Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)
1966-11-07 / 307. szám, hétfő
HAZÁNK LEGNAGYOBB KÜZÚS GAZDASAGÁBAN, A KÖZEL BEN IS KOMBÁJN ARATOTT AZ IDÉN. 6000 HEKTÁROS GOTAI EFSZ (K. Cích felv. — CTK) A kkortájban még nem éltük bele magunkat annyira a nemzetközi vetélkedőkbe, mint manapság. A KGST mezőgazdasági bizottságáról pedig éppenséggel nagyon keveset tudtunk. A bajcsi nemzetközi kombájnvizsgát mezőgazdasági szakemberek és újságírók egyaránt — talán éppen ezért — szfvesen emeltük nemzetközi vetélkedői rangra. Miért is ne vetélkedhettek volna Érsekújvár és Bajcs között, az országút Jobb és bal oldalán a magyar, a szovjet, a lengyel, a német és a csehszlovák kombájnosok? Nyolc éve történt, kár lenne a nemzetközi bemutató minden részletét felidézni. Már akkori véleményeink szellőztetése miatt sem tanácsos feleleveníteni a szakszerű vélemények mindegyikét. De azért az sem lenne jó, ha valamennyit elhallgatnánk. Még akkor se, ha netán egyik-másik bölcsességünket azóta korrigálni kellett. A szovjetek mindössze egy géppel vettek részt a vetélkedőn. Igaz, hogy az az egy Irdatlan nagy gép volt, a magyarok „Balatonijának alig 22 mázsás súlyához viszonyítva csaknem kettőnek felelt meg. De sem egyszínű pirossága, sem a hatalmas alkotmány méretei nem nagyon hívták fel magukra a figyelmet. Pedig árgus szemmel figyeltek az egybegyűltek. Ám ezzel a behemót szovjet kombájnnal (SZK) kapcsolatosan inkább csak az ragadt meg az emlékezetben, hogy ez a nagy gép csak megy, ráérős lassúsággal, mint akinek semmi sem sürgős. Itt hadd jegyezzem meg, hogy nem volt az a hatalmas alkotmány a mai SZK-4-es, csupán az elődje. Tehát nyolc évvel ezelőtt aratott ez a gép, de Bajcson egyáltalán nem közönségsikert. Egyszerűen csak búzát, árpát, rozsot. Mennyivel más volt ezzel a munkájában is szinte állni látszó gépóriással szemben a magyar tervrajzok alapján készült csehszlovák ZSM. Harminc kilométeres sebességgel vágtatott a gabonában. Formás, ezüst színű testén csillogott a napfény. Vitathatatlanul tetszetősebb volt az SZK-nál. Hát még a magyar Balaton. Az ugyan nem ment harminc km/óra sebességgel a gabonában, de egy órai teljesítménye kiváló volt, és a legkisebb súlyú a vetélkedőn részt vevő kombájnok között. Bár csak 800-as, de kitűnő volt a dobja, a cséplőszerkezete. — Ez a Jövő gépje — csaknem ilyen egybehangzó volt akkor a jelenlevő szakemberek és a kíváncsiskodók véleménye. A Balaton mellett úgyszólván csak a szintén magyar gyártmányú 1200-as Kalásznak adtak némi esélyt a vetélkedőben. Még a könnyebb és kisebb német és lengyel kombájn ls többször szóba került — akkor —, mint az SZK. A bajcsi vetélkedőt francia, angol, bolgár stb. szakemberek is végignézték. Nem amolyan külső szemlélőként, mert gyakran bizony csak a lábuk látszott ki a kombájnbóL Belebújtak a gépekbe, ahová csak belefértek, vizsla szemmel figyelték a kombájnok minden porcikáját. Mértek, méregettek. Jegyezték az adatokat és gyakran szenvedélyesen vitatkoztak a több mint tfz ország szakemberei Leghiggadtabb talán a szovjet szakembercsoport rövidre nyíít hajú vezetője volt, bár mint említettem, a bajcsi vetélkedőn a szovjet kombájn nem került az érdeklődés középpontjába. Félórai, vagy legfeljebb egyórai munkánál a könynyebb mozgású és mindenekelőtt gyorsabb gépek előnyösebbeknek mutatkoztak a szovjet Miért éppen SZK-négyes? kombájnnál. Mégis, a szovjet mérnök volt a leghiggadtabb, amikor „védence" mellett érvelt, ilyenformán: — Erre a nemzetközi vetélkedőre nem jöhettünk véglegesített konstrukciójú géppel, a továbbfejlesztésnél az itteni tapasztalatokat is hasznosítani akarjuk. — Nem hiszek a könnyű és nagy munkagyorsaságú kombájnok végleges győzelmében, mert