Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-17 / 347. szám, szombat

Az 1001. esztendő TÓTH MIHÁLY LENGYELORSZÁGI RIPORTJA (IV.) E

lhagytuk Poznant, a Warszawa gondosan megművelt földek között fut. Mellettem a kerületi tanács mérnöke az ország parasztpolitikáját magyarázza. Százezer hektárokban fejezi ki magát és százalékokban, én meg a vidéket figyelem. „Állj"-t Intek a sofőrnek. — Mi ez? — kérdem. — Ilyet még nem láttam. — Szélmalom. A kerületben van vagy háromszáz. — Elhiszem. De így? Üzem ben...? — Üzemben. Kíváncsi vagy a tulajdonosra? Megnézhetjük. Hórihorgas, négykezű óriás a szélmalom. A szél alig lengedez, Így a motolla is csak aligalig perdül. Pedig a malom mellett öt-hat szekér áll, meg egy traktor. Az első utunkba akadó autós paraszttal beszélni akarok ... Talán másfél kilométernyit mentünk, és megpillantottam a répaföld végén az MB 1000-est. Troszczinski Czeslaw, a család feje két pejlóval a cukorrépát szállítja az állomásra. Ö még hagyományosan, szekéren jött ki a mezőre. A Skodát fia vezeti, aki a család minden munkaképes tagját kihozna. Feleségét, anyját, két kisebb testvérét. — Hány hektáron gazdálkodik? — Tizenkettőn. — A szövetkezetbe ...? — Eddig még nem szántam rá magam. Az állam így is segít bennünket. Mi meg dolgozunk. Érdemes. — A kocsi? — A jiamat csaltam vele haSZÜLETŐBEN AZ UJ F Á L U A tulajdonos, kezében a molnárok ősrégi szerszámával, a fakalapáccsal püföli a garatot — Nedves idő van, gonosz Idő ez a molnárra — dohog az öreg. Látszik, örül a látogatóknak. Úgy látszik, a vendégszeretet a szakmában ősrégi szokás. Nyikorgó ajtajú szekrényből vodkás üveget húz elő a mester. — A falu? — ismétli meg a kérdést az öreg. — Jól ismerem az egész környéket, három falu jár hozzám srótoltatni. Valamikor a kenyérnek valót is én őröltem... A falu megbokrosodott. — Hogy értsük ezt, uram? — Traktorra ült a falu. Múlt vasárnap is elnézegettem a fiatalokat. Huszonnyolc motorbiciklit számoltam meg a templom előtt. Motoron templomba fárni — Istenkísértés. A legények már szeretőjüket is motoron szellőztetik. Az öreg „bánatában" gyors egymásutánban négy-öt pohár vodkát öntött a garatra. Mi pedig búcsúztunk. za. Sokáig azt mondta: Könynyebb az élet Gdaňskban, a hajógyárban. Segédmunkás volt, feleségestől oda költözött. Tavalyelőtt megváltoztatta nézetét. Czeslaw gazda falujában, Gluponie községben a gazdáknak körülbelül kétötöde szövetkezetbe tömörült. A: kooperatíva — ez itt az EFSZ neve — az ország legelső közös gazdaságainak egyike. 1949-ben alakult. özös erővel Traktorvásár Az agrármérnöknek Mogilnóban volt elintéznivalója. A mezőgazdasági gépnagykereskedés lerakatában „rendel" minden második szerdán. Parasztoknak, szövetkezeti agronőmusoknak ad tanácsot, milyen gépet vásároljanak. A gépkereskedés udvarán katonás rendben állnak a gépek. Néhány Zetor, Ursus traktor, sok eke, aratőgép, borona. — Vevő is akad néha? — Nézzük meg a „rendelőt" — mondja felelet helyett. A tágas teremben a járás egyik községének gazdái vártak a szaktanácsadóra. Kilenc kisparaszt kerekes traktort akar vásárolni. A hitellehetőségről érdeklődnek, elmondják, menynyi készpénzt tudnának azonnal kifizetni. A mérnök érdeklődik, mennyi földjük van öszszesen, végül Zetort ajánl megvételre. Két óra sem telik bele, —, a formaságok elintézése után a község egyik fiatal gazdája a gép ülésébe pattan, a többi paraszt pedig elégedetten int vissza a pótkocsiról. — Ilyen egyszerűen megy itt a traktorvásár? — Nagyobb a kereslet mint a kínálatT különösen 1958 óta szívesen vásárolnak gépeket. Amióta a falusi embert anyagilag érdekeltebbé tették. 