Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-26 / 326. szám, szombat

x tíz év múltún Kairó belvárosában van a Gauad Hosznl utca. Megkérdeztem az egyik egyiptomi újságírót, ktröl nevezték el ezt az utcát és miért? — Ha ellátogat Port Saidban a hős város vértanúinak múzeumába, megtudhatja — válaszolt egyiptomi kollégám. — Keresse meg Gauad Hosznl falát... A Hős diák A FAL, amely most üveg alatt láható a- múzeumban, Port Said börtönéből való, a fogház falának egyik darabja. Kivésték az egyik cella falából, vigyázva, le ne peregjen róla a vakolat, s elhelyezték abban a múzeumban, amelyet az 1956 őszén Egyiptom ellen intézett hármas agresszió visszaverésének emlékére létesítettek. A vakolatba karcolva térkép, posthumus egyéni hadijelentés: a Jelek azt mutatják, hol dobták le a francia ejtőernyősöket, hol álltak az angol támadók tankjai, hol szálltak szembe velük a Port Said-i tengerészek, katonák, diákok, munkások, mindazok, akik fegyvert fogtak városuk s hazájuk védelmében. A cellafal térképén szétfolyó betűk, nyilak, rőtvörös jelek, amelyek a támadások és ellentámadások irányát mutatják. Vöröslő vonalak a málló sárga vakolaton. Vérével Irta jelentését cellája falára Gauad Hoszni, a kairói diák, aki önkéntesként Port Saidba sietett, hogy az agreszszorok ellen harcoljon. Elfogták és halálra ítélték, hogy megfélemlítsék a többi „orvlövészt", diáktársait, akik partizánharcot kezdtek. Gauad Hoszni kivégzése előtt utolsó üzenetét a falra karcolta, s vérző sebébe mártott ujjával írta a cella rácsa alá: „Éljen az egyiptomi nép szabadsága!" Az újjáépítés nagyszerű eredményei HOGYAN ÉLT az egyiptomi nép azzal a szabadsággal, amelyet kivívott és amelyet az agresszióval szemben megvédelmezett? Hogyan él ma Port Said, tíz évvel a támadókon aratott győzelem után? A kormányzóság épülete előtt hatalmas obeliszk. Lábához helyezik koszorúikat a hős város mártírjainak emléke előtt tisztelgő látogatók. Az oszlop alatt megépült múzeum a dokumentumok, tárgyak, okmányok, fényképek minden szónál szenvedélyesebb nyelven emelnek vádat az imperialista hatalmak ellen, amelyek barbár bombázással, kivégzésekkel akarták megtörni a város védelmére felkelt lakosságot, s leleplezik az agreszszió okát: a Szuezi-csatorna államosítása miatt roppant jövedelmeiktől elesett monopóliumok kiváltságaik és profitjaik védelmében rablótámadásra ösztönözték az izraeli, a francia, az angol haderőt az EAK ellen. De felvillantja a komor hangulatú múzeum az újjáépítés terveit ls. S amikor feljön az ember az alagsorban épült csarnokból a napfényes, pálmafákkal övezett térre, láthatja ezeknek az első terveknek eredméRUDNYÁNSZKY ISTVÁN KAIRÓI LEVELE nyeit — köröskörül vadonatúj házak emelkednek, a lebombázott városnegyedek helyén új lakótelepek épültek. Tíz évvel ezelőtt Port Said romok, üszkös falak, ledőlt daruk, elsüllyedt hajóktól megbénított kikötő városa volt. Ma a modern munkásnegyedeké, a gyárépítkezéseké. A Szuezi-csatorna földközi-tengeri kapuja rohamos ütemben fejlődik és néhány év múlva még szebb, korszerűbb lesz, hiszen a vízparton hatalmas területen egyengetik a talajt, építőanyagot halmoznak fel, hogy kiszélesíthessék a kikötőt — Port Said új szabad övezetét. Nagyszerű tervek MOHAMED FARI D TULANT, Port Said kormányzóját keresem fel, hogy tőle, a legilletékesebbtől, a szabad kikötő bizottságának elnökétől érdeklődjem a szabad övezet terveiről. — Itt építjük meg a Földközitenger medencéjének legnagyobb szabadkereskedelmi övezetét és kikötőjét — mondja a kormányzó. Eddig is jontos tengerhajózási és kereskedelmi központ volt Port Said és a vele szemben megépült Port Fuad, Afrika és Ázsia határán, de most új fejlődés küszöbéhez érkeztünk. Tavaly