Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-08 / 308. szám, kedd

Mii od oz ötéves lerv Szlovákiának? Sajátos problémák • Az ipar fő láncszemei • A lemezgyártás fellegvára • 136 500 új munkalehetőség • 74,2 milliárdos beruházások Üzemeinkben és vállalatainkban most dolgozzák ki a negyedik ötéves tervet, a termelés és a bérrendezés új koncepcióit, az 1970ig szóló konkrét jeladatokat. Sokan bizonyára jelteszik a kérdést: miért ez a „lemaradás" a terv előkészítésében? Hogyan lehetséges, hogy üzemeink az ötéves tervidőszak első évének végén sem ismerik még pontosan terveiket? Sok tényező, többek között az új irányítási rendszer fokozatos bevezetése befolyásolta, hogy a Nemzetgyűlés csak október végén hagyta jóvá az ötéves tervről szóló törvényt s tűzte ki a népgazdaságfeilesztés irányait és konkrét kereteit. Termelőüzemeink tevékenysége természetesen már az év elejétől az ötéves terv céljainak teljesítésére irányult. A tervteljesítésről szóló utolsó adatok azt bizonyítják, hogy csaknem valamennyi iparágban elértük azt a termelési ütemet, amelyet az ötéves terv erre az évre kitűzött, tehát megteremtettük a feltételeket a XIII. pártkongresszuson kitűzött célok eléréséhez. wm 1966. XI. 8. Szlovákia gazdasági életének további fellendítése új, sajátos problémákat vet fel. Az ötéves terv azt a célt tűzi ki, hogy fokozni kell Szlovákia részesedését a nemzeti jövedelem létrehozásában és felhasználásában, s ily módon biztosítani kell a gyorsabb gazdasági fejlődést. Ennek elérš-, séhez megvannak a reális lehetőségek. Szlovákia bizonyos nyersanyagokban gazdag, az utolsó két évtizedben iparilag erős országrésszé fejlődött, még ma is tekintélyes munkaerőtartalékokkal rendelkezik, mezőgazdasági termelésében is sokat lehet tenni a földalap minősége javításának és a terméshozamok fokozásának érdekében ... A feltételezett nagyfokú fellendülést azonban csak strukturális változások útján valósíthatjuk meg. Mit eredményeznek ezek a változások? Röviden szövegezve azt, hogy megváltozik a tüzelőanyagmérlegünk szerkezete (a folyékony, gáznemű s később a magtüzelőanyagok kerülnek benne túlsúlyba), fokozottabb mértékben valósul meg népgazdaságunk kemizálása, azoknak az iparágaknak az újjáépítésére és korszerűsítésére fordítjuk fő figyelmünket, amelyek életképesek s fontosak a Jövő fejlődés szempontjából, Iparosítani fogjuk a mezőgazdaságot, korszerűsítjük a közlekedést, s nagyobb gondot fordítunk úthálózatunkra. Szlovákia ipari termelése a 'negyedik ötéves tervidőszakban 58—59 százalékkal növekszik, s 1970-ben eléri köztársaságunk termelésének 25 százalékát. A termelésnövekedés túlnyomó részét a vegyipar, a kohóipar és az élelmiszeripar gyorsított fejlesztése biztosítja. A nagy struktúraváltozások megvalósítása természetesen hosszabb időt vesz igénybe. Az ötéves tervidőszak végéig ezért elsősorban azoknak a termelési ágaknak a gyorsabb fejlesztését tűztük ki magunk elé, amelyek megteremtik az oly szükséges nyersanyag- és műszaki bázist, vagyis különösen a vegyipar, a kohóipar és az élelmiszeripar megszilárdítását, ezzel szemben (a gépipar kivételével) kisebb lesz a feldolgozó ipar részesedése a termelés növekedéséből. Nem célunk, hogy részletesen ismertessük a termelésünkben tervezett változásokat. Az ötéves terv egyes céljai mégis megérdemlik, hogy aprólékosabban foglalkozzunk velük. Kezdjük a vegyiparral azzal az iparággal, amelyre a legnagyobb fellendülés vár. A vegyipar 1965-ben 13,4 százalékkal