Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-27 / 356. szám, kedd

Tárgyismeretben jártas A

z orvosi pálya után a legszebb hivatások közé tartozik a pedagógusoké. Különösképpen az elemi iskolák tanítói végeznek herkulesi munkát. A hat—tíz éves gyerekek kíváncsi értelemvilága valóságos rejtett aranybánya, amelyben a megfizethetetlen tudáskincs forrását fakaszthatjuk, de éppúgy elkedvetleníthetünk egy-egy csillogó szemű szende kislányt, vagy tisztnek, mérnöknek készülő pajkos lukót... Talán nem túlzás, ha már kissé ódon stílusúnak mondom az érsekújvási Magyar Tannyelvű Alapfokú Kilencéves Iskola épületét. A századforduló prózairodalmában ábrázolták ilyennek a tudás fellegvárait. Az osztályokban például telente most ls kályhával fűtenek ... A tűz felíelizzó, pattogó lángja hamisítatlan, meghitt hangulatot ad a tanításnak, kiváltképpen a borongós őszvégi és téli délutánokon. Már öt-tíz perce ültem a II. Aosztály utolsó padjában, a kisdiákok aznapi első óráját figyelve, amikor az első szavakat belejegyeztem noteszomba, annyira lekötött a tanítás. Tárgyismeret! óra volt éppen, s a fiúk—lányok Gábris fózsefné tanítónő irányításával az előző órán tett sétán látottakat Ismételték. Egy-egy újabb kérdés elhangzásakor máris jelentkezésre lendültek a kis kezek. „Hol tartottuk meg az utolsó tárgyismereti órát?!" „Körülsétáltuk az iskolát és elmentünk a főtérre." „S hogy hívfák ezt a teret?" Pillanatnyi csend üli meg az osztályt, aztán egyszerre többen ls válaszolnak. Egy barnaszemű lányka kap szót: „Gottwald térnek, tanító néni." „Jól van kislányom. De kl emlékszik arra, hogy odaúton milyen nagyon fontos épület mellett haladtunk el? Még be sem fejezte a kérdést, máris megjön a válasz: „A poliklinika mellett!" „Te fártál már ott?" — mutat egy fekete kisfiúra. „Igen, többször is..." — cseng kissé bátortalanul a válasz. „S fizetett ott anyuka? Kl tudfa?! Szinte kézerdő röppen a magasba: „Nem! Tanító néni, én is az anyuval voltam. Mindketten betegek voltunk, s együtt fártunk a doktor bácsihoz ...!" „Engem apu vitt oda. Biciklin" — vág osztálytársnője szavába egy erős, barnásszőke kisfiú. Folytathatnám a leírást A tanítási óra negyvenöt perce alatt nem volt egy unalmas pillanat sem. A tanító néninek mindenkihez volt egy-egy kedves szava, vagy szeretetteljes pillantása. S nemcsak a meglátogatott tárgyismereti órán, de napról napra igy van ez a II. A-ban. A kisdiákok nagyon szeretik tanítónőjüket. Tanítás után az igazgatói irodában beszélgetünk. Látszik, most is „gyermekeivel" van. Szüntelenül szóba hozza őket. — ök az én nagy családom. Saját gyerekem, sajnos nincs, így nekik szentelhetem mindent időmet. Harmincöt évi tanítónőt gyakorlat után nem tudom elképzelni nélkülük az életemet. Sajátomnak tekintek minden kisdiákot. És még valamit: úgy érzem, sosem tettem a legkisebb különbséget vagy kivételt tanulóim között! Az utolsó két mondat elhangzása előtt az iskolaigazgató, Száraz László lép a helyiségbe. Valami kimutatást keres, s közben elismerően bólint. — Gábrisné a legönfeláldozóbb tanerőink egyike. Panaszt még nem halottam rá. Előzékeny, szerény, s ami nagyon fó, nem támaszkodik