Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-24 / 324. szám, csütörtök

A spanyol cortes jóváhagyta Franco alkotmányreformját Moszkvában a Gorkij utcái és a Veszkovszkij utcát összekötő 3. ľverszko jamszki utcát és a 3. Minszki utcát Klement Gott­wald utcának nevezték el. Gottwald elvtárs születésének 70. évfordulója alkalmából emléktáblát helyeznek el a róla elne­vezett utcában. (CTK felvétele). De Gaulle a szovjet—francia kapcsolatok bővítését szorgalmazza helyreáll a rend Franco spanyol államfő ked­den a cortes — a csupán kon­zultatív szerepet betöltő parla­ment — 600 tagja előtt ismer­tette az utódlását előkészítő alkotmányreformot. A jövőben az ország élén az államfő (király vagy régens) áll, a kormányfőt ő nevezi ki öt évre. A 600 tagú cortes 100 tagját ezentúl a családfők köz­vetlen szavazásával választják meg. (Jelenleg a testület tagjai különböző közvetett Jelölési módszerrel kerülnek ki a fasisz­ta falange, valamint a közigaz­gatási szervek és a hivatalos szakszervezetek tagjai közül.) A reform intézkedik az állam Irányításában jelentős szerep­pel rendelkező királyi tanács kiszélesítéséről, és meghatároz­za az államfő utódlásának mód­ját. Az okmányok kimondják a vallásszabadság elvét — mind­eddig csak a katolikus vallást engedélyezték. A kormányfőt az új alaptör­vény értelmében a királyi ta­nács által megnevezett három személy közül az államfő, vagyis Franco fogja kijelölni. A spanyol cortes egyhangú­lag jóváhagyta az alkotmány­reformot. • • • A TASZSZ kommentárja rá­mutat: a reformot a spanyol diktatúra vezető csoportjai a falangisták, a monarchisták, a neokatolikusok és a monöpoltő­ke érdekeit kifejező Opus Del politikai vallási szervezet hívei — között hónapok óta folyó huzakodás előzte meg. Franco tábornokot valóid­ban rendszerének mély válsá­ga kényszerítette cselekvésre. A jelenlegi politikai helyze­tet Spanyolországban elsősor­ban a munkásosztály és a diák­ság Franco-ellenes, részben le­gális, részben féllegállis ellen­zéki szervezeteinek nagy sike­rei jellemzik. A rezsim a hala­dó munkásmozgalom erőteljes támadásának tüzében manőve­rezni kénytelen. Az alkotmányreform csupán a rendszer formáját, nem pedig lényegét érinti. Bizakodóak a neonácik Nyugat-Németországban Sajtókonferencia Kiesinger múltjáról Bonn (CTK J — Adolf von Thadden, a szélsőjobboldali Nemzeti Demokrata Párt alel­nöke kijelentette, hogy „ha a kormányválságra való tekintet­tel új választásokat írnának kl Nyugat-Németországban, pártja legalább negyven mandátumot szerezne a nyugatnémet par­lamentbe." Ezt a kijelentést az AP hír­ügynökség hannoveri tudósítója előtt tette, és hangoztatta, hogy „az NPD minden erővel igyekszik megszabadulni attól a megbélyegzéstől, hogy a Né­met Nemzeti Szocialista Párt útódjaként" emlegessék. Thad­den végül azzal fenyegetődzött, hogy pártjának tartományi képviselői nem hagyják magu­kat megfélemlíteni a többi párt képviselőitől, akik nem akarnak együttműködni velük. Az újnácik előretörése válto­zatlanul foglalkoztatja a világ­sajtót. Az Unttá különtudősltó­ja megkérdezte több keresztény­demokrata és szociáldemokrata vezetőtől, hogy nem tartják-e jelenleg abszurdumnak, sőt ve­szélyesnek a Német Kommunis­ta Párt betiltására vonatkozó törvény érvényben hagyását. Azt a választ kapta, hogy a náciz­mus újjáéledése és a kommu­nista párt betiltása között sem­mi összefüggés nincs. Albert Norden professzor, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja az NDK fővárosában nem­zetközi sajtókonferencián Ismer­tette azokat az eredeti okmá­nyokat, amelyek Kiesinger nyu­gatnémet CDU/CSU kancellár­jelölt náci múltjára vallanak. Norden professzor Ismertette Kiesinger Jelenlegi politikai el­képzeléseit is. Az új