Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-25 / 355. szám, vasárnap

MARGÓ: Odakünn sötétség, havazik. Kaldb Fe­renc az irodájában ül és jóízűen nevet. Előtte egy Irat az ügyrendi számmal balfelén a jobbfele helyett és helytelen pecséttel. Kaláb Ferenc szinte csuklik a kacagástól. SZÖVEG: Ám elég a szórakozásból! A beérkezett iratot nyugtázni kell, bárminő nevetséges legyen is. Kaláb kezébe veszi a keletbélyegzőt. Idestova tlz óra. Ma valahogy megkésett. Gondosan rá­nyomja az Iratra a bélyegzőt, s örömmel látja, hogy milyen egyenletesen sikerült rányomnia. December 24. — mintha csak kivarrták volna. Jlftl SUCHÝ: A LEGSZOMORÚBB KARÁCSONY December 24. — valahogy ismerős dátum ... Kaláb megerőlteti az emlékezetét. Micsoda nap is ez? Az irodában már senki sincs. Ma vala­hogy mindenki módfelett igyekezett haza... Az áml Alighanem összetévesztette november 24­gyel, azzal a nappal, amikor az irattartó-szükség­letet keli jelenteni a következő évre. Rendkívül fontos nap! De mégsem! December 24. valami­képp a magánéletével függ össze. Sőt ml több — ez a dátum gyermekéveit idézi. Kaláb Ferenc fellélegzett. Az első pillanatban ugyanis attól kezdett tartani, hogy elmulasztotta valamely hivatali kötelességét. Mindig végtelenül fontos­nak tartotta, hogy semminő mulasztást ne vet­hessenek a szemére. Ma sem kellett volna ilyen sokáig itt maradnia, ha nem akar. De rendbe kellett tennie az iratrendezőket az egész esz­tendőre. Egyszer ezt a munkát is el kellett vé­gezni, hát miért ne ma! Talán azsért, mert ma épp december 24-e van? Kaláb Ferenc öltözködés köz­ben elgondolkodott. Majd fejébe csapta a kalap­ját. És ebben a pillanatban rádöbbent... Mintha kérdésére a kalapban lett volna a válasz. Decem­ber 24. Karácsony estéjének napja, s ezen a na­pon az emberek igyekeznek örömet szerezni egymásnak. Hogy Kaláb Ferenc miféle örömet szerez ma a feleségének, az még a csillagokban van. Tán hazavigye és megmutassa neki azt a nevetséges levelet, a helytelen pecséttel, hogy kacagjon? MARGÓ: Kaláb Ferenc nagyon helyesen megérti, hogy nem térhet haza. Ferenc rendkívül megfon­toltan viselkedik. Kinyitja a páncélszekrény aj­taját és az utolsó előtti rekeszből elővesz egy üveg francia konyakot, amelyet reprezentációs célokra és az ellenőrző szerveknek szántak. SZÖVEG: Néhány perccel később már Oktáviá­jában ül és sebesen robog Beneäov felé. Aztán hirtelen letér az útról. Egy elhagyott, hóborította kőbánya kellős közepén találja magát Csikorgó, fagyos éjszaka van. A környezet zord, barátság­talan, ám Ferenc tisztában van azzal, hogy ma éjszaka már sehol sem lel barátságos környezet­re. Csak ne volna olyannyira egyedül. Egyszer­re csak elhatározza magát, hogy egyenlőtlen harcba száll a nyomasztó egyedülléttel. A hóba veti magát, s fürgén nekiáll hóembert építeni. Mikor a hóember már áll, a konyakra kerül sor. Ferenc egyszerre egész jój érzi magát. Már nem tudja pontosan, hogyan, miért került Ide a régi kőbányába, s azzal sincs teljesen tisztában, ki­csoda voltaképpen a hóember. Meredten nézi fe­hér ábrázatát — olyan dagadt és kifejezéste­len ... Ferenc most a hóemberben hirtelen felis­meri főnökét. Gyorsan, gyorsan kötelezzük lel Ferenc alá­zatosan Jelenti, hogy megszervezi a tűzgyújtást, majd rőzséről motyog valamit. Aztán nekilódul az átellenben levő erdőnek. Vagy egy óra múlva tér vissza, fülig lucskosan, verejtékezve, egy nya­láb rőzsével, odarakja a hóember lábához, majd zsebéből néhány iratot húz elő, amelyet megszo­kásból hozott magával, mert odahaza alvás