Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)
1966-11-05 / 305. szám, szombat
MÁR NÉHÁNY ÉVTIZEDE Ismerem. Akkor még gyorsan rótta az utcákat, és tevékenyen részt vett a mozgalmi munkában. Most már kissé görnyedt, galambősz, meglátszik rajta, hogy majd nyolc kereszt nyomja a vállát. Régi fegyvertársai azonban még mindig hozzáfordulnak tanácsért, az ő kezében Innen vonultak az orosz határ felé. Az oroszok jól beásták magukat, ezzel szemben a régi osztrák—magyar hadsereg elavult stratégiája akkor még nem Ismerte ezt a harcászati módot. A parancsnokok kivont karddal meneteltek vagy lovagoltak a katonai egységek előtt. Nem csoda, hogy az első hevolt a parancsnoka, helyettese egy szakaszvezető. A cseh légiónisták közeledtére Barnaulba küldtek egy 60 tagú magyar csapatot. Ezeket ott felkoncolták. Szemipalatinszkban 150 magyar és 150 más nemzetiségű, valamint 250 orosz fegyveresen ellenállott, de három hét után a cseh légió és a kozáA forradalom Szemipalatinszkban érte fut össze az oroszországi Vörös Hadsereg volt szlovákiai származású katonáinak nyilvántartása. Habár már erősen megritkult ez a jegyzék, azért mégis sok munka, sok fáradozás és utánjárás van vele. Arnold Petráš elvtárs szívesen végzi ezt a munkát, örül, ha valakinek ügyes-bajos dolgaiban segíthet. Amikor felkerestem az Antifasiszta Harcosok Szövetsége irodájában, éppen az iratok között szorgoskodott. Aztán úgy belemelegedett a beszédbe, hogy a visszaemlékezés áradatát alig tudtam jegyezni. ötvenkét évvel ezelőtt, 1914 augusztusában Budapesten érte az általános mozgósítás. 26 éves tartalékos főhadnagy volt, és természetesen azonnal be kellett vonulnia. Az orosz frontra vitték őket, de a vonatból Przemyslben ki kellett szállniuk. tekben a monarchia hadseregét több veszteség érte, mint a következő évek folyamán. Alig két hónap alatt elveszett a hadsereg fele. Petráš ezredét is háromszor kellett friss harcosokkal feltölteni. Több támadás után ö is orosz fogságba esett sebesülten. Előbb Szamarában — a mai Kujbisevben — feküdt kórházban, majd az omszki fogolytáborba került. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom Szemipalatinszkban érte, ahol abban az időben 4000 magyarországi, Illetve szlovákiai fogoly tartózkodott. Megalakították a pártszervezetet, és 1918 elején elkezdték szervezni a Vörös Hadsereg ottani csapattesteit. Márciusban már 1000 ember, köztük 800 magyar volt fegyverben. A felszerelést a helyi katonai parancsnokság adta. Arnold Petráš 250 fegyveresnek kok körülkerítették és lefegyverezték őket. Petrášt és másokat — akik Szlovákiából vagy Csehországból származtak — átadták a cseh légió főparancsnokságának. Novonyikolajevszkben bíróság elé állították őt, de felmentették és végül is besorozták a csehszlovák légió 11. számú ezredébe. Azonban nem bíztak benne, állandóan őrizték és figyelték. Egyszer mégiscsak sikerült kijátszania az őrök éberségét és megszökött. Légionárus egyenruhájában akadály nélkül eljutott az állomásra. Feleségéhez készült. Útközben azonban újból feltartóztatták, és légionista járőrrel Omszkba küldték. További kétszeri szökés és nagy viszontagságok után érkezett Szemipalatinszkba. Amikor felkereste feleségét és apósát, ezek halálra rémültek. Azt tanácsolták neki, hogy azonnal hagyja el a várost, mert üldözői halálra keresik. Ekkor Barnaulba jutott, ahol apósa ismerősénél — egy harangozónál — rejtőzött el. Valamiből azonban élni kellett, hát 40 kilométerre a várostól egy fatelepre került könyvelőnek. BIZONY FURCSA FATELEP volt