Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-11 / 311. szám, péntek

ÚJ FILMEK AZ EMBER NEM MADÁR Dusán Makavejeu Jugoszláv rendező a dokumentumfilm módszereihez hasonló művészi eszközökkel él, amikor Az ember nem madár clmü filmjét apró mozaikokból vágja össze. Igen figyelemreméltó munkával Járult hozzá ehhez Alekszander Petkovtcs az operatőr. Különösen a rejtett kamerával készült felvételek érdekesek, márpedig a gyárban, Illetve a faluban felvett jeleneteket mind Így lestek el. Az ember nem madár című film egy ipari kombinát vidékét és az ott élő embereket mutatja be, néhol talán nyers őszinteséggel, a lehető legnagyobb hitelességre törekedve. Mivel az embereket, a jellemeket és sorsokat mozaikokban, részletekben, itt-ott csupán utalásokban ábrázolja, a mű, mint egész, első látásra egyesekre zavaros, nehezen érthető benyomást tehet. Pedig Dusán Makavejev rendezési stílusában a világfilmgyártás legújabb irányzatainak hatása is fellelhető. Szimbolikus képei fokozzák a tartalmi sűrftettséget, nem magára az egyszerű cselekményre vonatkoztatva, hanem az érzések, helyzetek, kapcsolatok és rákapcsolások szimbolikájának bonyolultságára értve. Tulajdonképpen nem egy történetről van itt szó, hanem sok valós és hatásos, sokatmondó történetről, bár a középpontban Jan Rudinszkinek, az élemedett korú szerelőnek és a hamvasan fiatal, egy cseppet sem állhatatos Rajkának szerelme és csalódása áll. LESZÁLLÁS KÖDBEN A katonai pilóták hivatásának izgalmas szépségéről, veszélyességéről készített filmet Nyikolja Litusz és Leonyid Rtzin, a kijevi Dovzsenko-stúdióban. A négy epizódban különböző típusú repülőtisztek irányítják a reflektor fényét. Zsorka Protaszenko — az első epizód hőse — egy összeütközés után meg akarja menteni lökhajtásos gépét, de próbálkozása nem sikerül, s ő életével fizet. A katasztrófa felkavarja a kedélyeket mind a pilóták, mind az örök aggodalomban élő feleségek körében. De az élet megy tovább, e hivatásban, e környezetben a félelemnek nincs helye. A második történetben Nyikolaj, a jóképű pilótahadnagy a szép tanítónő elutasítása kapcsán ébred rá, hogy eddig túl felelőtlenül és könnyedén vette a szerelmi sikereket, amelyek a pilótatiszti egyenruha segítségével könynyen elérhetők voltak. Nem így Ljoska, aki iskolás kora óta Leszját szereti és feleségül akarja venni, de félti őt a pilótafeleségek izgalomban őrlődő sorsától. Vívódásainak Leszja érkezése vet véget. Andrej története azt ábrázolja, hogy a jó pilóta is követhet el hibát, ha üldözi a balszerencse. Sikertelensége már-már arra készteti, hogy feladja hivatását, de végül mégis leküzdi a ránehezedő nyomasztó érzést, és az egész ezred szemeláttára és ürömére, hibátlanul végrehajtja megbízatását. A film elsősorban a sugárhajtású repülőgépekről és a repülésről készült felvételekkel ragadja meg a nézőt, mert ezek izgalmasak, míg a film többi részében bizonyos nehézkesség és a művészi kifejező eszközök egysíkúsága érezhető. FÉNY A REDŐNY MÖGÖTT Izgalmas kémtörténet feldolgozására vállalkozott Nádasy László, és meg kell állapítanunk, hogy sikerrel. Vitathatatlan érdeme van ebben Hildebrand István sokat tudó kamerájának. A Fény a redőny mögött jó szórakozást nyújt a kémtörténetek kedvelőinek. Nádasy egyszerű eszközökkel feszültséget, légkört tud teremteni, ügyesen keresztezi a komoly politikai-társadalmi mondanivalót a játékossággal, úgy, hogy egyre sistergőbb az izgalom hőfoka. A színészek megválogatása és teljesítménye a film előnyei közé tartozik. A szereplők közül kiemeljük Pécsi Ildikó, Nagy Attila, Latinovits Zoltán, Várkonyi Zoltán, Szakáts Miklós és Bessenyei Ferenc nevét S. K. A BÁNK BÁN KÖLTŐJE 175 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÖZSEF M

