Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-27 / 356. szám, kedd

ZAY LÁSZLÓ BUDAPEST! LEVELE Két si ker A IX. PÁRTKONGRESSZUS, a kulturális élet gazdagodását, a szocialista magyar kultúra megerősödését állapította meg és foglalta széles körű helyesléssel határozatába. Valóban így van: a magyar művészeti élet területein az utóbbi években erőteljes fejlődést tapasztalhattunk, számos kitűnő mű síkerével büszkélkedhetünk, nemcsak idehaza, hanem határainkon túl is. Ez a sokrétű fejlődés annak következménye, amit Kádár János kongresszusi zárószavában így fejezett kl: Egy család vagyunk. Idáig is együtt jöttünk és ezután is együtt megyünk, méghozzá mind Jobb légkörben és mind Jobb egyetértésben. Amikor n-w.it a sikerek közül a két legújabbat kiragadom, azért teszem, hogy rajtuk példázzam ezt a fejlődést, ezt a légkört, ezt az egyetértést. AZ EGYIK SIKER: könyv. A karácsonyi könyvpiacra Jelent meg Thurzó Gábor új regénye: A szent (Magvető Kiadó). Thurzó Gábor 1912-ben született; elbeszéléseket, regényeket, színdarabokat és filmeket írt, kritikusként és műfordítóként is nevezetes. Korábban a neokatolikus írói csoporthoz tartozott. A felszabadulás' után része volt abban, hogy a magyar filmművészet magára talált: Jó néhány nemzetközi sikerű filmnek dramaturgja volt, néhány filmet ő maga irt, így a Karlovy Varyban kitüntetett Sóbálványt, Erkel-filmünket is. A József Attila díjjal már kétszer kitüntetett kiváló író az utóbbi időben a Magyar Televízió munkatársa. A szent című, tömör, modern kisregénye valós élményeken alapszik, de nem dokumentumregény. Egy magyar kisvárosban játszódik a történet, a felszabadulás előtt. Hőse egy prelátus, akit a Szentszék advocatus díaboll-ként azzal bíz meg, hogy egy fiatalon elhalt magyar kispap szenttéavatási pőrét vezesse. A regény a gondolkodó, töprengő prelátus vívódását ábrázolja: az Idős pap fölismeri, hogy valójában milyen politikai és egyházpolitikai hátsó gondolatok húzódnak meg a szenttéavatási pör mögött. Voltaképpen egy történelmi pör folyik a regényben, a felszabadulás előtti magyar közélet pöre. A regényt Thurzó megszokott élvezetes stílusában, gondolatgazdagon írta meg, A MÁSIK SIKER: film. Szabó István írta és rendezte, a címe: Apa. Szabó István fiatal művész, alig huszonhat esztendős. ElsÓ sikereit — nemzetközi sikereket — főiskolás korában aratta. Rövidfilmjei: a Variációk egy témára, a Te és a Koncert nemcsak finom, elmélyült tartalmukkal tűntek ki, hanem azért is, mert mindegyik Szabó egyéni, modern filmnyelvén szólt. Már ezek a filmek följogosították a kritikát annak kimondására, hogy Szabó valóban tehetséges, úttörő filmművész. Megerősített ebben bennünket Szabó első játékfilmje, az Álmodozások kora, amely szerkezetében és kifejezéseiben egyaránt újszerű, érdekes és tartalmas. Az Álmodozások kora a pályakezdő fiatalok problémáiról szólt igen őszintén és elmélyülten; új filmje, az apa, ugyancsak a fiatalok problémájával foglalkozik. A FILM TARTALMÁT nehéz szavakba önteni. Egy fiatalemberről van szó, aki gyermekkorában elveszítette édesapját. Az apa emléke a gyermekben hősi méreteket öltött, mítosszá vált. A felnőttkor küszöbén a fiatalember vizsgálódni kezd és eszményét megkísérli szembesíteni a valósággal. Mindezt Szabó István nagyszerűen komponált vizuális epizódok füzérébe foglalta, gondolatébresztőén, gondolattársításokra számítva. A történet önmagában is reális, lélektanilag hiteles, ugyanakkor azonban benne példázódnak hazánk fejlődésének problémái