Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-27 / 356. szám, kedd

M/ľ CSINÁLNAK TÉLEN A HALAK? — Ívnak — mondja a halászmester. — Ilyen hidegben? Nagyot nevet. — Nem hiszi, ugye? — Nem én! — Pedig igy van. — ?! — löilön csak, mutatok valamit. Kilépünk Josel Kohoutnak, a treboňi halgazdaság vezetőjének irodájából. Köröskörül mást sem látok, mint medencét és medencét. Mindegyik egyforma nagy, húsz méter hosszú, tíz méter széles és három méter mély. Az egyik üres, a másik tele van vízzel, s egymás hegyén-hátán úszkálnak benne a pontyok. — Mennyi hal van egy tlyen medencében? — kérdezem kísérőmtől. — Ebben körülbelül kétszázötven métermázsa. — Mind egyforma nagyok. — Igen, nincs nagy eltérés közöttük. A pontyok átlagsúlya 1,70 kilogramm. Josef Kohout elmondta, hogyan tenyésztik a halakat a medencékben. Május végén, júntus elején ívnak a halak, amikor a víz hőmérséklete elért a 18 fokot. Az ún. keltető medencében az Ikrákból 6—8 nap alatt kikelnek a halak. Hatnapos korukban átviszik őket egy másik medencébe, ahol gyors folyású vízben novemberig 2—8 dekára megnőnek. Tavasszal egy másik medencébe kerülnek, ahol már 40—60 dekára nőnek. Innen megint más medencébe jutnak, ahol áttelelnek, és tavasszal a fő medencében kapnak helyet, ahol elérik az 1,70 kilogrammos átlagsúlyt. A legtöbb hal a karácsonyi ünnepekre került a piacra Három évig nevelik tehát a pontyokat, amelyek haltermelésüknek 85 százalékát teszik kl. A többi halat, mint például a compót, csukát, fogast, márnát 4 évig tenyésztik, hogy nagyobb súlyt érjenek el. Ugyanilyen módon nevelik azokat a halakat is, amelyek utánpótlást célokat szolgálnak. Ezeket rögtön kikelésük után különválasztják és véglegesen kétéves korukban választják kl közülük a legjobbakat. — Mióta tenyésztik így a halakat? — Négyszáz éve. A tfeboňt halgazdaságot Stepánek Netolický építész alapította a 16. század elején. Ez a gazdaság két dél-csehországi folyócska között terül el. A talaj enyhén left, s ezt használta kl mesterien Netollcký a halgazdaság vízrendszerének megépítéséhez, amely még ma ts a legtökéletesebbek közé tartozik az ország 22 halgazdaságában. A csővezetékrendszer az egyik folyóból a medencékbe juttatja a vizet, a másikba pedig elvezett. Így a friss víz biztosítása aránylag nem nagy költséget igényel. — A technológia azonban nagyot változott. A haltenyésztés tudományos alapokon nyugszik. Saját laboratóriumunk van. Minden tíz napban mintát veszünk a vízből, elemzésnek vetjük alá, s feltöltjük a hiányzó tápanyagokkal. A medencék növényzetének trágyázásához, amely a halak táplálékát terme li, ugyanazokat a tápanyagokat használfuk, mint a mezőgazda ságban, csak nem a földbe adagoljuk, hanem a vízbe. Az ada golássál a halak növekedését ls szabályozzuk. A haltenyésztés jellege egyébként azonos a mezőgazdasági termelésével, csak itt a víz terem, nem a föld, és a termék hal, nem kukorica vagy dinnye. A haltenyésztés az intenzitást illetően magasabb szín vonalú, mint a mezőgazdaság, mivel a víz megkapja mindazt a tápanyagot, amire szüksége van. — Jövedelmező a haltenyész t és? — Mindig is az volt. Ha annak idején a vidék ura a mező és erdőgazdaságát ráfizetéssel is zárta, ezt mindig kiegyenlítette a halgazdaság jövedelmezősége. Idén lényegesen kisebb lesz a jövedelmünk, mint az előző években, mert betegség ütőt te fel a fejét, amely elpusztítja halállományunk egyharmadát. Ez a betegség a hasvízkór, mely 15—20 évenként jelenlke zlk, s 3—5 éven át pusztít. — Régente kl fogyasztotta a halat? — A környék kolostorainak, kastélyainak szállították, s maga a nép ts fogyasztotta, hiszen a hal mindig olcsóbb volt, mint más hús. No meg a böjti napokon a nép más húsfélét nem ehetett. Ma Ausztriába, az NSZK-ba, Olaszországba is szállítunk halai. Az országon belül pedig a dél-csehországin kívül más kerületekbe, többek között a bratislavai kerületbe is. A