Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-24 / 354. szám, szombat

: RIGMUSOK : : ÖRDÖGŰZÉS : • NYÚLPECSENYE: A mihalyfaíai HNB irodájában népes férfitársaság verődött össze. Csizmás, bajuszos emberek ülnek a székeken. Fejünk fölött kék füst gomolyog. Az avatatlan szemlélő azt hihetné, gyűlést tartunk. Dehogy! Régi emlékeket, hiedelmeket, szokásokat idézünk fel. Ováry Dénes nyugdíjas F.FSZ-tag és Fükö Béla, a HNB titkára a „hangadó". de a többlek is közbeszólnak, ha eszükbe jut egy-egy ifjúkori élmény. A december egykor a vlgalmak, lakodalmak, disznótorok, a mozgalmas események hónapja volt. Az eldugott falucska fiataljai már december elején összejöttek, megbeszélték, hogy karácsonykor bált rendeznek. A mulatság színhelye az tskola, vagy valamelyik ház tágasabb szobája volt. Aztán eljött a várva várt Luca-estéje. A fiatalok végigjárták a falut, és egy-egy marék magot, kukoricát dobtak az ablakokra. Leszereltek és kicseréltek néhány nagykaput. Reggel járhattak a gazdák házról házra: nem tudták, hol lelik meg a saját kapujukat, és kié díszeleg a helyén. A hojtärgi/erekek a szomszéd falvakba ls elmentek kolompolni, ördögöt űzni, /rontás ellen fokhagymával Kellett bekenni az istállóajtó kat), s ha tönkrement a nagy sárban a cipőjük, volt mit haHni*rtt n hnrnnos szülőktől. Luca-napi-.w . y. faragni a Luca <z<* két, mindennap csináltak rajta valamit, úgy osztották be a munkát, imqy épnen karácsony estéjére készüljön el. Karácsony estéjén összegyűltek a lányok meg a legények valamelyik háznál, megszólalt a citera. a harmonika, hegedű, ét az asszonynép foszlós kalácsot, mézes pálinkát „varázsolt" a terített asztalra. Éjféltájban az az ember, aki a Luca-széket készítette, hóna alá fogta a széket, s a szurok sötét éjben kivitte a keresztútra. Ott varázskört rajzolt, és a kör vonalán belül leült a székre A szabály az volt, hogy bármi történjen, nem szabad elmozdulnia a helyéről. Ha nem rémült meg semmitől, — a hiedelem szerint — a boszorkányok megadták nekt, amit kért. Olyan képességet nyerhetett például, amellyel meg tudta állítani az úton haladó lovaskocsit. Úváry bácsi még emlékszik egy régi mesére, amelyet Igaz történetként mondogattak a fogatlan, ráncos öreganyók az álmélkodó fiataloknak. Zstndelyez ték a templom tetejét, s az arra robogó hintó a torony tövében hirtelen megállt, nem tudott tovább mennt. Verte a lovakat a kocsis, de hiá ba. — Engedj utamra! — szólt fel a tetőn teve keni/kedö férfinak. — Csak eredj! - hanqzntt a válasz. — De a lovak nem Indultak el. A ko csts leugrott a hintóról, kisbaltával ráütött a rúdra, mire a „bűbájos" nyomban lepottyant a tetőről. A kocsis ts ismerte a tudományt, mely a tetőfedőnek megadatott. A karácsonyesték megszokott eseménye volt a pásztorok jövetele is. Réztrombitát, ökörszarv tülköt fújtak bő gatyában a pitvarok előtt, és a háziasszonyok kisiettek, kalácsot dugtak a tarisznyájukba. A fiatalok csoportokba verődve énekelni jártak az ablakok alá, s nekik is kalács és pénz volt a jutalmuk. Olykor találkoztak a kipingált orcájú betleheme sekk el. akik nehéz bárányból subában keresgélték a kiskapuk kilincsé' Szilvtj— ^jid/ere kakast és nyulat vágtak, egész nap sütöttek, főztek. A ráncos szoknyában belibbenő leány illatfelhőben úszó, rózsás arccal kínálta az ételt a. jókedvű vendégeknek. A mákos és túrós guba sem hiányzott a megra kott asztalról. Másnap reggel a gyermekek korán keltek. Fürgén ugrottak ki a csíkos dunna alól, s indul tak újévet köszönteni, szerencsét kívánni, hiszen kalács, szalonna járt ki érte. Fükő Béla még nem felejtette el a régi rigmust; sokszor elmondta gyermekkorában: Ebben az újban vigadjanak, nekem szalonnát adjanak, ha nincsen a házban, van a kamrában, ugorjon ki, friss gazdasszony, hozzon íziben egy darab szalonnát! Boldog újévet kívánok! Újév napján disznótoros vacsorák voltak, és jókedvben, rigmusban azok ts bővelkedtek. Ma is ölnek disznót a környéken, nagy lakó mák, esküvők is vannak, de a fonó, meg a régi gömöri népszokások lassanként feledésbe merülnek, mint a „petróleumlámpa", melynek helyén villanyégő világít. A fiatalok zöme messzire jár dolgozni, s amikor hazajönnek, a televíziót nézik. A keresztúton, ahová hajdan a Luca-széket vitték, autóbusz dudál. Az idei Luca-estén csak egyetlen nagykaput emeltek le — a szomszéd faluban. Feltették egy teherautóra, s ha a sofőr észre nem veszi, elvitte volna a hetedik határba ... lanuár elsején a gyerekek mir csak a közeli rokonokhoz mennek el újévet köszönteni... A mosolygós arcú titkár és Őváry Dénes kísér ki bennünket a havas útra. Az öregember az első világháborúban tüzér volt, háromszor sebesült meg. Görcsös botra támaszkodik, műlábát mereven húzza maga után. Süt a nap a fehér mezőre tiszta, kék ég borul. Kakas kukorékol. Vajon kinek a fazekában találja magát őkelme Szilveszter estéjén? Mivel mi rigmust nem tudunk, prózában kívánunk ízle tes pecsenyét és holtig tartó jókedvet a mthályfalaiaknak. VERES JÁNOS «

