Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-13 / 343. szám, kedd

n ELSŐ LEPESEK. . Disputa a nyárasdi EFSZ falatozójában — Egy adag májas hurkát kérek. — Sajtos, már nincs. — Akkor tíz deka disznósajtot. — Elfogyott. — És mi van? i Kolbász, cigánypecsenye, kocsonya, főtt szalonna. — Tessék adná egy adag so^ vány cigánypecsenyét. — Azonnal... Tíz óra tájban naponta hallható Ilyen diskurzus a nyárasdi EFSZ dunaszerdahelyi falatozójában. Kora reggel kevesebb a vita. Tizenegy után meg több. Az említett időben rendszerint már csak kocsonya és kolbász kapható. Ez až, amit nem mindenki ért meg. Ezért a vita emelkedett hangon folyik. Néhányan méltatlankodnak. Hova lett-a hurka, a disznósajt? Megvehetnék kedvenc ételüket a hentesnél. Neon ls drágábban. Tiz&nhat korona a hurka kilója ott is. Csakhogy.

C. A nyárasdi EFSZ készítménye ízletesebb, frisebb az áru, és minősége ls jobb. AZ ÁRU ELADÚ Mit tehet a két elárusítónő? Megmagyarázza, miért nincs. Egy sertésből csak annyi hurkát készíthetnek, amennyit ed-* dig. Kialakult már egy „vásárlógárda" is. Ezek részére megrendeléseket vesznek fel. Így vehettem jő magam is a minap hurkát. Helyes ez? A falatozó úgy indult, hogy a lakosság és az átutazók kedvük szerint kóstolgathassanak a sült hurkából és egyéb készítményekből. A jót hamar észreveszik az emberek. Itt is igaz a szólás-mondás: „A jó bornak nem kell cégér.". És mit tehet az elárusító? Az áru eladó.. Annak adja, aki hamarább jön. Őket semmi esetre sem hibáztathatjuk, hiszen a szövetkezetnek érdeke, hogy minél jobban menjen az üzlet. MIÉRT NINCS TÖBB? Az illetékesek véleménye sze-* rint egyedül a nyárasdi EFSZ nem tud annyi árut biztosítani, hogy mindenből kielégítsék az igényeket. Ha úgy maradt volna, ahogy indult, más lenne a helyzet. Ezt az elárusítőhelyet tulajdonképpen a járás tíz nagyobb szövetkezete létesítette, azzal az elgondolássá, hogy a mezőgazdasági termékfeleslegüket — húst, tojást, zöldséget, gyümölcsöt, — itt értékesíthetik. Kezdetben nem is volt hiba. Ám a szervezetlenség megboszszulta magát. Nem minden szövetkezet adott az üzletbe megfelelő minőségű árut. Különösen a zöldségféléknél mutatkozott aránytalanság. A vevőt nem lehet becsapni. A vevő szigorú, a legszigorúbb bíráló. Ha észre? veszi, hogy ma nem olyan az áru, mint tegnap, nem is ad érte annyit. Joggal! A tíz szövetkezet egyezsége meg úgy szólt, hogy az árumennyiség arányában osztoznak a bevételen. Aki Jobbat adott, az is annyi kiló vagy mázsa ellenértékét kapja, mint aki gyengébbet ad? Ez igazságtalanság. Ebből is sok vita keletkezett. S a következmény? Néhányan kiváltak a társulásból. Ügy lát-* szőtt, hogy „lehúzzák a redőnyt", míg végül a nyárasdlak mentették meg a helyzetet. Kézbe vették az üzletet, s most erejükhöz mérten igyekeznek jó minőségű áruval feledtetni a korábbi hibákat. Ez sikerült is, hiszen annyi a vevő, hogy bizonyos árufajtákból háromszor annyi ls elfogyna, mint amenynyit adni tudnak. N\PONTA EGY „DISZNÓTOR" A helyszínen vagyunk. Ott, ahol az árut készítik a dunaszerdahelyi falatozó számára. Nagy Arpád a hentes. Naponta levág egy 120—130 kilós ser-< tést. Két segítőtársával dolgozza fel. A