Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-24 / 324. szám, csütörtök

» Á

dámmal kezdem ezt a történetet, vagy legalább is Évával, jóllehet a prágai szálloda harmadik emeleti folyosóját egyáltalán nem lehet paradicsomkertnek nevezni. Azonban nincs más választásom, mivel a história valóban itt kezdidött. Két napon át — reggel és este — barátságos mosollyal köszöntöttük egymást a folyosón, mint ahogyan az régi, udvarias lakótársakhoz illik. Annyit tudtam róluk, hogy az egyik nyugat-berlini, a má sik pedig NDK-beli turistacsoporttal érkezett Prágába. Sz > bám és jómagam olyan választófal, de ugyanakkor összekCtőhfd féle ls voltam a két csoport- között. Tőlem jobbra ugyanis a „nyugatiak", balra pedig a „keletiek" laktak a folyosón, s Evelyn meg Orsolya (Ursula) kivételével egymással nem is igen barátkoztak. A harmadik nap estéjén a két német lánv megszólított s mintegy meghívásként bejelentette, hogy a Pasáž kávéházba mennek táncolna Jobb dolgom nem lévén, egy lett belőle tolvaj, vagy prostituált. Aztán a nagymama is eltávozott az élők sorából, és Evelyn magára maradt. Vagy öt esztendeje, hogy NyugatBerlinbe került, egy igen jól fizetett, de fegyelmezett, kemény munkát és fárasztó összpontosítást követelő posztra. Evelyn a harmincöt éves, járt már Bécsben, Velencében, Párizsban, Mentonban és Spanyolországban, Szicíliában, Egyiptomban és Görögországban. Ez Idén Dubrovníkban nyaralt, s most kihasználva a napfényes ősz melegét, leruccant néhány napra az aranyos Prágába. És nem bánta meg. Nászútra azonban, ha egyszer majd férjhez megy, Budapestre és a Balatonhoz készül. — Huszonkét éve nem láttam szülőhazámat, csak térképen, teszi hozzá csendesen. Közben a zene szól, a párok táncolnak, egy ekzaltált női hang angol slágereket énekel, Törökök a óra múlva az asztaluknál üirem. Orsolva Menzel, a fiatalabbik, franciát és filozófiát tanít Kelet-Berlinben, „nyugati" barátnője, Evelyn von Thörök pedig egy nyugatberlini vegyészeti kutatóintézetben dolgozik. Amikor bemutatkozott, nem akartam hinni a fülemnek. A harmincöt éves hollófürtű, égető pillantású Evelyn háromszor bólintott nevetve igenlően, és csupán akkor rándult bús mosolyfélére érzéki szája, amikor magyarul szóltam hozzá. Már egy árva szót sem tudott magyarul, noha Budapesten született 1931-ben. Apja magas rangú katonatiszt volt a Horthy hadseregben, kíméletlen karrierista, aki harmincötben elvált zsidószármazású feleségétől és a kis Évát, akiből csak jóval később lett Evelyn, egy feltűnően szép, Thüringia egyik régi nemesi családjából származó német nevelőnőre bízta. Nem kétséges, mondja Evelyn, hogy a szőke árja szépségnek nevelőnői „foglalkozása" mellett, más, politikai küldetése volt, hiszen élthalt Hitlerért!" A katonatiszt apa hűen szolgálta Gömböst, Horthyt és Szálasit, majd negyvennégy telén, miután feleségül vette kislánya nevelőnőjét, először Ausztriába, majd onnan Németországba, apósa birtokára menekült. A kis Éva, akiből közben a (szép mostoha) Evelynt csinált, sokáig nem tudta megszokni az új környezetet. Csak sírt és sírt, haza akart menni... Negyvenöt tavaszán egy eltévedt bomba megölte apját, mostohája pedig Evelynnel és a német nagymamával a szovjet csapatok elől az amerikaiakhoz menekült. A fiatal, szép, szőke özvegy rövidesen egy amerikai őrnagy felesége lett, s áthajózott vele az Újvilágba, itthagyván csapot-papot, azaz Evelynt, a tizenötéves szépséget és a szelíd tekintetű, de erőskezű nagymamát. E

