Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-07 / 307. szám, hétfő

A széles táblákon újabb és " újabb modellek körvona­lat rajzolódnak. Nemcsak a hajóépítés, de a tervezés is megfeszített munkát igényel. A komáromi hajóépítők jó hírneve pedig csak akkor öregbedik, ha a jövőben az ed­digieknél is korszerűbb „úszópaloták" futnak ki a gyár kikötőjé­ből. Ez elsősor­ban a tervező­kön múlik. A hajógyár terve­zői tudják ezt. Közülök Fran tiSek Jurek „,­mérnök, az ' egyik főtervező ® épp a napok­ban jubilál. A szikár fiatalember régi gé­pészdinasztia leszármazottja. Apáról fiára szállt a laka­tosmesterség. Ö is Gottwal­dovban kezdte, s nyolc év alatt nemcsak szerelmese, de kitűnő ismerője is lett a laka­tosság minden csínjának-bín­jának. Közben elhatározta, hogy leérettségizik és egye­temre megy. Brnóban végezte az egye­tem első évfolyamát. Amikor azután a szovjet—csehszlovák kulturális együttműködés ke­retében hajótervező szakra toboroztak a leningrádi, a gorkiji és az ogyesszal mű­egyetemekre, František jurek az elsők között jelentkezett. — Ha Leningrád nevét hal­lom, akaratlanul is elfog egy kis büszkeség — kezd vissza* emlékezni a Nagy Október városában eltöltött diákévek­re. Tíz évvel ezelőtt, 1956-ban mérnöki képesítéssel tért vissza Leningrádból. A hajó­tervezés specialistája. Komá­romban helyezkedett el és az­óta sok nagyszerű eredményt ért el. Ott állt a MOL és más típusú hajók bölcsőjénél, amelyek messze az ország ha­tárain túl hírnevet, elismerést, szereztek a városnak, a ko­máromi hajóépítőknek. Közismert, hogy a komáro­mi hajógyár főleg a Szovjet­unió számára készít személy­és teherhajókat. A megrende­lőkkel való tárgyalásokon, a szakmai és kereskedelmi kí­vánalmak kölcsönös egyezte­tésekor nagy segítséget nyújt a gyár vezetőségének a többi fiatal tervezővel, építővel együtt, akik szintén szovjet főiskolákon tanultak. A segítség nemcsak orosz nyelvtudásukban nyilvánul meg, hanem abban is, hogy kitűnően ismerik a szoujet hajóipar követelményeit, lehe­tőségeit, távlati terveit. Azt gondoltam, hogy a ter­vezőmérnökkel csak hajóépí tésröl, modellekről, típuster vekről lehet beszélni. A rend­otervezo kívül sokoldalú, a gyár ezer­nyi más gondjával is törődő, politikai és kulturális kérdé­sekben egyaránt jól tájéko­zott jurek mérnök alaposan rácáfolt kételyeimre. Szenve délyes vitázó. Hirtelen úgy érzem magam előtte, mintha a gyárban előforduló fogya­tékosságok, szervezetlenségek okozója, vagy egy mindig késlekedő beruházó vállalat ügynöke, esetleg az igényes megrendelő képviselője len nék egy személyben. Nem voltam az, de Jurek mérnök mégis könyörtelenül magya ráz, javasol, vitázik. Javasla­tai, elképzelései azonban nem általános jellegűek. Mérnöki pontossággal „sújtanak" le oda, ahol valóban lehet és kell is orvosolni a problémá­kat. Felsorolja például a mun­kaidő jobb kihasználásának ezernyi lehetőségét, a munká­sok, s a műszaki és az admi­nisztratív dolgozók közti vi­szony néhány fogyatékossá­gát, a kulturális nevelés hiá­nyát. A hajóhoz szükséges alkat részek megrendelése és a szállítás közti megengedett 18—20 hónapos kilengést a sikeres tervtelfesítés egyik jő kerékkötőjeként említi. Annál nagyobb örömmel beszél ar TÓI, hogy az új gazdaságirá­nyítás lehetővé teszi majd a rugalmasabb intézkedéseket, így az üzem devizaalapjának tetszés szerinti kihasználását, a külföldről történő beruhá­zások növelését stb. — Egy kicsit talán elkalan­doztunk a témától — mondja a végén. Magyarázkodás helyett me­leg kézszorítással