Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-01 / 301. szám, kedd

a

termelés állandó növekedése, az ország területén épülő számos ipari létesítmény, a fokozódó árucsereforgalom és nem utolsósorban a személyforgalom nagyarányú fejlődése, egyre nagyobb követelményeket állít a vasúti közlekedés elé. Népgazdaságunk eredményes fejlődése nem képzelhető el a vasúti közlekedés átgondolt, tervszerű korszerűsítése nélkül. Ezt a feladatot manapság aligha lehetne önműködő számítógépek és automatikus berendezések igénybevétele nélkül teljesíteni. Vasutaink legjelentősebb beruházása Nyugat-Csehország legforgalmasabb vasútvonalain, a Plzeň— Cheb közötti szakaszon, egy évvel ezelőtt nagy munkába kezdtek vasútközlekedési szakembereink. A Prágai Vasútközlekedévezérlő központja, amely a plzeňi vasútigazgatóság épületének hangszigeteléssel ellátott helyiségeiben van elhelyezve, már elkészült. A berendezés „agyközpontja" az a helyiség, amelyben a pályaszakasz vágánytablója áll; ezen optikailag ellenrőizhető a forgalom, a vonatszerelvények pillanatnyi tartózkodási helye, a váltók és a A Plzeň—Cheb pályaszakasz állomásain Ilyen jelfogós vágánybiztosító berendezések segítségével irányítják a forgalmat. (K. Vendler felvétele) Korszerűsítjük vasúti közlekedésünket NYUGAT-CSEHORSZÁG LEGNAGYOBB VASÚTI BERUHÁZÁSA • AUTOMATIKUS VEZÉRLŐBERENDEZÉS AZ ORSZÁG LEGFORGALMASABB VASÚTVONALÁN • SZOVJET ÉS CSEHSZLOVÁK SZAKEMBEREK EGYÜTTMŰKÖDÉSE si Automatizálási Vállalat irányításával több mint 22 vasúti és más szakágazati vállalat szakemberei megkezdték a Plzeň—Cheb pályaszakasz központi forgalomvezérlő berendezésének építését. Az építkezési kiadások előzetes számítások szerint 88 millió koronát tesznek ki. Ez viszonylag nem sok, sőt jelentős megtakarítást jelent, ha tekintetbe vesszük, hogy az említett egysínpárú pályaszakasz túlterheltségének másik megoldási módja — egy párhuzamos vágány megépítése — kétmilliárd koronába került volna. Az építkezés fontosságát, terjedelmét és egyedülállóságát tekintve a kelet-szlovákiai széles nyomtávú vasút mellett ez a Csehszlovák Államvasutak legjelentősebb beruházása. Két menetirányító is elegendő A központi forgalomvezérlő berendezés rendkívüli jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy a legforgalmasabb, 108 km hosszú és 20 állomással rendelkező pályaszakasz forgalmának *irányítására a vezérlő központban két menetirányitó elegendő, akik a korszerű berendezések segítségével könynyedén elvégzik ezt a munkát. A Plzeň—Cheb pályaszakasz jelzők állása, a vágánybiztosító berendezések működése stb. A vezérlőközponthoz kapcsolódnak a pályaszakasz állomásain felszerelt jelfogós vágánybiztosító berendezések. Hogyan működik a központi forgalomvezérlő berendezés? A központi menetirányító duplavezetékes kábel segítségével, egyszerű gombnyomással ídőkódot továbbít a kérdéses állomás jelfogós vágánybiztosító berendezésébe, amely működésbe hozza az állomás biztosítóberendezéseit. A központi menetirányító ily módon, egy perc leforgása alatt tökéletes áttekintést kap a pályaszakasz állomásainak helyzetéről, a vonatok tartózkodási helyéről stb. Ennek a műveletnek az elvégzésére eddig 12 percre volt szükség Az állomás vágánybiztositó-berendezését ugyanakkor csupán egy személy kezeli, azaz egyetlen ember elég az állomásra érkező és az állomáson áthaladó vonatok, a vonatkövetés és a vonatkereszteződés irányítására. Ahhoz, hogy ez a berendezés működésbe