Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-22 / 352. szám, csütörtök

* Külső gazdasági kapcsolataink és külkereskedelmünk fejlődése (Folytatás a 4. oldalról) ni, nem pedig sedrén, megfontolatlanul. Különösképpen hangsúlyozni szeretném, hogy a pártszervezetek a külkereskedelem értékelése és feladatai biztosításának folyamatában, munkájuk stílusában feltétlenül érvényesítsenek bizonyos programszerű céltudatosságot. Figyelmünk előterében nem állhatnak kizárólag a volúmenmutatők. Mindenütt tanuljuk meg a külföldi értékesítés árának egybevetését a feltételezett árral. Keressük a siker és a sikertelenség okát a világpiacon gyártmányainkkal folytatott konkurrenciaversenyben és ennek alapján jussunk tárgyszerű következtetésekre. Véleményem szerint a pártés a szakszervezetek elismerésre méltó hasznos munkát végeznek, ha a külföldi konkurrencia ismeretében dolgozóink körében olyan légkört alakítanak ki, hogy szükséges egybevetnünk a minőség, a költségek stb. tekintetében hazai gyártmányainkat a színvonalas külföldi gyártmányokkal és hogy szükség van versengésre. A párt- és a szakszervezetek nagy segítséget nyújtanak, ha olyan légkört alakítanak ki, amelyben elfogadják az árusítás, vagy a vásárlás konkrét eredményeitől következetesen függő differenciált díjazást. Főleg azokról van sző, akik kulcsfontosságú szerepet visznek, s döntenek a gyártmányok műszaki színvonaláról, minőségéről, végső soron pedig devizahozamáról is. Így például a Martini Gépmüvekben például már most vállalkozási szerződést kötnek a gépszerkesztőkkel, mégpedig úgy, hogy a jutalom nagyobb részét csak akkor fizetik ki, ha már bevezették az adott gép sorozatgyártását, s tekintetbe vehetik a vevők elégedettségét is. A gépszerkesztőket, a modelltervezőket, a fejlesztésben és az értékesítésben dolgozókat annak arányában kell díjaznunk, hogy munkájuk milyen hozammal jár, nem pedig a ledolgozott munkaidő, illetve általában a fejlesztési tevékenység alapján. Ez az igazságos szocialista elv a külkereskedelem jövedelmezőségének fokozására ösztönöz majd, miközben általában gazdaságosabb és olcsóbb lesz apparátusának munkássága. Lenárt elvtárs a továbbiakban a külföldön működő kereskedelmi apparátusunk tevékenysége tökéletesítésének és gazdaságosabbá tételének szükségességével, illetve útjávalmódjával foglalkozott. A termelés és a külkereskedelem új jellegű viszonya nagyon határozottan megköveteli, hogy a külkereskedelem szervezetei és dolgozói hozzáértéssel, tájékozottan vizsgálják a külföldi piacokat. Szakavatottan tolmácsolják a külföldi igényeket, gyakoroljanak nyomást termelésünkre, tevékenyen részt vállaljanak a termelési koncepciók kidolgozásából és jól értékesítsék dolgozóink munkáját. A Központi Bizottság mai plenáris ülése tartalmának és céljainak szellemében úgy véljük, elvtársak, hogy propagandánknak is helyes, hatékony^nunkát kell kifejtenie a külkereskedelmi kapcsolatok terén. Ogy ls mondhatnám, hogy ezen a téren több realizmusra van szükségünk, több hozzáértésre és a konstruktívabb szellemre a külkereskedelmi kapcsolatoknak és gazdaságunkban betöltött szerepüknek, küldetésüknek helyes értelmezésére irányuló törekvésben. Elsősorban az szükséges, hogy propagandánk hatásosabban segítse a termelésben a gazdaságosság, a minőség és a jövedelmezőség általános fejlesztését. Erkölcsileg támogassa azt a harcot, amelyet vállalatainkban kell megvívnunk. A munkakö^^^^ zösségek és az egyének példás, f&CTjl előremutató tetteinek kiemeléiMIAA sével járuljon hozzá a kiviteli 1966. offenzívát elindító tömegmozgalom kibontakoztatásához. EbXII. 22. ben az offenzívában fontos szerepet kapnak majd dolgozóink f olyan tulajdonságai is, amilyen •

