Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-23 / 353. szám, péntek

O

tt ül az előírásos fehér köpenyben a laboratórium fehér asztalánál csövek, pipetták. lombikok kőzött. Semmiképpen sem látszik alkalmas riportalanynak, hiszen az újságírót mindig olyasmi vonzza, ami különös, amire fel kell figyelni, akár jó, akár rossz értelemben. Egy pillanatig megállok mögötte, és vele együtt nézem azt a piszkos narancsszínű folyadékot, amely két kis közlekedő üveggömbben bugyborékolva forr. — Mit kotyvaszt? — kérdem, épp csak hogy szóljak, mielőtt tovább lépek. Mintha eltörtem volna benne valamit. Karjára ejti homlokát, mélyet sóhajt s néhány másodpercig ebben a helyzetben marad. Kislányok tesznek így, ha alaposan megmossák a fejüket és eltörik a mécses. Ha irigylésreméltóan fiatal is, már nem kislány, az oroszkai cukorgyár vegyésznője. Mit mondtam hát az ártatlannak látszó két szóval, hogy így reagál? Fölemeli fejét, rám néz és persze nem sír, csak annyit mond: — Hát ez borzasztó! — Mi történt? — érdeklődöm. — Szeptember végétől kínlódom már, amióta a kampány tart. Eleinte még nem nézett ki olyan reménytelennek a gyártás, de ma már csak dolgozunk, dolgozunk és tudjuk, hogy hiába. Ez a sok ember épp úgy becsületesen megtesz mindent, mint tavaly, tavalyelőtt és látja, mégis ez az eredmény — mutat a gömbökben fortyogó lére. Most már érdeklődve nézem én is a kísérletet, mit árul el vajon? Boženka Košútová megmagyarázza, hogy a répa cukortartalmát vizsgálja, ami a jelek szerint túl alacsony ahhoz, hogy standard fogyasztásra alkalmas cukrot állítsanak elő belőle. Hogy mi ennek az oka? Ha akarom, erről majd Inkább nyilatkozzon az igazgató. — És származik magának valami kára ebből, Boženka? Tagadólag rázza a fejét. — Nem. De tudja, furcsa dolog ez. Az ember elvégzi a szakiskolát, és persze azután néz,' hogy minél jobban fizetett állást „szúrjon ki". Minek szépítsem, talán mi fiatalok mohóknak is bizonyulunk olykor, hiszen annyi mindent szeretnénk beszerezni, és lehetőleg minél előbb. Évekig dédelgetjük álmainkat és valahogy úgy képzeljük, hogy az első fizetés kinyitja a kaput a megvalósulás felé. Aztán ... jön egy ilyen szerencsétlen év, és az ember ráébred, hogy nemcsak erről van szó, nemcsak az a fontos, hogy megkapjam a fizetést, és hogy kampány Idején még azon felül is keressek, hanem a munkám eredményét is látni akarom. Erről nem is tudtam, amíg rendben mentek a dolgok. Most pedig minden nap külön megkínoz és ezen még az sem változtatna, ha külön prémiumot kapnék. Meggyőzően beszélt, és szívesen elhiszem, hogy így van. Hiszen nem mond ellent az emberi természetnek, hogy munkájának erkölcsi sikerét is fontosnak tartja, és ennek elmaradása mindenképpen hiányérzetet okoz. Vagy micsoda színésznek tartanánk azt, akinek mindegy lenne, hogy únottan nézik játékát, a legbriillánsabb jelenetek alatt ls ásítoznak és egy tenyér sean verődik össze, — ha pontosan megkapja a napi gázsit? Az ilyet nem csupán, mint színészt tartanánk hitványnak, de mint embert is. A

műszak véget ért, jön a váltás, Boženka leveti a fehér köpenyt, magára kapja a kabátot. De még nem búcsúzunk el, mert meghív egy feketére, hogy a beszélgetést, amelyen át önmagába pillantott, folytassuk. A szobácska, amelyet most otthonának mondhat, a gyártelep egyik épületében van. Tarkamintás ágytakaró (a barátnőjével lakik együtt, aki most távol van, s ugyanolyan függönvök, melyek a mosdó-sarkot takarják el, barátságos képet adnak a gyárbeit lányszobának. A mosdó körül és a szekrényajtók belső falán színészek, énekesek képei, akárcsak a hasonlókorú fiúk lakásaiban, de itt a női sztárok mellett férfi szépségideálok is szembe mosolyognak az emberrel. Az éjjeliszekrényen azonban sztárfotó helyett közönséges fénykép