Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-14 / 344. szám, szerda

Gondolatébresztő költészet A

z esztendő utolsó negyedében, az eddig könyvpiacra került négy verseskötet után, gyors egymásutánban további két gyűjtemény Jelent meg, amelyek a csehszlovákiai magyar költészet nem várt, s ezért kétszeresen meglepő, örvendetesen merész előretörését jelzik. Monoszlóy M. Dezső Csók című, közel félszáz új versét tartalmazó kötetéről és Bábi Tibor Könny a mikroszkóp alatt című, kisebb terjedelmű, de fajsúlyában és értékében igen jelentős könyvéről van szó. Már Itt elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy a gyűjtemények nem csupán költészetünk friss lendületét, erős gazdagodását, hanem mind Monoszlóy, mind Bábi- esetében eddigi költői' munkásságuk csúcsát is jelentik. A Virrasztó szerelem megjelenése idején Mouoszióyról megállapíthattuk. hogy költészete korszerűbbé, árnyaltabbá vált, és tartalmi tekintetben is elmélyült. Ugyanakkor dicsérhettük verseinek olykor a népdal egyszerűségéve* ötvöződő formai tökélyét, lírája érzelem- és gondolatvilágának sikeres összeforrását. Kiemelhettük, hogy nem egy versében már nem keresi kétkedve és gyötrődve a lét értelmét, de átérzi a versíró közéleti küldetését ts, s ezt agitatív szólamok nélkül tudja kifejezni. | Kohóm a század.) További kötetében, a Töltésszimmétriá-ban jelentősebbé és egyúttal tudatosabbá váltak lírájának intellektuális indítékai. Hegedűs Géza az Élet és Irodalom idei július 16 i számában helyesen jellemzi, hogy megtalált mondanivalójának lényege: „a természettudományos világkép reagálása az adott világ jelenségeire." Abban is igaza van Hegedűsnek, hogy Monoszlóy lényegében gonüolati lírát művel, és aforisztikus kifejezési formájával, a saját hangját megtalálva az érett költők sorába lépett. I J j kötete, a Csók, a szó legjobb értelmében határozott meglepetés számunkra. Bár alig van sora, amely egyenesen, költői áttétel nélkül beszélne társadalmi problémákról, az élet dolgairól, semmiképpen sem állítható, hogy a korról, napjaink kérdéseiről nem venne tudomást, hogy látszólag új — valójában minden korban fellelhető Osi néger művészet: Benioi-álarc, amelyet az Egyesült Államok húszezer font sterlingért vásárolt meg. — elefántcsont-torony divatnak hódolva egyenesen negligálná őket. Vitathatatlan azonban, hogy elfordult a „közéleti" tematikától, és erősen magába zárkózón, a legszemélyesebb élményei feltárásában látja ma költészete küldetését. Az ő esetében ez határozottan a javára vált, igazabb és elmélyültebb vallomásokra figyelhetünk fel, kendőzetlenül őszintébb hangra is, noha ebben a hangban sok még. a csillogás és játékosság, az öncélú bravúr. Egészében mégis erőteljes lépést jelent előre ez az új kötet, mert a világot hűvösen, gyakran szarkasztikusan szemlélő költő boncolgató értelmében erősebb és őszintébb hangsúlyt kapnak- a legszemélyesebb élményeiből fakadó érzések, gondok, örömök és bánatok. Az eddig is nyugtalan, sokfelé szaladozó, sokszor játékosnak ítélt képzelete mai modern szertelenségében vonzóbbá vált azzal, hogy őszintébben indul ki önmagából, őszintébben s immár mesterkéltség nélkül görgeti, hömpölyögteti egyre szélesebb folyamban áradó képekben és metaforákban gondolatait, bizarr vallomásait önmagáról és egy szűkre körülhatárolt világról, melynek központjában egyre tudatosabban és