Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-24 / 324. szám, csütörtök

Hívhatod, akár éjfélkor is... Kevés helyen fordul meg annyi idegen, mint Teffalun. Mi van ebben a Somorja melletti kis községben? Mi vonzza a látogatókat? Az EFSZ péksége! Stifter pékmester ízletes, omlós friss kenyerét nemcsak a környező falvakban ismerik, hanem Dunaszerdahelyen és Bratislavában is. S bizony olykor annyi az igénylő, hogy a pékmester legfőbb akarata ts hiábavaló. Nem bírja a kis sütöde kapacitása. Meg aztán nem is azért létesítették ezt a melléktermelési ágat. Arra gondoltak, hogy a szövetkezet tagjainak ne kelljen friss kenyérért a közeli mezővárosba menniük. Mert jó a kenyér Az elnökkel társalgók. Szóba hozom a pékséget. Gondolom, hoz valamit a konyhára. Csóka Ferenc, az EFSZ elnöke összehúzz^ szemöldökét. Rám néz. Hunculkas mosoly bújkál a különben mindig komoly ember szája szögletében. — Ha sokat nyernénk rajta, nem volna jó kenyér! • Kisvártatva hozzáfűzi. — Nem is ez a fontos. Nem vagyunk mi kommunális üzem. Ez csak kiegészíti a szövetkezet gazdaságát. A mi fő munkánk: termelni, minél többet kihozni a földből. — S amint hallom, ez az idén, sőt az utóbbi években sikerült. — Meg vagyunk elégedve. Annyi a kukoricánk, hogy alig győzzük a morzsolását. Jobban megérted ha elárulom: Hektáronként negyvenöt mázsa termett, morzsoltan. Cukorrépából pedig rekordtermésünk volt. Hektáronként majdnem ötszáz mázsa. Tudják a faluban, hogy néhány esztendővel ezelőtt két év termése sem volt annyi, mint amennyit az idén a harminc hektárról betakarítottunk. Még több kenyérnek valót — Ne értsd félre — mondja tréfásan az elnök, —, nem a pékség miatt termesztünk a jövőben nagyobb területen kenyérgabonát. Jó, sok búza terem a mi határunkban. : — Tehát áttértek a szakosított termelésre. — Az új Irányítási rendszer bevezetésével változtatni kell a gazdálkodáson. A növénytermesztésben és az állattenyésztésben is lesz majd egy kis eltérés. A népgazdasági érdakeket ^s figyelembe vesszük, a tagság anyagi érdekeit sem mellőzhetjük. Bizony nagyon meg kell fognunk a munka vegét: hatszázezer korona értékű termékkel többet kell majd eladnunk, hogy fedezzük az önköltséget és a földadót. — Lehetséges lesz? — Bízom az emberekben. Szorgalmas nép lakja a ml falunkat. Mindig is jó gazdák hírében állottak ... Csak ... volt időszak, amikor más volt a baj. A közös megalakulásának kezdeti éveiben valahogy nem tartották magukénak a szövetkezetet. Most, ha szükség van valakire, éjfélkor is bekopog hatsz hozzá és munkába hívhatod. Jönnek zokszó nélkül. Fontos a jó vezető is Csak igazat adhatunk az elnöknek. Mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül, jó vezető nélkül mégiscsak nehezebben boldogult volna a közös. Bár Csóka elvtárs az ilyesmiről hallani sem akar, állandóan csak azt hangoztatja: egy ember csak egy ember, meg hogy „egy feciks nem csinál nyarat" azért az ő személye is közrejátszott a siker elérésében. Másfél évtizede ismerem őt. Az Oszori állami Gazdaságban eltöltött egynéhány esztendő megedzette, sok tapasztalattal gazdagította. Később Somorjába került. A járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályvezetőjeként, sokat fáradozott a szövetkezetek felemeléséért. Azt is tudják a faluban, hogy évekkel ezelőtt meglehetősen sok volt a torzsalkodás, a civakodás a közösben. Maga a vezetőség sem „pendült egy húron". Igaz, most ls akadnak még gáncsoskodók, de a vezetőségben mégiscsak megvan az összhang. Legalábois annyira, hogy most már a személyi ügyek háttérbe szorultak, s ha vitás dologra kerül sor, az már a termelési kérdésekkel kapcsolatban történik. És ez a jó! Olcsóbban termelnek A könyvelő is csatlakozik hozzánk. Szükség van rá, hiszen az elnök feje nem