Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-15 / 345. szám, csütörtök

K

INCSEK F

ÖLDBEN A

vágsellye—gútal öntözőrendszer szinte egyedülálló az országban. Kapacitását tekintve is a legnagyobbak közé íog tartozni. Azért „fog", mert az 1980-ig tervezett munkáknak az elmúlt öt évben még csak a kisebbik részét végezték el. De ez a nagy mű nem is annyira kapacitása nagyságával, hanem az építkezés kivitelezésének módjával hívja fel magára a figyelmet. Látszólag tengersík ez a vidék. Ebből arra következtethetnénk, hogy az öntözendő területek legtávolabbi részébe is könnyen eljut a víz, vagyis nem okozhat nehézséget az öntözéshez szükséges csatornahálózat megépítése. Ám a Vág vize nem sokat ad a látszatra s így a magasabb fekvésű területek csatornái szomjasan áhítozhatnának egy kis víz után. Az építkezés kivitelezőinek, a bratislavai Doprastav mérnökeinek mérései is azt bizonyították, hogy Vágsellyétől Gutáig, illetve valamennyi öntözendő területre csatornákon át csak úgy juthatna el a víz, ha a csatornahálózatot zsiliprendszer, illetve szivattyúállomások egészítenék ki. Ez ellen az egyébként is nagyon költséges építkezési mód ellen több tényezőt is felhozhatnak az építők. A nagyobb részben ritka, kavicsos altalajú területeken megépített csatornákban csak akkor maradna pieg a víz, ha bennük a vízszint többé-kevésbé megegyezne a Vág, illetve a KisDuna vízszintjével. Egyébként a kavicsos altalaj gyorsan magába engedné a vizet, s öntözésre a nyári hónapokban aligha lenne lehetőség. A csatornákat természetesen ki is lehet betonozni, hogy megtartsák a vizet. De hát itt sok száz kilométer csatornáról van szó. Es azt sem lehetett kihagyni a számításból, hogy ez a munka nemcsak költséges, hanem lassú is. Amellett » nyílt csatornákból még mindig nagy a vízelpárolgás, s tudvalevő, hogy az árvízi Időszakokat leszámítva nem vízbő az említett vidék. A számításoknál az is sokat Tótli Imre, Szemes Lajos meg az elismerésre is rászolgáltak nyomott a latban, hogy a több száz kilométer hosszú csatorna több száz hektár földdel csökkentette volna a termőterületet. Nagy munkát vállalt tehát magára a Doprastav, amikor azt ígérte, hogy ezt az építkezést nem a hagyományos módon, hanem a lehető legkorszerűbben, világszínvonalon fogja kivitelezni. A föld-alatti, csővezetékes öntözőrendszer építése terén hazánk nem dicsekedhet gazdag hagyományokkal, tapasztalatokkal. Még a szakemberek legtöbbje is itt esett át a tűzkeresztségen, a környékből toborzott munkások pedig úgyszólván elképedtek, amikor azt a feladatot kapták, hogy drága csöveket kell beásniuk a földbe. Meg is jegyezték egyszer-kétszer: — Hogy mire nem képesek ezek a városi mérnökök. Hát nem földbe kapartatják velünk a milliókat? Mi tagadás, öt esztendő alatt ls több száz kilométernyi csövet rejtettek a föld alá Vágsellye és Negyed körzetében. Már eddig is jó néhány ezer hektár termőföldet beágaznak a föld alatti csövek. Hogy ebből mi a haszon? Hát a csövek önmagukban valóban nem jelentenek öntözőrendszert. De nem is csupán ennyiből áll a nagy mű. Hiszen ezeket a csöveket nem közvetlenül a Vágból és a Kis-Dunából látják el vízzel, hanem a 34 kilométer hosszú, betonozott főcsatornából. A csatornának Vágsellyétől Ifjúságfalváig lejtése ls van. Ezért — hogy a főcsatorna minden szakaszán legyen elegendő víz — néhány zsilipre, [teljesen automatizált, a Vág vizén úszó) kilenc szivattyútelepre, több kisebb vízátemelőberendezésre stb. Is szükség volt. Kanyarban épült a szivattyútelep szűrőberendezése (M. Kobliška felv.) a többiek a jó kereset mellett De még az itt felsoroltak sem elegendők ahhoz, hogy mindenhová eljusson a víz. Villanyáramra, bizonyos nyomásra is szükség van. A transzformátorok