velyn a német nagymamának köszönheti, hogy iskoláit elvégezte, s az általános lezüllés közepette sem Károly-hídon majd a mikrofon hangos jó éjszakát kíván a vendégeknek, s mi hárman elindulunk hazafelé, a szállodába. A folyosón, a 311-es számú szoba előtt búcsúzunk, s megegyezünk abban: reggel a festői Kis-Oldalon, a bűbájos Vrtbovsky kertben találkozunk. Már nemcsak szomszédok és Ismerősök, hanem barátok is vagyunk, amikor három ezüstösen csillogó pénzdarabot hullajtunk a díszkút vizébe, hogy a régi varázslat is segítse fogadalmunk megvalósulását, hogy egy év múlva itt, ezen a helyen találkozzunk, vagy itt, vagy a pozsonyi Roland kútnál, vagy pedig a Margitszigeten ... Aztán elindulunk a Károly-híd felé, hogy megmutassam Orsolyának és Evelyn von Thöröknek a Károly-híd törökjeit, s elmondjam történetüket. Az első török legendája a Károly-híd kis-oldall hídtornyához fűződik. Itt árult egy Gorgos Hatalah el Damski nevű török Prága és a cseh nép történetében első ízben Arábiából hozott nemes kávészemből főtt ízes fekete italt. Arab ruhájában járt-kelt a hídon, és a híd környékén, fején egy deszkalapra tett kávésibrikkel, egyik kezében izzó parázssal teli serpenyőt vitt, míg a másikban egy cifra ládikót cipelt, amelyben a kávéscsészéket, kanalakat és a cukrot tartotta. Ez a kávés török gyorsan meg is gazdagodott, és 1714-ben a Liliom utca 182-16 számú házban megnyitotta Prága első kávéházát... A

ztán már a hatszáz éves Károly-hídon járunk, Európa legszebb hídján, s meglepetve látom, hogy a híd homokkőből faragott szentjei valamennyien a túlsó oldalra, az óvárosi hídtorony felé tartanak. lómagam is futnék a fura processzió után, de rögtön a híd elején feltartóztat bennünket egy ijesztőképű, nagy. Központi Mezőgazdasági Ellenőrző Intézet bratislavai Munkahelyének dolgozói érzékeny műszerekkel vizsgálják a takarmánykeverékek minőségát és megfelelő összetételét. Képünkön: Zora Chabadová laboránsnö munka közben. (Remp felvétele) bajuszú török, dühös kutyájával. Széles szablyája és kőostora félelmetesen hat, s szinte szánom a rábízott, a rács mögött kínlódó keresztény rabokat, pedig azok is, akárcsak mohemedán rabtartójuk, homokkőből vannak faragva ... Ezzel a kegyetlen törökkel rémítgették rakoncátlan lurkóikat a Kampa és a Híd környékének lakói, s ennek a töröknek, meg Miluska és Tonik szerelmének, valamint Zadriadesz Patkanlan úr szenvedélyének legendáját örökítette meg a „Prágai pitaval" című gyűjteményének egyik szívmelengető históriájában Egon Erwin Kisch ls, a száguldó riporter. Evelyn, amint ez várható is volt, nem hallott E. E. Kischről, Orsolya ugyan sok könyvét olvasta, de a Károly-hld törökjének storyját ö sem ismerte, így aztán mesélhettem, szabadjára engedhettem fantáziámat. Ahogyan ez a már elmondott szereposztás alapján várható volt, a dúsgazdag török kereskedő (mármint Patkanian úr) feleségül veszi a templom egerénél is s-zegényebb Miluskát, aki szerencsétlen, de nem mer már apjával ellenkezni. De ami. kor férje őt ismerősei és egy tüzes pillantású pincérlány miatt elhanyagolja, egy véletlen összetalálkozás után beleszeret a felserdült, jóvágású Toníkba. S jóllehet tudja, milyen veszélyes játékba kezd, minden kedden és csütörtökön, amikor férje a pincérnő kegyeit keresi, ő Tonik karjaiban keres és talál vigaszt. Egyszer azonban a szerelmesek úgy egymásba feledkeznek, hogy csupán a Szent Miklós dóm éjfélt kongató órája riasztja fel őket. — Megöl a török, kiáltotta |ajongva Miluska, aztán lefutott a Petfinről s nekivágott a hídnak. A kardos török és bősz kutyája azonban megállította. Miluska tudta, hogy cselekednie kell, máskülönben nem éri meg a reggelt.. Kétségbeesetten kapott fel egy hatalmas kődarabot és teljes erejéből a kőtörökhöz vágta. A vérszomjas muzulmán kardja darabokra törve hullott a híd kövezetére. Férje a dühtől sápadt arccal várta feleségét a hálószobában. Feltépte zubbonyát és tébolyult őrülettel rántotta ki kardját, azaz csak kardjának markolatát. Zadriades Patkanian úr meredt tekintettel bámult csonka fegyverére, majd lehorgasztotta fejét. Eszébe jutott, hogy aznap este, amikor felgerjedésében át akarta ölelni a villogó szemű pincérlányt, ráesett egy székre és kardja darabokra tört. Másnap Patkanian úr felszedte sátorfáját és eltűnt. Miluska rövidesen Toníkhoz ment férjhez. A homokkőből faragott török pedig ma is itt áll a Károlyhídon, kutyájával, s gyakran megcsonkított szablyájával .. . A

