Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-17 / 347. szám, szombat

R atticolay körül egészen más képet mutat a táj, mint a sziget szemközti, nyugati végén. Akad ugyan itt is elég pálma, ám széllengette legyezőiktől jóval nagyobb benyomást gyakorol itt az emberre az őserdő. Az utak hálózata Helyett, amely omott nyugaton egészen beszövi a partoktól a belföldig terjedő területet, itt a térképen csak egy-egy harmadosztályú út vonalát láthatjuk. Semmi egyebet. Vadon. Az emberi lakóhelyek a tenger és a lagúnák közt húzódó keskeny földsávra szorultak, fantasztikus mangrove-vegetációval; a fák vékonyka lepkelábakon ágaskodnak a szüntelenül változó víz szintje fölé, mintha undorodnának a víztől, s a mocsárból és a szittyából ezernyi indát bocsátanak az ég felé — a puszta lét menekvést nyújtó periszkópjait. Olyan kép tárul itt szemünk elé, mintha óriási kefék hevernének a fák alatt, vagy dühöngő sündisznók gyűléseznének. Valahány tüske, annyi lélegző gyökér, amellyel a természet itt, az édes és sós elem határvonalán, az apály és 1 W3 dicsekedhet azzal, hogy üzeme közvetlen közelében vod elefántok járkálnak .., Néhány nappal azután, hogy visszatértünk Colombóba, a Ceylon Observerben az alábbi hírt olvastuk: „Gal Oyábon tegnap egy fejlett Kim elefántot lőttek le a panikkanák, akiket a cukorgyár vezetősége kizárólag e célból alkalmaz, hogy űzzék el a nagy erőfeszítésekkel és költségekkel létesített cukornádültetvények legnagyobb kártevőit. Mikor a panikkanák megkísérelték az elefántot elűzni, bőszen nekiktámodt. önvédelemből kénytelenek voltak rálőni. Miután az elefántot egy golyó fejbe találta, bal oldalára dőlt. Három napig kísérleteztek, hogy az elefántot lábra állítsák és sebét kezeljék. Az egész idő alatt visszautasította a táplálékot. Hogy megrövidítsék szenvedését, a panikkanák kegyelemlövéssel végeztek az állattal. Az elefántot az esti órákban elföldelték." A paradicsomból kiűzőitek dagály örök körforgásától szorongattatva makacsul védekezik a megfulladás ellen. Az emberek szokásai hasonlóak itt a dél-indiai emberek szokásaihoz: elüldögélnek a kocsiút szélén, az aszfalt néhány centiméter magas kiugrása padul szolgál nekik, amelyet mintha egyenesen orra teremtettek volna, hogy nyugodtan elpletykáljanak (ami egyidejűleg annak bizonyítéka is, hogy az utakat itt jó aszfaltból készítik, mert másként az emberek már rég széjjel hordták volna a fenekükön). Ceylon keleti részén naphosszat kerestük a paradicsomot. Azt, amelyet Svabinský rajzolt meg Paradicsomi szonátájában. Azt, amely Etiópiában ragadta meg Arthur Rimbaud, az „isteni csibész" képzelőtehetségét. Azt, amelyet ötven esztendővel ezelőtt keresett Celylonban Nejedlý és Hnévkovský, a két fiatal festő, aki a szűzi természet és az érintetlen vadon regényes egzotikuma után sóvárgott. Az emberek paradicsoma helyett csak az elefántok paradicsomát leltük meg. Volt valaha egy polka-sláger ezzel a refrénnel: „A paradicsomba nem vezet kitaposott út!" Épp Hyen kitaposatlan út vezet a Gal Oya folyó menti paradicsomba. Esztendőkkel ezelőtt a vezetők összedugták a fejüket Ceylonban s ebből megszületett a javaslat, hogy Ceylon legkeletibb sarkának félig kiszáradt őserdejét egy duzzasztógátrendszerrel termékeny vidékké lehetne változtatni. S ezzel egyidejűleg a vízi sportok, halászat, úszás és általában a turisztika kedvelőinek eldorádójává. Ai első öt esztendő folyamán 65 000 acre őserdőt irtottak ki, közel ötezer család kapott földet és a duzzasztógát és a tenger közötti út