ez. Katonaszökevényekből, a közeli falvak lakosaiból, sőt, egykori szökött Kolcsak-katonákból vörös partizánegység alakult, amelynek tagjai vagy az erdőben és a fatelepen dolgoztak, vagy támadásokban vettek részt. Arnold Petráš is így lett a partizáncsoport tagja. A Kolcsak-csapatok 300 tagú büntető lovasosztaga megtámadta a partizánokat. Razkazicha faluban kiűzték a házakból az embereket, a gyanúsakat beterelték egy pajtába és a falut felgyújtották. A faházak csaknem mind leégtek, a fehérgárdisták nem engedték meg az oltást. Az asszonyok a gyerekekkel együtt — köztük Petráš felesége is 3 hónapos kislányával — megkísérelték a menekülést. Csónakkal igyekeztek átkelni az Anenka folyón, a gyerek beesett a vízbe, de sikerült az utolsó pillanatban kimenteni. A fehérek nem merték megtámadni a vörös partizánokat. Ezek azonban másnap korán reggel, a sűrű ködben belopóztak a faluba és véres bosszút álltak. Az alvó fehéreket váratlanul érte az ellentámadás, alig tudott valaki elmenekülni közülük. A Kolcsakgárdisták és más ellenforradalmi csapatok mindent elrekviráltak és kínozták a lakosságot. A Kolcsak-hadseregbe kényszerített katonák megtudták, hogyan bánnak családtagjaikkal, ezért tömegesen szöktek át teljes felszerelésükkel együtt a vörösökhöz. Behúzódtak az erdőkbe és kiegészítették a, partizánosztagokat. A partlzánmozgalom Szibériában lavinaszerűen nőtt. Ekkor már a Vörös Hadsereg az Urálhoz közeledett. 1919 októberében megszállta Omszkot és folytatta győzelmes útját Novonyikolajevszk, valamint Taskent irányába. A csehszlovák légió kiürítette Barnault, Szemipalatinszkot és az Altáj-hegység körüli területet. Irkutszk felé vonult vissza. A VÖRÖS PARTIZÁNOK harc nélkül átkeltek az Obfolyón és megszállták Barnault. Tömegesen csatlakoztak hozzájuk a falvak lakói és a Kolcsak-hadserefe maradványai. Ozték az ellenséget kelet felé, sok helyen kiszabadították a politikai foglyokat. A reguláris Vörös Hadsereg így már felszabadított területekre vonult be. GREK IMRE — HAT ÖRAKOR ÜL ÖSSZE AZ ATADÄSI BIZOTTSÁG. Eljön mérnök elvtárs? Talán lesz valami hozzászólása ... — Nem lesz hozzászólásom. Nem megyek el. — Tehát átveszik a kazánt? — A vezérigazgatósági szinten megkötött egyezményben pontosan benne van, milyen állapotban kell lennie a kazánnak, hogy átvegyük. Minden aszerint van? — Most miért beszél ilyen hivatalosan? Hisz maga is tudja, hogy a mérőműszerek ... — Akkor mit vegyünk át? A kérdezettnek zavart lesz a tekintete, hümmög valamit, majd kisompolyog a szobából. A mérnök magához hivat egy idősebb, szemüveges embert. Így szól hozzá: — Azt természetesen tudod, hogy az átvevő részéről te leszel a bizottságban. Hatkor tárgyaljátok a kazánt. Semmit sem veszel át! Érted? — Tegnap volt a határidő ... — Azt én jól tudom. De: a vezérigazgatósági megegyezés 101. pontjában a negyedik fejezet harmadik bekezdése így szól: A kazán működésének hibátlannak és megbízhatónak kell lennie, a mérőműszereknek működniük kell, az automatikának működnie kell, a próbaüzem idején az automata vezérlés beszabályozását lehet elvégezni — Idézi fejből a megegyezést a mérnök és újból hangsúlyozza: — Tehát az automatikának is működnie kell, csak a szabályozást lehet későbbre hagyni. Ehhez tartsd magad . .. — Ertem. Viszontlátásra. Tíz perc múlva hat óra. Gaál Béla mérnök, a hőerőmű vezetője — annak az erőműnek a vezetője, amelynek szíve a szóban forgó kazán — már a maga részéről lezárta az ügyet, pedig az átadási bizottság még össze sem ült. Merev arcvonásai semmit sem