Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-27 / 327. szám, vasárnap

A Biztonsági Tanács elítélte az izraeli agressziót Izrael megrovásával ért véget a Biztonsági Tanács elé terjesz­tett jordániai panasz, majdnem két héten át tartó vitája. A tanács pénteken — közép­európai idő szerint a délutáni órákban — 14 szavazattal, ellen­szavazat nélkül, egy tartózko­dással (Űj-Zéland) elfogadta Nigéria és Mali közösen előter­jesztett határozati javaslatát. A határozat erejére emelt in­dítvány elítéli a Jordánia ellen november 13-án végrehajtott iz­raeli jegyveres akciót és fi­gyelmezteti ai izraeli kormányt, hogy az ilyenfajta cselekmények megismétlődése esetén a Bizton­sági Tanács szankciókat léptet életbe. Csehszlovákia támogatja a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreállítását Az ún. békeakciók megítélése a Biztonsági Tanácsra tartozik Tiltakozás a pekingi magyar nagykövetség zaklatása miatt New York (CTK) — Az ENSZ­közgyűlés ún. kínai vitájának pénteki napján ismét többség­ben voltak azok a küldöttségek, amelyek síkraszálltak a népi Kína törvényes ENSZ-jogainak helyreállításáért. Magyarország, Szíria, a Közép-Afrikai Köztár­saság, femen, Mali, Hollandia, az EAK és Kenya küldötte Kína ENSZ-jogainak felújítása mellett foglalt állást, míg Belgium, Szo­mália, Nigéria és Fülöp-szigetek képviselője ellenezte. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság küldöttsége teljes mértékben támogatja a 11 or­szág által benyújtott határozati javaslatot, mely Kína ENSZ-jo­gainák felújítását követeli — je­lentette ki Ján Bušntak külügy­miniszter-helyettes, a csehszlo­vák ENSZ-küldöttség vezetője. A javaslat elfogadása a józan ész győzelmét jelentené és je­lentős lépés lesz az egyetemes­ség elvének érvényesítéséhez. Az Egyesült Államok minden eszközt felhasználva el akarja szigetelni a Kínai Népköztársa­ságot, és nem akarja megenged­ni, hogy aktívan részt vegyen az ENSZ munkájában. Határo­zottan elutasította azt az ameri­kai javaslatot, hogy Kína jogai­nak kérdésében a szavazáshoz kétharmados többség szükséges. A közgyűlés tegnap határoza­tot fogadott el arról, hogy min­den országnak elvitathatatlanul U Thant szerdán véglegesen dönt New York (CTK) — U Thant ENSZ-főtitkár szerdán jelenti be véglegesen, hogy vállal­ja-e továbbra is megbízatását. U Thant megbízatása november 3-án járt le. A Biztonsági Ta­nács ajánlatára a közgyűlés az év végéig meghosszabbította mandátunlát. U Thant eredetileg — politi­kai és személyes okokból — visszautasította megbízatása meghosszabbítását, de általános kérésre végül vállalta, hogy az ENSZ-közgyűlés 21. ülésszaká­nak befejezéséig megmarad hi­vatalában. ENSZ-körökben senki sem fog­lalkozik komolyan U Thant utódjának kérdésével. Ezért az ENSZ-főtitkár esetleges lemon­dása komoly politikai és szer­vezési probléma elé állítaná a világszervezetet. Az Egyesült Államok megtagadta Jugoszláviától a kedvezményes búzát Az amerikai kongresszus megtagadta Jugoszláviától, hogy az Egyesült Államokban kedve­ző hitelfeltételek mellett vásá­roljon gabonát — mondotta Bo­risz Krafger, a jugoszláv kor­mány miniszterelnök-helyettese. Mint ismeretes, az Egyesült Államok tavaly azt ígérte Jugo­szláviának, hozzájárul ahhoz, hogy