Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-10 / 310. szám, csütörtök

\ Kikerültek a hullámvölgyből ISMÉT EREDMÉNYESEN DOLGOZIK A CSALLÓKÖZI DAL- ÉS TÁNCEGYÜTTES Valamikor nagy híre volt. Részt vett minden nagyobb rendezvényen és úgy tartottuk számon, mint a csehszlovákiai ma gyar népi hagyomány legjobb ápolóját, tolmácsolóját és továbbfejlesztőjét. Aztán — ki tudja miért? — hanyatlani kezdett. Több évi sikeres munka után 1963-ra már csak az emléke élt. Ez az emlék azonban elég volt arra, hogy a népi kultúra támogatóit elgondolkoztassa és munkára serkentse.. Tavaly, tavalyelőtt Csallóközben és másutt egyre többször került szóba, hogy jó lenne az együttest újjászervezni. Az Elképzelésnek — a dunaszerdahelyj járási művelődési otthon vezetője és mások személyében — gyakorlati megvalósítója is akadt. A 26 táncosból, 45 énekesből és hét zenészből álló újjáalakult Csallóközi Dal- és Táncegyüttes ez év elején már bemutatót is tartott. Régi fényében ragyogott fel és a hullámvölgyből a csúcsra tart. A bemutató óta alig telt el egy félév, s eddig már mintegy 20 fellépése volt. Részt vett a csehszlovákiai magyar dolgozók gombaszögi országos dal- és táncünnepélyén, több járási és területi rendezvényen, végigjárta Csallóköz nagyobb falvait és városait. Mindenütt osztatlan sikert aratott. A nézők az új Csallóközi Dal- és Táncegyüttesben a régi együttes méltó utódját ismerték meg. Néhány napja külföldön járt. A magyarországi Kapuvárra és Fertődre vitte el a csehszlovákiai magyar ének-, tánc- és zenekultúra gyöngyszemeit. Műsorának gerincét Dél-Szlovákia folklórja képezi. Emellett azonban bőven ad ízelítőt a klasszikus, valamint a mai magyar, szlovák és cseh szerzők műveiből is. A kapuvári fellépés emléke ma is elevenen él az együttes tagjaiban. — Olyan sikerünk — mondták a tagok közül többen —, mint itt, még sehol sem volt. • KENNETH RODET világhírű trinidadi operaénekes vendégszerepel ma a Košicei Állami Színházban, Giuseppe Verdi Rigoletto című operájának címszerepében. —

tä— Ogy érezzük, együttesünk ezen a fellépésén érte el legjobb teljesítményét. Nem ez volt az első magyarországi szereplése. Előbb már Péren és Pannonhalmán is fellépett. Az elismerés itt sem maradt el. A sikernek mindenki örül. A minap például Dunaszerdahelyen olyanok is dicsérték, akik néhány hónapja még lekicsinylően beszéltek róla és nem sok reményt fűztek tevékenységéhez. A sikersorozat arra enged következtetni, hogy az együttes munkája zavartalan. Ez azonban sajnos, csak látszat. Annak ellenére, hogy teljesítménye felfelé ível, sok a problémája, a nehézsége is. A legtöbb gond az összpontosításokkal van. A tánckar tagjai Dunaszerdahelyen, az énekkar tagjai viszont Nagymegyeren laknak. A teljes létszám összehozása néha fizikai lehetetlenség. A szétszórtság növeli az egyébként is jelentős anyagi gondokat. Egyelőre azonban nem tudunk segíteni ezen a helyzeten. Egymaga sem Dunaszerdahely, sem Nagymegyer nem képes fedezni az együttes tagigényét. De nem is lehet egy egész tájegységet kifejező csoport tagságát egyetlen faluból, vagy városból verbuválni. A szétszórtság szükséges rossz. Más kérdés az anyagi probléma. Az együttest jelenleg a dunaszerdahelyi járási művelődési otthon pénzeli. Szó van azonban arról, hogy a Csallóközi Dal- és Táncegyüttest, mint a csehszlovákiai népi hagyományok egyik jeles tolmácsolóját besorolják az államilag nyilvántartott és támogatott együttesek közé. Amennyiben ez megvalósul, az együttes legnagyobb gondja megoldódik. Ezzel a tagság egyik régi óhaja teljesülne. Remény és tenniakarás fűti a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes tagjait. Már eddigi munkájukkal is rászolgáltak arra, hogy támogassuk törekvésüket és figyelmet tanúsítsunk fellépéseik iránt. Az új bemutató, amelyre most készülnek, bizonyára ismét sikeres lesz és tovább növeli hírnevüket. BALÁZS