Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-21 / 351. szám, szerda

ANTONÍN NOVOTNÝ ELVTÁRS BESZÁMOLÓJA (Folytatás a 4. oldalról) TEGYÜK SZERVEZETTEBBÉ A MEZŐGAZDASÁGI NAGYÜZEMI TERMELÉST Az eddiginél fokozottabb figyelmet kell szentelnünk olyan problémák elemzésének, amelyek megoldása megszilárdítja a szocialista mezőgazdasági termelés túlsúlyát. Mezőgazdaságunk nagyüzemi szocialista termelési alapja oly hatalmas erő, amely a müszaki-tudományos vívmányok érvényesítésével lehetővé teszi a belterjes termelést s a munkatermelékenység gyors ütemű növelését. Arról van szó, hogy ezeket az előnyöket sokoldalúan hasznosítsuk, s minden erőt latba vetve biztosítsuk mezőgazdaságunk lendületes felvirágoztatását. Még a közelmúltban lényegében csak hazai mezőgazdaságunk biztosította a lakosság élelmiszerellátását. A műszakitudományos forradalom azonban hovatovább a közellátásra is kiterjed, minek következtében ez a tevékenységi terület egyre szembeötlőkben jut öszszefüggésbe iparunk több szakosított ágazatával. A mezőgazdasági termelésből vagy szükségleteinek bázisán a feldolgozó, a gép- és vegyipar, az építészet, a kereskedelem és a közszolgáltatás egész ágazatai épültek ki, bár a zöme továbbra is az elsődleges mezőgazdasági termelés. A fejlett gazdasági feltételek között ezeknek az ágazatoknak nagyfontosságú mezőgazdaságiipari komplexumot kell képezniük, amely hatékonyan befolyásolhatja a mezőgazdasági termelés gazdaságosságát és így az egész állam gazdaságát is. Ebből a szempontból nem tarthatjuk befejezettnek a mezőgazdaság nagyüzemi átépíté sének folyamatát. A korszerű szocialista nagyüzemi mezőgaz daságot hatékonyan csak a mezőgazdasági termelést megelőző, illetve azzal kapcsolatban álló ágazatok és szolgáltatások oszthatatlan részeként fejleszthetjük. Ezt az indokolt követelményt méginkább aláhúzza, hogy a mezőgazdaságban mind ez ideig elégtelen a munka megosztása, s ennek következtében alacsony fokú a szocialista mezőgazdasági üzemek zömének szakosítása. A mezőgazdaság tervszerű gazdaságirányítása új rendsze rének és elsősorban a gazdasági eszközöknek alkalmazása az eddiginél erősebben kihat a termelés belterjességének és a munka termelékenységének fokozására. A mezőgazdasági vállalatok és munkaközösségük nagyobb mértékben lesz anyagilag érdekelt a mezőgazdasági termelés és saját munkájuk hatékony fejlesztésében. A XIII. kongresszus irányelveinek teljesítése azonban megkívánja, hogy a megfelelő gazdasági körülmények mellett kialaktísuk a mezőgazdasági üzemek kezdeményezése fejlesztésének kedvező politikaiszervezeti feltételeit is. Ezek a feltételek támogatnák az együttműködést és az integrációt, a mezőgazdasági vállalatok célszerű, önkéntes társulását bizonyos közös tevékenységre és a mezőgazdasági termelés társadalmi szempontból hasznos együttműködését az ipar egyes feldolgozó ágazataival. Ez természetesen nem jelent lemondást arról az elvről, hogy az EFSZ-ek és az állami gazdaságok alapvető, feladata a mezőgazdasági termelés. A mezőgazdaságban az új irányzatokat úgy kell kibontakoztatnunk, hogy társadalmi hozammal járjanak, lehetővé tegyék a szövetkezeti és az állami vállalatok közös eszközeinek, kezdeményezésének és szocialista vállalkozó szellemének jobb kihasználását a társadalom szüntelenül növekvő szükségleteinek tökéletesebb kielégítése érdekében. A szövekezeti, esetleg az állami-szövetkezeti alapon, az önkéntesség betartásával megvalósított