Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-29 / 358. szám, csütörtök

B KÉPZŐMŰVÉSZET A párizsi Grand Palaisban a múlt hónapban megnyílt minden idők legnagyobb Picassokiállítása. A művész 85. születésnapja alkalmából 282 festménye, valamint szobrai és kerámiái — összesen 858 műve került kiállításra. A mester művészi tevékenységének valamennyi szakaszát figyelemmel kísérheti a látogató. Nincs még egy művész a világon, akinek még életében olyan dicsőségben lett volna része, mint Picassonak. „A kiállítás" — írja André Ghastel a Monde-ban — „párját ritkító tiszteletnyilvánítás napjaink legtehetségesebb és ötletekben leggazdagabb művésze iránt." • IRODALOM November az irodalmi díjkiosztások hava Párizsban. A Goncourt-díjat az Idén Edmondé Charles-Roux kapta „Oublier Palerme" („Felejtsük el Palermói!" című könyvéért. A New Yorkba emigrált szicíliaiak életéről számol be színesen és lebilincselően. Ez a gondosan megírt könyv a szerző első müve. Mélyreható gondolkodásáról és biztos ítélőképességéről ad tanúbizonyságot. jEdmondé Charles-Roux ifjúságának néhány évét Prágában töltötte, ahol az apja nagykövet volt. j A Renaudot-díjjal az Idén fosé Cabanis „La Bataille de Toulouse" („A Toulouse-i csa ta") című müvét tüntették ki. Egy vidéki ember magányos életét és szerencsekeresését írja le a szerző. Stílusa ragyogó, de a kritika hibául rója fel a szerzőnek a túlságos magába mélyedést. Elvben az irodalmi díjakkal az év legsikerültebb műveit kellene kitüntetni. Mivel azonban egy rangos díj elnyerése nemcsak dicsőséget, hanem magas példányszámot, sikert és minden bizonnyal külföldi fordításokat is jelent — tehát nagymértékben üzleti kérdés is — nem maradnak el az írók és a kiadók részéről az összeköttetésekkel való visszaélések, de még a zsűri befolyásolására irányuló cselszövések sem. Valóságos remekmű Anne Philippe (az elhunyt híres színész özvegye) „Les rendez-vous de la collíné" című, nemrég Ľlvtársak, rövid leszek — E- kezdte meg hozzászólását, kedves barátom, Gém Oszkár. — Mert miről van ttt szó? Arról van szó, elvtársak, hogy nem beszélünk nyíltan, nem beszélünk őszintén. S ez vonatkozik főleg Boronyák elvtárs beszámolójára, amely klasszikus példája volt a terjengős mellébeszélésnek, a nyakatekert halandzsának. Igen, halandzsát mondtam, elvtársak, és bitó alatt is vállalom ezt a kijelentést. Nézzünk egyszer szembe a rideg valósággál, és ne pusmogjunk, hanem mondjuk ki azt, amit gondolunk, keményen, férfiasan, nyílt, bátor, magyaros őszinteséggel. Elég volt a kesztyűskéz politikából, kezdődjék a nyílt sisak korszaka. Boronyák elvtárs nem való arra a helyre, ahol most van. Felelőtlen, rideg, lélektelen ember. Mert kérdem én: miért emelte ki beszámolójában éppen Halkovicsot, Feketét és Berkest? Mert mindhárman egyazon klikk tagjai, amelynek feje nem más, mint maga Boronyák! Sajnos, eddig még nem akadt senki, aki ezt keményen szemébe vágta volna, de én megteszem, dacolva minden következménnyel. Boronyák elvtársunk rosszul spekulál, amikor azt hiszi, hogy sikerül port hlnmegjelent második könyve. Hasonró jellegű, mint az első: „Le temps d'un soupir" („Sóhajtásnyi idő") című műve, amelyben egy a férjét nemrég elvesztett asszony fájdalmát eleveníti meg. • MOZI Az őszi hónapokban vetített filmek közül a lapok elragadtatással Írtak Szergej Eizenstein neves szovjet filmrendező „Október" című alkotásáról, mely csak most került a párizsi nézők elé. A Combat a filmművészeti kifejezésmód példaképét látja benne, a Monde krónikása pedig így vélekedik a filmről: „Valóságos remekmű ez, ugyanabból a fajtából, mint a Patyomkln páncélos." A "főváros felszabadításáról szóló hősköltemény René Clément „Eg-e Párizs?" című alkotása. Vetítése több mint három óra hosszat tart, de még ennyi idő alatt is nehéz egy filmben összefoglaló képet nyújtani az eseményekről. A