Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-30 / 359. szám, péntek

• •••••••••• ••••••••••• (J I ŕ I 1 M í K • ••••••••••••••••••••D DRÁGA BRIGITTE (amerikai) Vígjáték, amilyet nem akármikor láthatunk a filmszínházakban. Könnyed, de frappáns humor, némi sablontól eltekintve — ötletes konfliktusok, lüktető ritmus, jó alakítások, alaposan „kimunkált" felvételek, szuggesztív hangulatkeltő képesség — ezek az amerikai színes film fő erényei. Az alkotás, ha maradéktalanul nem is, lényegében kielégíti az igényes nézőt, vagy legalább kellemesen elszórakoztatja. A rendező Henry Koster az idősebb nemzedékhez tartozik, s filmjei nálunk sem ismeretlenek. Hosszú út, sok-sok kísérletezés érlelte művészetét rutinossá és kezdeményezővé egyszerre, bár tény, hogy az előbbit filmjén Jobban érezni. Az Oscar-díjas James Stewart, akit egy időben Amerika legsikeresebb színészének tartottak,'' meggyőzően alakít, művészete a film egyik fő erőssége. Sikerével vetekszik a kis Billy Mumy lelkes játéka, meglepő készsége és természetessége. Egy-egy kivételtől eltekintve a legelképesztőbb jelenetekben is olyan átérzéssel játssza szerepét, hogy már alig-alig érzékeljük: csak film pereg a vásznon. James Stewart Róbert Leaf személyében jelenik meg a képen. Leaf neves költő, és a caroni egyetemen angol irodalmat ad elő. Mint ilyen, esküdt ellensége az egzakt tudományoknak, hiszi és vallja, hogy azok csak pusztulásba dönthetik a világot. Rettenthetetlenül ágál ellenük, s mi sem természetesebb, hogy fiából művészt szeretne „faragni". Elképzelései megvalósításában azonban egyre keservesebb csalódások érik. Erasmusnak, a nyolcéves fiúnak kétségbeejtő a zenei hallása, a lírai dolgok iránt halvány érzéke sincs, s ráadásul még színvak is. Sem muzsikus, 9em költő, sem festő nem lehet tehát belőle. De a legnagyobb csalóA SZIGET TITKA Bizonyára sok szempont alapján határoznak az illetékesek, amikor egy filmet megvásárolnak. A sziget titka megvételekor sokat nyomhatott a latba, hogy manapság nem bővelkedünk kalandfilmekben, pedig aránylag nagy irántuk a kereslet. Mással nehezen lehetne megindokolni, hogy nálunk is vetítésre keriil. A film Lengyelországban is hézagpótló szándékkal született, s ez — kár, hogy nem előnyére mondhatjuk — meg is látszik rajta. Ifjúsági film lévén, nyilvánvaló: korlátozottak voltak az alkotók lehetőségei, ám annyit azért mégis nyújtania kellene, hogy a jobb filmekhez szokott néző is szórakozhasson rajta, már csak azért is, mert „Ifjúsági" jellege végeredményben vitatható. Igaz, nem könnyű ma kalandfilmet készíteni. A műfaj áldatlan múltja mág ma is bizalmatlanságot kelt a nézőben, ezért a lengyel filmesek szándéka és bátorsága már önmagában Is elismerést érdemel. S nemcsak ezl Érdem az is, hogy bemutatják: ma sem kihalt .valami' a kaland, s nem kell annak feltétlenül olyannak lennie, ahogy a ponyva alapján értelmezni szoktuk. Stanislaw Jedryka rendezőnek ez a második filmje. A szám és a vállalkozás jellege elárul egyet-mást, de azt nem, hogy az elmondottak ellenére ígéretesnek tartjuk a művet. A Visztula partján elterülő kisvárosban az a hír járja, hogy a folvó egvik szigetén nagy dás még hátra van. A fiú ugyanis tehetséges, sőt zseni, de olyan adottsága van, hogy azt az elveiben tántoríthatatlan apa legszívesebben eltitkolná. Leaf már megbarátkozott azzal a gondolattal, hogy fiából közönséges, dolgos ember lesz, nem több, de lehetőleg nem is kevesebb az átlagosnál, viszont amikor kitudódik, hogy Erasmus olyan tudományban jeleskedik, amelynek ő halálos ellensége, kétségbeesése határtalan. Elmegyógyászhoz is elküldi a fiút, az orvos azonban betegség helyett egy újabb elképesztő tényt állapít meg, azt, hogy a kis Erasmus „halálosan" szerelmes a szépséges Brigitte Bardotba. A komikus és fonák helyzetek végtelen sora következik ezután, mígnem a családfő kénytelen beismerni, hogy nem minden megalkuvás hoz szégyent még a művészember fejére sem ... A filmnek nemcsak a