Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-04 / 334. szám, vasárnap

AZ IRHABUNDA célszerűsége miatt hosszú évek óta kedvelt téli viselet. Bármilyen tartós is a báránybőr, idővel a kabát széle elkopik, a karöltő körül rendszerint elszakadozik, s többszöri javíttatás után végre megállapítok, hogy sajnos, már nem viselhetjük tovább. Hogy ebben az esetben se kelljen teljesen megvállniuk e kedvenc téli holmijuktól, adunk egy jó tanácsot olvasóinknak: A bunda épen maradt részét használják jel téli sportkabát bélésére. Természetesen a vastag irhabundát csakis vékony ballon- vagy vízhatlan anyaggal vonhatjuk be. A KÉPÜNKÖN látható csinos és praktikus modell rágombolható csuklyával készült, amelyet vatelinnal bélelhetünk. Hogy a kabát jobban melegítsen, a hátát egy-egy pánt húzza össze. Az eleje villámzárral csukódik, s bevágott hajtókás zsebei vannak. Sínadrággal és magas nyakú pulóverrel viselve valóban jó meleg, sportos öltözék. JÓ ÖTLET iilili"íilllillliilll«°-. í' A kis méretű konyhában és a modern lakások főzőfülkéjében nagy gondot okoz a háziasszonynak az apróbb konyhai holmik elhelyezése. Egy kis leleményességgel ezen is könnyen segíthetünk. Igyekezzünk minden helyet ügyesen kihasználni. Pl. a beépített konyhaszekrény ajtajára a képünkön látható módon fából vagy műanyagból készült főzőkanál-tartót szerelhetünk. Az ajtó másik szárnyára pedig igelitből egy kis zsákocskát varrunk. Ebben tarthatjuk a szalvétákat, a tízóraihoz szükséges igelitzacskókat, a terítéshez használt kisebb alátéteket stb. Tejben főtt laska: Három tojásból, lisztből, egy kevés vízzel szép sima tésztát gyúrunk, közepesen vastag, rövid metéltre vágjuk, tejben kifőzzük és addig forraljuk, míg a tej elforr. (Nyílt lángra nem szabad tenni, mert azonnal megkozmásodikl) Azután fotró vajba öntjük, tetszés szerint megcukrozzuk, tejben puhított mazsolát, hámozott darált mandulát vagy diót keverünk hozzá. Vaníliás halacskák. Hat tojássárgáját, hét kanál tejfölt és öt kanál lisztet habosra keverünk, s hozzáadjuk a hat tojás kemény habját. A tésztából forrásban levő vaníliás tejbe kanállal kis „halacskákat" szaggatunk. Ha megfőtt, szitára tesszük, hogy a tej lecsepegjen róluk. Azután olvasztott vajban külön-külön megforgatjuk, tűzálló tálba soronként lerakjuk, s a sorok közé darált dióval és mazsolával kevert porcukrot hintünk. Sütőben 10 percig sütjük. Nagyon ízletes és táplálói SZÓFIAI TALÁLKOZÁSOK (1) ľ. ' _ A korszerű gyermekszoba berendezése nagyon C7 K C