részesedett Szlovákia Ipari termeléséből, 1970 ben 16,1 százalékra növekszik a részesedése. A fő hangsúlyt a kőolaj feldolgozására, az üzemanyagok, a fűtőolajok, a műtrágyák, műanyagok és műszálak termelésére helyezzük. Az ilyen irányú fejlődés nemcsak a mezőgazdaság kemizálását és intenzifikálását teszi lehetővé, hanem a feldolgozó ipar, az építőipar és a gépipar számára is megalapozza a progreszszív anyagi bázist. A bratislavai Slovnaft további építése a negyedik ötéves tervidőszakban még nagyobb lehetőségeket nyújt a kőolaj komplex feldogozása számára. 1970-ben Szlovákia adja az ország kőolajtermelésének 73 százalékát, itt fogják termelni a fűtőolaj 72 százalékát, a benzin 69 százalékát és a motorgázolaj 67 százalékát. Komoly fellendülésnek leszünk tanúi a műtrágyák termelésében is, elsősorban a földgáz komplex feldolgozásának a bázisán. 1970-ben Szlovákia fogja szállítani az országos termelés 47,3 százalékát, a káliumműtrágyák termelése pedig 19-szeresen megnövekszik. A fémfelhasználás ésszerű sitésében és a külkereskedelmi mérleg javításában a Kelet-szlovákiai Vasmű befejezésének kell megteremtenie a kedvező feltételeket, amely lényegesen megváltoztatja Szlovákia kohóipari termelésének struktúráját. A Kelet-szlovákiai Vasmű ugyanis nemcsak növeli kohóipari termelésünket, hanem a kohóipari termékek választékát és minőségét is lényegesen megjavítja. A lemezgyártásban Szlovákia részesedése az ország termeléséből a mai 20 százalékról 85 százalékra növekszik. A bányaiparban a magnezitiparra és a gáziparra helyezzük a fő súlyt, ugyanakkor a tüzelőanyagok és ércek kitermelését csak a leghatékonyabb üzemekbe összpontosítjuk. Különös figyelmet szentel Szlovákia ötéves terve a magnezitnek, amelyből óriási készletek állnak rendelkezésünkre. Nemcsak a magnezittermelés mennyiségi növelésére fekteti a súlyt, hanem a magnezittermékek minőségi javulását is megköveteli. A struktúraváltozások végrehajtása és a népgazdaság hatékonyságának fokozása nagymértékben a gépipar színvonalától függ, amelynek termelési volumene 1970 ig 67,7 százalékkal növekszik. Ä szlovákiai gépipari termelés elsősorban azokra a progresszív gépekre és berendezésekre összpontosul, amelyek számára megvannak a műszaki-termelési . feltételek. Nagy fejlődésnek néz elébe a rádiótechnikai, az elektrotechnikai, az egészségügyi, a vegyipari berendezések, az alakító és szerszámgépek, a távközlő berendezések, az építőipari és útépítő gépek stb. termelése. A közlekedés terén elsősorban a műszaki bázis javítására fogunk törekedni. Az ehhez vezető egyik legfontosabb út a vasútvonalak villamosítása és dieselesftése, a korszerű biztonsági technika bevezetése, a közlekedési eszközök, elsősorban az autóbuszok és tehergépkocsik parkjának felújítása és számbeli kibővítése. 1970-ig befejezzük a Bfeclav —

Štúrovo közti szakasz villamosítását, tökéletesítjük a bratislavai és a košicei vasúti csomópontot, növeljük az Érsekújvár—

Hronská Dúbrava közti vasútvonal áteresztőképességét, kibővítjük a trnavai és a vrútkyi mozdonyjavító műhely kapacitását, Zvolenben átépítjük a Diesel-mozdonyok javítóműhelyét, tökéletesítjük a Magas-Tátra vasúti közlekedését. Komoly figyelmet szentel az ötéves terv a gépkocsiszállításnak is. A Csehszlovák Gépkocsifuvarozás (ČSAD) 1970-ig 33 százalékkal fogja növelni teljesítményét. A foglalkoztatottság kérdése Szlovákiában még mindig égető. A lakosság kedvező számbeli növekedése és a munkaerőforrások célszerű mozgósítása