A CSILLAGKÉNT RAGYOG, életében azonban alig nyert elismerést. Nem tartozott Irodalmi csoportokhoz, nem állt kapcsolatban kora nagyjaival. Külön úton: a színpad útján fejlődött. Előbb díszletes, majd fordító és színész. Vágya, szerelme, a színpad és Déryné. A kor legnagyobb művésznője iránt érzett lobogó szerelme azonban viszonzatlan maradt. A német társulatoknak alárendelt magyar színpadtól sem kapta meg azt, amit várt. Csalódott, élete gyötrődés, útkeresés. Tehetségét nem ismerték fel, sőt félreismerték, mert megelőzte korát. Mondanivalójának időszerűségét az irodalom nevesei is csak halála után tudatosították. Kecskeméten született 1791ben. jogi tanulmányait Pesten végezte, a színházért azonban erről is lemondott. Irodalmi ténykedését színművek fordításával és lovagregények dramatizálásával kezdte. Fiatalon, 22—23 éves korában írja első önálló történelmi tárgyú drámáit /Zslzska, Jeruzsálem pusztulása!. Műveiben a forradalom gondolatával foglalkozik, figyelme a történelmi-társadalmi küzdelmek ábrázolására Irányul. Ezek az írásai azonban éppúgy, mint a későbbiek, még nem is sejtetik a Bánk bán szerzőjének kirobbanó tehetségét. Azt mégis erőteljesen jelzik, hogy Katona József a történelmi színezet mögött kora társadalmának fájó kérdéseire céloz, a közvélemény hangját igyekszik kifejezni. Szándéka legjobban főművében, a magyar irodalom legkiválóbb tragédiájában, a Bánk bán ban sikerült. Az öt felvonásos mű cselekménye 11. Endre király korában játszódik. A konfliktusokat, a feszült, kirobbanni kész helyzeteket, az örök emberi mondanivalót azonban Katona József kora zsarnokgyűlöletéből, a jobbágyság nyomorából, a legidőszerűbb nemzeti kérdésekből merítette. A darabban a királyné és Bánk konfliktusa így válik a zsarnok és az egész nemzet, a kizsákmányolók és a kizsákmányoltak ellentétévé. A jobbágyság nyomorára emlékeztető Tiborc alakjának a megformálása is; amellett, hogy újat jelentett, egyben forradalmi tett is volt: előbb az Irodalomban, a jobbágyság kizsákmányolását és kiszolgáltatottságát senki se leplezte le olyan őszintén és megrendítő erővel, mint ő. Érdemes megemlíteni, hogy a magyar irodalom gyöngyszeme 1815-ben íródott az Erdélyi Múzeum című folyóirat által kiírt pályázatra. A mondanivaló, a forma, a cselekmény és a jellemábrázolás tekintetében egyaránt újszerű darabot azonban, amely ellentétben állt a kor ízlésével, az irodalom akkori elveivel és gyakorlatával, a bíráló bizottság említésre sem méltatta. A mű a cenzúra fontoskodása miatt könyvalakban is csak 1820-ban jelenhetett meg. Színpadon először 1833ban — három évre Katona József halála után — Kassán mutatták be. A kassai bemutató indította el a Bánk bán diadalútját. A halhatatlan darabot 1839-ben már a pesti Nemzeti Színház is műsorra tűzte. Az életében méltatlanul mellőzött