tfebotit halgazdaság ugyanis az ország legnagyobb halgazdasága; évi termelése 15 ezer métermázsa hal. — Még egy kérdést. Sok mindent elmondott, de hogy most ívnak a halak, azt még egyszer sem hallottam. Josef Kohout egy fabarakkba vezet. A két szoba nagyságú helyiség közepén széles, hosszú asztal fut végig. Körülötte vagy húsz fiatal halász üvegedények fölé hajolva facsipesszel szedi ki a fehér, elhalt ikrákat. Az élő ikrákat ötliteres uborkásüvegekbe rakják, melyekben bugyog a vlz, mint az akváriumban. Ezekben kelnek ki a halak. — Ez a mi kísérleti állomásunk. Mesterségesen hívtunk elő ivást most télnek idején (nem árulom el hogyan). Tavasszal, a rendes íváskor már szép kis halacskák lesznek az ikrákból. Így próbáljuk meggyorsítani a haltenyésztés folyamatát. Persze ezzel a módszerrel egyelőre csak Igen kis mennyiségű halat tenyészthetünk, de ebből is láthatjuk, hogy a tudomány a haltenyésztéstől sem marad távol. — Most már elhiszi — kérdi megint nagyot nevetve a halászmester —, hogy télen is ívnak a halak? MÉSZÁROS GYÖRGY SZÉPÜLŐ ZSELIZ A város valamikor kis mezőgazdasági község volt. A leiszabadulás után rohamosan fejlődésnek indult. Felépült a Járási nemzeti bizottság épülete, a kultúrház, a mozi, ú] Iskola, a körház, a posta és számtalan új lakóház. ZseUz nemcsak megszépült, hanem városi jelleget is öltött. Ez elsősorban a VNB érdeme, mert mozgósítani tudta a lakosságot és közös erővel valósították meg a kitűzött terveket. A város fő útvonalának két oldalán zöld sávok húzódnak, Járdát ls építettek, melyhez a kavicsot és a cementet a város adta, a többi munkát a lakossság végezte. Megoldódott a lőtér és a park problémája ls. A főtér rendbe hozására több mint félmillió koronát fordítottak. A park gondozását a kerületi műemlékvédő hivatal vette át. Már ebben az évben több mint 300 ezer koronát áldoztak rendbe hozására. Megoldódik a városban az utcák kivilágítása ls. Csak ez félmillió koronájába kerül a városnak. A Jövő év január 15-től a szomszédos Mlkula községet egyesítik Zsellzzel s ezzel a városnak 5300 lakosa lesz. Ezek az eredmények is bizonyítják, hogy a város szépül, fejlődik és főleg azt, hogy az Irányítás Itt Jó kezekben van. Tóth Károly, Zselíz FEJLŐDŐ FALU Ipolynagyfalu a múlt évben egyesült Szécsénkével. Az egyesítés óta szépen fejlődik a falu. Megváltozott az arculata. Számtalan új lakóház épült, szép és korszerű berendezéssel. Kiépítették az egészségügyi központot ls. Fogorvosi és gyermekorvosi rendelőjük van. önkiszolgáló üzlet áll a lakosok rendelkezésére s az üj vendéglőben az italokon kívül meleg ételt kaphatnak a fogyasztók. A főutat végig portalanították, s Igy nem kell már a nagyfalusiaknak porban vagy sárban járniuk. Megoldódott az óvoda problémája ls. A fiatalság nagy része művelődik, középiskolában, sőt főiskolákon tanul. A felsorolt eredmények mind a falu rohamos fejlődését bizonyítják. Csáky Károly, Kelenye IflüllV Nagyfrekvenciás melegítés A különböző anyagok tulajdonságainak összehasonlítása azt mutatja, hogy az elektromos és a hővezetőképességnek közös gyökerei vannak. A Jó hővezető anyagok — csekély kivételtől eltekintve — egyúttal a villamosságot is Jól vezetik és megfordítva Is érvényes ez a megállapítás. A kétfajta vezetőképesség aránya gyakorlatilag valamennyi anyagfajta esetében állandó. Ebből az következik, hogy a villamosságot nem vezető anyagok — a szigetelők — csak nagyon nehezen melegíthetők fel. Túlságosan hosszú Ideig tart, míg a hő eljut a felületről az anyag belsejébe s felmelegíti azt a kívánt hőfokra. Tudjuk azonban azt is, hogy szárításnál rendszerint nagyon gazdaságtalan eljárásokat alkalmazunk. A különböző anyagú testekben a melegebb helyek hamarább kiszáradnak, a nedvesség innen a hidegebb helyekre áramlik. A kívülről történő szárításnál a hő a külső résztől az anyag belseje felé halad, belül tehát a hőmérséklet sokkal alacsonyabb, mint