Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-03 / 333. szám, szombat

| HČTVČGI HÍRMAGYARAZATUNK | Űj sztár a bonni politikai színpadon 1966. XII. 3. Bonnban megtörtént az őrségváltás. Rövid lemondó levéllel távozott egy joviális férfi, akit évekkel ezelőtt még „a gazdasági csoda" atyjaként dicsőítettek: Ludwig Erhard. A közgazdász-professzor letűnik a politikai színpadról, mert mint politikus megbukott. Helyét, Kurt Georg Kiesinger, egy náci múltú CDU-politikus foglalja el. A hetek óta tartó kormányválság megoldódott, de nem szűntek meg az évek óta politikai válságot szülő okok. Ezeknek mélyebb gyökerei vannak. A válság okai Tekintélyes nyugati lapok egybehangzó véleménye szerint a bonni válság nem október 27ével kezdődött. Ekkor már a kormány egysége borult fel, miután a Szabad Demokrata Párt (FDP) kilépett a koalícióból. A politikai válság felei már 1959-ben mutatkoztak, amikor először vetődött fel a kérdés; ki legyen Adenauer kancellár utódja? 1961-ben a „berlini fallal" kapcsolatos események okoztak bonyodalmakat a kormányon belül, majd 1963ban a Spiegel-Ügy hatott bombaként. 1963-ban kiéleződtek az ellentétek a CDU/CSU pártumó „gaulle-ista" és atlanti szárnya között, majd tavaly óta az infláció egyre erősödő tünetei mélyítették a kialakuló kormányválságot. Az utóbbi körülmény közvetlenül kihatott a mindennapi életre. Amíg tartott a konjunktúra, Erharddal mindeki elégedett volt, s elfelejtették Adenauer figyelmeztetését, hogy „Erhard nem politikus". A gazdasági felvirágzás éveiben úgy vélték, a nyugdíjazott exkancellárból a féltékenység beszélt. A tavalyi választások eredményei ugyan megerősítették Erhard pozícióját, most a politikai körök és a közvélemény mégis Adenauernak ad igazat: „Erhard gumioroszlán" volt. Reális meglátás vagy hálátlanság? A hidegháborús politika kudarca Az, hogy Nyugat-Németországban füstbe ment a „gazdasági csoda", törvényszerű következménye volt a bonni kormány hidegháborús politikájának, amelyet Erhard elődjénél rugalmasabb eszközökkel kívánt folytatni. Ebbe bukott bele. Függetlenül attól, hogy inkább közgazdász volt, mint politikus, nem egyéni adottságai, hanem a nép érdekelnek ellentmondó hidegháborús politika buktatta meg Erhardot. A fegyverkezési politika, az atomfegyver megszerzésére irányuló törekvés rányomta bélyegét az ország gazdasági életére ls. 1958 óta most a legkedvezőtlenebb az ipari termelés alakulása: az Idén háromnegyed év alatt a múlt év azonos időszakához viszonyítva mindössze 2,4 százalékkal nőtt. 1965 májusától 1966 májusáig négy és fél százalékkal emelkedtek a létfenntartási költségek. Az évek óta tartó költségvetési hiány az idén eléri a hétmilliárd márkát. Állandóan csökken az aranytartalék. Az állandó és erősen érezhető áremelkedést a szüntelenül növekvő, s az idén a 18 és fél milliárd márkát meghaladó katonai kiadások is fokozzák. Kik veszik át a kormánykereket? A kormányválságot formálisan a szociáldemokratákkal számos kérdésben azonos nézetet valló FDP robbantotta ki, az új kormányt azonban mégis a CDU/CSU és az SPD, vagyis a kereszténydemokrata—szociáldemokrata nagykoalíció alakítja meg. Ez meglepetésként hatott: egyesekben hiú ábrándokat keltett, másoknak csalódást okozott. A Neues Deutschland, a Német Szocialista Egységpárt központi lapja ábrándkergetőknek nevezi azokat, akik Brandték kormánytagságától valamilyen gyökeres változást várnak. Sokan ugyanis