Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-21 / 351. szám, szerda

ANTONÍN NOVOTNÝ ELVTÁRS BESZÁMOLÓJA (Folytatás az 5. oldalról) ta társadalom egységének megszilárdítását. Ezért a mai plénum elé terjesztettük a javaslatot, hogy az Iskola- és Művelődésügyi Minisztériumot ossza fel iskolaügyi minisztériumra és a kulturális és tájékoztatási ügyek minisztériumára. Az állami központi kulturális és tájékoztatási intézmények, valamint a művészszövetségek együttműködése érdekében feltétlenül egy kollektív szervet kell létesítenünk miniszterrel az élén. S e szerv tagjai lesznek az emiitett szervek képviselői. Tekintettel a gyakorlati tapasztalatokra, az eddig egységes iskolai és kulturális ágazat két reszortra valő osztását teljes mértékben jogosultnak tartjuk. Itt nemcsak az igazgatás és irányítás azon különféle módszereiről van szó az iskolai és kulturális ügyek szakaszán, amelyek egy reszortalakulatban alkalmazhatatlanok. Szakképzett kompetens és nagy jogkörrel rendelkező állami részlegek létesítése a kultúra és tájékoztatás területén azért szükséges, hogy a hírközlés eszközei egyre inkább bővülnek, egyre nagyobb Jelentőségűek, s hogy szüntelenül nő mindennapi gyakorlati Irányításuk szüksége. Emellett érthető, hogy a párt NÖVEKSZIK A NEMZETI FELELŐSSÉGE Jelenleg dolgozzák ki azokat az elveket, amelyek alapján el fogjuk mélyíteni az Irányítást és tevékenységet, az állam mint egész védelmi rendszerében, hogy biztosítsuk a fegyveres erők arányos fejlődését és megjavítsunk az állam területi védelmével kapcsolatos minden tevékenységet. A párt Központi Bizottsága novemberi határozatának teljesítése a központi irányítás szerveinek tevékenységével kapcsolatban megmutatkozik a Belügyminisztérium, az Államügyészség, az Igazságügyi Minisztérium, a Legfelsőbb Bíróság tevékenységében ls számos olyan intézkedéssel, amelyek a munka hatékonyságának, minőségének emelését szolgálják a büntető ügyben, a munkaszervezés megjavításában, az ellenőrzésnek és irányításnak a káder- és nevelőmunkában, továbbá a törvényhozó tevékenység tökéletesítésében és a tudományos kutató munkahelyek kiépítésében. Ami a voltaképpeni irányítást illeti ezeken a szakaszokon, a legnagyobb változásokat a Belügyminisztériumban eszközöltük. A Belügyminisztérium ma az államigazgatás szerve, amelynek hatáskörébe nemcsak a biztonsági szolgálat irányítása és végrehajtása tartozik, hanem az igazgatási tevékenység irányítása is s az államigazgatás egyéb szakaszai. A végrehajtó biztonsági apparátustól elválasztottuk a polgári állami Igazgatás szerveit és pontosan meghatároztuk kölcsönös kapcsolatukat. A biztonsági testület hatékonyabb irányítása céljából egyszerűsítettük szervezeti struktúráját. A törvényhozó tevékenység terén a párt Központi Bizottsága határozatainak szellemében számos olyan intézkedést tettünk, amelyek a törvények és törvényerejű rendeletek hozásának tökéletesítésére irányulnak. Létrehoztuk a törvényhozás kormánybizottságát, amelynek feladata az, hogy módszeresen Irányítsa a jogi előírások megalkotását és gondoskodjék a jogrend koncepciójáról. Bizottságokat alakítottunk az előírások koordinálására a jogrend egyes szakaszain, azzal a jogkörrel felruházva, hogy jóváhagyják a különböző reszortok és központi szervek által kiadott előírásokat. A továbbiakban ellenőriztük a kiadott Jogi előírások túlnyomó részét és megszüntettük mindazokat az előírásokat, amelyek már túlhaladottak és nem felelnek meg a jelen szükségleteinek, különösen a népgazdaság új Irányítási rendszerének bevezetése során. Tovább folyik a jogi előírások ellenőrzése. Az államapparátus, mint