a cséplőgépek eddigi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a cséplőszerkezetnek a lehető legnagyobb stabilitásra van szüksége. Ebből az első számú követelményből az következik, hogy a lehető legszélesebb gépet kell szerkesztenünk, a munka-gép sebessége a talajtól függően ne legyen több 16—22 km-nél óránként, s a teljesítmény növelése érdekében fokozzuk a motor s a cséplöszerkezet erejét és természetesen a szemveszteség csökkentése, illetve a magtisztaság növelése érdekében a dob fordulatszámát. Nem Bajcson, hanem PrahaRepy mellett fejeződött be a bemutatott kombájnok vetélkedője. Ott már jóval több tényező alapján ítélkeztek a szakemberek. Bár győztest hivatalosan nem hirdetett ki a szakbizottság, mégis sokan csodálkoztunk, amikor a továbbfejlesztésre legalkalmasabb géptípusnak a szovjet kombájnt ismerték el. Mi tagadás, akkor csodálkoztunk. Érdekes, hogy két évvel ezelőtt, amikor az egykori SZK továbbfejlesztett utódja, az SZK-4-es aranyérmet nyert, nemcsak nem lepődtünk meg, hanem a dolgot egyszerűen természetesnek tartottuk. Hiszen közben az említett kombájn „testvérbátyjának", az SZK-hármasnak már aranyérmet adományoztak a legilletékesebbek, a mezőgazdák. Hogy a kombájnosokról ne ls beszéljek. £s azóta? Előbb talán lássunk egy-két adatot a kombájnok teljesítményének történetéből. A galántai járásban már 1957-ben is kombájnokkal aratták-csépelték a gabonának több mint 90 százalékát. Akkor egyegy kombájn átlagteljesítménye nem érte el az 50 hektárt. Tavaly átlag már 114 hektárt aratott-csépelt egy-egy kombájn, az Idén még annál ls többet. Országos méretben is hasonló a helyzet. Mi eredményezte ezt a lényeges változást? Miközben erre a kérdésre kerestem választ, J6 néhány embert megkérdeztem. Kiderült, nem lehet csupán egyetlen tényező javára Írni a már-már elfogadható eredményt. Mert szerepet játszott ebben — például Bartalos kombájnos szerint — az is, hogy a kombájnosoknak nemcsak szaktudása, de a gépekhez való viszonya is lényegesen megváltozott. Mások a gépjavításnak, alkatrészellátásnak és a jobb munkaszervezésnek ts nagy jelentőséget tulajdonítottak. A véleménymondók érvei között nem volt egységes a sorrend. Azaz, hogy valamiben mégis egységes volt az álláspont. Abban, hogy a lényeges változás leglényegesebb tényezője az SZK-4-es. Ez a minden eddiginél tökéletesebb szovjet kombájn. Az a kombájn, amelyikkel egyetlen napon már 500 mázsa gabonát is csépeltek. Oldalakon sorolhatnám az elismerő véleményeket. Csóka Feri bácsi, a tejfalusi szövetkezet elnöke például csaknem két órán át zengedezett dicshimnuszt az SZK-4-esről. Hogy mit? Csaknem szó szerint azt, amit az a rövidre nyírt hajú szovjet mérnök mondott akkor, amikor arról beszélt, milyennek kell lennie a minden igényt kielégítő kombájnnak. A többi között még az akkor felvetett lassúság is felvetődött. Hogy ezzel kapcsolatban mit mondott az elnök? — Ha az ember a dűlő széléről nézi azt a hatalmas alkotmányt, könnyen azt hihetné, hogy ez a gép valóban csak cammog. Lassan, ráérősen, úgy is mondhatnám, hogy kényelmesen megy. De megy. És a napi, vagy ha úgy tetszik idénybeli teljesítménye ennek a kényelmes kombájnnak kétszer-háromszor akkora, mint bármelyik elődjéé. Befejezésül hadd tegyük még hozzá, hogy az SZK-4-esek aranyérmének csillogása még bizonyára sok-sok évig nem fog elhalványodni. HARASZTI GYULA Juharfák leveie - oztyeiunyik fájdalmas tűnődése, eső esik a Kárpátokban, a bánatos eső vagytok, felhőkben bujdosó bágyadt Nap, beteg, szegény fiát szeretgetó anyák ajkán a gyötrődő mosoly, az utolsó szerelem fájdalma és a búcsúszó, halk szöveg nélkül zendüld dal, egyetlen dalom. Juharfa levelek piros, fagyos hajnal vagytok, cinegék, csuszkák