kedvezményes hitelfeltéte­lekkel vásároljon tőle gabonát. Az Egyesült Államok azonban felülvizsgálta korábbi álláspont­ját, mert fugoszlávia „szoros gazdasági kapcsolatokat ápol" Kubával és a Vietnami Demok­ratikus Köztársasággal. (MTI) Bowden— Smith jogában áll kihasználni saját ter­mészeti gazdagságát. A politikai bizottság a lesze­relésről tárgyalt. Az etiópiai küldött javaslatára a politikai bizottság hétfőre napolta el a szavazást az atomfegyverek használatának eltiltásával fog­lalkozó nemzetközi értekezlet összehívására tett javaslat ügyé­ben. A bizottság ezután folytatta a vitát az Ázsia, Afrika és Latin­Amerika területén levő külföl­di katonai támaszpontok meg­szüntetéséről. • Az ENSZ politikai különbi­zottságának pénteki ülésén Etiópia módosította az ENSZ ún. békehadmüveleteire vonat­kozó javaslatát. Az etiópiai ja­vaslat szerint a bizottság foly­tatja e hadműveletek tanulmá­nyozását és munkája eredmé­nyét az ENSZ-közgyűlés követ­kező ülésszaka elé terjeszti. Az £NSZ törekvése a béke megvédésére és megszilárdításá­ra csak akkor lehet eredményes, ha összhangban áll az ENSZ alapkományával. Nem szabad megengedni, hogy az alapok­mánnyal visszaélve úgy hasz­nálják az ENSZ-csapatokat, mint pl. Kongóban — jelentette ki a vitában Zdenék Cerník, cseh­szlovák küldött. A csehszlovák küldöttség nézete szerint az ENSZ-csapatokban minden tár­sadalmi rendszerű országnak képviselve kell lennie. Az ENSZ­csapatok ún. békeakcióival kap­csolatos költségeinek fedezésé­ről a Biztonsági Tanácsnak kell döntenie, — hangsúlyozta Cer­ník. A csehszlovák küldöttség ezért nem támogathatja a két benyújtott határozatot, amelyek nem ismerik el, hogy kizárólag a Biztonsági Tanács illetékes az ENSZ-csapatok bevetéséről dön­teni. Az MSZMP Párttörténeti Inté­zetének külön műhelye van, ahol felújítják és tartósítják a régebbi párttörténeti okmányo­kat, újságokat, plakátokat, fo­lyóiratokat stb. Felvételünkön Laky Tivadarné a Vörös Ojság c. pártlap régi számait fűzi ösz­sze. (Foto: CTK-MTI j Ez év augusztus 11-én a Kí­nai Népköztársaság felsőoktatá­si minisztériuma közölte az ille­tékes magyar szervekkel, hogy a Pekingben tanuló magyar diá­kok nem folytathatják tovább egyetemi tanulmányalkat. A ma­gyar fél kérte a jogtalan kínai döntés megváltoztatását. Miután kínai részről kitartottak állás­pontjuk mellett, a magyar fél tudomásul vette a kínai döntést, s az egyenjogúság és a viszo­nosság elveinek tiszteletben tar­tásával közölte, hogy a Magyar Népköztársaságban tanuló kí­nai diákok akkor folytathatják . tanulmányaikat, ha a kínai szer­vek biztosítják a magyar egye­temisták továbbtanulását. Ezután a Kínai Népköztársa­ság külügyminisztériuma 1966. november 18-án nyilatkozatot hozott nyilvánosságra, amelyben minősíthetetlen hangú rágal­makkal illette a Magyar Nép­köztársaságot. Ezt követően no­vember 19-én a „vörösgárdisták" csoportjai méltatlan, rágalmazó tüntetést szerveztek a Magyar Népköztársaság pekingi nagykö­vetsége előtt. November 25-én a Magyar Népköztársaság Külügyminiszté­riumának képviselője magához kérette a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövetét és e tény­álllást ismertetve visszautasítot­ta a kínai rágalmakat. A Kül­ügyminisztérium