J O egyszerű és praktikus. Amint a képünkön is láthatják olvasóink, egyetlen fölösleges bútordarab sincsen a szobában. Ha a helyiséget két gyermek lakja, nagyon célszerű az emeletes ágy, mert kevesebb helyet foglal el. Ahol iskolaköteles korú gyermekek vannak, a tanuláshoz, rajzoláshoz elsősorban munkalapra van szükségük. Ezt a munkalapot a képünkön látható módon, az ablak alatt helyezzük el. Az egyik oldalon játékos polccal, a másik oldalon egy kis szekrénykével toldhatjuk meg. Ebben a szekrénykében helyezhetjük el a gyermek tanszereit, könyveit. A szemben levő fal mellé állítjuk a kétajtós szekrényt. A szekrény és a fal közé a sarokba egy elfüggönyözhető polcot állítunk. Itt helyezzük el napközben a gyermekek ágyneműjét. A gyermekszoba padlózata könnyen tisztán tartható, jól szigetelő gumoíittal vagy PVC-vel vonjuk be. Ez higiéniai szempontból eiőnyösebb, mint a szőnyeg. Ősszel és télen, amikor kalapot, kendőt vagy sapkát viselünk, sok gondot okoz frizuránk rendben tartása. A meleg fejrevaló alatt hajunk gyorsabban zsírosodik, a szépen megfésült frizura összekőcolődik, s a lakkozás sem segít. Gyakran előfordul, hogy hajunk olyan csapzott és ápolatlan, mint a képünkön látható első modellé. Mit tegyünk, hogy olyan legyen, mint a képen bemutatott másik frizura? Télen általában nem mosunk olyan gyakran fejet, mint nyáron. Természetesen, aki nem fél a meghűléstől, ugyanolyan gyakran moshat fejet, mint máskor. Azoknak, akik ritkábban mosnak fejet, azt ajánljuk, hogy vattára csöpögtetett, zslradékmentes nyírvízzel, vagy nem túl átható illatú kölnivízzel zsírtalanítsák a hajukat. Természetesen ez magában még nem elég ahhoz, hogy hajunk szép fényes, rugalmas legyen. Ezt elsősorban úgy érhetjük el, ha naponta alaposan átkeféljük. Erre a célra sűrű szőrű, de nem túl éles kefét használjunk. A hajkefét gyakran mossuk meg. Mosás után hideg ecetes vízzel öblítsük le, hogy a kefe szőre visszanyerje a keménységét. Nyári estén ismerkedtem meg vele. A szobámban ültem, s ő megjelent — a képernyőn. Megjelenésében, előadásmódjában volt valami új, ami feszültséget teremtett körülötte. Szenvedéllyel, átéléssel énekelt. Dala olyan volt, mint a költemény, töretlen, teljes. Át kell törnie... S amikor Lili Ivanova másodszor lépett a közönség, a felvevőgép elé, már felengedett az izgalma, — a győztes mosolygott ránk. Karel Gott elöl vitte el a pálmát, a bratislavai nemzetközi táncdalverseny „arany kulcsát" a napfényes Bulgáriába. Mint sokan mások, én is kérdezgettem, ki ez a fiús frizurájú, éjfekete szemű fiatal énekesnő? Akkor nem is gondoltam arra, hogy néhány hónap múlva a lakásán találkozom vele. Szófiában, ősz derekán ... N

em úgy zajlott le a beszélgetésünk, ahogy elképzeltem. Gondolhattam volna a közmondásra is: az ember tervez — ebben az esetben — a kísérőm végez... Idehaza sem sikerül minden, hát hogy várhatom, hogy külföldön, olyan országban, ahol először járok, minden úgy „peregjen", ahogy eltervezem?! Ha nem adnak mellém kísérőt, az első napokban moccani sem tudtam volna a fővárosban. De a kísérőmnek is megvoltak a maga szokásai, elképzelései. Amellett, hogy nem szerette a fekete kávét, a pohár fenekére sem szeretett nézni. Ez jó tulajdonság. Józan, komoly, gyakorlatias emberre vall, mindig tudja, mit cselekszik, s mit kell tennie. Egy alkalommal vidám társaságban találtuk magunkat, s hogy szórakoztassa a vendégeket, zengő hangon áriákat énekelt. Nem, nem volt ő operaénekes, de a daluk közül is csak a komoly dalokat szereti. Ezt csak azért említem, mert száz szónál is többet mondott csodálkozó arca, amikor tudtára adtam, találkozni szeretnék Lili Ivanovával. Az esztrádőnekesnővel? Igen! Nem tiltakozott, nem beszélt le, csak nyomatékosan megjegyezte: Világhírű operaénekeseink is vannak! De Lili nevét nálunk, Bratislavában kapta szárnyra a hlr, és december első napjaiban újra viszontláthatjuk! A vendéget nem illik viszszautasltani, a szeméből azonban kiolvastam a vé leményét: ha látni akarod, tessék, a te dolgod! Másnap meglepetéssel újságolta, nem is tudta, hogy „majdnem" szomszédoki Ivanova a közelükben lakik, a Lenin-Komplexumban, Szófia új negyedében. Estére beszélte meg a találkozót. A