ét végi leltár, vagyis „inventúra", hogy mindenki számára érthető legyen, azaz ... számbavétele elfekvő gondolatainak. Mert azok is vannak. És félő. hogy aktualitásukat vesztik. Az új hét sok mindent hozhat, jót is! Régi hibák eltünedeznek, újak nem kerülnek helyükbe ..,, szóval az élet végül is megoldódik és megy minden, mint a karikacsapás. Nos hát, még mielőtt ez a „karikacsapási" időszak bekövetkeznék, mégiscsak jó lesz feljegyezni mindazt, amit el kell felejtenünk, vagy amit éppen nem szeretnénk elfelejteni, mivelhogy derűt hoztak borús pillanatainkba, és elsimították az olykor gondokba húzódó ráncain kat,.» Siker ÍRTAM egy könyvet. Állítólag nagy siker. Ezt onnan tudom, hogy állandóan cseng a telefonom. Barátaim jelentkeznek — tiszteletpéldányért. Sosem tudtam, hogy ennyi barátom van. — Hallottuk, írtál egy könyvet. Állítólag jó... Kiderül lassacskán, hogy majdnem több barátom van, mint ahány példányszámban megjelent a könyvem. Leggyakrabban .ezt válaszolom ... Sajnálom! Megállapodtam a könyvkereskedelemmel ... Ök nem írnak regényt... én nem ajándékozok — könyvet! A vonal másik végén ilyenkor rendszerint morogva leteszik a kagylót. Joggal. Szellemesebb válaszra voltak elkészülve. Barátaim száma egyre apad. Most már csak azon töröm a fejem, honnan tudják egyáltalán, hogy írtam egy könyvet? És hogy — állítólag — jó? Érthetetlen ... N