természetes humora, a jó ötlet alapján kialakulhatott komikus jelenetek sokasága vonzó, hanem a mondanivaló és a formai megoldások jó aránya, a gondolatközlés és a gondolatébresztés erőszakolatlansága is. Jól szórakozunk, és majdhogynem szórakozottan töprengünk a nem is mindig mulattató párhuzamok és vívódások fölött: miben van és miben nincs Igaza az emberiség sorsáért aggódó költőnek. Kár, hogy az alkotók nem mellőztek néhány erősen szokványos cselekménysort és jellemábrázoló klisét. Az elbocsátott tanárkolléga szerepében fellépő szélhámos bonyodalomszövése erőltetetten kelti a fölösleges izgalmakat, s az Isteni BB-vel sikerült találkozás is inkább illusztráció, mint szerves része a filmnek. Igaz, a lényeget, a jó szórakozást és a film valódi értékeit ezek az epizódok nem csökkenthetik különösebbe'

1 (lengyel) kincs van elrejtve. A kincset állítólag a háború után külföldre szökött földbirokos rejtette el várkastélya romjai között, s most az ország határain kívülre akarják csempészni. A rendőrparancsnok romantikus képzelgés szüleményének tartja a hírt, s csak akkor kezdi fontolóra venni a dolgot, amikor egy értékes gyertyatartó kerül az asztalára. A cselekmény bonyolódása közben tudomást szerzünk az antropológia egykét új vívmányáról is, de ez csak kulissza, a kaland igazi hőse nem a tudós társaság. A városban diákok táboroznak, akik testiikkel-lelkükkel valamilyen vérbeli kalandra vágynak. Az idő és a hely kedvez nekik, titokzatos dolgokra hívhatják fel a figyelmet, s végül nem kis részük van abban, hogy a kilétét titokban tartó muzeológus az utolsó pillanatban megmenti a vagyont érő kincset. Pontosabban: a leleményes srácok és a küzdő feleket félreismerő, csinos asszisztensnő már mindent megmentenek, amikorra a tetteseket lefülelik. Valószínű, hogy az Iskolaköteles ifjúság rokonszenvvel fogadja a filmet, hiszen számukra akad benne izgalom és esemény bőven. Kár, hogy nem csak számukra készült, azaz, hogy vannak benne események és jellemek, amelyeket nem értenek meg, vagy ami még rosszabb: félreértenek. Az egyértelműség tehát többet eredményezhetett volna. I szól A srácok és a muzeológus A sziget titkában. Időszerű közgazdasági kérdések Feloldjuk a megkötöttségeket a kereskedelemben A gazdasági kapcsolatok érvényesítése az új irányítási rendszerben változásokat követel a belkereskedelem szervezeti felépítésében is. A Belkereskedelmi Minisztérium erre vonatkozólag javaslatot dolgozott ki. A változásokra a versengés kialakítása végett van szükség. A versengés rugalmasságot biztosit a kereslet kielégítésében, gazdaságilag, adminisztratív beavatkozások nélkül hat a lakosság jobb áruellátására, és új források vállalkozó szellemű feltárásához vezet. Rugalmasságot a kereskedelemben azzal érhetünk el, hogy FELSZÁMOLJUK A FELESLEGES KÖZBEESŐ ELEMEKET és közvetlen kapcsolatot teremtünk a szállítók és megrendelők között. A versengés kialakítása annak az elvnek az érvényesítésére épül, hogy árut eladhat mindenki, aki maga termeli, továbbá akinek kereskedelmi engedélye van és teljesíti adókötelezettségeit az állammal szemben. A versengés fejlesztéséhez szükség van a kereskedelmi szervezetek anyagi-műszaki bázisának jobb kihasználására, a kereskedelmi hálózat kiegészítésére és bővítésére, mely a kiskereskedelmi forgalom gyors növekedése következtében az utóbbi években már nem felel meg. A kiskereskedelmi forgalom például 1956—1964 között 23,6 százalékkal növekedett, a kereskedelmi szervezetek nyeresége 50 százalékkal, az üzletek száma azonban 20 százalékkal csökkent. A versengés megteremtéséhez szükséges, hogy TÖRÜLJÜK A KERESKEDELMI VÁLLALATOK KŐTELEZŐ VÁLASZTÉKÁT, lehetővé tegyük számukra a lakosság szükségleteivel és keresletével összhangban álló választék önálló kialakítását. Ezzel nemcsak a szükségletek jobb kielégítését érjük el, hanem teret engedünk a versengésnek is mindennemű kereskedelmi vállalat és üzlet között. Hogy megszüntessünk minden határt, mely a