Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-25 / 355. szám, vasárnap

A SZANSZKRIT NYELVBEN oz ele­fánt szóra mintegy száz kifejezés van. Nemcsak azt a kedveltséget fejezik ki, amelynek ez a vastag bőrű In-diában emberemlékezet óta örvend, banem tiszteletet és méltóságot is, oz elefánt tulajdonságainak és képességei­nek csodálatát, gazdájának büszkesé­gét, gyakran pedig egyenesen isten í­tést és vallási kultuszt. Az elefántot megénekelték az indiai költők, ábrázolták India valamennyi korának és kultúrájának festői, a szob­rászok kőbe vésték templomi miniatű­rökben és természetfeletti nagyság­bon mint dvanapolót, a palota ajtónál­lóját, mint a bölcsesség szimbólumát, a csaták győztesét, a tudományok és mű­vészetek védelmezőjét, sőt mint Ganési isten megtestesülését. A legmodernebb műszaki találmányok korában az Indiai államünnep alkalmával minden eszten­dőben pompásan feldíszített elefántok menete vonul el az elnök, a diploma­ták és sok százezer néző szeme előtt. Grandiózus kavalkád, amelyhez nem mérhető a legtökéletesebben felszerelt motorizált egység felvonulása sem. Ele­fántok nélkül minden ünnepély el­képzelhetetlen. Úgy látszik, hogy az elefánt minden korú tanuló és diák példaképe is le­hetne: sosem hagy fel a tanulással. Huszonöt esztendős korában, mikor ez elefánt fogékonysága tetőfokán áll, húsz-harminc parancsot ért meg a mo­hául szokásos jelzésein kívül. Szóbeli utasításra öt olyan tárgyat vesz fel a földről és ad át, amelyet a leggyakrab­ban használ vagy maga, vagy gazdája: a macsétát, a fejszét, a teher megkö­tözésére szolgáló kötelet, az ösztökét és a láncot. Az intelligens elefánt fel­emeli ura földre ejtett pipáját és szivar­ját is. Kandyban egy alkalommal megfi­gyeltük a Daladá Máligáva templom mögött összegyűlt elefántokat — az ün­nepélyes pershera, hagyományos kör­menet kezdetére vártak. Felkeltette fi­gyelmünket az egyik elefánt, amint a hátát igyekezett megvakarni. Ormányá­val hiába próbálta elérni a viszkető he­lyet. Ezért válogatni kezdett a különbö­ző alakú, nagyságú és keménységű gallyak között, megfontoltan próbál­gatta a gallyakat, míg végre sikerült meglelnie az alkalmasat. Ezzel aztán élvezettel és nagy nyugodtan kezdte vakargatni az elérhetetlen helyet, alapo­san megvakargatta a környékét is, végül pedig félretette a gallyat, mintha csak arra gondolt volna, hogy még egyszer jól jöhet. Szomszédja éppen letördelt gallyak­kal egészítette ki ebédjét. Egyébiránt csak a gallyak kérge érdekelte. A gally vastagabb végén ormányával óvatosan lecsavarta a kérgét, majd a gally lefej­tett végét a szájába vette és egyet­len rántással letépte a kérget az egész gallyról. Választékos ízlésű ínyencre emlékeztetett, aki fesztelen bravúrral használja az evőeszközöket. Ez a fesztelen bravúrosság olykor agyafúrtságra emlékeztet. B URMABAN a magányos, vesze­delmes elefántok nyakába, ame­lyek már embert sebesítettek vagy öltek meg, vészjelző kolompot akasztanak. Am az elefántok olyan ra­vaszok, hogy ha meg akarják dézs­málni a banánültetvények termését a kolompot teletömik sárral, nehogy el­árulja őket. A Közép-Ceylonban fekvő Matamago­da községbe épp aznap érkeztünk, mi­kor a helységben nagy tragédia játszó­dott le. A mahóut ugyan észrevette elefántja rigyetésének első jeleit, de be. akarta fejezni a fatönkök kiemelését és megpróbálta rábírni elefántját, hogy folytassa a