1960 Ota ugrásszerűen növekedett a mezőgazdasági termelés. Két év óta Lengyelország nagymennyiségű állattenyésztést terméket exportál. Ha így megy tovább, három-négy év múlva gabonából ls teljesen önellátók leszünk. Gyarapszik ts a falu. Ma már nem fehér holló a kisparaszt, akt autóval fár kl a mezőre. A poznani kerület többek között arról híres, hogy Itt 1956ban, a szövetkezetek számára legválságosabb évben is alakult néhány tucat kooperatíva. A közös gazdaságok döntő többsége átvészelte a nehéz esztendőt. És azóta is több száz család minden évben elhafározza, hogy belép a közösbe. Gluponie határában nyolc-tíz családdal is elbeszélgetünk. A határban többnyire magángazdákkal találkoztunk, némelyikük régi ismerősként üdvözölte a mérnököt. — Miért nem agitáltad őket? — kérdeztem később a szövetkezeti irodában félig tréfásan, félig komolyan a funkcionáriust. Vagy a párt lemondott a szövetkezetesítésről? — Attól függ, mit nevezel te agitációnak. A paraszt — reális ember. Gyanakszik és — foggál. Lengyelország ezeréves, és a pórnépet ezalatt mindenki becsapta. Dehogy mondtunk le a modern, közös gazdaságok szervezésérőlI A falusi embert azonban előbb meggyőzzük róla, hogy traktorral mélyebben lehet szántant, mint két gyenge tehénnel. Traktort viszont a kisgazda egyedül nem képes vásárolni. Gépszövetkezetbe tömörülnek. Ez egy lépés a termelőszövetkezet felé. Közben azonban a parasztnak éreznie kell, hogy a szocialista állam komolyan gondolja vele a szövetséget, hogy becsületesebben bánik vele, mint a földbirtokos, a pap, vagy mint bárki más azelőtt. Czarnecki Stantslawon meg látszik, hogy közgazdász. Mindent számokban fejez ki, mindent a könyvelésben rögzített tényekkel bizonyít. ötszázhatvan hektáron gazdálkodnak. A szántóföldön cukorrépa-termelésre, az állattenyésztésben pedig a tejtermelésre szakosítottak. Tehenenként 3700 liter az évi fejési átlag . .. De mit „lát" ebből az egyén, a szövetkezeti tag? Egyikre közülük déli fejes Idején az istálló géptermében találtunk rá. A svéd gyártmányú, üvegcsöves fejőgép kapcsolószerkezetén igazított valamit. A tehenész különben okleveles villanyszerelő. — Hogyan él Itt a szövetkezeti tag? A kérdésen meglepődött, ami nem is csoda. Tapintatlanul szegeztem mellének a kérdést. Az illető elég darabosan is válaszolt: — Azt mondjam, hogy ko csim van? Nincs kocsim! Fele ségem van és négy fiam. A legnagyobb hétéves. A mi csa ládunkban ez így szokás ... És a csavarhúzóval az utolsó alkatrészt ls a helyére Illesztette. — Tavaly mennyi volt a bevétele? — Volt... valami kilencszáz munkanapom. Hatvan zlotyjával ez ... kereken ötvenötezer. (3 zloty egyenlő 2 koronával.) — Es a leszerződött hízókért mennyit kaptál? — kérdezte az elnök. — Négy darab volt. Húszezer zlotyt fizetett a felvásárló. Három hízót pedig leöltem. En valamennyi hal közül legjobban a disznóhúst szeretem. — Felesége, mennyit keresett? A búval bélelt humorú tehenésznek nemtetsző kérdés ez. — Mi vagyok én, porosz? Hogy az asszonyt ts dolgoztassam? A becsületes lengyel felesége gyereket neveljen. Keresek én eleget... A faluban bokáig ér a sár, a Warszawa csak nehezen küzd meg az útnak csúfolt földsávval. A szövetkezeti elnök egy helyen megálljt int. Egy számomra ismerős stílusban épült, ötven-hatvan méter hosszú épületre mutat. — Jerzy, a