben tagadhatják meg, ha állami, gazdasági vagy szolgálati titokról, esetleg olyan tájékoztatásról van szó, melynek közzététele ellenkezik az állam, illetve a társadalom érdekeível, esetleg a polgárok jogaival. A társadalom vagy a polgárok jogos érdekeit veszélyeztető tájékoztatás nyilvánosságra hozatalát a törvény a szólásszabadság, illetve a sajtószabadság megsértésének tekinti. HELYREIGAZÍTÁS abban az esetben követelhető, ha a sajtóban megjelent valótlan, vagy az igazságot elferdítő állítás alapján valamely szervezet vagy polgár jó nevén esett csorba. A törvény itt kifejezésre juttatja a sajtó, a tömegtájékoztató intézmények, illetve a polgárok azonos jogait, és a szocialista társadalom kötelességét látja a polgárok becsületének védelmében. Az erkölcsi elégtételnek nálunk — a kapitalista államokban meghonosodott gyakorlattól eltérően — mentesnek kell lennie minden formalizmustól, és tisztán a materiális igazság elvéből kell kiindulnia. A helyreigazításra vonatkozó részletek megoldása (forma, szövegezés, a közlés ideje és elhelyezése stb.) a sértett fél és a sajtó felelős képviselője, a főszerkesztő közötti megállapodástól függ. Amennyiben megegyezésre nem kerül sor (pl. a helyreigazítás közlésének megtagadása esetén), a sértett fél jogait bírósági úton érvényesítheti. Itt egyben azt is hangsúlyozzuk, hogy a sajtó útján nyújtott elégtétel nem zárja ki azt, hogy a sértett fél a Polgári Törvénykönyv alapján is érvényesítse igényét. A két törvény közötti különbség ugyanis az, hogy míg a sajtótörvény alapján pusztán erkölcsi elégtételről lehet szó, a Polgári Törvénykönyv szélesebb körű jogokat biztosit, mert a kárral arányos anyagi elégtételről beszél. A további különbség, hogy a sajtótörvény alapján érvényesíthető követelmény kizárólag a főszerkesztőt érintheti, míg a Polgári Törvénykönyv előírásai szerint mások Is, pl. a kiadó, a szerző ls perelhető. Az új sajtótörvény szerint tehát az említett megegyezés híján a sértett fél annak a lapnak a főszerkesztőjét fa rádió és a tv esetében ugyancsak a főszerkesztőt és nem az Igazgatót) petell, mely a kifogásolt hírt közölte. A perköltség minden esetben a főszerkesztőt terheli, aki Indokolt esetben visszkeresettel élhet. A felperesnek a per során természetesen TÉNYEKKEL KELL ALÁTÁMASZTANIA ÁLLÍTÁSA IGAZÁT Ez a kötelesség azonban arra, aki csupán helyreigazítást kér per nélkül, nem vonatkozik. A helyreigazítást kérő tehát nem köteles bizonyítani a megjelent tájékoztatás valótlanságát. Elég, ha azt megcáfolja. Ezzel szemben a főszerkesztő — amenynyiben nem hajlandó a helyreigazítás közzétételére — köteles bizonyítani a kifogásolt tájékoztatás helyénvalóságát. A főszerkesztő csak abban az esetben nem köteles a tájékoztatás valódiságának bizonyítására a sértett féllel szemben, ha a lap a hírt valamelyik távirati irodától vette át és a hírforrást is megjelölte. Ebben az esetben a távirati iroda tartozik helyreigazítással és az ő kötelessége, hogy saját költségére biztosítsa az újságokban a helyreigazítás megjelenését. Amint látjuk, a valótlan vagy elferdített közlés sok kellemetlenségre, felesleges költségre adhat okot. Mi tehát a teendő az említett bonyodalmak elkerülése érdekében? A felelőtlenség és a vétkes hanyagság kiküszöbölése. A sajtó a nyilvánosság elé csak leellenőrzött, kizárólag az igazságnak megfelelő adatokat tárhat. Az előzetes ellenőrzés csupán abban az esetben felesleges, ha a hírforrás teljesen megbízható, hiteles és illetékes. Ez az elővigyázatosság a sajtót olvasótábora szempontjából is kötelezi, mely bizalommal tekint kedvelt és megszokott újságjára. A megkésett, hiányos, esetleg a tárgyilagosságot nélkülöző tájékoztatás, nem beszélve a valótlan hírekről, megingatja, kockára teszi a bizalmat. Már pedig a