y például a becsületes, jó minősé^^ gű, hozzáértéssel és ötletességgel végzett munka szeretete. Az ilyen vonások fejlesztésében teljes mértékben támogatnunk kell főleg azokat a vezető dolgozókat, akik vállalják a felelősséget, síkra szállnak a haladást, a javunkat szolgáló ügy mellett, míg mások ugyan semmit nem rontanak el, de nem gazdagítják társadalmunkat figyelemre méltó eredménnyel. Propagandánkban és a reklámban is az eddiginél nagyobb mértékben buzdító szóval kell serkentenünk azokat a vállalatokat, amelyek lépést tartanak a világfejlődéssel. Ösztönöznünk kell olyan gyártmányok előállítására, amelyek népszerűsítik köztársaságunk jő nevét. Bontakoztassuk ki a versengés szellemét, hogy minél több gyártmányunk „kitűnő minőség" jelzésű legyen. Ápoljuk az egészséges patriotizmust, büszkeséget a vállalatra és annak jő munkájára. Ebben látjuk a s^jtó, a rádió és a televízió nagy küldetését. Ezen a téren szükséges, hogy az erkölcsi ösztönzés, dolgozóink szocialista öntudatossága a vállalatok, a munkaközösségek és az egyének anyagi érdekeltségével és érdekeivel összhangban hasson. • • • Végül engedjék meg, elvtársak, hogy röviden vázoljam soronlevő feladatainkat. Elsősorban arról van szó, hogyan tudunk változtatni a jövő évi terv kidolgozásának ki nem elégítő helyzetén. A Központi Bizottság elnöksége és a kormány nevében nyíltan leszögezem, nem fogadhatjuk el az olyan javasolt vállalati terveket, amelyek következményeikben kedvezőtlenül hatnának külső kapcsolataink mérlegére, beruházások viszonylatában növelnék a befejezetlen építkezések számát, a piac egyenetlen fejlődését, a termelési költségek növekedését és a munkatermelékenység csökkenését vonnák maguk után. Tudjuk, hogy a vállalati elképzeléseket nemrég még az új nagykereskedelmi árak hézagos ismerete, a termelés és a külkereskedelem, illetve néhány további gazdasági eszköz gazdasági viszonyainak tisztázatlansága befolyásolta. Az ezzel kapcsolatos új intézkedések 1967. január elsejével lépnek érvénybe. Az említett okok tehát elesnek. mivel már közismertek azok az alapvető gazdasági szabályok és feltételek, amelyek szerint gazdálkodnak majd a vállalatok az új esztendőtől kezdve. A termelési-gazdasági egységek ós a vállalatok tehát valósabban mérhetik fel fejlődésük lehetőségeit és forrásait, ítélhetik meg gazdasági tevékenységük kilátásait az új irányítási rendszer teljesebb alkalmazásának feltételei között. Ezért most konkrétan felvethetjük és fel is vetjük az új irányítási rendszer helyes értelmezésének kérdését. A gyakorlatban egyoldalúan javasolták a behozatal fokozását, az export megfelelő bővítése nélkül. Beruházásokat követeltek tekintet nélkül a termelés hatékonyságára, a hitel megtérítésére és az állóalapok kiaknázására. Munkaerőt igényeltek és szem elől tévesztették a termelés, gyarapításának lehetőségeit a munkatermelékenység növelésével, a korszerű technika és észszerűsítés alkalmazása útján. Szorgalmazták a termelés fokozását tekintet nélkül a piac szükségleteire. Mindez ellentmond az új irányítási rendszer szellemének, a gazdasági vállalkozás hatékonyságának. Az új irányításban végső soron előbb vagy utóbb mindenki ráfizet a körülmények ilyen szem elől tévesztésére, a rövidlátásra. Mi azonban ezt nem várhatjuk be. Nem vagyunk nézők, nekünk befolyásolnunk kell a vállalatok gazdasági tevékenységét, célkitűzéseit és döntéseit, hogy megelőzzük az egész társadalmat megkárosító felesleges veszteségeket. Eddigi tapasztalatainkból vontuk le az okulást, hogy a külkereskedelmi terv kiigazítása az év folyamán gyakorlatilag lehetetlen, mivel nem kívánatos eladósodáshoz vezet. A mai ülésünkön napirendre kerülő problémák megoldásának, a külső gazdasági kapcsolatok és az egész gazdaság fejlesztési útja megnyitásának kulcsa elsősorban a termelésben van, műszaki színvonalának, minőségének emelésében és szerkezetének a piac szükségleteivel való egybehangolásában. Az 1967. évi terv végleges kidolgozása és a külső kapcsolatok nyílt kérdéseinek tisztázása érdekében a kormány a múlt héten konkrét programot tűzött ki. Szeretném tájékoztatni a Központi Bizottságot ennek a programnak alapvető vonásairól. 