is az építkezés részei. Ugyancsak a Doprastavra várt a hidak, sőt helyenként az utak építése is. Nem kis (és még kevésbé könnyű) munkát jelentett az úsző szivattyútelepek téli kikötőjének, azaz védőberendezésének megépítése. Már a sok és sokoldalú munkák megemlítéséből is sejthetjük, hogy nagy feladat várt és vár az építőkre. Kezdetben bizony elég gyakran hiba csúszott a korábbi számításokba, az előzetes tervezésbe. Különösen a munka folyamatosságával volt baj. Öt év után ís kellemetlen ugyan visszaemlékezni a problémák, a nehézségek legnehezebbjeire, de az építőkollektíva mérnökeinek szájából mégsem a nehézségekről hallhatunk többet, hanem a nagy, sikeres mű első, befejezett szakasza fölötti örömről. Miért is ne lenne nagy és közös az építők és a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak öröme? Hiszen a peredi határban megközelítőleg 700 hektárt öntözhetnek a csővezetékből, a dáki határban 450, a királyréviben 400, a zsigárdi, a farkasdi és a többi falu hátárában is sok száz hektár területet ágaznak be a csövek. Néhány ezer hektáron tehát már eddig ls kincset rejt magában a föld. Olyan kincset, amely — ővatos becslések szerint a sokévi átlaghoz viszonyítva — a jövőben legalább 50 százalékkal növelheti a hektárhozamokat. Említettük, hogy a Doprastav dolgozóinak sok nehézséggel kellett megbirkózniuk. A legnehezebb feladat elé mégis a múlt év állította őket. Az akkori építkezések területére ugyan nem Jutott el az árvíz, ám a talajvíz több mint ezer hektáron feltört, különösen a negyedi és a farkasdi határban. A gútai határt pedig úgyszólván téljesen elöntötte az ár. A pusztító víz sok mindenre felhívta &z építők figyelmét, A

terv szerint Jelenleg már a gútai határban folyna a nagy mű építése. A dunai gátszakadás azonban módosításra kényszerítette a tervezőket. A munka természetesen most sem szünetel, csak éppen más területre tolódott át: Jelenleg Vágkirályfa és környékén folytatódik, a Gúta környéki építkezés tervét pedig módosítják, tökéletesítik. Mert az építők maradéktalanul teljesíteni akarják Ígéretüket. Azt, hogy a sok millió korona beruházással készülő művet világszínvonalú kivitelezésben adják át rendeltetésének. HARASZT! GYULA 19BB. -III. 15. • FÖLDÜNK tengereinek víztartalmat 1,3 milliárd köbkilométerre becsülik. A szárazföld vlztartaj£ka: a felszíni vizek, a talajban levő víz s a csapadék együttesen ls alig négymillió köbkilométer, vagyis a Föld vlztartalékának jóformán csak a 0,3 százaléka. • HAZÁNK átlagos vízkészlete megközelítőleg 130 milliárd köbméter. A mezőgazdasági termelés szükségletét ls beleértve ez a vízmennyiség —- a világátlaghoz viszonyítva — kedvezőnek mondható. Csakhogy a mezőgazdaság szempontjából ez az átlagkészlet már nem annyira előnyös, ahogy az első látszatra tűnik, vagy amint azt a mezőgazdasági területekre vonatkozó matematikai számítások mutatják. • TÖBB ÉVI átlagban 94 milliárd köbméternyi csapadék hull áz ország területére. Ebből a mezőgazdasági földterületeket mindössze 39 milliárd köbméter víz öntözi. Ennyi víz többé-kevésbé fedezné a mezőgazdaság szükségletét, ha azt a vegetációs időben és a területeken arányosan elosztva hasznosíthatnák a növények. Sajnos, a valóság... ÉRDEKESEN A VÍZRÓL • A MEZŐGAZDASÁGI területre hulló 39 milliárd köbméternyi csapadékból a számítások szerint 26 milliárd köbméter elipárolog, Illetve a patakokba és folyókba ömlik. Még a fennmaradó vízmennyiséget sem hasznosíthatja a föld maradéktalanul, egyrészt mert a legtermékenyebb területeken általában a vegetációs időszakban a legkevesebb a csapadék, másrészt ebben az IdőszakSzakszervezeti oktató központok A POLITIKAI NEVELÖMUNKA 0J FORMÁJA A DUNASZERDAHELYI JARASBAN