Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-24 / 324. szám, csütörtök

Mikor érdekes? N

emrég kezdődött meg az ú] pártoktatási év, s már az első tapasztalatok sok helyütt figyelmeztetnek: némely régi hibától még nem szabadul tunk meg, a formális tevékenység néhol erősen csökkenti az oktatás hatékonyságát. Sajnos, olyan eset is előfordul, amikor az előadás érdektelensége miatti közöny győzedelmeskedett a kötelességtudat fölött. A Handlová! Bányákban tavaly a pártbizottság szigorú következtetéseket vont le a pártoktatás elhanyagolásából. Közel ötven olyan párttag ellen indítottak fegyelmit, akik 50 %-nál kisebb részvételt mutattak ki. Közülük sokan utólag igazolták mulasztásukat, ám 20 elvtárs pártbüntetést kapott, többnyire megrovást. Ennek ellenére az idei első előadásokon meglepően csekély volt a részvétel. Több olyan párttag is hiányzott, akiket tavaly ugyanezért a mulasztásért felelősségre vontak. A csekély érdeklődés okainak kutatásában jó támpontul szolgálhatnak azok az adatok, amelyeket az esti iskolák eredményeiből válogattunk: A pártépítés kérdéseit tanulmányozó csoport 43 tagja közül az első előadásokat 22 tag látogatta, a párttörténet csoportjában még ennél is silányabb, 35 százalékos volt a részvétel. Viszont a vállalatvezetési kérdéseket tanulmányozó közgazdasági csoport közel 80 százalékos részvétellel büszkélkedhet. Első látásra nyilvánvaló, hogy a legnagyobb vonzereje annak a tematikának van, amely legközelebb áll jelenünkhöz, mai, aktuális, élő kérdésekkel foglalkozik. Megkérdeztük Stefan Slosiarik mérnököt, a bánya üzemi pártbizottságának oktatási ügyekkel foglalkozó elnökhelyettesét, mi a véleménye erről a statisztikáról. Igy válaszolt: — Igaz, hogy a közgazdasági csoportban tanul a vállalati és üzemi vezetők többsége, akiknél nagyobb fegyelem feltételezhető — s tapasztalható is. Igaz viszont, hogy ebbe a csoportba nemcsak vezetők tartoznak, hanem elővájárok és munkások is. Itt bizonyára az játszik szerepet, hogy a téma gazdasági életünk legaktuálisabb kérdéseivel foglalkozik, ez érdekli az embereket. Az esti iskolákban tanuló 140 elvtárs közül a párttörténeti és Dártépltési csoportban főleg fiatalok tanulnak, akik tisztséget viselnek az alapszervezetben, vagy a társadalmi szervezetekben, esetleg a távlati tervben különféle funkciók betöltésére számolnak velük. Többségük érdeklődési körük, illetve véleményük figyelembe vétele n é 1 k ü 1 került be a tanulmányi csoportba. „Hovatartozásukat" úgyszólván a papiros szabta meg: nevük ott szerepelt a tisztségviselők között, illetve a távlati tervben, ezenkívül a négy éve pontosan vezetett pártoktatási nyilvántartásból kitűnt, hogy az alapfokú tanfolyamokat elvégezték. Mindez elég ahhoz, hogy az illető elvtárs az esti iskolába kerüljön. Az elosztás ott már egyszerű: a tapasztalatlanabbak a párttörténeti csoportba jutnak, a tapasztaltabbak a pártépítésibe. Hol itt a probléma? A

probléma ott van, hogy az így beosztott emberek többsége nem találja meg a közvetlen összefüggést munkája, illetve tisztsége és a tanultak között. Érdeklődése ezért lanyhul, s ha ráadásul az előadások színvonala, témája sem köti le, akkor akár pártfegyelmit is kockáztat, de nem látja konkrét értelmét az oktatás látogatásának. A jelenségből levonhatjuk a nyilvánvaló következtetést: az oktatás egyegy formája akkor érdekes, ha a téma mondanivalója élő problémák megoldását segíti elő, közvetlen köze van azokhoz a kérdésekhez, amelyeket a tanulók mindennapjai vetnek fel. Ma Handlován a bányában az új