Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-24 / 324. szám, csütörtök

» Á dámmal kezdem ezt a tör­ténetet, vagy legalább is Évával, jóllehet a prágai szálloda harmadik emeleti fo­lyosóját egyáltalán nem lehet paradicsomkertnek nevezni. Azonban nincs más választásom, mivel a história valóban itt kezdidött. Két napon át — reggel és este — barátságos mosollyal köszöntöttük egymást a folyosón, mint ahogyan az régi, udvarias lakótársakhoz illik. Annyit tudtam róluk, hogy az egyik nyugat-berlini, a má sik pedig NDK-beli turistacso­porttal érkezett Prágába. Sz > bám és jómagam olyan válasz­tófal, de ugyanakkor összekC­tőhfd féle ls voltam a két cso­port- között. Tőlem jobbra ugyanis a „nyugatiak", balra pedig a „keletiek" laktak a fo­lyosón, s Evelyn meg Orsolya (Ursula) kivételével egymással nem is igen barátkoztak. A har­madik nap estéjén a két német lánv megszólí­tott s mintegy meghívásként be­jelentette, hogy a Pasáž kávéház­ba mennek tán­colna Jobb dolgom nem lévén, egy lett belőle tolvaj, vagy prosti­tuált. Aztán a nagymama is el­távozott az élők sorából, és Evelyn magára maradt. Vagy öt esztendeje, hogy Nyugat­Berlinbe került, egy igen jól fizetett, de fegyelmezett, ke­mény munkát és fárasztó össz­pontosítást követelő posztra. Evelyn a harmincöt éves, járt már Bécsben, Velencében, Pá­rizsban, Mentonban és Spanyol­országban, Szicíliában, Egyip­tomban és Görögországban. Ez Idén Dubrovníkban nyaralt, s most kihasználva a napfényes ősz melegét, leruccant néhány napra az aranyos Prágába. És nem bánta meg. Nászútra azon­ban, ha egyszer majd férjhez megy, Budapestre és a Balaton­hoz készül. — Huszonkét éve nem láttam szülőhazámat, csak térképen, teszi hozzá csende­sen. Közben a zene szól, a pá­rok táncolnak, egy ekzaltált női hang angol slágereket énekel, Törökök a óra múlva az asz­taluknál üirem. Orsolva Menzel, a fiatalabbik, franciát és filo­zófiát tanít Ke­let-Berlinben, „nyugati" barátnője, Evelyn von Thörök pedig egy nyugat­berlini vegyészeti kutatóinté­zetben dolgozik. Amikor bemu­tatkozott, nem akartam hinni a fülemnek. A harmincöt éves hollófürtű, égető pillantású Evelyn háromszor bólintott ne­vetve igenlően, és csupán akkor rándult bús mosolyfélére érzéki szája, amikor magyarul szól­tam hozzá. Már egy árva szót sem tudott magyarul, noha Bu­dapesten született 1931-ben. Apja magas rangú katonatiszt volt a Horthy hadseregben, kí­méletlen karrierista, aki har­mincötben elvált zsidószárma­zású feleségétől és a kis Évát, akiből csak jóval később lett Evelyn, egy feltűnően szép, Thü­ringia egyik régi nemesi csa­ládjából származó német ne­velőnőre bízta. Nem kétséges, mondja Evelyn, hogy a szőke árja szépségnek nevelőnői „fog­lalkozása" mellett, más, politi­kai küldetése volt, hiszen élt­halt Hitlerért!" A katonatiszt apa hűen szolgálta Gömböst, Horthyt és Szálasit, majd negy­vennégy telén, miután felesé­gül vette kislánya nevelőnőjét, először Ausztriába, majd onnan Németországba, apósa birtoká­ra menekült. A kis Éva, akiből közben a (szép mostoha) Eve­lynt csinált, sokáig nem tudta megszokni az új környezetet. Csak sírt és sírt, haza akart menni... Negyvenöt tavaszán egy eltévedt bomba megölte apját, mostohája pedig Evelyn­nel és a német nagymamával a szovjet csapatok elől az ameri­kaiakhoz menekült. A fiatal, szép, szőke özvegy rövidesen egy amerikai őrnagy felesége lett, s áthajózott vele az Újvi­lágba, itthagyván csapot-papot, azaz Evelynt, a tizenötéves szépséget és a szelíd tekintetű, de erőskezű nagymamát. E velyn a német nagymamá­nak köszönheti, hogy is­koláit elvégezte, s az ál­talános lezüllés közepette sem Károly-hídon majd a mikrofon hangos jó éj­szakát kíván a vendégeknek, s mi hárman elindulunk haza­felé, a szállodába. A folyosón, a 311-es számú szoba előtt bú­csúzunk, s megegyezünk abban: reggel a festői Kis-Oldalon, a bűbájos