hoszúéves rutinjára. Óráról órára fölkészül. Naponta. Harmincöt ével De szeretik ls öt a szülök és a gyerekek egyaránt. Beiratkozásnál külön azt kérik, nem kerülhetne-e csemetéjük Anna nént osztályába. — Ez, és tanítványaim későbbi szeretete, ragaszkodása egy pedagógus legnagyobb jutalma. Hosszú évek múltán ts megállítanak az utcán, s mint egykor az alapiskolában, most is bizalammal kérnek tanácsot — mondja Gábrisné. Tizennyolcéves fejjel állt először a tudás lámpásaként a diákok elé. Harminc kilométerre a legközelebi nagyobb állomástól íekvó Farnadon, többnyire mezítlábas munkás-, béres- és zsellérgyerekek voltak első diákjai. Tizenkét évig működött ebben a faluban. Egyhamar láthatatlan, de szilárd szeretethid alakult ki a fiatal tanítónő és tanítványai, illetve a szüleik között A jóleső megértést 6 sem hagyta viszonzatlanul. Csak egy példát említek. Hideg, kemény tél volt. Bőven voltak diákjai, akik mégis mezítláb jártak az iskolába. De legalább a felső testüket védte egy-egy rongyos ruhadarab. Csak Baloghék kislánya járt a fagyos ítéletidőben is egyetlen nyári kartonruhájában. Megsajnálta a lánykát és saját gyermekkori ruháját szánta neki. Amikor otthonról megkapta a várt csomagot, tanítás után ottmarasztalta a megszeppent Balogh-lányt. Sajátkezűleg akarta ráadni a meleg fehérneműt és a pulóvert. A kis kartonruha kigombolása után meghökkenve látta meg, hogy a zsenge testet a nyári ruhácskán kívül nem takarja semmi más. — Gyakran elmesélem ezt a kts történetet mai gyermekeimnek, amikor azon vitatkoznak, kinek mennyi és milyen ruhája van. Mindig abbamarad olyankor a vita ... Gábrisné sok gondot, de még több örömet talál tanítványaiban. Egy-egy új osztályközösség átvételével elsőrendű feladatául a gyerekek bizalmának megnyerését tűzi ki célul. Olyan alapossággal végzi ezt, hogy előfordult már — egy-egy mama kissé neheztelt rá, mondván: — ellopta a gyermekét! Vajon miképpen éri el Gábris Józsefné, hogy tanítványai anynyira szeretik? A válasz egyszerű: látják, hogy ő is ragaszkodik hozzájuk. Már ezek az emberkék is észreveszik önzetlen igyekezetét és tanítói hivatásszeretetét. Külön szól a tanítói titoktartás szükségességéről. Elmondja, hogy egy-egy nebuló néha a legváratlanabb dolgokat, belső családi titkot mesél el neki. Egy tanítónőnek ezért tudnia kell a titkot megtartani, vagy ha úgy kívánja a helyzet, végleg eltemetni magában. Éles felkiáltójelként emelkedik magasba a mutatóujja: — Nem szabad visszaélni a gyermek bizalmával. Komoly lelki defektus erdöie lehetne az ilyesmi. — S a szociális változáson kívül, mi a különbség a pályakezdett és a mai tanítványok között? — A maiak értelemvilága, látóköre sokszorosan fejlettebb a háborúközi, sőt — még a tíz év előtti tanítványokénál ts. Ma tudnom kell, kt az a Farkas Jancsi, vagy Albert Flórt, mit közvetített előző napon a tévé, ml volt Belmondó utolsó filmszerepe satöbbi... E