sajtónak a közvélemény kialakításában is oroszlánrésze van Vessünk még egy pillantást A FŐSZERKESZTŐ FELADATAIRA. Felelőssége nomcsak jogi, hanem politikai jellegű is. A lapja színvonalával és a társadalom érdekeinek védelmével kapcsolatban vele szemben támasztott Igények feltétlenül hozzájárulnak az ő és a szerkesztőbizottság tekintélyének megszilárdításához. Emellett a törvény védi a főszerkesztőt mindazok ellen, akik feladatai teljesítésében akadályozzák. Bizonyos feltételekkel közéleti tényezőnek tekintendő Amint az a fentiekből is kitűnik, a törvény támogatja a szabad, igazságos bírálatot. Ezért senkit nem érhet kellemetlenség, senki sem üldözhető. A főszerkesztő és a szerkesztőbizottság is köteles megvédeni azt, aki a társadalom érdekelt szolgálva, Ilyen lellegű híranyagot bocsát a sajtó rendelkezésére. Ugyanakkor az illetékes, érintett szervek, szervezetek és intézmények a bírálatot kötelesek 1 hónapon belül megválaszolni. A főszerkesztőnek szocialista társadalmunk érdekeinek védelmezésében biztos támasza A KÖZPONTI SAJTÖIG AZG ATÖSÁG. A Belügyminisztériumnak ez az önálló szerve a sajtó híranyagát közzététele előtt ellenőrzi. Csupán az olyan tájékoztatások közlését akadályozhatja meg, melyeknek nyilvánosságra hozása az állami, gazdasági vagy szolgálati titoktartás megszegésével járna. Minden más esetben csupán figyelmeztetheti a főszerkesztőt vagy a kiadót, a tájékoztatás megjelenését a lapban azonban nincs joga megakadályozni. Az új törvény kitér a szerkesztők jogaira és kötelességeire, sőt a hazánkban működő külföldi hírügynökségek jogkörével is foglalkozik. Egyúttal azt ls kimondja, hogy a külföldi sajtó egyéni úton való behozatala tilos ugyan, de terjesztés céljából a Művelődésügyi Minisztérium engedélyével Importálható, amennyiben ez nem ütközik a tőrsaclalom érdekeibe. Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy az új sajtótörvény megteremti annak feltételeit, hogy a sajtó és dolgozói a lehető XII. 9. leglelkiismeretesebben teljesítsék a rójuk bízott feladatokat. Magas fokú politikai és erkölcsi színvonalat, valamint olyan 5

szaktudást követel tőlük, amely biztosítéka annak, hogy felelősségük teljes tudatában helytállnak igényes feladataik valóraváltásában. _ KARDOS MARTA E

lszundítottom o meleg fülkében. Tudtam, hogy állunk, régóta állunk mái, de nem bírtam kinyitni a szememet. Miért nem indulunk? — kérdeztem volna a sötétségtől, mely a szempillámra tapadt, de nem bírtam szóra nyitni a szám. Valaki megrántotta a vállamat. Előbb kíméletesen, majd kíméletlenül. A kalauz volt, s ozt mondta: — Prievidza 1 Csodálkozó méltatlankodás ült a szemében, mert még mindig nem mozdultam. Almosán kibámultam az ablakon. A vasúti állomás jelzőtáblája ugyanazt mondta, amit a kalauz. Privigye, — mondtam magamban, mert anyám így mondta valamikor. Csak most jutott eszembe, hogy rokonaim élnek ebben a városban. Az anyám rokonai. Tapoicsányban és Vesztenyicén is rokonaim élnek. Emlékszem, valaha látogattuk egymást. Még élt az édesanyám, és fiatol volt, s a húgom egészen kicsike lány. Nem jártam még iskolába, és rövid nadrágot hordtam. Olykor eljött Jano bácsi, Lojzka néni és Mári néni. Tapolcsányból, Vesztenyicéről és Privigyéről jártak hozzánk." Jótékbabát hoztak a húgomnak. Lojzka néni hozta a játékbabát. Jano bácsi színes, nagy labdát hozott. Mári néni cukorkát, pirosat, sárgát, kéket, zöldet, átlátszó, sima celofánba csomagolva. S mikor anyám Privigyére, Vesztenyicére vagy Tapolcsányba utazott, ő is cukorkát, játékbabát és színes, nagy labdát vitt Jano bácsi, Lojzka néni és Mári néni fiainak, meg a kislányoknak, éppen olyan gyerekek voltak, mint én meg a húgom ... — Prievidza! - mondta még egyszer a kalauz. Csak a második figyelmeztetésre tértem magamhoz. Felugrottam