BÉLA SZU LŐ K, N E VELŐK F Ó R U M A A legkisebbek, az első osztályosok szülei a napokban örömmel fedezték fel csemetéik táskájában az új fóliakötéses, színes ÄBC Olvasókönyvet. Az új könyv a csehszlovákmagyar kulturális egyezmény keretében készült, a bratislavai Szlovák Pedagógiai Kiadó és a budapesti Tankönyvkiadó Vállalat közös gondozásában. Az új ÁBC Olvasókönyv lényegében azonos a jelenleg Magyarországon használt ÁBC Olvasókönyvvel, csupán az ott alkalmazott zsinórírást helyettesítjük a nálunk gyökeret vert normálírással. Aránylag csekély erőfeszítéssel jelentős kezdeményezés született, két szomszédos, baráti ország a közös tankönyvkiadás útjára lépett, így szerepel majd egykor a kapcsolattörténetlrás lapjain. Gyakorlatilag azonban nem volt ilyen egyszerű a dolog és megvalósításának útjában sok akadály merült fel. Az első nehézség — az iskolatípusok és a tanmenetek különbözősége — U j könyv a kisdiák táskájában nem volt leküzdhetetlen. Tulajdonképpen nagyobb különbség csak a kis- és a nagybetűk tanításának hazai országos gyakorlatában volt, amely a betüismertetést úgy írta elő, hogy az Írott és a nyomtatott kisbetűket az írott és a nyomtatott nagybetűkkel egyszerre tanították. A magyarországi gyakorlat viszont a kis- és nagybetűk tanítását elkülönítette, a gyerekek először megtanulták írni és olvasni a kisbetűket, miközben a helyesírás szerinti nagybetűket piros színnel megkülönböztetett kisbetűkkel helyettesítették, s a nagybetűk tanulására a kisbetűk átvétele után tértek rá. Arthur Rimbaud: 1854. X. 20.-1891. XI. 10. Gyerekfejjel, anyja elül szökve viszi el Rimbaud, az esetlen, bá|os. morcos és gögös kamasz — a kölyök Shakespeare, ahogy Hugó nevezte — csodálatos verseit Párizsba, Verlaine-hez. Tizenhat éves és már mindent tud, amit egy érett nagy költőnek tudnia kell. Verseiben a kor, a modern ember eszméinek, érzéseinek magasfeszültsége izzik. Egy mindenre fogékony ifjú mohó féktelenségével habzsolja a világot. Csodálatos látomásaival, ragyogó, nyers erejű képeivel, színeivel, majd oldottan lebegfi, majd súlyosan znhogó soraival keresi a teljességet a sokszor már szinte kifejezhetetlen nagy mondanivalót. S amilyen titokzatos az indulása, éppoly titokzatos az elhallgatása: 19 éves, amikor befejezi az Egy évad a pokolban-t és soha többet nem ir verset. De néhány évvel halála ntán a modern francia költészet mér mesterét tiszteli benne. A völgyben egy katona alszik Egy zöld liget, ohol dalol, dalol a csermely, gyémánt- s ezüst-ronggyal tarkázva a gyepet. A nap a hegy mögül idenéz sárga szemmel A kicsi völgykatlan sugártűztől pezseg. Egy ifjú katona nyílt szájjal, sapka nélkül — nyaka körül kéklő vadsóskák játszanak — úgy alszik a füvön, fönn fellegárny sötétül, úgy alszik zöld ágyán a napba sápatag. Mosolyog. Lábánál madárliliomok. Mint a beteg gyermek alszik és mosolyog. Ringasd szegénykét, föld, vedd a karodra: fázik. Hiába illatoz neki a puha pázsit. A napban aluszik, a keze halovány. Nyugodt Két vörös lyuk tátong jobb oldalán. Kosztolányi Dezső fordítása Ezzel a módszerrel feléra csökkennek az első félév nehézségei, hiszen a gyermekeknek a négy betűforma helyett csak kettővel kell foglalkozniuk, a nagybetűkre való áttérés idejében viszont megfigyelőképességük és íráskészségük már annyira fejlett, hogy a nagybetűk megtanulásával járó új nehézségeket könnyűszerrel megoldják. A piros színnel nyomott kisbetűk addig is figyelmeztetik őket arra, hogy azokon a helyeken -majd később nagybetűket írnak. A négy betűforma egyszerre történő oktatása rendkívül késleltette az egész ábc ismeretét. Csak az iskolai év végén olvashattak a gyermekek olyan szövegeket, amelyekben minden betű szerepelt. Ezért nem is alakulhatott ki náluk gyors és biztos betűasszociáció minden vonatkozásban, de az írva-olvasás egyenletes ütemvétele sem. Az új ÁBC Olvasókönyv bevezetése