előtt szeret még elbélyegezgetni. A rőzsét és az ira­tokat leönti a maradék konyakkal, majd alágyújt. Mindemellett feltűnés nélkül szemmel tartja fő­nökét, vajon közönyös ábrázata, legalább egy pillanatra, nem változik-e meg. Am a dagadt, fehér ábrázaton nyoma sincs a hálának, még kevésbé a közeli előléptetés ígéretének. A rőzse pattogni kezdett és a tűz hamarosan lángra kapott. A hóember enyhén oldalt hajolt. Kaláb Ferenc belereszketett a gyönyörűségbe és újabb rőzsét vetett a tűzre. A főnököm kedvel — dünnyögte. Ki akarta használni a helyzetet, s megemlíteni, hogy a hivatali létrán túl las­san halad előre. Mindent megfontolt. Csak úgy mellékesen akarta megjegyezni mondanivalóját, ugyanakkor azonban hangsúlyozni egy gesztus­sal. Am ebben a pillanatban a konyak, amely Fe­renc barátjának mutatkozott, váratlanul árulójá­vá vált. A gesztus félresikerült és Ferenc mon­data félbeszakadt. Nem vette észre, hogy feldön­tötte a hóembert, s főnöke a hóban olvadozik. Ott feküdt, s háta mögül különös sziszegést hal­lott. Mivel azt hitte, hogy mögötte vipera sziszeg, vagy tlz percig mozdulatlan maradt. Mikor végre nekibátorodott, hogy felálljon, nyomban észre­vette; hogy főnöke eltűnt. Elkezdett fel és alá rohangálni a kőbányában. Hirtelen észrevette, hogy a tűz nem ég, s hogy a tűzemésztette galy­lyak közt ott hever a hóember elösztövéredett teteme. Eliramodott, hogy első segélyt szerezzen főnöke számára. Vagy legalább második segélyt. Néhány óra hosszat ott bolyongott a kőbánya körül, aztán beleveszett a sötétségbe. MARGÓ: Másnap megtalálták Oktáviáját az el­hagyott kőbányában. Egy-két lépéssel távolabb pedig néhány bizalmas irat megpörkölődött fosz­lányait. Az esetre senki sem tudott fényt deríte­ni. Senki se tudja, hogy így kell végeznie annak, aki megfeledkezik Karácsony estéjének napjáról. BABOS LÁSZLÖ fordítása A ZT KÉRDEZED, kislányom, ^ miért mondjuk azt, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. Azért mondjuk ezt, kislányom, mert karácsonykor mindenkinek szeretni kell a másik embert, kislányom, hát ezért. Nem, kis­lányom, nem azt ünnepeljük, hogy egy nap szeretjük egy­mást, mert máskor ls szeretni kell az embereket, egész évben mindennap szeretni kell az embereket, kislányom, csak nem mindig sikerül. Karácsony az más. Karácsonykor muszáj, hogy sikerüljön. Milyen buta­ságot kérdezel, hogy miért nincs akkor egész évben szere­tet ünnepe? Hát te tálán jól viselkedsz egész évben? Azt elhiszem, hogy te attól még szeretsz minket, bár ha rosszul viselkedsz, de én nem szeret­lek téged, ha szófogadatlan vagy, és ha rossz vagy. Ha a szeretet ünnepén rossz vagy, akkor a szeretet ünnepén se szeretlek tégedI Nem muszáj! Illetve. Akkor műszál, ha te is szeretsz engem, és fól visel­kedel. Micsoda? Hogy akkor amúgy ls szeretnélek, és ahhoz nem kellene, hogy szeretet ün­nepe legyen? Nem is kellene, mert különben is szeretlek, csak néha haragszom rád. Ha­ragudni, azt szabad a szeretet ünnepén isi Az emberekre is szabad haragudni, kislányom, de csak egy ktcsikét. Nem, A szeretet ünnepe nagyon a többi napon sem szabad haragudni az emberek­re. Nem, a Simek bácsira is csak egy kicsit haragszom, aki pedig úgy becsapott minket a bútorhuzattal, mert máma sze­retjük egymást általában. Hol­nap? Holnap megint valószínű­leg nagyon fog rá haragud­ni. Ejnye, milyen nehéz dol­gokat kérdezel. Hogyhogy mi szükség van akkor a szeretet ünnepére? Hát hogy megpró­báljuk elfelejteni a sok rossza­ságot, amit elkövetünk egymás ellen. Nem, nem arról van szó, hogy Stmek bácst