munkahely? Ragyogóan tiszta, megfelelő berendezésekkel. Nem egyet, hanem hármat ls vághatnának naponta. Akkor lenne elég hús- és kolbászáru. Dömény János elnök és Forró Géza agronómus egy kissé másképpen vélekedik. — Másféle kötelezettségeink ls vannak — mondja az elnök. — A közellátás részére ls adunk szerződésen felül hízósertést. — A szerződéses eladásnak eleget tettek? — Harminc vagon sertéshúst adtunk el — szól közbe a zootechnikus —, ezenkívül 100 mázsái terven felül. Ez is sokat hoz a közös kasszába. A szer* ződésen felül eladott sertésekért kilónként egy koronával kapunk többet.. . Igazuk van. A hentesüzletekbe is kell hús. A járás kért tőlük. Adtak, amennyit tudtak. S hogy miért nem vágnak több sertést a falatozó részére? Hadd szóljon a zootechnikus, pincérnyelven szólva, ez az 6 asztala. — Hurka és disznósajt nem kapható egész nap folyamán. Viszont kolbász, szalonna igen. Ha lehetne is, hiába adnánk az üzletbe két sertésnyi hurkát, megmaradna a kolbász. Van úgy, hogy az utóbbi most sein fogv el. Ma 106 adag pecsenyehúst, 93 kiló füstölt kolbászt, 23 kiló hurkát, 14 kiló disznósajtot, 8 és fél kiló főtt szalonnát küldtünk az üzletbe. És lám — amint említetted —, a hurka és disznósajt tíz óra tájban már nem volt. — De há az ember disznósajtot akar venni? Széttárja karját, s újra elismétli, amit már mondott. A felvásárlókkal kötött szerződést nern szeghetik meg! Mf LESZ JÖVÖRE? Az új irányítási rendszer bevezetésével sok minden megváltozik. Alakul, formálódik a szövetkezet termelési profilja. Több lehetőség nyílik az önálló értékesítésre ís, hiszen a felvásárló vállalatokkal szemben szerződéses kötelezettség teljesítésén túl még többet adhatnak majd a falatozóba, föltéve, ha elegendő sertést tudnak majd hizlalni. Az sem kizárt és elgondolkodhatnának rajta a nyárasdiak, hogy a folyamatos áruellátás érdekében egynéhány szövetkezettel szerződést köthetnének és megvennék tőlük a termékfelesleget. Ez az új irányítási rendszerben, mivel a szövetkezetek is nagyobb önállóságot élveznek, megvalósítható. Bizonyos termékeket szerződéses alapon vehetnének, adhatnának. Persze alaposan meg kell fontolni a dolgot, már csak azért is, mert nem csupán húsféleségekről, hanem egyéb termékfeleslegekről is szó van. Persze a nyárasdiak tudják, hogvan lehet az elárusítóban folyamatosan biztosítani e "ész éven át kiváló minőségű, elegendő mennyiségű mezőgazdasági terméket. Ismerve a nyárasdi szövetkezet vezetőinek talpraesettségét, ügyességét, kétségtelen, dunaszerdahelyi falatozójuknak a jövőben sem lesz szüksége cégérre. M ÉRY FERENC Mm. i k ' ^ ,jÉS jraSSi / LJl .^ájy. gggg A jó vezetés egyik titka • A nagyobb jogkör űj munkamódszereket követei • Mi a „termelési aktíva"? O Az első kézből kapott tájékoztatás értéíu. Öreg ember pinávr NINCS ROSSZABB egy íróasztalhoz ragadt igazgatónál. Megerősíti ezt akárki, aki valamely üzemben összemérte erejét egy-egy problémával. Mert a túl „magasan" székelő igazgató mások tájékoztatására szorul, a másod- vagy harmadkézből kapott tájékoztatás pedig mindig tartalmazhat sok szubjektív vonást, elferdített tényt, elhallgatott valóságot. \ Az Igazgatókat hivatásuk