révén az ötéves tervidőszak folyamán elérjük, hogy 136 500-zal több embert fogunk tudni foglalkoztatni. Az országos munkaerőnövekedés mintegy 50 százaléka a szlovákiai kerületekből kerül ki. Az új ipari létesítményekben s a fő iparágakban kb. 58 000 ember kap munkalehetőséget s a beruházási építkezések révén a vegyiparban, a kohóiparban és a gépiparban is nagyobb lesz a munkaerőnövekedés. Nem hanyagolható el ezzel összefüggésben a 15 éves ifjúság kérdése sem, mert elhelyezése máris sok nehézséget okoz. Hogyan alakul ezen a téren a helyzet a negyedik ötéves tervidőszakban? A 15 éves ifjúság országos létszámnövekedésének csaknem 60 százaléka Szlovákiában koncentrálódik. összesen 477 000 fiúról és lányról van szó, akik kikerülnek a kilencéves iskolából. 147 000 középiskolában folytathatja tanulmányait, 35 000-nek munkába kell állnia, 258 000 pedig tanoncnak mehet. Problémát okoz, hogy a vállalatok eddigi tervjavaslataikban csupán 200 000 tanonccal számolnak, vagyis 58 000 fiatalnak nincs biztosítva a további szakkiképzés. A probléma annál bonyolultabb, mivel az előző tervidőszakokhoz viszonyítva 128 ezerrel lesz magasabb a 15 éves fiatalok száma. A beruházási építkezések terén szintén új helyzetet teremt az Irányítási rendszer elveinek érvényesítése. A szlovákiai ötéves terv 74,2 milliárd korona értékű beruházással számol, ily módon Szlovákiának a beruházási eszközökből való részesedése 31,5 százalékra növekszik. Mire fordítjuk ezt a tekintélyes összeget? Elsősorban megszilárdítjuk a nem termelő szférát, iskolákat, internátusokat, egészségügyi intézményeket és lakásokat fogunk belőle építeni. A termelés szférájában a feldolgozó vegyiparban, az élelmiszer- és a fogyasztási iparban számolunk a legintenzívebb beruházási fejlődéssel. Nem hanyagolható el az a körülmény sem, hogy a már épülőben levő létesítmények befejezésére kell fordítanunk a tervezett beruházások több mint 50 százalékát. A beruházási építkezések keretében kibővítjük a szovjet— csehszlovák gázvezetéket, úgyhogy 239 000 háztartás számára biztosltjuk a gázellátást (ma 135 000 háztartásba van bevezetve a gáz). Befejezzük a Kelet-szlovákiai Vasművet, hogy hengerdéi saját acélművükből kapják az acélt. A magnezitiparban kibővítjük a nyersmagnezit termelését és beruházásokkal fogjuk javítani a termékek osztályozását és minőségét. Űj üzemeket létesítünk a kőolaj feldolgozására, a gumi, műszálak és műanyagok termelésére. A gépiparban a beruházásoknak az a célja, hogy több fogyasztási cikk kerüljön a piacra. A közszükségleti iparban a faanyag tökéletesebb kihasználására, az üveg, textilféleségek és cipő termelésére és a bazalt feldolgozására irányulnak e beruházások. Komoly minőségi változást fog jelenteni a megkezdett építkezések arányszámának csökkenése ts s lerövidül az építkezések ideje. Az épülőfélben levő üzemek befejezésére nagyobb összegeket összpontosítunk, kevesebb új Ipari létesítményt kezdünk építeni, s arra fogunk törekedni, hogy az építkezés eddigi 6 éves átlagidejét 3,5 évre csökkentsük. Merész célok nagy feladatok ezek. Mozgósítani kell iparunk egész teljesítőképességét, növelnünk kell a munkatermelékenységet s érvényesítenünk kell a tudomány és a technika legújabb eredményeit, hogy valamennyi tervünket valóra válthassuk. Idj) N