É Ifjúság | em tehetek róla, hogy mindig visszafordulok az Ifjúsághoz. Nyilvánvaló nosztalgia... No meg azután Ifjú barátaimtól kapom kölcsön kedélyemet ls... Ez, akiről za van látogatóban, ő járogat kocsival a beteg öregért. Ez történt azon a bizonyos vasárnap délután is, amikor a külföldi fiú fejcsóválva ült le várakozni a káréppen szólók, elkedvetlenít. Pedig olyan helyes. És szép, és tehetséges ... értelmes, főiskolát végzett... szép beosztásban dolgozik. Mégis ilyeneket csinált Hogy például... Hja igaz! Hogy ezt elmondhassam, előre kell bocsátanom, házunknak van egy Idős beteg barátja ls. Ezzel az idős beteg baráttal kártyázgat hetenként kétszer családom egyik nevezetes tagja. A férjem. Kávéházban jönnek össze, eljátszanak ott néhány öreguras fordulót, máriást, vagy kalábert... azután az idős beteg kártyapartnerért eljön a fia — kocsival. Az öregúrnak két fia van. Az egyik Itt él, a másik nyugaton. Amikor a nyugati fiú idehaV

* * irag A z ifjú megilletődik. A virágüzlet kirakatában huszonöt halványsárga tearózsát lát. Pompá— Mert az reklám. — Minek a reklámja? — Az árunak, ami, az üzletben található. .. san elrendezve. Azt hiszi/ hogy nem is valódi. De azl Az üzletben meggyőződik róla. A következőképpen. — Kérek szépen hat darab tearőzsátl Kerül amibe kerül... — Nincs! — Már hogyne lenne, mikor van! A kirakatban ... — Az nem eladő, kérem ... — Miért ne lenne eladó? Kérem? — Igen? Akkor kérek hat darabot... — Nincs! — Miért nincs, mikor ... stb. stb. stb. Ezt a Játékot addig lehet folytatni, amíg — 1. Meg nem únjuk; 2. Ki nem dobnak a boltból; 3. Amíg a kirakatokban csakis olyan árunak csinálnak reklámtft, ami az üzletben is kapható. Irta: DÁVID TERÉZ Rajzolta: KOPÓCS TIBOR tyaasztalhoz, amíg befejeződik a parti. Közben egy cédulát nézegetett, majd odaadta a férjemnek, nézegesse ő is. — Ott találtam a kocsimban, valaki becsúsztatta az ablakon ... — mondta. Ceruzával írott üzenet volt, egy kitépett noteszlapon: „Jiinmy ... ha jól akarsz szőrakoz ni, akkor látogass meg . .." Aláírás ... Okos, kedves, intelligens, ifjú barátnőm keresztneve és pontos lakcíme ... © Kultúrszomj MARI NÉNI takarítónő. Még nem is nagyon öreg, és csak azért néni, mert ez Igy szokás. Azt mondja — látta asztalomon a hetilapot, és benne Blaha Lujza képét. Öt érdekelné a szöveg ls ... vagy ahogy ő fogalmazta — a történet... — Hát maga tudja, ki volt Blaha Lujza, Mari néni? — Már hogyne tudnám, mikor tudom! Egy színésznői Láttam őt igen sokszor Játszani, amikor Pesten szolgáltam! De hiszen a Jovanovicsné ls tudja! Neki ls Jár a lapt Dehát, amíg azok kiolvassák, ott nagy a család, meg a szomszédoknak ls kölcsönzi. . Szóval... Mari néni nem várhatl No, meg el is szeretné tenni az újságot emlékbe. Jól van, nol Értékelem a Mari néni kultúrszomját, olvasson a nép leánya! Lemondok Inkább saját szellemi fejlődésemről, noha igen érdekel, mi újat tudott meg Blaha Lujzáról a neves heti újság. Azután eltűnődöm. Valami mégsem stimmel. Mari néni sohasem láthatta játszani Blaha Lujzát! Amikor megszületett, a hírneves díva már nem is élt. Végül megfejtem a talányt. Mari néni személyesen találkozott a halhatatlansággal! FŰRÉSZ —