lexikon, nem is tudhat pontosan mindent. A könyvelő meg belelapoz a nyilvántartásba, és pontos adatokkal támasztja alá, mennyivel olcsóbban termelnek most, mint régebben. Hadd soroljunk fel néhányat. A tojás termelése 60 fillérbe került tavaly, 90 fillérért értékesítették. Egy kiló sertéshúst 7 korona 50 fillérért állítottak elő, 11,50 koronáért adták el kilóját, a marhahús előállítása 12,60 koronát emésztett fel, kilónként 16 koronáért értékesítették. Most az elnök is közbeszól. Az idei búzatermést említi. Érthető, hogy erről beszél, hiszen 33 mázsát talán nem ts adott még a tejfalusi határ hektáronként! — Jő a mérleg — mondja Csóka elvtárs —, egy mázsa búza termelésére 72 koronát fordítottunk. Átlagban 170 koronát kaptunk mázsájáért. Részben ez is, meg aztán a népgazdasági érdek ösztönzi őket, hogy a jövőben több búzát termeljenek. Szabadságot kap a tagság A közös anyagi-gazdasági helyzete megengedi, hogy a tagságot a rendes jutalmazáson kívül (a munkaegység értéke a tf.rmészetbenieket is beleszámítva majdnem 25 korona J egyéb kedvezményekben részesítsék. Éppúgy, mint más üzemekben vagy hivatalokban, ha a tag havonta ledolgozott 22 munkanapot, fizetett szabadságra jogosult. A szabadság felső határa 3 hét. E tények ismeretében teszem fel a kérdést Csóka elvtársnak. — így legalább nem kívánkoznak el a fiatalok a faluból a közsli városokba? — Egy részük, s ez természetes, a városban keresi boldogulását. Ahányra pedig szükség van nálunk, itt marad a szövetkezetben. És nem bánják meg! Mégsem kell naponta utazgatniuk, keresetük is megközelíti a városban, az iparban dolgozókét. A "fiatalok, akiknek a házirend értelmében nem jár háztáji, „ifjúsági pótlékot" kapnak. A férfiak három, a nők két koronát kapnak munkaeqy ségenként. Aztán segítjük a fiatal házasokat is a fészekrakásban, támogatjuk őket. A munkából kiöregedett EFSZ-tagokról sem feledkeznek meg. Aki meg tudja művelni, negyedhektárnyi földet kap aki nem, arról más formában gondoskodnak. Megérdemlik. Hiszen ők a legnehezebb idő ben is helytálltak, s egy kicsit nekik is részük van abban, hogv Tejfal'i már nem csupán a pékségéről lesz híres, hanem jó szövetkezetéről is. M ÉRY FERENC Nyolc esztendeje a traktor nyergében Kiss Béla, a csécsi EFSZ traktorosa a kassai járásban a legjobbak közé sorolható. Az 52 éves traktoros nyolc éve szánt és tapasztalatait szívesen megosztja a fiatalokkal. Idén ősszel DT 54-es lánctalpas traktorával már több mint 250 hektárt szántott fel. Póda János, Pali János és Dobos János traktorosokkal nyújtott műszakban szántanak s így e napokban csaknem 900 hektáron befejezik az őszi mélyszántást. Képünkön: Kiss Béla a traktor javítás után. (mpj Vegyszeres gyomirtással 80 mázsás hektárhozam kukoricából Az Abafalai EFSZ az utóbbi években egyre szebb eredményeket ér el. A szövetkezetben magas fokú a gépesítés, egymás után vezetik be a bevált korszerű módszereket. A szövetkezet az idén 71 hektáron termelt kukoricát és az egész területen alkalmazta a vegyszeres gyomirtást. így csak egyszer kellett kapálni, illetve egyelni. Megvolt az öröm, mikor az egyik 49 hektárnyi dűlőről 80 mázsa csöves kukoricát takarítottak be hektáronként. A másik dűlőn rosszabb talajon 52 mázsa kukorica termett egyegy hektáron. Külön meg kell dicsérni a szövetkezet dolgozóit. akik a 42 vagon csöves kukoricát 7 nap alatt takarították be. Kovács Zoltán, Rimaszombat Az agronómus szenvedélye Kovács László, a busái szövetkezet (losonci járás) agronómusa már tizenöt éves gyakorlattal rendelkezik. Ez idő alatt sok megfigyelést tett a növények életével kapcsolatban. Az agronómust a tudnivágyás jellemzi, rendszeres megfigyeléseket végez, az újjal való próbálkozástól sem riad vissza. Az idén a cukorrépa hozamát ügyelte meg