Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-10 / 310. szám, csütörtök

Mégsem ok nélkül...? Mácsonyás. A tanyavilág la­kói azt állítják, hogy Itt van a világ vége. Igaz, hogy három évvel ezelőtt még nem ezt állí­tották, mert akkor nem vezetett Idáig a köves út. Csak négy ki­lométerrel feljebb, Királyrévig. De hát az akkor volt. Most idá­ig jöhettünk a kényelmes négy­ülésessel. Sőt, tovább is mehet­nénk, egészen Alsóhatárig, mert aszfaltsima földhányást dögönyöztek itt össze a készü­lő új köves útnak. Már csajk a kő és az aprókavics hiányzik erről az áttöltésről, aztán ezt is kinevezhetik országútnak. Az Orföldei Állami Gazdaság or­szágútjának. Mert mint a fel­jebb említett útszakaszt, ezt Is saját erejéből építi a gazdaság. A kő és a kavics tehát még hiányzik erről az új úttestről. Nem a gazdaság illetékeseinek hanyagsága miatt várat magá­ra az út kövezése. Inkább en­nek a száraz időben sziklake­mény, sok eső, vagy talajvíz idején szinte lápos puhaságé talaj ismeretéből következik a „késlekedés". Meg kell várni, hogy szilárd legyen az alap, hogy jól megkössön, befüvesed­jen az árokpart. Mert a füves, a kötött árokpart jobban ellen­áll a víznek, a csuszamlásnak. Ez most még nem lényeges, mehetnénk tovább, ha utunkat nem állná, amit a tanya közelé­ben látunk. Két kerekes trak­tor vonszolja a háromsoros ré­paásót. Nem is a mély gyökerű cukorrépában, (azt a munkát már régen befejezték), hanem a takarmányrépában. Másutt a néhány centiméterre földben ülő, gyenge gyökerű takarmány­répát egy gyerek is könnyen kihúzhatja a földből. Itt meg két traktor húzza a répaásót. Hát ml ebben a gazdaságosság? Kísérőnk javaslatára közelebb kerülünk a gépekhez, illetve a traktorosokhoz, s ott Ismétel­jük meg a kérdést. Kifizetődik-e, hogy két traktorral húzatják azt a ne­héznek egyáltalán nem mond­ható répaásót. Halók Sanyi, az alsóhatá­ri születésű, egyébként a be­szédesebbik traktoros előbb megtörli gyöngyöző homlokát, aztán olyan nyugodtan, mintha csak az időjárásról beszélget­ne, elmond egy kacskaringós „ördögimádságot". A kifakadás oka nem telje­sen világos előttem, ezért meg­kérem: — Árulja el, hogy a gép, a norma, a teljesítmény, illetve a kereset körül van-e valami baj. Sértődötten emeli fel a hang­Ját. — Nem panaszkodtunk ml sem a normára, sem a kereset­re. Hiszen azt a havi 1500-at évi átlagban is megkeressük. És a teljesítmény arányában prémium is van. Csakhát Elhallgatnak. A tanyai élettől edzett fiúk ott állnak a közvet­len közelemben — pulykavörö­sen. Néhány méternyire tőlünk ott pöfög a két traktor. Mögöt­tük az eke ls pihen, csaknem mozdulatlanul. De néhány perc­cel ezelőtt a munkában resz­kettek valamennyien, mintha a hideg lelné őket. Különösen a répakiszántó eke reszketett. Most hallgatunk. Ki erre, ki ar­ra néz. Nekem az a „csakhát" motoszkál az agyamban. — Valahol mégis van valami hiba, ha már a menybéliekre kellett hivatkozni. Pillanatnyi szünet után hosz­szabb magyarázkodás követke­zik. Tallóstól a Kis-Duna túlsó partján fekvő, Gútához tartozó Kisszigetig húzódik az Orföldei Állami Gazdaság határa. Ez a közel negyven kilométer hosz­szúságú határ olyannyira ten­gersík, hogy ha valahol, itt iga­zán ki lehetne használni a nagy teljesítményű erőgépeket. A Fe­keteviz bal partján, Királyrév­től egészen le Kisszigetig pedig nemcsak kihasználhatnák, ha­nem nagy teljesítményű erőgé­pekre lenne szükség a talaj miatt. A gazdaság másik részé­ben, Királyrévtől Tallósig a traktorok teljesítménye csak­nem másfélszer aijnyi, mint itt az alsó oldalon. Ott a felső ré­szen például a kerekes trakto­rokkal még a talajművelő mun­kálatoknál is boldogulnak