1. Kiindulási pontunk az, hogy az új irányítási rendszerben csak az alapvető arányaiban kiegyensúlyozott terv játszhatja az irányítás döntő fontosságú eszközének szerepét. Az 1967. évi terv végleges kidolgozása érdekében ezért kitűztük azt az irányelvet, hogy a gazdaságfejlesztés minimális szintje elérje a negyedik ötéves tervben feltételezett mutatókat. Továbbá a termelés fejlesztése útján erősítenünk kell egyensúlyunkat a hazai és a külföldi piacon. A tervteljesítés egyensúlyát egyrészt a tervezés eszközeivel, másrészt a központ rendelkezésére álló gazdasági eszközök megfontolt alkalmazásával biztosítjuk. A központ ezekkel az eszközökkel hatékonyan befolyásolja majd a termelést és a külkereskedelmi tevékenységet. 2. Az arányok kiegyenlítése érdekében feltétlenül biztosítanunk kell az idei forrásokból a jövő évi fizetési mérleg egyensúlyát. Ezt a problémát oldjuk meg a gazdasági fejlődés valamennyi lehetőségének kiaknázásával. A Külkereskedelmi Minisztérium, a termelési minisztériumok és szakágazati Igazgatóságok az Állami Bankkal együtt hozzáértőén és hatékonyan használják fel a külkereskedelem új eszközeit, főleg a vállalatok és az egyének anyagi érdekeltségét. Célkitűzésünk a kivitel fokozása, mégpedig a legigényesebb piacokon. A fizetési mérleg másik oldala, a behozatal egyensúlyának biztosítása érdekében meghagytuk az Állami Banknak, hogy semmiképpen sem engedélyezze a behozatalra szánt anyagi eszközök túllépését. Amennyiben a vállalatok és a termelésigazdasági egységek importálni kívánják a korszerű külföldi technikát — s ez lényegében helyes, gazdaságunk továbbfejlesztése szempontjából múlhatatlanul szükséges, — akkor érvényesítsék a devízamegtérülés legszigorúbb rendszerét. A vállalatok elsősorban tanulják meg a hosszú lejáratú hitelek felhasználását. Lenárt elvtárs ezután tájékoztatott arról, hogy kidolgozzuk a szocialista és a más országokkal való termelési együttműködésünk széles programját. Nagyon erélyesen lépünk fel a nyersanyagbehozatal viszonylatában ls. Gazdasági eszközökkel késztetjük majd a vállalatokat a nyersanyag jobb felhasználására és feldolgozására. Egyes jelek azt mutatják, hogy ez idén néhány vállalat spekulatív célokkal felhalmozta az olcsón kapott külföldi nyersanyagot. Ragaszkodunk hozzá, hogy ezt a nyersanyagot elsősorban kiviteli célokra dolgozzák fel. 3. A vállalatok nagyon fontos feladata a hazai piac ellátása. Az anyagi érdekeltség fokozása, a béregyenlősdi megszüntetése és ezzel kapcsolatban a lakosság jövedelmének differenciálása csuk akkor hat ösztönzőleg a termelés fejlesztésére, ha a növekvő vásárló erőt megfelelő összetételű árucikkekkel és közszolgáltatásokkal tudjuk kielégíteni. A kereskedelmi és termelő vállalatok, a Belkereskedelmi Minisztérium és az ipari minisztériumok a terv előkészítése során konkrét programot dolgozzanak ki, hogyan kívánják kielégíteni a lakosság szükségleteit a legolcsóbb árucikkektől kezdve egészen a luxuscikkekig bő választékban. Ennek érdekében a lehető legszélesebb árucsereforgalmat fogjuk lebonyolítani főleg a szocialista országokkal. 