Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-25 / 325. szám, péntek

V A i\ V k A A

z élet mély barázdákat szántott arcán, hajába deres szálakat szőtt az Idő, de Olyhava Józsi bácsi hetvennégy esztendejéről, a ma is víg kedélyű, életerős emberről vajmi keveset árul el... Párolgó fekete mellett beszélgetünk. Józsi bácsi valamit keresgél a táskájában. Gondosan papírba csomagolt fényképet húz elő, s felém nyújtja. — Ez a második találkozásomat örökíti meg Nyevotyiglec eivtárssal, volt parancsnokommal ... — Mikor találkoztak először? — Negyvenkilenc évvel ezelőtt a Téli Palotánál, a forradalomkor hozott össze vele a sors... A kíváncsiság kérdezgetésre késztetett. Már kilencéves korában bányászapja mellett dolgozott, majd apjával kivándorolt Amerikába. A fiatal Joe, a „terlberes" a föld gyomrában kezelte a bányavasút váltóit. Munka után naponta kimerülten terült el a munkásszállónak titulált dohos szoba szalmazsákján. Az apa aggódva figyelte egyre nehezebben lélegző, ziháló, sápadt arcú fiát. A küzdelmekkel teli élet otthon könnyebben elviselhető — gondolta, és gyűjtögette a pénzt. Három évi távollét után hazahajózhatott. Jóska megértette, más szakmát kell választania. A kassai Poledniak-gyárban~ tanulta a kazánkovács-mesterséget. Tizenhét esztendős korában az osztrák—magyar hadsereg mundérjába bújtatták és a frontra küldték. Még alig értett a fegyverforgatáshoz, amikor 1914 karácsonyának előestéjén orosz fogságba esett... — Furán fogadtak bennünket — eleveníti fel közel hatvan esztendő távlatából az eseményeket. — Nem tudtunk szóhoz jutni, amikor az egyik tagbaszakadt orosz katona szuronyával homlokom közepére mutatott s rám rivallt: „Hol a nagy szemed?" Csak később tudtam meg, hogy a cári hadsereg katonái előtt egyszemű vadembereknek festettek le bennünket, akiket pusztítani kell.. Olyhava közkatona fogolytár- saival sokáig a murmanszikí vasúton dolgozott. Közben megismerkedett az építkezés „buchhalterével". Szamuel Boriszovval. — Nehezen indult, de később annál szorosabb lett barátságunk — emlékezik Józsi bácsi. — Amikor Poledniaknál tanultam, nem gondolhattam, hogy mesterségem a hadifogságban is hasznomra lesz. Szabadjegyet kaptam, vonaton alkatrészekért jártam, később fűtőházban is dolgoztam ... Egy alkalommal Boriszov megszólított: „A zvonkai fűtőházban keresd fel Alekszandrov mozdonyvezetőt és mondd meg neki, hogy küldje el veled a csömagomat..." A

hadifogoly szerelőmunkás rendszeresen utazgatott, hordta a csomagokat Boriszov részére. Egy reggel a * . [T ~V£,Í I;;::.' Az egykori harcos és parancsnok találkozása Leningrádban. könyvelő magához hívatta és egy illegális röplapot tett elébe. „Te Olyhava, nem tudod, ki hordja ezeket ide?" — Csodálkozva, szótlanul néztem rá. Elnevette magát... „Tudd meg, ezeket te csempészed ide a csomagokban ..." — Újból jóízűen kacagott. Dermedtségem lassan felengedett. Én is elnevettem magam. A barátságból komoly kapcsolat lett... Olyhava József idővel tagja lett a lodinopolei fűtőház fegyveres egységének, harcolt a kalandozó cári* tisziek ellen. Murmanszkban megindult a hadifoglyc^k toborzása a Vörös Gárdába. 