versengés lehetőségét és gyakran a lakosság szükségleteinek jobb kielégítését gátolja, törölni kell a kereskedelmi vállalatok területi hatáskörét. A vállalatoknak jogukban álljon, hogy az új irányítási rendszer elveivel, a gazdasági hatékonysággal, a fogyasztók érdekeivel és saját érdekeikkel összhangban építhessék kereskedelmi hálózatukat, Szükséges, hogy a kereskedelmi vállalatok rugalmasan kihasználjanak minden forrást. Saját belátásuk szerint vásároljanak az állami nagykereskedelemtől, közvetlen az Ipartól, magántermelőktől, kommunális vállalatoktól, termelőszövetkezetektől. Ez pozitív visszahatással lenne az állami nagykereskedelemre, mert ha nem javítaná munkáját, a verseny következtében elvesztené megrendelőinek egy részét. A kereskedelmi szervezeteknek jogukban álljon vásárolni közvetlen az EFSZ-ektől, ha ezt gazdaságilag előnyösnek látják. Abban az esetben, ha a mezőgazdaságban kedvezőtlenül alakul a helyzet (rossz termés stb.J, az alapvető termékeknél korlátozni kell a szabad értékesítést, de ezt rendkívüli és átmeneti jellegűnek kell tartani, mert nincs összhangban a piac normális funkcionálásával. Mindez azt jelenti, hogy valamennyi kereskedelmi szervezet számára lehetővé váljon A SZÁLLÍTÓ SZABAD MEGVÁLASZTÁSA, a szállítási feltételekben való megállapodás. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a termelő vállalatok szabadon alakíthassák termelési programjukat a piac szükségleteivel és a termelési tényezők optimális kombinálásának lehetőségével összhangban, és ők Is szabadon választhassanak partnert, akitől vásárolnak és akinek eladnak. A kereskedelmi és termelő vállalatok, szállítók és megrendelők közötti kapcsolatok szerződéses kapcsolatok legyenek — vállalati szinten. A szerződéses kapcsolatokban a vállalatokat a szakágazati igazgatóságok csak kivételes esetekben helyettesíthetik, mégpedig kizárólag az illető vállalatok kívánságára. A választék bővítése, az áru minőségének javítása és a versengés érdekében lehetővé kell tenni, hogy az állami és szövetkezeti kereskedelmi szervezetek létesíthessenek saját termelő üzemeket, főleg az élelmiszeriparban. Ezek az üzemek közvetlen kapcsolatban lennének az üzletekkel. A kereskedelmi szervezeteknek ezenkívül logukban álljon TÁRSULNI ÉS KÖZÖS KERESKEDELMI SZERVEZETET LÉTESÍTENI (beleértve a nagykereskedelmet, vásárló és eladó hálózatot, közlekedést, javításokat, szolgáltatásokat, karbantartást stb.j. A kiskereskedelmet lebonyolító szervezeteknek lehetőségük legyen saját nagykereskedelmet létesíteni, vagy kivételesen ott, ahol az kívánatos lesz, érdektársulásos nagykereskedelmet létesíteni néhány kereskedelmi rendszer számára együttesen is (például állami és szövetkezeti szervezetek nagykereskedelme). A vállalaton belüli irányítással valamennyi kereskedelmi szervezetben olyan feltételeket kell biztosítani, hogy a versengést az egyes vállalatok között kiegészítsék versennyel az egyes üzletek között ugyanazon vállalaton belül és az egyes dolgozók között ugyanabban az üzletben. A versengés életrehívása mind az egyes kereskedelmi rendszerek között, mint e rendszereken belül, feltételezi a SZEMÉLYES ANYAGI ÉRDEKELTSÉGET, amely jelenleg a kereskedelemben nagyon alacsony fokon álL A személyes anyagi érdekeltségen kívül fokozni kell a kereskedelmi foglalkozás atraktivitását. Egységes feltételeket kell teremteni valamennyi kereskedelmi rendszer számára a termeléssel és az állami költségvetéssel szemben. Szükség van arra Is, hogy meghatározzák azokat a szabályokat, melyek szerint a szocialista szervezetek közvetlenül a fogyasztónak adhatnak el árut és biztosítják az ezzel kapcsolatos szolgáltatásokat. Meg kell határozni a szabad piaci értékesítés szabályait is a szocialista és magántermelők számára. Lehetővé kell tenni a helyi gazdálkodási vállalatoknak és a termelőszövetkezeteknek, hogy bővítsék a kiegészítő eladást a szolgáltató üzemekben (az autószervízben üzemanyageladás, alkatrész-árusítás, frissítők