rendszerint szükségszerűen az íróasztalhoz köti. Nem ls jó Igazgató az, aki apró-cseprő ügyekkel foglalkozik, akinek mások helyett kell elintézni olyasvalamit, ami illetékes beosztottjának lenne a feladata. A hajó kapitánya — az nézze az Iránytűt és a térképet. A kazánt bízza a gépészre ... Igenám, de itt ellentmondásba botlottunk. Mármost íróasztal mellől dirigálja-e az igazgató az üzemet, vagy foglalkozzék másra tartozó ügyekkel is? Az ellentmondás éppen napjainkban, az új irányítási rendszer kibontakozásának Időszakában domborodik kl. Az igazgatók hatásköre megnövekedett, döntéseik súlya nagyobb lett, felelősségük oszthatatlan. Hol, hogyan talál az igazgató választ mindezekre a kérdésekre? Mtből merítse a helyes cselekvés tudatát? A tapasztalat megmutatta, hogy Ilyen cselekvéshez kevés az, amit a jelentésekből kiolvas, a számadatokból megtud, a vezetőségi tanácskozásokon tisztáz. A célszerű, hatékony cselekvéshez közvetlen terepismeret, közvetlen tájékozottság is szükséges. Érdekes jelenségről értesültem a minap: a füleki Kovosmalt igazgatója az öntödében aktívát kezdeményezett, amelyen számos problémát tártak fel és oldottak meg. Aktíva és igazgató? Tudtommal az aktíva a pártmunka eszköze, gazdasági vezetők termelési értekezletekkel dolgoznak. Mi ez? .Valami újfajta gyűlésezés? Megnéztem közelebbről, s kitűnt: ez az úgynevezett termelési aktíva a jó üzemvezetés titkának egy kis része csupán, ám van benne valami újszerű, ami az új irányítás viszonyaiban bizonnyal más üzemeknek is hasznára válik. Hogyan csinálják? TIBOR BALÁŽ elvtárs, a zománcgyár igazgatója csak ez év januárjától áll az üzem élén. Megpróbálta közelebbről ís megismerni a gyár egyes részlegeinek problémáit, s erre a termelési értekezleteket igyekezett felhasználni. A zománcozó rész-_ legen rendezett értekezlet volt. az első Ilyen próbálkozása. Ez azonban amolyan hivatalos lég; ''őrben zajlott le. A résztvevők 19SB. XI!. 13. írásban, szóban sokat vitáznak a fiatalokról, s elég gyakran elverik rajtuk a port. Én az öregebbeket porolgatom kicsit ebben a két rövid írásban. j/ét asszony, inkább túl, mint innen a hatvanon gesztenyepürét kanalazgat a cukrászdában, s beszélget. A társalgás lassan, kicsit unottan folyik. Akkor berobban két fiatal lány inkább innen, mint túl a húszon, és asztalukhoz ül. A szőkének szemöldökig érő frufruja van, hosszú haja szeszélyesen csapódik a válla mögé vagy elé, aszerint, hogy merre fordul, a másiknak fejét mahagóni színűre festett nagy boglya ékesíti. Fekete tussal kirajzolt szemük csillog. Egy új filmről, meg egy cikkről vitatkoznak, nevetgélnek s rövid kortyokban isszák az angolpuncsot. Amióta leültek az asztalhoz, a két nénike elhallgatott, mintegy igézetben, még az Illemről is megfeledkezve jártatják szemüket a két lányon. Azok hamar végeznek az itallal, bólintanak feléjük és elmennek. A nénik még egy hosszú pillantást küldenek csizmás, alig-szoknyás alakjuk után, aztán összenéznek. Na, gondolom magamban, most majd megindul a szó, s lesz mit hallanom a mai fiafalokról, akiknek annyi van a rovásán. A két néni összenéz, aztán az egyik leheletnyit sóhajtva, rezignáltán csak eny nyit mond: na, ja . .. — Látod, ezeknek jói — így a másik. — Fiatalok, csinosak, élnek! — Jól teszik, ők tehetik ... Egy kicsit magukba merülnek, bizonyára a tűnő ifjúságra gondolva, én pediq kellemes meglepődéssel állapítom meg, hogy lám, semmi öregasszonyos irigység, kicsinyesség, megszólás. Akkor egy hatvanon talán valamivel, de nem sokkal innen levő ápolt hölgy áll meg az asztaluk előtt. — Szervusztok. — Szervusz Piriké — rebben fel álmodozásából a másik kettő. — Régen láttunk. Nem ülsz le kicsit? 3tava£g,atáó> — Köszönöm, sietek, csak egy pillanatra néztem be, hogy hátha itt találom Gizust. Szerettem volna megkérni valamire ... Búcsút intett, elment. A két néni tekintetével végigkísérte a távozót, aztán az egyik megszólalt: — Na, mit szólsz? Ez csak nem akar megöregedni! Hogy meri ezeket a világos színeket hordani? — Gyászt is csak félévig viselt az ura után. — És láttad, mennyi haja van még? — Ha tudni akarod, méq a saját fogai is megvannak! — A lányom említette, hogy múltkor a moziban előtte ült Piri. Nem egyedül. A Gé zával .. — En Is láttam már őket együtt az ut cán ... LJomlokukra kiültek a rosszallás redői, ' ' de nem akarták szapulni barátnőjüket. Megbotránkozásukat magukba fojtva, fenékig kikanalazták a gesztenyepürét. Dobi bácsi áldott jó lélek, már a hetvenediket tapossa, és gyengéden gondoskodik kilencvenéves édesanyjáról, meg hasonló korú néniéről. Csak akkor elviselhetetlen, ha arról kezd beszélni, hogy bezzeq azelőtt mennyivel más, mennyivel lobb volt minden, még az ő fiatalabb éveiben. Eleinte érvekkel hozakodtam elő, hogy bizonyítsam, mennyire nincs igaza, de érveléssel próbálkozni nála annyi, mint a falra borsót hányni. Így hát egy idő óta megadtam magam sorsomnak, és szó nélkül hallgatom végig, vigyázva, hogy fogcsikorqatásom ne nagyon zavarja meg fejtegetéseiben. Legfeljebb magamban illetem néhány illetlen jelzővel, mint: Robi bácsi, te megcsontosodott vén kecske, múlt századból itt felejtett múmia, hogy már abba... Talán titkos fohászomnak eredményeképpen néha aztán csakugyan abbahagyja a minden maira vonatkozó ócsárlást és másról kezd beszélni. Legutóbb például ezt mondta: — Fiacskám, majdnem elfelejtettem, kölcsönözz néhány könyvet édesanyáméknnk. De valami régi dolgot, olyan nekik valót, hiszen tudod, milyen öregecskék ... H irha, őket már nem lehet átnevelnt. Csak az 0 régi világukban élnek, elmaradva a miitől. Szegénykék, már kicsit szen ... hiába, no, ez már a kor. Meg kell érteni, nem kívánhatom, hogy olyan modernül gondolkozzanak, mint mondtuk én. Ugye keresel fiacskám valamit? — Ho... hogyne, Robi bácsi — nyögtem ki tőlem telhetőleg készségesen, legyőzve őszinte elképedésemet, de beletelt talán egy perc is, mire mozdulni tudtam, hogy körülnézzek a könyvek között. ORD0DI KATALIN a felvetett kérdésekhez ho:za>. szóltak ugyan, de csupán a hivatalos nézetek" keretei között — ahogy az már lenni szokott. Az igazgató alig lett valamivel okosabb, mint a jelentések tanulmányozása után. Érezte, hogy ez nein az igazi. Nem foghatta rá senki, hogy „nem jár le", őt azonban az érdekelte, hogyan férkőzhetne közelebb azokhoz a problémákhoz, amelyek, érzése szerint, a felszín alatt