látható, amely egy fiatalembert ábrázol. A távollevő barátnő szekrényén pedig egy alig páréves kisbaba képe. — A vőlegénye? — kérdem. „Mit kotyvaszt?" (Prandl Sándor felvétele) LANYSZOBAAGYARBAH — Nem. Csak egy kedves barátom, a másik pedig a barátnőm nővérének a kisfia. Ilyen képektől jobban otthonunknak érezzük a szobát... — S otthon érzi itt magát valóban? — Erre nem könnyű felelni. Van olyasmi, mint ideiglenes-otthon? Mert én valahogy így vagyok ezzel. Szívesen jöttem ide, a saját kérésemre, hogy együtt maradhassak barátnőmmel, akivel nemcak a selmecl vegyi technikumot végeztem együtt, de az aranyosmaróti gimnáziumban is jó barátok voltunk már. Mindkettőnk szülei nyiľgodtabbak, ha tudják, hogy együtt vagyunk. Különben majd idővel közelebb szeretnénk kerülni haza, hiszen a maróti Calexban is szükség van vegyészre. Most még különösebben nem köt ide semmi. Ha kinézek az ablakon, nem ezeket a kopasz fákat, esőtől nedves utakat, sarat látom, hanem a jövő perspektívája nyílik meg előttem, különböző munkahelyekre képzelem magam, amelyek már az állandóság bélyegét viselik magukon. Tudom, hogy a valóság más szokott lenni, mint az elképzelés, de ez az álmodozás talán elég reális, és az én koromban még természetes is. Hiszen éppen az a legjobb, hogy vannak álmodozásra alapot nyújtó perspektíváink. Még nem tudom, hol kötök ki, itt vagy máshol, de úgy képzelem, ha valamit sikerülne elérnem, és én, egyénileg, a saját munkámmal klmutathatólag valami befolyást gyakorolnék a gyártás menetére, nehezebb lenne elmennem. Akkor már egy darab énemtől is meg kellene válnom. Azt hiszem, végül is mindenki, aki szereti, amit csinál, önmagából, mégpedig a jobbik önmagából beleépít valamit a munkájába ... Kőműves Kelemen mondája jut eszmbe. Megkérdem hallott-e róla véletlenül. Tagadólag rázza a fejét. — Jut-e ideje néha ilyen elmélkedésekre, gondolkodásra? Nevet. ••— Mindez csak most, beszélgetés közben jutott az eszembe. Nem szoktam a fejemet törni ilyesmin. Igaz, időm lenne rá, mert nagyon kevés a szórakozási lehetőség, de a szabad időmet szívesen töltöm olvasással. Most a világirodalomból éppen Remarque van soron. Néha bejárunk Zselízre moziba, kávéházba, táncolni. Ogy élek és dolgozom Itt, mint a többi falusi lány... mm n már csak azt teszem ehhez a valloE máshoz, amit a leglényegesebbnek [ tartok: Boženka jó irányban tapogatózik. Tudja, hogy munka és munka között nagy különbségek lehetnek, és ahol majd véglegesen gyökeret ver, meg ls fogja találni a helyét. ORDÖDY KATALIN 196B. XII. 23. Kortársai — a többi harmincesztendős — józanabb, polgáribb gondolkodásúk voltak nála. Legtöbbjük egyszerűbb képletű, nyugodtabb életpályát választott: tanító lett vagy autószerelő, mérnök és orvos, egy szóval letelepedett ember. Kopócs Tibort, a fiatal grafikust más fából faragták. Nagy — főleg a zene felé tartó — kitérőkkel érkezett meg. — Hová is érkeztél meg? — Csak azt ne mondd, beérkeztem. Ha a főiskola elvégzése jogán ezt állítanám, mesterember-jelöltté degradálnám magam. A pályakezdéshez értem. — Milyen érzés volt életedben először kiállítani? Négyeteknek — úgy hallom — szép közönségsikeretek volt. Embernek vallok a világról Beszélgetés Kopócs Tibor grafikussal — Te ts arra akarsz kényszeríteni, hogy művészeti dolgokat művészeten kívüli kategóriákkal fejezzem ki? Ogy érzem, éppen ez okozza a közönség és az alkotó művészek között a szakadékot. Az alkotótól gyakran kérdik: „Mit éreztél, amikor festetted...?" Erre talán éppen a legnagyobb művészek válaszolnak a legnehezebben. Es mégis, az iskolákban egy-egy képzőművészeti alkotást olyanformán igyekeznek „megértetni", mint a matematikai, vagy kémiát egyenleteket... — Pályakezdőnek mondod magad, és már most érdekel a művész és a közönség közötti