Irányítási rendszer kérdései vannak napirenden, s ezért az emberek e kérdések iránt érdeklődnek a leginkább, ez nemcsak akkor érinti őket, ha gazdasági vezetők, hanem akkor is, ha funkcionáriusok az FSZM-ben, CSISZ-ben, vagy másutt. Hiszen az új irányítási rendszer nem csupán gazdasági kérdéseket vet fel. Mindennapjaink történésének számos politikai, szervezési kérdése is magyarázatot kíván, sőt követel. S itt eljutottunk problémánk lényegéhez: a párttörténeti és pártépítési tanulmányt témák is lehetnek érdekesek, érinthetik közvetlenül az embereket foglalkoztató kérdéseket, feltéve ha szintén aktuális problémákkal foglalkoznak, de a pártépítés, illetve párttörténet szemszögéből. Az FSZM funkcionáriusát ne érdekelnék az új viszonyok szakszervezeti vonatkozású problémái? A fiatal párttagot ne érdekelné a CSKP harca a tömegekkel való szoros egységért, ha ebből tanulságot meríthet a ma eléje kerülő prob lémák megoldására? A téma érdekessége tehát nem elnevezésétől, hanem a mondanivaló célszerűségétől függ. Az oktatás a handlovai bányában, de mi sutt is akkor lesz érdekes, ha célszerű is lesz, ha nem té veszti szem elől a mát, a jelen problémáit. A jellegzetes formális hozzáállás példája, amikor azért osztanak be valakit az esti iskolába, mert „az alapfokú kört már letudta". Ilyen esetben elvész az oktatás célja. Ugyanis az oktatást szervező elvtársak szeme előtt mindenekelőtt az egy séges kádernevelési terv telje sítése lebeg, tehát a határozat a formula betartása. Pedig a kádernevelési terv, akármilyen jó is, csupán másodlagos. El sődleges az, hogy minden kom munista eszmei tisztánlátást tanuljon, választ kapjon és tudjon adni a jelmerülő kérdésekre. A fegyelmezetlenség, kényelem stb. minden bizonnyal befolyásolja a csekély részvé telt a pártoktatás előadásain. Ilyen jelenség gyógymódja igen helyesen a fegyelmi eljárás. Ám csupán fegyelmi eljárás nem elég e probléma megoldására Orvosolni kell az oktatás érde kességében levő fogyatékossá gokat is, úgy, hogy minden kommunistát meggyőzzünk a tanulás célszerűségéről, s azt célszerűvé is tesszük. E két tényező együttes hatása hozza meg csak a kívánt eredményt. S akkor a kimutatások, a részvételi statisztikák is szebbek lesznek. De nem a szépítés tői, hanem, mert a valóban növekvő érdeklődést tükrözik majd. VILCSEK GÉ2A Az ember tragédiája hangjátékkéíťi Madách Imre Az ember tragédiájának a Košicei Állami Szín házban való sikeres felújítása után most a Csehszlovák Rádió košicei stúdiója Martin Hruška rendezésében hangjátékkunt ianulJa be ezt a mindenkor Időszerű drámát. Élvonalbeli bratislavai és košicei színészek részvételével már folynak a nagy érdeklődéssel várt közvetítés próbái. A szerep lők között van Karol Machata és Ctibor Fllčík ls. Martin Hruška rendező szerint a látványos színpadképeket merőben újszerű, nem kevésbé hatásos zenei aláfestéssel kívánja helyettesíteni. Az Igényes zenei részeket Tadeáš Salva koši cei szerző alkotta. —1§ — 19BB. XI. 24. a

DUNA FELÖL jövő hűvös őszi szél minduntalan belém csimpaszkodott, ahogy a ligetfalust magyár óvoda felé igyekeztem. Csapájev utca sarkán a csinos emeletes villa falán hiába kerestem a magyar óvoda tábláját. Már azt hittem, rossz helyen járok, amikor a konyhából kitekintő fehérbe öltözött szakácsnő barátságos szóval nyugtatott meg. Kopogtatásomra már magyarul hangzott a válasz: Tessék beljebb! Kellemes meleg fogad. Ebédidő van. Az alacsony asztaloknál szőke-barna rövidre nyírt és loknis buksifejek hajolnak a tányérok fölé. Egy pillanatra valamennyien