Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-11 / 311. szám, péntek

* Időszerű közgazdasági kérdések PARTKONGRESSZUS ELŐTT Történelmi vá lto zasok a bolgár nép életében Az Oj Szó számára írta: VARBAN DRAGANOV Bulgária óriás hegyei hatal­mas sasfészekként hatnak. Tör­ténelmi valóság, hogy a bolgár hegycsúcsoknak fontos szerep Jutott a történelemben. 1876-ban a Sztara Planina Buzludzsa csúcsán találkoztak a felkelő bolgár hazafiak és vezetőik a török uralom elleni áprilisi fel­kelés legendás vezérével. A Voía-hegyen dobbant utolsót a golyótól talált Hriszto Botev, a nagy költő és forradalmár szi­ve is. Buzludzsa 1891. Július 20-án újabb sorsdöntő történel­mi esemény színhelye volt: Di­mitar Blagoevnek, Marx és En­gels legjobb balkáni tanítványá­nak vezetésével itt alakult meg a bolgár proletárok pártja. A párt erősödött, izmosodott, Szava mindenüvé eljutott, zász­Az új ötéves tervet a negye­dik ötéves terv teljesítése tette lehetővé. Nőttek a termelőerők, tökéletesedtek a termelési vi­szonyok, progresszíven átalakult a népgazdaság szerkezete, emelkedett a nép életszínvona­la, s jobban bekapcsolódott az ország a nemzetközi munka­megosztásba. A negyedik ötéves terv aktív mérleggel zárult: a nemzeti jövedelem 41,5, az ál­lóalapok 80, az ipari teljes ter­melés 73 százalékkal növeke­dett, a munkatermelékenység pedig 40,3 százalékkal emelke­dett. A villamosenergia-fejlesz­tés és a vegyipari termelés megkétszereződött, a kohóipar! termelés pedig megháromszoro­zódott. Bulgária eddig négy ötéves A szovjet kőolajat dolgozza fel a Burgaszban épült hatalmas olaj­finomító. (A szerző felvétele) Iaja a dolgozók reménységét jelképezte. 1923 szeptemberében Bulgáriában tört ki világméret­ben az első antifasiszta jelke­lés. Élő hagyományok Minden népnek vannak törté­nelmi hagyományai, ereklyéi. A bolgár nép nemzeti ereklyéi és hagyományai elválaszthatat­lanok a szabadság forradalmi útjától. A török uralom elleni áprilisi felkelés idején egy bol­gár hazafi primitív, házi készí­tésű „ágyút" eszkábált össze, egy másik meg a vállán vitte fel a hegyekbe, és onnan lőt­ték a törököket. A szeptemberi antifasiszta fel­kelés harcaiban más ágyú dör­gött: Andrej, a legendás vörös pópa ágyúja. A bolgár nép min­den időben minden fegyvert megragadott elnyomói és ki­zsákmányoló! ellen. A fasiszták várnai börtönében felakasztott fordan Ljutibrodszki mondása: „Jobb, ha valaki meghal a párt számára, mintha bűzlő politikát hullaként életben marad". A bolgár nép legerősebb fegy­vere mindenkor a kommunista eszme volt, amelynek diada­láért harcban és építőmunkában egyaránt a Bolgár Kommunista Párt vezette és vezeti a bolgár népet. Lelkesítő távlatok A párt és a nép szövetsége különösen domborodott ki a IX. pártkongresszus téziseinek vi­tájában. Mindenki hozzászólt. A munkás, a mérnök, a tanító, a tudós, az író, a háztartásbeli, a szövetkezeti paraszt, férfiak és nők, öregek és fiatalok ja­vaslatokat tettek és beszámol­tak tapasztalataikról. Az új bolgár ötéves terv a gazdasági felvirágzás és a tár­sadalmi haladás nagyszabású programja. A bőség és az em­beri boldogság forrásait tárja fel. terv alkotófeladatait valósította meg. A nép és a párt kiállta a próbát, a dolgozók bebizonyítot­ták a szocializmus és a párt eszméi iránti hűségüket. A nép az ötéves terveket mindinkább a maga legsajátabb programjá­nak tekinti. Így az ötödik öt­éves terv is az ország felvirá­goztatásának nemzeti program­ja. Oj távlatok nyílnak. A gép gyártás 70 százalékkal emelke­dik. A bolgár népgazdaságnak több acélja, vasa, hengereltáru­ja lesz. A gép-, kohó- és vegy Ipar kétszeres villamosenergia­ellátottsággal fog termelni, s így alapokat teremt a komplex gépesítés és az automatizálás megvalósítására. A beruházások elérik a 11 milliárd 800 millió levát. Minden ötéves terv, így az ötödik is változtat az ország arculatán. A Doszpat—Vecsa