megbeszélt időben, lámpafényben gyülekezünk a 43-as számú ház előtt. A kísérőm mellett ott áll a halk szavú, szerény mosolyú fotoriporter. Alig hallani unszoló hangját: Induljunk márl A kísérőm int: Várjatok! A sarok mögé siet, s egy kislánnyal tér vissza. A lánya! Kissé szégyenkezve mondja: Nagyon szeretné látni Lili Ivanovát... A sok kérlelésnek az lett a vége, hogy elhozta a lányát, akárcsak engem... A kislányra pillantok. Tizenkét éves. Akárcsak az én lányom, aki rádióhoz tapasztott füllel hallgatja a neves énekeseket, albumba ragasztja a képeiket. Hazaszáll a gondolatom, és megsimogatom az előttem álló kislányt. Megértem izgatott várakozását, az ajkán megbújó mosolyt, az arcocskájáról sugárzó örömöt: néhány perc múlva a híres szpevicánál lehet! Az apja ebben a pillanatban is komoly, amikor a lánya csupa lelkesedés, s a karjánál fogva húzza, siessünk már, mert késve érkezünk! Ügy érzem, két világ ütközik össze, a komoly emberek egyirányú életszemlélete a fiatalok „mindenszeretetével". Nem tetszik ez az apának, de előttem nem akarja korholni a lányát. Elgondolkozva ballag mögöttünk a harmadik emeletre. A lépcsőházban visszhangzik lépteink koppanása. Négyen vagyunk, három családapa s egy kislány. Mintha családi látogatásra mennénk. Hogy fogad majd bennünket Ltli Ivsncva? KözSnk ül majd a kislány, s előtte nem tehetek fel „akármilyen" kérdéseket. Fuccs a tervednek, az érdekes riportnak! Akaratlanul elhatalmasodik rajtam a feszélyezettség érzése ... Végre becsöngetünk. A várakozás pillanataiban oktatom magam: Ne törődj a kislánnyal, te vagy a vendég! De hiába minden biztatás, a kislány már átvette a „főszerepet". Hallgatódzik: Már nyitja az ajtót! — suttogja. V

alóban nyílik az aitó. Az ajtó mögül előbukkan a képernyőről ismert arc, a homlokra fésült rövid, fiús fekete haj, s az éjfekete nagy szemek... Az előszoba egyszerre „hangossá" válik. Néhány arasznyi, bolyhos fehér kutyuska futkározik körülöttünk, és zaklatottan ugat, liheg az erőlködéstől, mert nem tudja szegény kiugatni a magas c-t. Topszi! Topszi! — csillapítja a gazdája. Bemutatkozunk. A szerény, halk szavú fotoriporter kezet csókol. Erről megfeledkeztem, és növekvő zavaromban az arany kulcsot, Bratislavát, a városomat emlegetem. A vendéglátó balra tessékel. Jobbra is nyílik ajtó. A szobában egy fiatal férfit pillantok meg, aki néz, figyel bennünket, mint lépünk be libasorban Lili szobájába. A kutyuska már halkabban ugyan, de még mindig szorgalmasan ugat. Topszi! A vendégeket nem szabad így fogadni! Csak most akad meg a tekintetem a mlnlszokSZPEVÍCA a „testhez szabott" kis székecskén foglal helyet, a kislány a heverőn helyezkedik el, s le nem veszi a szpevicáról a szemét. Még akkor Is rajta csüng a tekintete, amikor a meghunyászkodó kutyuska bolyhos szőrét fésülgeti ujjaival. És most kezdődik számomra a drámai jelenet. A kísérőm komoly hangon magyarázni kezdi látogatásunk célját, és felszólít, most már feltehetem a kérdéseket! Egyszerre fényét veszti a hangulatvilágítás, Lili szobájának minden varázsa, ahol már az első pillanattól kezdve az Idegenből idecsőppent ember is otthon érezheti magát. Az az érzésem támad, hogy kigyulladnak a reflektorok, s a színpadon egyedül állok a közönség előtt... A homlokomon kiüt a veríték, s izzadva teszem fel az első kérdést. M