integrálódás elősegíti a tudományos-műszaki haladás gyorsabb alkalmazását és gazdasági előnyére lesz mind a szövetkezeti tagoknak, mind a társadalomnak. Ez azonban nem egyszeri akció, hanem hosszabb fejlődési folyamat. Ennek a fejlődési szakasznak legyen jellemző vonása a mezőgazdasági termelés, a közszolgáltatás, az ér tékesítés és a feldolgozás olyan sokrétű és hatékony szervezeti formáinak megválasztása, amelyek harmonikus egységben állnak majd a társadalom szükségleteivel, az alapvető gazdasági egységek, vagyis az EFSZek, az állami gazdaságok és az Illetékes Iparvállalatok és szolgáltatások érdekeivel. Bár mindez a további fejlődés objektív Irányzata, a gyakorlati megvalósításban helytelen lenne rábíznunk magunkat az ösztönösségre. A központi befolyásnak jelentős szerepet kell vinnie. Tekintettel arra, hogy a mezőgazdaság irányításának szervezettsége már nem felel meg az adott feltételeknek és szükségleteknek, ki kell dolgoznunk a szervezésnek és az irányításnak olyan tervezetét, amelynek megvalósítása biztosítja a mezőgazdaságnak és a lakosság ellátásának komplex fejlesztését. Ezt a tervezetet a CSKP Központi Bizottságának márciusi plenáris ülése elé terjesztjük. Már a mai ülésünkön javasoljuk azonban, hogy a Föld művelésügyi Minisztérium kere téből vonjuk ki az Erdőgazda sági Igazgatóságot. Javasoljuk az Erdőgazdasági Igazgatóság rendszerének egybekapcsolását a Vízgazdasági Központi Igazgatósággal és így létrehozni a Víz- és Erdőgazdasági Minisztériumot, amely egyben őrködni fog az életkörnyezet védelmén is. Az erdőgazdaságon belül végleges formában kialakítjuk a gazdasági önállóság rendszerét, mégpedig úgy, hogy a sajátos jellegnek megfelelően két szakágazati vállalat létesül. Az egyik Cseh- és Morvaország, a másik Szlovákia számára. KÖVETKEZETESEN SZÁMOLJUK FEL A HIÁNYOSSÁGOKAT 1966. XII. 21. Életünk szerteágazó problémáinak és főleg az irányítás és a termelés terén végzett munkánk eddigi tapasztalatainak elemzése után foglalkozni szeretnék néhány időszerű, sürgetően jelentkező kérdéssel, amely erősen kihat gazdaságunkra. Előzetesen és legalább nagy vonalakban szeretnék beszámolni ennek az esztendőnek az alakulásáról. Nézetem szerint a kormánynak egyes jelenségekből a Jövőre vonatkozó következtetésekre kell jutnia. A pénzügyi gazdálkodással kezdem, amely 1966-ban lényegében kedvező volt. Ez főleg annak köszönhető, hogy az ipari termelés több mint 7 százalékkal gyarapodott és ennek alapján több mint 7 milliárd koronával túlszárnyalta a tervezett bruttó jövedelmet. Az általában pozitív eredmények mögött azonban észrevehetők a népgazdaság hatékony ságának, egyes kedvezőtlen je lenségei. Ez főleg a beruházás építkezésekben, a terven felül készletek jelentős növekedésé ben és a végtermékek mennyi ségének meg nem felelő ala kulásában nyilvánul meg Aránylag jelentősen gyarapodott a nemzeti jövedelem, de azt' megfelelő mértékben mégsem tudjuk felhasználni a népgazdaság műszaki átépítésének meggyorsítására, a hazai piac választékának bővítésére és általában az életszínvonal gyorsabb emelésére. Ez egyben választ ad arra a gyakran előforduló kérdésre, hogy tulajdonképpen miben rejlenek gazdaságunk problémái, ha az üzemek teljesitik, sőt sokszor magasan túlszárnyalják az állami tervet. A népgazdaság 1966. évi alacsony fokú hatékonyságáról tanúskodnak a többi között á"z alábbi tények: Az építkezési beruházás viszonylatában ez Idén sem küszöböltük ki a