a felszínen. Az ilyen „klasszikus" szárítás nagyon hosszadalmas, mivel a kiszáradt felületi réteg megakadályozza, hogy a nedvesség eltávozzon az anyagból. Számos anyagfajtánál a szárítást a térfogat csökkenése, vagyis zsugorodás kíséri. Mivel a különböző réteg hamarább szárad, a felület megrepedezik, ami például a fánál jelentős elértéktelenedést okoz. A DiATERMlATÓL A FASZÁRITÁSIG A nagyfrekvenciás technikában régóta ismert jelenség, hogy a szigetelők, vagyis a dielektrikumok nagyfrekvenciájú váltakozó elektromos térben felmelegszenek. A felmelegedést hátrányos kísérőjelenségnek tartják, mivel rontja a nagyfrekvenciás berendezések hatásfokát és szelektivitását. Az orvostudomány az 1926— 1927-es évektől kezdte alkalmazni az ily módon keletkező meleget élő szövetek kezelésére. Az ismert diatermiáról van szó, vagyis arról a hőkezelési eljárásról, amelyet olyankor alkalmaznak, amikor a mélyebben fekvő szövetekben kell meleghatást elérni. E lehetőség ipari hasznosítását a nagyobb teljesítményű, megbízható és könynyen kezelhető nagyfrekvenciás generátorok hiánya gátolta. Ma már viszont 1—1000 MHz frekvenciájú, akár 300 kW-os speciális elktronlkus generátorok állnak a technika rendelkezésére, ezért a hagyományos „kondukciós" vagy a nagyfrekvenciás melegítés közti választásnál kizárólag a gazdasági kalkulációk döntenek. A nagyfrekvenciás melegítésre szolgáló generátorok tekintélyes része ma a faiparban dolgozik. Mivel a nagyfrekvenciás energia nagyon drága, elsősorban ott alkalmazzák, ahol nem szükséges felmelegíteni az egész tárgyat, csupán egy részét (szelektív melegítés). Áz Ilyen melegítés jellegzetes példája az enyvezés. Itt ugyanis elég, ha megfelelő alakú elektródok segítségével az öszekötésre szoruló részek vékony sávját melegítjük fel. Az enyvezett részek a nagyfrekvenciás elektromágneses rezgések hatására néhány másodperc alatt felmelegednek és kiszáradnak, a bútor többi része pedig teljesen hideg marad. Az óriási időmegtakarítások itt sokszorosan felülmúlják az aránylag drága nagyfrekvenciás áram költségeit. Vannak esetek, amikor a nagyfrekvenciás melegítést a fa szárításánál is kifizetődő. A Szovjetunióban már 1934-ben végeztek ilyen irányú kísérleteket. Az eredmények azt mutatják, hogy ez különösen a drágább faanyagoknál előnyös. MŰANYAGHEGESZTÉS VARRÓGÉPPEL A nagyfrekvenciás melegítés a műanyagfeldolgozó Iparban ls érvényesülni kezd. Ez Ideig úgy történt a termelés, hogy a szögletes vagy golyóalakú portablettákat gőzzel fűtött sajtolószerszámok közé helyezték s nyomás hatására érték el a kívánt alakot. A hőszigetelő tabletta felmelegítése azonban meglehetősen hosszú Ideig tart, a folyamat lassú s nagy nyomást Igényel. A nagyfrekvenclós melegítés eredményeképpen az eredeti termelési idő egyharmadára csökken, kb. 50 százalékkal kisebb sajtolási nyomást lehet alkalmazni, ami meghosszabbítja a szerszámok élettartamát. A hőre lágyuló (termoplasztikus) anyagok nagyobb hőfoknál megpuhulnak, ezért ilyen állapotban a nyomás és a hő egyidejű alkalmazásával össze lehet őket kapcsolni. A nagyfrekvenciás melegítés itt ls nagy segítséget jelent: a legnagyobb felmelegedést éppen az anyag belsejében, vagyis az összekötés helyén érhetjük el. A műanyagfeldolgoző iparban használt ilyen gépek tulajdonképpen módosított varrógépek, ahol a tűt apró elektród helyettesíti, amely szaporán rezegve szorosan egymás után ponthegesztést végez. Ezt a módszert használják esőkabátok, zacskók stb. gyártásánál, sőt azoknak az áruknak a csomagolásánál is, amelyek a trópusi vidékekre indulnak. Teret hódít a nagyfrekvenciás melegítés a gumiiparban is, ahol a többi között sokkai egyenletesebbé teszi a latex (kaucsuktej) lecsapódását, ezért feldolgozása is könnyebb. Nagyfrekvenciás melegítést alkalmazhatunk a gumiabroncsok, szíjak, köpenyek stb. gyártásánál is. Jó eredményeket érnek el vele a kábelek és szigetelők