is. Ezekkel kapcsolatban Szabó István félreérthetetlenül azt a történelmi Igazságot hir detl, hogy a népnek nem a múltból kell élnie, nem szabad bálványszerű eszményekre alapoznia fejlődésének lendületét, nem szabad üressé vélt, Idejétmúlt nacionalista ábrándképeket kergetnie, de nem szabad megfeledkeznie arról sem, honnan jött, milyen emlékeket hozott magával múltjából. EZ A KÉT SIKER — a regény is, a film Is — egy-egy kis része csupán annak az örvendetes föllendülésnek, amely a magyar szocialista kultúrára napjainkban jellemző. Reméljük, hogy ez a szép fölfelé ívelés tovább folytatódik. TAVASZ A TÉLBEN Bratislavában a Dosztojevszkij-sori tárlati helyiségben az évzáró kiállításon Itália kék ege, a táj fauvistákat Idéző eleven pirosai, sárgái, zöldjei fogadnak. Ernest Zmeták három hosszabb olaszországi tanulmányútjának útijegyzetel. Az Érsekújvárról indult Zmeták kezdeti festészeti fejlődését Harmos Károly irányította, s a második világháború alatt a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Aba-Novák és Kontuly voltak a mesterei. Itthon egy ideig a fekete-fehér művészet, később az építészethez kapcsolódó díszítőművészet, főképp a mozaik, állt s áll érdeklődése gyújtópontjában. Nem tájképfestő, — hangoztatja, — de szereti a természetet, amiben a képzőművészet kiapadhatatlan forrását látja. — S az olasz vidék, a sziklák struktúrája, s életé, a dombok lágy hajlatait a zöld ezernyi árnyalatába öltöztetett növényzet, a tenger hullámzásának megejtő ritmusa, a hegyoldalra kapaszkodó városkák primitív bája, sziluettjük formagazdasága arra ösztönzik, hogy a befogadott valóságot megragadja. Nyomon követhető a festő érzé kelése s a kifejezés közti közvetlen kapcsolat. Zmetáknál a rajz képezi a kiindulópontot. A grafikus fölényes biztonságával kezeli a tollat s a ceruzát. Rajza nem csupán a tárgyi valóság, de a művészi elképzelés tükrözője ls. Itáliai tartózkodásai eredménye háromszáznál Is több kép, amiből vagy hatvan szilárd kompozlclójú, müvet mutat be. Egyes motívumokhoz különösen ragaszkodik, visszatér hozzájuk, mert mindig valami újat mondanak neki. San Glmignano sajátos középkori architektúrája helyett a ciprusos táj érzelmi légköre, a dél-itáliai Cefalú kis városi jellegzetessége ragadja meg. Subjácói képe a vörös és zöld ellentétére épült s a híd fehér íve szép egységbe foglalja. A legvonzóbb az Űj Taormlna, rózsaszínes háztömbjei közül erős hangsúllyal emelke dik ki a fekete kémény, sisak ján egy fekete csikó bádogfigurájával. Egy-egy villanásra feltűnik- Sorrento festői öble a Sienát körülölelő dallamos táj s Róma egyik hídja. Az egész szépen összehangolt tárlat mesterkéletlen őszinte megnyilvánulás, ahonnan az ember úgy érzi, hogy egy kis derűt s meleget visz magéval az új esztendőbe. BÁRKÁNY JENÖNÉ TUDJAK KEREM?... ...én nagyon boldog vagyok. Általában derűs a természetem, de mostanában alig lehet bírnt velem. Tudniillik látom, hogy az utóbbi Időkben mennyire örülnek, mindennek örülnek és ha nagyon sokan örülnek az engem boldoggá tesz. Onnan tudom, hogy sokan és gyakran örülnek, mert az emberiség rengeteget tapsol. Már pedig a taps az spontán megnyilvánulása az egyébként nehezen kijelezhető ujjongásnak, hirtelen kitörni vágyó életigenlésnek, a mámoros, színültig telt szívnek álcázatlan kitárulkozása, érzéseinek megkönnyítő levezetése. Hogy a tapsra csattanó kezek mozdulata örök idejű az biztos, hiszen az emberszabású majom már emberré avanzsálása előtt ls összecsapkodta mellső végtagjait, ha