már hosszabb ideje kísértő fogyatékosságokat. Tovább szaporodott a befejezetlen építkezések száma és az állóalapok egy koronájára eső termelési érték sem lesz nagyobb az előző években elért szintnél. Az építkezési beruházás tervét ugyan majdnem maradéktalanul teljesítjük, viszont az állóalapok üzembeállításának évi feladatát csak 80 —85 százalékra. A termelés gazdasági eredményeit ez időn nagy mértékben lekötik a készletek. Az állami terv azzal számolt, hogy 1966-ban 1,8 miliárd korona értéket képvisel majd a készletek gyarapodása. A valóságban azonban ez az érték több mint 5 milliárd koronát tesz kl. Kedvezőtlenül alakul a helyzet a munkaerők tekintetében is és ezáltal óriási forrásoktól esünk el. Bár ebben a viszonylatban úgyis nagy volt a feszültség, 1966-ban, főleg az iparban, tovább gyarapodott az alkalmazottak száma. A lakosság jövedelme ebben az esztendőben Jelentősen meg nőtt, s a tervezett szintet magasan túllépi. Ugyanakkor csak 100 százalékra teljesítjük az árucikkek lakosság általi vásárlásának tervét. Ezért sokkal határozottabban kell töreked nünk a feltételezettnél több árucikk előteremtésére és a szolgáltatások biztosítására. Nyilvánvaló, hogy 1967 Január elsejétől az új irányítási rendszerre való átmenet, továbbá az állami terv és költségvetés kidolgozása nagyon bonyolult folyamat lesz. Ez a folyamat minden központi szervtől és a vállalatoktól is megkívánja, hogy ismét foglalkozzanak a népgaz daság hatékonýságának növelését célzó párthatározatokkal és nagyon határozottan számoljanak le a beruházások további fokozásának, a behozatal növelésének és a munkatermeié kenység elégtelen emelésének mind ez Ideig ható irányzataival. Az első helyre kell tennünk a társadalmi érdekeket és arányokat, amelyek betartása feltétlenül szükséges ahhoz, hogy gazdaságunk helyes irányban fejlődjék, s hogy a különböző szakaszokon ne engedjünk utat az ösztönös fejlődésnek. Ezzel kapcsolatban kétségtelenül fokozódni fog a központilag irányított ár-, bér- és pénzügyi jiolitika Jelentősége. A pénzügyi politikában ez annyit jelent, hogy biztosítanunk kell az állami költségvetés kiegyensúlyozottságát, ami nem történhetik meg a dotációk nyújtása kritériumainak megszigorítása nélkül. Minden dotációt, támogatást fel kell használnunk arra, hogy aktívan befolyásoljuk a termelést s mozgósítsuk mindazokat a tartalékokat, amelyekkel népgazdaságunkban rendelkezünk. Éppen ezért a legközelebbi idő szakban korlátoznunk kell azokat az állami kiadásokat, amelyek nem gyakorolnak közvet len hatást népgazdaságunk fejlődésére, s az állami, gazdasá gl és kulturális szervezetekben következetesen takarékos gazdálkodást kell bevezetnünk. A beruházások, valamint a készletek felhasználásának területén mutatkozó fogyatékosságok megkövetelik, hogy megszigorítsuk a hitelfeltételeket ls s ezzel hassunk népgazdaságunk egyensúlyának helyreállítására. A hitelnek nyomást kell gyakorolnia a vállalatokra, hogy elsősorban saját eszközeiket használják fel. A FOGYASZTÓ IS TERMELŐ Am nyíltan meg kell mondanunk — és ezt minden kommunistának tudatosítania kell s meg kell magyaráznia a dolgozóknak — hogy a népgazdaság konszolidálásához és egészséges fejlődéséhez nem elegen dő csak a helyes célkitűzések és a központi szervek Jó munkája; ez mindenkelőtt a termelésben dől el. Azon változás nélkül, amelynek a termelésben kell beállnia nem beszélhetünk arról a tartós változásról sem, amelyen társadalmunknak kell