Katona József fájdalmának adott kifejezést a „Mi az oka, hogy Magyarországban a fátékszíňl költőmesterség lábra nem tud kapni?" című írásában. Az okot az állandó színház hiányában, a színész bizonytalan helyzetében, a közönség igénytelenségében látta. Szavai ma is tanulságosak: „ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyörészése, élelemről gondoskodik — és elhallgat". Előfordul, hogy egyesek még ma Is Katona Józsefnek a Bánk bán-ban megnyilvánult hatalmas alkotóképességét ugyanúgy Shakespeare-na k tulajdonítják, mint ahogy Madách nagy művét, Az ember tragédiáját Goethe Faustjából származtatják. Helytelen és igazságtalan állítások ezek. Az egyik is, a másik is sajátos művész, a Bánk bán és Az ember tragédiája önálló alkotás. A

BANK BÁN méltóan a legnagyobb magyar tragédia, Katona Józsefben pedig méltán tiszteljük a magyar irodalom egyik legnagyobb drámaíróját. BALÁZS BÉLA ÍRÚ A POKOL TORNÁCÁN FJODOR MIHAJLOVICS DOSZTOJEVSZKIJ, 1821. XI. 11.-1881. II. 9. OROSZORSZÁG BETEG LELKIISMERETÉNEK nevezte öt Makszim Gorkij találóan, mert F. M. Dosztojevszkij élete és műve elejétől kezdve mindvégig ha teli ellentmondásokkal is, korának vádoló hangja volt, s benne a cári Oroszország megalázottainak és samyargatottjainak milliói sírtak fel, átkozódtak. Lelki szeizmográfja a nagy embertelenségek korának legkisebb szenvedésére is reagált, mégpedig egy olyan ember érzékenységével, aki mindazt, amit kimondott, át is élte. Dosztojevszkijnek valóban nem kellett az emberi lélekben megbúvó démonait hosszas mefigyelések útján tanulmányoznia. Minden emberi és démoni benne rejtőzött, benne és legközelebbi rokonaiban. Apja, a moszkvai szegények kórházának orvosa idegbeteg, túlzottan érzéki és kegyetlen ember volt, akit állati módon megkínzott jobbágyai végül is agyonvertek, megfélemlített anyja a Bibliában keresett menedéket, jómaga pedig súlyos epilepsziás és bibliarajongása mellett szenvedélyes hazárdjátékos. Nyekraszov pétervári almanachjában jelenik meg első regénye, a Szegény emberek. Belinszkij elragadtatva szól a műről és írójáról, tanácsaival igyekszik segíteni további írói pályáján, életútján Dosztojevszkijt, aki szavait ugyan udvariasan meghallgatta, de aztán elindult a maga útján, homlokegyenest ellenkező irányban. Ekkor azonban még legközelebbi barátai sem tudják, hogy Dosztojevszkij az elejétől fogva meggyőződéses idealista és a misztikum felé hajló bigottul vallásos ember ... S nem is tudhatták, hiszen az utópisztikus szocializmus tanai, amelyek akkortájt az orosz ifjúság körében divatosak voltak, átmenetileg Dosztojevszkijre is hatottak. Tagja Petrasevszkij forradalmi társaságának, s jóllehet igen passzív résztvevője a titkos találkozásoknak, 1849 telén a cári ohranka társaival együtt őt is a Péter-Pál erőd kazamatáiba zárja és ezzel elkezdődik F. M. Dosztojevszkij leszállása a poklok tornácára! A hadbíróság néhány úgynevezett összeesküvőtársával együtt halálra ítéli. Az elítélteket 1849. XII. 22-én kihurcolják a Szemjanov téri vesztőhelyre, szemüket bekötik, kámzsába bújtatják, kardot törnek a fejük felett, és a kivégző osztag már sortűzre készül, amikor megérkezik a cár „kegyelme". Négy esztendőt tölt Szibériában az omszki fegyházban, s további hat évet mint közlegény, hajd altiszt