köszönök el. Ebből megérti, hogy na­gyon is a témánál maradtunk. Búcsúzóul még egyszer ki­tekintek az ősz ezernyi szí­nében hullámzó Dunára. Az újonnan elkészült hajó fedél­zetén fiatalok fütyürésznek. Bent a tervezők rajztábláin már az elkövetkező évek új típusain, a 2700-as motoros hajó tervein dolgoznak. Fran­tišek Jurek mérnök és terve zőtársainak kezében ezüst szí­nű körzők és vonalzók csil lógnak. TÓTH GÉZA Űj korszak kezdődött 1988. XI. 8. őket, hogy legyenek továbbra ts a CSSZBSZ tagjai, de most már a helyi szervezetben ... De hisz ez szakasztott az én saját esetem! — gondolom. Mi ebben a rossz? Persze hogy nem minden formális CSSZBSZ­tag akar továbbra is formális tag maradni. Sokan lemorzso­lódnak. De aki marad, az meg­értésből, meggyőződésből ma­rad, s nem lesz többé pusztán statisztikai adat, hanem aktív szervező, aki propagálni fogja a csehszlovák—szovjet barátsá­got, s tesz is valamit a szerve­zetben. Persze, sok még a ten­nivaló. Mindenütt nincs olyan Hutka tanitó bácsi, mint Luko­vištén, aki szívvel-lélekkel szer­vez, tevékenykedik. De ez a közvetlen kapcsolat a tagsággal — ami ma még néhol panasz formájában mutatkozik meg — sokkal gazdagabb gyümölcsöt hoz majd, mint az a múltbeli automatikus tagság". • A losonci járásban ugyan­csak nagy változásokon megy keresztül a CSSZBSZ szerveze­te. A falvakon 162 szervezet működik, köztük 32 újonnan alakult. A füleki szervezetnek azelőtt csupán 36 tagja volt, ma kétezer van. A munka nem a gyárban összpontosul, ahol néha a munkaidő rovására szer­vezték az akciókat, hanem a városi szervezetben. A járásban megtalálták a módját, hogyan működjenek együtt a helyi szervekkel. Erről tanúskodik a számos barátsági est, a nagy­csalomijai szüreti ünnepség, és sok más akció. HaliC, Divín, Mállnec falvakban tapasztalha­tó a leginkább a munka színvo­nalának emelkedése. Az Angliá­ban is nagy sikerrel szerepelt Kokavan Tánc- és Énekegyüttes a kokavai helyt szervezet cso­portja, amely nagy sikerű te­vékenységével bizonyítja, hogy az aktivitás nem a patronáló üzem támogatásától, hanem a tagság tettrekészségétől függ. A losonci járásban is csök­kent az átszervezés folytán a tagság száma — 18 ezerről 13 605-re. De, mint Július Salaj elvtárstól, a járási titkártól megtudjuk, ez a tizenháromezer ember tevékeny. A falvak kul­turális életének fellendítéséből a CSSZBSZ kiveszi részét, s nagy lehetőségeket kínál. Hi­szen sok faluban a milliós mű­velődési házak kihasználása sokszor attól függött, jött-e vendégegyüttes valamely üzem­ből. A helyi CSSZBSZ-szervezet tevékenységének itt tág tere nyílik. A lakhely szerint szer­vezett szövetség nagy lehetősé­get kínál a párton kívüli dolgo­zóknak a társadalmi életbe való aktív bekapcsolására. A füleki Ferencz József például nagyszerűen megtalálta helyét az átszervezett CSSZBSZ-ben. A Béke Üzem dolgozója ő, aki most a legtevékenyebbek egyi­ke a füleki városi szervezetben, sőt a járásban is. Jelentős tár­sadalmi munkát fejt ki, amely egyéni érdeklődésének kielégí­tésén kívül nagyszerű politikai tevékenység: egy pártonkívüli önzetlen segítsége a párt igen fontos célkitűzésének — a Szovjetunióval való barátság ál­landó szilárdításának — megva­lósításában. ... Igen, valami történik a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetségben: egy nagy tömeg­szervezetünk levetkőzi munká­jának sok formális vonását, új­jászületik, hogy az eddiginél eredményesebben teljesítse kül­detését .., VILCSEK GÉZA A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom az embe­riség történetének ez a korsza­kos jelentőségű és hatású ese­ménye 49 év távlatából még nagyszerűbbnek és sorsdöntőbb­nek tűnik. Most, amikor a tő­kés társadalmi rendszer belső és külső ellentmondásaiban ver­gődve, egy szörnyű katasztrófa lehetőségének feltételeit terem­ti meg, — amely ha valóra vá­lik, megszünteti az emberiség létét a Földön —, most látjuk csak igazán, hogy az Októberi Forradalom milyen embertelen társadalmi rend felszámolásá­nak kezdetét jelentette. Ugyan­akkor a Föld egyhatodán elkez­dődött egy új, minden elnyo­mástól és kizsákmányolástól mentes, igazán humánus társa­dalomnak, a szocializmusnak az építése. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom lényegében külön­bözik az összes előző forradal­maktól: Míg amazok csupán az embernek ember által való kizsákmányolása egy már el­avult formáját és módját cseré­lik ki hatásosabbal, s ezzel együtt a régi uralkodó osztályt új uralkodó osztály váltja fel, addig emez a kizsákmányolás minden lehetőségét megszünte­ti, s az emberek egymáshoz va­ló viszonyának olyan struktúrá­ját teremti meg, amely az osz­tálynélküli társadalom felé fej­leszthető. A tőkés társadalmi rendszer megdöntésében, a szocialista és osztálynélküli társadalom fel­építésében a munkásosztálynak, — amelyet erre a feladatra maga a történelem jelölt ki —, feltétlenül szüksége van szö­vetségesekre, vezérlő politikai pártra és megfelelő tudomá­nyos elméletre. S mivel ezek az alapvető feltételek 49 évvel ezelőtt a cári Oroszországban voltak legfejlettebbek, meg azért is, mert itt volt a tőkés rendszer a leggyengébb, a bur­zsoázia a leggyakorlatlanabb az uralkodásban, ezért kezdődött a kapitalizmus felszámolása és a szocializmus építése ép­pen itt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak most is ható je­lentősége abban van, hogy a történelem során először csele­kedett a forradalmi tömeg tu­dományos elmélettel megvilágí­tott tudattal. Egészen világos volt előtte az, amit politikai vezetője, a kommunista párt mondott, hogy mindenekelőtt a politikai hatalmat kell kivenni a burzsoázia kezéből és saját államapparátust (katonaságot, rendőrséget, kormányt, bírósá­got stb. J, a munkásosztály s a többi dolgozók érdekeit szolgá­ló államot kell teremtenie. A szovjetek rendszerének megala­kításával ez meg is történt. A szovjetek a nép hatalmá­nak legközvetlenebb szervei, amelyekben választott megbl­zottaival, illetőleg képviselőivel képviselteti magát. A képvise­lők felelősségre vonhatók vá­lasztóik által, számotadásra kö­telezettek, s ha a választók úgy látják jónak, vissza is hívhatók. Marx, Engels és Lenin a szov­jet képviselők és választóik ilyen viszonyában látták az igazi, a magasabbrendü, a szo­cialista demokrácia egyik döntő jellemvonását. A szovjet demok­rácia persze csak a dolgozó nép számára demokrácia, az osztályellenség és kártevők felé diktatúra. A szovjet államforma másik fő jellemvonása, hogy benne egyesül a törvényhozó és végrehajtó hatalom, nem úgy, mint a burzsoádemokrata ál­lamban, ahol a törvényhozás és végrehajtás szervei egymástól el vannak választva, s nem függnek egymástól. Az Októberi Forradalom ezen politikai tartalma óriási hatás­sal volt az egész világ dol­gozóira, és határozott célt adott küzdelmüknek. A má­sodik világháború után keletke­zett szocialista államok formá­juk szerint különböznek a tör­ténelem első proletár állam for­májától. Ezekben az államok formája a nemzeti bizottságok, de a tartalmuk, feladatuk és jelentőségük azonos amazzal. A két világháború