átmennie. Ez annyit jelent, hogy elsősorban fokozni kell a termelőeszközök kihasználását, biztosítanunk kell a két és három műszakos üzemeltetést a termelésben, modernizálnunk kell a termelőeszközöket, ki kell használnunk a munkaerőket, be kell tartanunk a munkaidőt, csökkentenünk kell a termelési költségeket s csupán jó minőségű, műszakilag Igényes gyártmányokat szabad termelnünk. Mindezek az intézkedések, természetesen, összefüggnek az irányítás és a szervezés magas színvonalával, s nekünk meg kell valósítanunk őket, hogy elérjük azt a nemzeti jövedelmet, amely biztosíthatja számunkra az életszínvonal tartós v emelkedését. A termelésben tett ezen Intézkedések nélkül minden egyéb beszéd csak üres szó. Határozottan meg kell változnia minden dolgozó gondolkodásmódjának is. Mind az üze mekben, mind a hivatalokban minden dolgozónak tudatosítania kell, hogy nemcsak fogyasztó, hanem termelő ls. Ezért ne 'v-rKelje csupán az, mennyibe kertll egy-egy termék a piacon, hanem annak is érdekelnie kell, miért kerül anynyiba? Mennyiért, milyen minőségben és műszaki színvonalon állítják elő? Mindenkinek elsősorban a saját munkahelyén a maga üzemében kellene szemügyre vennie ezeket a dolgokat. Az új irányítási rendszer hatása, amelyet gazdaságunk egészséges fejlődése biztosításának egyik fő eszköze, feltételezi az eddigi helyzet megváltoztatását, amikor a termelői és fogyasztói árak voltaképpen függetlenek voltak egymástól, s amennyiben a termelési ár veszteséggel járt, úgy ezt az állam fedezte az állami költségvetésből merített támogatásokkal és juttatásokkal. Ezek az árkiegészítések különböző formában a kiskereskedelmi árak és a közszolgáltatások terén ma mintegy 6 milliárd koronát tesznek ki és az 1967. január 1-től érvényes állami nagykereskedelmi árak átszámítása után 11—13 milliárd koronára emelkednek. Emellett még nem ls szóltam azokról a százmilliókról, amelyeket az állam a mezőgazdaságnak juttat. Ezektől az állami árdotációktól fokozatosan oly módon is el kell térnünk, hogy kénytelenek leszünk a kiskereskedelmi árakat felfelé módosítani. Természetes, hogy ezt olyan mértékben fogjuk tenni, hogy ezeket a módosításokat kompenzálni tudjuk a nominálbérek emelésével, főképp pedig a bérek denivellizálásának megoldásával összefüggésben. Ennek az eljárásnak a célja, hogy az ármódosítások során megakadályozza az életszínvonal csökkenését. A rendelkezésükre álló Információkból láthatják, hogy ezt az eljárást következetesen betartjuk, és hogy január elsején nem kerül sor — mint ahogy erről különféle mendemondák szóltak — a kiskereskedelmi árak semminő tömeges emelésére. Természetes, hogy ha a termelésben nem sikerülne csökkentenünk a veszteségeket és a termelőegységre eső anyagi költségeket, úgy annak előbb vagy utóbb szükségszerűen a bérek befagyasztásához, a kiskereskedelmi árak emelkedéséhez s ezzel az életszínvonal jelentős módosulásához kellene vezetnie. Csehszlovákia Kommunista Pártjának célja nem az életszínvonal csökkentése, hanem éppen ellenkezőleg, a szocialista társadalom fejlődésével, gazdaságának gyarapításával az ember anyagi és kulturális színvonalának emelése. A pártnak ezért nyíltan meg kell mondania, milyen üt vezet a gazdaság konszolidálásához, hogy hazánk valamennyi polgára tudatosítsa: a saját munkánkból élünk, s mindenkinek olvan lesz az életszínvonala, ahogy hozzájárul ahhoz munkaidejének, ismereteinek, tehetségének a társadalom előnyére való