ť éhány héttel ezelőtt Ipolyságon jártam. A városka parkjában olyan kilenctíz év körüli kisfiú az utamat állta. Éneklő hangon kunyerálni kezdett, hogy adjak neki egy koronát. Moziba szeretne menni. Adtam neki. Ám amikor látta, hogy még maradt aprópénz a markomban, azt is elkérte. Majd rágógumiért és cigarettáért rimánkodott. Ezzel már nem szolgálhattam. Igy aztán eloldalgott a kis szemtelen. Később a volt Lengyel szálló kapujában láttam meg ismét. A kapuszárny mögé lapulva nyakalta a sört. Talán szót sem vesztegetnék a dologra, ha egyedülálló esetről lenne szó. De nincs így. Hasonló esetek más városban és városkában is előfordulnak. őszintén bevallom, hirtelenében magam sem tudnám megmondani, melyik oldaláról kellene a dolgot megközelíteni. Nem tudnék „felírni" biztosan, gyorsan ható szert a baj ellen. Talán egy kicsit sántít a hasonlat, mégis az orvosokra szeretnék hivatkozni. Mit tesz az orvos, ha komoly és bonyolult esettel áll szemben? Mielőtt a műtőasztalra fektetné betegét, konzíliumot hív egybe. Most én is azt szeretném, ha közösen keresnénk, ismernénk fel a baj gyökerét, és találnánk meg a hatásos ellenszerét. Mielőtt továbbjutnánk, döntsük el közösen, vajon helyesen C9elekedtem-e akkor, amikor a fiú markába szórtam az aprópénzt? Nem lett volna jobb, ha inkább megpirongatom, vagy a lelkére próbálok beszélni? Az az érzésem, hogy aligha lett volna komolyabb foganatja. Mégis! Talán ha ezt mások is megtennék? Idővel elérhetnénk bizonyos eredményt, De hát, hogyan is viselkedik az ember hasonló esetben? Zavarba jön, sőt még a kis kéregető helyett is szégyenli magát. Hogy mielőbb túlessék a kellemetlen pillanatokon, a zaklatáson, inkább „leguberálja" a filléreket. Kevesünknek jut azonban eszébe, hogy ez a látszólagos Jószívűségünk a gyermeknek többet árt, mint használ. H

ogy félreértés ne essék: nem azt a néhány fillért, esetleg koronát sajnálom. Nem! Hanem azokat a serdülőket, akik már most, zsenge korukban elvétették a lépést. Gondoljuk csak meg, milyen emberré válik az a gyerek, aki már serdülőkorban, jószívűsködésünk és egyéb okok miatt megszokja, hogy érdemtelenül, könnyen pénzhez jusson?! Dologkerülő, csavargó, kocsmatöltelék lehet belőle, aki előtt semmi sem szent, aki nem ismer erkölcsi gátlásokat, s ha egy kis pénzhez jut, könnyelműen elherdálja. Szorultságában pedig sok mindenre képes. És hogy ennek elejét vegyük vagy legalábbis fékezzük, a semminél talán már az is többet jelentene, ha háromszor meggondolnánk, mielőtt a zsebünkbe nyúlnánk. Van az éremnek egy másik oldala is. Társadalmi megítélés szempontjából éppen ez a „másik oldal" a fontosabb, jelentősebb. Ezek a kéregető gyermekek — mondjuk meg őszintén — nagyon is emlékeztetnek a múltra, a hajdani koldusokra. Tényleg koldusok lennének? Nem! Legtöbbjük inkább csavargó, vásott gyerek, akiknél hiányzik a rendes családi környezet. a szülői felügyelet, intelem. Őket nem az éhség szorította ki az utcára. Teljesen másról van szó. Nekik nem egy falat kenyér vagy egy tányér meleg étel kell, hanem cigaretta, rágógumi stb. Az ilyen gyerek — akárhogy is kerülgetjük a forró kását — a legtöbb esetben a helytelen életmódot folytató szülők példáját követi. Elég, ha alkalomadtán elnézik, hogy a gyerek megiszik egy kis italt vagy cigarettát vesz a szájába. Ilyenkor a gondatlan szülő talán jót nevet csemetéjének csínytevésén. Észre sem veszi, hogy fokozatosan a gyerek rákap az italra, cigarettára. Ilyen esetekben általában a gondos szülői felügyelet is hiányzik. Ráadásul azután, amit a szülő elmulaszt, helyettesíti az utca, természetesen rossz irányban. Akadnak azonban egészen kirívó esetek is. Memrégiben, Bratislavában