kancellár­jelölt annak az elméletnek az egyik társszerzője, amely Nyu­gat-Németországot az egész né­met nép egyedüli képvlselőjéi nek tartja. Ülésezik az NDK népi kamarája Berlin (CTK) — Berlinben tegnap megnyílt a Német De­mokratikus Köztársaság népi kamarájának ülésszaka, hogy megvitassa a munkatörvényho­zással kapcsolatos módosító és kiegészítő javaslatokat, valamint Johannes Dieckmannak, a népi kamara elnökének a parlamenti küldöttség szovjetunióbeli láto­gatásáról szóló beszámolóját. Megkezdődtek a Gromiko—Brown tárgyaiások Moszkva (ČTK) — Mint már jelentettük, Brown angol kül­ügyminiszter Gromiko külügy­mininszter meghívására kedden a Szovjetunióba érkezett. Tegnap megkezdődtek Gromi­ko és Brown tárgyalásai. Megfi­gyelők véleménye szerint a két politikus megbeszéléseinek kö­zéppontjában a vietnami kérdés és a leszerelés áll. Halálgyár egy kórházban Varsó (CTK) — A Zielona Go­ra vajdasági obrzycachi ideg­gyógyászati intézetet a hitleris­ták a második világháború alatt halálgyárrá változtatták. Feltételezhető, hogy 1943—1944­ben több mint 10 ezer lengyel, orosz, francia, holland, belga és német nemzetiségű beteget öltek meg. Az intézet telkén folytatják a tömegsírok feltárását. Az egyik sírban 200 férfi, nő és gyermek holttestére bukkantak, akiket egy-két nap alatt „temettek el". néhány MARTIN VACULLKNAK, a CSKP Központi Bizottsága tit­kársága tagjának és elnöksége póttagjának vezetésével ötna­pos látogatásra az NDK fővá­rosába érkezett a CSKP prágai városi bizottságának küldöttsé­ge. BULGÁRIA nemzetgyűlésének elnöksége Lacsezar, Avramov minisztert a minisztertanács el­nökhelyettesévé nevezte kl. Sztanko Todorovot azért men­tették fel e funkcióból, mert előzőleg megválasztották a BKP Központi Bizottságának titká­rává. WILLY BRANDT nyugat-ber­lini polgármester, az SPD el­nöke kedd este vacsorát adott Abraszimov, a Szovjetunió ber­lini nagykövete tiszteletére. AZ ÚJ HOLLAND KORMÁNY, melynek élén dr. J. Ziljstra professzor áll, kedd este a kirá­lyi palotában letette az esküt. Ziljstra kormányának program­ját november 29-én terjeszti a holland parlament elé. Az Ide­iglenes kormánynak az a fel­adata, hogy előkészítse az új választásokat. AZ AMERIKAI HADSEREG európai parancsnoksága beje­lentette, hogy 1967 márciusáig Franciaországból az NSZK-ba költöztetik az amerikai hadse­reg többi magasabb parancs­nokságát is, mivel Franciaor­szág kivált a NATO-ból. AZ 0J KAMBODZSAI KOR­MÁNYNAK hivatalosan elismert ellenzéke lesz a parlamentben. A Jelenlegi kambodzsai kor­mány csaknem teljes egészében új politikusokból tevődik ösz­sze. Az új miniszterelnök Lon Nol tábornok. A SPANYOL TÁJÉKOZTATÁS­ÜGYI minisztérium betiltotta az Aun című jezsuita folyóiratot, amely szociális problémákkal foglalkozott. Ez az Intézkedés Franco és a katolikus egyház egyes képviselőinek ellentétel­ről tanúskodik. SMITH rhodesiai miniszterel­nököt, ha Londonba utazik, le­tartóztathatják. és hazaárulás vádjával bíróság elé állíthatják, mivel Smith azzal, hogy tavaly egyoldalúan kikiáltotta a füg­getlenséget, felségárulást köve­tett el. A VENEZUELAI HIVATALOK az utóbbi napokban 20, Marcos Pérez Jlménez diktátort követő szélsőjobboldali katonatisztet tartóztattak le. Azzal vádolják őket, hogy részt vettek az ok­tóber végi sikertelen puccskí­sérletben. JANIO QUADROS volt brazí­liai elnök nem kíván csatlakoz­ni ahhoz a koalícióhoz, amelyet a jelenlegi brazil kormány ellen szombaton alakított Juscelin Kubitschek volt elnök és Carlos Lacerda volt kormányzó. BRÉMÁBAN mintegy 200 diák tüntetett, mivel az NPD neo­náci párt a városi szállóban tar­totta értekezletét. A diákok ez­zel a jelszóval vonultak fel: „Kl Innen, nácik!" Párizs (CTK) — A francia kor­mány tegnap ülést