1 ióta énekel? Négy éve ... S hogy lett énekesnő? Szeretek énekelni, szeretem a muzsikát... Mégis? Egyik napról a másikra nem válik az ember neves énekessé. Iskolában ...? Egészségügyi iskolába jártam, műkedvelő együttesekben énekeltem, s amikor elvégeztem az Iskolát... Ápolónő ls volt? Csak egy hónapig. A lányok, a barátnőim állandóan zaklattak, miért nem megyek Szófiába? Kubrátban éltem, közel Ruszéhoz, fent, északon. Rászántam magam, s eljöttem. Sikerült... Melyik dallal aratott első sikert? Egy szomorú mexikói dallal... S utána a külföld következett. Románia (itt készítik első hanglemezét), Prága, Lengyelország, újra Románia nyolc hónapig, NDK, Jugoszlávia, újra Lengyelország. Kétszer járt a Szovjetunióban. Aztán nálunk elnyeri az „arany kulcsot". Most Belgrádba készül, utána Lipcse következik, aztán egy nemzetközi csoporttal öt szocialista ország. December első napjaiban nálunk lép fel És Bulgária mikor kerül sorra? — kérdezem. Csak jövőre Kedves dalai? Minden dal szép ... Az esztrádzenén kfvül mit szeret? Dzsesszt... Mit szeret olvasni? Érdekes regényeket... Izgalmas detektív regényeket? Kevés van belőlük ... Sportol? Pingpongozom ... A közönség hol tetszik a legjobban? A Szovjetunióban, nagyon kulturált ott a közönség, ráj ik nincs hatással az olcsó könnyedség . .. Nyílik az ajtó. Az a fiatal férfi lép be, akit érkezésünkkor pillantottam meg a szomszíd szobában. Lili férje. Másfél éve házasok. Zeneművészeti főiskolát végzett, ő készíti elő Lilit a fellépésekre; ő a zenekar dirigense, így együtt Járnak külföldre is. Csak néhány percig marad köztünk... Folytatom a kérdezősködést. Gyereket nem várnak? Lili nemet int, mintha csak mondaná, nincs most arra ideje, és megsimogatja Topszi bolyhas szőrét. Vágyai? Még nagyobb sikereket szeretnék elérni... A kísérőm lopva rám pislant, és tekintetével továbbítja véleményét: Na látod, milyen?! Ez aztán vágy! Nagy siker! Munkahőseink sem lennének, ha nem törekednének újabb és újabb sikerek elérésére! — gondolom magamban. Lili, mintha megérezte volna, mi játszódik le közöttünk, folytatja megkezdett mondatát..., hogy még több örömöt szerezzek az embereknek. A szép dal nemcsak szórakoztat, gyógyít ls... Nem felejti el, hogy ápolónő is volt... Elbúcsúzunk. Kilépünk az estfényes utcára. A kísérőm az órájára pillant, és biztatni kezd: Jó címet adhatsz a riportodnak, egy óra Lili Ivanovánál... Majd a kislányához fordul: Neked hogy tetszett? Nagyon tetszett! — feleli lelkesen a lányka. Az apa Ingatja a fejét. Nem láttad, hogy... — mondja, de nincs ideje befejezni atyai oktatását. A kislány megiramodik, a sarok felé fut. Hová futsz? Itt várnak a barátnőimi Rám várnak.... — kiáltja vissza, s eltűnik a sarok mögött. V

árnak rá, hogy elújságolja, mit látott, mit hallott a híres szpevicánál. A sarokhoz érünk. Az apa bosszankodó arca láttán elmosolyodom. Minden dal száp... — mondom. Megérti célzásomat. Na, rendben van... — feleli békülékeny hangon, s a barátnői gyűrűjében dicsekvő, izgatottan magyarázó lányát finyán. Lili az első szófiai nő, akin ezt látom. . gy

e1

1- V

ÉS

r

e mosoly lopakszik az ajkára. ElégeA fotoriporter már a kezében szorongatja a fényképezőgépet, s a kellő pillanatra vár, hogy megörökítse feltűnő rövid szoknyában az apró termetű, de szép, telt testű énekesnőt... A kísérőmmel a fotelba ülünk, Lili előttünk, dett apai mosoly. Közben arra gondolok, szép a komoly dal, de szép a „könnyű" ls ... Mert mi lenne velünk, ha mindig s mindenkor komolyak lennénk? PETRÖC1 BÁLINT 1966. XII. 4.