A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szervei és szervezetei a szlovákiai szakszervezeti konferencia és a VI. országos szakszervezeti kongresszus előtti Időszakban fokozott figyelmet szenteltek és szentelnek az ideológiai munkának. Sok min^ dent kell még tenni annak érdekében, hogy a szakszervezeti tagság megértse a népgazdaság út Irányítási rendszeréved összefüggő kérdéseket. Sőt ml több, nemcsak megértésről van Itt szó, hanem arról ls, hogy kivegyék a részüket az új rendszer érvényesítéséből. A tömegek körében hatásos politikai munkát kell kifejtenünk, hogy minden dolgozónk részt vállaljon Csehszlovákia Kommunista Pártja XIII. kongresszusa határozatainak valóraváltáüából. A szakszervezet síkján e feladat biztosítása a közvetlen irányító láncszemre, a járási szakszervezeti tanácsokra hárul. Az uj irányítási rendszer feltételei kőzött a szakszervez©! •teknek rendkívül nagy szerepe van a dolgozók nevelésében. Figyelmünk középpontjában az ember és annak a mum'ka, illet-! ve a munkafegyelem iránti viszonya áll. A szakszervezet nevelő tevékenységnek összhangban kell állnia ezzel az alapvető célkitűzéssel. A Dunaszerdahelyi Járási Szakszervezeti Tanács elhatározta, hogy mintegy 14 ezer tagjával megismerteti az üzemek, a vállalatok és a szervezetek irányításának új elveit. A járási tanács elnöksége a Központi Szakszervezeti Tanács elnöksége ez idei júliusi hatá-f rozatának teljesítésére töre^ kedve politikai és szervezési intézkedéseket foganatosított, amelyekkel elősegíti a járásban a szakszervezeti oktató központok létesítését. Az Intézkedések szellemében széleskörűen kibontakoztatják a politikai és nevelőmunkát, amelynek célja a munkafeladatok jobb teljesítése, a jövedelmezőség, a munkatermelékenység és a minőség fokozása, a munkafegyelem megszilárdítása. Az oktató központokban megmagyarázzák a szakképzettség növelésének fontosságát és egyben a bérpolitika viszonylatában az egyenlősdi felszámolásának szükségszerűségét. Ezek a központok ugyanakkor arra fogják ösztönözni á szak-i szervezetek alapszervezeteit, hogy munkájukból száműzzék az alakiságot. Ez főleg oa szo-i cialista munkaverseny szervezésre és az új kollektív szerződések megkötésére vonatkozik. Az alapvető cél, hogy az oktató központ által gyakorolt nevelőmunka serkentse a dolgozók aktivitását. A dunaszerdahelyi járásban a szakszervezeti oktató központok foglalkozni fognak a szakszer-i vezet helyzetével a szocialista társadalomban, áz új Irányítási rendszerrel, a munka Iránti szocialista viszonnyal, az árak és az árpolitika szerepével az új irányítási rendszerben, valamint számos konkrét szakszervezeti kérdéssel. A szakszervezeti dolgozók tliztábin vannak azzal az alapvető követelménnyel, hogy a nevelőmunka színvonalát eldöntő tényező az oktató, a tanító, a lektor és a propagandista. Ezért a Járási pártbizottság ideológiai bizottságával szorosan együttműködve hozzá-! láttak a lektori testület szervezéséhez. A lektorok különböző szakaszokon működnek: a Járási Szakszervezeti Tanács, a nemzeti bizottságok, a bíróság, az egészség- a művelődésügy apparátusában és szerveiben. A lektori testület tagjait munkacsoportokba sorolták. Az egyes lektori csoportok politikai, ideológiai, népgazdasági, munkajogi, biztosításügyi és szaki szervezeti kérdésekkel foglalkoznak. A lektorok felkészítéséről a járási pártbizottság, illetve a szakszervezeti szervek gondoskodnak. Az utóbbiak rendszeresen megjelentetnek a lektorok számára különféle politikai anyagot, diafilmeket és segédeszközöket bocsátanak a rendelkezésükre. A Járásban a következő a szakszervezeti oktatóközpontok felépítése: Nagymegyeren, Somorján és Dunaszerdahelyen működő oktató központokhoz az Ipar- és a szolgáltatások sza-! kaszán