és a Szesztrimo vízi lépcsőkön, Várna közelében, új erőműveket helyeznek üzembe, új üzemrész­legekkel bővül a kremikovci fémkohászati kombinát, több ve­gyimű létesül Pleven közelé­ben. Az új ötéves tervben 30 százalékkal kell növekednie a mezőgazdasági termelésnek. S mivel a szocialista termelés leg­főbb célja az ember szolgálata, jobb életének megteremtése, a munkások, az alkalmazottak és a szövetkezeti dolgozók reálbé­re átlag 30 százalékkal emel­kedik. Fokozatosan bevezetjük az ötnapos munkahetet. Az ötödik bolgár ötéves ter­vet egyelőre előzetes számitá­sok, gazdasági távlatok alkot­ják, de megvalósításuk az idei népgazdasági tervvel már meg­kezdődött. Bulgária ötödik öt­éves terve világosan bizonyíta­ni fogja az ország szocialista építését, a nép feltétlen ragasz­kodását pártjához, szemlélte­tően Igazolni fogja a népnek a történelmi távlatokat beragyo­gó kommunista eszmékbe vetett rendületlen hitét. 1966. XI. 11. Cikkünk szerzője, VARBAN DRAGANOV elvtárs, a Szófiában megjelenő YEN1 ISIK török nyel­vű lap szerke^z'őséqi titkára. A lapot a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága idja kl. Draganov elvtárs jelen­leg, mint szerkesztőségünk ven­iége hazánkban tartózkodik, ta- „ oasztalatokat, élményanyagot gyűjt, hogy olvasói körében és 'lőadássorazatban népszerűsíthes­se politikai, gazdasági és kultu­rális eredményeinkei. Munkabér és társadalmi fogyasztás A fogyasztási javak elosztása a munkabér és a társadalmi juttatások (az ún. társadalmi fogyasztás) útján történik. A munkabér és társadalmi fogyasztás problémája ma, amikor a gazdaság áttér az extenzív fejlődésről az intenzív fejlődésre, az adminisztratív irányításról a közgazdasági eszközökkel tör­ténő irányításra, nagyon időszerű. Az anyagi érdekeltség foko­zásának szükségességéből ered a kérdés: milyen formában és ütemben fejleszteni tovább a társadalmi fogyasztást? A társadalmi fogyasztás szerepe, hogy bizonyos életszínvonalat biztosítsunk a nyugdíjasoknak, a betegeknek s általában a munkaképteleneknek, a gyerme­keknek stb. Fontos szerepe még, hogy csökkenti a különb­ségeket az egy főre jutó jöve­delemben a kevés- és többgyer­mekes családok között. A társadalmi fogyasztás azon­ban nagyon szorosan összefügg a termeléssel. Ugyanis bizonyos szükségletek kielégítését bizto­sítják, amelyekhez a társada­lomnak rendkívül nagy érdeke fűződik az újratermelési folya­mat biztosítása szempontjából, és amelyek kielégítési fokát nem hagyhatja az egyén anya­gi lehetőségeire és akaratára. Ide tartoznak különösen azok a szükségletek, amelyek biztosítá­sa a munkaerő újratermelésé­nek elválaszthatatlan részel, vagyis az oktatás, művelődés, a szakképzettség növelése, egész­ségügyi gondoskodás, a női fog­lalkoztatottság előfeltételei stb. Ezenkívül a szociális jövedel­mek is (például a betegségi já­rulék) túlnyomóan (bár nem közvetlenül) a munka szerinti elosztáshoz, azaz az anyagi ér­dekeltséghez fűződnek. Nem le­het tehát a társadalmi fogyasz­tást csak szociálpolitikai terü­letnek tekinteni, és ebből a szempontból értékelni eddigi és jövő alakulását. A társadalmi fogyasztás ala­kulásának problematikájában előtérben áll a forma kérdése. A naturális formának a jelentő­sége elsősorban abban van, hogy bizonyos szükségletek ki­elégítését lényegileg nem lehet a szocializmusban másként biz­tosítani, mint éppen naturális formában (egészségügyi gon­doskodás, Iskolai oktatás, gyer­mekgondozás stb.). A társadal­mi fogyasztás pénzformája ez­zel ellentétben nem meghatáro­zott szükségletet elégít ki, ha­nem a lakosság bizonyos cso­portjai legkülönbözőbb szükség­leteinek kielégítését teszi lehe­tővé A társadalmi fogyasztás ha­zánkban jelentős szerepet ját­szik az elosztásban. A lakosság teljes jövedelmének 30 százalé­kát teszi ki. A társadalmi jut­tatásoknak több mint a felét a lakosság naturális formában kapja. Az alkalmazottak család­jában a társadalmi juttatások összetétele a következő: családi pótlék 14,1 százalék, betegségi táppénz 10,8 százalék, nyugdíj 12,5 százalék, iskola és kultú­ra 22,7 százalék, egészségügyi gondoskodás 12,5 százalék, en­gedmények a személyi közleke­désből 13,2 százalék, egyéb 14,2 százalék. Hazánk a szociális biztosítást illetően a legfejlettebb orszá­gok közé tartozik. Csupán az anyasági segély és a családi pótlék nem kedvező számunkra, ha a fejlett országokat nézzük. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a társadalmi fogyasztás alakulása problémamentes. A társadalmi fogyasztás és a nemzeti jövedelem A társadalmi fogyasztás egyik jellemző vonása, hogy növeke­dett a pénzbeli juttatások ará­nya. Ezért a szolgáltató intéz­ményeket elégtelenül dotálták, mégpedig azokat is, amelyek szorosan összefüggnek a terme­lés fejlesztésével. Ez az arány­talanság különösen a női fog­lalkoztatottság növekedése és az iskola előtti, meg iskolán kívüli intézmények befogadóké­pessége közötti aránytalanság­ban nyilvánult meg. Például 1955—1961 között a gyermek­otthonokban a férőhelyek szá­mának a növekedése a 20—34 éves nők foglalkoztatottsága növekedésének az egy harma­dát sem fedezte. Megmutatko­zott továbbá csaknem vala­mennyi, a lakosság munkán kí­vüli idejének felhasználásával kapcsolatos szolgáltatás vi­szonylagos lemaradásában és a főiskolai oktatás lebecsülésé­ben a gazdasági fejlődés szem­pontjából. A hatvanas évek elején a gazdaság fejlődésének lelassulá­sával és stagnálásával szükség­szerűen megnőtt az aránytalan­ság a nemzeti jövedelem és a társadalmi fogyasztás alakulása között. A társadalmi fogyasztás a nemzeti jövedelem stagnálá­sa idején is változatlanul emel­kedett. Ennek eredménye, hogy a reáljövedelem is gyorsabban emelkedett, mint a nemzeti jö­vedelem. A reáljövedelem 1960 —1963 között 675 koronával növekedett; ebből a személyi fogyasztás 280 koronát, a fize tett szolgáltatások 61 koronát és az ingyenes szolgáltatások 334 koronát tettek ki. Ez az aránytalanság abból ered, hogy az egyszer törvényesített jutta­tások automatikusan emelked­nek, míg fedezetük (az egy fő­re jutó nemzeti jövedelem) kedvezőtlenül alakul. Szükséges, hogy a társadal­mi fogyasztás növekedését le­lassítsuk, bár a fő út kétségkí­vül a nemzeti jövedelem növe­lése. A társadalmi fogyasztás egyes válfajainak szükségessé­gét e két fő kritérium alapján kell megítôlni: a) hogyan járul, hatnak hozzá a gazdaság fej­lesztéséhez, b) a szociális szem­pontokat csak azokon a terüle­teken érvényesítsük, amelyeken létjogosultságukhoz nem fér kétség (tehát a munkaképtele­neknél). Az első esetben főleg az Iskolaügyről és az egészség­ügyről van szó. A másik krité­rium szerint meg kell szüntetni a szolgáltatások dotálását, ami fedezi a vállalatok önköltsége és a lakosságtól eredő bevétele közötti különbözetet. Főleg a közlekedésről, elsősorban is a vasúti közlekedésről van szó. Egyes szolgáltatásokban e téren már történt változás (például rendezték a mosás, a tisztítás stb. árát). A bérezésből kapcsoljuk ki a szociális szempontokat! Az új irányítási rendszer az anyagi érdekeltségre épül. A dolgozók anyagi érdekeltségét a termelés növelésében, a gyártmányok minőségében a munka szerinti díjazás biztosít­ja. A munka mennyisége és minősége szerinti elosztás a szocializmus gazdasági törvé­nye. Ezen az eddigi fejlődés so­rán csorba esett, mivel a fog­lalkoztatottság erősen szociális jelleget öltött. A dolgozók ke­resete jelentős részben attól függ, hogy a keresőnek van-9 gyermeke, s mennyi. Ez minde­nekelőtt a jelenlegi kereseti adórendszernek köszönhető, amely progresszivitásával tetőz­ve az engedményeken, illetve levonásokon keresztül nem en­gedi teljes mértékben érvényre juttatni a munka szerinti elosz­tás elvét, s így a dolgozók anyagi érdekeltségét sem. Megvan a mód arra, hogy másként segítsünk a többgyer­mekes