lhúzódott a beszélgetés. Türelmetlenül pillant órájára. Megértem, pedig több probléma maradt még megtárgyalatlanul. Enélkül ls azonban egy kiváló tanítót Ismertem meg a személyében, aki a pedagógia „tárgyismeretében" minden területen jártas. MIKLÓSI PÉTER KET EMBER HAJOL a nagy Ívben szétterített tervek fölé. Nézegetik, el-elgondolkodnak a számok fölött. Az elnök töri meg a csendet, meg a belépésemmel is zavarom őket. — Nézd, Rudi — mondja az elnök Kocsis Rudolf zootechnikusnak —, ezt még ki lehet bírni. Jó a sertéstenyésztésünk. Hízót tudunk adni eleget. Nagyobb baj lesz, ha megint kiönt a Garam. Kara Márton, a kőhídgyarmati szövetkezet elnöke nem véletlenül mondja ezt. Az Idén is, tavaly ls, meg azelőtt ls megváimolta a part mentd földek termését az ár, a talajvíz. Attól tart, hogy a jövőben sem lesz másképpen, ha több eső talál esni a kelleténél... Az adót viszont fizetni kell, még a part menti földek után ls, és semmivel sem kevesebbet, mint a határ más részén. Az adójuk — az új irányítási rendszer bevezetésével — több lesz, mint eddig. Csak az állandó adó hektáronként meghaladja az 500 koronát. Ez önmagában véve nem is volna olyan nagy baj. Dolgos nép lakik ebben a faluban. A szövetkezet vezetősége sem panaszkodhat: szorgalmas a tagság. A GÉPEK IS SEGÍTENEK. Az egész járásban talán itt használják ki legjobban erejüket. Ezer hektárra tíz traktor Jut. Ez a tíz traktor szánt, vet, trágyát hord, fuvaroz. Tehát mindent, amire csak egy ilyen gazdaságban szükség van. — Igy hallásra talán nem is tűnik soknak — szól közbe Kara Márton — más, ha elárulom, hogy egy esztendő alatt háromezerötszáz vagon terhet mozgat meg a tíz traktor. — Ezek szerint az idénymunkák alatt nyújtott műszakban dolgoznak. — Két váltásban, ha szükséges, még ezt ts kombináljuk. — Rendben ment a munka az idén is? — Ebben nincs hiba. Csak árvíz ne volnál Öröm itt gazdálkodni. ]ó a határunk talaja. Magam ls jól Ismerem. Itt születtem, itt nevelkedtem. — Mióta elnöke a közösnek? — ötvenkilencben léptem be, amikor az egész falu. Aztán bízták rám a szövetkezetet. — Vállalta? — Egy kicsit gondolkodtam rajta. Ezer hektár mégsem hét, mert hogy addig annyi földön gazdálkodtam. Aztán felülkerekedett bennem valami. Gondolkodni kezdtem a dolgon. Nem voltam én sohasem rossz gazda, „maszek-koromban" sem. Az állam Iránti kötelezettségemet ls mindig teljesítettem. TaAZ ELNŰK: Bízom az em JÖrekben, csak a Garam ne rakoncátlankodna. Németh J. felv. Ián egy filmszínészről sem csinálnak annyi felvételt, mint akkoriban rólam, a példás egyéni gazdálkodóról. — S miért ment a közösbe? — Egyedül már gyengének éreztem magam. A fejlődéssel, az idők szavával nem lehet szembeszállni. Ha tudtam volna tovább ls versenyezni a közőssel, kívül maradtam volna néhány évig. — Nem bánta meg? — Mondjam meg őszintén? Ha az a rakoncátlan Garam nem bosszantana minden esztendőben, semmi bajom sem lenne a közösben. De így? Bántja az embert, hogy nem tud olyan eredményt elérni, amilyent szeretne ... Most jövök rá, érdemes volt sok szakkönyvet olvasni. (300 kötetes szakkönyvtára van, nem a közösben, odahaza.) A nagyüzemben kevés lett volna csupán a gyakorlati tudás, az, amit apámtól tanultam. CSAK A GARAM ne bosszantaná ... Érezhető a veszteség, amit a fölösleges víz okoz. Tavaly például a 160 hektárnyi búzavetésükből ötvenet öntött el az ár. E területen alig 18 mázsa másodrendű búza termett. A többi? 