harsány füttye a frissen lélegző levegőben, sétáló kislány mély erdőben és vadlibák a magas égen, ti piros ősznek halk nesze, lépte, harangszó, mintha Puskint vendégelném ma otthonomban és szívemben, a tűzhely füstje vagytok házam felett s a bajtárs cigaretta füstje, sejtem: csakhamar itt a tél, s hiszem: a télre tavasz jön, és szirmot bont a hóvirág, épp ott, ahol arany lomb hever most: a juharfák levele... BABI TIBOR fordítása SZOVJET HUMOR Ilii Kérdi a borbély a vendégét: — Ön melyik csapatnak szurkol? — Amelyiknek maga. — De hisz nem is tudja, melyiknek szurkolok én. — Amíg a maga kezében borotva van, mindig annak a csapatnak fogok szurkolni, amelyiknek maga. Egy tisztviselő kérdőív kitöltése közben kérdi az előtte álló, fiatalosan öltözködő hölgytől, hány éves. — Várjon csak, számítsuk ki — válaszolja a hölgy. — A férjem harmincéves volt, amikor 18 éves koromban férjhez mentem hozzá. Most kétszer olyan idős, vagyis most 36 éves vagyok. (Krokogyil) — KtinyörgGnk, menjen hozzá mielőbb férjhez! (lurlj Cserepanov rajza a Krokogyilban) A mikor reggel ki- Eh, az ördög vigye Nyepljuhin? — töpren* futok a megálló- ell Lehet, valóban nincs gek hangosain. — Nem hoz, a szó szoros érted- igazam. Lehet, hogy létezik, ezt az embert mébein az orrom edőtt túlságosan a szívemre látnom kell! süvít el három tiroli- veszem. Még egyszer beletebusz — libasorban. Ez Vállat vonok, mormo- kintek a könyvbe, s a azt^ jelenti, hogy újabb gok valami értelmetlen- bejegyzés mellett meg jön egyha- séget és távozom. pillantom Nyepljuhin Másnap az étterem- cünét. Estefelé már ott állok a ház troli nem mar. Állok és várok. Utánaim csakhamar sor képződik, az emberek méltatlankodnak, mérgelődnek. Amikor már nem tudok tovább várni, az Utasszállító Vállalat hlvataJ. ZOLOTAREV: előtt, amelyben lakik, s három perc múlva a liftbe zárva elakadok a negyedik és az ötödik emelet között. Nyomdosom a csengő gombját, rázom az ajtót s lába rohanok. Kérem a bein ülök. Jó ideje. Mái kiabálok: panaszkönyvet Azt néhány érája. És a pto- -_ j^ej vadatki! Medmondják: cér, mintha minden di g hagyok itt rosto— Nem érdemes el- a legnagyobb rendben koiial ?| Szabadítsanak keserednie. Egyszerűen lenne, futkos el melleit ^u — balszerencséje vodt. lem. . ,. __ , Nézze csak, egy másik Határozott hangon polgártárstól milyen kérem a panaszköny k eléeeé nvíítľn dicséretet kaptunk! vet. Kinyitom. Ez a szö- , • . / egg e " y , n Kezembe veszem a veg ötlik a szemembe: ^ m? ndo k f Mki panaszkttayvet, hát „Engedjék meg, hogy rnunkáiáró! csakugyan: „Engedjék kifejezzem hálámat g u ' meg, hogy kifejezzem azért az élvezetért, Megsértődik, hálámat azért az élve- amelyet számomra ét- — Fölöslegesen méláéiért, amelyet szá- termük állandó látoga- tatlankodik, polgártárs, momra a városi közle tása biztosít. Nyeplju- Lakóbizalmink, Nyeplkedésl eszközök igény htn." juhln elvtárs, engem bevétele nyújt Nyepí- — Miféle burokban mindig példaképül áljuhla" született lehet ez a lít a gyűléseken Ingerülten berontok Nyepljuhinhoz, de ő azonny ómban belém fojtja a szót — Maga kicsoda? — Újságíró. -•— Űgy! Hát ha tudná akarja, a közlekedési alkalmazottak, amiért hálámat fejezem kl fáradozásukért, szabadjeggyel látnak el; az étteremben pedig mindent melegen ós finoman elkészítve szolgálnak fel nekem. És mag a mit tehet ez ellen? Talán majd körmöl rólam egy nyamvadt cikket? — Hát már éppen ttt lenne az ideje! — közlöm vele vésztjóslóan, de a végén még megkérdezem: p- És a liftkezelő? Az hogyan számol ed magával, he? Talán megengedi, hogy ingyen vonszoltassa ma- « gát? — Ugyan — moso- lgBglyodik ed Nyepljuhin —, hát hogyan számolhat XT. 7, el az ember az anyósával? Q Kövesdi János fordítása ^ \