családok anyagi helyze­tén. Mindenki előtt világos, hogy elsősorban a családi pót­lékkal. Ennek érdekében a kor­mányszervek javaslatot készíte­nek a kereseti adó- és családi pótlékrendszer olyan megvál­toztatására, amely a kevés- és többgyermekes családok egy főre jutó reáljövedelmében fennálló különbségeket nem a bérezésben fogja mérsékelni, hanem azon kívül. A társadalmi fogyasztás hat­hatós eszköz a szocialista állam kezében arra, hogy mérsékelje a családok, az országrészek la­kosságának életszínvonalában meglevő különbséget, melyet a kapitalizmus idején a gazdasá­gi fejlődés egyenlőtlensége okozott. De ma rendkívül fon­tos, hogy a lakosság életszín­vonalának alakulását elsősor­ban a munka szerinti elosztás, a bérek és fizetések, a reálbér határozza meg. ŠTEFAN HARNA mérnök A karácsonyi piac áruellátása Idén a karácsonyi ünnepekre a lakosság áruellátása teljesebb­nek Ígérkezik, mint tavaly. A hazai árucikkeken kívül külföld­ről behozott cikkek bővítik a választékot. ÉLELMISZEREK HŰS. 2000 tonnával, vagyis 6,4 százalékkal több hús kerül a piacra, mint tavaly. Csak friss húst adnak az üzletekbe, s en­nek 55—60 százaléka sertéshús lesz. Füstölt húsból 5,2 százalék­kal lesz több, mint tavaly. Az üzletek húsellátása olyan lesz, hogy az ünnepek előtt minden igényt kielégíthessenek. 55 ton­na magyar szalámit és 35 tonna csabai kolbászt hozunk be, ami azonban nem fedezi a keresle­tet. Baromfihúsból lesz elég. Az I. minőségű ponty átlagos sú­lya 1,40 kg lesz, a II. minőségű részaránya 10 százalékot tesz ki. TEJTERMÉKEK. A tej a múlt évinél 5,3 százalékkal, sajt 8,7 százalékkal, túró 15,7 százalék­kal, tejkonzerv 6,9 százalékkal, tejszín 38 százalékkal több lesz, mint tavaly, hogy fedezze a szükségletet. Tojásból is lesz elég, de friss tojásból nincs ki­látás a szükséglet kielégítésé­re. Vaj és étolaj is lesz elég. A termelés teljesíti a kereskede­lem megrendelését a karácsonyi cukorkákból és kollekciókból. ZÖLDSÉG, GYÜMÖLCS. Bur­gonyából a kereslet kielégíté­sére számíthatunk. Késői zöld­ség is lesz elég, s alma szintén. A narancsszüret Tunéziában, Spa­nyolországban és Törökország­ban októberben megkezdődött, Olaszországban, Marokkóban és Libanonban pedig csak novem­berben kezdődik, ezért a szál­lítmányok csak közvetlen a ka­rácsonyi ünnepek előtt érkeznek meg. Ekkor és az ünnepek alatt azonban lesz elég déligyümölcs. A karácsonyfa mennyiségét még mindig keret szabja meg. A kereskedelem megrendelésének egyelőre nem tettek eleget, ezért további erőfeszítéseket tesz az erdőgazdaságoknál. ITALOK. Borból és szeszes ita­lokból a szokásos fajtákat hoz­zák a karácsonyi piacra. Ismert borfajtákat hozunk be Magyar­országról, Bulgáriából, a Szov­jetunióból, rumot Kubából, brandyt a Szovjetunióból és Egyiptomból. Egyes élelmiszerfajtákból azonban nem tudjuk kielégíteni a keresletet. Ilyenek: néhány fajta sertéshús, marhahús, dié­tás virsli, sonkásszalámi, barom­fikonzerv, haltermék, bab, mák, tartós péksütemény, sajt, vala­mint a paprika- és paradicsom­készítmények. IPARCIKKEK Itt a helyzet nem kielégítő, bár a tavalyihoz viszonyítva ja­vul. A belkereskedelem meg­rendeléseit a termelés anyag­és kapacitáshiány miatt nem" tudja teljes mértékben biztosí­tani, illetve a jobb áruellátást a behozatali keret korlátozza. Az iparcikkekből főleg a kö­vetkezőket hozzuk be: selyem­brokátot és melegítő nadrágot Kínából. Teszil-ruhaszövetet Ja­pánból, pulóvereket, harisnyát és műselyem-fehérneműt aí NDK-ból, Romániából, Indiából, Marokkóból és Olaszországból. Poliamid férfiingeket Jugoszlá­viából, férfi gyapot fehérneműt az Egyesült Arab Köztársaság* ból. Négyrészes kötött gyer­mekkompiét Lengyelországból, női fehérneműt az NSZK-ból és Svájcból, steppelt szivacsbundát Japánból, női bőrkabátot az EAK-ból és Olaszországból, ci­pőt Jugoszláviából és Magyar­országról. — sz. L —

Next

/
Thumbnails
Contents