töb­bé-kevésbé. Itt a szállítási mun­kákon kívül még az 50-es Szu­pernak senu sok a keresni való-. ja. _ — Akkor mégis van valami hibs a norma körül, — vetem közbe, hogy siettessem a vég­következtetést. '— Hát azzal nagyobb lenné a gépek teljesítménye itt miná­lunk, ha kisebb lenne a normá­juk, mint ott a másik oldalon? kérdezik és magyarázzák. — Nem, az egyáltalán nem szülne jót, ha csak a normát változtatnánk meg. Így is ele­get vitatkozunk a túloldaliak­kal. Ide inkább olyan gép kelle­ne, amelyik az itteni, nehezebb TALÁN nem is akadt ember Cr­ficén (prostejovi járás), aki ne lett volna boldog, amikor szövetkeze­tükbeo átadták rendeltetésének a négysoros, 200 férőhelyes korszerű tehénistállót. Az illetékesek azon­ban mégis izgultak, vajon bevá­lik-e a komoly beruházást igénylő létesítmény. Azt is mondhatnánk, hogy miközben a várható eredmé­nyek miatt izgultak, s az istálló gépesített, illetve automatizált berendezését csodálták, egy és más apróságról megfeledkeztek. Töb­bek között például arról, hogy a korszerű istállóhoz és az automa­tizált berendezéshez a fejők mun­karuhájának is igazodnia kellene. Amint a képen is látjuk, a fehér köpeny még hiányzik, de bizonyá­ra rövidesen meglesz. A napi 9 literes tejhozam pedig már megvan. Es az a fontos. A fejúnők szerint is! (CTK — Nesvadba felvétele) M IíH 1966. XI. 10. körülmények között ls felvehe­ti a versenyt a könnyebb tala­jon jelenleg jól érvényesülő gépekkel. Ojra megreked a be­szélgetés. Hosszúnak tűnő pilla­natok után Hálák Sanyi szólal meg. — Ügy bizony, erősebb gé­pek kellenének ide a mácso­nyásí, meg az alsóhatári földek­re. Jobb híján szóba hozom, hogy a Szovjetunióban a közel­múltban forgalomba hoztak egy olyan traktort, amelyik 16 ekét vontathat. — Az országúton, — vágják rá szinte egyszerre. Nehéz az érvelés, hiszen ők már bizonyára több traktor nyergében ültek, mint jóma­gam. Azért megjegyzem. — A Szovjetunióban is elő­fordul olyan kötött talájú föld, mint itt Mácsonyás környékén. Azon a megközelítőleg 190-szer nagyobb földdarabkán, mint ha­zánk, talán még kötöttebb, ne­hezebben művelhető talaj is akad ... Szóval ezt a gépet a lehető legnehezebben művelhe­tő területen is kipróbálták. Negyven centiméteres mélyszán­tásban, nyolc ekével. — De hiszen az a lánctalpas akkor a Sztalinyecnél is sokkal erőse bb. — Nem lánctalpas, hanem kerekes traktor. És 120 lóerős. A nagy táblákra és a nehéz ta­lajra tervezték. Szóba kerül még sok minden apróság. A traktor súlya, az egy négyzetcentiméterre nehezedő nyomása, az üzemanyagfogyasz­tása s nem utolsó sorban a na­pi teljesítménye. A végered­mény, hogy Hálák Sanyi újra az „ördögimádságot" hívja se­gítségül. Ha a cifrábbik részét elhagyom, egészen érthető a megjegyzés, mármint a mező­gazdasági üzemek, illetve a traktorosok követelményeinek szempontjából. Nálunk is nagyon elkelne, hogy a tervezett mezőgazdasá­gi gépeket a nehezebben művel­hető talajon is kipróbálnák. Akkor .., Akkor aztán én is azon kezdtem gondolkodni, hogy mindent egybevetve nem is egészen ok nélkül mondtak „ördögimádságot" ezek a mun­kájukért, tettrekészségükért minden elismerést megérd^nlő tanyai emberek. HARASZTI GYULA . 