egész rendszerében továbbra ls érvényteljes mértékben tulajdon kezében hagyja a tömeghatás eszközeinek — mint a sajtó, rádió és televízió — eszmei irányítását, nemkülönben a kommunisták közvetlen pártirányítását is a művészszövetségekben. Ezt az irányítást tovább fogjuk mélyíteni, meg fogjuk követelni a párttagoktól, hogy felelősségteljesebben és következetesebben küzdjék ki és biztosítsák a pártvonal betartását, a Központi Bizottság és szervei határozatainak megvalósítását. Az új állami szerv lehetővé teszi a párt számára, hogy erőfeszítéseit e funkció teljesítésére fordítsa és pártvonalon ne foglalkozzék olyan kérdésekkel, amelyeket állami vonalon kell megoldani. Egyelőre túlnyomórészt a központi szerveknek a gazdaság és az eszmei tevékenység területén kifejtett tevékenységéről szóltunk. A társadalom, az állam megszilárdításának folyamata azonban egyéb téren is folyik. Az elmúlt időszakban számos változásra került sor a nemzetvédelem, belügy, igazságügy és az ügyészségek szakaszán. Igy a párt Központi Bizottságának vezetésével első ízben dolgoztunk ki hosszabb távlati tervet a hadsereg kiépítésére a haderőfejlesztés ötéves tervének formájában, s folynak a munkálatok a hadsereg 1970 utáni feltételezett fejlesztésén is. BIZOTTSÁGOK ben marad a területi termelési elv. Ezzel összhangban az államhatalom és igazgatás szervei rendszerének alappillérei a nemzeti bizottságok, amelyek egyúttal a szocialista demokrácia fejlesztésének legfontosabb tényezői, s lehetővé teszik, hogy az emberek közvetlenül befolyásolják a társadalmi ügyek irányítását. A nemzeti bizottságok fejlődésének, társadalmunkban betöltött szerepének, hatáskörük és felelősségük bővítésének elvi jelentősége van szociailsta államunk távlatai szempontjából is. A nemzeti bizottságok tevékenységében ma a legfontosabb dolog az, hogy a XIII. kongresszus által kitűzött elveket a gyakorlatban úgy valósítsák meg, hogy az emberek életét érintő döntések a helyi és városi nemzeti bizottságok kezében összpontosuljanak. A nemzeti bizottságokról szóló dokumentumok elfogadásától aránylag rövid idő telt el, ám azt mondhatjuk, hogy az elfogadott Intézkedések egész sorát valósítják meg mind a központban, mind a helyiségekben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden rendben van. Szeretnék felemlíteni néhány olyan időszerű problémát, amelynek megoldása a nemzeti bizottságok társadalmi feladatának emelése szempontjából összefüggésben a nemzeti bizottságokról szóló új törvény előkészítésével igen fontos. Mindenekelőtt elkerülhetetlennek látszik, hogy a nemzeti bizottságok egyes fokozatainak kapcsolataiban következetesen érvényesítsük a megosztott jogkör és felelősség rendszerét, s hogy az ugyanazon fokozatú nemzeti bizottságok között is létezik a helyi feltételek szerinti differenciáltság. A nemzeti bizottságok feladatával és jogkörével kapcsolatban az eddigi általánosság helyett tüzetes elemzések alapján pontosan meg fog kelleni határozni az egyes nemzeti bizottságok — kiváltképpen a városi és helyi nemzeti bizottságok — helyzetét és ennek alapján megoldani hatáskörük alapvető kérdéseit, kapcsolataikat a magasabb fokú nemzeti bizottságokkal, esetleg egyéb állami és gazdasági szervekkel ls. Ez a rugalmas döntések feltétele a hatáskör keretében anélkül, hogy a nemzeti bizottságnak minden csekélységgel a magasabb szervhez kelljen fordulnia. Arról van szó, hogy a nemzeti bizottságok a maguk körzetében a nép olyan kormányát képezzék, amely összhangban a társadalom lehetőségeivel és érdekeivel gyorsan meg tudja oldani a lakosság jogos szükségleteit. Ezért helyes fokoznunk a nemzeti