felejtse el, hogy becsapott minket a bútor­huzattal, hanem, hogy én fe­lejtsem el Simek bácsit, meg például azt, hogy te milyen sokat haszontalankodsz egész évben, és legalább a szeretet ünnepén legyél jó, és változ­zál szépen meg. Mit tudom én, hogy a Simek bácsi megválto­zik-e a szeretet ünnepén, a Si­mek bácst tőlem meg is puk­kadhat. Nem karácsony este, édes kislányom, milyen buta­ságokat beszélsz! Januárban? Januárban megpukkadhat, ak­kor egy napon sincs szeretet­ünnep. KA ilyen butaságokat be­szélsz te itt össze visz­sza! Hogy te szeretni akarod a Simek bácsit?! Ezt a szélhá­most, aki annyi mérget okozott a te édesapádnak?! Mi az, hogy te elfelejted?! Nahát, szégyelld magad, az ember lánya képes elpártolni az embertől, a sze­retet ünnepén! Ha a Simeket szeretni akarod, akkor én nem szeretlek! Menj innen, te ha­szontalan, rossz szívű kislány, meglátod, senki se fog szeret­ni téged, legfeljebb a szeretet ünnepén, de akkor se nagyon. SOMOGYI PÁL A költő és a béke FARKAS JENŐ: Énekelhet a madár viharban? A jégesőben nyílik-e virág? Tudott kobzán zengeni vidám dalt egykor az ötszáz bátor Walesi bárd? Nemi Nem! A dol s a szépség csak a csendben, napsugárban és harmatban ragyog! Viharban, zúgó, mennyköves csatában a pacsirtának szárnya letörik, s ha zeng is ének, zokogásba fullad, ha virág nyílik, sírhanton sárgul — de békében a dal forróvá válik; lélek szárnyal, botdog szív kitárul, harangok nyelve önmagától kondul, a kar magától táru4 ölelésre ... ha költő vagy, hát ezt dalold ezerszer: öröm, boldogság, kacagás és békél Ezt dalold el a közelgő viharnak, ezzel zúzd szét az úttorlasztó sziklát igy lobbontsd lángra a hamu c Jatt mág pislogva égő szembogárnyi szikrát! S ha költő vagy, úgy hited is legyen! Vihart fékező, hegyet görgető. Ha költő vagy, a te dalodra fölkel a gyáva, korcs, a tűztől rettegő, a halott, kire rög s halom borult — s okit a múltnak átka láncra vert. Prometheusok szállnak fel az égre s zuhant Ikarus hegedt szárnya leng, biztos eléri egyszer a Napot I Atlasnak sem kell görnyedni, ha békét tud zengeni majd igen szép dalod. Csak merj! És ne légy gyáva hangú kobzos. Ügy dololj, mint az ötszáz Walesi bárd Ha lángbon áll egy vidék, a dalodra megbékül, csak hidd, az egész világ. Pacsirta légy. De mennydörögd, ha kell mindazt, mi szíved legmélyében ég, a süketeknek fülét nyitogassad s nyisd meg a vakok hályogos szemét Aztán, töröld meg verejtékes arcod, ne bántson semmi, kísértés és kétség! Zöld fák alatt a vidám madarakkal dalold a legszebb himnuszod: a békét TÉLI SPORTHOZ, KIRÁNDULÁSHOZ legmegfelelőbb a rugalmas anyagból készült sínadrág, amely jó meleg, és szépen simul a testre. Sízéshez, té­li természetjárás­hoz vízhatlan anyagból készült, divatos viharkabá­tot viselünk a nadrághoz. Kisebb kiránduláshoz, téli sétához nyírott bá­ránybőrrel, teddi­berrel vagy plüssel bélelt ballonkabá­tot veszünk fel. 1. 2. deliünkön ilyen prémmel bé­lelt, villámzárral csukódó sportkabátot láthatnak olvasóink. Magas nyakú gyapjúpulóverrel és divatos ellenzős sapkával egészítjük ki a sportos öltözéket. sz. modellünkön divatos kétszínösszeállítású vízhatlan ballon­kabátot mutatunk be, ráerősített csuklyával. A kabátot hátul a derékvonalban belefűzött gumi húzza össze. A sál és a sapka kézzel kötött. A viharkabát színével összhangban levő nadrág szintén rugalmas anyagból készült. 