Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)
1966-12-18 / 348. szám, vasárnap
Hanui egyik külvárosa az amerikai repülőgépek terrortámadás sa után. (CTK — fel véted e.) AZ ENSZ SZÉKHELYÉRŐL JELENTIK: Az amerikaiak továbbra is megszállva tartják Dél-Koreát lágűr békés kihasználásáról tárgyaló értekezletet. A politikai bizottsághoz korábban határozati javaslatot nyújtottak be, amelynek Csehszlovákia is társszerzője. A határozat kiemeli a világűr békés kihasználásában folytatott nemzetközi együttműködés jelentőségét. Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottsága péntek este szavazásra bocsátotta a „koreai kérdést". A szavazás előtt még számos képviselő szólalt fel. Csehszlovákia küldötte hangoztatta, hogy a kettéosztott ország egyesülésének kérdése kizárólag a koreai nép belügye. Kiemelte, hogy a szocialista országok javaslatot terjesztettek elő, amely indítványozza, hogy vonjanak ki minden külföldi, elsősorban amerikai csapatot Dél-Koreábó'. Végül a politikai bizottság 66 szavazattal 19 ellenében, 24 tartózkodás mellett, az amerikaiak által kezdeményezett határozati javaslatot jogadta el, amely továbbra is fenntartja Dél-Korea amerikai megszállását és amelynek értelmében a „koreai kérdés" továbbra is az ENSZ napirendjén marad. Fedorenko, a Szovjetunió ENSZ fődelegátusa visszautasította azt az amerikai állítást, amely szerint a Koreai Népi Demo'cratikus Köztársaság erőszakkal akarja megoldani Korea egyesítését. Emlékeztetett azokra a lépésekre, amelyeket a KNDK kormánya tett a „koreai kérdés" békés és igazságos megoldása érdekében. összehívják a világűr békés kihasználásáról tárgyaló értekezletet Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottsága elfogadta azt a javaslatot, mely szerint jövő év szeptemberére összehívják a viHatározat az apartheid politikáról Az ENSZ-közgyűlés határozatot fogadott el az apartheid politikáról. Az első elítéli a Délafrikai Köztársaság apartheid politikáját, mint az emberiség elleni gaztettet és hangoztatja, hogy a dél-afrikai helyzet veszélyezteti a világbékét is. Öt év alatt 70 százalékkal emelkedik Bulgária ipari termelése Szófia (CTK) r- Szófiában tegnap befejeződött a Bolgár Népköztársaság nemzetgyűlésének háromnapos ülésszaka. A képviselők megtárgyalták és jóváhagyták az 1966—1970 évi ötéves tervet és az 1967. évi népgazdasági tervet, valamint az állami költségvetést, öt év alatt Bulgária nemzeti jövedelme 50 százalékkal, az ipari termelése 70 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 30 százalékkal emelkedik. Az egy főre eső reáljövedelem az ötéves terv végéig 30 százalékkal növekszik. A JKSZ és a LEMP képviselői szombaton a két párt együttműködésének kérdéseiről és a nemzetközi munkásmozgalom jelenlegi problémáiról tárgyaltak. (CTK) MINTEGY 200 spanyol Franco-ellenes tüntető 20 percre elfoglalta a brüsszeli spanyol nagykövetség épületének földszintjét és tiltakozott a spanyolországi népszavazás ellen. A belga rendőrség szétkergette a tüntetőket. (CTK) AZ USA külügyminisztériuma tegnap bejelentette, meghoszszabbította annak a döntésnek az érvényességét, amely — öt „kommunista országba" korlátozza az amerikai polgárok utazását. A korlátozás 1967. március 15-ig érvényes, s Albániára, a Kínai Népköztársaságra, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságra, a Vietnami Demokratikus Köztársaságra és Kubára vonatkozik. (CTK) A PORTUGÁLIÁI gyarmati hivatalok Macaóban felmondtak Octavio Figueired rendőrfőnöknek és leváltották a katonai egységek parancsnokát. Ezzel eleget tettek a Kínai Népköztársaság hivatalai, valamint a helybeli kínai lakosság azon kérelmének, hogy büntessék meg azokat, akik felelősek a két héttel ezelőtt lezajlott