viszony... — Embereknek akarok vallani az emberről, a világról, melynek gyakran abszurd voltát hagyományos képzőművészeti eszközökkel lehetetlen ábrázolni. Az új kifejezési módok keresése közben se szeretnék lemondani a közönségről. — Es ha a közönség — ha úgy tetszik, a megrendelő — a tizenkilencedik század eszközeivel alkotott müvet, mondjuk ki így: vásárolja, akasztja a lakásába a legszívesebben? — Kétféle út áll előttünk: vagy behódolunk az átlagízlésnek vagy pedig magasabb szintre emeljük a képzőművészeti ízlést. Nem hiszem, hogy a fejlődésről szóló marxista tétel éppen a képzőművészeti kifejezési eszközökre lenne érvénytelen. — Mi a véleményed a képzőművészek úgynevezett kenyérkereső" tevékenységéről? Az ifjúsági lap grafikusa vagy. — Százezrek ízlését befolyásolhatja, ha jól végzi dolgát, feflesztheti... — En ezt egyik komoly feladatomnak tartom. A régebbi századok művészetén nevelkedett közönség holnap értse meg az atomkor szorongással és reménnyel teli képzőművészetét ... TÓTH MIHÁLY Lesznek-e szabad szombatok az iskolákban? Elsősorban nézzük a tanulók érdekeit... Napjainkban komoly változások mennek végbe a felnőttek munkarendjében. A munkahét negyvennégy, sőt negyvenkét órára rövidül le és fokozatosan egyre több munkahelyen bevezetik a szabad szombatokat. Több a szabadidő nemcsak pihenésre, szórakozásra és felüdülésre, hanem önművelődésre, kulturális tevékenységre, sportolásra, több idő jut a közéleti tevékenységre, a családi kapcsolatok ápolására is. A felnőttek munkaidejének lerövidítését azonban nem alkalmazhatjuk gépiesen az ifjúság nevelését és művelődését felölelő területre. Szülőket, fedagógusokat és tanulókat egyaránt foglalkoztatja a kérdés, bevezetik-e a második félévtől a szabad szombatokat az iskolában? Erről a kérdésről beszélgettünk Martin Hargaš elvtárssal, az Iskola és Művelődésügyi Megbízotti Hivatal l. főosztályának vezetőjével. •9 Kérik-e a szülők a szabad szombatok bevezetését az iskolákban? — Nem egységes e téren a helyzet. A lakóhely, főleg pedig a lakosság szociális összetétele, gazdasági és kulturális színvonala szerint változó. Más a városi, főleg a nagyvárosi szülők hozzáállása és más a falusiaké. Az eddigi tapasztalataink igen értékesek és tanulságosak, ezek szerint az azonos környezetben élő szülők véleménye is eltérő. Általában azonban megállapíthatjuk, hogy a szabad szombatok bevezetését az Iskolában a szülőknek csak egy csekély része követeli, annak ellenére, hogy nekik munkahelyükön van szabad szombatjuk. Ogy látszik, sok városban és községben a szociális és kulturális viszonyok még nem elég érettek ahhoz, hogy kikényszerítsék a szabad szombatokat a szülők és gyermekek közötti kapcsolatok megszilárdítására. A szülők többsége — főleg vidéken — a szabad szombatokat még nem pihenésre, szórakozásra vagy üdülésre, hanem háztartási vagy mezőgazdasági munkákra használja fel. > Hogyan tekintenek a tanítók a szabad szombatok bevezetésére? — A tanítók állásfoglalása is eltérő, többségük egyelőre — igen helyesen —• tartózkodó ebben a kérdésben. Az iskolák döntő többségében ugyanis az a helyzet — mivel kettő vagy több műszakos a tanítás, több tanító foglalkozása mellett folytatja tanulmányalt és a tanerők többsége nő — hogy a szabad szombatok nem jelentenének a tanítóknak olyan előnyöket, mint más mukahelyeken. A tanítók óraszámát ugyanis egyelőre nem csökkentjük, úgyhogy a tanítási kötelezettség (21—26 tanítási óra hetente, ami a gyakorlatban még ennél ls több) összezsúfolódása 12 napról 11 napra olyan rendkívüli megfeszítést jelent, amit egy szabad szombat nem pótolhat. • Milyen előnyöket jelent a tanulóknak a szabad szombatok bevezetése? S a szabad szombatok következtében a hét többi napján nem lennének-e a gyerekek