32 mázsa kiváló acélos búzát adott hektáronként. Nos, érthető az elnök aggodalma. Érthető, hogy azon töri a fejét, honnan fedezik a vízzel elöntött hektárok adóJát, ha a termést esetleg megint kiöli a víz. — Az új Irányítási rendszer Jót hoz a szövetkezetnek, anynyi bizonyos. Csak egyre kell figyelnlök azoknak, akik besorolják az egyes osztályokba a szövetkezeteket: vegyék tekintetbe az Illető szövetkezet természeti és helyi adottságait. NEM TELJESÍTHETETLEN kl' vánság. Az első, a Garam megzabolázása ls teljesíthető, a másik, hogy mindig reálisan ítéljék meg a szövetkezetben való helyzetet — úgyszintén. A többi meg már a kőhídgyarmatlak dolga ... MÉRY FERENC GARAM MENTI GONDOK CL te&fti az ä daCg.uk 1966. XII. 27. É

rdemes megnézni a hanvai szövetkezetesek (rimaszombati járás) eredményeit — biztat Tibor Haás, a termelési Igazgatóság vezetője. — Olyan haladást, mint a hamvalak értek el az utóbbi 2—3 esztendőben, kevés közösnek sikerült — újságolja Haás elvtárs. A helyszínen csak nehezen bontakozik kl a termelési igazgatóság vezetője által kiemelt fellendülés. Nem sokat árul el a munkaegység értéke, 18 koronát terveztek, s két koronával adhatnak többet. Ez pedig nem nagy újság, mert hisz tömérdek olyan szövetkezet akad, amely húsz koronánál is többet fizet egy-egy munkaegységre. A gabona átlagos hozama 25,08 mázsát tesz ki hektáronként. Búzából 27,8 mázsa termett. A vezetők közül valaki meg ls jegyezte, hogy ilyen búzatermés még nem volt a határban. A csallóközi, vagy a mátyusföldi szövetkezeteseket az ilyen termés, vagy a 429 mázsás hektáronkénti cukorrépahozam nemigen lepi meg. Az igaz, ha a hanvaiak földjein gazdálkodnának, kicsit megváltozna a véleményük. örülnének a hozamoknak, akárcsak az ottaniak, hogy az országos átlagot sikerült túlszárnyalniuk, ha nem ls kimagasló fölénnyel. Dohányból, lenből és heremagból azonban Irigylésre méltóak az eredményeik. Lenből (15 hektáros terüleElőször vagyunk milliomosok VISSZAJÖNNEK A FIATALOK ten) 10 600 korona bevételt vártak hektáronként és 22 627 koronát értek el. Még jobban sikerült a dohánytermesztés a 12 hektáros dűlőben. A tervezett 24 ezer korona helyett egyegy hektárról 40 602 korona volt a bevétel. Nagyon jól bevált a heremag ls. A kedvezőtlen Időjárás ellenére ls három mázsa heremag termett hektáronként. Valószínű, hogy a bevétel megközelítően egymillió koronával lesz több a vártnál. — Először vagyunk milliomosok — jegyzi meg Turls Pál, a szövetkezet agronómusa. — Mert néhány évvel ezelőtt nem ment Ilyen Jól a gazdálkodás — egészíti kl az agronómust Héthy Géza, a szövetkezet elnöke. Az adatok szerint valóban így van. • Tavalyelőtt Országh István könyvelő még nem Írhatott sokat a bevételi rovatba, mert csak 14 korona jutott egy munkaegységre, s tavaly ls csak két koronával lett több. Ha a mércét a tavalyel5tti pontra állítjuk és Innen mérjük a növekedést, határozottan fölfelé ívelő lesz a grafikon görbéje. Sőt, az a gondolat Is felmerül, hogy egymillió korona többlet-bevétellel 108 ezer munkaegység kimerítésével még Jobban kellett volna növekednie a munkaegység értékének. Ám ami késik, az nem múlik, és lépésről