0 is jelentkezett. Amikor a szovjet katonai tanács kiadta a jelszót: „Át kell vennünk a hatalmat!" — a magyar hadifoglyok népes tömege harcba indult a szovjet hatalom győzelméért. Olyhava Józsefet sok társával együtt Pétervárra irányították. Az állomáson vörös karszalagot, fegyvert kaptak, majd Nyevotyiglec parancsnok vezetésével részt vettek a Téli Palota elleni harcokban ... Győzött a forradalom. Ványka — ez volt Olyhava József fedőneve — a továbbiakban is becsülettel helytállt. 1918 júniusában tagja lett a kommunista pártnak s egyre komolyabb feladatokkal bízták meg. Harcolt az Omszk felé törő ellenforradalmi csapatok ellen, fáradhatatlanul teljesítette a legveszélyesebb feladatokat. Akkoriban került Ligeti Károly, az egyik Internacionalista csapat parancsnoka a szovjet hatalommal szembefordult ellenforradalmi katonák kezére. Súlyos sebekkel rabkórházba szállították. Néhány nap múlva a pártközpont megbízottja Zeibert elvtárs felkereste Olyhava Józsefet. —- Ványka, meg kell szöktetned Ligeti elvtársat — közölte. — Itt van a cseh légió Ulgaer József névre kiállított tolmácsigazolványa, ezzel bejutsz a kórházba, a többit rád bízzuk ... Késő este volt, amikor Ligeti Károly ágyánál a „tolmács" lehajolt és súgott valamit a súlyosan sérült harcos fülébe. „Nem bírok most... majd ha felgyógyulok. .." Csak ennyi volt a válasz és egy köszönő tekintet. A beteg állapota iqiatt szökésről szó sem lehetett. „Ulgaernek" sürgősen távoznia kellett, liogy kilétét fel ne fedhessék ... — Emlékszem, Ligeti elvtársat később túszként átszállították az omszki tartományi bíróság börtönébe, halálra ítélték és 1919. június 2-án kivégezték ... Az év novemberében felszabadítottuk Omszkot és a börtön egyik zárkájának falára felírva megtaláltuk Ligetj Károly utolsó költeményét, a „V é grendelete m"-et... Olyhava József csak 1921 márciusában tért haza Csehszlovákiába, Košicére. Itt átélte csaknem mindazt, amit a munkásmozgalom harcosainak bőkezűen osztogatott a burzsoázia és a Horthy-rendszer. A meghurcoltatások utolsó felvonását a sachsenhauseni koncentrációs táborban vészelte át... w^jból kezébe veszi a fényIJ képet, nézegeti, majd megszólal. — Valahogy úgy van az ember, hogy előbb vagy utóbb felszínre tör benne a vágy, újra látni akarja élete nagy eseményeinek színhelyét... Negyven esztendővel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a - csehszlovák veteránok csoportjával a hajdani Pétervárra én is ellátogattam. Vonattal, kényelmes hálófülkékben tettük meg az utat. Alig léptem néhányat a pályaudvar peronján, valaki a nevemet kiáltotta. „Tovariscs Olyhava! ... Ványka! ..." — A vaskos karok öleléséből kiszabadulva felismertem volt parancsnokomat, Nyevotyiglec elvtársat... Együtt jártuk a várost, taglaltuk saját országaink eredményeit, távlatait, s őszinte szívvel örültünk a forradalomban fogamzott internacionalista eszme győzelmének ... Ezt a találkozást örökíti ez a fénykép ... Szeretném, ha jövőre, ötven esztendővel a forradalom után újból sikerülne ellátogatnom szovjet barátaimhoz, harcos társaimhoz. Ez lenne számomra a legszebb születésnapi ajándék ... Olyhava elvtárs a jövő évben tölti be 75. életévét... KULIK GELLÉRT 19BB. XI. 1986. Dicshimnusz a lokálpatrióta színezetű bürokratikus ostobaságra, melynél különbet csupán a Clochmerlei botrány, vagy Švejk, a derék katona című művekben talál az olvasó. E műveket