munkát. S ez végzetes lett számára. Az ingerült Datokota (Kurta Agyar) nekirontott, ormányával felkap­ta és a földhöz vágto. öldözőbe vette a maháut segédjét is, az azonban még idejekorán felmászott az egyik pálmá­ra. Datakotát tette színhelyétől nem messze pillantottuk meg; bal hátsó lábánál fogva már oda volt kötözve egy óriási fához és oz ültetvény munkásai­nak egy csoportja megpróbálta oz ól­lat mind o négy lábát meg béklyózni. Noha a nekidühödött elefánt fenyegető­en emelgette ormónyát és bőszen trom­bitált, mégis nevetséges látványt nyúj­tott. Lábai úgy álltak széjjel, akár a békának, a szeme sarkából figyelte.sze­lídítőit, akik lánchurkot igyekeztek vet­ni jobb hátsó lába alá. A hurkot ru­dakkal tologatták előre, gondosan az elefánt lába nagyságának megfelelő , rta : a n z e I k a és 2 i k m u n d kört formáltok belőle, ám Kurta Agyar, bár íjként feszült meg, nem dugta lá­bát a hurokba. Három lábon álldogált, a negyediket óvatosan mozgatta a lánc felett, s amint sikerült elérnie, kemé­nyen elrúgta magától. S nyomban ne­kitámadt az embereknek, akik odaug­rottak, hogy a hurkot ismét a lába alá illesszék. Az alatt oz egy óra alatt, míg ezt az érdekfeszítő színjátékot fi­gyeltük, oz állat legalább tízszer rúgta félre a már-már lábára tekeredő hur­kot. Amíg azonban az elefánt jó hangu­latban van — márpedig a rigyetés idő­szakán kívül ez csaknem szabály — gyakorta egyenesen humorérzékének cd kifejezést, sőt ingerkedik is. Mintha csak bosszantaná maháutját, vagy azt próbálgatná, hogy kettejük közül me­lyiknek jobbak az idegei. Odavonszolja a fatörzset a lejtőre, ahonnan már a saját súlyánál fogva is lezuhanhat. A törzset a szegélyre húzza, mintha az emelő elvét próbálgatná, eljátszik ve­le, rafinálton halogatja az utolsó rú­gást s közben maháutját figyeli. Mikor aztán a fatörzs átbillen s aláhull a mélybe, néhány másodpercre megáll ­mintha csak a jól végzett munkában gyönyörködnék. A Z ELEFÁNTOKNÁL a borjúról való gondoskodás — mégpedig nem csupán tulajdon szülőik, hanem az egész csorda részéről — közmondá­sos. Ha az elefántborjú bajba kerül, nyomban segítségére sietnek a legkö­zelebbi felnőtt állatok. Az elefántok csoportja gondjába veszi a kis állatot akkor is, ha a csorda mélyebb vízen gázol át, ormányaikkal valamennyien segítenek neki, előbbre tolják, hogy a tapasztalatlan úszót ne ragadja el a víz sodra. És az elefántok önzetlensége odáig terjed, hogy csecsemőkorában, amikor egyetlen tápláléka még csak az anyatej, gyakran nem csupán anyja, hanem másik nőstény elefánt is gon­doskodik róla, hogy kielégítse tejszük­ségletét. Különösképpen kapára jön ez olyankor, ha az elefóntanya ikreket hoz a világra. Ez a jelenség ugyan oránylag ritka, óm távolról sem kivé­teles. A burmai Main Hpo nőstényele­fánt, amely még hatvanegy esztendős korában szülte nyolcadik borjót, két ízben hozott a világra ikreket. S mi történik abban az esetben, ha a nőstényelefánt o körülmények sze­rencsétlen egybeesése folytán szoptatás idején elpusztul (az elefántborjú há­rom-négy éven át anyja tejére van utalva!), s éppen a szent fehér elefánt kölykéről, tehát egy kis hercegről van szó? Évekkel ezelőtt előfordult ilyen eset a mandalai palotában. Az elefánt­anya helyett a kis árváról húsz válo­gatott dajka, fiatal burmai nő gondos­kodott. Addig szoptatták a kis elefán­tot, míg csak fel nem cseperedett és meg nem menekült