3 sz. modellünkön ugyancsak műszálas anyagból készült sl­• nadrágból és műanyag viharkabátból áll. A kabátka kétféle anyagból van kombinálva, villámzárral csukódik és derékban gumi fogja össze. A kötött csuklya zsinórral összehúzható. Közeledik a szil­veszter. Készüljünk fel rá Idejében. Ne hiányozzon a bor mellé a finom pogá­csa vagy sajtos rúd, s az édesség kedve­lőiről se feledkez­zünk meg. Apró vajas pogá­csa. 10 dkg lisztet egy kevés sóval és annyi tejszínnel ke­verjünk össze, amennyit felvesz, s közepesen kemény tésztát gyúrjunk be­lőle. Majd 14 dkg vajat egy kevés liszttel gyúrjunk össze, s tegyük a ki­nyújtott tészta kö­zepére, hajtogassuk össze, és hagyjuk pihenni. Fél óra múlva nyújtsuk ki, majd ismét hajtogas­suk össze a tésztát, újabb pihentetés után ezt harmadszor ls ismételjük meg. Aztán ujjnyi vastag­ra nyújtsuk ki, hi­deg helyen hagyjuk egy kicsit állni, az­után nagyon apró pogácsákat szagga­tunk belőle és forró sütőben megsütjük. Sonkás kifli. . A fent leírt módon va­jas tésztát készí­tünk, s a harmad­szori pihentetés után kinyújtjuk, kis kockákra vágjuk, majd a következő töltelékkel megtölt­jük: főtt, füstölt sonkát megdará­lunk, egy kevés fe­keteborssal ízesít­jük, egy kevés tej­fölt keverünk hoz­zá, s a kockalapok­ra kenjük, majd kif­liket formálunk be­lőle, tojássárgájával megkenjük, és sütő­ben szép pirosra sütjük. Sajtos rudak. 1/2 kg lisztet 15 dkg re­szelt sajttal, 10 dkg vajjal és kevés só­val összekeverünk, majd egy tojás és tejföl hozzáadásával tésztát gyúrunk be­lőle. A tésztát tet­szés szerinti vastag­ságúra kinyújtjuk, rudakat vágunk be­lőle, tojással meg­kenjük és sóval ke­vert köménymaggal meghintve sütőben megsütjük. Aprósütemények omlós tésztából. Lisztből, vajból, to­jásból, egy kevés tejföllel és porcu­korral, késhegynyi sütőporral tésztát gyúrunk, s különfé­le formákat szagga­tunk ki belőle. Ha kihűlt, egy részét csokoládémázzal, a másik részét pedig rumos öntettel von­juk be. Jó ötlet • Ha karácsony este nem tudjuk elfogyasztani az összes halat, tegyük ecetes, sós lébe, így nem romlik meg, s kelle­mes ízt kap. A halmennyiség­től függően 1—2 fej vörös­hagymát nagyon vékony kari­kákra vágunk, megsózzuk, meg­borsozzuk, és egy porcelán vagy üvegtálba beletesszük a felét. Erre rárakjuk a halsze­leteket, majd a tetejére a meg­maradt vöröshagymát. Köz­ben 2/3 vízből és 1/3 ecetből egy kevés sóval és egész fe­keteborssal öntetet főzünk. Ha kihűlt, ráöntjük a halra, leta­karjuk és jó hideg helyre tesz­szük. • Ha a kárpitozott székek textilanyaga elkopott, vegyünk műbőrt, és azzal húzzuk át őket. A műbőr nagyon célsze­rű, mert könnyen tisztán tart­ható, bármilyen szennyeződést lemoshatunk róla, és sokkal erősebb a textilnél. Különösen a gyermekszoba ülőbútorait ajánlatos műbőrrel bevonni. A műbútorhuzat semmit sem ront a székek külalakján, sőt talán még mutatósabbak is. H a nincs időnk fodrászhoz menni, otthon ls készíthe­tünk egyszerű alkalmi frizurát magunknak. A képünkön lát­ható sima hajviselet nagyon csinos, és bármilyen alkalom­ra megfelel. Jó minőségű samponnal ala­posan mossuk meg a hajunkat, és többször öblítsük le. Azután a rajzon látható módon, nagy csavarókra csavarjuk föl, és szárítsuk meg kézi hajszárító­val vagy hősugárzóval. Amikor már teljesen száraz a hajunk, szedjük ki a csavarókat, elő­ször műszálas kefével keféljük Jól hátra, majd ritkafogú bon­tófésűvel lazítsuk föl a hajun­kat, s kétoldalt sűrű kefe se­gítségével a végeket hajlítsuk előre. Tupírozni nem kell, mert Így sokkal szebb és természe­tesebb a frizura, amint azt a képen is láthatjuk. Fésülés után kissé belakkozhatjuk, s az alkalmi frizurát egy-egy virág­gal díszíthetjük.

Next

/
Thumbnails
Contents