tehenész ebben a házban született. Itt élt apja, anyja és minden őse. A falu Schwarzwalder porosz földbir tokosé volt. Cselédestől, papostul, tanítóstul, ispánostul — mindenestül. Jerzy öt esztendeje négyszobás villát épített. Most már tudom, miért volt oly ismerős az a ház. Talán a világ minden cselédháza ugyanolyan stílusban épült. • • • — Hát, ez ma a lengyel mezőgazdaság — mondta a mérnök a falu végen. Ma még nem is minden faluban találsz szö vetkezetet. Ha tíz év múlva lá togatsz el hozzánk, többet találsz. Mi későbben kezdtünk hozzá a szövetkezetesítéshez és más körülmények között. Negyvenötben Varsó házalnak 80 százaléka romokban állt. A legnagyobb ipari központokat a háború ócskavassá nyomorította. Előbb ezeket kellett rendbshozni. Az azonban ennek ellenére se kétséges, hogy merre tart a lengyel falu. A lengyel mezőgazdaságban is tért hódít a gépesítés. V. SZMETANNYIKOV ÉS E. CERKOVER RIPORTJA A SZOVJETUNIÓBÓL ii OFELSEGE IMANT ELVTÁRS Nemrégen olyan hír látott napvilágot a sajtóban, hogy Aina Lepste, a Balti-tenger partvidékén élő, a finnugor népr családhoz tartozó, a magyarokkal rokon kis lív nép ,,királynője" a módszertani kabinet vezetőjeként működik a ventspilsi nemzetközi tengerészklubban. ... A pontosság a királyok erénye: Aina pontosan kilenckor jelent meg találkozásunk helyén, ahogyan megbeszéltük. Egy perccel később — ha nem is ünnepélyesen — lemondott a trónról. — Az uralkodóház kifejezésmódját használva nem is vagyok királynő, hanem csak oldalági hercegnő, mondotta. — Lánya vagyok annak, akit lív királyként emlegettek. A király az idősebbik fiú idősebb fia. Tessék, itt a telefonszáma. őkegyelmessége kezet szorított veliink, aztán üzletbe indult, hogy kefirt vásároljon Aivar, Martin és Andris hercegeknek. Ml pedig valóban felhívjuk őfelségét, s kiderítettük, hogy a király vaddisznóra va dászik, és csak estére várják haza... EGY ÖSI NÉP A lfvek — kétméteres szürke szemű szakállas emberek évezredeken át a tenger mellett és a tengerből éltek. Halásztak a Balti-tengeren, és védelmezték az ellenségtől a ten-, ger és az erdőségek között elterülő keskeny földsávot, amelyet hazájuknak mondhattak. A lettől teljesen eltérő nyelven beszéltek, és ezt a nyelvet ma már csak Mazirbe és Rot lakói őrzik. Emléke azonban több helységnévben, például a ' Kolka-fok elnevezésében is fennmaradt. Ösi Időben nagyon sokat háborgatták a halászokat különféle rablók és kalózok, s amikor egyszer az említett sziklafokon szétzúzódott egy kalózhajó, a lívek így válaszoltak a fulladozó haramiák segélykiáltásaira: Kuol ka, kuol ka (hát csak fulladjatok be, galambocskáim. III. Celesztin pápa 1198-ban a Uvóniai német lovagrendet keresztes hadjáratra küldte a lívek ellen. A halászok kemény leckét adtak Bertold püspök harcosainak. Hagyományaikat Kaupo vezér folytatta, és szétverte a teuton lovagokat. A lívek azonban kevesebben voltak, mint azok, akik földjükre vágytak. Az egymilliós nép fialt elevenen égették, cölöphöz kötve felnégyelték, vasra verték. A lívek idegenek lettek saját földjükön. A híres rigai dóm a rabsorsra jutott lív halászok, katonák csontjaira épült S ha mégsem halt ki e nép, ez csak azzal magyarázható, amit ősi himnuszuk ls zeng: „Jíf, lívek erősek vagyunk, mini a gránit, s addig élünk, amíg erősek leszünk. Balsors üldözte e népet. 