Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)
1966-12-31 / 360. szám, szombat
K é t f e j 81 nem I e h s t s g y h i i a J a 1 1 hordani. (FLAMAND KOZMOWA S) GYERMEKSZÁJ AZ EBADTA Az összeadás még csak mendegélt, de a kivonásnál egyszerűen megállt a tudomány. — No legény, hát igy állunk — vonom össze a szemöldökömet. A lurkó erre megvonja a vállát. — Kérdezz inkább összeadást. — Az ám, de mi lesz a kivonással? Egyenesen a szemem közé néz és a világ legtermészetesebb hangján azt mondja: — Hát nem te mondtad tegnap este, hogy az ember mégsem lehet mindentudó! FELREÉRTÉS Rettenetes síkos volt az út, úgy elhasaltam, mint egy Juhászkutya. Csak amikor jeltápászkodtam, vettem észre, hogy a homlokomról két helyen is lehorzsolódott a bőr. Hazaérve a fiam szeme - mindjárt megakadt a sebeken, és csodálkozva csapta össze a kezét. — Apuka, ml történt veled? — hiszen anyuka nincs is itthon! A MAGYARÁZAT Ha nem tévedek, Tanganyikában készültek a felvételek. A képernyőn a többi között megjelent a lomha járású orszarvü is. Egyszer csak azt mondja a Laci fiam: — Mond csak apuka, az orszarvú tudja, hogy orszarvúnak hívják? Mielőtt gondolkodhattam volna a válaszon, a kislányom máris megadta a feleletet. — Már hogy tudná, mikor nem ért magyarul. Kl SZEGYELfE MAGÁT? Színdarabot tanul a lányom. De a szöveg csak nem akar megmaradni buksi fejecskéjében. A napok meg táltosparipa módjára szaladnak. Egy héttel a fellépésük előtt megkérdeztem: — Megy már a szerep? — Nem nagyon — ingatja a fejét. — Mi lesz ha belesülsz? Elgondolkozik, mafd kiböki: — Szégyelhetl majd magát a tanító néni! (szi) Nagy Sándort, a makedónlalt és a gordiuszi csomó történetét még a történelemórák idejéből ismerjük valamennyien. Amikor a fiatal hódító bevonult Gordion városba és hallott a híres csomóról, melyet addig még senki sem tudott szétbontani, megtekintette ezt a nevezetességet, minden oldalról alaposan megvizsgálta, majd hirtelen elhatározással kirántotta kardját, s egy csapással kettévágta. Persze, Nagy Sándort lelkesen megéljenezték katonái és égig magasztalták az ifjú király bölcsességét, talpraesettségét. Meg kell azonban jegyeznem, hogy Nagy Sándor szerencséjére, az én édesanyám nem volt ennél a huszárvágásnál jelen. Ha ugyanis anyám akkor mellette áll, minden másképpen történik. Hiszen amikor én kamaszkoromban éppen ilyen szellemesen és talpraesetten a spárgacsomó gondos kibogózása helyett egyszerűen kirántottam a kardomat, illetve a zsebkésemet, hogy a csomót szétvágjam, az anyai Intelmek olyan áradata zúdult rám, hogy a makedón harcosoknak is torkán akadt volna az éljenzés. Mert jó anyám egyáltalán nem rettegett volna a perzsákat, médeket, egyiptomiakat és indusokat leigázó hadvezértől, hanem szigorú oktató hangon így korholta volna: Tanuld meg Sanyi, a csomót nem szokás kettévágna Rendes ember nem csinál ilyet! A spárgára máskor is szükség lehet. Ha Nagy Sándor nem halt volna meg fiatalon, mint bölcs öreg ember, egy szép napon feltétlen rádöbbent volna, hogy annak a Kästnernének, ott GorERICH KÄSTNER: gordiuszi csomó dionban tulajdonképpen igaza volt. Nem jó a csomókat kettévágni. És ha már kettévágta azt a csomót, semmi oka sincs rá, hogy büszkélkedjék vele. Nem furcsa, a történelem nem jegyezte fel annak az embernek a nevét, aki szorgalmat, ügyességet és időt nem kímélve, összehoz egy kibogozhatatlan művészies csomót, viszont aranylapra irta fel annak a nevét, aki a szabályokat félretolva, egy kardcsapással, erőszakkal kettévágta? Hiába, a történetírók évezredek óta különös szimpátiát éreznek az erőskezű, karddal vagdalózó emberek iránt. Kőtáblákon, papirusztekercseken, pergamenen és vastag könyvek lapjain zengtek dicshimnuszokat azoknak az embereknek hőstetteiről, akik kardcsapással igyekeztek a problémákat megoldani. Sokkal kevésbé érdekelte a történelemírókat, miképpen bogozódott össze szétfejthetetlen kupaccá a sors fonala és nem igen írtak azokról az idealistákról, akik a sors összekuszált fonalát békés úton akarták kibogozni.' Nem is olyan régen, magunk is tanúi voltunk annak, miképpen vágnak szét karddal egy ilyen csomót. Lenyűgözően érdekes volt! Még most ls égnek áll a hajunk, ha maradt egyáltalában fejünk búbján ép hajszálunk és fejünk is a helyén maradt. Napjainkban ts, mialatt nemzetközi konferenciákon a világ minden részéből összegyűlt küldöttek százai azon fáradoznak, hogy az újabban ősszekuszálódott csomókat kibogozzák, a kardvágás-elmélet eszelős hívei még mindig így üvöltenek: „Minek annyit pepecselni? Karddal nekimenni, ez az egyetlen megoldás!" Véleményem szerint a helyes megoldás az volna, ha a csomó helyett a gordiuszi csomó-elmélet híveire sújtana le a kard. Fordította: KÄNTOR ANTAL O n • O NEMZETKÖZI DIVATBEMUTATÓ Ez milyen divat? Skőt. Gádor Béla: VIKEND Magas barna hajadon, Elindult egy kajakon. Vissza is jött kajakon, De már nem volt hajadon. O lvasom, hogy mihelyt az óévet búcsúztató és az újat köszöntők százezreiből kipárolog az utolsó borgőz is, s amikor már a kezdő gépkocsivezetők autóit. De demokratikus eljárás-e az olyan megoldás, amely a különböző előírásokkal és szankciókkal Vigyázat, kezdő! kéket meg tudják különböztetni a pirostól, nyomban arra kell ügyelniük, hogy véletlenül se tévesszék össze a háromszöget a kockával. Egyszerűen arról van szó, hogy az új közlekedési szabályzat életbelépésével egyldőben távolról felismerhető jelzésekkel látják el a amúgy is megterhelt gépkocsivezetőket a nagy nyilvánosság előtt két táborra osztja? Éppen ezért szerény módosító Javaslatot tennék az új előírások bevezetése előtt. Például: a hivatásos sofőrökre ne vonatkozzon ez a szigorú megkülönböztetés, mert akt egyszer vezető akar lenni, amíg él, az már csak komolyan veszi a paragrafusokat. Igen ám, de erre a „hobi-gépkocsizók" méltatlankodhatnának, hogy amihez ők értenek, abban mások lehetnek kezdők. A kérdést talán " úgy lehetne igazságosan eldönteni, ha minden kezdőt, minden szakmában egyformán felölnének meg... De honnan a Jené bői teremtenénk pénzügyi fedezetet arra a sok-sok jel vényre, amelyet az arra jogosultaknak hordaniuk kellene? TOTH GÉZA 1966. AZ ÖRÖMMEL VÉGZETT MUNKA, GYÓGYÍTJA A FÁJDALMAT. SHAKESPEARE ÁBRÁND ÉS VALÓSÁG (Szilveszteri kesergő) M iután tőlem is megkérdezték, hogy mivel töltöm az év első napját, arcomat ngyan a szégyen pírja borltja, de férfias nyíltsággal bevallom: alszom! Az utolsó sző jogán előadom mentségemet. Gyermekeim már kirepültek a fészekből, tehát a terv az, hogy szilveszter éjszakáján hódolunk a papucsknltúrának, azaz: papucsban-pizsamában röhögjük (vagy sírjuk) végig a tévé műsorát. Ez a terv. Este tíz órakor azonban felberreg a csengő és minden külön értesítés helyett megérkeznek Hngóék. Pontosabban: Hugő, Hugőnfi és Hugőné két nagynénje. Vendégszerető ember vagyok, bár a pokolba kívánom őket, de ezt nem mutatom, hanem igyekszem olyan arcot vágni, mint egy édelgő rinocerosz, feleségem pedig frissenfürgén teszi az asztalra a házilag készült abált szalonnát, aini az én legkedvesebb újévi reggelim és én nézhetem, hogyan tömi a fejét a Hugö-család és még szemtelenkednek Is, degeszre tömött szájjal hörögvén, bogy „csak egy-két falatot drágám, nehogy megsértődjetek!" A z abált szalonnával végezvén bevonulunk a tévé elé. Hugő hörög a gyönyörűségtől, Hugőné csámcsogva eszi a süteményt, a két néni bóbiskol és versenyt horkol, hitvesem néha olyan kedvesen pislog felém, mint egy megtört lelkű anyatigris, mert Hugó az én barátom — engem pedig litBget a gnta. Éjfélkor az asszony virslit tálal, majd feketét és akkor Hugó megszólal, hogy nem bánja, nálunk várják meg"* a reggelt, legyünk boldogok. Hajnalban Hugőék kijelentik, hogy még kellene valamit harapni és a barátság oltárán feláldozzuk a töltöttkáposzta nagyobb részét is. Hugőék öt óra tájban ülve elalszanak, 7 őráig szenderegnek, akkor végre elvánszorognak. Mi pedig 10 őráig mosogatunk, azután aludt tejet reggelizünk és megyünk aludni. E gyébként Hugöékat ez úton értesítem, hogy ma délután két őrakor meghalok, feleségem pedig egész éjjel a koporsómat öntözi özvegyi könnyeivel és ha ennek ellenére nálam akarnak szilveszterezni, akkor tejeskávét kapnak háromnapos száraz kenyérrel! PÉTERFI GYULA A szép asszonyok egy hétre j ók. A jó asszonyok egy életre stégek (ARAB KOZlfrÓNDAS)* Első látásra megszerettük egymást. Az idegorvosnak ezt mond ja a páciens: — Doktor úr, mentjei meg. — Mi a baja? — Állandóan magamban beszélek. — De hisz ez nem olya', nagy bal. . . — De doktor úri Ha tud ná, milyen kiállhatatlan te r mészetem vari! — Egész éjjel nem aludtam egy hunyást sem. Te horkoltál, a kutya meg ugatott. Borzasztó volt! — Mondd kicsikém, tán nyugodtabban aludtál volna, ha a kutya horkol, én meg ugatok? összevert, dagadt szemű ember támolyog az utcán. Egy járókelő gyöngéden megszólítja: — Nézze, barátom, ha nem érzi jól magát, én szívesen hazatámogatom. — Istenmentsl Hazulról jövök! •fr Ismerek egy embert, 20 év előtt egy szál rongyos ruhában vándorolt ki Amerikába, s ma már ötszázmillióval rendelkezik. — Szent ég, mit csinál anynyi rongyos ruhával? •ír Az a szülő vesse gyermekére az első követ, aki egyszer sem pucolta ki helyette a cipőjét. — Nyírást vagy borotválkozást? — Nem, csupán masszázst kérek. Hogy mik vannak? A szerkesztőség csendes, felelős munkát végző dolgozói a lektorok. Az ó munkájukat csak akkor lehetne látni, — ha nem végeznék el. Alább közlünk néhány gyöngyszemet, melyeket a kéziratokban fedeztek fel A fokozott feladatok teljesítése érdekében a ... i szövetkezet vázétól elhatározták, hogy májusban 6 üszőt és 10 anyakocát megtermékenyítenek . . A csehszlovák labdarágó válogatott .. A venezuelai funkcionáriusok egy félreeső helyen találkoztak . .. • • • • Az asszonyok a kukorica begyűjtését szorgalmazták, a férfiak pedig az őszi vetés után tettek pontot. . . A tanítót nyírott gyerekfejek vették körül . .. • » « Lassan besötétedett. Novákné a tornácot söpörte. Ilyenkorra az asszonyok már elvégezték intim dolgalkat . . . T E V E D E S A minap az a megtisztelés ért, hogy én is segédkezhet" tem szomszédunk lányának szalagavatót előkészületeiben. Engem szalasztottak az önkiszolgálóba hajlakkért. — Körülbelül húsz centiméter magas, négy-öt centiméter átmérőjű. Ha fölül megnyomod, lehelletszerűen fröcsköl. Loholok oda — loholok vissza! Diadalittas ábrázattal nyújtom át a fenti utasításnak hajszálnyira eleget tévő fémburkolatú csodaszert. A mama remegő kézzel nyomja meg a fehér gombot... — Mit csináltok — hördül föl a család feje, amikor néhányat szippant a szobát betöltő illatkeverékből. — Ogy néz ki, mintha tehén nyalta volna le — mutat a bakfisra, kikapva hitvese kezéből a fújtatót. Néhány pillanatnyi vizsgálódás után villámló szemekkel fordul felém: —< Te szerencsétleni Ez nem lakk! Ez ... ez folyékony rovarirtó!!I MIKLÖS1 PÉTER AKI AZ ELSZÁLLÓ FELHŐKET FIGYELI, UTAT TÉVESZT. OROSZ KÖZMONDÁS