0 Uj vállalat: az agroszervíz Eddig sem volt közömbös, s a jövőben még inkább nem lesz az egyetlen szövetkezet, illetve mezőgazdasági üzem szániára sem, mennyiért állít­ja elő a mezőgazdasági ter­méket. Más szóval, az új irá­nyítás bevezetésével egyre jobban előtérbe kerül a me­zőgazdaságban is a gazdasá­gosság. Tervbe vettük ugyan, hogy rendezzük néhány ter­mék felvásárlási árát, ám su­hasem szabad szem elöl té­veszteni a népgazdaság érde­keit. Éppen ezért a mezőgaz­daság felelős irányítóinak, a szövetkezet és állami gazda­ság szakembereinek elsősor­ban a termelésben rejlő tar­talékok feltárására kell töre­kedniük. Mennyibe kerUl? Ez lesz most, hogy úgy mondjuk a fő jelszó. Természetesen, ahhoz, hogy kevesebbe kerüljön a hús, a tej, a tojás előállítá­sa a mezőgazdasági üzemek­kel karöllve — a mezőgazda­sági szolgáltatások keretében —, másoknak is lesz „bele­szólásuk". Elsősorban a ta­karmánykeverő üzemek jön­nek számításba. Ismeretes, hogy eddig is sok segítséget nyújtottak a szövetkezetek­nek, de nem annyit, hogy mindenütt megelégedéssel, el­ismeréssel beszélnének róluk. Nem részletezzük, hiszen eléggé ismeretesek azok a hi­bák, amelyeket a takarmány­keverők a korábbi években elkövettek. Nem beszélve ar­ról, hogy igyekeztek a szö­vetkezetek rovására minden áron indokolatlan nyereségre szert tenni. Mivel a takarmánykeverő üzemek hiányosságaival az utóbbi időben megfelelő szer­vek, megfelelő szinten foglal­koztak, szóljunk most arról, mit várhatnak tőlük a jövő­ben a mezőgazdasági dolgo­zók. Az már sok helyütt bebi­zonyosodott, hogy szakszerű­en készült keveréktakarmá­nyokkal előnyös a hizlalás. Takács Géza, a kisújfalusi EFSZ állattenyésztési csoport­vezetője is elismeréssel be­szél erről. Tavasszal a nagy melegek beállta előtt szép eredményeket értek el a ka­csahizlalásban. Különösen az­után, hogy a keverékbe Leci­tin tápszert is adagoltak. Negyvennégy nap alatt 2 és tél kiló takarmányra volt szükség. S ez nagy dolog, hi­szen frissen keltetett kacsák­ról van szó. Természetesen, ha a keverő üzem rossz ta­karmányt ad, nagy károk származhatnak belőle. Erre is volt már példa. A hibákat leszámítva még­is hasznos munkát végeznek a takarmánykeverők. Ezért szükséges ebbe a fontos ág­ba több milliárd koronát be­ruházni. Mit jelent ez, legin­kább abból tűnik ki, hogy 1970-ben teljes egészében az ipari takarmányokból kell fe­dezni a szemestakarmány-ke­verék szükségletét. A mai nem egészen 2,5 millió tonna he­lyett 1970-ben ennek kétsze­resét fogják gyártani. A takarmánykeverő üzemek gépi berendezését a legjobb külföldi cégektől vásároljuk. A Mestec Králové-i takar­mánykeverő gyárnak is kül­földről hozott gépi berendezé­sei vannak. Teljes üzemelte­tés mellett óránként 10 ton­na takarmányt tud termelni. Kapacitás tekintetében a dél­morvaországi hrušovanyi ta­karmánygyár vezet: itt 15 va gon takarmánykeverék készül műszakonként. Több új ta­karmánykeverő épül Szlová­kiában is, például Léván, Zse­lízen, és másutt. E gyárak mindegyike hozzávetőlegesen évi 30 ezer tonna takarmány­keveréket fog termelni. A mezőgazdasági szolgálta­tásoknak ez azonban csak egyik része. Ide tartozik még: rugalmas együttműködés a fel­vásárló szervekkel, gépellá­tás, alkatrész-biztosítás, üzem­anyag-eladás, munkaruha-biz­tosítás és még sok minden. E célból létesült a tachovi járásban, az országban a leg­első AGROSZERVÍZ. Remélhe tő, hogy a tachoviak pédája a jövőben több járásban kö­vetésre talál. (m. f.) Változatos táj, drága termelés Ha az ember szemügyre ve­szi Varbó község határát, azon­nal megállapíthatja, hogy ez a végletek tája. A homokostól kezdve az agyagosig minden ta­lajfajtát megtalál itt. Természe­tesen az is megragadja a figyel­mét, hogy a határ egyik ré­szén meredek domboldalra ka­paszkodik a traktor, a másik részén pedig — különösen, ha megárad az Ipoly — alig tud a kátyúkból kievickélni. így az­tán nem is csoda, ha Itt nincs állandó vetésforgó, mert hisz a nagy eltérések miatt akad olyan dűlő is, amely másutt még kísérleti parcellának is kicsi volna. Máskülönben a losonci járás* nak ezt a 946 hektáros szövet­kezetét nem tartják rossznak. 