úgy vélekednek, hogy a nagykoalíció a szociáldemokraták térhódítását jelenti. Kurt Georg Kiesinger kormánya, amely összetételével a CDU/CSU uniópárt különböző frakcióit és a szociáldemokratákat képviseli, minden tekintetben a kancellár politikai elképzeléseitől, döntéseitől függ. Az új kormánynak nem lesz nagy ellenzéke a parlamentben, még kevésbé ütközik ellenállásba a kormányon belül. Bár a szociáldemokrata miniszterek közül Brandt a külügyminiszteri és Schiller a gazdaságügyi tárcát szerezte meg, ami önmagában nagy szó, a valóságban kötve lesz a kezük. Brandt a kancellár ellenállására és a kereszténydemokrata minisztériumi apparátus szabotálására számíthat rugalmasabb külpolitikai elveinek érvényesítésében. A gazdasági bafok megoldatlansága esetén pedig — Schiller személyén keresztül — a szociáldemokratákat tehetik meg bűnbaknak a nehézségekért. Bonnban olyan kormány került hatalomra, amely — a szociáldemokraták esetleges paszszív ellenállásától függetlenül — szociáldemokrata segédlettel megnyitja az utat az uniópárt szélsőséges erői előtt. Ezt a felismerést leginkább a neonáci Nemzeti Demokrata Párt mozgolódása, és néhány tartományi választáson elkönyvelt sikere bizonyítja. Ezért joggal szólít fel éberségre a Spandauer Volksblatt, amely megállapítja, hogy „Strauss is a szociáldemokratáknak köszönhetlt rehabilitálását". Nagyon érthető, hogy a szociáldemokrata tömegek nyugtalanok a nagykoalíció miatt, mert attól tartanak, hogy az eddig ellenzéki jelszavakat hirdető, rugalmasabb politikát ígérő Brandt—Wehner csoport könnyen a CDU/CSU uniópárt uszályhordozójává válhat. Milyen lesz az új kormány politikája? Ez sok kérdőjelet von maga után. Rendezendő az ország gazdasági helyzete, napirendre kerül a bonni állam stratégiai nukleáris politikája, a bonni—washingtoni, továbbá a bonni—párizsi kapcsolatok megoldása, Nyugat-Németország és az NDK, valamint a keleti szocialista országok viszonyának rendezése, a diplomáciai kapcsolatok felvétele stb. A jövőben elválik, milyen útra tér a nehezen létrehozott nagykoalíció kormánya. A Joggal bizalmatlankodó közvélemény nem szavakat, hanem a békés rendezést elősegítő tetteket vár a bonni kormánytól. Az egyetlen tény, amelyet biztosan állíthatunk: a nagykoalíció kormányában nehezen fognak születni az időszerű kérdésekkel kapcsolatos döntések, mert — a szociáldemokratákon kívül — a különféle irányzatú uniópárti politikusokból álló kormány összetétele eleve nagy vitákra enged következtetni. LŐRINCZ LÁSZLÓ A CSSZBSZ küldöttsége Moszkvában Moszkva (CTK) — Zdenék Fierlingernek, a CSSZBSZ Központi Bizottsága elnökének, a CSKP Központi Bizottsága tag-, jának vezetésével Moszkvába érkezett a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség küldöttsége. A küldöttség a SzovjetCsehszlovák Baráti Társaság meghívására részt vesz a szovjet—csehszlovák barátsági, kölcsönös segélynyújtási és háború utáni együttműködési szerződés aláírása' 23. évforduiój.1nak ünnepségein. néhány sorban PJOTR GYEMICSEVVEL, az SZKP Politikai Bizottságának póttagjával, a Központi Bizottság titkárával az élen tegnap Phnom Penh-be utazott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége. A küldöttséget a kambodzsai nemzetgyűlés hívta meg. (CTK) A NÉMET Szocialista Egységpárt vezetőségének meghívására Berlinbe érkezett az Osztrák Kommunista Párt küldöttsége, melyet Franz Muhrl, a Központi Bizottság elnöke vezet. (CTK) GEORGIJ ZSUKOV marsallt, a Szovjetunió Hősét, 70. születésnapja alkalmából Lenin-renddel tüntették kl, elsősorban a szovjet hadsereg korszerűsítésében szerzett érdemeiért. (CTK) A SPANYOL kormány bejelentette, hogy visszautasítja a spanyol ellenzék szerdán benyújtott követeléseit. Az ellenzék azt kérte, hogy a népszavazás előtti kampányban ugyanolyan lehetőségei legyenek, mint a kormánynak. (CTK) ÁZ ARGENTIN Általános Munkásszövetség (CGTj december 14-re 24-órás általános sztrájkot hirdetett Juan Carlos Ongani tábornok kormányának gazdasági politikája ellen. (CTK) TEGNAP 17 000 görög orvos és egészségügyi alkalmazott lépett 24 órás sztrájkba, béremelési követelésük megerősítésére. (CTK J A FELSÖ-ADIGE-I terroristák újabb akciót hajtottak végre. Brunicóban bombarobbanás következtében több ház mogsérült, szerencsére emberéletben nem esett kár. (CTK) A KELET KALIMANTANI Balek Papan város különleges katonai törvényszéke halálra ítélte Barahbahot, a betiltott Indonéz KP vezető funkcionáriusát, akit „felforgató tevékenységgel" vádoltak. (CTK

J ABDALLAH el-Jafi libanoni miniszterelnök maga és kormánya nevében benyújtotta lemondását. A múlt pénteken megejtett parlamenti szavazáson kormánya nem kapta meg a tevékenységéhez szükséges bizalmat (CTK) A bonni kormánykörök el akarják hitetni Nyugat-Németország és a világ közvéleményével, hogy a Nemzeti Demokrata Párt nem neonáci, hanem „csak" szélső Jobboldali párt, így „teljes joga" van létezésére

r (Újsághír.) Kurt Georg Kiesinger, az új nyugatnémet kancellár, elődjével, Ludwig Erharddal. (Telefoto — UPI CTK-felv.j Bajok a bonni költségvetés körül A bonni kormányalakítás a világsajtó tükrében Bonn (CTK) — A nyugatnémet szövetségi tanács a tartományi képviselők bevonásával tegnap ismét a jövő évi költségvetésben mutatkozó hiány megszüntetéséről tárgyalt. Mint ismeretes, ez a költségvetési deficit volt az egyik oka a nemrég kipattant nyugatnémet kormányválságnak. A nyugatnémet költségvetés jövőre mintegy 75 milliárd márka kiadást irányoz elő, a feltételezett bevételek viszont néhány milliárd márkával alatta maradnak ennek az összegnek. Ez az óriási költségvetés Nyugat-Németország fegyverkezési politikájának a következménye. Hivatalosan 20 milliárd márkát irányoznak elő „védelmi célokra", de az egyéb költségvetési tételekben még további milliárdok szolgálják a hadikiadásokat. A szövetségi parlament szociáldemokrata képviselőinek többsége, rögtön Kiesinger csütörtöki megválasztása után jelezte, hogy ellenzi, illetve fenntartásai vannak a fekete-vörös koalícióval szemben. A szociáldemokraták közül 53-an Kiesingerre szavaztak. Az SPD vezetősége tudatában van annak, hogy a tagság jelentős része ellenzi a koalíció létrejöttét, ezért a párt vezetői a közeljövőben kampányt indítanak, hogy meggyőzzék az alsóbb szervezeteket és tagságukat cselekedetük „helyességéről". Brandt és Wehner, a párttagság körülbelül 10 százalékos létszámcsökkenésével számolnak. A Nyugatnémet Szakszervezeti Szövetség is csak feltételesen biztosította támogatásáról a Kiesinger kormányt. A New York Times részletesen foglalkozott a bonni nagykoalíció hivatalbalépésével, és többek között megállapította, hogy több szociáldemokrata képviselő nem tudja elfeledni Kiesinger náci múltját. Sok függ Kiesinger kancellár és Brandt alkancellár s egyben külügyminiszter kapcsolatától, — hangoztatja a New York Times, majd leszögezi, hogy