képviselője rá­mutatott: az úgynevezett vörös­gárdisták minősíthetetlen zavar­gásaiért, amelyekkel gátolják a Magyar Népköztársaság pekin­gi nagykövetségének normális tevékenységét, a felelősség a kí­nai felet terheli, f MTI f / Subandrio kegyelmet kért D j akarta (CTK) — Subandrio volt Indonéziai külügyminisz­ter, akit a különleges katonai törvényszék halálra ítélt, tegnap kegyelmet kért Sukarno elnök­től. A katonai törvényszák által a tavalyi államcsínyben való részvétel vádjával halálra ítélt hat politikus is kegyelmet kért, azonban Sukarno elnök kérel­mükre eddig nem adott választ. Az indonéziai jobboldali körök a halogatás miatt bírálják az elnököt, s azt hangoztatják, hogy Sukarno a helyzet olyan kedvező alakulására vár, amely lehetővé tenné, számára, hogy a kegyelmi kérelmekre egyálta Ián ne kelljen válaszolnia. Su­karnót főleg Subandrio kegyel­mi kérelme állította nehéz helyzet elé. Sunbandrio mindig az elnök legközelebbi munka­társa és barátja volt. A kínai mezőgazdaság problémái Peking (CTK) — A kínai saj­tó nagyon tartózkodóan ír az ország ez évi gazdasági ered­ményeiről. A lapok csaknem ki­zárólag a kulturális forradalom­mal kapcsolatos politikai kér­désekkel foglalkoznak. A rendelkezésünkre álló ada­tokból csak nehezen tudunk képet alkotni a kínai mezőgaz­daság helyzetéről. A kínai me zőgazdaságot, melynek műszaki színvonala nem a legmagasabb, évente számtalan elemi csapás sújtja. így volt ez idén is. A tavaszi búza és rizs aratását a nagy szárazság akadályozta. Hongkongi források szerint az ez évi búzatermés 10 százalék­kal volt alacsonyabb, mint ta­valy. Az őszi aratás azonban jobb volt mint a tavaszi, és ez évben több burgonya és kukori­ca termett, mint tavaly. Hivata­los adatok szerint ez évben Kí­nában 190—200 millió tonna ga­bonát takarítanak be, ami 4—5 százalékkal több, mint 1965-ben. Liibke nem nyerte meg Mexikó támogatását Mexikó -(CTK) — Mexikóban péntek este közös nyilatkoza­tot adtak ki Lübke nyugatné­met elnöknek a mexikói kor­mányképviselőkkel folytatott tárgyalásáról. A nyilatkozat szerint mindkét elnök támogat­ta a két ország szorosabb gaz­dasági együttműködését. Megál­lapodtak abban, hogy Mexikó passzív kereskedelmi mérlegé­nek kiegyenlítése érdekében Mexikó növeli az NSZK-ba irá­nyuló kivitelét. Antonio Carrillo Flores me­xikói külügyminiszter, Német­ország egyesítésével kapcsolat­ban, a mexikói kormány ne­vében kijelentette: „Vélemé­nyünk szerint a német népnek egyedül kell eldöntenie, egy államban akar-e élni vagy más megoldást keres". Hogy ezek az adatok megfelel­jenek a valóságnak, másfél hó­napon belül a termés 30—40 százalékát kell beszolgáltatni az állami magtárakba. A Renmin Ribao november 24-én közölte, hogy november közepéig teljesítették a gabona, a gyapot, a dohány és a juta felvásárlást tervét. A hivatalos propaganda a me­zőgazdasági termelés növekedé­sét Mao Ce-tung tanítása gya­korlati érvényesítésének tulaj­donítja. A kínai sajtó szerint az elmúlt években a mezőgazda­ságban nagy beruházásokat vé­geztek — számos öntözőberen­dezést építettek. Sok tartomány­ban az öntözött terület nagysá­ga ez évben kétszeresére, sőt háromszorosára emelkedett. A rizs- és gyapotföldeken korsze­rű gépeket használnak. A hib­rid