tüntetés brutális szétveréséért. (CTK) A RHODESIAI Bulawayo városban 17 afrikai polgárt 5—5 évi börtönbüntetésre ítéltek a „közrend megbontása" miatt. A tárgyalás titkos volt és nem tették közzé a tanúk nevét sem. (CTK) BIHAR állam kormánya Radzsesvár Raot, az Indiai Kommunista Párt főtitkárát tegnap óvadék ellenében szabadon bocsátotta. Az IKP főtitkárát december 11-én Mutzafarpuraban tartóztatták le, ahová a párt választási kampányára érke zett (GTK) SUKARNO elnök elfogadta az Egyesült Arab Köztársaság és Jugoszlávia meghívását — erősítette meg az Antara hírügynökség jelentését az elnöki palota szóvivője. A szóvivő szerint még nem állapították meg a látogatás időpontját. (CTK) jACQUELINE KENNEDY aszszony, a meggyilkolt elnök özvegye beperelte William Manchestert, az „Elnök halála" elmű könyv szerzőjét és két kiadóvállalatot. Kennedyné követeli, hogy a bíróság tiltsa be a kézirat kiadását. (CTK) Koszigin •• • / * * M. * — 1 - toroKorszagi útja előtt 1966. XII. 18. nárizsban lezárult az „at• lanti hét" amellyel a világsajtó az Európa-tanács, a Nyugat-európai Unió és a NATO miniszteri tanácsának tárgyalásait jellemezte. De Gaulle elnök felhasználta a nagyszámú politikusok jelenlétét és a hét folyamán több külügyminisztert fogadott. így Rusk amerikai, Willy Brandt nyugatnémet, Martin kanadai és Fanjani olasz külügyminiszter volt az Élysée palota vendége. Kétségtelen, hogy a négy külügyminiszter közül Willy Brandt megbeszélései iránt nyilvánult meg a legnagyobb érdeklődés. Amolyan „politikai tűzkeresztség" volt ez a különben nemzetközi kérdésekben elég járatos szociáldemokrata politikus számára. A de Gaulle—Brandt találkozó jelentőségének megítélésénél mindenekelőtt NyugatNémetország és Franciaország kapcsolatainak legalább az utóbbi fél évtizedét kell felidéznünk. Adenauer volt nyugatnémet kancellár közel öt évvel ezelőtt a francia—nyugatnémet kapcsolatokról szóló egyezmény ünnepélyes aláírásakor így nyilatkozott a Rambouillet kastélyban: „Eletem legboldogabb napja ez". A hangzatos kijelentésekkel ugyancsak nem szűkölködő de Gaulle Így válaszolt: „Remélem bőven jog teremni örök barátságunknak most elhintett magja". Az akkori megállapodások értelmében a két ország állam-, illetve kormányfői évente kölcsönösen felkeresik egymást és kicserélik véleményüket a belés külpolitikai kérdésekben. Három évvel ezelőtt mind Bonnban, mind Párizsban nagyot fordult a kocka. KOMMENTÁRUNK : Brandt-De Gaulle találkozó A hidegháború utolsó mohikánjaként emlegetett Adenauert Erhard váltotta fel a kancellári székben, aki közismert angolszáz barátságán kivüi főleg azért orientálódott Washington felé, mert kizárólag onnan remélte az atomfegyverekre éhes nyugatnémet revansisták kielégítését. Ezzel szemben Franciaország, — a nyugati hatalmak közül elsőként — konstruktív, reális külpolitikai irányvonalat tűzött ki és kezdett megvalósítani. De Gaulle kezdeményező politikája a Kínai Népköztársaság diplomáciai elismerésétől a NATOból való kilépésen és az európai kérdésben való reális felfogásán át az amerikaiak vietnami agressziójának nyílt elítéléséig vezet. Mindez természetesen Bonnban burkolt vagy nyílt elutasításra talált és azt eredményez, te, hogy az említett szerződésben előírt csúcstalálkozók formálissá, mondhatnánk kényel» metlenné váltak mindkét fél számára. Amikor két évvel ezelőtt de Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke december 20-án hivatalos lár togatásra a Török Köztársaságba utazik. Látogatásában a Szovjetunió és Törökország közt két év óta fennálló szoros gazdasági kapcsolatok csúcsosodnak ki. A két ország képviselőinek kölcsönös kapcsolata gazdag hagyományokra épül. Az első világháborút követő időkben