azonban zseniális fantázia szülte, míg a következő történetet maga az élet: Léva felfii Érsekújvár felé robog a kocsi. Ilyen jó úton kevés a 60-as, meg lehet ereszteni nyolcvannal, talán százzal is. Nagyszerű út, aszfaltút, űj út. Végre! — sóhajt tol a soffőr, aki azelőtt sokszor utazott errefelé és mindig szidta a rossz utat. Akkoriban megszokta, hogy itt lassan hajtson, nehogy a kocsi kirázza a lelkét. Áin tavaly felépült az új út, a nagyszerű út, az aszfaltút. Épült az út Léva felől Újvár felé, épült az út Gjvár felől Léva felé. A nagyszerű út, az aszfaltút, az új út. Felépült az új üt, a nagyszerű út, az aszfaltút Léva felől egészen Čaka községig, sfit még azon túl is egészen addig a tábláig, amelyen ott áll a büszke felirat, aranybetűkkel kék alapon: úton, az új úton, az aszfalt úton. A nagyszerű úton. Zutty, zutty, zutty. Bum. Kopp. Jaj a fejem! Krr. (Jda a rugó. Fittyfitty . .. bumm. Kivágta a kormányt a kezemből, nekivágott az árokpartnak. Jaj a karom, jaj a Hol m hu túr? „Okres Levice", mert itt kezdődik a lévai járás mindazok számára, akik az új úton, a nagyszerű úton, az aszfaltúton Érsekújvár felől Léva felé robognak. Felépült az új út, a nagyszerű út, az aszfaltút Érsekújvár felöl is egészen Čaka község határáig, egészen odáig, ahol büszke tábla hirdeti arany betűkkel sötétkék alapon, hogy itt kezdődik az érsekújvári járás mindazok számára, akik Léva felől Érsekújvár felé robognak a szép fejem, végem van. Hol az új út? Hol a nagyszerű út? Hol az aszfaltút? Nincs. Elfogyott. Mert azok a ... hogy ki ne mondjam, úgynevezett útépítők, akik a nagyszerű utat, az aszfaltutat, az új utat építették — a táblánál abbahagyták. A két táblánál. S a két tábla vagy három méternyire van egymástól. A senki földjén, a lévai járás és az érsekújvári járás közötti párméteres szakaszon nincs út, semmilyen űt, még rossz út sem. Ú, mily gyönyörűen el lehet rontani egy ragyogó művet, egy nagyszerű utat, egy jó utat, egy szép utat, egy új utat, egy aszfaltutat azzal, hogy a két tábla messzire sikerült egymástól! Nem olyan messzire, csak három méternyire. De az is elég ahhoz, hogy az a bölcs útépítő, ki éppen otthon felejtette a fejét, amikor a nagyszerű utat építete, ott tegye le a csákányt, ahol a tábla a norma végét jelzi. Az a gyanúm, hogy a szép utakat, új utakat, aszlaltutakat nem építik ilyen ostobán az emberek csak úgy maguktól. ÄI1 fölöttük valamiféle útépítő vállalatvezetőség Is. Amely utat tervez, szép utal, új utat, nagyszerű utat. És nem csúnya gödröt, ostoba gödröt, bürokratikus gödröt, szűk látókörű gödröt, rugótörő gödröt, fejbsverő gödröt, átkozott gödröt. Bnta gödröt. Hárommétereset. VILCSEK GÉZA Fáradhatatlan kezdeményezők JÄNOKRA vasárnap délután éppen akkor érkeztem, amikor a CSEMADOK helyi szervezete kultúrműsorral egybekötött ünnepi évzáró gyűlésének megtartására készült a IX. országos közgyűlés tiszteletére. A kultúrház nagytermét már megtöltötték a falu lakói. Kerekes Teréz, a Csemadok helyi szervezetének elnöke nyitja meg az ünnepi összejövetelt, majd Nagy Olivérnek, a Csemadok Központi Bizottsága tagjának adja át a szót, aki ünnepi beszédében a Csemadok kulturális feladatainak és a közeledő IX. országos közgyűlésnek jelentőségét ismerteti a hallgatósággal. Ezután