és magomra rángattam a kabátot. Aztán felnyúltam a poggyásztartóba az oktatás kóm ért, s hirtelen mozdulattal lerántottam. Akkor esett a nyakamba Izabella. Nem leány volt, csak egy füzet. Eléggé lapos, bár nem mondhatnám, hogy vékonyka. Vagy száz lap lehetett, spirálisra fűzve. Borítólapján egy név, semmi más, csak egy keresztnév: Izabella. Mikor a nyakamba esett, nem vettem rajta észre az idegen leánynevet. Van nekem is ilyen spirálisra fűzött füzetem. Azt hittem, oz enyém. Zsebredugtam. Nem tudtam, hogy Izabellát dugtam zsebre... Megérkeztem, de nem látogatom meg a rokonaimat. Se Privigyén, se Tapoicsányban, se Vesztenyicén. Mi értelme volna? Meghalt oz édesanyám, Jano bácsi, Lojzka néni, Móri néni is meghalt. Mind meghaltak. Edit és Sanko és Lojzko megnőttek. Mind megnőttek. Talán el is felejtették, hogy anyám játékbabát, színes nagy labdát és cukorkát ajándékozott nekik. Vagy el se felejtették. Hisz én még mindig emlékszem az öregek ajándékaira. Igaz, kinőttem őket, mint a rövid nadrágokat, mint húgom a libbenő, kicsi szoknyát. Kinőttük a gyermekkor örömeit. Most olyan szegény vagyok ... Ha jól meggondolom, már nincsenek is rokonaim. Nincs is kit meglátogatnom. Nem is az a dolgom. Ismerkedem a várossal és az emberekkel. És Izabellával. Aki nem lány csak egy lapos füzet vagy napló. Egy sereg furcsa kérdés és fájdalom ,.. J

árom a várost, s olykor ozt gondolom, jó lenne megtalálni Izabellát. Csakhogy nem bizonyos, hogy itt él, ebben a városban. A füzetéből nem világlik ki. Nincs benne se lakhely, se cím, még vezetéknév se. Talán itt él Privigyén, de az is lehet, hogy Novákyban vagy Handlovón vagy Tapoicsányban vagy Vesztenyicén. Talán ő is rokonom. Igaz, nem mernék a szemébe nézni. Tapintatlanul ellestem legtitkosabb gondolatait. Bizonytalan lelkiismeretfurdalós gyötör. Minek is lapoztam bele ebbe a füzetbe? Éget és nyugtalanít. Végigkísér a város utcáin, kérdegze-t és gondolatokat sugall. Furcsa egy dolog. Von valahol egy lány, oki nincs. - Bajmócon kezdődött minden. Bár sose mentem volna el Bajmócra, — mondja Izabella. Egy szerelem történetét akarja elmondani, mégsem ozt teszi. Közben mindenféle lehetetlen gondolatokkal foglalkozik. Semmi közük a szerelemhez, mégis közük von hozzá, s ha nem a szerelemhez, akkor az élethez, mert a szerelem is élet: öröm vogy fájdalom. Nem lehet elválasztani az élő embertől. Am, Izabella azt mondja, lehet. Késsel vagy orvosi műszerrel. Meg lehet ölni, mint a betegséget, mint az életet. Igaz, Gyógyítani és ölni egyre megy. A betegség is élő valami, vírusz vagy baktérium vagy daganat. Meg kell ölni. De o szerelmet.. ? A szerelem nyári fürdőidény - vogy tragédia. - Bajmóc szép. Privigye stilustolon, hirtelen nőtt munkástelep. A régi város, nem város: falu.. Ezt mondja Izabella, aztán eltűnődik. - Mi az, hogy stílus? Nem tanultam latint. Tudom, ml a Karoling művészet, mi a román stílus, a gótika és reneszánsz, de mi az. hogy stílus? - A futballistára azt mondják: szép a játékstílusa. Olykor ozt is mondják, nagystílű férfi. És mondiák azt is: szocialista életstílus. — Én asszony vagyok. Az asszonyoknak nincsen stílusuk. Aztán egy kurta följegyzés következik: — Stílus = íróvessző. Aztán egy dühös kifakadás három felkiáJtójellel: — Marhaság!!! Ej, ej, Izabellal — mondom a füzetnek. Zagyva és műveletlen vagy. Hogy is lehetne stílusod? A stílus valóban íróvessző volt valamikor. A rómaiak nádból faragták és viasztáblára írtak vele. Aztán elváltozott a szó értelme. A kézjegyet jelenti. Az ember kézjegyét a szoborrá, épületté formált kőben, fában vagy a festő vásznán, a művész utánozhatatlan kézjegyét, a költő és o prózaíró jellegzetes írásmódját. Izabella nem vesz tudomásul. Folytatja a maga monológját. <- Kilencszáz korona a