rám szegezik tükörtiszta ragyogó tekintetüket, köszönnek is, de az ínycsiklandozó lecsó illata ismét vonzásába keríti őket. A tányérok egy kettőre kiürülnek, van aki még egyszer kér s a konyhából repettára is futja. Csak a kis Holltj Péter piszkálja az ételt. — Nem ízlik, kisfiam? — kérdi Ambrus Anna tanító néni és már ott is terem mellette. — Nem szeretem a paprikát — mondja halkan Petike. Semmi baj. Közösen válogatják kl a paprikát a tányér szélére. Akt kész az ebéddel, kezet mos, levetkőzik és megszokott helt/ére. saját vánkosára fekszik. Tábt Mária tanító néni tarka viráqos huzatú takarókkal babusgatta be őket, minden gyermekhez van egy-két kedves szava. Kettőnek még köhögés ellent cseppeket ad be... s néhány perc múlva már egy szó sem esik. Finom megható szuszopással alussza üdítő álmát tizennyolc ligetfalust gyermek. Az ágyak előtt tízennyolc pár ctpőcske glédában várja gazdája ébredését. a

TANlTÖNÖK még kinyitják az ablakokat, ki kell szellőztetni az ételszagot, mert ez az egy helyiség ebédlő, háló és játszószoba egyben. Elég kevés a hely, vajon hogyan mozognak itt, amikor teljes a létszám. HiszPn a több hóJ^uäiídíd áao-da napig tartó renoválás előtt huszonhat gyerek járt ebbe az óvodába, most húszan vannak, két gyermek pillanatnyilag beteg. S amíg a vörhenyzárlatot fel nem oldják, új jelentkezőt sem vehetnek fel. Viszont ha kevesebb a gyerek, eredményesebben tudnak velük foglalkozni — mondják az óvónők. De azért sajnálattal emlegetik azokat a kis tanítványaikat, akik a renoválás után — ki tudja mi okból — nem tértek vissza az óvodába. Ogy látszik sokan még mindig nem tudatosítják az anyanyelvi oktatás jelentőségét. Márpedig a gyermek értelmi és érzelmi fejlődése — s ez a három hat éves, tehát óvodás korban az alapokat jelenti, — anyanyelvi környezetben összehasonlíthatatlanul kedvezőbb, mint idegen nyelvűben. A helyzet az, hogy a bratislavai, ligetfalusi, košicei stb. qyerekek kétnyelvű környezetben növekednek, s ezt a kétnyelvűséget az óvodából sem lehet kizárni. Mégis óriási előnyt jelent, ha a gyermekek az óvodai foglalkozás keretében anyanyelvükön Ismerkednek meg az alapfogalmakkal. A Derzsl-, Varga- és Katona-család tisztában van ezzel. Hoffmann Lacikát is elég messziről kíséri ide a város középébe anyukája. Sallay Ildikót meg egyenesen Óligetből vezeti az édesanyja a magyar óvodába. Még szerencse, hogy az óvoda fekvése a város különböző részeiből egyformán elérhető. Látogatásomkor nyugodt lég kört tapasztaltam. A két óvónő fáradtsáaot nem Ismerve nagyfokú hivatásszeretettel végzi munkáját. Igaz, a sok helyettesítés néha az oktatás rovására megy, de ha nincs zavaró körülmény, igyekeznek bepótolni a mulasztottakat. A délelőttöt lehetőleg levegőn, leggyakrabban a gyönyörű parkban töltik, a délutáni alvás után pedig mesékkel, versekkel, dalocskákkal, vidám játékokkal telik az idő. Minden új vers, új ének öröm az óvodában és otthon a családban ts. A Ligetfalusi Nemzeti Bizottság pártunk lenini nemzetiségi politikáját ültette át a gyakorlatba, amikor tíz évvel ezelőtt az óvodát megnyitotta. A ligetfalusi szülők értékelték ts ezt a gesztust, amit az bizonyít a legjobban, hogy a tíz év alatt mindig nagy volt az érdeklődés az óvoda iránt. Csak azt nem értjük, miért működik az óvoda félhivatalosan, miért ntncs egy tábla az épület falán. Talán a tízéves jubileum jó alkalom lenne e hiányosság megszüntetésére. a