1706 és 1711 között a pestis kétezer embert ragadott eL 1945ban, a fasiszták kiűzése ütőn csak hétszáz tért vissza az erdőkből és mocsarakból hajlékainak romjaira. — Es a király? — kérdeztük. — A lívek nek nem voltak királyaik, — válaszolta a mü zeumlgazgató. — Minden tele-, pülésen a törzs vénfe kormányzott, ő volt a hadvezér és bíró ts egy személyben. Amt pedig a királyt Illeti ennek különös tórténete van. A KIRÁLY A Rigai-öböl táján több lív falut bejártunk, hogy megtudjuk a király történetét Sokan még ma is őriznek dokumentumokat és feljegyzéseket, amelyek valamilyen összefüggésben állnak Uldrlks Kapbergs személyével. A burzsoá Lettországban nem volt könnyű a lívek élete. Nem voltak iskoláik. Jogaik, sőt az egyetlen lív nyelvű lapot, a Liviit is betiltották. Akkor, a húszas évek végén Uldriks Kapbergs lielirbel halász kijelentette, hogy mától kezdve ő áll a lívek szabadságharcának és függetlenségi mozgalmának élére, és megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat a burzsoá kormánnyal. Az erejéről és bátorságáról híres halásznak mindegy volt, kit választ a nép vezérének, nem akarta mindenáron bizonyítani, hogy családja rokonságban volt Kaupo vezérrel. Beérte azzal, hogy a nép hallgatott rá, megfogadta tanácsait: elűzte a tisztviselőket és a rendőröket, megtagadta az adófizetést és a katonai szolgálatot a burzsoá hadseregben. Egyszer a rendőrség tévedésből letartóztatta az öreget. 1932. június 2-én egy lap így közölte a halálhírét: „Tegnap a ventspilsi börtönben meghalt I. Uldriks lív király". Hetvenkét éves volt az öreg. Uldriks, s a lap csipkelődő megjegyzése igazságot árult el: a nép valóban királyának tartotta. ...II. Uldriks a halászmesterségen kívül a szabadságszeretetet örökölte apjától. Ezzel a Kapsberggel SS-legények végeztek a venstpilsí börtönben. A KIRÁ* Y UNOKAJA A régi Venstpils egyik közönséges házának küszöbén állunk, s már be is mutatkozunk Veltának, ennek a rokonszenves fiatalasszonynak, a mostani király feleségének. Igazi tengerészlakás, ezt a tenger világából származó díszek is elárulják. Nemsokára megjelenik „őfelsége" is — Imant Kapbergs, a legendás Uldriks unokája. Széles vállú, daliás termetű harminckét éves férfi. Kicsit zavarban van, mert életében először ad interjút. Már tizenöt éve járja a tengereket, különben királyi tisztsége mellett a Šarkana Bana halászkolhoz fríg"

5!*®"?", ľ ' dolgoI. Imant Kapbergs — a lív király unokája, tengerész, kolhoztag, kommunista. zik? Ogy mint a többi halász, gyakran dacolva az elemek szeszélyeivel. Mit mondjon a llvekről? — Ma már sajnos alig vagyunk ezren, főként a partvidéken. Semmiben sem különbözünk másoktól. A nyelvünk? —- Imant megjegyzi, hogy gyermekkorában jól beszélt anyanyelvén, de jött a háború, aztán a munka, így lassan a lett nyelv vált anyanyelvévé. Megkérjük anyját, Ltna fanovnát, mondjon valamit llvül, akár himnuszukból. ,J,tvadmo min sindabmo, kui mint tevraz nod ktl sal..." Még az érdekel, hogyan vélekedik Imant királyi címérőL A nagyapja egyszerű halász volt, akárcsak ősei. Király? Haha-ha! Imant 1960 óta a kommunista párt tagja, és számára egy hajó díeselmotorjának a megjavítása ezerszerte fontosabb, mint a világ összes királyságai együttvéve. A Kapsbergek sokan vannak: az öreg Uldriksnak tizenhárom gyerme. ke volt, ezek mindegyikének legalább két utódja van, mind a tenger munkásai. Még a „diplomáciai pályát" választó Aina ls, aki a tengerészklubban dolgozik. Búcsúzáskor Imant uralkodói gesztussal legszebb kagyIógyüjteményeiből ajándékoz meg. Mit kívánjunk neki? Szerencsés utat és minél több halat! 4