határozotabban ő maga áll, a nyugtalan szemlélődő, a borzalomban dermedező, a „beláthatatlan mélységek jelett kalimpálva" lengő kereső, akinek vérében Vitéz János hadonászik, aki szerelmében is úgy érzi, hogy mindig egyedül van. „Az ember mindig magányos", vallja, és el kell hinnünk, hogy nem holmi moderneskedés diktálja a magányosságnak ezt az érzését, és tölti el kételyekkel és félelmekkel, de ez a világ közönyét és rettenetét megérző ember magánya, a költőé, aki a „bizalmatlanság nyúlánkos varangyát" szorongatja a markában: Hamis és torž volna a hangja, ha élete mostani fázisában optimista hitvallással szépíthetné magányérzését, • megcsömörlését és félelmeit. A rengetegben — egyik legszebb versében — őszintén tárja fel a kő és aszfalt világába szorított ember vágyát a természet után, de a rengeteg ezer ösvényein a kétség kíséri és a „félelem sörényét" borzolja magában. A gyötrelmes kétely legmélyebb vallomásában. Az aranykor-ban sem hagyja el, az irtózat, amit mocsok és bűn, az emberben élő állat dob a felszínre. Volna Itt valami, ami lázadásra ingerelné, pesszimizmusát feloldaná? Talán a szerelem érzése, neni| a virrasztó szerelemé de a kétkedő ember gyötrelmes szerelme, amelyben a gyönyörön túl ott kísértenek a kétségek, s borzongtatnak az elmúlás, a közöny és értetlenség szörnyei? A kötet címadó versében, a Csók-ban még visszajár korábbi verseinek játékossága, több öszszefogottság kellene itt, a gondolatnak a formáig, a kifejezésig vezető útján olykor elvérzik a költő, logikai ellentmondások figyelmeztetnek, hogy a költő a sűrítés munkájában nem volt elég következetes és engedett a metaforák csillogó csábításának. A gyakran szemére vetett játékosságát, minden áron újnak látszani akaró, meghökkentő metaforáit azonban jólesőn kiegyensúlyozza képelnek szuggesztivitása, és nem utolsósorban verselnek formai szépsége, a belső ritmus kitűnő megérzése, az a zeneiség, amely mindennél pregnánsabban jelzi, hogy Monoszlóy költői útján jelentős határkőhöz érkezett. B

ábi Tibor is új állomáshoz ért eddig is jelentős költői útján, ö is a gondolat kifejezője, de az értelemhez szóló költészete tartalmában és formájában merőben más, mint Monoszlőyé, Bábi az a „politikus" költőnk, aki verseiben eddig a legtöbbet és legjelentősebbet mondotta el kisebbségi sorsunkról, dialektikus elemző szemléletével megvilágítva a múltat, s fel-felvillantva a jövő vízióit is. Bábi, aki a sűrítés gondjában is példásan áll költőink élén, „közéleti" költészetében — és ez egyik legrokonszenvesebb vonása — kerülni tudta a pátoszt, a szólamszerűséget, költői nyelvét nagyon tudatosan pallérozta a legegyszerűbbre, hogy éppen az egyszerűségével fejezhesse ki közérthetőn életfilozófiáját, tudományosan megalapozott költői hitvallását De bármily puritánnak tűnt a nyelve, felcsapott benne valami rokonszenves biblikus pátosz is. A forrás éneké- nek egyik „tételét" Bábi ezekkel a sorokkal fejezte be: „Csak az alázatosra / csiszolt ész lehet a mindenség hű tükre, rokona, s egy-voltunk biztatóbb, akár az áhított I gyámság, gondviselés. / Szabadságunk egyetlen záloga, hogy a Föld színét s felünk felett / a burjánzó kék eget se lakják haragvó, zsar nok istenek: csak az ész erös." A világmindenség és az ember — ez foglalkoztatta. Melyik út vezet a válságokból egy harmonikus létbe? — veti fel a kérdést. Feleleteiben érezzük a