kókuszdióra, majomkenyérre és egyéb csemegére talált, vagy ha valami szemrevaló majomnémbert pillantott meg. Ezt a tényállást sok neves természetbúvár igazolja, sőt, egy kitűnő angol tudós két hosszú esztendőt töltött az őserdőben speciálisan a majmok örömkitöréseinek tanulmányozása céljából. Tapasztalta, hogy ezek az értelmes állatok lelkesedésük pillanatában nemcsak mancsaikat lltik egymáshoz, hanem terjedelmesebb felületeiket ts csapkodják, csak úgy reng bele az őserdő. Az anyák, akik figyelemmel kísérik gyermekik fejlődését bizonyíthatják, hogy kisdedeik első értelmes megnyilatkozása a fiips. Tapsol a kicsi ha enni kap ha sípoló gumibabát nyomkodnak az orra előtt, vagy ha a látogatók abbahagyják a számára érthetetlen gügyögést. Az emberek magánörömeiken kívül később a színház kifejlődése idefén megtapsolták az actorokat, a jól működő kórust, a szép táncot, a kiváló szónokot. Aztán tapsoltak számukra érdekes látványosságnál ls. A krónikák feljegyzései szerint nagy tapsot kapott a máglyagyúftogató ts, akt elégete Gíordano Brúnót, Ján Hust, aztán Thomas Mann könyveit... Szóval a taps a tetszésnyilvánítás őst Jele, de annyi taps mint századunkban, mióta világ a világ, még nem hangzott el. A taps valóságos divattá vált. A divat kereke azonban forgandó és félő, hogy ami ma divatos, az holnap kimegy a divatból. Es ami divatja múlt az nevetséges, amt pedig nevetséges az tragikusabb mint Euripides összes tragédiája díszkötésben. En tehát féltem a taps fensé gét és ha ez így megy tovább, meg ls húzhatjuk felette a lélekharangot. Lehangoló hová fajult a taps nemes szokása. Bejön egy karmester — előzetes taps, bejön egy kis fazzénekesnő és követem alássan eldanol egy slágert — óriást taps —, bejön egy konferanszié és kiböffent egy évek Óta az aszta Ion heverő hulladékot, — dörgő taps —, kiáll a deszkára egy színészecske, aktt egy Jobb műkedvelő csoport rég kiszuperált volna tagjai közül, feláll egy írocska és klfelent valamit, amit már egyszer vagy többször ts bejelentettek — ütemes taporkán... Hát tudják kérem... De ez még hagyján, a pálmát határozottan a világviszonylatban ts legkapósabb fáték a „kvíz* és ennek különböző alfaja viszi el. Önök csodálkozni fognak, nem nálunk viszi el, hanem a szomszédos Ausztriában. Ezek a fó osztrákok a taps lejáratása ügyében mindenkin túltesznek. Megtapsolják a leg pocsékabb lemezeket, a „vélet lenül" a teremben levő fódlerlegényt, a rádióbemondó sziru pos üzeneteit, a fiatal házasokat, főleg a nehézvalutás országokból főtteket, akiknek fól szituált apjuk előreküldl a svéd koronát, a frankot Ja dollárosok dupla tapsot kapnak

j és mivel amerikai módszer szerint előadás közben reklámokat ls felröppentenek a légbe, a Jámbor publikum ezt is ész nélkül megtapsolja. Hát nem, nálunk azért ez nem létezik, a mt közönségünk sokkal objektívabb, még sose hallottam, hogy valaki megtapsolta volna ezt a reklámot: A ml vevőnk a ml urunkI vagy Utazzon a Cedokkal, az olcsói Ebben a tapsorkánokkal terhes időkben eszembe jut, hogy mért nem tapsol senki teszem fel annak a derék, valóban tisztes orvosnak, aki visszaadja egy beteg életét, aki egy kimerítő operáció után sietve bevesz egy port, hogy csendre Intse infarktra készülődő szívét, mert egy fél óra múlva kezdődik a következő műtét. Pedig, hlgyjék el kérem, hogy egy emberséges orvos van olyan nagy művész mint Szerelemhegyi Clnike, a szilasbalhásl színház örökös tagfa. SIMKŰ MARGIT KÉSZOLA BÉKE KÉK KÖNYVE HUSZONÖT ORSZÁG TUDÓSAINAK ÉS MŰVÉSZEINEK LELKES