Vrtbovsky kertben ta­lálkozunk. Már nemcsak szomszédok és Ismerősök, hanem barátok is vagyunk, amikor három ezüs­tösen csillogó pénzdarabot hul­lajtunk a díszkút vizébe, hogy a régi varázslat is segítse foga­dalmunk megvalósulását, hogy egy év múlva itt, ezen a helyen találkozzunk, vagy itt, vagy a pozsonyi Roland kútnál, vagy pedig a Margitszigeten ... Az­tán elindulunk a Károly-híd fe­lé, hogy megmutassam Orsolyá­nak és Evelyn von Thöröknek a Károly-híd törökjeit, s el­mondjam történetüket. Az első török legendája a Károly-híd kis-oldall hídtornyá­hoz fűződik. Itt árult egy Gor­gos Hatalah el Damski nevű török Prága és a cseh nép tör­ténetében első ízben Arábiából hozott nemes kávészemből főtt ízes fekete italt. Arab ruhájá­ban járt-kelt a hídon, és a híd környékén, fején egy deszka­lapra tett kávésibrikkel, egyik kezében izzó parázssal teli ser­penyőt vitt, míg a másikban egy cifra ládikót cipelt, amely­ben a kávéscsészéket, kanala­kat és a cukrot tartotta. Ez a kávés török gyorsan meg is gazdagodott, és 1714-ben a Li­liom utca 182-16 számú házban megnyitotta Prága első kávéhá­zát... A ztán már a hatszáz éves Károly-hídon járunk, Eu­rópa legszebb hídján, s meglepetve látom, hogy a híd homokkőből faragott szentjei valamennyien a túlsó oldalra, az óvárosi hídtorony felé tar­tanak. lómagam is futnék a fu­ra processzió után, de rögtön a híd elején feltartóztat ben­nünket egy ijesztőképű, nagy­. Központi Mezőgazdasági Ellenőrző Intézet bratislavai Mun­kahelyének dolgozói érzékeny műszerekkel vizsgálják a ta­karmánykeverékek minőségát és megfelelő összetételét. Ké­pünkön: Zora Chabadová laboránsnö munka közben. (Remp felvétele) bajuszú török, dühös kutyájá­val. Széles szablyája és kőos­tora félelmetesen hat, s szinte szánom a rábízott, a rács mö­gött kínlódó keresztény rabo­kat, pedig azok is, akárcsak mohemedán rabtartójuk, ho­mokkőből vannak faragva ... Ezzel a kegyetlen törökkel ré­mítgették rakoncátlan lurkói­kat a Kampa és a Híd környé­kének lakói, s ennek a török­nek, meg Miluska és Tonik sze­relmének, valamint Zadriadesz Patkanlan úr szenvedélyének legendáját örökítette meg a „Prágai pitaval" című gyűjte­ményének egyik szívmelengető históriájában Egon Erwin Kisch ls, a száguldó riporter. Evelyn, amint ez várható is volt, nem hallott E. E. Kischről, Orsolya ugyan sok könyvét ol­vasta, de a Károly-hld török­jének storyját ö sem ismerte, így aztán mesélhettem, szabad­jára engedhettem fantáziámat. Ahogyan ez a már elmondott szereposztás alapján várható volt, a dúsgazdag török keres­kedő (mármint Patkanian úr) feleségül veszi a templom ege­rénél is s-zegényebb Miluskát, aki szerencsétlen, de nem mer már apjával ellenkezni. De ami. kor férje őt ismerősei és egy tüzes pillantású pincérlány miatt elhanyagolja, egy vélet­len összetalálkozás után bele­szeret a felserdült, jóvágású Toníkba. S jóllehet tudja, mi­lyen veszélyes játékba kezd, minden kedden és csütörtökön, amikor férje a pincérnő ke­gyeit keresi, ő Tonik karjaiban keres és talál vigaszt. Egyszer azonban a szerelme­sek úgy egymásba feledkeznek, hogy csupán a Szent Miklós dóm éjfélt kongató órája ri­asztja fel őket. — Megöl a tö­rök, kiáltotta |ajongva Miluska, aztán lefutott a Petfinről s ne­kivágott a hídnak. A kardos török és bősz kutyája azonban megállította. Miluska tudta, hogy cselekednie kell, máskü­lönben nem éri meg a reggelt.. Kétségbeesetten kapott fel egy hatalmas kődarabot és teljes erejéből a kőtörökhöz vágta. A vérszomjas muzulmán kard­ja darabokra törve hullott a híd kövezetére. Férje a dühtől sápadt arccal várta feleségét a hálószobában. Feltépte zubbonyát és tébolyult őrülettel rántotta ki kardját, azaz csak kardjának markolatát. Zadriades Patkanian úr meredt tekintettel bámult csonka fegy­verére, majd lehorgasztotta fe­jét. Eszébe jutott, hogy aznap este, amikor felgerjedésében