léphessen, egész sor bonyolult önműködő térbiztosító berendezést kell felszerelni a Plzeň—Cheb közötti pályaszakaszon. A jelfogós vágánybiztosító berendezésen kívül a térközöket és a váltóáramú villanymozdonyokat is önműködő vonatmegállító berendezéssel kell ellátni, amely a „Tilos"-állású jelző előtt megállítja a vonatot. Nagy fontossága van a mozdonyvezető és a plzeňi vezérlőközpont közötti megbízható drótnélküli összeköttetés létrehozásának is. Hazai berendezések Az építkezés egyedülálló voltát — a 88 millió koronás beruházási összegen kívül — még az is kiemeli, hogy a központi forgalomvezérlő berendezés üzemeltetéséhez szükséges felszerelések és berendezések túlnyomó részét a Prágai Vasútközlekedési Automatizálási Vállalat, valamint a jablonnái és az opočnói Tesla állította elő. A vezérlő központ több berendezését a Szovjetuniótól vásároltuk. Az elvégzett munka nagyságát érzékelteti az építkezéshez felhasznált anyag és berendezések mennyisége is. Hogy csak a fontosabbakat említsük: 120 km erősáramú és 160 km jelzőállító kábel, 17 000 darab különféle jelfogó, 3000 különböző transzformátor és szűrőberendezés, 60 darab kocsikisiklató berendezés, 210 darab vágányúti jelfogó szekrény stb. került beszerelésre. Az építkezés kivitelezésében a Vasútközlekedési Automatizálási Vállalaton kívül egész sor más gyártó- és szerelővállalat, valamint tervező és közlekedési kutatóintézet is részt vett. A tervezésben és a berendezés üzembe állításában kezdettől fogva nagy segítséget nyújtanak a szovjet szakemberek. Az egyedülálló és nagy fontosságú építkezést 1966 végére fejezik be, és fokozatosan 1967 júniusáig helyezik üzembe. A központi forgabmvezérlő előnyei A központi forgalomvezérlő berendezés üzembe helyezése több szempontból is jelentős: • megtakarítást jelent népgazdaságunknak; • lényegesen fokozza a vasúti pálya hatékonyabb kihasználását; • emeli a pályaszakaszok átbocsátó képességét; • növeli a vonalon az utazási sebességet; • csökkenti a kezelőszemélyzet számát (a Plzeň—Cheb pályaszakaszon a jelenlegi állomány 80 alkalmazottal csökken); • növekszik a munka termelékenysége; • az önműködő vonali térbiztosító berendezés és az automatikus vonatmegállító berendezés biztonságosabbá teszi a vasúti közlekedést; • operatívabb lesz a vasúti forgalom irányítása és • sokkal több lehetőség nyílik a vonatközlekedési grafikon (menetrend) eltéréseinek gyors kiegyenlítésére. Az első csehszlovák központi forgalomvezérlő berendezést több más, a vasúti forgalom korszerűsítését elősegítő beruházás fogja követni. A Plzeň— Cheb pályaszakaszon például megkezdték a távolsági kábel lefektetésével és a villamosítás előtti rendezéssel kapcsolatos élő munkálatokat. A tervek szerint a közeljövőben a Velký Osek—Hradec Králové és a Plzeň—

Žatec pályaszakaszt is ellátják központi forgalomvezérlő berendezéssel. Korszerűsíteni fogják a Poprad— Tatry—Margecany vonalszakaszt is. Később aztán sorra kerül az ország többi fontosabb vasútvonala is. A most elkészülő plzeňi forgalomvezérlő berendezés költségei 1980-ig térülnek meg. A berendezés segítségével 30 százalékkal növekszik a vonal átbocsátó képessége. A központi forgalomvezérlő berendezés iránt a külföld is érdeklődik. Több ország vasútügyi küldöttsége tanulmányozta már a Plzeň—Cheb vonalon folyó munkálatokat. Szakembereinket például meghívták Budapestre, hogy adják át tapasztalataikat magyar kollégáiknak. Vasutasainkat gyakran bírálják. Ez