különböző elővetemények után. Ogy adódott, hogy a 42 hektáros cukorrépadűlőben tavaly lóherét, búzát és kukoricát termeltek. A répa fejlődésében •nmdjárt kezdetben eltérést <•szlelt s ez felkeltette az agronómus figyelmét. Már a nyáron látható volt, hogy a hozamok között nagy lesz az eltérés Az átlagos hozam 319 mázsa volt hektáronként. A legtöbb cukorrépa lóhere elővetemény után termett: 500 mázsa hektáron' ként. A kukorica után 280 mázsa, a búza után pedig 141 mázsa volt az átlagos hektárhozam. Mint érdekességet érdemes megjegyezni, hogy a lóhere után maradt legtisztább a cukorrépa. A búza után a talaj nagyon begyomosodott, s ez jelentősen befolyásolta a hozamot ts, ez azonban nem csoda, hisz a sok eső miatt a növény nem kapott rendszeres ápolást. Ezzel szemben tény az. hogy hasonló körülmények között a lóhere után a cukorrépa nem is igényelt különösebb ápolást. Szóval az évelők nemcsak nitrogénlekötő növények. hanem jó gyomirtók is. Kovács László ismét feljegyezhetett egy hasznos megfigyelést a noteszába. (bjj 115. A két éjszakai kísérletet, hogy áttörjenek a bekerített egységekhez, o németek visszaverték. Pirkadatkor az ellenséget fürkésző felderítők egy alhadnagyot hoztak magukkal. Krohaljov volt, o lovasfelderítők szakaszparancsnoka, aki már a háború első napjaiban kitüntette magát. Halálos sebével még egy kilométernyit kúszott. A felderítők eszméletlenül találtak rá: úgy is halt meg, hogy nem tért magához és nem mondott semmit. Nyilvánvalóan a bekerítésből küldték és üzenetet kellett volna átadnia. A lelke legmélyén — olyannyira mélyen, hogy ezt senki előtt sem ismerte volna be — Trojnyikov már felmérte: most csupán egyetlen helyes döntés lehetséges. És ez a döntés kegyetlen: a bekerítésben levőknek helyükön maradva fel kell venniük a harcot, s magukra vonva a németeket, ezzel gyors elvonulást biztosítanak a hadtestnek. Ezt a a döntést azonban csupán ők maguk, közösen vállalhatták, Trojnyikov nem határozhatott a katonái nélkül. Nem o harcászoti megfontolás, hanem a bajtársiasság törvénye követelte így. S e törvény szerint vagy valamennyien elhagyják ezt a helyet, vagy senki sem. Az ezredes felderítőket küldött Scserbatovhoz, jelezve az áttörés helyét és időpontját. A két kudarcba fulladt kísérlet után harmadszor is szerencsét próbálni ugyanazon a szakaszon: nemcsak értelmetlen, hanem végzetes lett volna. Ez azt jelenti, hogy előre pusztulásra ítélik magukat. Mikor azonban Trojnyikov a két próbálkozás után sem vonult el az éj leple alatt, a németeknek tudniuk kellett, hogy újabb kísérletet fog tenni a bekerített csapatok megmentésére, És ebben az egyszerű helyzetben könnyedén kiszámíthatták minden lépését. Nem nehéz okosnak lenni amikor erős az ember. Amikor repülőgépekkel, tankokkal rendelkezik. Ámde repülőik és tankjaik a németeknek voltak, Trojnyikovnak viszont mindössze négy megreperált harckocsija maradt az egykori páncélos-dandárból, s ráadásul azt sem tudta, mi a helyesebb: harcba vetni vagy megóvni őket. Megtehette, hogy keskeny szakaszon összevonja összes tüzérségét, minden erejét, és megkísérli az áttörést. És áttör. De erre csak egy esetben vállalkozhatott: ha amazok már átverekedték magukat a fronton keresztül az övéikhez. Elhasználni a lőszerkészletet, tehát gyarkolatilag tüzérség nélkül maradni, óriási veszteségek árán átjutni a bekerítésben levőkhöz s velük együtt bekerítésben maradni — egy ilyen győzelem a németek hátában a teljes pusztulással egyenlő. Trojnyikov valamennyi lehetőség közül a legelőnytelenebbet és legegyszerűbbet választotta: újra ugyanott támadni, ahol eddig támadott. Most korántsem volt erős, tehát hadd gondolják gyengébbnek és ostobábnak a németek. A felderítés megerősítette, hogy az e'lensc.. erre a döntésre