következik a kulturális műsor. Noha a jánoki Csemadoknak meg van a maga táncegyüttese és színjátszó csoportja, erre az ünnepi évzáró gyűlésre meghívta a színai csoportot, amely ezen a kis színpadon zenekarával, színvonalas táncaival, dalaival, szavalataival és jeleneteivel olyan ünnepi légkört teremtett, hogy méltán váltotta ki a hallgatóság viharos tetszését. A színai fiataloknak nemcsak az az érdemük, hogy szépen táncolnak és dalolnak, hanem az is, hogy kulturális műsoruk összeállítása céltudatosságról, és művészi ízlésről tanúskodik. Volt például egy jelenetük, amelyben maró iróniával és Igen hatásosan az udvariatlan fiatalok viselkedését gúnyolták ki. Ezenkívül az is dicséretre méltó náluk, hogy minden számot más-más szereplő konferál ba. Ezzel kettős eredményt érnek el, egyrészt az együttes tagjai megtanulnak szépen magyarul beszélni, másrészt azzal, hogy mindegyikük külön-külön fontos szerepet, feladatot kap, növelik Igényeiket, és ezáltal valamennyien rendkívül igyekvők és fegyelmezettek. E körültekintő, gondos nevelő módszer alkalmazása Erős Pálnénak és Koncsol Endrének, a Csemadok színai helyi szervezete vezetőségi tagjainak köszönhető, akik áldozatkész és fáradhatatlan munkájukkal odahatnak, hogy az együttes szeresse és megbecsülje a szocialista kultúrát. Amit ebben a kulturális műsorban kifogásoltam, az volt, hogy a jánoki együttes egyetlen számmal sem lépett fel. De Kerekes Teréz azt válaszolta, hogy a színaiak egész estét betöltő műsorral érkeztek, és ha a jánokiak is fellépnek, csak megzavarták volna a műsor összhangját. IGAZAT kellett neki adnom, érvei előtt meghajoltam. Kerekes Teréz ama asszonyok közé tartozik, akik szívükön viselik Jánok kulturális életét. Nagyon jól ismeri a faluját, a fiatalokat és idősebbeket egyaránt. Nemcsak elnöke a Csemadoknak, hanem könyvtáros is, azonkívül szakácsnő az óvodában. Zsenge korától figyelemmel kíséri a jánoki fiatalság fejlődését. Hisz ott van velük állandóan, a szeme előtt nőnek fel, tudja mi a kedvenc ételük, könyvük és végül amikor a CSISZ-be, CSEMADOK-ba kerülnek, tudja, hogy kit lehet a tánc és színjátszó csoportba szervezni. Legutóbbi fellépésük november 7-én volt, a CSISZ és az iskola együtteseivel együttműködve vitték sikerre az ünnepi előadást. Kerekesnének természetesen vannak segítőtársai. így Bacsó Gizella munkásságát fáradhatatlan lelkesedés jellemzi. Tervezi, varrja a ruhákat, a díszletek ugyancsak az ő elképzelését tükrözik, és a bemutatott színműveket is ő tanítja be és rendezi. A vasárnapi ünnepi légkörben Jánokon az egyszerű lelkes emberek arcképcsarnoka bontakozott ki előttem. Magyarok, szlovákok közös erőfeszítéssel munkálkodnak a község kulturális életének fellendítésén. Itt van például Imrich Štefanovič, az ötéves szlovák—magyar iskola igazgatója, egyben a művelődési otthon és az ifjúsági klub vezetője. Štefanovič és Tóth János, a HNB titkára, mondják el nekem a fal \ kulturális fejlődésének mozzí íatait, állomásait. A MŰVELŐDÉSI HÁZAT egy régi íozoga kastély átalakításával teremtették meg. A lakosság éveken át fáradozott ezen az építkezésen. Először 1957ben fogtak hozzá a munkához. Tetőt emeltek rá, hogy megmentsék az épületet. Ezután hosszú évek szünete követ( ezett, és csak 1964-ben, amikor a környező