a haláltól. Ami a fogságban élő elefántokat il­leti, gondtalan „gyermekéveik" öt-hat esztendős korukban ér véget. Az idő tájt már lásson meg kell szokniok a könnyebb munkát. Nyolc esztendős ko­rukban ízlelik meg először, milyen a nyereg. Természetesen szó se lehet itt afféle csikóbetörésről, ezt egyébiránt az állat súlya miatt minden vállalkozó kétszer is meggondolná. Az elefántok a nyakukban ülő embert rendszerint cölöpökből készített különleges szűk kalodaféleségben szokják meg. Az em­bert egy emelőcsiga segítségével addig SZOMBATJA engedik az elefánt hátára és emelik le róla, míg csak az állat meg nem szokja terhét. A „betörésnél" gyakran asszisztál egy különlegesen idomított elefánt, amely szemléletesen mutotja be az állatnak, hogy a ráváró sors nem is olyan elviselhetetlen. Másutt az elefánt betöréséhez kétoldalas falozott folyosót alkalmaznak; az állatot beve­zetik a folyosóba, homlokát és hátsó részét gerendákkal béklyózzák meg és kezdetét veheti az idomítás. Ehhez ha­sonló folyosókon tanítják be az elefán­tokat a díszmenetekre is. H OGYAN VISELKEDNEK az elefán­tok munka közben? Mennyit ke­resnek? Mennyi a munkaidejük? Jóllehet nincs szakszervezetük és senki sem gondolta ki számukra a váltakozó ötnapos munkahetet, a dolgozó elefánt kérdése mégis számos országban állan­dóan napirenden van. Az elefántokat számos ágazatban „alkalmazzák". Ős­erdőt irtanak, fatönköket emelnek ki; vagy a kókuszültetvények földjét szánt­ják. Értékes fatörzseket szállítanak az őserdőből a vasútig, az országútra vagy a folyókhoz. Mesteri módon tudnak bán­ni még a négytonnás fatörzsekkel is o nehéz terepen fekvő erdei fűrésztele­peken, ahol traktorral nehéz lenne bol­dogulni. S ugyanilyen bravúroson tud­ják felrakni a fatörzseket a teherautó­ra. Kitulgaly közelében egy alkalommal megfigyeltünk két tökéletesen összeszo­kott elefántot, amint a kidöntött törzse­ket a meredek lejtőn szállították. Olya­nok voltak, akár az akrobaták, ponto­san tudták, melyik végén ragadják meg a fatörzset, hogy fel ne billenjen, merre forduljanak vele az úton, hogyan emel­jék a teherautóra, hogy meg ne sért­sék. Nyakukban gúzsból font hám ló­gott, amelyhez két helyen juta-vánkost erősítettek. A vánkos orra szolgált, hogy az áltatok beleharapva megaka­dályozzák a teher félrecsúszását. Ha a törzset fel akarták emelni, letérdel­tek, aztán felállva ormányukkal fel­emelték szabadon álló végét. A legér­dekesebb látványosságra azonban a teherautó előtt került sor, amelyre a két állót úgy emelgette a törzseket, mintha fogpiszkálók lettek volna. Va­lahányszor a fatörzs a kelleténél ko­rábban billent át saját súlyánál fogva a teherautóba, az elefánt olább eresz­tette a hámot, néhány lépést hátrált, majd homlokával óvatosan egész a ko­csi széléig tolta a törzset. Ugyanilyen ügyesek az elefántok a kiöregedett kaucsukültetvények irtásá­ban is. Az egyetlen, amit kenyéradóik­'iól megkövetelnek, a gyökerek átvágá­sa. Ilyen előre előkészített tönkökből naponta kétszázötvenet is kitépnek a földből. Aránylag egyszerűbb a munká­juk a kiöregedett teaültetvényeken, no­ha feladatuk itt azért nehezebb, mert ezek oz ültetvények jóval lejtősebbek a kaucsukültetvényeknél. A kiöregedett és már nem termő teacserjéket a ta­pasztalt fogász ügyességével húzzák ki. Egy dolgozó elefánt Ceylonban arány­lag jó megélhetést jelent. A bérlő oz állat tulajdonosának