bizottságok gazdasági önállóságát, ám nem szabad megfeledkeznünk arről, hogy a nemzeti bizottságok már kezdettől fogva magukban foglalják az államigazgatást, a község, járás vagy kerület igazgatását egyaránt, s e két résznek kölcsönös egyensúlyban kell lenni egymással. Ez tehát anynyit Jelent, hogy lényegében meg kell szabnunk a pénzügyi és anyagi eszközök mértékét, a nemzeti bizottságok saját gazdálkodásának és önálló tevékenységének határát úgy, hogy megfeleljen a nemzeti bizottságok társadalmi szerepe emelésének, valamint a népgazdaság lehetőségeinek. Mindennek kifejezésre kell majd jutnia a városi nemzeti bizottságok most készülő statútumaiban is. Differenciálnunk kell a helyi nemzeti bizottságok feladatát a központi községekben, szem előtt tartva kapcsolataikat a többi községekkel úgy, hogy teljes mértékben érvényre jussanak a falusi helyi nemzeti bízottságok jogai és felelőssége. A differenciáclő a városi nemzeti bizottságok és a helyi nemzeti bizottságok helyzetében és feladatának megszilárdításában azt is megköveteli, hogy új módon értelmezzük a járási nemzeti bizottságok funkcióját, amelyeket a CSKP XIII. kongresszusa az Irányítás fő elemelnek mondott a nemzeti bizottságok rendszerében. A járási nemzeti bizottságoknak tevékenységükben a városi nemzeti bizottság és a helyi nemzeti bizottság jogkörének bővítéséből kell kiindulni, azt fejleszteni, ezzel egyidejűleg azonban teljesítik irányító funkciójukat is a járás komplex fejlődésében. A járási nemzeti bizottságok tevékenységében olyan elemeknek kellene túlsúlyra jutniuk, mint a körzeti tervezésben való részvétel, a járás fejlődésének koncepcionális megoldása, továbbá a diffenrenclált és szakirányítás, valamint a városi és a helyi nemzeti bizottságoknak nyújtott segítség. Ez semmiképpen sem érhető el anélkül, hogy nagyobb Igényeket támasszunk a járási nemzeti bizottságok dolgozóinak szakképzettségével szemben, főként pedig anélkül, hogy fokozódjék a járási nemzeti bizottságok dolgozóinak felelőssége. Ami a kerületi nemzeti bizottságokat Illeti, nyíltan meg kel) mondanunk, hogy a nemzeti bizottságok három fokozatú koncepciója tartós és fejlődés szempontjából még távolról sem túlhaladott. A párt a kerületi nemzeti bizottságokban nemcsak a nemzeti bizottságok rendszerének szerves részét látja, hanem egyúttal fontos összekötő elemet is a nemzeti bizottságok és a központi szervek között. Ebből következik a kerületi nemzeti bizottságok funkciója a társadalmi és gazdasági folyamatok irányítása terén, amelynek súlypontja nemcsak az operatív tevékenység, hanem a népgazdasági terv létrehozásában valő fokozottabb részvétel, a bővült jogkör és a nagyobb felelősség a körzeti tervezőben, ahogyan a XIII. kongresszus határozata is leszögezte. Az eddig elfogadott realizációs intézkedések összességéből azonban ez a koncepció nem eléggé szembetűnő. Még mindig találkozunk bizonyos centralisztlkus reszortállásfoglalásokkal és hatásköri ellentétekkel a népgazdasági tervezésben. Másrészt azonban a kerületi nemzeti bizottságok sem mutatnak elegendő bátorságot arra, hogy az alacsonyabb fokú nemzeti bizottságoknak átadják gazdaságuk és igazgatási hatáskörük egy részét. Ha fentebb a kerületi nemzeti bizottságokról, mint a nemzeti bizottságok rendszere és a központ közti összekötő részlegről szóltam, ehhez még hozzá kell tennem, hogy e téren aktív feladatuk van nemcsak az alacsonyabb fokú nemzeti bizottságokkal, hanem mindenekelőtt a kormánnyal az objektív és reszortszervekkel szemben ts. Ebben látjuk a demokratikus centralizmusnak, mint társadalmi rendszerünk alapvető elvének megszilárdítását. A