árulnak el abból, amit gondol. Erélyes mozdulatai, higgadt, határozott szava, a látszólagos könnyedség, amellyel minden rábeszélést elutasít, arra enged következtetni, hogy az egész kazániigy már nem fontos, nyugodtan napirendre lehet térni fölötte. Pedig a valóság a következő: a rimaszombati cukorgyárnak majdnem létkérdés az a kazán. Az udvaron hegymagasságban tornyosodnak a cukorrépa tonnái, a kapu előtt a teherautók és traktor vontatta kocsik végeláthatatlan sora áll, hogy leadhassa szállítmányát. A gyár üzembe helyezése egy teljes évet késik. Igaz, az első cukrot legyártották már, de nagyon fontos, hogy a salát hőerőmű is dolgozzék, s ne szoruljanak csupán a hálózati áramra. Már azt sem mondhatjuk, hogy „öt perc múlva tizenkettő", az a bizonyos „utolsó pillanat" is már rég elmúlt. Ilyenkor '— dehogy ilyenkor, ennél sokkal kevésbé szorító helyzetben is — a szerelő és az átvevő rendszerint egyaránt engedményeket tesz, kompromisszumokra lép, csakhogy „elcsípjék" a határidőt, ha a valóságban nem is, legalább papíron meglegyen a dolog. Keményfejűség miatt rendszerint nem szívesen esnek el az emberek a prémiumoktól. De ez a szúrós kékszemű, kisbajuszos, vállas, alacsony mérnök mozdulatlan arccal nyugodtan azt mondja: „Semmit sem veszel át!" Kész, ez a téma be van fejezve. Ez a cselekedeteiben kérlelhetetlen ember, akinek látszólag mindegy, „leáll-e a gyár" — közelebbről egészen más: Az első kapavágás óta ebben az épülő gyárban dolgozik, és mindig a legfontosabb fronton. Dehogy mindegy neki a gyár "MM" f a,l | T "I y sorsa! Ha így lenne, miért iWB P'VTIOk" l\7T íÍT*Q toppanna be éjszaka fél ketI W 1 1 11VF1V MJJ A V VTXÍ O tőkor a gyárba, hogy ellenőrizzen valami fonttsat? Miért jár be reggel hat órára és megy el munkahelyéről este tízkor? Hagyná, hogyne hagyná átvénni azt a kazánt, csak már működjön végre! De uralkodik önmagán. Miért? Kérdezzük meg tőle* — Ma már másképp gondolkozunk, mint tavaly. Akkor ls szorított a határidő, akkor is itt tornyosodott a sok cukorrépa — és az üzemvezetőség — sokan közülünk — egyszerűen „begyulladt", engedményeket tett. A szállító ezt kihasználta, és megbízhatatlanul működő berendezést adott át. Milliókra menő károk... Hát Inkább álljon le a^gyár, de ez nem ismétlődhet meg többé! — Ha Jól tudom, a pártszervezet igen erélyesen számolja fel az engedményekre hajló állSspontot, személyi változásokért is síkra szállt... — Méghozzá eredményesen. Ma már például új igazgatónk van. Tekintet nélkül a személyekre és pozícióra kell eljárnunk, ha következetesek akarunk lenni. Ilyen helyzetben q kommunisták következetességén múlik minden. Itt most ez az új Irányítás lényege: tökéletes állapotban üzembe helyezni a berendezéseket. Igen, ebben a gyárban a kommunistákat, a vezető gazdasági dolgozókat a következetességre neveli a pártszervezet. Ezzel egyengeti az új irányítási alapelvek valóra váltásának, a szállítói-átvevői viszony megjavulásának útját. S Gaál Béla mérnök kommunista, a pártszervezet elnöke. Neki jó példával kell elől járnia. Cseng a telefon. Gaál Béla felemeli a kagylót. Be* mondja nevét. Hallgat, majd így szól: — Mégsem tették egy műszakba őket? Ejnye, hát i»tézd el, legyenek együtt, na... Szervusz. HOVÁ LETT A SZIGORŰ EMBER? Az a megalkuvás nélküli kemény legény? Ilyen emberséges hangja is van? Igen, most emberekről van szó. VILCSEK GÉZA E gy statisztikai adat: Komárom lakosainak száma az iiitolsó húsz -esztendő alatt 16 ezerről 26 ezerre emelkedett. Csupa kontraszt ez a város. A hajógyárban úszó