a sörgyár előtt, illetve az ivóban játszódott le a következő jelenet. Az apa, egy erőteljes, gondozatlan férfi, söröskorsók szomszédságában terpeszkedett. Hat-hét éves kisfia, pedig a járdán őgyelegve egymásután szólítgatta le a járókelőket. Pénzt kéregetett. Amikor valamicskét már „összekoldult", futott az apjához. Szerzeményét eléje szórta. Az apa rámosolygott és „élelmes" fiacskájának megengedte, hogy a „jól végzett munka" fejében nagyot húzzon a sörből. Hangsúlyozom, az említett esetet nem szeretném általánosítani. Nem is lehet. Egy dolgot azonban mégis tisztán kell látnunk: hogyha ma egy gyermek szégyenletesen kéreget, ez mindenekelőtt a szülőre állít kl rossz bizonyítványt. Szükség van arra egyáltalán, hogy ma egy gyerek kéregessen? Nem! Mindentől eltekintve a társadalom anyagilag is törődik a kiskorúak nevelésével. Csak hát ennek is van egy másik oldala. Akadnak szülők, akik még a gyermekük nevelésére kapott pénzt ls könynyelműen elherdálják. És ez nagy baj! Szomorú helyzet ez mind a gyerek, mind a társadalom szempontjából. Az ipolysági esetet még azon melegében megemlítettem Szögel Istvánnak, a városi nemzeti bizottság elnökének. Kiderült, hogy számára semmi újat nem mondtam. Tudnak a dolgokról, de egyelőre jóformán tehetetlenek. Szerinte nem a megtévedt gyermekeket kell okolni. Elsősorban nem őket! Inkább a szülőket és azokat, akik meggondolatlanul pénzt, cigarettát, vagy egyebet adnak az ilyen gyerekeknek. Könnyelműségükkel ártanak, és megnehezítik az illetékes szervek munkáját. Általános tapasztalat, hogy a nemzeti bizottságok figyelmeztetik a szülőket. Csakhogy az ilyen szülőkön a legtöbb esetben nem fog a szép szó. Egyszerűen „túlteszik" magukat a dolgon. Még nekik áll feljebb: mit avatkozik valaki az ő „privát" dolgukba. Ezt mondják, ha hibáikra figyelmeztetik. Viszont ők azok, akik a társadalom nagyarányú, sokoldalú segítségével soha nem elégedettek. Csak kapni szeretnének a közösségtől, viszont akkor már senkinek semmi köze, mire fordítják mondjuk a családi pótlékot? Ha nem tévedek, ezzel el is jutottunk a dolgok velejéig. Ax okokat nagyjából ismerjük. Nagyon jő lenne most már, ha megtalálnánk a módját, hogy a hanyag, nemtörődöm, lelketlen szülők ne tudnák olyan könnyen túltenni magukat a figyelmeztetésen. És itt a nemzeti bizottságokon kivül az iskolára, a pedagógusra is nagy feladat hárul. Ezek a gyerekek általában az iskolából is kimaradoznak. Ez pedig törvénybe ütköző cselekedet. A szülőket ezért lehet, sőt kell is, hogy felelősségre vonják. Talán az sem lenne hiábavaló fáradság, ha a pedagógusok is keresnék a lehetőségét annak, hogy valami hasznos elfoglaltság iránt felkeltsék a kis csavargók érdeklődését. Egy pedagógus, ha igazán szívén viseli a dolgot, minden bizonnyal eredményes munkát végezhetne. E

zen túl azonban mégis azt mondom: ha a szükség megkívánja, módját kell ejteni, hogy a hivatalos szervek a puszta figyelmeztetésen túl más eszközökkel is éljenek. Bizonyos esetekben ne restelkedjenek szigorúbb rendszabályokat foganatosítani azokkal szemben — és itt teljes mértékben a felelőtlen szülőkre gondolunk — akiken nem fog a jóindulatú figyelmeztetés, a meggyőző szó. Hangsúlyozom: a felvetett kérdés egyikünk számára sem lehet közömbös. Igaz, ma még csak filléreket kérnek, kellemetlenkednek, de nincs kizárva, hogy valamikor majd erőszakkal veszik el a koronánkat. Ennek megakadályozása társadalmi ügy és közérdek. Kell, hogy az legvRn! SZARKA ISTVÁN