húszezer hajó vetett horgonyt Port ' Saidban, mielőtt elindult volna a csatornán Szuez jelé, vagy miután megérkezett onnan. De ez a tranzit, bármennyire fontos is, nem elég többé: azt akarjuk, hogy a hajók megtaláljanak Port Saidban minden javítóműhelyt, minden árut, amire csak szükségük lehet, hogy a szabad övezetben olyan gyárak, raktárak, műhelyek, üzletek épüljenek, amelyek elláthatják a megnövekedett hajóforgalmat ls. Port Said 250 ezer lakosa lényegében a csatorna átmenőforgalmából él. Az EAK Kairó és Alexandria után harmadik nagyvárosa, akkor élénkül meg igazán, ha a fürge révhajók egyegy óceánjárót kalauzolnak a kikötőbe. Szinte varázsütésre megelevenedik a város. Ha nem látom magam, talán el sem hiszem, hogyan lehet egy-két perc alatt az alvó, sötét kikötőt fényes, hangos, nyüzsgő forgataggá változtatni. Éjszaka is kinyitják az üzleteket, kivilágítják a kirakatokat, a kávéházakat, mindenki a turisták néhány órás látogatását várja. A kikötőben várakozó bárkákba kalmárok százai ugranak, hogy eláraszthassák áruikkal a horgonyt vető hajókat. S a tarka vízivásár, amely nagy lármával és szenvedéllyel zajlik a hajók körül, nemsokára a város zegzugos sikátoraiban és modern áruházaiban folytatódik. De mindez rövid ideig tart; a hajók néhány órát töltenek Itt, majd kisiklanak a tengerre. Port Said újra elcsendesedik és talán grrról álmodik, hogyan lehetne ezt az élénkséget állandósítani? Mohamed Farid Tulan elmondja, hogy az álom megvalósításának tervei előrehaladtak: rövidesen összeül annak a több, mint 150 társaságinak a képviselője az EAK és Port Said küldötteivel, amely ajánlatot tett a szabad kikötő létesítményeinek megépítésére. Ezen a tanácskozáson fogalmazzák meg az új szabad övezet szabályzatát. — A szabad kikötő 800 ezer négyzetméter területtel kezd — mondja a kormányzó és megnyomja a kezd szót. — Ezzel a kezdettel máris a legnagyobb ilyen létesítmények sorába lépünk, de a tervek szerint kéthárom év alatt kiterjesztjük a szabad övezetet fokozatosan az egész kikötőre, majd az egész városra. Kiszárítjuk a Menzalehöbö) egy részét, hogy elegendő területet nyerjünk az új rakpartoknak. A mélyvízű rakpartok hosszát 1750 méterrel hosszabbítjuk meg. Így Port Saidban 14 új óriásdarú évi egymillió tonna árut rakodhat majd. A világ minden tájáról sok ajánlat érkezett például gabonasilók, hús-, vaj- és halraktárak, teacsomagolók, konzervgyárak, textilüzemek, hajójavító műhelyek, öszszeszerelő üzemek, vendéglátóipari létesítmények, szállodák, kereskedelmi kiállítások, irodaházak építésére. Az EAK el nem kötelezettségi politikájának megfelelően minden országnak kedvezményeket adunk a Szabad övezetben. Afrika sok olcsó nyersanyaga, az EAK olcsó munkaereje, a víziszállítást elősegítő kedvező földrajzi helyzetünk sok lehetőséget kínál mind a vállalkozóknak, mind Port Salának. Növelni fogjuk az EAK devizabevételét, ezzel elősegítjük az ország gazdasági problémáinak megoldását és a lakosság életszínvonalának emelését. Sok a feladat, de Port Saidban mindig is megvolt a kedv, az erő a helytállásra. VÉGIGLAPOZZUK a tervrajzokat, végigjárjuk az építkezésekre kijelölt partmenti sávot, és a Port Said-i csata tizedik évfordulójának napjaiban megállapíthatjuk: a szabad kikötő tervei elég feladatot adnak a hős és szorgalmas városnak újabb tíz alkotó esztendőre. Évente húszezer hajó látogatja ineg a szuezi csatorna északi kapuját. Képünkön: óceánjáró a csatornatársaság híres háromkupolás igazgatósági épülete előtt Port Said kikötőjében. ÍGY ÉLNEK E NÄNÁJ0K — Akkor, 1932-ben csak heten voltunk ... Tyimofej Beldi ősz nanáj halász lassan szippant egyet pipájából, sztán tovább mesél arról, hogyan született meg kolhozuk. — Ez