HITVALLASA A BÉKÉRŐL Az íli Szó számára írta: Feliksz Ponyevezsszkij kiváló írója. Íme levél, amelyet a Béke Kék Könyvébe küldött: Két háborúban voltam önkéntes. Az első világháborúba belecsöppentem, mert így neveltek bennünket. A Spanyol Köztársaság oldalán öntudatosan mentem a háborúba, hogy küzdjek a fasizmus ellen és a második világháború megakadályozásáért. Ez nem sikerült, mert túl kevesen voltunk. A harmadik világháborút azonban elháríthatjuk, ha elszigeteljük a háborús gyújtogat ókat. Ma minden művészeti dolgozó jő feladata az, hogy a néppel együtt a béke érdekében tevékenykedjék". Ragnar Forbeck norvég lelkipásztor és Maurtce Druon francia prózaíró, Balthasar Castro chilei szenátor és Martlrosz Szarjan szovjet festő, az időközben megboldogult Erzsébet belga anyakirályné és Slrendib, a Mongol Tudományos Akadémia elnöke ... Tovább sorolhatnánk a Béke Kék Könyve szerzőinek egyre bővülő körét. Ez a könyv széles fórumot nyújtva a nemzetközi biztonság problémáival kapcsolatban képviselt különféle szempontoknak, a békevédők világkongresszusainak és találkozóinak nemes hagyományait ápolja. Sok szerző haraggal ír az amerikai imperialisták vietnami, dominikai és más földrészeken elkövetett gaztetteiről. Jellemző, hogy különböző foglalkozású, meggyőződésű és politikai hovatartozású művészeti és tudományos személyiségek éppen az Egyesült Államok vezető köreinek politikájában látják a békét fenyegető legnagyobb veszélyt. Főként erről szól Kwaku Boatenga ghanai tudomány- és felsőoktatásügyl miniszter, Maria Rosa Oliver argentin írónő, Aruna Asaf Ali asszony, indiai közéleti személyiség, Jacobo Arbenz Guzmán volt guatemalai köztársasági elnök így nyilatkozik: „Az imperializmus számára a háború és a fegyverkezést hajsza a legjobb üzletet felenti. Az amerikai monopóliumok olyan gazdasági és politikai hatalmat összpontosítottak a kezükben, amely lehetővé teszt, hogy a befolyási övezetükbe eső országokban hódító és féktelenül fosztogató politikát folytassanak." Íme egy másik nyilatkozat Dymphna Cusack ausztráliai írónőtől, a .forró nyár Berlinben" című ismert antifasiszta regény szerzőjétől. Az írónő a Béke Kék Könyve hasábjain elmondja, milyen bomlasztó hatása van az imperialista propaganda által állandóan szított hidegháborúnak. „A háború utáni húsz évben a nyugati világban egyetlen gyermek sem látott normális életet. A rádió, a sajtó és a mozi naponta, óránként propagálja a hidegháborút, s egy harmadik, minden előzőnél borzalmasabb világháború rémképe egyaránt nyomasztóan hat fiatalok és öregek életére. A szocialista országok gyermekeitől eltérően a mi gyermekeinket az erőszak és a faji gyűlölet Ideológiája hatfa át" — tanúskodik az írónő. A Béke Kék Könyve még készül, de már most világos, hogy lelkesítő emberi dokumentum lesz. A világ 25 országából már eddig 57 különféle anyag futott be, s tovább özönlik. Sok műVész eredeti kifejezési formát választott. Kisfaludy Stróbl Zsigmond magyar szobrászművész a Magyarország felszabadításáért elesett szovjet katonáknak emelt emlékművéről a fő figura fényképét, Kari Rogal NDK-beli költő verseket és rajzokat, Vincent Persiscetti amerikai zeneszerző pedig békedalának kottáját küldte el. Természetesen a szovjet művészek, Írók és tudósok sem maradnak el külföldi kollégáik mögött. A gyűjtemény összeállításában tevékenyen részt vesz Petrusz Brovka költő, Vaszilij Szmtszlov volt sakk-világbajnok, Borisz Prorokov képzőművész, Andref Kolmogorov akadémikus és sokan mások. Szergej