falvakban új kultúrházakat emeltek, kaptak lehetőséget arra, hogy az egész épületet a mai formájában átépítsék. Tavaly készült el. Az ifjúsági klub működésének még a kezdetén áll, mindössze annyi történt, hogy a Jednota az egyik szobában büfét rendezett be, és a fiatalok egyelőre csak közösen nézik a televíziót. A terv az, hogy közeli hetekben megrendelik a napilapokat, és év végéig vagy színdarabot tanulnak be, vagy költői estet rendeznek. A klub kultúrfelelóse a 22 esztendős Paál János, a CSISZ helyi szervezetének elnöke. Kiszolgált katona és a szövetkezetben gépszerelő. Szaktudását a leleszi tanonciskolában szerezte meg. A katonaságnál is a cépszerelő műheiyhe került, ahol alkalma volt szaktudását •tökéletesíteni. Paál hangsúlyozza, mind az isko'ában, mind a katonaságnál a kollektív életre nevelték és nagyon örülne ha sikerülne, hogy ez az ifjúsági klub igazi otthona legyem a jánoki ifjúságnak. Az ifjúsági klu!) megalakításával párhuzamosan ebben az esztendőben Jánokon kezdeményezés indult a község szépítésére. Másfél kilométeren mentesítették a portól az utat és \jgy hektárnyi területen három parkot létesítettek. A művelődési ház, az iskola és a Jednota épülete előtt díszcserjéket, bokrokat és gyümölcsfákat ültettek. Mindezt a lakosság, a CSEMADOK és CSISZ-tacok segítségével sikerült megvalósitanl. Ezenkívül ez idén állítottak fel 40 neonlámpát, amelyek este nappali fénnyel árasztják el az egykori sötét utcákat. A GYORS ÜTEMÜ FEJLŐDÉS kezdeményezője a községi pártszervezet, amelynek elnöke a harmincegy esztendős Bodnár András, a szövetkezet agronómusa. Bodnár két éve tölti be ezt a funkcióját. Azt mondja szívesen végzi munkáját, mert a pártvezetőség, ismerve a falu problémáit, . a nemzeti bizottság és a szövetkezet támogatásával hozza döntéseit, s a lakosság segítségét mindenben megnyeri. A lakosság egy emberként vállalja a rá háruló munkát. A szervezésben a CSEMADOK és a CSISZ segít. Ugyanakkor, ha a CSEMADOKnak szüksége van valamire, a szövetkezet szívesen rendelkezésére áll. A színai együttes ldeszállítását például a szövetkezet segítő készsége tette lehetővé. A további tervekkel kapcsolatban Bodnár elvtárs fontosnak tartja az orvosi rendelő létesítését, továbbá a vízvezeték bevezetését, mert a község ivóvize egészségügyi szempontból nem a legmegfelelőbb. Ezenkívül egy fürdő építését is hataszhatatlannak tartja. BEFEJEZÉSÜL még néhány szót váltunk Stromp Józseffel, a szövetkezet elnökével. Ama szerény és kitartó emberek közé tartozik, akik a posztjukon megállják a helyüket. Több mint egy évtizede áll a szövetkezet élén. A szövetkezet csak azért nem tartozik a vidék legjobbjai közé, mert határa dombos és sokhelyütt gépekkel nehezen megközelíthető. Az elnök számol azzal, hogy ma, amikor a legújabb rendeletek értelmében számításba veszik a föld minőségét, az ő határukat Is megfelelő osztályba sorolják, ami határozott előnyt jelent majd a szövetkezeti tagoknak. — És előnyt a CSEMADOKnak is." — Bizony előnyt — válaszol szerény mosollyal az elnök — hisz mi, szövetkezeti tagok vagyunk a CSEMADOK, vagyimk a CSISZ. A mi fiataljainkról van szó ezért lehetőségünkhöz mérten támogatni fogjuk kulturális működésüket és mindent elkövetünk községünk felvirágzása érdekében. SZABÓ BÉLA