született szovjet állam és a modern Török Köztársaság megalapítói, Lenin és Kemal Attatürk számos kérdésben megtalálták a közös nevezőt. Több éven át jók voltak a kapcsolatok a két szomszédos ország között, bővült a kereskedelmi forgalom és más téren is megfelelő együttműködés volt. A második világháború idején, majd az azt követő években a kölcsönös kapcsolatok meglazultak, érezhető volt az elhidegülés. Törökország, mint a NATO tagja a szovjet határ közelében rakétatámaszpontokat épített, amelyek közvetlen veszélyeztet* ték a szovjet területet. A török hadsereg egyes egységei részt vettek a koreai háborúban is. Ilyen körülmények között természetesen megromlottak a kapcsolatok. A hatvanas években, amikor tért hódított a békés egymás mellett élés gondolata, Törökországban kedvező visszhangra talált a szovjet kezdeményezés. Az öt évvel ezelőtti Mendereszkormány megdöntése után a török vezetők rádöbbentek a nagy szomszéddal való baráti kapcsolatok bővítésének szükségességére és elismerték a bér kés együttélés fontosságót. 1963-tól javultak a két ország kapcsolatai, ami nemcsak jelentős kereskedelmi egyezmények megkötésében, hanem a szovjet vezetők látogatásában nyilvánult meg. Egymás után látogattak Törökországba Nyikolaj Podgornij, Andrej Gromiko és Patolicsev külkereskedelmi miniszter. E látogatásokat betetőzi Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök törökországi útja. Törökország külpolitikájának főleg 1963 óta sok közős vonása van a francia külpolitikával. Tekintet nélkül a NATO szövetségesek tiltakozására, a törők vezetők sikeres kereskedelmi és személyes kapcsolatokat teremtettek több szocialista országgal. Bár Törökország területén változatlanul ott vannak az amerikai katonai bázi. sok, a rakétatámaszpontokat már felszámolták. A ciprusi konfliktus tdején megrendült a törökök NATO-ba vetett bizalma. A Cipruson élő török kisebbség befolyásolja a török külpolitikát. A Szovjetunió és a többi szocialista ország álláspontja, hogy a ciprust kérdést (beleértve a kisebbségek helyzetét) megfontoltan kell rendezni, úgy hogy senkit se érjen károsodás. A Török Köztársaság Igyekszik kivenni részét a balkáni államok együttműködéséből is, s Ázsiának ez a része az itt élő népek együttműködésének területévé vált. Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök Ürgüplü volt török miniszterelnök szovjetunióbeli látogatását viszonozza. A sorra kerülő tanácskozások és eszmecserék módot adnak a szovjet—török kapcsolatok to< vábbi kiszélesítésére. PETER RIVAL Gaulle elnök hivatalos látogatásra Bonnba érkezett, a repülőtéren reá várakozó, szenzációra éhes újságírók vitorlájából a következő találó megjegyzéssel fogta ki a szelet: „Az egyezmények néha olyanok, mint a rózsák: egy Ideig nyílnak, azután elhervadnak . Mondanunk sem kell, hogy a tábornok az akkori francia—nyugatnémet kapcsolatokra célzott. Most, amikor de Gaulle tábornok reális politikájának már egyre több gyümölcse érik be — gondoljunk csak a rendkívül kedvező irányba fejlődő szovjet—francia kapcsolatokra —, Bonnból a kelet-európai szocialista országokkal való kapcsolatok normalizálását sürgető Willy Brandt külügyminiszteri minőségben kopogtatott az Élysée palota ajtaján. A francia elnökkel folytatott tárgyalása után azt mondta az újságíróknak, hogy elégedett a két ország közötti kapcsolatok kilátásaival. De Gaulle elnök ugyancsak azt mondta, hogy megfelelő kiinduló pontnak tartja az új bonni kormánynyilatkozat külpolitikai irányelveit Franciaország és Nyugat-Németország kapcsolataának újjáélesztésére. Ha Willy Brandt a korábban jelzett és az új kormányprogramban ígért pozitív külpolitikának őszinte valóra váltásán fog fáradozni, akkor nemcsak a