Bondarcsuk rendező, a Háború és béke című négyrészes film alkotója, IAPNI Ez a könyv még nem látott napvilágot, de már története van. Gallna Ulanova, Szergej Konyenkov, Jurif Gagarin, Szergef Geraszlmov, Dmitrij Sosztakovics és a Nobel-díjas Nyikolaf Szemjonov tavaly tavasszal azzal a felhívással fordult hazai és külföldi kollégáihoz, hogy közös Igyekezettel hozzanak létre egy nagyobb publicisztikai gyűjteményt, és szenteljék korunk legéletbevágóbb kérdésének — a népek termonukleáris háború elleni küzdelmének. „E könyvben azoknak a világhírű íróknak és tudósoknak, zenészeknek és filmművészeti dolgozóknak, képző- és színművészeknek nyilatkozatait vagy fényképelt akarjuk elhelyezni, akiket mérhetetlenül aggaszt az emberiség holnapja. Legyenek a gyűjteményben levelek vagy cikkek, rajzok, elbeszélések vagy versek; az a fontos, hogy a világbéke védelmében világosan fejezzék ki gondolatalkat és emeljék fel szavukat" — hangzott a nyilatkozatban. A felhívást lefordították idegen nyelvekre, és szétküldték a világ legtöbb országába. Nemsokára tömegével érkeztek visszhangok. Párizsból Jött az első fecske: Jean Effel, a híres karikatúrísta jelentkezett. A hűség kedvéért: nem ls fecske, hanem kétcsókolózó galamb érkezett Párizsból. Nemsokára Rockwell Kent küldött rajzot. Kent szokásos művészi ábrázolásmódjával sötét ég alatt egy nagyváros romjai között magánosan álldogáló fiúcska alakját örökítette meg. A rajz aláírása: „Ilyen világ fusson gyermekeinknek?" A modern Amerika művészi nagysága tevékenyen részt vett a gyűjlemény eszméjének népszerűsítésében. „Amikor megkaptam a felhívást Ulanova, Gagarin és mások aláírásával, elhatároztam , hogy előzetes megbeszélés nélkül sokszorosíttatom és elküldöm számos amerikai műövészett és irodalmi személyiséghez" — közölte Moszkvával. Rockwell Kent saját kezdeményezésére elküldte a felhívást az Egyesült Államok Művészei és irodalmi Akadémiája és a Nemzeti Művészeti és Irodalmi Intézet 250 tagjának, valamint több tudósnak. Kent igyekezetét siker koronázta. Azok közül, akiket megismertetett a gyűjtemény alapgondolatával, sokan már elküldték anyagjukat Moszkvába. Ben/amin Appel például izgalmas útijegyzeteket irt azokból az európai országokból, amelyeken negyedszázaddal ezelőtt végigsöpört a második világháború vérzivatara. Appelt különösen megrázta egy leningrádi asszony elbeszélése, aki saját szemével látta, amint a város fasiszta blokádja Idején az éhenhalt gyerekeket saját kocsijaikon vitték a halottasházba. Más visszhangok is azt bizonyítják, hogy a náci barbárság újjáéledésének veszélye nagyon nyugtalanltja a világ közvéleményét. A könyv egyik fő témája kétségtelenül a békeszerető erőknek az a követelése lesz, hogy fékezzék meg Hitler követőit. Milun Mitrovlcs jugoszláv képzőművész szavaival ezt így fogalmazhatjuk meg: „Németország másfél század alatt kétszer dúlt, gyújtogatott és pusztított Európában. A náci gyilkosok az Atlantióceántól Sztálingrádig, Narviktól Tobruklg mindenütt halált szórtak. Minden népnek rá kell döbbennie a nyugatnémet revanslzmus veszélyére. Véget kell vetni Nyugat-Németország fegyverkezésének, elsősorban meg kell öt fosztani az atomfegyver megszerzésének lehetőségétől". Ugyanakkor több szerző elismerően nyilatkozik arról, hogy Németország egy részében jelenleg erős szocialista állam létezik, amely német földön a béke pillérévé vált. Ezt a német nemzet sorsában bekövetkezett történelmi váltózást gyönyörűen fejezete kl Ludwig Renn, az NDK egyik BL 1966. XII. 27,