palotákat építenek, de a városba érkező Idegen az állomáson, ha akarja, az ország talán legutolsó konflisába ülhet és végigkocoghat Jókai szűkebb pátriáján. A földbe süllyedt házak tőszomszédságában toronyházakat pillant meg az ember. Az egyik új lakótelep még az építészeti sematizmus jegyeit viseli magán, a másik épületei a legmodernebb "architektúra szellemében fogantak. „ A városi főépítész nemrég kH' J egy újabb városnegyed tervrajzát függesztette ki hivatali szo196B. bája falára. Komárom északi részén, a régi-régi bástyák tőI. s. szomszédságában már meg is kezdték a mintegy 450 lakásos 7 negyed építését. Néhány esztendő múlva kétezer ember talál itt új otthonra. Florián Káčer, az építészeti hivatal dolgozója „kalauzol" a holnap városnegyedének tervrajzán. , — Ezek Itt családi házak lesznek, Itt iskolát építünk majd, amott meg óvodát és kat. Nem szeretnénk, ha felépítése után néhány év múlva derülne ki, hogy félmunkát végeztünk. A városfejlesztési tervvel összhangban előre közmfivesítjük például ezt a területet, hogy ez később ne okozzon KERTVÁROS napközi otthont... Néhány utca emeletes háztömbökből áll. Ezt a városrészt különben kertvárosnak nevezzük, mert lakói nem aszfaltrengetegben élnek majd, hanem természetközeiben maradnak. — Az új negyed tervezői — ahogy már a tervből is látható—a lakosság mindennemű igényével gondoltak ... — Egy több mint kétezerlélekszámú lakótelepre az Iskolától kezdve a kultúrházig tucatnyi középületet kell építeni, hogy lakói jól érezzék magugondot. Erre a célra az építés első szakaszára 14 millió koronát Irányoztak elő. — Az önsegéllyel épülő lakások megfelelnek korunk lakáskultúrája követelményeinek? Valaki ellenőrzi, hogy megfelelnek-e? — A városfejlesztésnek ez elengedhetetlen követelménye. Egy-egy családi ház építési költsége mintegy 100—110 ezer korona. Ezért az összegért már igen szép 3—4 szobás házat lejiet építeni. A kertváros építésével kapcsolatban még azt is meg kell említeni, hogy jelentős számú család — ahol egy vagy több családtag a hajógyárban dolgozik — az árvíz sújtotta falvakból költözik be Komáromba. E városrész építésével tehát a dolgozók életstílusát is pozitívan befolyásoljuk. A gyár mukásai közül sokan műszak után két-három órát is utazással töltenek. Oj otthonuk felépítése után szabad idejüket hasznosabban is eltölthetik. A dolgozó anyák gyakran panaszkodnak, hogy az óvodákban és a bölcsődékben kevés a férőhely. A város továbbfejlesztői e probléma megoldá sára is gondolnak. A hajógyárral együttműködve az új lakótelepeken — ahol a legtöbb a gyermek — 1967 végéig 70 férőhelyes bölcsődét és 50 férőhelyes óvodát építenek. Igaz, ez 3 millió 700 ezer koronájába kerül a vállalatnak, de megéri, mert — alapos szociológiai felmérés bizonyítja ezt — a dolgozó anyák munkateljesítménye jelentősen növekszik, ha jó helyen tudják gyermekű* ket. A városban sokat beszélnek róla az emberek, hogy a geológusok termálvíz után kutatnak. Mi igaz ebből? — Termálvíz kutatásra — felelt Florián Káčer — egymillió koronát kaptunk, hogy megállapítsuk, érdemes lenne-e Komáromban termálfürdőt létesíteni. Kőolajkutató-berendezés segítségével 1500 méterre hatoltunk a föld mélyébe. Nem^ sokára megtudjuk, hogy Komárom vidéke beletartozik-e a Pőstyén környékét is magába foglaló termálvízforrás-körzetbe. Dél-Komáromban 63 fokos víz buggyant ki a fúrás nyomán. C sallóköz metropolisában élénk építés folyik. Lehet, hogy néhány év múlva ez ä város nemcsak kiváló hajóiról, hanem gyógyfürdőiről is híres les z- TÓTH MIHÁLY