4. A beruházások konszolidálása céljából meghagytuk a minisztériumoknak, a termelésigazdasági egységeknek és az Állami Banknak, hogy szigorúan járjának el a pályázati eljárás során. Azokban az ágazatokban, ahol ilyen eljárást alkalmaznak, vonják felelősségre azokat, akik felveszik a tervbe a pályázati eljárás során jóvá nem hagyott, a szállítókkal szerződésileg le nem kötött és pénzeszközökkel nem fedezett építkezéseket. Azokban az ágazatokban, ahol nem alkalmazzák a pályázati eljárást, a megkezdett új építkezések száma lényegében nem lépheti túl az engedélyezett irányszámot. A hitelnyújtás szigorú rendszerét fogjuk alkalmazni a befejezetlen építkezések esetében is. Támogatjuk a banknak azt a törekvését, hogy ilyen építkezésekhez hitelt csak akkor nyújt, ha kezeskednek megtérítéséért. Az új esztendőtől kezdve az építkezésben érvénybe lép a szállítók és a beruházók anyagi érdekeltségének és felelősségének gazdasági rendszere. Anyagilag érdekeltek és felelősek lesznek a szerződésileg lekötött határidő betartásáért és az építkezés minőségéért. Olyan intézkedéseket foganatosítottunk továbbá, amelyeknek célja megakadályozni az építési költségek emelését. 1967. Január elsejétől kezdve az ipari létesítmények építési költségeinek túllépése csak a vállalatok szabad forrásaiból, avagy hitelből fedezhető. A beruházások fejlesztésének nagy akadályát és az építkezési határidő eltolódásának egyik fő okát az építészet hiányosságaiban, elsősorban fejletlen anyagi bázisában látjuk. A párt Központi Bizottságának elnöksége és a kormány konkrét'intézkedéseket fogadott el ezeknek a problémáknak megoldására. Az Építésügyi, a Nehéz-, a Vegyi- és a Közszükségleti Ipari Minisztérium, továbbá a szakágazati igazgatóságok más szervek segítségével teljesítsék az építőipari anyagok fokozott termelésének igényes programját. Célunk 1970-íg 460 ezer lakás építéséhez szükséges építőanyag biztosítása és annak a feltételnek a kialakítása, hogy az említett dátumot követő minden esztendőben további 115— 120 ezer lakást építhessünk. 5. Az állami költségvetés forrásainak és szükségletelnek egyensúlya megkívánja, hogy a vállalatoknak és a nemzeti bizottságoknak ne nyújtsunk nagyobb, az állami költségvetés egyensúlyát megbontó dotációkat. A kormány és szervei következetes dotálási politikájukkal befolyást gyakorolnak a termelésre és a tartalékok mozgósítására. A központi szervek nem tűrhetik a vállalatok olyan spekulatív törekvéseit, hogy a jövő év gazdasági eredményeit az idei kedvező eredmények számlájára akarják fokozni. Nem engedhetjük meg például az idei nyereség átvitelét a jövő év kezdetére, amikor az állami költségvetésbe való befizetés alacsonyabb lesz. A Pénzügyminisztérium és minden állami szerv a jövő évi állami költségvetés kidolgozásában, illetve az év folyamán a gazdálkodás ellenőrzésében és más költségvetési kiadások tekintetében H> köteles következetesen érvényesíteni a legszigorúbb takarékosságot. Ugyanakkor az eddigi tapasztalatokat felhasználva támogatni fogjuk az önálló gazdasági elszámolás elemeinek szélesebb körű alkalmazását a költségvetési és a Járulékos szervezetekben is. A lehető legnagyobb mértékben korlátozzuk a felesleges kiadásokat. A társadalmi fogyasztást, az adminisztrációt és a más szükségleteket szolgáló eszközök ráfordításánál tartsuk szem előtt, hogy ezek az eszközök milyen haszonnal járnak. 6. Az ágazati minisztériumok és az Állami Műszaki Bizottság hívja fel az alárendelt szervek figyelmét a gyártmányok minősége lényeges javításának szükségére. A gyártmányok minőségét már a termelés műszaki, technológiai és szervezési előkészítésében kell biztosítanunk. Az eddigi utólagos _ellenőrzés mellett preventíve is gondoskodnunk kell a minőség ellenőrzéséről. Az Állami Műszaki Bizottság az alapvető gyártmányfajták viszonylatában kiépíti a minőséget értékelő szakosított próbaüzemek rendszerét és az értékelés alapján következetesen érvényesíti az anyagi felelősséget. 