a mostani, ez igen, ez gazdaság — mutat a kapronhálókra, a halásztelep mentén veszteglő tömpeorrú halászcsónakokra. — Mi volt akkor? Egy pár fatörzsből vájt lélekvesztőnk. Meg három kunyhó a parton. Daergának hívták a telepet, ami nanaj nyelven nagy halászatot jelent. Tyimofejnek nincs ideje elfecsérelni velünk a szabad idejét: szibériai lazac tűnt fel a láthatáron, a halászati idény olyan, mint az aratási időszak, a legnagyobb dologidő. Ezekben a napokban szerzik meg az TYIMOFEJ BELDI NANAJ KÜLÖNLEGESSÉGÉVEL, A NAPSUGARAKTÓL BEARANYOZOTT FÜSTÖLT LAZACCAL. egész évre valót. Daergában és a szomszéd Najhinban ilyenkor egy fia lélek sincs. Férfiak, nők mind kinn vannak a halászaton. Az utolsó óra lecsöngetése után még a gyerekek is a partra futnak. A nanajoknál sok a nemzetség. A szinte egy településsé olvadt Daergában és Najhinban a Beldiké az elsőség. Az Amuron Minden öt ember közül négyet RIPORT A SZOVJETUNIÓBÓL Beldinek hívnak. Büszkék is rá a nanajok, nagy tisztelettel emlegetik földijeiket. Csuhák Beldinek, a halászkoltíoz egyik alapítójának Nyikolaj és Lev fia tanító, Ligyija és Tamara lánya orvos. Akad a Beldik között neves képzőművész és író is. Több fiatal tanul a leningrádi pedagógiai főiskolán az északi népek karán. Köztük van VaJentvin Beldi is, aki most nemzetségük történetét írja meg. Van miről Írnia. Daergában ma is él a 88 éves Kambuka Geiker, aki annak idején Arszenyevnek, a híres utazónak kísérője volt. Bár hosszú élete élményeiből sok mindent elfelejtett, az Anjuj folyón Arszenyevvel tett utazásának emléke még elevenen él. Kambuka mostanáig őrizte a nagy orientalista ajándékát, egy puskát. Sokan pályáztak rá, de ő nem volt hajlandó lemondani róla, a végén inkább egy múzeumnak ajándékozta. Törvényszerű-e vagy véletlen, hogy Viktor fia és Szergej öccse is idegenvezető? Az amuri tajgában a geológusokat kalauzolják láthatatlan ösvényeken. Az Új Üt Kolhoz a nanajok életének kis tükre. 1962 óta fel is dolgozza a zsákmányt. Sózőrészleg, hűtőrészleg, erőmű épült. Ami különösen érdekes: a kis kolhozüzemben egyáltalán nem kisipari módszerekkel dolgoznak. Korszerű termelés folyik Itt. Az lkrázó részleg például vakítóan fehér laboratóriumra emlékeztet... Isten ments, hogy fehér köpeny nélkül lépjen be ide az emberi Viktor Geraszimovies Zenkov részlegvezető közismert jóindulata ellenére ebben aztán kérlelhetetlen. Csak a feltételek betartása esetén hajlandó egyet s mást elmondani az aranyszínű távol-keleti csemege sózásának titkairól. Zenkov már három évtizede készíti Amur legszebb ajándékát... Nyikolaj Pavlovics PantyeleJev helyettes kolhozelnök Irodája valóságos parancsnoki hely. Az Amur alsó folyásáról éppen most érkezett vissza több csónak. Azonnal Habarovszkba kell irányítani őket Alig intézik el a dolgot a motorcsónakkal, Makar Beldi, a falusi tanács titkára figyelmeztet: kiértékelték a brigádok versenyét, át kell adni az érmeket és jutalmakat a legjobbaknak. A két legjobb csoport, Sztyepan Gejker és Gujzu Zakszor brigádja egyenlő eredménnyel végzett. Gejker mindössze 40 kilogrammal, azaz öt-tlz nagy hallal előzte meg szomszédját. Persze az munkaeredményeinek tábláján az első helyen Ismét Sztyepan Gejker brigádja vezet. Az Új Út Kolhoz az Idén ősszel 2100 mázsa lazacot és hat tonna lazacikrát dolgoz fel. Az Amur bőkezű. S ha majd a lazacok eltűnnek, és jégtakaró borul a folyón, a halászok akkor is posztjukon maradnak. Ravasz csapdákat állítanak fel az orsóhalnak, pontyra, fehér lazacra és csukára halásznak. A nanájok folyó nélkül semmi értelmét nem látják az életnek. Azért úgy építik házalkat, hogy sz ablakok mindig az Amurra, a nanaj halászok főutcájára nézzenek. A. BLOHNYIN és A. KRAMINOV