népét rajongva szerető költő felelősségét. A forrás éneke utolsó tételének verset költői ség dolgában is a legszebbek líránkban, igazolva azt ls, hogy a gondolat és a forma szerencsés ötvözete adja a maradan dót, az időállót. I egújabb kötetében a politi•• kus költő személyessé válik, az elhunyt anya életén tűnődve közeledik a világhoz, és ravatalán látva így vall róla: „Az élet elgyötört szegény kezére rótta egyformán dolgos napjai történetét. Elmúlt korok hőstetteit márványba vésték; ó, nincs beszédesebb márvány az ő halott, elbágyadt kezénél." Pesszimista életérzését nem takargatja, de feltárja, mert szabadulni akar a szíve alatti roppant űrtől, az öldöklő hazai táj roppant idegenségétől, hogy perelve a holtak dicsőségét megvallhassa: „én is halott le szek, / de addig / önmagamért / enyém a felelősség." És minden további verssel nő a felelősség, hogy atavisztikus dühök ellen cselekednie kell, börtönök, bitófák árnyékában ágaskodnia a nap felé. Nemzetféltéstől, halálfélelmektől, ínségtől és magánytól gyötört pesszimista alapérzésű líra VQlna ez^ csupán? Olykor erősen annak' érzem, mikor a szakadék és káosz fiának mondja magát és baljós közérzette! így vall: „Híd sose voltam I / eleve így születtem már: fel robbantott és csonka hídptllér nek; elődöm, ősöm stnes, / senkit, semmit nem folytatok, és nem lesz folytatásom. / Állok a mélyben, s egyre távolodnak tőlem / az ölelésre vágyó par tok." Ám ennek a baljós közérzetnek vallója is világgá kiáltja hogy a felrobbantott szomorú hidak csonka pillérei „az ár dübörgő mélységéből / vádlón az égre ágaskodnak .. . rohanó vizek közt némán, rendítetlen állnak; / a hidak holtukban protestálnak." Végül is a dúlástól, az embertelenségtől megfélemlített költő ki tudja jelenteni: „En, aki kétszeresen is / hazát és otthont vesztettem egykor, tudom, mily keserű az üldözöttek s a bujdosók / hontalansága. Űzött testvéreim, bárhol a világon, üzenem nektek, álljatok ellent a gonosznak!..." Bábinak ezúttal sikerült igen árnyalatosan és megrázóan lírává oldott életérzéseit megkapó költőiességgel kifejeznie. Négy könyvre osztott kötetében alig találok olyan sort, amely ellenkezésre ingerelne, s alig van Jelzője, képe (kozmikus trágyadomb?), amely hamis volna. Rangos, európai rangú költő az, akinek a tudatába a mélységből és förtelemből valami megnevezhetetlen tör, „ami nem tudás, nem is / bölcsesség, csak boldog döbbenet, vagy sej telem, / hogy él, van valami véghetetlen tisztaság — a szépség álma, valósága, amely átlényegít mindén dolgot, / s a holt kövekben, fűben, fában, a teljes mmdenségben / és minden csonkaságban hozzám / az emberhez hasonlatos." Cz a József Atttla-1 emberség hiányzott eddig költészetünkből. Bábi Tibor megtalálta. EGRI VIKTOR Értelmes, fegyelmezett diákok között AZZAL A SZÁNDÉKKAL mentem Szepsibe, hogy a községi népkönyvtárról Írjak, amelynek nemcsak a környéken, hanem a kerületben ls Igen jó híre van. Sajnos, aznap a könyvtárat zárva találtam, a könyvtárosnők vidéken jártak, hogy rendbe hozzák egy falu könyvállományát, kiselejtezzék az elavult könyveket és helyettük korszerű olvasnivalóval lássák el a könyvtárt. Igy nem maradt más megoldás, minthogy tervemet megváltoztassam és a könyvtár helyett új témát válasszak. Rövid gondolkodás után úgy döntöttem, hogy a Szepsi Mezőgazdasági Középiskolát látogatom még. Az iskola az