közepén - Amparaiban — modern cukorgyárat létesítettek. Ám a vízi sportok propagált központJát mintha csak a titokzatosság fátyla borította volna. Sőt még Karativában, ahol a part menti országút a l>elföld felé kanyarodik, sem találtunk útjelző táblát. Térkép és iránytű segítségével azonban mégis csak eljutottunk Amparoiba. Szorgalmas emberi kezek a helylég egész környékét cukornádültetvénynyé változtatták, az ültetvényeken napkeltétől napnyugtáig szorgoskodniuk a földművesek, többnyire azon mórok utódai, akik még a szingaléz királyok idejében települtek a szigetre. Mindmáig megtartották mohamedán vallásukat és o szingaléz sarong alatt háromnegyedes nadrágot viselnek >- ezzel a vörös ruhadarabbal egyébként egész Ceylonban sehol másutt nem találkozhatunk. Ám a nagyralátó állami terv, amelyet Ceylonban a Gal Oya River VaUey Schme pompás elnevezésen ismernek, o legnagyobb örömet nyilván az elefántoknak okozta. A cukorgyár éppen o Kondavattaveu-i és Amparal-i duzzasztógát között fekszik. — Ha az elefántoknak vannak álmaik, úgy itt bizonyára a paradicsomba álmondják magukat, — mondotta nekünk az egyik alkalmazott. — Napközben eltűnnek az ember szeme elől, az őserdőben játszanak bújócskát, ám amint közeledik oz alkonyat, a vízhez vonulnak. Ha aztán a tó vizéből teleitták magukat, hancúroznak s megrohanják a cukornád-ültetvényeket Biztos, hogy o világ egyetlen más cukorgyára lem Ismerőseink ezzel kapcsolatban elmondották, hogy a panikkanák, a vad elefántok vadászai és szelídítői, ugyancsak mórok. Emberöltökön keresztül űzik ezt a kiváltságos mesterséget, azóta, hogy az arab királyok és sejkek udvarába Ceylonból szállították az elefántokat. Mindmáig fenntartották azt a H Irta: a n z e ik es l i k m u n szokást is, hogy a lelőtt elefántot megfelelő szertartás keretében temetik el. Annak a boldog lénynek utolsó joga, arrely az egyik paradicsomból a másikba költözik. Képzeljék el, hogy azon hír helyett, hogy a prostéjovi Ágrostroj üzeméből kikerült az első hatvan négykerekes TN-4K2-10 típusú traktor, a Rudé právo első oldalán az alábbi hírt olvasnák: „ELEFÁNTCSORDA VONUL. Egy 72 vad elefántból álló csorda, amelyben három hatalmas agyarú fejlett hím és 21 fiatal állat van, szerdón éjszaka megjelent a horusicei halastó mentén, amelyből épp a napokban szándékoztak kifogni a halakat. Elefántokkal ebben a körzetben ezt megelőzően sohasem találkoztak. A csorda Bošilcától Ponédráž felé vonul. Bošilcában az állatok több épületet leromboltak, egyebek között a helyi nemzeti bizottság és az iskola épületét is. A lakosság kiürítette a helységet s nagyobb részt Bynínben és Vaselí nad Lužnicíben talált menedéket. Csütörtök délelőtt a csordától elvált egy hat fejlett állatból és egy kölyökből álló csoport és az esti órákban Záblatíba érkezett. A csoport a lányiskola udvarán állapodott meg. Mikor a falu főterén meggyújtották a lámpákat, az elefántok trombitálni kezdtek. A lakosság többsége házába zárkózott, ám néhány bátor szövetkezeti tag Tŕeboňba vezető úton répaszeletet és zsenge kukoricát terített el, amelyet a háztájin termesztett. Meggyőződésük, hogy ily módon az éjszaka folyamán kicsalják az elefántcsordát az Iskola kertből s arra bírják, hogy délre vonuljon Zlaté Stoky, esetleg a rožmberki halastó térségébe. A nemzeti bizottság elnöke nyomban gyűlést hívott össze az ötlevelű rózsa vendéglőbe, amelyet egyelőre közvetlenül nem veszélyeztetnek a hívatlan látogatók. A templomtoronyban kétóránként váltják egymást a helybeli vadászegyesület