egy munkanapért 25-30 rúpiát fizet, a maháut bére napi 10-15 rúpia ehhez jön még egy fiaskó pálmabor vagy olcsó pálinka - koszi­pu (Ceylonban tréfásan ozt szokták mondani, hogy ha a maháut nem kapja meg a maga adagját, akkor az elefánt túlságosan gyönge és nem végez jó munkát) és nem utolsó sorban oz ele­fánt élelme. Ez pedig nem csekélység. A nehéz munkát végső vostag bőrű egy nop alatt elfogyaszt egy egész kitula­pálmatörzset, amelynek belét ínyencség­nek tartja és előnyben részesíti minden egyéb élelmiszernél. Am a kitula-pól­ma Ceylonban nem éppen olcsó — ára 3-tól 15 rúpiáig terjed, oszerirvt, milyen messze fekszik a munkahely a kit u la-pálma lelőhelyétől. M OST PEDIG bizonyára felteszik a kérdést, milyen hosszú az elefánt munkaideje. Évente mintegy ki­lenc hónap. Márciustól májusig szabad­ságuk van, valamiféle nyári szünidejük. Egyrészt a legforróbb hónapok miatt, másrészt ilyenkor a legkevesebb az élel­miszer, főként pedig a víz. Márpedig az elefánt számára a víz a jó munkaer­kölcs egyik legfőbb előfeltétele. Itt nemcsak az állat szomjúságának oltá­sáról van szó, hanem o rendszeres déli fürdőről is. Az elefánt nem hajlandó felvenni a délutáni műszakot, míg ala­poson le nem hűl, amíg a mahóút le nem keféli a hátát, s nem hentereghet meg a sekély vízben. Sőt mi több, oly­kor még munka közben is szüksége van némi felkészülésre. Az Oya Sis és Yotiy­antotou közt fekvő Ke la ni farmon egy alkalommal két nőstény elefántot fil­meztünk, amelyek kenyérfatörzseket (artocarpus) hordtak egy teherautóra. Fülledt idő volt, a nap irgalmatlanul tűzött, magunk is nehezen viseltük el a hőséget, hát még a két elefánt! (gy úztán időnként leballagtak a közeli pa­takhoz, ormányukba felszívtak jó né­hány liter vizet, s élvezettel fecskendez­ték egymás hátára és oldalára, Miután lezuhanyoztak, nyomban újabb kenyér­fatörzsért ballagtak. Az elefántok havonta átlag 18 napot dolgoznak, a többi 12 napon át pihen­nek. A maháutok az elefántoknak (és maguknak) rendszerint úgy osztják be a hetet, hogy három napig dolgoznak, két napig pedig angol szombatot tar­tanak. Ezenkívül három hónapig állan­dó szabadságon vannak. Szumma-szummárum évente 162 mun­kanapjuk van. Vajon mit szólnának ehhez a munka­törvény szerzői? E S VÉGÜL MÉG EGY gyöngyszem a ceyloni újságokból. Reggelizés közben leltük egy alkalommal; amikor szokás szerint elolvastuk a „Ta­karékoskodjatok az idővel, pénzt taka­rítotok meg" feliratú apróhirdetés­oldalt. A ka n ta Iái cukorgyár pályázatot hir­detett csővezeték — és villamosberende­zés — ajánlatokra. Emitt szakképzett teakóstolát keresnek legalább ötéves gyakorlattal és megfelelő ajánlatokkal, tovább régi könyveket hajiondóik szállí­tani a megrendelő lakására. Elsőrendű teacserje-csemetéket kínálnak, o Killar­ney-fajtából korlátolt mennyiségben = december közepén szállítják. Csaknem új hűtőszekrényeket kerékpárokat és motorkerékpárokat rendkívül előnyös áron, esetleg részletfizetésre is. Emitt meg a KÜLÖNFÉLE cím alatt az alábbiakat olvastuk. Eladó egy hím elefánt, kilenc láb ma­gas, 23 éves, ajánlatokat G. 463 jeli­gére a lap kiadóhivatalába kérünk. És nyomban ez alatt: Vespa robogó kitűnő állapotban; megtekinthető X Y úrnál. Hiába, ahány ház, annyi szokás. Az elefántok angol ' n •inui. mli .ímatmemo^ximbK^^^ vy, ..FENYEGETŐEN EMELGETTE ORMÁNYAT ÉS BŐSZEN TROMBITÁLT..."

Next

/
Thumbnails
Contents