S—I—

R— A VERANDÁN K

ét szoba, konyna, zárt veranda. Ennyiből áll a faház ... Tavaly még kénySzerlakás volt. Most özvegy Szabó Pálné, született Sóskútt Eszter háza, otthona. Annak idején az ő házát is elpusztította a víz. Bogyán nagy vámot szedett az elszabadult elem. Egy darabig hozzátartozóinál, lányainál szoronkodott. Aztán a biztosító küldte a pénzt. Eszter néni csak akkor kezdett gondolkozni: Most mitévő tegyen, építsen, ne épftsen? Érdemes-e még neki, hetvenöt esztendős létére ilyen munkába fogni? Közben telt az idő. Egymásután épültek fel az új házak. Csak ő gondolkodott. Később hírét vette, hogy a megüresedett faházakat eladják. Elég lenne már neki egy ilyen faházacska is... özvegy Szabó Pálné döntött. A biztosítónál kapott összeg felét juss fejében szétosztotta gyermekei között, a másik feléért pedig megvásárolta az egyik házacskát. — Az a legfontosabb, hogy jó meleg... -- mondja szerényen. Eres kezét tördelve egy darabig szótlanul ül. Majd hirtelen kibuggyan belőle a keserűség. — Mindenem elpusztult. A bútorokat is úgy vettem ... kéz alatt. Nem akartam senkinek a terhére lenni. Ez a kis kuckó eltart már nekem, amíg élek. Csak hát nagyon kiköltekeztem. A nyugdíj meg kevés. Nincs kire támaszkodnom — és szomorú özvegységét, a megpróbáltatásokkal telt évtizedeket idézi. Harminchétben maradt özvegyen. K

ilenc gyermeknek adott életet. Kettő még kiskorában meghalt, két legényfiát elvitte a háború, a többlek meg itt élnek a faluban és a közeli környéken .. Ahogy igy számba vesszük a családot, Eszter néni arcán kövér könnycseppek gördülnek végig. Két derék fiát siratja, akiket elrabolt tőle a háború. Két tábori levelezőlapot csúsztat az asztal szélére. Nem tudom, honnan vette eló ilyen hirtelen. Mindkettő gyűrődött, kopott. Valamikor halványzöldek lehettek, de ma már Inkább szürkének látja az ember. — Vince fiam írta őket... — kesergi Eszter néni. Palitól még ezt sem kaptam ... Az egyik lapot 1942. december harmadikén keltezték: Feladó: Szabó Vince honvéd. Közelebbi cím egy szám: 216/80. A levelezőlap hátán gyerekes rajz. Szabó Vince honvéd kezevonása. Karácsonyfát ábrázol. Gazdagon megrakott karácsonyfát, még gyertya és csillagszóró ís van rajta. A jobb sarokban már nehezen olvasható szavak: „Hazáért, szabadságért valahol Oroszországban." A bal oldalon: „Csendesség, békesség valahol Magyarországon " A

másik levelezőlapot december huszonkettedikén adták postára. Ugyanolyan, mint a másik. A karácsonyfa helyén egy mondat: „Boldog új esztendőt Anyukának." Se több, se kevesebb... Ez volt az utolsó levél, életjel Vince fiától. Palitól még ennyit sem kapott. .. — Ha ők élnének ... — sóhajt mélységes mélyet Eszter néni. Aztán képek, fényképek kerülnek az asztalra. Kedves arcú kamaszok, kiclcomázott bakfisok: az unokák. A csendes beszelgetést fürész sírása zavarja meg. A zárt verandáról kellemetlenkedik be. Eszter néni arcán keserű mosoly. — Fát fűrészeltetek... Én már nem bírnám... Csak hát a favágó fizetséget kér . . . A nyugdíj meg kevés... — A gyerekek... a vejei... talári... — próbálkozom. Fáradtan legyint. — Nem kérek tőlük semmit. Nem érnek rá ilyesmire. Csak egy kicsit volna több a nyugdíjacskám ... E

szter néni szeméből újra elered a kis patakocska. A fűrész tovább sír a verandán. Később a fejsze csattogása váltja fel. És nekem az jut eszembe: mennyivel szebb lenne a kép, a riport, ha most azt Írhatnám: Eszter néninek a vejei aprítják a téli tüzelőt. Meg ls érdemelné. Ha Jól számba vesz szük, nem ls ingyen, a szülő iránti szeretet nevében tennék ... SZARKA ISTVÁN