állította őrségek és a tűzoltók is készültségben vannak." Trinkomali kikötőjéről egyszer már meséltünk. Az egykori tengerészeti bázis elsőrendű fontosságú kereskedelmi kikötő lett, s e kikötőn át folyik le Ceylon csaknem egész teakivitele. Trinkomali a világ egyik leggyönyörűbb tropikus zuga, a földkerekség egyik tepfestőíbb kikötője. Épp amikor Kandyból készültünk ide látogatóba, tudtuk meg, hogy a rakodótérbe a közeli őserdőből betört egy vad elefántcsorda. Az egyik állatot a Sboebury-i útkereszteződésen sikerült kelepcébe ejteni, a többi állat elfutott. A félszigetről, amely az öblöt bezárja, nyilván ugyanolyan módon tűntek el, mint ahogy megjelentek: átúszták a szorost, amely itt mintegy két kilométer széles. Arról, hogy az elefánt itt sohasem volt ritkaság, tanúskodnak a helybeli elnevezések is. A félsziget legdélibb sarkát. Elefánt-szorosnak hívják. Ettől délkeletre fekszik az Elefánt-sziget. Mikor két nappal később útnak indultunk Kandyból, az újságok újabb hírt közöltek az elefántok látogatásáról. Ceylon történelmében az elefántok békés eltávolításához első izben alkazmaztak narkotizáló nikotin-injekciókat. Húsz méter távolságból két olyan lövedéket eresztettek az állat testébe, amely 1010 köbcentiméter nikotin-narkotikumot tartalmazott. Ezek az injekciók egyébként megbénítják az állat állkapcsát is, így aztán az elefánt jóval kevesebb táplálékot fogyaszt, mint amennyire szüksége lenne. Ezzel szemben viszont normálisan iszik. Hőmérséklete 39 fokra emelkedett. A szakemberek annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy a nikotin-injekció nem a legszerencsésebb eszköz a vad elefántok pacifikálására. Az esti órákban azonban megváltoztatták véleményüket, mivel bebizonyosodott, hogy a lázat nem a nikotin-injekció okozta, hanem fertőző tetanusz. Az állatorvos az elefánt bal mellső lábából egy 11 cm hosszú rozsdós szöget húzott ki. Ostenberg (az elefántot ugyanis nyomban elnevezték azon régi holland erőd nevéről, amelynek közelében elfogták) penicillin injekciót kapott (9 és fél millió egységet). Az állat hőmérséklete a ma reggeli órákig csaknem normálisra csökkent. Minden remény megvan arra, hogy Ostenberg csakhamar meggyógyul és étvágya is visszatér. Mikor néhány nappal később Trinkába érkeztünk, mindenekelőtt a foglyul ejtett elefánt után érdeklődtünk. Szánalmas látványt nyújtott. Épp abban a pillanatban jutottunk el hozzá, amikor az állatorvos asszisztenseinek egyike, Jayswardana úr egy óriási injekciós fecskendővel kezelte a nikotininjekciótól elmérgesedett sebet. Az elefánt lábán akkora gennyező seb volt, hogy az ember egész kezefeje belefért volna. Mikor Jayswardana úr megtisztította a sebet a gennytől, Os- || tenberg a legcsekélyebb nyugtalanságot sem tanúsította. Bátorság? Eltompullság? Vagy talán még a narkózis hatása? - Kimerültség ... - mondotta Jayswardana. - Látják ezt a lábat? Az erőd néhai parancsnoka büszke lehetne Ostenbergre. Mint fogoly kimerítette az angol katonai törvények szerint a szökés valamennyi lehetőségét. De sebei nehezen gyógyulnak. Ostenberg mind a négy lába, azon a helyen, ahol megkötözték, véresre sebződött. Jobb hátsó lábán köröskörül mintegy húsz centiméter széles összefüggő seb éktelenkedett, bőre teljesen lehorzsolódott, sőt inai b kilátszottak. Bal lábába a kötél kis híján oly mélyen vágódott bele, mint Jayswardana karjának vastagsága. A Kandy—Puttolam közti főút tizenegyedik mérföldjén, néhány lépésnyire onnan, ahol az út kivezet a mindkét oldaláról gyönyörű hegyek szegélyezte meseszép völgyből, s meredeken emelkedik a volt főváros, Kandy felé, fekszik Galagedara község. A helységtől nem egészen egy mérföldnyire dé'keletpe, teraszos rizsföldek ölén terül el Weťtawa kilu. Sőt még azt Is elárulhatjuk, hogy a községi előljáró neve A. M. K. Abeykoon. Szeptember tizenkilencedikén elöljárói gondjai mellett újabb gondja támadt. Huszonkét esztendős (nyolc láb hét hüvelyk magas) elefántja napi takarmányadagját néhány kókuszdióval szokta élénkíteni, s már akár kényelmességből, akár falánkságból nem tartotta szükségesnek, hogy a kókuszdióval o puha talajú füves ligetből néhány lépés* tegyen a kövezett útra, ohoí a kókuszdió héjét könnyedén vofrie. ifi:; Ám lássák be: huszonkét éves vollt Bohó. Fiatalosan hetvenkedő. Hát minek vannak akkora zápfogaink, akár a szék? Még csak az kellene, hogy ne birkózzunk meg egy kókuszdióval! És nem sikerült vele megbirkóznia. A kókuszdió az állat nyelőcsövébe csúszott és ott fennakadt. Onnan pedig nem mozdult sem fel, sem alá. Lé'eg> zeni, szerencsére, a bohóc ifjonc tovább is tudott, ám az ivással és evéssel már bajok voltak. Csődöt mondott minden háziszer, még a kámforolaj is. Harmadnap az előljáró úr kerékpárjára ült és útnak indult Kandyba az óllatorvo'-l fakultás vezetőjéhez, hogy je'entse neki: elefántja nyelőcsövébe beszorult egy kókuszdió. Dr. G. E. Kodituwakku az újságíróknak adott interjújában zavartan ismerte be, hogy életében először végzett ilyen operációt. Beavatkozása mindamellett sikerrel járt. Hogyan? Jnjekciót adott az elefártnak („még ez volt a legkönnyebb, mert a köbtartalom egyenes arányban áll a páciens nagyságával s mindez áttekinthető táblázatokban áll rendelkezésünkre!") — majd a nyelőcsövébe nyúlt. Kalapácscsal. A negyedik ütéssel sikerült a kókuszdiót széjjeltörnie. Kiszednie már nem kellett. Az operáció befejezéséről maga a páciens gondoskodott. Nyugodtan nyelt egyet. • • • A ceyloni elefántokkal kapcsolatban azonban még valamit el kell árulnunk, nevezetesen azt, hogy nem csupán az orvostudományba, hanem a politikába is beavatkoznak. Mivel egy kifejező kép jóval élesebben belevésődik az ember emlékezetébe mint a betű vagy a számjegy, nemkülönben azért, mert Ceylonban a viszonylag fejlett iskolarendszer mellett is kell írástudatlan választókkal számolni, minden politikai párt hagyományos jelképpel indul a választásokon. A falakon, üzleteken és plakátokon díszelgő jól sikerült hieroglifák ben az egyiptomi fáraók is kedvüket lelnék. A Ceyloni Szabadságpárt, az SLFP, Az elefántok paradicsoma. amelynek elnöke Banckiranaike asszonyi a kezet választotta szimbólumává. Dolgozunk. Értsd: a választók javára. Az Egyenjogú Társadalom Ceyloni Pórtjónak jelképe a kulcs. Mindenhez megvan a kulcsunk. A Tamil Föderális Párt, az FP a házat választotta jelképévé. Az én házam j az én váram. Ceylon Kommunista Pártja ötágú csillaggal indul a választási küzdelembe. Nemzetközi. A Ceyloni Forradalmi Szocialista Párt* a VLSSP (vagy MEP - Mahajana Eksath Peramuna) kereket tűzött cimeréba. A kerék i- mozgás. A mozgás — élet. A nemrégiben alakult SLFSP (Sd Lanka Preedom Socialrst Party) még tovább ment: szimbóluma a nap. Az Egyesült Nemzeti Párt, az UNPi megmaradt az elefántnál. A nyugatról érkezett embernek tüstént az jut az eszébe, hogy ezt k9iaszná4» hatja az ellenzék. Szép kis jelképet választottatok, ti esetlenek. Esetlenség 11 Mi jut eszükbe! Erői Bátorság! Szorgalom) Bölcsesség I Ezért tehát... _ VÁLASSZATOK AZ ELEFANTOT1 {BABOS LÁSZLÓ fordítósa) QMS zn. i?. t