Z Oj ÉVTIZED KÜSZÖBÉN további sikereket kívá nunk az Óvodának és mindazoknak, akik az óvoda ügyét szívükön viselik. S KALINA KATALIN SZÜ L Ö K, NEVE LÓK F Ó..&4JMA,. Félelem, önérzet, csalódás A kisgyermek érzésélményei képezik a felnőtt érzelmi kapcsolatainak alapját. Aszerint, hogy milyen irányban hatnak az érzelmi állapotok a magasabb idegtevékenységre, az ember aktivitására és cselekedeteire — tehát hogy elősegítik és ösztönzik-e, avagy elnyomják és tompítják — az érzéseket pozitív (például megelégedettség, öröm, önbizalom, becsvágy, büszkeség, ragaszkodás) és negatív (bánat, harag, düh, félelem, kisebbségi érzés stb.) csoportra osztjuk Az érzelmi megnyilvánulásokat az agykéreg szabályozza. A kisgyermek agykérge még nem érett ennek az irányító szerepnek a betöltésére. Ezért természetesnek tekintjük, ha a három éven aluli gyermek érzelmi megnyilvánulásai hevesek és változékonyak. A szülők és a gyermek közelében élő felnőttek dolga, hogy a legmesszebbmenően védjék a gyermeket a negatív, asztenlkus érzésélményektől és minél több ösztönzést adjanak a pozitív érzésakciók keletkezéséhez. Nem elég azonban, hogy a gyermek csupán átéljen bizonyos érzéseket, szükséges, hogy ezekre az érzésekre reagálhasson is: könnyítsen magán sírással, játékkal, beszéddel, rajzzal, nevetéssel, hancúrozással, juttassa kifejezésre érzéseit, kifejezhesse részvétét, felháborodását stb. Az egyik legjellegzetesebb negatív érzés a félelem. Azért emeljük ki, mert a szülők és a nevelők meggondolatlanul kényelemszeretrtből, vagy tanácstalanságból gyakran ijesztgetik a gyermeket, ez a „jó) bevált módszer" a nevelési cél elérésére, vagy a tekintély érvényesítésére. A félelem váratlan vagy különösen erős benyomásra keletkezik. A félelem reakciója csaknem minden gyereknél más, aszerint, milyen a gyermek idegrendszere. A gyermek nem születik félősnek, csak azzá lesz, a kellemetlen tapasztalatok, élmények, vagy a helytelen nevelés következtében. Ha az ilyen élmények megismétlődnek, a félelemre való hajlam is megerősödik. S minden új helyzet, amely normális körülmények között az érdeklődés, a kíváncsiság, a tevékenységre való ösztönzés forrása lehetne, a félős gyerek számára a félelem kútja lesz. A csecsemő fél az Idegen környezettől, megijed, ha erősebb hangot hall, ha hirtelen megváltoztatják helyzetét stb. Egyéves korában a gyermek már félhet a sötétségtől, az állatoktól, a vihartól. A felnőttek néha jól mulatnak a gyermek félelmén, vagy ezzel kényszerítik szófogadásra. Sok szülő állatokkal, mesealakokkal, kéményseprővel stb. ijeszti gyermekét. Azzal fenyegeti: ha nem fog enni, nem megy aludni, nem hagy fel a sírással, jön a kéményseprő és elviszi. El kell ítélni azt az anyát, aki a védettség, a biztonság elvesztését jelentő büntetést ígér gyermekének. (Például, ha azt mondja, hogy eladja őt a rossz embereknek, vagy bezárja őt a sötétbe.) Szorongást és félelmet kelthet a gyermekben az ls, ha — főleg alvás előtt — nem neki való mesét hall, vagy filmet lát. Az sem helyes, ha a gyermek jelenlétében halálról, gyilkosságról, különféle bűnügyi történetekről beszélnek, feltételezve, hogy a gyermek azt úgysem érti meg. Hogyan segíthetünk a gyermeknek leküzdeni a félelmét? Semmiképpen sem helyes — pedig több helyen gyakorolják — próbára tenni a félős gyermek bátorságát, s ha nem állja ki a próbát, kinevetni vagy megbüntetni azért. A félénk gyermeket óvni kell az olyan helyzetektől, amelyek kiválthatják félelmét, bizalommal kell őt körülvenni, s táplálni kell biztonságérzetét. Am ugyanakkor úgy kell vele bánni, mintha nem félne, fejlesztenünk kell önállóságát, nem éreztetjük vele, hogy valami veszélv fenyegeti és