alkalommal viszont örömmel állapíthatjuk meg, hogy kiváló és alapos munkát végeztek. A vasúti közlekedés biztonságosabbá és gyorsabbá tétele után remélhetőleg a vonatok késése is a minimumra csökken. SOMOGYI MÁTYÁS Josef Koura és Josef Vodička, a Vasútközlekedési Automatizálási Vállalat szerelői a plzeňi vezérlő központ vágánytablóját kapcsolják be (ČTK felvétele) S o tajtékozó emberek, lihegő szájak, dobogó csizmák sokaságo eggyéolvadva sodródott előre a füzektől megvilágított utcán a fekete égbolt alatt, ahová az égő házak szikrái röpködtek, és mindenütt előttük járt a kiáltás: „Hozzák!..." Bekanyarodtak egy szűk kis utcába, majd újra egy másikba, s végül kijutottak oz előbbi széles útra; felajzottan, folyvást növekvő eltökéltséggel sodródtak rajta most épp ellenkező irányban, de ők észre sem vették. A tömeg hirtelen beleütközött valamibe és megtorpant. A hátul állók előretolakodva, lábujjhegyre állva nyújtogatták nyakukat. Katonai személyautó állt elől, megvilágították a lángok. Egyesek felismerték: Salajev kocsija volt, a hadtest különleges osztályának parancsnokáé. Salajev már messziről meglátta a sokaságot és nyomban tudta, kit hoznok. Kiszállt tehát a kocsiból s a túz fényében csillogó ajtót fogva várakozott. Nem ez volt az első áruló a nop folyamán: néhányat már elhoztak hozzá. Egyesek könyörgőre fogták, zokogtak s át akarták ölelni a térdét, de leginkább az utolsó: egy magából kikelt, tajtékzó férfi maradt meg emlékezetében. Háta mögött megkötött kézzel, fehér ingben állott az ajtóban és semmilyen kérdésre nem válaszolt. Borostás arcát elfordítva, kibámult az ablakon, ÉS egyszerre kitört. 77. „Mit faggatsz? Azt hiszed, megijesztesz? - kiáltott Salajevra gyűlölettől rekedt hangon. - Mivel fenyegethetsz, mikor én egymagam ... — Megrántotta összekötözött kezét, ki akarta szabadítani. - Mikor én egymagam egy rakétával megfutamítottam az ezredeteket! .. így mondta: „ezredeteket" — holott maga is orosz volt. És akkora gyűlölettel, annyi megvetéssel nézett Salajevra, hogy többé már semmit sem kérdeztek tőle. A különleges osztály parancsnoka nézte a közeledő tömeget és várt. A sokaság megnyílt előtte, s a közepéből elébe lökdöstek egy civil ruhás, megtépett embert. Amint a foglyot szabadon engedték, gyorsan megrázkódott, o legtermészetesebb emberi mozdulatokkal rendbe szedte magán a ruhát, és megpillantva maga előtt az autót meg a mellette álló parancsnokot, felhasadt szája mosolyra húzódott. Egész keresztútja alatt meggörnyesztve szorongatták a vállát, s most, hogy végre elengedték, és megmozgathatta tagjait, ösztönösen elmosolyodott, mert eltöltötte a fizikai szabadság öröme. És rámosolygott arra az emberre, akitől - megítélése szerint - a szabadsága függött. Amikor Salajev megpillantotta ezt a hízelgő mosolyt, amely igyekezett megnyerni őt, a vér elöntötte a szívét s olyan heveset dobbant, hogy egy pillanatra elállt a lélegzete: aztán a szive sebesen lüktetni kezdett. Súlyos pillantással nézett az elébe lökdösött, vézna, ijedt emberre, aki törölgette ajkáról a vért. A keménykötésű, nagyevő, nagyivá, minden emberi megnyilvánulásban erőteljes Salajev olyan bizalmatlanul, olyan ösztönös utálkozóssal tekintett a satnya, beteges, csenevész emberekre, mint a nyomorékokra. S noha maga nem mondott ki hangosan ilyesmit, lelke mélyén igazat adott azoknak, akik szerint az e'fajta alakoktól minden kitelik. Az ogészséges ember: egészséges is, vidám is, elégedett