kerületi nemzeti bizottságok az új irányítási rendszer keretében maguk is egyre inkább az irányító szervek szerepében fognak fellépni az alacsonyabb fokú nemzeti bizottságokkal, az alárendelt vállalatokkal és szervezetekkel szemben, s e funkciójukban ugyanoly felelősségük van, mint a kormánynak, a minisztériumoknak, vagy az üzemek feletti szerveknek. A nemzeti bizottságok egyes fokozatai funkciója és kapcsolatai eme problematikájának megoldását a nemzeti bizottságokról szóló előkészületben levő törvényben rendkívül fontos lépésnek tekintjük a kongreszszus határozatainak megvalósításához a nemzeti bizottságok területén. A nemzeti bizottságok helyzetének, tevékenységének és felelősségének eme nagy változási folyamatával, amely lényegében a társadalmi irányítás demokratikus formáinak általános fejlődését jelenti, még egy Jelentős kérdés függ össze: alaposan meg kell még fontolnunk ezt a kérdést s a nemzeti bizottságok képviselőjelötjeinek olyan választási rendszerét kell előkészítenünk, amely a szocialista demokrácia rendszerében a választás kifejezője lenne s ezzel egyidejűleg biztosítaná a nemzeti bizottságok magas politikai színvonalát. ELMÉLYÍTJÜK A PÁRT VEZETŐ SZEREPÉT Elvtársak, azon feladatok sokasága és bonyolultsága, amelyeket jelenleg oldunk meg népgazdaságunkban, az államigazgatás szakaszán és általában társadalmunk egész életében, megköveteli a párt vezető szerepének és befolyásának elmélyítését. Természetesen nem arről van Itt szó, hogy a pártszervek részletesen foglalkozzanak mindennel és hogy pótolják a felelős Intézményeket. Ha a párt feladatának további elmélyítéséről beszélünk társadalmunk életében, nem arra gondolunk, hogy gépiesen kl fogjuk terjeszteni a megtárgyalt kérdések körét, a határozatok és intézkedések számát. Ugyancsak leegyszerűsített az az elképzelés, mely szerint a párt és az állami vezetés azonos jellegű. S ez az elképzelés a gyakorlatban egyrészt ismételgetéshez és kettősséghez vezetett, másrészt viszont a felelősség elől való kitéréshez az állami és gazdasági apparátusban ahelyett, hogy a párt meghatározott politikájának keretében hoztak volna döntéseket. Emellett a párt politikája nem is állhat csak egy eszmei, népművelési intézmény pozícióján, amelynek csupán eszmei, elméleti vagy ellenőrző feldata van. A párt vezető feladata mindenekelőtt az, hogy alapvető Irányelvként a pártkongresszus határozata és a Központi Bizottság határozata mérvadó, amely dönt a társadalom életének valamennyi elvi kérdésében. Ezek a határozatok kötelezőek az illetékes gazdasági, állami és kulturális szervekre, amelyek maguk ls teljes mértékben felelősek a párthatározatok következetes végrehajtásáért és a rájuk bízott szakasz munkájáért. A XIII. kongresszus következtetései és határozatai tág teret adnak a párthatározatok alkotó kiegészítésére és pontosabbá tételére minden szervezet üzemés helység feltételei között. Ebben a tekintetben tovább kellene fejlesztenünk a kommunisták felelősségét minden társadalmi és állami szerv feltételeinek kihasználása terén. Ugyanakkor következetesen meg kell követelnünk, hogy az illetékes szervek — kezdve a kormányon a nemzeti bizottságokon keresztül egészen az üzem igazgatójáig — tulajdon hatáskörükben teljes mértékben felelősek legyenek a pártvonal betartásáért. Ugyancsak elkerülhetetlen, hogy a jövőben alaposabban levonjuk a következtetéseket a párthatározatok nem teljesítéséből, s a közvélemény előtt nyíltan is rámutassunk az illetékes szervek felelősségére. Az állam, a társadalom és a párt valamennyi olyan problémájával összefüggésben, amelyet nem oldunk meg és a jövőben