történet tetszett és Evelyn mosolyogva jegyezte meg, hogy ezentúl három török históriáját mondhatom el Ismerőseimnek, három olyan törökét, akik közül egy sem volt török. Mert míg Gorgos Hatalah el Damski és Zadriades Patkanian, ahogy ezt utóbbinak a neve is mutatja, örmény volt, Evelyn von Thörök pedig német, de még inkább magyar volt, mint német! Evelyn jókedvűen nevetett, a szeme azonban szomorú volt, amikor búcsúzott tőlünk. A Szent Miklós dómba ment imádkozni, a dóm barokk madonnáját kérni, mivel benne jobban hitt mint a díszkútba dobott ezüstpénzek varázslatában. Mi pedig Orsolyával a gázlámpák girlandjával díszített Máltai lovagok terén átvágva, szűk, ódon utcácskák útvesztőjén keresztül jutottunk el a Kampa évszázados faóriásalnak aranybacsorduló lombsátra alá. Pár lépéssel tőlünk sejtelmes szimfóniák melódiáiét suttogták a Moldva játszi hableányai és Orsolya szlávos lágy tekinteténél csupán érintése volt bársonyabb. V

agy két hete levelet kaptam Orsolyától, amelyben szomorúan írja, hogy a díszkút csobogó vizébe hullajtott ezüstpénzek varázslata, csak úgy mint a barokk madonna néma Ígérete gyengének bizonyult. Evelyn von Thörök október utolsó hetében egy üzemi baleset áldozata lett... BARSI IMRE Lakásában hallgathatja Milánóból a zenét, összeköti minden tájjal: a rádiókészülékI Gazdag választék, szaktanácsadás az ELEKTRO-RÁDIO szaküzleteiben. 5 HÉT MÚLVA KARÁCSON Y ÜF-747 APRÓHIRDETÉS • A Csemadok Központi Bizottsága pályázatot hirdet a következő állások betöltésére: 1. Titkár a Csemadok Központi Bizottsága mellett működő Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara élére. Feltétel: Jó szervezőképesség és általános áttekintés a kórusirodalom területén. Munkahely Bratlslavában, a Csemadok Központi Bizottságán. Fizetés a központi szervekre érvényes fizetési rendszer szerint. 2. Népművészeti szakelőadó a Csemadok KB titkárságára. Feltétel: színházi szakismeret és többéves gyakorlat a színjátszói munka területén. Iskolai végzettség: főiskola vagy érettségivel végződő középiskola, legalább ötéves gyakorlattal. Munkahely Bratlslavában, a Csemadok KB titkárságán. Fizetés a központi szervekre érvényes fizetési rendszer szerint. Of-739 PNS-P Ami Ont az NDK-ból érdekli. azt megtudhatja az NDK SZÓBAN ÉS KÉPBEN (NDR slovom i obrazom) című folyóiratból. A gazdagon illusztrált „NDK" című lap Csehszlovákia népeinek tájékoztatását szolgálja. Drezdában jelenik meg havonként németül, csehül és magyarul. Évente kétszer közli a Bratislava—Berlin rovatot szlovák nyelven. Művészi grafikával, 48 oldalon ismerteti az olvasókkal a Német Demokratikus Köztársaság érdekességeit. A megrendelőlapon tüntessék fel, hogy milyen nyelven óhajtják a folyóiratot. Figyelmeztetés az „NDK" folyóirat előfizetői részére: Minden előfizető, aki 1967-re megrendeli a folyóiratot, újévi ajándékként megkapja az NDK városait ábrázoló 9 lapból állá fényképalbumot. Megrendelhető az itt közölt megrendelőlapon, amelyet átvesz minden, a megrendelő lakóhely szerinti postahivatal és postai kézbesítő, vagy beküldhető a következő címre: PNS, dovoz tlače, Bratislava, Leningradská 14. OBJEDNÁVACÍ LÍSTOK MEGRENDELŐLAP 1967. január 1-től kezdődőleg egy esztendőre megrendelem „ NDK című folyóiratot. A következő címre kézbesíthető: Név: Város (község) Járás: Posta: Milyen nyelven: Mint évi előfizető egyidejűleg bejelentem igényemet a toborzó reklámban megjelölt újévi ajándékra. Dátum Az előfizető aláírása ÚJ SZÓ 1966. XI. 24. ÜF-752