között, meg a háború idején és az utá­na következő néhány év alatt különféle okok következtében a szovjet demokrácia jelentós mértékben formálissá vált, s a munkásosztály és a dolgozók felé is mindinkább diktatórikus jelleget öltött. Sajnos, ezzel a negatív tartalmával nagy hatás­sal volt az éppen keletkezőben lévő új, szocialista államokra is. A Szovjetunió Kommunista szántV lászlö AKADÉMIKUS Pártja XX. kongresszusa óta el­telt időben az egész szocialista táborban éles harc folyik a szocialista demokrácia torzulá­sainak megszüntetéséért, és a valóban szocialista, demokra­tikusan működő állami intéz­mények kialakításáért. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomban született szovjet államnak azonban nemcsak po­litikai feladatai voltak, tehát nemcsak a forradalom vívmá­nyait kellett a külső és belső osztályellenség ellen megvédel­meznie (amely feladatait, mint tudjuk, az ellenforradalmi és intervenciós erők ellen, majd a Honvédő Háborúban a világfa­sizmus erői ellen ragyogóan megoldotta}, hanem azonkívül a munkásosztály döntő fontos­ságú eszköze volt a kapitalista gazdasági rendszernek szocia­lista jellegű gazdasági rend­szerré való átszervezésében. A munkásosztály és szövetségesei a kommunista párt vezetésével arra használták fel politikai ha­talmukat, hogy megszüntessék a kapitalista termelési viszo­nyokat és velük együtt a ter­melőeszközök kapitalista ma­gántulajdonát; megteremtsék a szocialista jellegű termelési vi­szonyokat és a termelőeszközök társadalmi, szocialista tulajdo­nát, s ily módon a kapitalista termelési rendszert szocialista termelési rendszerré szervezzék át. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ezen közgazdasági tartalma is nagy hatással volt a világ kizsákmányolt osztá­lyaira, mert megmutatta nekik, hogy lehet, sőt jobban lehet élni a kapitalisták nélkül. A munkásosztály és szö­vetségesei azonban nem köz­vetlenül váltak a termelőeszkö­zök birtokosaivá, hanem a szovjet állam közvetítésével. Ez a tény az államnak, és intéz­ményeinek, a nép által való fokozott mértékű ellenőrzését tette szükségessé, mert csak ez az ellenőrzés garantálhatta, hogy a gazdaság fejlődése el­mélyülően a szocialista lényeg felé fog haladni. Amint láttuk azonban, az állam demokratikus funkcióinak elsatnyulásával megkezdődött az állam egyes intézményeinek elidegenülése a néptől, ami a gazdaságban egyebek közt az adminisztratív és centralisztikus irányítási módszerben nyilvánult meg. Ez azután a munka iránti közöm­bösségben, a „minden mindegy" magatartásban, a kezdeménye­zés hiányában s mindennek kö­vetkeztében a munkatermelé­kenység csökkenésében jelent­kezett. S ha ennek a módszer­nek a szocialista gazdálkodás kezdeti stádiumában meg is volt a létjogosultsága, hovato­vább a fejlődés fékezője lett, s új irányítási módszer beve­zetését tette szükségessé. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom Ideológiai és kultu­rális tartalma abban van, hogy a munkásosztály és szövetsége­sei csakis azért győzhették le a világ egyhatodán a burzsoá­ziát, mert vezérüket, a kommu­nista pártot, egy magasabbren­dü tudomány, a marxizmus— leninizmus elmélete vezeti. Ezen tudomány módszerével, a dialektikus és történelmi mate­rializmussal tanulmányozta és Ismerte meg a társadalmat, amelyben az osztályharc folyt, s ennek a módszernek a segít­ségével alkotta meg az osztály­harc stratégiáját és taktikáját. S mivel ennek az elméletnek a segítségével uralkodó osztállyá lett a munkásság, uralkodóvá kezdett válni az