maradtak. Az igazgató a pártmunka gyakorlatából ismerte az aktívák módszerét. Valamiféle nyilvános pártgyűlés gondolata is felmerült benne. De ennek kizárólag politikai jelentőséget tulajdonított, s ő gyakorlati kérdéseket akart megoldani. Valamilyen arany középutat keresett. Végill úgy döntött, hogy találkozót x kezdeményez egy további részleg, az öntöde vezetőivel, mestereivel, gazdasági felelőseivel, technikusaival — tehát a részleg aktívájával. Szolgálati síkon hívta össze az értekezletet, ám úgy vélte, a találkozó jellege legyen inkább közvetlen, nemhivatalos. A találkozót, vagy ahogy a Kovosmaltban mondják, az aktívát, munkaidő ntSn rendezték meg. AZ AKTÍVÁN a közvetlen termelési kérdésekről beszéltek, de felmerültek panaszok is, rég húzódó megoldatlan problémák kerültek szóba. A részlegen megértették, mit akar az igazgató, s úgy tájékoztatták, ahogy azt eddig semmiféle jelentésben nem olvashatta. A helyszínen győződhetett meg például, mit Is jelent a mester tekintélye s mit kellene tennie neki, az igazgatónak e tekintély növelése érdekében. A munkaszervezés, a minőség, a géprsítés, a munkabiztonság kérdésében ls sok javaslat, hozzászólás hangzott el. S ami a legfontosabb: az emberek nem a hivatalos álláspontot igyekeztek ismételni, hanem saját véleményüket juttatták kifejezésre, ami éppen az összejövetel jól megválasztott br>m»n<>'»'

;-">k köszönhető. Mi az igazgató véleménye a találkozó eredményéről? — Számomra igen nagy jelentőségű volt ez az aktíva. El is határoztam, hogy havonta legalább egyszer rendezünk ilyen összejövetelt, persze, mindig más-más részlegben. Negyedévenként visszatérünk egyegy részleg problémáihoz. A legjobb az volt, hogy a tanácskozás hangneme közvetlen volt... Hogy őszinte legyek, sok munkát szereztem magamnak. Megengedhetetlen lenne ugyanis, ha a felvetett problémák megoldásában nem történne a közeljövőben valami. Hiszen akkor jogosan felháborodnának az elvtársak, hogy „megint csak a szót szaporítottuk — fölöslegesen". A legkomolyabb kérdéseket azonnal meg kell oldanom. Évek óta megoldatlan például az öntöde fűtése. Az eddigi nyílt tűzhelyeket — amolyan az építkezésekről Ismert vaskos.irakat — végre fűtőtestekkel cseréljük fel. A szociális berendezéseket is rendbe hozzuk, legkésőbb az év végéig. A tudat, hogy az emberek szemembe mondták igazán égető problémáikat, s nekem szemtől szembe választ kell adnom minderre, kényszerít és ösztönöz. De már maga a közvetlen kapcsolat ls nagyszerű eredményeket hoz. Azonnal az aktíva után szemmel látható javulást tapasztaltunk az öntödében mind a rnunkaerkölcsben. mind a közhangulatban — s az eredményekben is. AZ ÚJ IRÁNYÍTÁS nemcsak jutalmazási, gazdasági, szervezési rendszer, hanem erős nyomás is a vezetőkre, hogy irányító munkájukat közvetlenebbé, rugalmasabbá tegyék, s módot keressenek — saját érdekükben, még ha az több munkát is jelent számukra — a kapcsolat megteremtésére a munkahelyekkel, a dolgozókkal. Hogy erre nem kell kioktatni, rávezetni az igazgatókat, hanem maguk kényszerülnek rá, maguk Ismer'k fel ennek a közvetlen kapcsolatnak a szükségességét — ez talán az új irányítás egyik legszebb eredménye. VILCSEK GÉZA