számít: odavonja harckocsijait, várakozik. És Trojnyikov egész elgondolása nem a váratlan rajtaütésen alapult, hanem azon, hogy a németek előre számítanak erre a harcra, tehát nem tartva semmiféle meglepetéstől, magabiztosan fognak cselekedni. Éjszaka, a sötétben nem keltek üldözésére. De most feltétlenül a nyomóba erednek, hogy teljessé tegyék a pusztulást. Trojnyikov kihelyezte a két szárnyra Priscsemihin illetve Kuropatyenko ezredét a teljes tüzérséggel együtt, középütt pedig a Nyesztyerenko hadosztály egyik ezredének kellett kiterjedt arcvonalon színlelt támadást végrehajtani, hogy aztán visszavonulva, becsalogassa a kelepcébe a németeket. S amikor már elég mélyen előrehatoltak, Priscsemihin meg Kuropatyenko hátbatámadja őket. És íme, most ez a harc dúlt. Trojnyikov a dombtetőn állt és látcsövén keresztül figyelt. Látta, amint a lábon maradt magas gabonában szalad a gyalogság, s a futók között robbanó lövedékek csapódnak fel a földből, az emberek elfutnak mellettük. A harctervben a nyilak és jelek fedőszínnel voltak berajzolva, mivel színlelt támadásról volt szó. Ámde a német tüzérségi tűzben rendetlenül visszafelé futó emberek számára a halál csak halál maradt, és kiömlő vérük színe sem volt más, csak piros. Nem holmi névtelenül elkönyvelt veszteség, hanem élő emberek futottak a mezőn, és a látcsőben jól látszott verejtékben fürdő, izzó arcuk, levegőért kapkodó, nyitott szájuk. Futás közben vissza-visszafordultak, amerről a nyomukban járó harckocsik tüzeltek rájuk. A nap hevétől a köd eloszlott a magasban, s a borongásnak induló nap derűssé változott. Most már egészen a legszéléig előtűnt a rozstábla; ott, a peremén motorkerékpárosok bukkantak fel. Belemerülve a gabonába, s a kerekek alá tiporva a kalászokat, a motorosok behatoltak az áttörési sávba. Máris elértek addig a vonalig, ahol a harc elsőnek elesett vöröskatonái hevertek Az orosz ütegek a futók feje fölött zárótüzzel árasztották el a németeket, bolyokban csapódtak be a lövedékek, a motorosok azonban özönlő sáskarajként törtek, bukdácsoltak előre a szántóföld göröngyein megannyi robbanás között, a pusztulás 116. képét hagyva maguk után: a letapodott, megtört gabonát. A számtalan kerék kavarta por, melyet visszafelé fújt a szél, óriási felhővé olvadva, sűrű, ferde függönyként emelkedett az égre és eltakarta a messzeséget. És ebből a porfelhőből újabb, apró, fürge motorosok bukkantak elő, mögöttük pedig gyalogos katonassággal megrakott, nehéz nyitott teherautók ködlöttek fel homályosan, ÉS ez az egész lömeg, elözönölve a tágas térséget, a járműveken üldözőbe vette a menekülőket. A védelmi vonalon ütött rés beszívta, magába vonzotta őket. Állkapcsát acélkeményen összeszorítva, Trojnyikov le nem vette róluk a szemét, s csak egytől rettegett: nehogy o németek megváltoztassák már felfedett szándékukat. - Szépen jönnek I - mondta, és hót- s rofordulva csillogó szemmel nézett a parancsnokra. — összehangoltan működnek a gazemberek! - Még szép! — jegyezte meg sértődötten a mellette álló harckocsis alezredes. A mellvédre támaszkodva figyelte a német tankokat, és felindultságában úgy remegett nagy teste, mintha a hideg rázná. - Velük minden parancsot rádión közölnek, nekem meg mindössze négy harckocsim maradt, és azoknak sincs rádiójuk. Ha parancsot kell továbbítani, a katona kibújik a tetőnyíláson és hadonászik a zászlókkal: „Tedd, amit én!" Ebben a percben az egyik tüzér telitalálattal egyszerre két, gyalogsággal teli teherautót gyújtott fel, s arra vonta mindegyik parancsnok figyelmét. Látszott, amint kiugrálnak a tűzből az éc bőrrel menekülő németek. FjEjt - Bőszítően pimaszok. . . - Csak úgy, teherautóról harcol- 1968. nak... Nehogy poros legyen a csizmajuk . . . X

I" 2

4 (Folytatjuk) #1