kukoricával bevetett terüle­tek négyszeresére emelkedtek* A termés növeléséhez a műtrá­gya és a növényvédő vegysze-i rek használata is hozzájárult. A vörösgárdisták gyűlése Pekingben Peking — Pekingben tegnap a Mennyel Békesség Kapuja előtti téren több százezer vörös­gárdista jött össze. A teret a gyűlés előtt elzárták, a gyűlés­ről a televízió és a rádió sem számolt be, így nem tudunk semmit a lefolyásáról és arról, hogy a kínai vezetők közül ki vett részt az összejövetelen. 1966. Salisbury (CTK) — Smith, a rhodesiai fajüldöző kormány elnöke tegnap találkozott Her­XI. 27. bert Bowdennel, a Brit Nemzet­közösség ügyeivel megbízott an­3 gol miniszterrel. A tárgyalásról semmilyen közleményt nem ad nak ki. A bonni kormány már évek ** óta el akarja hitetni a közvéleménnyel, hogy Német­ország egységét szorgalmazza, és különféle egyesítési terveket kezdeményez. A nyugatnémet propaganda igyekszik meggyőz­ni a világot, hogy az ország egyesítésére irányuló törekvé­sek a Német Demokratikus Köztársaság és a többi euró­pai szocialista ország ellenállá­sa miatt vallanak kudarcot. A bonni propaganda világgá kür­töli, hogy a szocialista orszá­gok semmilyen körülmények kö­zött nem értenének egyet Né­metország újraegyesítésével. Bonn ma nagyon jól tudja, hogy Németország egyesülése még a messszi jövő zenéje, s ezért Eu­rópában bármilyen konstruktív lépést Németország egyesítésé­nek előzetes feltételéhez köt. Bonn nézete szerint, amíg nem létezik egységes Németország, nem lehet megvalósítani a kö­zép-európai atomfegyvermentes övezet tervét, nem tehetők lé­nyeges leszerelési intézkedések, és az atomfegyver elterjedését gátló szerződéssel sem lehet egyetérteni. A bonni kormány így akarja a szocialista álla­mokra, főként az NDK-ra és a Szovjetunióra hárítani a felelős­séget az áldatlan európai viszo­nyokért. A Németország kettéosztottsá­gáről szóló „Kék könyv", ame­lyet egy pénteki berlini sajtó­értekezleten hoztak nyilvános­ságra, éppen idejében jelenik meg. Megcáfolja azt a mesét, hogy a bonni kormány Német­ország egyesítésére törekszik, s meggyőzően bizonyítja, hogy a szocialista országokkal egyetem­ben éppen a Német Demokrati­kus Köztársaság tett meg min­dent Németország kettészakí­tottságának megszüntetésére, de Bonn magatartásával minden ki­elégítő megoldási lehetetlenné tett. A Kék Könyv történelmi fo­lyamatosságában tárgyalja a KOMMENTÁRUNK Legendák és tények problémát, és hivatalos okmá­nyokra támaszkodik. Első nyolc fejezete súlyos, de igazságos vád a nyugati nagyhatalmak és a nyugatnémet kormánykörök ellen, amelyeknek politikája 1946-ban Németország kettésza­kadását idézte elő. Í946-ban az ún. Bizónia kialakítása az első olyan lépés volt, amely Német­ország megosztására irányult. A tények és dokumentumok vilá­gosan bizonyítanak: Németor­szág nyugati megszállási öveze­teiben a nyugati nagyhatalmak engedélyezték a külön pénzre­form végrehajtását, s a nyugat­német kormánykörökkel együtt előkészítették a nyugatnémet különállam megalakulását. A Német Demokratikus Köztársa­ság csak a nyugat-németorszá­gi különparlament, a bonni köz­társasági elnök és a kormány létrehozása után alakult meg. Az NDK megalakulása válasz volt a nyugati nagyhatalmak és a nyugatnémet