vulkanizálásánál. A nagyfrekvenciás melegítés a gumiiparban 10— 60-szorosan lerövidíti a technológiai folyamatot, s így lehetővé teszi a folyamatos, vagy a futószalagszerű termelést, SPECIÁLIS ALKALMAZÁSOK Jő eredményeket érnek el a nagyfrekvenciás melegítéssel a talaj felolvasztásánál. A klaszszikus módszerekhez viszonyítva a folyamat ily módon 5—lőszeresen meggyorsul. Az ezzel kapcsolatos költségek természetesen tekintélyesek, mozgó generátorra van szükség, az energiafogyasztás egy köbméter földre számítva 20—40 kWó között mozog. A nagyfrekvenciás talajmelegltést ezért csak ott alkalmazzák, ahol a gyorsaság elsőrendű követelmény, pl. föld alatti vízvezetékkek és kábelek javításánál stb. A nagyfrekvenciás melegítés alkalmazásában az élelmiszeripar sem marad el. A zsír olvasztása, a halak konzerválása, a hús és gyümölcs tartósítása, a tej pasztőrözése, az élelmiszer-koncentrátumok gyártása, s ellenkezőleg: a termékek gyors felolvasztása anélkül, hogy az ízük rovására történjen, csupán nagyfrekvenciás melegítéssel érhető el. A nagyfrekvenciás melegítést húsételek gyors elkészítésére is használhatjuk. A hús Igy gyorsan és egyenletesen átsül, nem jön létre rajta külső réteg, a zaft a húsban marad, ami speciális ízt kölcsönöz az ételnek. Tekintettel arra, hogy a létrejövő hő mennyisége a melegített anyag dlelektromos állandójától függ, amely a víznél a legnagyobb, nagyfrekvenciás melegítésnél először a nagy víztartalmú anyagok melegednek fel. Ezt a tényt felhasználhatjuk például a raktározott gabonában élösködő kártevők irtására (a rovarok testében nagy a víztartalom); a magok csírázóképességében nem esik semmi kár. Hasonló elv szerint távolítják el a Szovjetunió Tudományos Akadémiája leningrádi könyvtárában a penészt és egyéb károkozókat is a könyvekről: már több mint 100 000 könyvet vetettek alá nagyfrekvenciás hatásnak. Egy alkalommal már a régészetben is alkalmazták az ilyen melegítést, amikor ősrégi mongol sírok feltárása közben két, kb. 2500 éves fejet találtak az örökké átfagyott földben. Nagyfrekvenciás melegítéssel a fejek gyorsan kiszáradtak, egyáltalán nem károsodtak meg, s meg lehetett őket menteni a tudomány számára. (dj) A francia vasutak villamosítása A Francia Államvasutak (S. N. C. F.) nagy forgalmú vona lainak villamosítása a két világháború között Indult meg. 1952-ig 1500 voltos egyenáramot alkalmaztak, ettől az évtől kezdve azonban a francia vasút az országos hálózatból egyfázisú váltakozó áramot kezdett felhasználni. A különböző áramfajtájú vonalon az átmenet az egyik rendszerről a másikra azért nem jelentett különösebb technikai problémát, mert az ötvenes évek eleje óta a mozdonyparkot úgy építik, hogy azok mindegyik vonalon üzemelni tudja nak. Az 1964-es év végén a francia vasúti hálózatból összesen 8200 km volt villamosítva, ez a teljes pályahossz 21 százalékát teszi ki, ős az összes forgalom 67 százalékát viszi. Az S. N. C. F. villamos mozdonyparkjának fő ütőerejét jelenleg a két áramrendszerre alkalmas BB 16 000-es prototípusából fejlesztették ki. A 80 tonnás BB 25 200-as típusjelzésű villamosmozdony maximális sebessége eléri a 160 km/órát. A BB 25 500-as típus 3400 lóerős és szintén két áramrendszerre alkalmas. Maximális sebessége 150 km/óra Újabban a nemzetközi forgalom számára négy különféle áramrendszerre alkalmas mozdonyok gyártását kezdték meg. SZOKATLAN KÜLVÁROSI JÁRMŰ Az egyik amerikai műszaki folyóirat pályázatot hirdetett a legcélszerűbb külvárosi motoros jármű megszerkesztésére. Az elsőséget Norman K. Niemi, az Ohio állambeli Cincinnati város lakosa érdemelte ki. A képen csak a kocsi alvázát látjuk, befejezése után elegáns műanyagkarosszériát is kap, két ülése lesz, s elég hely marad a poggyász vagy a rakomány számára is. A* szokatlan kocsi előnyo, hogy kisméretű, tehát könnyűszerrel mozoghat a szűk utcákon s nagj forgalmú utakon is. 1966 XII. 6