lépésre kiderül, hol a pénz, Illetve mennyit keres egy-egy hanval szövetkezetes. Húszkoronás munkaegységérték nem jelent nagy feltűnést, de ha Innen ls hozzátesznek egy keveset, meg onnan is, érvényesül a szólásmondás, hogy sok kicsi sokra megy. A hanvaiak esetében hasonló tényekkel állunk szemben. Jó példa rá ifjú Csetneky János keresete. Húsz fejőstehenet gondoz, s a fejésnél a felesége is kisegít. A számítások szerint az év végéig legkevesebb 1550 munkaegységet szereznek. Papírra kívánkozik az is, hogy az év végéig a szövetkezet több mint 160 000 Kčs prémiumot fizetett, illetve fizet ki, ami megközelítőleg 1,5 koronával növeli a munkaegység értékét. Külön meg kell említeni a természetbeni járandóságot. Minden munkaegységre 1,4 kiló gabona, 2 kiló széna és 2 kiló szalma jár (a faluban 88 háztáji tehenet tartanak), aminek az értéke 2,88 koronát tesz kl. A munkaegység értéke tehát nem 20. hanem 24,38 korona. A Csetneky-család évi jövedelme pedig 37 789 korona, amihez ráadásul még félhektár háztáji föld termése is járul. A gyalogmunkások sem panaszkodhatnak. Juhász István 690 munkaegységet szerez az év végéig. A télen nem ls erőlteti meg magát, s az Ipari átlagkeresetnél mégis több részesedést kap. Tehát Igaza van Tibor Haásnak, a termelési igazgatóság vezetőjének, a hanvai eredményeket illetően. A közösben nincs is panasz a munkaerkölcsre. Eke Barna réparakodóval 15—20 vagon cukorrépát rakott föl naponta a kocsikra. Ondrej Karola kombájnos 43 vagon gabonát csépelt ki, s az aratás alatt csak egy 50 korona értékű alkatrészt kellett kicserélni a gépén. Az ilyen kombájnosról el lehet mondani, hogy karban tudja tartant a gépét. Katona Aladár traktorost Is dicséri az agronómus. Kerekes traktorral (Super—50) 3—4 hektáron végezte el naponta a mélyszántást. Az agronómus nem ls a teljesítmény mennyiségét, hanem a minőségét emeli ki. — Mert az aztán munka volt a javából — jelenti ki határozottan Turls elvtárs, és tovább sorolja, kl érdemelne dicséretet Jó munkájáért. Száz szónak is egy a vége, a közös megerősödött, s a tagság nem panaszkodhat a Jövedelemre. A fellendülés persze más eredményt ls szült. Az idén öten már visszajöttek a szövetkezetbe (Javarészt fiatalok), s több szövetkezeten kívüli érdeklődik a felvétel iránt. Befejezésül érdemes megjegyezni a vezetőknek azt a véleményét, hogy ezt a szintet mindenáron meg akarják tartani. Válaszként Ide kívánkozik, hogy a vezetőség eléggé szerényen nyilatkozik, mert a lehetőségek túlnövik e határokat. A közös Irányítói érettségivel rendelkező szakemberek, sőt a zootechnikusl tisztséget Szukola István mérnökre ruházták. Héthy Géza elnök a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Szakiskolán akarja tovább bővíteni tudását. A

további fellendülés mellett szól a kiváló munkaerkölcs ls. Lehetőség van a tagság sorainak fiatalokkal való feltöltésére. S nom utolsósorban nagy előnyt jelent a talajerő fokozása, ami több szerves és műtrágya adagolásával megkezdődött. Még több tényezőt is lehetne felsorolni, ami mind a termelés növelését szolgálja. A lényeg azonban az, hogy megalapozzák az eddiginél Jobb eredményeket. BENYUS JÓZSEF