kormánykörök egységbontó politikájára. A nyu­gatnémet kormány elmélyítette az ország kettészakítottságát az­zal, hogy rögtön szorgalmazni kezdte az NSZK felfegyverzését és bevonását a nyugati katonai, gazdasági és politikai csoporto­sulásokba. Az ötvenes évek elején még reális kilátások voltak az or­szág egyesítésére. Még nem lé­tezett a Bundeswehr, Nyugat­Németország még nem volt tag­ja a NATO-nak, és az élet szá­mos területén még nem nyilvá­nult meg annyira a kettészaka­dás, mint később. Az NDK kép­viselői számos tárgyalási javas­lattal álltak elő, de a nyugatné­met kormánykörök minden ja­vaslatot visszautasítottak. Aden­auer bejelentette az ország egye­sítésére vonatkozó ismert 14 pontját, s azt várta, hogy az NDK majd visszautasítja. Ami­kor azonban a demokratikus Németország miniszterelnöke hajlandónak mutatkozott a 14 pont megvitatására. Adenauer manőverezésekbe bocsátkozott, s végül visszautasította a tár­gyalásokat. A nyugatnémet kormánykörök 1952-ben az NDK és a Szovjet­unió kormányának összes egye­sítési javaslatait visszautasítot­ták, és Németország egységé­nek helyreállításával szemben előnybe helyezték az NSZK be­vonását a nyugati gazdasági és politikai tömbbe. Bonn aláírta az úgynevezett általános szer­ződést, és az úgynevezett euró­pai védelmi közösség létrehozá­sára törekedett, hogy ezen ke­resztül ajtó nyíljék az ország újrafelfegyverzése felé. Az NSZK azzal, hogy újrafelfegyverzés út­jára tért, és belépett a nyugati tömbbe, meghiúsította az ország közeli egyesítésének reményét. Az NDK számos javaslatot tett a kölcsönös közeledésre — elég megemlítenünk a két német ál­lam szövetségének létrehozását —, Bonn azonban eleve vissza­utasított minden kezdeménye­zést, amivel világosan tudtul adta, hogy neki nem az egyesü­lés az érdeke, hanem az NDK meghódítása. 1953-ban ezt Adenauer kancellár ls megerősí­tette, amikor kijelentette, hogy nem Németország egyesítéséről, hanem „kelet-németországi test­véreink felszabadításáról" kell beszélni. Világos tehát, hogy Németor­szág egyesülése feltételeinek javulása csak a békét veszélyez­tető nyugatnémet terjeszkedési politika elleni küzdelemmel ér­hető el. Egyes nyugatnémet po­litikai körök is tisztában van­nak vele, hogy a bonni kormány úgynevezett német politikája si­kertelen, és csak fékezi a lehet­séges kedvező fejlődést. A bur­zsoá Szabad Demokrata Párt például követeli, hogy magasabb szinten ls ápolják a két német állam kapcsolatait. A Német Szociáldemokrata Párt vezetősé­ge ts arra a következtetésre ju­tott, hogy el kell mélyíteni a két német állam kapcsolatait. Bonn azonban makacsul ellenez minden ilyen irányú lépést, mert attól tart, hogy egy Ilyen lépés lavinát indítana el. Aki nem akar tárgyalni Né­metország egyesítéséről, annak nyilván nem szívügye az egység. Bonn pedig egyáltalán nem haj­landó tárgyalni az NDK képvi­selőivel. A Kék Könyv leleplezi a' nyugatnémet kormánykörök­nek azt a képmutató állítását, hogy az NSZK fő célja Nyugat­Németország egyesítése, s bebi­zonyítja, hogy a két német ál­lam közeledéséért és Németor­szág későbbi egyesüléséért a szocialista államok s elsősorban a közvetlenül érintett Német Demokratikus Köztársasáq har­col. JAN BLANSKÍ

Next

/
Thumbnails
Contents