Willy Brandt valószínűleg függetlenebb külpolitikával lép fel Washingtonnal szemben, és határozottabban fogja védelmezni a német nemzeti érdekeket, mint ahogyan azt Schröder tette. Az angol sajtó óvatos optimizmussal nézi a bonni nagyi koalíció létrejöttét. A Times megállapítja: „Jó, hogy Seebohm kivált a kormányból, aki a szudétanémet üggyel kapcsolatban sok kárt okozott, de a legnagyobb kérdőjel Strauss felett lebeg. Korai lenne feltételezni, hogy Strauss elfelejti a külpolitikában játszott szerepét és azt, hogy nincs semmi befolyása barátjára, az új kankancellárra." A nyugatnémet sajtó pénte^ ken több hírmagyarázatban foglalkozik a CDU/CSU és a szociáldemokraták által létrejött koalíció helyzetével. A Frankfurter Allgemeine megállapítja, hogy a nagykoalíció fordulatot jelént NyugatNémetország 18 év óta tartó politikájában, majd hozzáfűzi, hogy az új kormány tevékenysége és tartóssága Kiesinger kancellár és Willy Brandt együttműködésétől függ. A Die Welt azt emeli ki, hogy a koalíciós pártok 90 képviselője nem szavazott Kiesingerre. A Német KP nyilatkozata A törvényellenesen betiltott Német Kommunista Párt nyilatkozatot adott ki, melyben felhívta a nyugatnémet lakosságot,a kommunistákat és szociáldemokratákat, ne törődjenek bele a mai helyzetbe. „A nép ellen irányuló koalíciónak el kall tűnnie. Még a legreakciósabb kormány sem valósíthatja meg terveit, ha a munkásosztály és az egész nép egységesen ellenáll" — olvasható a nyilatkozatban. Az NKP szerint a nagykoa* lició kormánya átmeneti és ugródeszkául szolgál a diktatúra kialakításához. Wilson—

Smith találkozó Rhodesia afrikai lakossága nem adja fel a harcot — A szövetségi gyűlésben különleges padokat kell beállítani a neo ultra szélső jobboldali demokraták számárat (A moszkvai Pravda karikatúrája.) London (CTK

J — Az angol fővárosban hivatalosan közölték, hogy Wilson brit miniszterelnök megkezdte hivatalos tárgyalását Smith-szel, a rhodesiai fajüldöző lázadók kormányának elnökével. A találkozó színhelye a „Tiger" nevű brit cirkáló, amelynek fedélzetére Gibraltárban szálltak fel a tárgyalófelek, majd kihajóztak a nyílt tengerre. A miniszterelnök a parlamentben, elutazása előtt kijelentette? a megegyezés nem valószínű, de lehetséges. Ismét ünnepélyes ígéretet tett, hogy nem adja fel elveit. A munkáspárti balszárny képviselői viszont attól tartanak, hogy Wilson most fogja végképpen eladni a Rhodesiával kapcsolatos ígéreteinek, és a demokratikus látszatoknak az utolsó darabkáját is. Hasonló hangnemben ír az afrikai sajtó többsége is, amely attól tart, hogy Wilson engedni fog S mit h zsarolásainak. Az ugandai külügyminisztérium nyilatkozatot adott ki, amelyben aggodalmát fejezi ki a Wilson—

Smith találkozó miatt, és attól tart, hogy a brit miniszterelnök kapitulál a rhodesiai rendszer előtt. Londonban sajtókonferencián nyilatkozott N. Chitisiga, az Afrikai Népi Szövetség képviselője, aki kijelentette, hogy visszautasítanak mindenféle egyezményt, amely Wilson és Smith között esetleg létrejön. Rhodesia népe továbbra sem adja lel a harcot és síkraszáll a törvénytelen rendszer ellen, — hangoztatta. A fajüldöző Dél-afrikai Köztársaságban viszont nagy örömmel vették tudomásul a brit— rhodesiai csúcstalálkozót. Voester miniszterelnök kijelentette: „a dél-afrikaiak örülnek annak, hogy a brit és rhodesiai miniszterelnök találkozóra jött össze, és igyekeznek rendezni belső problémáikat."