18—19 koronát fizet egy-egy munkaegységért. Tavaly ugyan csak 15 korona jutott, de ezt azzal indokolták a vezetők, hogy AZ ÁRVÍZ ELVITTE az összes szénatermést. Á vesz­teség az első félév termelésére Is kihatott, a gazdag takar­mánytermés azonban helyrebil­OJ HÁZAK A Zateci Komlótermeszlő Vállalat mintegy százezer métermázsa komlót vásárolt fel az idei termésből. (O. Holan — CTK felv,) (CTK) — Az Uličské-Ubfa völgy elmaradott részeinek felújítására, javításokra és a családi házak be­fejezésére az állam Ruský Hrabo­vec, Ruská Bystrá, Podhorod, Inov­ce és Beňatína község lakóinak segítséget nyújtott. Ennek kereté­ben az állam 920 ezer koronát beruházásokra fordít és három­millió korona kamatmentes köl­csönt nyújt. Ezzel megoldódik 284 család lakásproblémája. lentette a mérleget, és számí­tani lehet rá, hogy az idén is elérik a 18 koronás munkaegy­séget. Hat liter tejet fejnek egy-egy tehéntől, ez persze még nem is számít kimagasló eredménynek. Az állatok súlygyarapodását azonban még az élenjárók Is megirigyelhetik. A szarvasmar­hák naponta átlag 110 deka, a sertések pedig 63 deka súly­gyarapodást érnek el. Az a furcsa a dologban, hogy e szép eredmények ellenére sem viheti sokra a közös. Ta­lán majd ezután, hogy Nagy László személyében mérnök zootechnikust kapott a falu? Azt mondják, hogy egy fecske nem csinál nyarat, és egyelőre így vélekedik a fiatal mérnök is, aki a többi vezetővel együtt ugyancsak keresi a gazdaságo­sabb termelés útját. Általános az a vélemény, hogy bár a forgalom nagy, a pénz mégis kevés. Azt értik ezen a helybeliek, hogy SOKBA KERÜL A SZÁLLÍTÁS és az üzemanyag, valamint a gépek kopása is sokat föle­mészt. Ez igaz is, hiszen 18 ki­lométerre, illetve 18 kilométer­ről szállítják az árut a jó­nak egyáltalán nem nevezhe­tő utakon. A határ fekvése sem előnyös, sokba kerül öt kilomé­ter távolságra a hepehupás uta­kon kihordani az istálló- és mű­trágyát, onnan meg behordani a termést. És ezek a tények va­lóban a drágább termelés mel­lett szólnak. Van azonban egy másik oldala ls a dolognak. Pél­dául a húseladás lehetne na­gyobb, és növelhetné a jöve­delmet is, hiszen csak 140 kiló Jut belőle egy hektárra. Igen ám, de a hústermelés nö­velését egyelőre gátolja az is-! tállók befogadóképessége, 9 néha a takarmányhiány is. Szükséges lenne, hogy az ide­jétmúlt, kis befogadóképességű primitív felszerelésű istállók helyett újakat építsenek. Ezt Indokolttá teszi az a körülmény is, hogy EGYRE KEVESEBB A MUNKA' ERŰ IS. Korszerű felszerelés esetén ke­vesebb emberre lenne szükség. Szóval a vezetők látják a jelen­legi helyzetből kivezető utat, egyelőre azonban semmihez sem kezdhetnek, mivel nem tud­ják, hogy milyen feladat hárul rájuk a szakosítással kapcsolat­ban. A növénytermesztés terén már megindult a folyamat. A kertészkedéssel felhagynak, s helyette szőlőt termesztenek 20 hektáron. A feléről az idén már kóstolót is szedtek, de még nem tudják, hogy milyen más növé­nyek termelésére kerül sor. Á mérnök azt szeretné, ha az ed­digi 15-féle növény helyett csak 6—7 maradna meg, mert így csökkennének a termelési költségek. Bizonyára a felsőbb szervek majd alaposabban mérlegelik a helyzetet, és FIGYELEMBE VESZIK A HELYI ADOTTSÁGOKAT IS. Szükséges lenne azonban, hogy a gazdaságokkal minél előbb tudassák feladataikat. Szeret­nék ugyanis tudni, hogyan vál­toznak az egyes termékek árai^ és az adó stb., hogy el tudják végezni az előzetes kalkulációt, ami a költségvetés kiszámításá­hoz, valamint a munkaegység értékének megállapításához elengedhetetlenül szükséges. BENYUS JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents