Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-08 / 338. szám, csütörtök

A Biztonsági Tanács ma vitatja meg a Rhodesia elleni szankciókat A TASZSZ hírmagyarázata a Smith-kormány politikájáról New York (CTK) — NagyBritannia kérésére ma összeül a Biztonsági Tanács, hogy megvizsgálja a Rhodesia elleni gazdasági szankciók kérdését. Brown angol külügyminiszter már New Yorkban tartózkodik, hogy személyesen Irányítsa az angol küldöttség munkáját. Diplomáciai források szerint Nagy-Britannia csupán a rhodesiai exportszállítmányok kötelező érvényű bojkottját fogja kérni a világszervezet tagállamaitól. De hogy ez a bojkott vonatkozik-e majd az ólaira ls, egyelőre még nem tisztázódott. Nagy-Britannia ezzel ugyanis Jelentős kockázatot vállalna egyik legnagyobb kereskedelmi partnerével, Dél-Afrikával fennálló kereskedelmét illetően. A Brit Nemzetközösség szankcióbizottságának döntő többsége azon az állásponton van, hogy a Rhodesia elleni gazdasági megtorlás az olajra is vonatkoznék, ez ui. a Smith-rendszer gazdaságára nézve nagyon fontos. A bizottság többsége felhívta az angol gyarmatügyl minisztert, hogy tolmácsolja Brown külügyminiszternek azt az óhajukat, hogy a Biztonsági Tanács a legszigorúbb gazdasági intézkedéseket hozza Rhodesia ellen. lan Smith rhodesiai miniszterelnök a tegnapi sajtókonferenciáján megismételte azt a javaslatot, hogy egy semleges bizottság tárgyaljon a rhodesiai helyzetről. Véleménye szerint a brit és a rhodesiai kormány nevezzen ki egy Ilyen bizottságot. A rhodesiai fejleményekkel kapcsolatban az algériai kormány a leghatározottabb intézkedéseket, sőt az erőszak alkalmazását követelt. Dar es Salaamban nyilatkozatot tett közzé az Afrikai Nemzeti Unió, amely a Wilson—

Smith találkozót csalódásnak nevezi. Az únió sürgeti a rhodesiai fajüldözők elleni szigorú megtorlások alkalmazását. A rhodesiai fejleményekhez fűzött kommentárjában Nyikoiaj Turkatyenko, a TASZSZ tudósítója leszögezi, hogy a rhodesiai kérdést nem lehet Smith eltávolísátásával megoldani. A hírmagyarázó megállapítja, hogy ha Smith el is fogadná Wilson feltételeit, ebből a Zimbabwe népének nem sok haszna lenne. A rhodesiai válság egyetlen tanulsága az, hogy most van a legnagyobb szükség az afrikai népek és kormányaik egységére, nehogy a fajüldöző kisebbségi kormány felszámolásának és a többségben levő afrikai nép jogainak a kérdése zsákutcába kerüljön. Az afrikai kormányok ebben a harcukban számíthatnak barátaik támogatására, fejezi be hírmagyarázatát a TASZSZ tudósítója. K i e s i n g e r rugalmasabb külpolitikát ígér összeült az új nyugatnémet kormány Bonn (CTK) — Bonnban tegnap először ült össze az új, nagykoalíciós nyugatnémet kormány, hogy megvitassa a kormányprogram egyes pontjait. A Die Welt című lapnak adott interjújában Kiesinger kancellár kijelentette, hogy mindjárt a jövő év elején találkozni kíván De Gaulle francia elnökkel, majd ezt követően fohnson amerikai elnökkel. Kiesinger kancellár interjút adott a Paris Matchnak is. Hangsúlyozta: elsőrendű és alapvető feladatának tekinti, hogy újra életre keltse a francia—nyugatnémet baráti szerződést. „A Moszkvához fűződő viszonynak igen nagy jelentősége van és lesz is. Ezt a kérdést elhamarkodottság nélkül, józanul akarfuk kezelni, és munkánkban teljes mértékben a realitásokra akarunk támaszkodni" — mondotta Kiesinger, majd hozzáfűzte: „Kapcsolataink megjavítását Párizs segítségével talán meg tudjuk oldani. A többi kelet-európai országot Illetően a kancellár azt mondta, hogy a kapcsolatokat esetről esetre kell megvizsgálni, és a Hallsteln-doktrinát „rugalmasabban" kell alkalmazni. Kiesinger az NDK-hoz fűződő viszonyban ls javulást remél. Hangsúlyozta, hogy az NSZK lemondott a saját atomfegyverekről, de fenntartja magának a jogot, hogy megmondhassa véleményét a megalakítandó európai nukleáris hadseregben. A neonácizmus veszélyével kapcsolatban feltett kérdésre Kiesinger azt válaszolta, hogy valóban van ilyen veszély, legalábbis a jövőt illetően. Ugyanakkor kijelentette, mindent megtesz ennek a veszélynek az elhárítására. néhány strban ALEKSZEJ KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke táviratban üdvözölte U Thantot abból az alkalomból, hogy ismét őt választották meg az ENSZ főtitkárává. Koszigin táviratában kifejezi azt a meggyőződését, miszerint U Thant gazdag politikai tapasztalatai lehetővé teszik, hogy ezután ls sikeresen tegyen eleget felelősségteljes feladatainak. (CTK) AZ NSZK New York-i főkonzulátusának épülete előtt 24órás tüntetést szerveztek az amerikai diákok. A nyugatnémet náci párt újjászervezése ellen tiltakoztak. (CTK) CAGLAYANGIL török külügyminiszter a jövő hónapban Párizsban Ciprusról tárgyal Joannis Tumbasz görög miniszterrel. (CTK) DELHIBEN tegnap „Népi Kongresszus" néven új politikai pártot alakítottak. A pártalakítás gondolata az uralkodó Indiai Nemzeti Kongresszus Pártnak azokban a képviselőiben vetődött fel, akik egy-két évvel ezelőtt kiléptek a kongreszszus pártból. (CTK) SZOMALIA hírügynöksége közölte, hogy etiópiai katonák a szomélial-etiőpiai-kenyai határon megöltek kilenc Szomáliáit. A hírügynökség szerint e gyilkosság összefüggésben van a szomálial-etiópial határincidensekkel. (CTK) A CHILEI kórházak mintegy 40 ezer alkalmazottja kétnapos sztrájkba lépett. Képviselőik bejelentették, ha nem teljesítik bér- és szociális követeléseiket, sztrájkjukat további két nappal meghosszabbítják. (CTK) A HAITI hivatalok letartóztattak öt kubai ellenforradalmárt, akik Kuba elleni akcióra készültek, s eközben megsértették Haiti felségvizeit, — jelentette az AFP. (CTK) MICOMBERO ezredes, a Burundi Királyság volt miniszterelnöke, aki a nemrég lezajlott katonai puccs után a Burundi Köztársaság elnöke lett, kedden kinevezte a 13-tagú új kormányt. (CTK) Űj amerikai mesterséges hold Kennedy-fok (ČTK) — Az Egyesült Államok kedden föld körüli pályára bocsátott egy meteorológiai és távközlési mesterséges holdat. A műhold keringést ideje megegyezik a Föld forgásával, s Így az egyenlítőtől mintegy 35 800 kilométer távolságra állandó pontot foglal majd el. Felszerelése lehetővé teszi fekete-fehér és színes televíziós adások közvetítését. Megérnek a feltételek a kommunista és munkáspártok értekezletének összehívására A moszkvai Pravda cikke a moszkvai tanácskozások évfordulója alkalmából A moszkvai Pravda „Kipróbált, megbízható irányvonal" címmel szerkesztőségi cikket szentel az 1957-es és 1960-as moszkvai tanácskozások évfordulójának. „Ezek a tanácskozások — írja az SZKP Központi Bizottságának sajtóorgánuma — felfegyverezték a kommunistákat új elméleti megállapításokkal, amelyek el nem ismerése vagy revidiálása lehetetlenné teszi a sikeres harcot az imperializmus ellen." A moszkvai Pravda hangsúlyozza: mozgalmunk tömörítésének alapvető módszere az imperializmus elleni akcióegység, az imperialista agresszorok ellen harcoló népekkel való Igazi, nem pedig szavakban hangoztatott harci szolidaritás. A harcoló Vietnamnak nyújtott testvéri segítség még átfogóbb, még hatékonyabb lehetne, ha a kínai vezetőség a jelenlegi harcnak ebben a legégetőbb kérdésében akcióegységre lépne más szocialista országokkal. Mint ismeretes azonban, a Kínai Kommunista Párt vezetői elutasították az SZKP-nak és más testvérpártoknak a Vietnam megsegítését szolgáló közös intézkedésekre vonatkozó minden javaslatát — Írja a Pravda. A klnal vezetőség a kommunista mozgalom fő irányvonalával szembe helyezte saját külön Irányvonalát, amelynek semmi köze a kommunisták nemzetközi seregének érdekeihez. A kínai vezetőség egész párt- és állampolitikáját nagyhatalmi soviniszta céloknak rendelte alá. Természetesen a kommunista és munkáspártok óriási többség* határozottan fellép a KKP vezetőinek ilyen fajta akciói ellen. A marxisták—leninisták — hangsúlyozza a cikk, nem hunyhatnak szemet afölött a körülmény fölött, hogy a KKP vezetőségében levő nacionalista szakadárok aknamunkája következtében súlyos kár éri a szocialista tábor, a kommunista mozgalom egységének ügyét. A Pravda rámutat, hogy az utóbbi Időben a szocialista közösségben csakúgy, mint a kommunista világmozgalomban, egyre nagyobb erővel jelentkezik az akcióegységre való törekvés a béke és a szocializmus érdekében. A Pravda megállapítja, hogy az SZKP nagy jelentőséget tulajdonít a testvérpártok képviselői közti közvetlen kapcsolatoknak. Kiemeli a kétoldalú és regionális találkozások fontosságát és a kommunisták nemzetközi tanácskozásait hatékony formának tekinti a kommunista mozgalom összefogására. „A kommuntsták mindjobban érzik, hogy megfelelő előkészítés mellett meg kell tartani a kommunista és munkáspártok képviselőinek nemzetközt találkozóját. Mint Ismeretes, az utóbbi időben egy sor testvérpárt fejezte ki azt a véleményét, hogy mindjobban megérnek a feltételek a kommunista és munkáspártok új nemzetközi tanácskozásának összehívására. Az elmúlt évek Igen fontos tanulsága az, hogy ott, ahol a szocializmus erői, a nemzetközi antiimperlallsta front erői megőrzik és megszilárdítják egységüket, sikeresen szembe tudnak szállni az imperializmus támadásaival — állapltja meg végezetül a moszkvai Pravda. A kínai és az albán küldöttség provokációja az SZYSZ főtanácsának ülésszakán Szófia (CTK) — A Szakszervezeti Világszövetség főtanácsa 16. ülésszakának napirendi vitájában az albán és a kínai küldöttség tiltakozott a jugoszláv küldöttség részvétele ellen, azt állítva, hogy Jugoszlávia kapitalista ország és követelték, hogy Louls Saillant főtitkár mondja le a Januárra tervezett jugoszláviai látogatását. A provokációs kísérletek azonban méltó visszautasításban részesültek. Agostino Novella olasz szakszervezeti vezető rámutatott: a kínai küldöttség egyetlen célja, hogy megakadályozza a normális munkát. A küldöttek derültségének közepette mondotta el, hogy a SZVSZ vezetősége 1957-ben, éppen Pekingben, a kínaiak Javaslatára újította fel kapcsolatait a jugoszláv szakszervezetekkel. A kínai és albán küldöttség álláspontját Louis Saillant, a SZVSZ főtitkára is elítélte. Kijelentette, hogy álláspontjuk ellentétben áll a Szakszervezeti Világszövetség elveivel és a nemzetközi szakszervezeti egység megszilárdítására kifejtett törekvésekkel. A keddi ülésen felszólalt fosef Hlavička csehszlovák küldött. A csehszlovák szakszervezetek tevékenységéről és külföldi kapcsolatairól beszélt. 196B. XII. 8. A

frika népei nem egykönnyen felejtik el, hogy Nkrumah elnök kormányának megdöntését követően a hatalomra Jutott katonairendőri rezsim kiutasította Ghánából a felszabadító mozgalmak irodáit. Sok szabadságharcost letartóztattak és átadtak jobboldali kormányoknak. Annak teljes tudatában, hogy ezzel esetleg megpecsételik az illető szabadságharcos, vagy emigráns politikus sorsát. A februári puccsot követően a ghanai katonai vezetők úgynevezett jószolgálati küldöttségeket menesztettek a szomszédos afrikai országokba, hogy ezek elősegítsék a Nkrumah elnök idején _ megromlott viszony rendezését. Ezek a küldöttségek feltűnő sikerrel jártak. Nemcsak azért, mert a volt francia gyarmatok reakciós vezetői számára elfogadható rendszert képviseltek, hanem azért is, mert a jószolgálati delegációk nem mentek üres kézzel. Magukkal vitt^.í Ghanában letartóztatott ellenzéki politikusokat, szabadságharcos vezetőket, akiket ajándékképpen nyújtottak át Niger, Elefántcsontpart és Felső-Volta urainak. Leleplezték magukat jelen voltam Addisz Abebában, amikor híre jött, hogy az accrai repülőtéren letartóztatták az etióp fővárosba tartó guineai külügyminiszteri küldöttséget. Hiába érveltek a ghanalak azzal, hogy Sekou Touré állítólag ghanaiakat tart fogságban. Senki sem adott hitelt érvelésüknek, amely arra irányult, hogy a Guinea és az Afrikai Egység Szervezete elKinek a szubverziója? len irányuló kalózcselekményüket leplezzék. Ankrah tábornok és társai egyszerűen fel akarták robbantani az Afrikai Egység Szervezetét, illetve a szervezet harmadik állam- és kormányfői találkozófát. S amikor látták, hogy tervüket kudarc fenyegeti, az „afrikai egység nevében" szabadon bocsátották a guineai küldöttséget. Akarvaakaratlanul ts leleplezték azonban magukat mint az antiimperialista afrikai egység ellenzőit. A Kék Könyv A ghanai katonai vezetők az Afrikai Egység Szervezete csúcstalálkozójával egyidöben „Kék Könyvet" adtak ki Accrában. A kilencvenegy oldalas kiadványnak hangzatos címet adtak: „Nkrumah szubverziója Afrikában". A könyv időzítése nem érte el a remélt sikert. Annak ellenére, hogy ezrével osztogatták Addisz Abebában. az afrikai vezetőket sokkal inkább érdekelte, mi lesz a guineai küldöttség és az értekezlet sorsa, mint az, hogy Nkrumah elnök, az afrikai egység világszerte ismert harcosa milyen állítólagos aknamunkát fejtett ki saját kontinense ellen. A „Kék Könyv" nyilvánvalóan kettős célt szolgál. Egyfelől pontot akarnak vele tenni a Nkrumah elnök személyét és afrikai politikáját lejárató kampányra, másfelől csatlakozni kívánnak azokhoz, akik a kommunista-ellenesség felszításával Igyekeznek minél több pénzt és támogatást kicsikarni az amerikaiaktól és általában a nyugati hatalmaktól. A ghanai katonai rezsim a puccsot követő napokban felszámolta azokat a kiképző táborokat, amelyeket Nkrumah elnök létesített a felszabadító mozgalmak számára. Ezeket a táborokat megnyitották a nyugati sajtó és a hírszerző szervek képviselői számára, amivel megfizethetetlen szolgálatot tettek Afrika ellenségeinek, köztük a portugál gyarmatosítóknak és a dél-afrikai fajgyűlölőknek. A most megjelent kiadvány közre adja a felszabadító mozgalom megsegítésére irányuló intézkedések dokumentumait is. Részletesen leírja, honnan és mennyi szabadságharcos nyert kiképzést ezekben a táborokban. S természetesen, azt sem hallgatja el, hogy ehhez a kiképzéshez milyen szakmai és anyagi támogatást adtak egyes szocialista országok, köztük a Szovjetunió és Csehszlovákia. Külön fejezetek foglalkoznak a katonai rezsim által felszámolt Kwame Nkrumah Ideológiát Intézet tevékenységével, az accrai Afrikai Ügyek Titkárságának munkájával és a Ghanai Ifjúsági Szövetséggel. A dolog lényege: befeketíteni Afrika és a világ előtt mindazt, ami Nkrumah rendszerében fó volt, s mindazt, ami a szocializmus előnyeit bizonyította a ghanai és az afrikai ember számára. Ezért rója fel a „Kék Könyv" megbocsáthatatlan bűnül az Afrikai Ügyek Titkárságának, az Ideológiai Intézetnek és az Úttörő Mozgalomnak, hogy a szocializmus megbecsülésére, az imperialisták és a gyarmatosítók gyűlöletére nevelték az embereket általában, s a fiatalokat különösen. Kinek az érdeke? A ghanai katonai rezsim által közreadott „Kék Könyv" tanulságos olvasmány. Gondos áttanulmánypzása után azonban felvetődik az olvasóban a logikus kérdés: Kinek a szubverziója, s kt ellen? Nkrumah, azzal hogy anyagi és morális támogatást nyújtott a felszabadító mozgalmaknak és a reakciós rezsimek által elüldözött politikusoknak, Afrika és a haladás ügyét szolgálta. S ezt a tevékenységét sohasem rejtette véka alá. A „Kék Könyv" szerzői tévednek, ha egy pillanatig is hiszik, hogy kétes értékű „leleplezésekkel" Nkrumah és a haladás ellen hangolhatják az afrikai népeket. Legfeljebb ismét leleplezik önmagukat, mint a szocializrntfs és a felszabadítás ügyének ellenségeit. Ezzel azonbari nem sok újat adnak Afrikának. S különben ls Joggal tehetjük fel a kérdést: Van-e erkölcsi alapja szubverzióval vádolni Nkrumah elnököt annak a katonai rezsimnek, amely egy törvényes kormány ellen alkalmazott szubverziő eredményeként jutott hatalomra. A ghanai Kék Könyv címlapja.