is. Ezek viszont, akik csak az eszükre hagyatkoznak, s bármely célt az eszükkel akarnak elérni és kétkedéssel fogadnak mindent - az ilyenek úgy rágják az életét, mint a féreg a fát. Salajev nem szívelte az ilyeneket és nem bízott bennük. Salajevet nem sújtották le a háború első napjainak balsikerei. De mélyen felháborították a nagymérvű, nyilvánvaló árulások. Hisz mi egyébbel magyarázható a fejvesztettség, és a szovjet hadsereg visszavonulása, — a hadseregé, amelynek jól ismerte erejét? Mi egyébbel magyarázható, hogy minket, akik oly hosszú időn át készültünk a harcra, és a legszigorúbb éberséget tanúsítva, s a népet is éberség szellemében nevelte, valóban kellőképp fel is készültünk - minket ily váratlanul meg lehetett rohanni; az eiső órákban elvesztettük repülőtereinken a légierőnk csaknem teljes egészét, s mint utóbb kiderült, sok gép üzemanyagtartályai nem is voltok megtöltve, és a harckocsikat valakinek a parancsára éppen a háború kitörése előtt szedték szét és kezdték javítani? . .. Semmi egyéb magyarázat nem adhatott választ Salajevnek erre a kérdésre. Csak ez a szó: „hitszegés", „árulás" - csak ez a szó magyarázhatott meg mindent. Azzal, hogy az országban végzett óriási munka ellenére, a megannyi hazaárulóper ellenére az árulás mégis felütötte a fejét, méghozzá ekkora mértékben ezzel minden kétséget kizáróan bebizonyosodott az a perdöntő tény, amire Salajev már régen ráébredt: hogy kevéssé, nagyon is kevéssé irtottuk ki az árulást a háború előtt, nem tudtuk mindenütt kipusztítani, itt-ott még meghúzódtak gyökérdarabkák a földben, s most egyszeriben kinőttek, mint eső után a gombák, s nyújtogatták fejüket a németek felé. — — Hol fogtátok el? - kérdezte Salajev, komor, fürkésző tekintetet vetve a fogolyra. Nem azt tudakolta, ki ez a megtépett, lihegő ember, akit elébe 78. lökdöstek, s nem is azt, hogy miért csípték el és hozták ide: csupán ennyit kérdezett: „Hol fogtátok el?" A mai bombázás utón, amikor ennyi felnőtt és gyermek pusztult el a tűzben, - mint efféle pillanatokban mindig, most sem volt kétséges, hogy megbújnak valahol hitvány árulók, akik a földről útba igazítják a németeket. S elemi erővel lobbant fel az emberek dühe. Minden egyes elfogott hitszegő csak azt bizonyította, hogy valahol még sokkal több társa rejtőzködik. Salajev előre készült erre a találkozásra és várt rá. — A házában csíptük nyakon, már nem tudott elbújni! — Körös-körül égtek a házak, de az övé bezzeg teljesen ép! — Nem várta a vendégeket! Már senki sem emlékezett rá, ki említette elsőnek a tanító nevét, ámde a mindenkit magával ragadó szent indulatban egyetlen ember sem kételkedett benne, hogy éppen ő adott jelzéseket az ellenségnek. És nem azok kiáltoztak leghangosabban, akik elfogták, hanem azok, akik útközben csatlakoztak hozzájuk, maguk semmit sem láttak és ezért különösképp tüzeltek. Csupán egyetlen ember akadt a tömegben: maga a bűnös, aki nem értette és képtelen volt elhinni a többiek előtt kétségtelen bizonyosságot. Salajev összeráncolta homlokát, hevesen lélegzett. Lecsüngő keze fagyosan hideg lett, ujjai maguktól megrándultak... — Helybeli vagy? - kérdezte csöndesen a parancsnok. — Helybeli... Három éve itt lakom! - felelte heves őszinteséggel a tanító, a reménynél többet rejtve válaszába; s közben észre sem vette, hogy szavai a körülállók fülében egészen másként csengenek. — Gyereked van? — Kettő. Egy fiú, meg egy kislány... A harmadikat várjuk... (Folyt atjuk)