ideológiája és világnézete, a marxizmus—leni­nizmus is. A kulturális forrada­lom továbbá azt is jelentette, hogy elkezdődött a múlt kultú­rájának a marxista—leninista kritika segítségével és a mun­kásosztály létalapjáról történő átértékelése és igazi értékeinek átmentése az új társadalomba. S elkezdődött a szocialista kul­túra megteremtése. Marx és En­gels, mint tudjuk, tudományos munkásságukkal az utópisztikus szocializmusból reális tudo­mányt csináltak. A dolgozó tö­megek és a párt ezen tudomány vezette tevékenységükkel het­ven év múltán ezt a tudományt élő emberek életrendjévé, tár­sadalmává változtatták a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lomban. Ebben az új társadalmi rendben hovatovább a marxiz­mus—leninizmus elmélete, vi­lágnézete, gondolkodása és cse­lekvési módszere hatja át a társadalom és az egyének éle­tét, gondolkodását és gyakorla­tát, amely megvalósítja a kultu­rális forradalmat és továbbfej­leszti a társadalmi és egyéni élet minden összetevőlét. Ez a kultúrforradalom lényege. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak óriási hatása volt az egész, még megmaradt kapitalista világra. A kapitaliz­mus alapjaiban rendült meg és az általános válság állapotába került, amelyből többé már ki sem kerülhet. A világ munkás­osztályának utat mutatott és eszközöket adott, amelyek se­gítségével megszabadulhat a tő­kések kizsákmányolásától. El­mélyítette, sokoldalúbbá és in­tenzívebbé tette az osztályhar­cokat, s új értelmet, célt és tartalmat adott nekik. Óriási lö­kést adott a nemzeti felszaba­dító mozgalomnak és a gyar­mati népek szabadságharcának. Csehszlovákia léte is a Nagy Októberi Szocialista For­radalom gyümölcse. Igaz, hogy azért, mert a munkásosztály abban az időben még az oppor­tunista szociáldemokrata veze­tés alatt küzdött, ez meg tel­jesen a burzsoázia ideológiájá­nak hatása alatt állt, a felsza­badulás csupán burzsoá jelle­gű nemzeti felszabadulás volt. A dolgozók szociális kizsákmá­nyolása és elnyomása az ú| nemzeti államban is tovább folyt. Ezért kellett a munkás­osztálynak és szövetségeseinek a burzsoázia uralta szabad nem­zeti államban is tovább folytat­nia osztályharcát. És hogy ez az osztályharc végül is a bur­zsoá és kapitalista rendszer megdöntéséhez vezetett, ennek legfőbb eszköze a marxista­leninista tudományos elmélet volt. Azóta ugyanis, amióta megalakult Csehszlovákiában a kommunista párt, fokozatosan elsajátította a marxizmus—leni­nizmus elméletét, ennek segít­ségével alakította ki taktiká­ját és stratégiáját, és vitte be a tömegek tudatába az így szerzett megismerést és cselek­vés mikéntjét. A marxizmus­leninizmus elméletének felvilá­gosító, konkretizáló és reali­záló folyamata a mai napig tart. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom első szülöttje, a ma 49 éves Szovjetunió tettekkel bizonyította be, hogy elhivatott vezére a ma haladó emberisé­gének. A szocialista Szovjetunió népei áldozatos tetteikkel, lán­goló humanista érzelmeikkel jó példával állnak a haladó, a bé­keszerető és háborút gyűlölő emberiség élén szebb és jobb jövőjének kiharcolása és bizto­sítása érdekében. S ha ennek akarása egyesül azzal a meg­győződéssel, hogy a munkás­osztály és szövetségesei a mar­xizmus—leninizmus elméletével felvértezett kommunista párt vezetésével valóban megmentől lehetnek az emberiségnek, amelynek puszta létét a jelen­kori állammonopolista kapita­lizmus alapjaiban fenyegeti, ak­kor ez a legeslegnagyobb fel­adat sikeresen meg is oldódik.

Next

/
Thumbnails
Contents