működő 23 üzemi szakszervezeti bizottság tartozik. A járás 13 üzemében létesült üzemi oktató központ. Az elvtársak számolnak azzal, hogy a téli hónapokban Ilyen központtokat létesítenek a mezőgazdasági dolgozók számára is. Ezek célja, hogy teljes egészében megmagyarázzák a mezőgazdasági termelés új irányításának elveit. Tizenegy, ilyen mezőgazt dasági oktató központ létesül. Az oktató központok vezetői számára szemináriumokat szer-i veznek, amelyeken kicserélhetik tapasztalataikat. Az egyes bonyolultabb kérdéseket megvá laszolják a pártszervek, vagy a magasabb fokú szakszervezeti szervek lektorai. A Járásban az egész szakszervezeti oktatás összefügg a párton belüli oktatás rendszereveL Pozlt-lv Jelenség, hogy az üzemi pártszervezetek, illetve a szakszervezeti bizottságok ki-i dolgozzák az ideológiai nevelés közös tervét. A FSZM oktató központjainak rendszere újdonság a politikai nevelés szervezeti felépítésében. Természetesen nem várhatunk azonnali eredményeket. Ezek a lektorok színvonalától, az oktatás irányításától és természetesen maguktól a hallgatóktól függnek. A kezdeményezés sikerrel jár, ha a magyarázat konkrét, frázismentes és élőnk lesz, ha szerves kapcsolatban áll majd az adott munkahely problémáival és az itt dolgozó emberek életével. Ennek zálogát képezik a járásban az olyan szakszervezeti lektorok, amilyen Kovács Imre, Kubik Árpád, Károly Papp józsef, Barbara Stecklerová és dr. juraj Holub, akik aktívan dolgoznak. Reméljük, hogy lesznek követőik is. 0*. BOHUŠ ŠTEINER, az SZLKP Központi Bizottságának dolgozója Hazánk legnagyobb takarmánykeverék-gyára ban a legnagyobb a növények vízigénye és a talaj kipárolgása. Q SZÁMÍTÁSOK és a gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a növények nagyobb részének hektárhozama az Ideális vízellátás esetén (természetesen a talajtól is lüggően) 40—60 százalékkal nagyabb mint a sokévi átlag. 0 AZ ARÁNYLAG kedvező 1980as évet követő aszályos 1961. évben a nyugat-szlovákiai kerületben, zabtakarmfiny egységekre átezftmltva szomeskukorlcából 171 600, silókukoricából 142 200, cukorrépából pedig 115 200 tonnával kevesebbet takarítottak be. Ez a 420 000 tonna zabtakarmányegység több mint egymilliárd liter tej vagy 860 000 mázsa hús termeléséhez elegendő. Ezek az adatok ls bizonyítják, hogy a mezőgazdaságban milyen óriási szerepe van a víznek és az Öntözőrendszerek kiépítésének. (-U-I A napokban jelölték ki az új takarmánykeverék-gyár helyét a trebíöl Járásbeli Kralu-! hovban. Nálunk első alkalommal kerül sor nagy teljesítményű svájci gyári berendezés felszerelésére. Termelőképessége, a Méstec Králové-1 üzemévej összehasonlítva,* kétszer akkora lesz. Itt a számítások szerint napi 320 tonna takarmánykeveréket gyártanak majd, s ebből a mennyiségből kb. 200 tonna szemcsézett (granulált) formájú lesz. A nyersanyagok felvételét és a készáru elszállt tását teljesen gépesítik. A gyárat 1968-ig kell üzembe helyezni. Kraluhovban fokozatosan még új gabonaszllót, burgonyaés műtrágyaraktárakat, valamint egyéb objektumokat fognak építeni a Brnói Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat részére. —sv— Élenjáró fejők „El kell érni az árvíz előtti átlagos tejhozamot", tűzték kl célul a komáromi állami gazdaságban. Nem volt könnyű a vállalt feladat teljesítése. Az a széna, amiért köszönettel tar

j toznak azoknak, akik küldték, nem volt olyan Jó minőségű, hogy azzal növelni tudtuk vol* na a tejhozamot. Erre csak a zöldtakarmányok etetéseikor kerülhetett sor. Legjobban kitűnik a Pál-pusztai és az ekeit részleg fejőinek az eredménye. A Pál-pusztaiak az év elejétől számítva 8,7 literes átlagot értek el. A Csinger házaspár már » 11—13 literes átlagot ls elérte. NÉMETH ANDRÁS, Komárom \