a kellemetlen helyzeteken nyugodtan átsegitjük. Ha a gyermek csak bizonyos dolgoktól vagy helyzetektől fél, igyekezzünk fokozatosan megismertetni vele (először egy képeskönyv, játék, magyarázat segítségével, s azután közvetlen tapintással stb.) a félelem tárgyát. További igen fontos érzés al önérzet, a rokonszenv és a jó tékonyság érzése. A gyermekben felébredő önérzet hatására rendkívül érzékenyen reagál arra, hogyan értékeljük viselkedését. Minden, a legkisebb büntetés is megalázza, neheznn viseli el a sérelmet, dicséretre, megértésre vágyik. Egyszerűen kifejezve: a gyermek könnyen sebezhető. Ha a gyermek nem mesélheti el, mi bántja, nem panaszkodhatja ki magát, ha úgy érzi, hogy megbántották, elutasították, félreállították, — ilyenkor keletkeznek a különféle komplexusok. Rendkívül megrázóan hatnak a gyermekre a családi jelenetek, a szülők közötti veszekedések és durvaságok, a kegyetlen és súlyos testi fenyítések. Némely gyermek nehezen viseli el az új testvér érkezését is. Az új családtag érzelmi zavart, féltékenységet, irigységet vált ki benne. Az érzelmileg bizonytalan gyermek nehezen küzdi le a konfliktusokat. Az elnyomott, traumatikus lelki élmények a későbbi korban különféle zavarokat, neurotikus tüneteket válthatnak ki (nappali vagy éjjeli bevizelés, beszédhibák, dadogás, étvágytalanság, idegrohamok stb.). Körülbelül hároméves koráig minden gyermek egocentrikus. Fokozatosan fejlődik ki benne a kölcsönösség és a rokonszenv érzése. Lassan-lassan megérti, hogy másoknak is vannak kívánságai és fájdalmai. Ekkor már kölcsön adja játékát, megosztja a kapott édességet. Az is érdekli, miért sír a másik gyermek, sőt vele érez. A testvérek, illetve az óvodában a gyermekek segítenek egymásnak az öltözködésben, az etetésben, s örömük telik benne. Ezeknek az érzéseknek a kifejlesztéséhez is szükséges, hogy a gyermek környezetében ösztönző példát lásson, amit utánozhat. Talán fölösleges hangsúlyozni, hogy a harmonikus családi élet szolgáltatja a leghatásosabb példákat. Az iskolaelőtti korban indul fejlődésnek a várakozás, csalódás és a meglepetés érzése. Ekkor már vigyáznunk kell például arra, mit ígérünk a gyermeknek. Egy elhamarkodott, meggondolatlan ígéret, ami nem teljesíthető, azt eredményezheti, hogy a gyermek elveszti az ígérő személy iránti bizalmát és ragaszkodását, dacos és elutasító lesz. Sérelem éri ugyanis az igazságérzetét, mely ebben a korban már ugyancsak szóhoz jut. A gyermek ekkor már nemcsak saját bűnét látja be, hanem igen érzékenyen ítéli meg a felnőttek viselkedését ls. A gyermek érzelmi élete csak nyugodt környezetben fejlődhet kedvezően, ha óvjuk őt a felnőttek mindennapos rohanásától, gondjaitól és idegességétől. Olyan légkörben, amelyben szeretettel figyelik a gyermek minden cselekedetét, ahol a család minden tagja arra törekszik, hogy minél több örömet nyújtson a gyermeknek. S arról sem szabad megfeledkezni, hogy a gyermeknek szüksége van jutalmazásra, dicséretre, szeretetre, megértésre. A gyermek jó és szép érzelmi tulajdonságai olyan családban Izmosodnak, ahol az önuralom, az áldozatkészség, az Igazságszeretet, a kölcsönös tisztelet és gyöngédség a felnőttek kapcsolatában is természetes. Ha a gyermek bizalmatlan, sírós, ingerlékeny, félős, vagy magába zárkózott, annak az okát a nevelés hibáiban, a rossz családi környezetben, a gyermek kezdődő betegségében vagy abban kell keresnünk, hogy a gyermek a lelki fejlődésnek olyan szakaszába került, amire az érzelmi egyensúly megbillenése a jellemző. SYLVIA CINKOVSKA, pszichológus