tartott, amelynek napirendjén a szov­jet—francia kapcsolatok fejlesz­tése, és a parlamenti választá­sokról szóló törvényjavaslat megvitatása szerepelt. Michel Debré gazdaságügyi miniszter beszámolt szovjetunió­beli látogatásának eredményei­ről. Bejelentette, hogy megálla­podtak a szovjet—francia ve­gyes bizottság első párizsi ülé­sének összehívásáról. Pontos időpontot nem említett. A mi­niszter beszámolt szovjetunióbe­li tapasztalatairól, és hangoztat­ta, hogy a Szovjetuniónak ls érdeke a két ország kapcsola­tainak bővítése. Togóban Letartóztatják a puccsistákat Lomé (CTK) — Togóban a vasárnapi puccskísérlet után rendeződött a helyzet. A középü­leteket még mindig katonák őr­zik, és a kijárási tilalom is ér­vényben van. Valószínű, hogy Grunitzky elnök rövid időn be­lül ismerteti az új kormány tag­jainak névsorát. Hétfőn a szak­szervezeti központ küldöttsége közölte az elnökkel, hogy hét­napos sztrájkot hirdet. Az elnök felszólította a szakszervezeti vezetőket, álljanak el a tervük­től, és panaszaikat tárgyalják meg vele személyesen. A legu­tóbbi hírek szerint a sztrájk el­marad. Egyes körök szerint a szakszervezetek ki akarták hasz­nálni a politikai feszültséget követeléseik teljesítésére. Tubman libériai küldött be­' szédében felszólította tisztelt kollégáit, elsősorban ar­ra törekedjenek a csúcstalálko­zón, hogy teremtsenek rendet az Afrikai Egység Szervezeté­nek házatáján. Ezt a tanácsot sokan megfogadták. Olyannyira, hogy nem is nagyon foglalkoz­tak más kérdésekkel. A ghanai vezetők kalózkodá­sa miatt két napot veszített a csúcsértekezlet. A ghanatak a markukba nevettek. Megmutat ták a független Afrikának, hogy Ghana Nkrumah nélkül is magára tudja vonni a figyelmet. Igaz, hogy Nkrumah harcos pánafrikanizmusával robbantott ki vitákat az afrikai találkozó­kon, még a tábornoki vezetés félredobva a nemzetközi jogot és szolidaritást, csaknem fel robbantotta az AESZ-t. Most alaposan megmutattuk Afriká­nak — mondotta egy ghanai küldött. Hát ami azt illeti, va­lóban megmutatták. Kérdés, hogy Afrika mennyire értékeli az ilyen feltűnéskeltést. Amiről megfeledkeztek a csúcstalálkozón Amikor 1963 májusában meg­alakult az AESZ, alapokmányá­ba felvette azt a nemes elvet, hogy tagállamai nem nyugsza­nak addig, amíg teljesen meg nem tisztítják kontinensüket a gyarmatosítók átkos uralmától. Erről mintha a legtöbben meg­feledkeztek volna a harmadik csúcstalálkozón. Az a vélemény lett úrrá, hogy a gyarmati né­pek szabadítsák fel önmagukat. Ök harcoljanak, mi majd erköl­csi támogatást nyújtunk. Ebben a szellemben támadták az De Gaulle elnök a kormány ülésén kifejtette azt a meggyő­ződését, hogy a legmesszebb­menően támogatja az együttmű­ködést. Kijelentette, hogy azok az elképzelések, amelyek moszk­vai látogatásakor felvetődtek, most megvalósulnak. Reményét fejezte ki, hogy Koszigin szov­jet miniszterelnök közelgő pári­zsi látogatása még jobban hoz­zájárul az együttműködés kiszé­lesítéséhez, és a konkrét egyez­mények kötéséhez. A kormány ezután jóváhagyta a választásokról szóló törvény­javaslatot, amelyről már koráb­ban tárgyalt. Kuttklul, az ellenzéki párt ve­zetője és a hétfői puccs szer­vezője a legutóbbi jelentések szerint szökésben van. Valószí­nű, hogy a puccskísérlet a rossz szervezés miatt vallott kudarcot. A hétfői tüntetés résztvevői az ország gazdasági helyzetén kí­vül a kormány franciabarát po­litikáját is bírálták. Szemére ve­tették Grunitzkynak, hogy az AESZ Addisz Abeba-i értekezlete helyett Franciaországba uta­zott, és tárgyalásai eredménye­képpen még inkább elmélyült Togo függősége. A legutóbbi jelentések szerint eddig 20 személyt tartóztattak le az államcsíny-kísérletben va­ló részvétel miatt. AESZ felszabadítási bizottságát, az