egykori járási nemzeti bizottság új épületében székel. Impozáns, hatalmas épület ez, az iskolán kívül az internátus is itt kapott helyet. Látogatásomra a délutáni órákban került sor. Egy ideig az első emelet napfényes folyosóján időztem, ott az egyik nyitott ablakhoz léptem, és íme. elém tárult az ismert kép: az iskola udvarán a diákok hatfilmas hajrával harsogva rúgták a labdát. A hajrából még véletlenül sem derült ki, vajon szlovák vagy magyar diákok játszanak-e! ? Csak később, amikor Ján Filčekkal, a helyettes igazgatóval elbeszélgettem, derült ki, hogy szlovák és magyar diákok mérkőznek az udvaron és tanulnak a tantermekben. Ezenkívül azt is megtudtam, hogy nem először járok ebben az iskolában, mert az iskola Bocsárdon kezdte el működését, és akkoriban, 1959 táján, látogatásom során egyik diákjukról írtam is, aki ez Idén a prágai egyetemen megkapta a gépészmérnöki oklevelet. AZÖTA MEGVÁLTOZOTT, jobban mondva megnőtt az iskola, 240 diák kap itt szaktudást, közülük 41 lány és 163 a bennlakó. Az Iskola eddig szlovák és magyar nyelven több irányú szakképzést nyújtott. Voltak diákok, akik a növényápolást és az állattenyésztést tanulták, voltak, akik a gépesítési szakot látogatták. Érettségi után a diákok elmehettek szövetkezeti agronómusnak, zootechnikusnak, gépjavítóműhely-vezetőnek vagy a Nyitrai Mezőgazasági Főiskolára jelentkezhettek tanulmányaik folytatására. A több Irányú szakképzés most megszűnik, az iskola a tanítás színvonala emelésének érdekében a következő tanévben tisz-^ tán a gépesítésj szakra tér át. Filček igazgatóhelyettes e változással kapcsolatban a következőket mondja: — Tíz éve áll fenn az Iskola. Ez idő alatt száz meg száz szlovák és magyar diák került ki innen szakemberként. Tanári karunk mégis, alapos megfontolás után arra az eredményre jutott, hogy jövőre a gépesítési szakra .térünk át, ami iránt nagy az érdeklődés és ami egyben elősegítené, hogy színvonal tekintetében is megálljuk helyünket az ország első iskolái között. Az iskola felszerelése és segédeszközei eddig kielégítőek voltak, most azonban, hogy áttérünk a gépesítési szakra, a műhelyek — sajnos — szűkeknek bizonyulnak, és a felszerelés hiányos. Az iskola már elkészítette az új műhelyekre és a felszerelések kiegészítésére vonatkozó tervet. A felsőbb szervektől függ, mikor kerül sor a terv megvalósítására, amire bizony égetőn szükség volna. Ezután, mint ahogy az ilyesmi gyakran előfordul, az igazgatóhelyettest gyűlésre hívták. Budzák Béla tanárt küldte be hozzám, hogy tájékoztasson az iskola és a tanulók helyzetéről. Budzák tanár a košicei magyar ipariskolában érettségizett, majd' a bratislavai főiskolán fejezte be tanulmányait. A diákokkal kapcsolatban megjegyzi, hogy magaviseletük jő, egyetlen hibának azt rőhatná fel nekik, hogy zömük azt tartja: úgyis a szövetkezetben fogok dolgozni, ezért a matematikát elhanyagolják. Ez pedig helytelen, mert ma már a szövetkezetben, mint nagyüzemi gazdaságban nagy hasznát veszik a számtannak, másrészt módjukban áll, hogy tanulmányaikat a főiskolán folytassák. De hogy ne csak a tanároktól, hanem a diákoktól ls kapjanak némi felvilágosítást, néhány diákkal is megismerkedtem. A 17 ESZTENDŐS Lóczy György Gömörből került ide, harmadéves, a gépészeten tanul. Apja nyomdokait követi, aki a Rimaszombati Cukorgyárban gépész. Tanulmányi átlaga 1,1. Hosszú ideig a CSISZ vezetőségének a tagja volt, s ott mint sportfelelős működött. Funkcióját közmegelégedésre jól végezte, ezért az Idén áprilisban CSISZ-elnöknek választották meg. Noha jó tanuló, az internátusért járó havi 325 koronát a szülei fizetik, mert otthoni jövedelmük ezt lehetővé teszi. Jövőjével kapcsolatban megjegyzi, hogyha lehet, folytatni szeretné tanulmányait a főiskolán. Az iskola életéről a következőket mondja: — Jó! érzem magam iskolánkban. Van egy elegáns klubhelyiségünk. Két televíziókészülék áll rendelkezésünkre, úgyhogy a magyar műsort épp úgy nézhetjük, mint a szlovákot. Természetesen minden labdarúgó-mérkőzést közösen tekintünk meg. Mondhatom, mi magyar diákok jói összeférünk a szlovák diákokkal. Viszály csak akkor volt • köztünk, amikor csak egy televíziónk volt. De akkor is együtt fociztunk az udvaron. Ám nemcsak focizunk, hanem kulturális estéket, esztrádműsorokat is közösn rendezünk. Zenekarunk is van, most gyakorlatoznak éppen. Tetszik hallani?... Én csak azt kifogásolom iskolánkban, hogy nincs tornatermünk. Van ugyan a községben egy tornaterem, de azt csak a 12 éves iskolával közösen használhatjuk.' Azt is meg kell mondanom, hogy a felszerelése hiányos. Helena Kirschnerová szlovák diáklány, mislovai. A növényápolást és az állattenyésztést tanulja. Helena nemcsak szép lány, hanem okos, barátságos és igen kedves is. Amikor további tervel felől érdeklődöm, azt válaszolja, hogy érettségi után nincs szándékában a Mislovai Állami Gazdaságban elhelyezkedni, inkább másutt keres állást, mert világot szeretne látni. Családi körülményei igen. szerények. Anyja takarítónő. Heten vannak testvérek, közülük négy lány már férjhez ment. A harmadik tanuló, akivel megismerkedtem, Margita Belicaková, ugyancsak szlovák diáklány, aki az idén érettségizik. Aranyidáról való. Ö is, akárcsak Kirschnerová, bennlakó. Azt mondja, jól érzi magát az iskolában és az internátusban, mert fiatalok közt él, és közös problémáikat, gondjaikat közösen megbeszélhetik. Az lnternátusnak még az az előnye, hogy az ember itt zavartalanabbul tanulhat. KÉSŐBB, AMIKOR MEGTEKINTEM az internátus szép, világos, rendben tartott szobáit, és búcsúzom a vidám diákoktói, Helena mosolyogva hozzám lép és halkan, mint valami titkot a következőket súgja nekem: .— Nagyon kérem; írja meg azt is, hogy köztünk, szlovák és magyar diákok közt nincsenek ellentétek. Tetszik tudni — keresi zavartan a megfelelő kifejezést — mi fiatalok barátai vagyunk egymásnak. Ha a magyar diákok szlovákul nem tudnak valamit, bizalommal fordulnak hozzánk, ha viszont mi vagyunk gyengék valamely tantárgyban, akkor tőlük kérünk tanácsot Ha néha mégis vannak nézeteltérések, ezek olyanok, amilyenek mindenütt előfordulnak. Szó szerint adom tovább, amit ez a kedves diáklány súgott nekem. Nagyon örültem ennek a bizalomnak, úgy éreztem, hogy nem hiába léptem át ennek az iskolának a küszöbét, amely az idén ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. SZABÓ BÉLA • A TATRAN KÖNYVKIADÖ újdonsága a német epikai alkotás legjelentősebb alakjának, Thomas Mann-nak József és testvére! című négykötetes, terjedelmes regénye. • AZ ÉV LEGSIKERÜLTEBB előadásának díjával a Theatre Company-t tüntették ki Tokióban. Az együttes a Margarét Mitchel „Elfújta a szél" című regényéből készült musical változatot vitte színre. Az előadás négy óra hosszat tart. 1966. XII. 14.