fogunk megoldani, még egy javaslatot szeretnék tenni. Szocialista társadalmat formálunk, azt a feladatot tűztük magunk elé, hogy minden tekintetben kihasználjuk ennek a szocialista társadalomnak a lehetőségeit s Igy megteremtjük a kommunizmusba való jövendő átmenet feltételeit. Magától értetődő, hogy ez a fejlődés a nemzetközi helyzet fejlődésétől is függ. A párt az említett folyamat vezető ereje; politikai és gazdasági koncepcióival megteremti e cél elérésének útját és feltételeit. A pártnak ezen az úton számos különböző helyzetet, nemzetközi és belső problémát, az ember gondolkodásának átváltozásával összefüggő problémákat, új helyzetével összefüggő kérdéseket kell megoldania s meg kell teremtenie a társadalom életének új formáit stb. A társadalom tudományos irányítás, életének és tevékenységének tudományos megszervezése azt jelenti, hogy a pártnak is egyre nagyobb mértékben kell tevékenységében a politikai tudományos ismeretekből kiindulnia, hogy élén álljon a maga vezette folyamatnak. A párt és a pártszervek tevékenységében el kell mélyíteni a szocialista és kommunista társadalom távlati fejlődése objektív törvényszerűségeinek ismeretét. A párt vezető szervei ezen igyekezetükben jobbára a társadalomtudományi intézetek, a Csehszlovák Tudományos Akadémia és a főiskolák munkahelyei kutatásának eredményeit használták ki. E téren nagy lépést jelentett előre a munkacsoportok létesítése a párt XIII. kongresszusa előtt. Feladatuk az volt, hogy bizonyos területeken összefoglalják a társadalomtudományi kutatás eredményeit és megkíséreljék megteremteni a politikai szintézist. Célszerűnek látszik, hogy a jövőben ezt a tudományos munkát szocialista társadalmunk általános koncepciójára helyezzük, főként a fejlődés és az egység megszilárdításának problematikájára, a szilárdabb szervezési alapra. Ezért azt javasoljuk, hogy önálló és különleges munkahelyet létesítsünk a politikai tudományok számára, amely a párt Központi Bizottsága és szervei szolgálatára állna, mélyen szántóan és általánosan vizsgálná a társadalmunkban lejátszódó folyamatokat és tudományosan feldolgozná a Központi Bizottság megszabta konkrét feladatokat. Ez a munkahely saját kutatómunkáján kívül szoros összeköttetésben állna a párt és szervei gyakorlati tevékenységével, elősegítené az állami társadalomtudományi kutatás tevékenységének egységesítését, szintetizálná és tovább fejlesztené az említett munkahelyek munkájának eredményeit, összhangban a pártpolitikai munka sajátos szükségleteivel, s a következtetéseket a politikai döntések javaslatának síkjára emelné. Ez az Intézmény természetesen nem pótolná az állami társadalomtudományi kutatóintézetek hálózatát, és közvetlen tevékenységének célja olyan elméleti kérdések tisztázása s a pártmunka olyan eszmei-politikai szemléletének elemzése lenne, amelyek a XIII. pártkongresszuson kitűzött Irányelvek megvalósítását célzó törekvések homlokterében állnak. Jelenleg azt tartanám az említett feladatok teljesítését megalapozó legmegfelelőbb szervezési módnak, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának hatáskörében alakítsuk meg a politikai tudományok intézetét, amely a párt központi Bizottsága intézeteinek rendszerébe tartozna. Ennek a kutatóközpontként létesítendő intézetnek néhány állandó tudományos dolgozója és megfelelő számú szakdolgozója lenne. Az Intézetnek olyan kutatómunkával kellene megkezdenie tevékenységét, amelynek feltételei relatívan már megértek, s az Intézet gyakorlati tevékenységében múlhatatlanul szükségesek. Elvtársak! Az elnökség megbízásából a Központi Bizottság plénuma elé (Folytatás a 7. oldalon)