át akarta ölelni a villogó szemű pincérlányt, ráesett egy székre és kardja darabokra tört. Más­nap Patkanian úr felszedte sá­torfáját és eltűnt. Miluska rö­videsen Toníkhoz ment férjhez. A homokkőből faragott török pedig ma is itt áll a Károly­hídon, kutyájával, s gyakran megcsonkított szablyájával .. . A történet tetszett és Eve­lyn mosolyogva jegyezte meg, hogy ezentúl há­rom török históriáját mondha­tom el Ismerőseimnek, három olyan törökét, akik közül egy sem volt török. Mert míg Gor­gos Hatalah el Damski és Zad­riades Patkanian, ahogy ezt utóbbinak a neve is mutatja, örmény volt, Evelyn von Thö­rök pedig német, de még in­kább magyar volt, mint német! Evelyn jókedvűen nevetett, a szeme azonban szomorú volt, amikor búcsúzott tőlünk. A Szent Miklós dómba ment imádkozni, a dóm barokk ma­donnáját kérni, mivel benne jobban hitt mint a díszkútba dobott ezüstpénzek varázslatá­ban. Mi pedig Orsolyával a gáz­lámpák girlandjával díszített Máltai lovagok terén átvágva, szűk, ódon utcácskák útvesztő­jén keresztül jutottunk el a Kampa évszázados faóriásalnak aranybacsorduló lombsátra alá. Pár lépéssel tőlünk sejtelmes szimfóniák melódiáiét suttog­ták a Moldva játszi hableányai és Orsolya szlávos lágy tekin­teténél csupán érintése volt bársonyabb. V agy két hete levelet kap­tam Orsolyától, amely­ben szomorúan írja, hogy a díszkút csobogó vizébe hul­lajtott ezüstpénzek varázslata, csak úgy mint a barokk madon­na néma Ígérete gyengének bi­zonyult. Evelyn von Thörök ok­tóber utolsó hetében egy üzemi baleset áldozata lett... BARSI IMRE Lakásában hallgathatja Milánóból a zenét, összeköti minden tájjal: a rádiókészülékI Gazdag választék, szaktanácsadás az ELEKTRO-RÁDIO szaküzleteiben. 5 HÉT MÚLVA KARÁCSON Y ÜF-747 APRÓHIRDETÉS • A Csemadok Központi Bizottsá­ga pályázatot hirdet a következő állások betöltésére: 1. Titkár a Csemadok Központi Bi­zottsága mellett működő Cseh­szlovákiai Magyar Tanítók Köz­ponti Énekkara élére. Feltétel: Jó szervezőképesség és általános áttekintés a kórusiroda­lom területén. Munkahely Bratls­lavában, a Csemadok Központi Bi­zottságán. Fizetés a központi szer­vekre érvényes fizetési rendszer szerint. 2. Népművészeti szakelőadó a Cse­madok KB titkárságára. Feltétel: színházi szakismeret és többéves gyakorlat a színjátszói munka területén. Iskolai végzett­ség: főiskola vagy érettségivel végződő középiskola, legalább öt­éves gyakorlattal. Munkahely Bra­tlslavában, a Csemadok KB titkár­ságán. Fizetés a központi szervek­re érvényes fizetési rendszer sze­rint. Of-739 PNS-P Ami Ont az NDK-ból érdekli. azt megtudhatja az NDK SZÓBAN ÉS KÉPBEN (NDR slovom i obrazom) című folyóiratból. A gazdagon illusztrált „NDK" című lap Csehszlovákia népei­nek tájékoztatását szolgálja. Drezdában jelenik meg havon­ként németül, csehül és magyarul. Évente kétszer közli a Bratislava—Berlin rovatot szlovák nyelven. Művészi grafikával, 48 oldalon ismerteti az olvasók­kal a Német Demokratikus Köztársaság érdekességeit. A meg­rendelőlapon tüntessék fel, hogy milyen nyelven óhajtják a folyóiratot. Figyelmeztetés az „NDK" folyóirat előfizetői részére: Minden előfizető, aki 1967-re megrendeli a folyóiratot, újévi ajándékként megkapja az NDK városait ábrázoló 9 lapból állá fényképalbumot. Megrendelhető az itt közölt megrendelőlapon, amelyet átvesz minden, a megrendelő lakóhely szerinti postahivatal és postai kézbesítő, vagy beküldhető a következő címre: PNS, dovoz tlače, Bratislava, Leningradská 14. OBJEDNÁVACÍ LÍSTOK MEGRENDELŐLAP 1967. január 1-től kezdődőleg egy esztendőre megrendelem „ NDK című folyóiratot. A következő címre kézbesíthető: Név: Város (község) Járás: Posta: Milyen nyelven: Mint évi előfizető egyidejűleg bejelentem igényemet a toborzó reklámban megjelölt újévi ajándékra. Dátum Az előfizető aláírása ÚJ SZÓ 1966. XI. 24. ÜF-752

Next

/
Thumbnails
Contents