egyetlen olyan szervet, amelyben a haladó afrikai álla­moké a vezető szerep. Éliás Béla Addisz Abeba-i levele Afrikai csúcsepizódok A felszabadítási bizottságot ezúttal sikerült megmenteni. Kérdés, túléli-e a februárra ter­vezett afrikai külügyminiszteri értekezletet, amely tovább akar­ja csökkenteni a bizottság pénz­ügyi keretét. A cél annak tel­jes biztosítása, hogy a balolda­li vezetésű bizottság valóban csak erkölcsi támogatást nyújt­hasson a felszabadulásukért harcoló afrikai népeknek. Változtak a nézetek? Az AESZ csúcstalálkozóján hozott határozatokat olvasgat­va sajnálatos következtetésre juthat az ember. Afrika magáé­vá tette azt az elvet, hogy meg kell valósítani a békés együtt­élést a gyarmatosítókkal. A Rhodesiáról és a többi gyarmati területről hozott határozatok­ban nem foglalnak állást a cse­lekvés mellett. Egy évvel ez­előtt még arról vitatkoztak Accrában, milyen gyakorlati. esetleg katonai intézkedéseket kellene foganatosítani a dél­rhodesiai fehér telepesek ellen. Most más hangot ütnek meg. Nagyobb nyomást kell gyakorol­ni Angliára a kérdés rendezése érdekében. Mit értenek ezen, azt már nehezen lehet kibogozni a 12 pontos határozatból, amely sok mindent magában foglal, csak egyet felejt ki következe­tesen: azt az elvet, hogy a füg­getlen Afrika egységes fellépé­se nélkül Zimbabwe népe fog gal érezheti magát elárultnak. Nyerere tanzániai elnök ke­serű szájízzel távozott Addisz Abebából. Az etiópiai televízió ban adott nyilatkozatában éle­sen elítélte volna azokat az államokat, köztük Etiópiát is. amelyek a kölcsönösen elfoga­dott határozat ellenére nem szakították meg diplomáciai kapcsolataikat Angliával, ha a televízió szemfüles vágói idejé­ben félbe nem szakítják az adást. Így azután hazatérve fe­jezhette be mondanivalóját a tanzániai elnök. S ez meglelte tősen súlyos mondanivaló volt. A harmadik csúcstalálkozón, mondotta Nyerere, sokkal in­kább érvényesült Anglia és Franciaország befolyása, mint az afrikaiaké. Az Egyesült Ál lamokról nem tett említést, azok azonban, akik az értekez­let folyosóin töltötték Idejük nagyrészét, elmondhatják, hogy az amerikaiak egy pillanatra sem hagyták magukra a vitat kozó Afrikát. Az Addisz Abe­ba-i amerikai nagykövetség hi­vatalos tájékoztatója órákkal előbb tudatta az újságírókkal, ml történt a zárt ajtók mögött, mint az AESZ felhatalmazott hivatalos szóvivője. Az AESZ megmenekült a hajótöréstől, de ... Az újságírókat meglepte, hogy az afrikai vezetők valósággal sportot űznek abból, hogy mi­nél drámaibb formában tálalják ellentéteiket. Az egyik szünet­ben Burundi külügyminisztere a felháborodástól remegő han­gon ékes franciasággal közölte: éppen most értesült a rwandai küldöttnek a csúcstalálkozó elé terjesztett memorandumából, hogy hazája egy hete hadíálla­potban van a szomszédos Rwan­dával. Az angol fordítás enge­délyezése nélkül több mint egy félórán át beszélt. A rwandai memorandum elolvasása után meglepetve részleltük, hogy szó sincs hadiállapotról vagy hábo­rúról. Sem franciául, sem ango­lul. Szomorú szívvel búcsúztam Addisz Abebától, az AESZ szü­lővárosától. Ott voltam Kairó­ban és Accrában. Tanúja vol­tam a független és mégis füg­gő helyzetben levő Afrika vajú­dásának. A legkiábránditóbb ta­pasztalatokat azonban most sze­reztem. Az ellentéteiket komp­romisszumokkal toldoző-foltozó afrikai vezetők bizony nem a legjobb benyomást keltették a világ közvéleményében. Viszont sikerült megmentenlük az AESZ-t a bizonyosnak látszó összeomlástól. A kérdés csak az, hogy mennyire válik hasz­nára Afrikának egy olyan szer­vezet, amely régóta letért a ma­ga választotta harcos, antilm­perlalista és gyarmatosító-elle­nes útról? Addisz Abeba, 1966 november.

Next

/
Thumbnails
Contents