megkönnyíti az osztatlan iskolák elementaristáinak munkáját. Az új tankönyv megjelenése azonban ennél többet is jelent. Egy folyamat elindítója lett, amely a két szomszédos ország Iskolaügyének színvonalára is kihatással lesz. Részben a felsorolt módszertani okok miatt, részben azért, mert kölcsönös akció gyümölcse, hiszen a Szlovák Pedagógiai Kiadó Šlabikár és Živá abeceda című tankönyveit Magyarország is bevezette szlovák tannyelvű iskoláinak első osztályaiban. A szlovákiai magyar szülők ls új, szokatlan segédkönyvhöz jutnak néhány héten belül. Az SZPK, működése óta első ízben az új ÁBC Olvasókönyv, és az elsősökkel való munka megkönnyítésére a szülők számára is kiad egy népszerűen megírt módszertani segédkönyvet, amely a szülőkkel ismerteti mindazt, amivel elsős csemetéjüknek segítségére lehetnek. Nem egyszerű feladat elsős gyermek szülőjének lenni. A játékból a komoly és rendszeres munkára való áttérés idejekorán elég nagy terheket ró a gyermekre. S az első időszak a legnehezebb. Hogyan kell áthidalni a gyermeklélekben lezajló változásokat, hogyan kell elősegíteni, hogy megfelelő készségek és szokások alakuljanak ki benne, hogy kis életük e jelentős szakaszán sikerrel jussanak át? Ezekre a kérdésekre ad feleletet az elsős szülők könyve, amely az iskola és 8 család kapcsolatának fontos láncszemévé válhat. HEIMLER LÁSZLÓ 91. Már reggel óta megszűnt az összeköttetés Lapsinnal. Arrafelé befejezéséhez közeledett a tüzérségi tűzzel támogatott összecsapás. Valamennyi német ágyú munkában volt, de ilyen messziről még a robbanások sem hallatszottak. Mindennél kínzóbbnak tetszett tétlenül figyelni a harcot: a katonák idegei pattanásig feszültek, a front egyre távolodott, s most már mindenki ráeszmélt: ezután rajtuk a sor. A németek még támadásba sem lendültek, de a hadtest máris védekezik. És ez volt a legjóvátehetetlenebb. Ha az áttörés pillanatában a németek összegyűjtenek elegendő erőt az ellentámadáshoz, minek folytán a hadtest veszteségeket szenved - ezzel az ellenség korántsem érte volna el azt, amit most megtett helyette az idő. Megölni a harcban egy, tíz, száz katonát: ez csupán annyit jelent, hogy bizonyos számú katonával csökkent a hadsereg létszáma, de a támadás átütő ereje ezt még nem sínyli meg. Ámde a vakrémületbe esett, sértetlen katona egymaga fellobbanthatja a rettegés ragályát. S ez a ragály már ki is tört. A legeltökéltebb lelki felbuzdulás pillanatában élő, de több napos tétlenségre kárhoztatott emberek, akik percről percre, szüntelenül hallották, mint törik-zúzzák a hadseregüket - ezek a katonák gyötrődni kezdtek, rémhíreket rebesgettek, s éjszakánként úgy rémlett nekik, hogy a németek minden oldalról körülkerítik a hadtestet, s összevonják körülötte erőiket. S már nem is annyira az ellenség, mint inkább maga a rettegés volt iszonyatos, amely minden veszélyt megsokszorozott. A hadseregparancsnokkal megszakadt mindenfajta összeköttetés, onnan semmiféle hír nem érkezhetett. Scserbatov elküldött néhány motorkerékpáros összekötő tisztet, sőt egy könnyű harckocsit is útnak indított - de egyikük sem érkezett vissza. Déltájban a látcső két gépkocsit fedezett fel a műúton. Rögtön jelentették Scserbatovnak. A tábornok az erdőben tartózkodott, ohová előző éjjel hátravonták Nyesztyerenkó hadosztályát. A műút keresztülszelte az erdőt. Amikor Scserbatov kiment az útra, a két kocsi már közel járt. Nagy sebességgel robogtak, gyorsan növekedtek, erős motorjuk zúgása egyre hangosabb lett. A tábornok felismerte az élen haladó autót: a hadseregparancsnok „ZISZ" kocsija volt. A „ZISZ" megállt. Lapsin fedetlen fővel kibújt belőle, s nem fogadva a tisztelgést, az erdőbe indult. A másik autó utasai is kiszálltak, nyugtalanul tekingetve az égre. Szemlátomást iparkodtak a közelben maradni, mint a menekülők, akiket az utolsó pillanatban itt felejthet a kocsi. Scserbatov