kihasználásával. Ezt a megértést mindenekelőtt a kommunistáktól várjuk el, nekik kell szilárdan kiállniok a párt erőfeszítése mellett. Nem szabad szem elől téveszteniük azon folyamatok összefüggéseit, amelyeken pártunk megy át, és azokat a célokat, amelyeket pártunk tűzött ki. A szocializmus fejlődése a világban nem folyik könnyen, így tehát a szocialista rendszer fejlődése a szocialista országokban sem egyszerű ügy s harcolnunk kell megvalósulásáért. A fejlődés a múltban nálunk sem csak népszerű intézkedések útján ment végbe, s a jövőben sem fog azok útlán végbemenni. Nagy tapasztalatokat szereztünk, s a mai nemzetközi helyzet sem szól amellett, hogy a szocializmus fejlődésének útja könnyű lesz, főként a békéért folytatott harccal összefüggésben. Senki sem tételezheti fel, hogy azok a mély politikai és gazdasági változások, amelyeket mi hajtunk végre, könnyűek s automatikusan megteremtik a földi paradicsomot. És ezért elvtársak, beszédemnek ezt a részét azzal zárom, hogy pártunk nem lehetne kommunista párt, ha programjában a lakosság kulturális és életszínvonalának csökkentése szerepelne. Kommunista pártunknak azon források progresszív keresésének útján kell haladnia, amelyek egész országunkban rendelkezésünkre állnak, felhasználva azokat népünk életszínvonalának biztosítására. CÉLUNK AZ ESZMEI-NEVELŐ INTÉZMÉNYEK JOBB ÁLLAMI IRÁNYÍTÁSA Elvtársak. Ha ma szocialista társadalmunk fejlődése irányításának kérdéseivel foglalkozunk, nem hagyhatunk figyelmen kívül egy rendkívül fontos területet, az eszmei hatás területét, amely elengedhetetlen feltétele a társadalom egysége megszilárdításának, a marxizmus—leninizmus alapjának, a proletár nemzetköziség megszilárdításának a pártvonal helyes és teljes megértése alapján. Szocialista társadalmunk akció-, erkölcsi, politikai-eszmei egységének időszerű problémáival a Központi Bizottság Jövő hónapban megrendezendő ülésén foglalkozunk. Ott alkalmunk lesz arra, hogy ezt az egész problematikát valamennyi öszszefüggésében elemezzük. Ogy vélem azonban, helyes lesz, ha röviden már ezen a mai ülésen is megemlékezünk néhány olyan mozzanatról, amely politikai és eszmei összefüggésben áll a központi irányítás terén Javasolt intézkedésekkel. Idejében meg kell világítanunk és oldanunk egy kérdést, amely összefüggésben áll az állami irányítás központi szerveinek tevékenységével. Nyilvánvaló, ha ki akarjuk alakítani az egységes szocialista társadalmat, teljesen kezünkben kell tartani minden' olyan eszmei nevelő tényező és eszköz irányítását, mint az Iskola, a társadalmi szervezetek, az egyes munkahelyek, a tudományos Intézmények, a kultúra, a művészet, a sajtó, a rádió, a televízió, a film oly irányban, hogy az ember formálódása és nevelése folyamatos, folytonos legyen s egységes eszmei szellemben történjék a szocializmus és a párt politikájának megfelelően. Itt, a plenáris üléseken áz utóbbi időben nem egy izbén esett szó azokról a nyugati jélenségekről, amelyek az eszmei hatás terén mutatkoznak. Kétségtelenül helyesek voltak azok az intézkedések, amelyeket ezzel kapcsolatban tettünk a pártellenes, ideológiailag zavaros megnyilvánulások ellen. Ezzel egyidejűleg azonban azt is reálisan látnunk kell, hogy ezen a téren nem hat egyetlen azzal megbízott állami szerv sem elegendőképpen, hogy úgy irányítsa a felépítmény valamennyi intézményének tevékenységét, hogy azok egységesen és hatékonyan elősegítsék a szocialis(Folytatás a B. oldalon 1