Szemipalatyinszkban. A fegyház kegyetlensége, a szenvedés ós gyűlölet légköre testileg és lelkileg megtörik az írót. Dosztojevszkij, ez az erőszakkal megszelídített ember szakít múltjával, nem létező bűnét is bevallja: „Bűnös voltain, jogos és igazságos volt az ítélet. Az uralkodó jóságos és irgalmas..." És dicsérő verseket ír a cárra. Ezernyolcszázhatvanhatban a Bűn és bűnhődés című, legjobb és legrealisztikusabb regényében, minden igazságkeresése ellenére egyre jobban jelentkeznek a már régebben is felbukkanó visszahúzó „dosztojevszkijizmusnak" nevezett gondolatok. Rogyion Romanovics Raszkolnyikov történetét, melyet Thomas Mann a világirodalom első és legnagyobb pszichológiai regényének nevezett, Dosztojevszkij a forradalmi erőszak elvetésének hirdetésére használja fel és itt hirdeti meg első ízben teljes nyíltsággal, hogy „minden rosszat csak szeretettel lehet megszüntetni..." A „Félkegyelniűben" már az ateizmust, a szocializmust egy kalap alá helyezi a nihilizmussal és a národnyiki terrorral, a „Megmételyezettekben" (Démonok) pedig, még tovább megy, Ebben, a saját bevallása szerint is leggyöngébb művében, szélhámosoknak, kalandoroknak, felelőtlen felforgatóknak bélyegzi a népek szabadságáért küzdő forradalmárokat és teljes nyíltsággal a cárizmus, a földbirtokosok, az egyház és a tábornoki kar mellé áll, hogy következő regényében a „Kamasz" című művében nagy tudása mellett ismét igazságszeretét csillogtassa. Utolsó és egyben legterjedelmesebb, bár befejezetlen művében, a „Karamazov testvérekben" Dosztojevszkij egy család széthullásán keresztül a feudális Oroszország agóniáját mutatja be. És érdekes módon éppen ebben a regényében győzedelmeskedik két ízben is újra Dosztojevszkij mély, harcos humanizmusa. F. M. DOSZTOJEVSZKIJ ÍRÁSAI a humanizmus és a realista törekvések mellett sok helytelen nézetet is tartalmaznak. Lenin, Gorkij és Lunacsarszkij mégis zseniális írónak tartották, akinek életműve egykorú társadalmának hű tükre. BARSI IMRE Az alkotás az élet sója JAN MUKAŔOVSKÝ AKADÉMIKUS 75 ÉVES rága egyik villanegyedében, Bubenečen lakik. A vadszőlő megsárgult levelei helyenként süppedő szőnyeget képeznek a kertben. Indái még görcsösen kapaszkodnak a ház vakolatába. Jóleső, megnyugtató, mindennapi látványa ez annak, aki az ablakpárkányra támaszkodva „hallgatja" a csendet, „érti" a természet nyelvét, s örömét leli az évszakok játékos váltakozásában. Igen, szeretnünk kell teljes szívünkből az embereket, környezetünket, mindazt, ami az életet jelenti ... Ez a hitvallása Jan Mukafovskýnak, a villa ősz hajú, de még mindig ifjú lelkű gazdájának. Születésének 75. évfordulója méltó alkalom arra, hogy ha néhány percre is, megzavarjuk munkájában és visszapillantásra késztessük az irodalomban, a művészetben negyven éven át kifejtett értékes tevékenységére, hogy elbeszélgessünk vele közéleti szerepléséről és a békeharccal kapcsolatos tapasztalatairól. — Kár, hogy nem vagyok húszéves, oly sok még a tennivalóm ... — mondja, s az íróasztalon, a karosszékekben, sőt a szőnyegen is mindenütt egymás hegyén-hátán festői rendetlenségben tornyosuló vaskos kötetekre mutat. A mennyezetig érő, roskadásig megrakott könyvespolcokat bearanyozza a szobába kíváncsian bekandikáló napsugár. — Legfőbb ideje, hogy