felismerte a hadműveleti osztály főnökét — de emez nem ismerte meg őt. A hadseregparancsnok nyomában haladva, Scserbatov megállt a mező szélén, mint egy ajtóban. Amíg a két autó tartályába benzint töltöttek, Lapsin fel-alá járkált a mezőn és ingerülten járkált jobbra-balra. Krómbőr csizmát s a hőség ellenére fekete krómbőr köpenyt viselt — nyilván elfelejtette levetni és senkinek sem akarózott figyelmeztetni rá —, finom anyagból varrott gimnasztyorkója mellén a Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg fennállásának XX. évfordulója alkalmából kapott kitüntetés, meg a Harci Vörös Zászló Rend. Háta mögé tette kezét, a köpeny hátul kidudorodott és a derékszíj két vége szabadon himbálózott. Scserbatov megkövülten állt. Nem a hadtestparancsnok előtt, hanem a rájuk leselkedő veszedelem iszonyú nagysága és elkerülhetetlensége előtt amit ez a férfi magával hozott. Az előtt, ami már most beteljesedett. És a látóhatár szélén, ahol alig néhány perce tűnt fel a műúton s száguldott idáig a két gépkocsi — a látóhatár szélén még végigmorajlottak a lassan elcsituló távoli tüzérségi tűz hullámai. Lapsin köpenyével szelet kavarba egészen közel haladt el Scserbatov mellett, és csupaszon fénylő, leborotvált koponyáján a hadtestparancsnok vérző horzsolást vett észre. Scserbatov fizikailag érzékelte ezt a horzsolást. Egy pillanatra lehunyta szemét. És egyszeresek sóhajtást hallott. Lapsin egy kidőlt fatörzsön ült. A napsugarakban, melyek felülről rézsut áttörték az erdei homályt, mint ráncot vető csizmaszár csillogott a köpenye, s a krómbőr gallér felcsúszott izzadó, csupasz tarkójára. És a köpeny mögül újra hosszú sóhaj hallatszott, olyan, mint a fogfájós ember sóhajtása. Scserbatov arrapillantott és gyorsan odament Lapsinhoz. Emberi ösztöne vitte hozzá. - Hadseregparoncsnok elvtársi = szólította meg, mint egy beteget. — Pavel Alekszejevics! Lapsin ráemelte semmit sem látó, zavaros tekintetét. - Azt hiszed, szétvertek engem? Szétvertek? — mondta mint egy gyerek, aki nem szégyenkezik a dajkája előtt. - Váárjatok csak!... - Űj hadsereggel jövök ide, akkor aztán hírmondó sem marad belőlük! - Pavel Alekszejevics! — szólította meg újra Scserbatov, mintegy erőt öntve 92. belé, s iparkodva magához téríteni a parancsnokot, ha már maga nem képes erre. És hátóval eltakarta az idegen tekintetek elől. Bármilyen emberi is Lapsin, a gyengeség pillanatában senkinek sem szabad meglátnia a hadseregparancsnokot. — A hadtestet vissza kell vonni a megindulási körletekbe. Mégpedig percnyi halogatás nélkül. Még nem késő. De holnap mór késő lesz. összekötő tiszteket küldtem ez ügyben önhöz... Engedje meg, hogy jelentést tegyek a helyzetről ... S a jelentéstevő engedélykérésben, a forma és tónus hangsúlyozott szabályszerűségében nem kérés, sőt nem is követelés rejlett: hanem a katonaember méltósága, amelynek semmiféle körülmények között sem szabad elvesznie, s amellyel most a tábornok lelket akart önteni Lapsinba. Felnyitotta oldaltáskája tetejét, a celluloidlap alatt a térképpel. Lapsin ráfüggesztette szemét a kinyíló táskára, az előtte mozgó kezekre, figyelni kezdett és hosszú másodpercekig tompán bámulta a térképet. Scserbatov fölébe hajolva felvázolta a helyzetet, s csak a parancsnok gyulladásos fejbőrét látta, vörösen égő, húsos fülét, izzadtan fénylő arcát meg bajusz vastagságú, durvaszálú szemöldökét, melyet megszokásból fenyegetően összeráncolt. Úgy tetszett, Lapsin figyelmesen hallgat. Kellő lassúságra kényszerítve magát, Scserbatov imigyen sugallta, magyarázta a helyzetet — szavainak mindenképpen el kellett jutniuk a parancsnok tuddfáig. Lapsin fölemelte fejét, és ültében merőn nézett a tábornokra. Tudatra ébredő pillantásában éles fény villant. Meglátta Scserbatovot. Azt az alárendeltjét, ugyanezt a hadtestparancsnokot, aki már több ízben benső szégyenérzetre kényszerítette. (Folytatjuk)