eladása stb., a fodrásznál kozmetikai termékek árusítása stb.j. Lehetővé kell tenni az áruházak nagyobb fejlesztését gazdasági feltételeik egyidejű megoldásával, főleg ami közvetlen a termelőtől és a külföldön történő termékvásárlást illeti. A kereskedelmi partnerek körének kiszélesítése, a versengés az eddiginél sokkal OBJEKTÍVABB IRÁNYÍTÁST ÉS ELLENŐRZÉST követel. Ebből a szempontból elengedhetetlenül szükséges a nemzeti bizottságok, a kereskedelmet Irányító valamennyi szerv munkájának javítása. A belkereskedelem szervezeti felépítésében történő változások csak egy részét képezik azoknak a nagy horderejű változásoknak, melyek az új irányítási rendszerben gyökeresen megváltoztatják a kereskedelem munkáját. A kereskedelmet visszaállítjuk a fogyasztók teljes szolgálatába. SZABÓ LAJOS, az SZNT dolgozója Javul-e a minőség? A

tapasztalatok azt mutatják, hogy az új irányítási rendszer érvényesítésének jelenlegi kezdeti szakaszában a vállalatok anyagi érdekeltségének meghirdetett elvei visszatükröződnek a minőség javításában és a szállítók felelősségében a minőségileg nem megfelelő termékekért. A vállalatok nagyobb érdeklődést tanúsítanak e problémák megoldása iránt. Ez az érdeklődés azonban nem hozta minden esetben a termelt áru minőségének tényleges javítását. Megmutatkozik, hogy a minőség kifejezettebben ott javul, a selejtszázalék érezhetőbben ott csökken, ahol az új vállalati anyagi érdekeltség elveit beviszik a vállalaton belüli kapcsolatokba, s így helyes kritériumok szerint tudják értékelni az üzemek, önálló részlegek és az egyének munkájának eredményeit. Ha ez megvan, akkor érvényesíteni lehet a következőt: az a részleg, amely gyenge minőségű munkájával rontja a másik részleg gazdálkodási eredményét, köteles ezt kiegyenlíteni saját gazdálkodási eredményeinek a rovására. A részlegek gazdálkodási sikerei vagy balsikerei befolyásolják a dolgozók keresetét. A személyes felelősség elvei így a bérrendszerben vannak kifejezve, mégpedig elsősorban prémium és különjutalom folyósításában, amelyek a minőségi mutatók teljesítéséhez is kötöttek. Megmutatkozott, hogy a minőség javulásában kedvező változás csak azokon a területeken történt, amelyeken nem érvényesülnek a termelés monopolizálásának következményei. A kötött rajonizálás és monopollzálás ellentétesen hat a szállító-átvevő kapcsolatok fejlesztésére a szállító felelősségének kérdésében a nem megfelelő minőségű áruért. Ugyanis az átvevőnek lehetetlenné teszi más forrásokból beszerezni a szükséges árut. A monopolszállítók visszaélve helyzetükkel és a szerződéskötések fellazításával, hogy elhárítsák magukról a felelősséget termékeik hibájáért, elutasítják a szerződéskötést és átvevőiket szerződés nélküli szállításokkal látják el. Ez rendes körülmények között nem baj, mert jelenleg egyesek szerint a papírháború korlátozza legjobban a rugalmasságot a szállító és a megrendelő kapcsolatában. A vállalatok többsége ezért helyesen látja, hogy a megoldás kulcsa nem a jogi előírások további szaporításában van, hanem a kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok kialakításában, a káros monopolizálás felszámolásában, a versengés létrehozásában. A termelők monopolhelyzetének gyengítését szolgálhatja a kötelező termékvizsgálat és minőségi ellenőrzés a Nemzetgyűlés tavalyi törvényerejű rendelkezése alapján. Az átvevő érdek védelme a termelővel szemben, aki monopolhelyzetét arra akarná felhasználni, hogy az átvevőre gyenge minőségű terméket erőszakoljon, a minőségellenőrző hivatalra van bízva. A hivatal véleményezése a termék minőségi színvonaláról irányadó a gyártásban és az ár megállapításában. H

a a termelő bizonyos időn belül nem távolítja el a minőségi fogvatékosságo kat, a hivatalnak jogában áll az illetékes árszervnek javasolni a termék árának csökkentését, vagy másként pénzügyileg XII. 30. sújtani a termelőt. A termelők i Így fokozatosan elvesztik ki w váltságos helyzetükből eredő előnyeiket. 1966.