rendet teremtsek a könyveim között, hiszen el sem férnek már. No meg az áttekintést is elvesztettem felettük... Ehhez, a nagy hozzáértést c és kitartást igénylő, fárasztó munkához még tavasszal fogott hozzá az akadémikus, amikor a felesége betegeskedni kezdett. Bevitték a kórházba, és a lakás egyszeriben üres lett. A magányos napokat és az estéket jól esett „agyonütni" hasznos munkával, elterelni a gondolatait arról, amitől már régen tartott, és ami, sajnos, rövidesen be ls következett: örökre elhagyta az, akivel hoszszú évek során át megosztotta minden örömét, bánatát... Mit tehetett egyebet, még hevesebben belevetette magát a munkába. A mintegy hét—nyolcezer kötetre rúgó könyvtár átrendezésében azóta szakember van segítségére, mert — mint mondja — egymaga talán sohasem készülne el vele. Azután meg más teendői is vannak. Hiszen az alkotómunkától annak, aki megszerette és még bírja az iramot, nem könnyű elszakadni. — Ez az élet sója — véli, — mert ha egyszer meg is kell halnom, a fő, hogy amíg élek, alkothassak, és ne legyek senkinek a terhére ... Ilyen nemes gondolkodású, fáradhatatlan ember ő. Magas kora ellenére sem képes megválni diákjaitól. Minden vágya, hogy a főiskolán saját elméletei alapján hallgatóival is megszerettesse az irodalomtudományt, a költészetet, az esztétikát. A rendszeres előadások azonban korántsem elégítik ki. Azt akarja, hogy gazdag ismerettárából az utókor is merítsen. A három kötetben összegyűjtött „Fejezetek a cseh poétikáról" című tudományos fejtegetéseit rövidesen további ötszáz oldalas, nagy horderejű alkotás követi, mely „Esztétikai tanulmányok" címen lát napvilágot. Ezt a tanulmányát ls csakúgy mint Idehaza, külföldön Is türelmetlenül várják. Német és szerb fordításáról már gondoskodtak. Legközelebbi munkám? Nem, erről még korai volna szólnom — hárítja el mosolyogva a kérdést. — Beszéljünk inkább másról. Például az unokámról! — csillan fel a szeme. — Mert nem vagyok ám teljesen magamra hagyva. Munkatársaimon és barátaimon kívül, akikkel többnyire Dobríšon találkozom, leghűségesebb kísérőm és társam a nyolcéves Jenda, a lányom kisfia. A közelben laknak, és ha csak tehetem, magammal viszem útjaimra. Miközben a gépkocsit vezetem, a gyerek állandóan kérdéseivel ostromol. Igyekszem is tőlem telhetőleg válaszolni neki, bár sokszor minden tudásom sem elegendő ahhoz, hogy kielégítsem érdeklődését . .. Czek a közös utazások ^ azonban csak akkor lehetségesek, ha kötelességei nem szólítják külföldre. Legutóbb például Franciaországban járt békeharcosi minőségben, azelőtt Novoszibirszkben töltött néhány napot. Megismerkedett az erdők között épült gyönyörű egyetemi várossal, festői környékével és dolgos népével. Rajongással mesél feledhetetlen élményeiről. — Prózai dolog az evés, de ha már itt tartunk, nem hallgatom el, hogy szeretem a gyomromat. Talán azért is, mert állandó epebántalmaim miatt, sajnos, vigyáznom kell magamra. Szerencsém, hogy kedvenc ételemről, a pisztrángról nem kell lemondanom ..» J

an Mukaŕovský akadémikus, a rendíthetetlen békeharcos kimagasló tevékenységéért számos állami kitüntetésben részesült. A többi között a Köztársasági Érdemrend kétszeres viselője és néhány nap óta a Béke-világtanács aranyérmének a tulajdonosa. KARDOS MARTA 1966. XI. 11.