nagy gonddal készült, megkapó és lenyűgöző jelenetekben bővelkedő mű azonban nem elégített ki mindenkit. Főleg az esztéták csalódtak benne. Hasznossága és létjogosultsága azonban vitathatatlan. Alig akad ugyanis Franciaországban az ellenállási mozgalomról olyan filmalkotás, amely húsz évvel az események után ilyen ékesszólóan elevenítené fel Párizs felszabadulásának dicső napjait. A nnvemberi magyar filmhéEz a kép csak Párizsban készülhetett. Nem nehéz kitalálni, miért... ? (CTK - U Pl felv.). ten nagy sikert aratott Párizsban fancsó Miklós „Szegénylegények" című filmje. A többi vetítésre került film közül említésre méltó még Gaál István „Álmodozások kora", Ranó.dy László „Pacsirta", Kovács András „Hideg napok" és Herskó jános „Párbeszéd" című alkotása. Michel Capdenac a Lettres Frangaises-ben elismerően nyilatkozik a magyar filmrendezők tehetségéről. Sok vitát váltott ki a csehszlovák Evalď Schorm „Mindennapi bátorság" című műve. Noha művészeti szempontból általában dicsérik, a párizsi mozilátogatók kissé nyomasztónak tartják ezt az alkotást. Helyeslik, hogy a mű rávilágít a szocializmus építésében előforduló hibákra is — hiszen a konstruktív bírálat hasznos — de úgy vélik, hogy a rendező kissé túllőtt a célon és nagyon sivár képet festett. • SZlNHÁZ Nagy tetszésnek örvendett Csehov Három nővérének felújítása. A címszerepeket három testvér: a Pollakoff nővérek — művésznevükön Marina Vlady, Heléne Vallier és Odile Versois — alakították. A TNP (Nemzeti Népszínpad) ismét megnyitotta kapuit. A „Mahagonny város dicsősége és bukása" cíinü Brecht-operával kezdte az idényt. A kritikusok véleményei eltérőek, de egyik sem nagyon dicsérő. Különösen gyengék a férfi alakitások. Mind a Brecht-darab kedvelők, mint a TNP hívei kissé csalódtak e bemutatón. H TÁNC Mojszejevék novemberben távoztak Párizsból. A szovjet együttes többhetes szereplésének minden estéjén telt nézőtér előtt mutatta be művészetét. Mindaz, ami szép és tiszta, az életöröm és a lelkesedés Jutott kifejezésre tökéletes mutatványaiban. Ismét megbarátkoztatta a tánccal a párizsiakat, akik már szinte megcsömörlöttek a Folies Bergéres és a hasonló helyek nyújtotta silányságoktól. 31 ÉPÍTÉSZET Párizsban felépítik a Francia Kommunista Párt új székházát. A rendkívül korszerű és tetszetős épület tervét Oscar Niemeyer brazil építészmérnök, Brasilia város tervezője készítette. tente jelnyíló szemeinkbe. Azt szokták mondani: akinek az Isten hivatalt adott, annak észt is adott hozzá... Szerintem, elvtársak, nincs Isteni Csak ennyit akartam mondani... Gém Oszkár befelezte felszóGÁDOR BÉLA: BESZÉLJÜNK NYÍLTAN látását, elengedte a kabátgombomat, s levette afkait a fülemről: — Ezt mondtam volna el odabenn, ha felszólaltam volna ... Ugyanis a lépcsőházban álltunk, ahol Gém Oszkár, rendes szokása szerint, elmaradt felszólalását húzta a fülembe. Megadással hallgattam végig, mert már régen tudom, hogy Gém elől nincs menekülés. Minden gyűlés, ankét és értekezlet után lecsap rám ez a lépcsőházi végzet, megragadja kabátom gombját, és aléltan a fülemre hajol: „Elvtársak, rövid leszek ..." — Hát miért nem szólaltál fel odabenn? — förmedtem rá kissé udvariatlanul, mert már öszszes kabátgombjaim lazák a sok felszólalástól, és rettenetesen unom Gémet. — Majd hülye leszek — mondta rekedten —, hogy bennhagytatok a pácban. Senki sem csatlakozna hozzám, és itt állnék egyesegyedül a véres szálammal. Hidd el, nem érdemes, nem )ött még el az Ideje annak, hogy Gém Oszkár megszólaljon ... Nincs még hozzá atmoszféra ... Barátom megvetően legyintett, majd ismét közel hajolt, nyilván azzal a szándékkal, hogy felszólalásának egy elhanyagolt részletét bővebben kifejtse. Néhány lépés távolságra azonban Boronyák tűnt fel. Gém acélos tekintetében nedves alázat csillant meg, s néhány lépéssel odakúszott Boronyákhoz: — Gratulálok, kttűnő