francia—nyugatnémet kapcsolatok elhervadt rózsái élednek majd fel, hanem valamenynyi európai és más államok köz. tt jó kapcsolatok ls életre kelhetnek Nyugat-Németországgal. (tg) Ulbricht beszéde és a moszkvai Pravda cikke a bonni kormánynyilatkozatról sága kérdésében; meg kell teremteni és fejleszteni kell a normális kapcsolatokat az NDK. és az NSZK között; megállapodást kell kötni az NSZK és az NDK katonai költségvetésének 50 százalékos csökkentéséről} megállapodásra kell jutni, hogy a nagyhatalmak szavatolják mindkét német állam semlegességét. A moszkvai Pravdában Mlhajlov a lap s bonni tudósítója megállapítja: Bonnban megoldották a kormányválságot, de nem szüntették meg a válság alapvető okát: Adenauer és Erhard egész bel- és külpolitikájának csődjét. Az új bonni kormány nyilatkozata megismétli azt az elcsépelt állítást, hogy Nyugat-Németország jogosult egész Németország képviseletére — állapltja meg a tudósító. Ha egyes körök a bonni állam politikáját továbbra is az eddigi úton akarják tovább vinni, akkor ennek eredménye csak az európai feszültség fennmaradása és továbbéleződése lehet — írja befejezésül Mihajlov. Walter Ulbricht az NDK államtanácsának elnöke az NSZEP Központi Bizottságának plénumán a politikai bízottság beszámolóját követő vitában felszólalva kijelentette, hogy a Kiesinger kormány külpolitikai koncepciója lényegében a bonni uralkodó körök régi politikájának érdekeit tükrözi. Megjegyezte: egyes új árnyalatok és megfogalmazások a kormánynyilatkozatban csupán azt a célt szolgálják, hogy a Kiesinger kormány kiutat találjon abból az elszigeteltségből, amelybe az NSZK jutott. Ulbricht aláhúzta, hogy Bonn csak az NDK kormányával való normális kapcsolatok megteremtésével és fejlesztésével juthat ki a zsákutcából. A kölcsönös megértés elérésének lehetséges alapjaként Walter Ulbricht a következő minimális programot javasolta: Törekedni kell, hogy nemzetközileg megállapodjanak az atomfegyverek bármilyen formájú terlesztésének eltiltásában; értekezletet kell szorgalmazni valamennyi európai állam biztonA Bundestag a kormányprogramról tárgyalt A bonni Bundestag folytatta a kormánynyilatkozat vitáját. A vitában szót kért Kiesinger kancellár és Brandt külügyminiszter is. A kancellár megelégedését fejezte ki a kormányprogram eddigi visszhangja felett. Kijelentette: „E visszhangból úgy érezzük, mindenütt megértették, hogy új nyelven akarunk szólni". Brandt kijelentette, hogy a kormányprogram külpolitikai céljai az NSZK nyugati szövetségeseinek körében helyeslésre találnak. A NATO tanácskozások eredményeiről szólva kijelentette: a NATO-ban most olyan határozatok születtek, amelyek az európai feszültség csökkentésére, vagyis az új realitásokhoz való alkalmazkodásra különböző konkrét lépéseket irányoznak elő. A kelet-európai szocialista országokkal való kapcsolat normalizálásáról a következőket mondta: a cél nemcsak a diplomáciai kapcsolatok felvételének formális aktusa, hanem az őszinte és a kölcsönös megértés politikája. Befejeződött a NATO miniszteri tanácsának illése A NATO miniszteri tanácsa pénteken a késő esti órákban záróközlemény kiadásával befejezte kétnapos tanácskozását. Végleges döntést hoztak arról, hogy az Atlanti Tanács székhelyét Párizsból Brüsszelbe helyezik át. Ugyancsak döntöttek egy állandó jellegű katonai bizottság és egy tanulmányi csoport létrehozásáról. A záró közleményből kimaradt a vietnami háború kérdése, amely arra utal, hogy Rusk erőltetései ellenére sem sikerült megnyerni a NATO nyilvános állásfoglalását az Egyesült Államok vietnami háborújának támogatásához. A záróközleményben, akár csak a kétnapos vita során az enyhülés kérdése, a KeletNyugat közötti közeledési tendencia dominált.