7. 1967. január elseje után, az új irányítási rendszer átfogó érvényesítésével kapcsolatban, meghagyjuk a kormány szakértői szerveinek, főleg az Állami Pénz-, Ár- és Bérbizottságnak, az Állami Tervbizottságnak és a Pénzügyminisztériumnak, hogy a kezdettől fogva ellenőrizzék a gazdasági eszközök hatását s befolyásukat a népgazdaság arányos fejlesztésére. • » • Lenárt elvtárs ezt követően tájékoztatta a Központi Bizottságot arról, hogyan fogjuk konkrétan alkalmazni a gazdasági eszközöket a külkereskedelemben, hol tartunk a szervezési intézkedések valóra váltásában, s az új irányítási rendszer jogi vonatkozásainak kidolgozásában. Jelenleg döntő fontosságú, hogy ismertessük a dolgozókkal külkereskedelmi-gazdasági kapcsolataink szerepét, az új mércéket és igényeket, amelyek ezen a téren a munka aktivizálásából erednek. Döntő fontosságú továbbá, hogy a Központi Bizottság határozatai programszerűen megalapozzák a kitartó szorgos munkát a vállalatokban, a gépszerkesztő és a tervező irodákban, a külkereskedelmi szervezetekben, mindenütt beleértve a kormányt és a minisztériumokat is. A párt joggal elvárja elsősorban a kommunistáktól és a vezető gazdasági dolgozóktól: bátran, forradalmi szellemben és tárgyszerűen törjenek új utakat, fejlesszék a munkaközösségek igényességét, hogy az megfeleljen a világviszonylatban folyó gazdasági versengés Jelenlegi követelményeinek. Annak tudatában és azzal a meggyőződéssel kell cselekednünk, hogy a kommunisták nem lehetnek passzív megfigyelők, akik objektív módon a sors elkerülhetetlenségét vallva, várják, milyen lesz a gazdasági ösztönzés hatása, mennyiben járul hozzá a termelés új, haladó irányvételéhez. Az életnek, az emberek, az egész társadalom alapvető érdekeinek és szükségleteinek ilyen felfogása idegen kommunista pártunk forradalmi küldetésétől és magatartásától. Ma küldetésünk és kötelességünk erőnk teljéből mindenütt azon munkálkodni, hogy az emberek gondolkodásmódja és tettei, egész gyakorlatuk hova tovább mindinkább megfeleljen az új gazdasági körülményeknek, összhangban álljon a fejlett szocialista társadalom racionális és erkölcsi követelményeivel. Meggyőződésünk, hogy a dolgozók megértik és támogatni fogják lépéseinket. Ebben a tudatban fordulunk elsősorban a vállalatokban dolgozókhoz, mivel agyuk és kezük munkájától függ termelésünk korszerűsítése az ötéves tervben, úgyszólván menet közben. A vállalatok és az üzemek vezető dolgozóihoz, a gépszerkesztőkhöz, a mérnökökhöz, az élenjáró munkásokhoz és a mesterekhez fordulunk felhívásunkkal, hogy kezdeményezően és szorgosan keressék a termelés hatékonysága fokozásának, szerkezeti felépítése javításának, a termelési technológia tökéletesítésének, a gyártmányok műszaki színvonala és minősége emelésének, illetve javításának útját-módját. Megkívánjuk tőlük, hogy mélyrehatóan Ismerjék meg az eredményes külföldi konkurrenciát és éljenek színvonala elérésének minden lehetőségével. Az anyagi ösztönzést és a versengést e konkrét és sürgető feladat teljesítésének szolgálatába kell állítanunk. Nincs semmiféle általános érvényű recept az említétt kérdések megoldására. Az új lehetőségeket, az új tartalékokat, az új forrásokat elsősorban azok tárhatják fel, akik eszükkel és kezükkel munkálkodnál: művünk megvalósításán. A Központi Bizottság mindenkitől megkívánja, hogy felelősségéhez mérten vállalja kötelezettségeit.