volt a beszámolód — hallottam kiművelt fülemmel, amely még tele volt Gém felszólalásával. — Tömör volt, velős és jól proporcionált... D oronyák unottan plslogott Gémre, és megkínált egy cigarettával. Egy-két percig szótlanul fújták a füstöt, majd kezet fogtak. Gém Oszkár most már kikerült engem, s egyenesen a kijárat felé tartott. Elmenőben még hallottam, amint hevesen gesztikulálva morog magában: — Elvtársak, rövid leszek.., SZÜL Ő K',' NEVELŐK FÓRUM A Törfefés vagy élefrevafioságti AZ EMBER EGYIK SAJÁTOS, jellemző szükséglete saját erejének, képességeinek érvényesítése. Ez nemcsak a felnőttre, hanem a gyermekre, a fiatalra is jellemzői Viszonylag elég korán jelentkezik ez a szükséglet, hiszen a 3. életév körül (amely éppen az Én-tudat megszilárdulásának a kezdetei) egyre többet, ha úgy tetszik: egyre „törtetőbben" hangoztatja a gyermek: „Én egyedüK..", „Magam akarom ...", s egyensúlyozza kezében a kanalat (sokszor ruhájára öntve a levest), foga közé szorított nyelvvel próbálja a nadrágját felvenni, fűzi cipőjét, stb. A türelmetlen, a mindig siető, rohanó szülő boszszankodik s elvégzi maga az adott műveletet olyan megjegy-' zések kíséretében, hogy: „majd legközelebb...", „Te még ezt nem tudod...", „Ügyetlen vagy .. ." stb. Az okos szülő „csinál" magának időt, türelmet, hogy gyermeke maga végezhesse el, segít, megmagyaráz egy-két fontosabb mozdulatot, megismételteti, ha kell, és dicséri .Igen, ez a helyes! A gyermeknek a készségek mellett szüksége van arra a megnyugtató, önbizalmat adó tudatra: hogy ő ls képes valamire, önállóan is el tud végezni olyan feladatot, amelyhez hasonlót a felnőttek is maguk oldanak meg! Az ilyen irányú fejlődés természetesen tovább tart, szélesedő, növekvő igények felé, s nekünk felnőtteknek támogatni—s nem elnyomni, ill. csak tudomásul venni — kell eztl A kisgyermekkor elején (3— 4 év) a célok ugyan gyorsan változnak, de az akarás (az életrevalóság megnyilvánulása) megmarad! Ebben a korban — éppen a már említett magatartás következtében — könnyen adódnak konfliktusok a nevelő s a gyermek között. Sok szülő nem tudja, hogyan kapcsolja ki a képtelen célokat — a gyer= mekek erejüket meghaladó, veszélyes feladatokra is vállalkoznakl — és hogyan tegye gyermekének kívánatossá az elérhető, reális célokat. Dacreakció veszélye csak akkor forog fenn, ha a felnőtt akarata a gyermek akaratát veszélyezteti. A fejlődés érdekében feltétlenül szükséges, hogy a gyermek környezetében élő felnőttek — a túlterhelés veszélye nélkül —célt adjanak a gyermek tevékenységének, 111. lehetőséget érdekeik kielégítésére! Különösen ott fontos ez, ahol a gyermek nem jár óvodába! AZ ÔNÄLLÔSÄG KIALAKULÁSA — amely szorosan összefügg az életrevalóság problémájával, hiszen egyazon dolog két oldala — rendkívül fontos az iskolaérettség szempontjából is. Egyik mutatója annakl Éppen ezért a szülőknek már korán lehetőséget kell adni a gyermeknek arra, hogy: 1. a megszokott családi környezeten kívül is meg tudjon állni a lábán, 2. saját személyét illetően egyedül tudjon dönteni, 3. teljesítményben versenyre tudjon kelni másokkait Az iskolába lépés — mint tudjuk — jelentős mozzanat nemcsak az ismeretszerzés, hanem a szociális fejlődés, az érvényesülés szempontjából is. Megkezdődik a gyermek — kezdetben alig észrevehető — kiválása a családból, más emberekhez, egykorúakhoz, a szekundér közösséghez való viszony kialakítása, rendezése. Az önértékelés tovább fejlődik, saját Én-jének előtérbe helyezése, érvényesítése — az új körülmények között, új formában — ebben a korban is megnyilvánul. Az egészséges, jól nevelt gyermek törekvő, igyekvő otthon is, az iskolában (elsősorban itt) ls. Az első években rendszeresen jelentkezik, szót kér majd minden alkalommal, egész lényével készséges, s olykor szinte erőszakosan akarja megmutatni, mit ér, mire képes. Nem közömbös számára, milyen jegyet érdemelt ki, dicséretet kapott avagy dorgálást. Hogy aktivitása, érvényesülési igénye megmaradjon, elengedhetetlen, hogy a szülő (tanltő) számára se legyen ez közömbös, magától értetődő dolog! Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy még ebben a korban is szükséges a felnőtt célkitűzése, feladat adása, biztatása! A SERDÜLÉS IDŐSZAKA a sok jelentős változás mellett az önérvényesítés, az életrevalóság megnyilvánulásában is újat hoz. Erőteljesebben rendeződnek a serdülő szociális viszonyai, szilárdul világnézete, erkölcsi felfogása, jelleme, akarata, a kezdeti labilitás után érzelmi élete is. Tevékenységének s egyáltalán egész életének irányításában hangsúlyozott szerepet kap a tudat, a gondolkodás. Észrevehetően kibontakozik kritikai érzéke. Érdeklődésének homlokterébe kerül (a szexuális vonatkozású problémák mellett) saját Énjének, a gyermeki életből a felnőttek világába való átmenet problémája. Ebből az alapállásból nézi önmagát, és a felnőtteket is. A lassan felnőtté váló gyermek helyet keres magának a felnőttek társadalmában, életteret követel! Mindez konfliktusok lehetőségét rejti magában! S újra itt vagyunk az eredetileg felvetett kérdésnél: törtetés vagy életrevalóság?! S ezzel kapcsolatban még egyszer hangsúlyozni kell a differenciálás szükségességét: ne nézzük törtetésnek, ha a serdülő meg akarja mondani safát véleményét, ha önállóan akar dönteni nem életbe vágó, de elsősorban őt érintő dolgokban, ha érvényesíteni szeretné akaratát, ha saját, határozott kívánságai vannak stb. A serdülő egész személyiségét a kettősség jellemzi — ez hat viselkedésére, érvényesülési törekvésére — már nem gyermek, de nem felnőtt még. Ebből számos részellentmondás keletkezhet, amelynek felszínén a serdülő-felnőtt ellentmondás látható. A serdülő már nem fogadja el az autokratikus vezetést, az abszolút tekintélyt. Önállóságra törekszik, a felnőttekkel egyenrangú szeretne lenni. A serdülő-felnőtt ellentét viszonylag könynyen oldható, mert csak felszíni ellentét. Elmélyülése rendszerint a felnfftt rossz nevelőmunkájának, helytelen bánásmódjának eredménye. A helytelen bánásmód rendszerint nem rosszindulatból, hanem tudatlanságból ered. A probléma könnyen megoldható, ha a szülő felvilágosult, és gyermeke életkori változásait képes volt tudomásul venni. Természetesen még a serdülő ts nevelésre — nagyon körültekintő és alapos nevelésre — szorul! Azt az önállóságot és szabadságot, amit ő igényel, semmiképpen sem tudjuk biztosítani — hiszen még nem kialakult személyiség. A serdülőkkel való bánásmódban az a helyes, ha fejlődő gyermekként- kezeljük, de ezt már a felnőttet megillető megbecsüléssel, tisztelettel tesszük. Tapintatosak, de emellett következetesek vagyunk! ÖSSZEGEZVE: ne tekintsük a gyermek minden megnyilvánulását rosszindulatú törtetésnek, ne nyomjuk el még akkor sem, ha ez az aktivitás, az érvényesülési törekvés olykor szertelen formában mutatkozik meg. Inkább használjuk kl a gyermek életrevalóságát, talpraesettségét, igyekezetét, adjunk helyes célt, tartalmat tevékenységének. Tereljük — megfelelő türelemmel — olyan irányba aktivitását, amely megfelel a gyermek életkorának és hasznára válik. —K— OSEMICZKY LÁSZLŐ akvarelljei a bratislavai Barátság Házában Emberöltőnyi korszakot, négy évtizedet, egy jellegzetes festőtehetség kibontakozását, logikus fejlődését jelzik az áttetszően könnyed, levegős, de rendkívül igényes műfajú képek. Csemiczky vfzfestései. Recés papírra, speciális nedves technikával, szépen felrakott foltokkal érezteti a szelíd hazai tájak lágy vonalait, gyengéd színeit, a hajnali s alkonyati, a tavaszi s az őszi hangulatokat. Csemiczky mester a hazai piktúra élvonalbeli akvarellistája, lírikus hajlandósággal tud a természet szüntelenül változó, s mégis örök szépségeiről szólni. j-bj-J 1966. XII. 30.