túlterhelve? — A tanulók számára az lenne az előny, hogy egy, illetve két szabad napot tölthetnének a természetben, családi körben, illetve ifjúsági kollektívában és zavartalanul kikapcsolódhatnának testileg, lelkileg. Persze, feltételezve, hogy biztosítani tudjuk a szabad szombat ilyen irányú felhasználását. Egyelőre azonban a diákoknak és a szülőknek csak Igen elenyésző százaléka rendelkezik ilyen lehetőségekkel (akiknek autója vagy kertje, vikendháza stb. van). És talán még azok a tanulók, akik jól felszerelt Ifjúsági Intézményben tölthetik a szabad szombatot. Sajnos, egyelőre a szabad szombatok inkább több hátrányt jelentenek a tanulóknak. Kétség nem fér hozzá, hogy a tanítás kéthetes ciklusra történő sűrítésével megnehezül a tanulók helyzete az oktatásra történő felkészülést illetően. Rosszabb lesz a helyzet az iskolába való utazás és hazatérés terén (főleg azoknál a diákoknál, akik nagyobb távolságról utaznak az iskolába) és végképp kérdéses, hogy higiéniailag biztosítani tudjuk-e az iskolában a tanulók egész napos ott-tartózkodását és étkeztetését — ami pedig feltétlenül szükséges — ha nincs elég hely az iskolai étteremben, a napköziben vagy a klubhelyiségben. Ebben az esetben aligha nevezhetném a szabad szombatokat előnyöseknek. • Milyenek a tapasztalatok a szabad szombatokkal a kísérleti iskolákb

an? — Nyíltan meg kell mondani, hogy még nincsenek e téren tárgyilagosan és átfogóan, tudományosan ellenőrzött tapasztalataink. Az első eredmények egyes kísérleti iskolákból, ahol az illetékes nemzeti bizottság Iskola és művelődésügyi szakosztályának hozzájárulásával bevezették a szabad szombatokat már az 1966/67-es tanév első felében, több nehézséget és problémát hoztak felszínre és ezért arra figyelmeztetnek: rendkívül körültekintően járjunk el a szabad szombatok engedélyezésénél. • Szó van-e arról, hogy az iskolákban, ahol bevezetik a szabad szombatokat, csökkenteni fogják a tananyagot? — Egyelőre a szabad szombatok bevezetése címén sem a heti tantervet lerövidíteni, sem a tananyagot csökkenteni nem szabad. A tanterv és a tanmenet ugyanis olyan komoly dokumentum, hogy annak elhamarkodott módosítása messzeható következményekkel járhatna és ax oktatás színvonalának csökkentését Idézhetné elő. Ezt pedig nem engedhetjük meg, hiszen egyre növekednek az igények a tanulók tudásával szemben. Igaz, a tanterv és a tananyag csökkentésének lehetőségeit már tudományosan vizsgálják és a művelődés tartalmának új koncepciójában 1970-ig valószínűleg erre ls sor kerül. Meg kell azonban jegyeznem, hogy hasonló tartózkodó magatartást tanúsítanak más országokban ls. • Milyen tehát az SZNT Iskola és Művelődésügyi Megbízotti Hivatalának az álláspontja? — Álláspontunk röviden a következő: Nem utasítjuk el azokat a követelményeket, amelyek a társadalmi szükségletből következnek. Ugyanakkor azonban szigorúan ragaszkodunk a feltételek betartásához, nem engedhetjük meg az önkényeskedést és az Iskola és Művelődésügyi Minisztérium utasításai értelmében 1966/67 második félévében a szabad szombatokat csak azokban az iskolákban engedélyezzük, ahol ez az intézkedés elsősorban a diákok hasznára lesz és csak másodsorban vesszük figyelembe a tanítók és szülők érdekeit. , S. K. HATÁRIDŐ ELŐTT A Szlovák Nemzeti Felkelés Nyomdavállalat rimaszombati üzemegységének dolgozói egy hónappal a határidő előtt teljesítették évi termelési tervüket. Az év végéig 340 ezer korona értékű árat termelnek terven felül. Ez a vállalat látja el Szlovákiát és a cseh országrészek üzemeinek egy részét is az Arltma rendszerű számológépek lyukkártyáivaL Mivel a termék iránt egyre fokozódik az 'érdeklődés, az üzem dolgozói vállalták, hogy az év végéig terven felül 184 tonna lyukkártyát készítenek. Kovács Zoltán, Rimaszombat