fizetésem. Nem lehet stílusom. A művésznek van stílusa, mert valaki. Én aszszony vagyok. Senki vagyok. — Nem akarok asszony lenni, egy vagy kétszobás lakásban élni, pelenkát, inget, gatyát mosni, se vasalni, se főzni, se tíz évig bútorkölcsönt törleszteni, se egyenjogú lenni... — Szabad akarok lenni! — Most kilencszáz korono a fizetésem. Kilencszáz korona o szabadságom. Ha befejezem a távtanfolyamot, ezerkétszáz korona lesz o szabadságom. Könyvelő vo4t az apám, számokban fejezem ki az élet kis és nagy dolgait... Tehát könyvelő volt az apja. — Könyvelő volt. Sikkasztott. Aztán ült. Most bányász. Nagy szerencse érte. Könyvelő korában nyiszlett, vékonydongájú ember volt. Most erős, egészséges, mint a makk. És kétszer annyit keres, mint könyvelő korában, de engem kirúgtak a főiskoláról, ezért iratkoztam a tóvtanfolyamro ... i- Apómnak autója van, és van stílusa is, legalábbis szombat délután vagy vasárnap, mikor autójába ül és elhajt. Hová? Azt csok ő tudja megmondani. Anyámnak nincs autója, se stílusa, de von sok férfiismerőse... — Nem szeretem oz apámat, gyűlölöm az anyámat... I

zabella nagyon elkeserített. Összekuszált minden fogalmat, stílust, erkölcsöt, asszonysorsot. Izabella rideg teremtés. Havi kilencszáz koronára becsüli a szabadságát. Ebből az összegből nem nagyon ugrálhat. Am egy bányásznak, aki ötödmagáról gondoskodik talán több jut, mint Izabellának? Pedig a bányász nem tanul, mert nem is tanulhat. Korán reggel lemegy a bányába, vagy délután megy le, vagy az esti műszakban. Elfárad, mire újra feltekinthet az égboltra. Nem igen van kedve távtanfolyamra iratkozni. A szabadság az, hogy megtehetek és megteszek valamit, amihez kedvem van. Csakhogy IzabeHo másképp okoskodik — kalkulál és háromszáz koronával több szabadságot akar. Silány szabadság lesz. Izabella stílustalan, hirtelen nőtt munkástelepnek tartja a várost. Hisz épp az a jellegzetessége, az a stílusa, hogy munkástelep. Két-három emeletes téglaházak és ötemeletes panelházak sorakoznak utcáin. Kétszobás, itt-ott háromszobás lakások nyílnak a lépcsőházakból. Világos, száraz, egészséges lakások. Mindegyikben gáz, vízvezeték, fürdőszoba, központi fűtést. Aki roskadozó zsindelytető alól, penészes, nedves vólyogfolak közül került ide, nem kívánhat se jobbat, se szebbet. Szinte látom Izabellát. Gőgösen eíbiggyeszti a száját és azt mondja: — Nem akarok kétszobo-konyhás lakásban élnil Hát hol akarsz élni, Izabella? Azt mondja, három, négy, öt, sőt nyolc gyerek szorong a szűk falak között. Egymás hegyénhátán, kettesével alszanak. Senkinek nincs egy külön zuga, széke, ágya, még a fogkeféjüket is elcserélik. Sorban állnok a fürdőszoba és oz árnyékszék előtt. A szomszédból áthollik a gyerekzsivaj, bömböl a rádió és a televízió, áthollik a férfi szuszogása és káromkodása, a nagy lány bőgése és az asszony siránkozása. — Bobagyár! Nem akarok asszony lenni! Ezt mondja Izabella. Gyűlöli a kisvárosokat, ahol húsz-harmincezer ember él egymás hegyén hátán, mintha galambdúcokba kényszerítették volna őket. Furcsa szédülés fogja el őt, ha kilép a bérház kapuján, és hirtelen a tágas utcán vagy téren találja magát. Feje felett a magasba tornyosuló emeletek, előtte a láthatár felé szökő sugárutak, döcögő, hatalmas autóbuszok. Háta mögött a lépcsőházba nyíló, kis lakások, három-négy lépésnyi <is szobák, egymásra zsúfolt bútorok. Konfekcióbútor. Vitrinek és heverők. Parányi asztalkák és üveg vagy porcelán csecsebecsék. Nem is otthonok, de otthonkák. A bányászok csak a föld alatt bányászok. Otthon részben földről szalajtott, korcs parasztok, volt kisiparosok, elcsapott hivatalnokok, kulákok, és olyanok mint az apja, akik a börtön kapuján át szobadultak ebb® a kétes boldogságba. (Folytatása holnapi számunkban) BABI TIBOR: IZABELLA • • X