Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-18 / 318. szám, péntek

MAGYARORSZÁGI BESZÉLGETÉSE

K (4) A gazdaságirányítási reform és a termelőszövetkezetek 196S. XI. 18. Az ú] gazdaságirányításnak milyen kihatása lesz a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre és általában a mezőgazdaság alakulására? Ezzel és több más kérdéssel fordultam Klenczner András elvtárshoz, földművelésügyi miniszterhelyetteshez. 1957 óta a magyar mezőgazdaságban lényeges és mélyreható változások történtek. A hatvanas évek elején sikeresen befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése, amely megteremtette az alapvető feltételét annak, hogy az elmúlt években számos kedvező eredményt érhettek el. Az eredmények elérésében jelentős szerepet játszott az, hogy a mezőgazdasági politikában egyre Inkább előtérbe kerültek a gazdaságpolitikai ösztönzők, az anyagi érdekeltség alkalmazása. Ezek által az állam tenn szerűen befolyásolta a mezőgazdasági termelést. Bebizonyosodott, hogy a termelés összetételének szabályozásában legfontosabb ösztönző az ár, amely direkt érdekeltséget teremt. Már a szerződéses időszak kezdetén — a kötelező termény, beadás eltörlése után —, bizonyos mértékben emelték a mezőgazdasági termékek felvásárlási árát, majd ez év január elsejével újból felemelték őket. A termelői árak emelésének az volt a célja, hogy fokozzák a termelési kedvet, s az árakat ügy emelték, hogy fedezzék a termelési és amortizációs költségeket, valamint a szociális kiadásokat. Ez, és több más gazdaságpolitikai intézkedés teremtette meg a kedvező feltételeit annaik, hogy a magyar mezőgazdaságban könnyebben érvényesülhessenek az új elemek. ADMINISZTRATÍV IRÁNYÍTÁS HELYETT GAZDASÁGI ÖSZTÖNZŐK Milyen változások várhatók az új irányítási rendszer bevezetésiétől a mezőgazdasági termelőszövetkezetek gazdálkodásában és irányításában? A tények azt mutatják, hogy a termelőszövetkezetek nagyüzemi gazdálkodás adta lehetőségeit korántsem használták ki kellőképpen. Ennek okát nagyrészt az eddigi irányítási rendszerben kell keresni, amelynek legfőbb hibája a túlzott centralizáció. És ez azt jelenti, hogy a döntés joga főképp az irányító szerveknél összpontosult, s ugyanakkor kevés jogot biztosított a szövetkezeteknek. Korlátozott volt a szövetkezetek értékesítési és feldolgozási lehetősége, s ez egyben akadálya is volt annak, hogy a szövetkezetek a legkedvezőbb megoldásokkal éljenek. További hiba, hogy az állami vállalatok és a szövetkezetek között nem érvényesült következetesen az egyenjogúság elve, sőt egyes felvásárló vállalatok hatósági funkciókat ls ellátnak. Hogyan kívánja a gazdaságirányítási reform ezeket a kérdéseket megoldani, és melyek a reform legfontosabb célkitűzései? A lényeget a következőkben foglalhatjuk össze: a reform legfontosabb célja, hogy az életszínvonal emelése, a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel, valamint a hazai feldolgozó ipar nyersanyaggal való zavartalan ellátása érdekében a mezőgazdasági termelést számottevően fej• leszteni kell. Ennek módja a szövetkezetek önállóságának növelése s az adminisztratív jellegű beavatkozások fokozatos megszüntetése. Az Irányítás Ilyen átalakítása és a kitűzött célok elérése csak úgy valósítható meg, ha az állam irányító szervein keresztül a szövetkezetek működésébe nem szól bele, viszont közvetett módon, gazdaságpolitikát eszközökkel — ár, állami támogatás, hitel stb. — olyan hatást gyakorol, hogy gazdálkodásuk és egész. tevékenységük a népgazdasági érdekeknek mejelelően alakuljon. A TERVEZÉS MÓDJAI ÉS SZEREPE Az eddig elmondottak, főként az adminisztratív beavatkozás megszüntetése^-talán azt jelen-tik, hogy a szövetkezetekben megszűnik a tervezés, illetve a népgazdasági és a szövetkekezetek tervei közötti kapcsolat? Nem, Ilyesmiről szó sincs. A tervezés szerepe az új körülmények között is jelentős marad. Változások olyan vonatkozásban következnek be, hogy a tervlebontás és az adminisztratív előírások helyett a népgazdasági célkitűzéseket közgazdasági eszközökkel biztosítják és ezeket az eszközöket a tervek tartalmazzák. Következésképpen arról van szó, hogy míg a terv operatív szerepe csökken, addig a koordinációs szerepe nő. A termelőszövetkezetek a központilag kidolgozott tervek Ismeretében, ezek teljesítéséhez a rendelkezésre álló lehetőségek, a megkötött értékesítési szerződések és termelési adottságaik mérlegelése alapján, de a kockázatot is vállalva, önállóan készítik el terveiket. AZ ÁLLAMI TÁMOGATÁS RENDSZERE A termelőszövetkezetek gazdálkodásának befolyásolásában a legfontosabb eszköz az árrendszer. Az ár a leghatásosabb módja annak, hogy a szövetkezetek termelése és tevéikenyi sége összhangban álljon a népgazdasági érdekekkel. Éppen ezért olyan árrendszert kell kialakítani, amely a szövetkezetek gazdálkodását a kívánt irányba tereli. Szükségesnek mutatkozna tehát a mezőgazdasági termelői árak további lényeges emelése. Egy nagyobb mérvű felvásárlási áremelés azonban kihatással lenne a fogyasztói árakra is, s ez politikai és más okokból nem en-í gedhető meg. Éppen ezért legalább azt kell elérni, hogy a mezőgazdasági termékek értékesítésének árrendszere olyan befolyást gyakoroljon a termelésire, hogy biztosítsa egyrészt a népgazdasági szükségleteket, másrészt a termelési költségeiken túl a szövetkezeti pénzügyi alapok képzéséi és a szövetkezeti tagoknak, a gazdasági élet más területén dolgozókkal aráfiyos munkadíját, 'tekintettel arra, hogy az árrendszer mindezeket a kérdéseket önmagában megoldani nem tudja, így bizonyos keretek között tovább-; ra is fenn kell tartani az állami támogatás rendszerét. Mit nevezzünk állami támogatásnak? Azokat az állami költségvetésből történő juttatásokat, amelyekkel az állam a szövetkezetek fejlesztéséhez közvetlenül vagy közvetve hozzájárul, s azokat a pénzügyi forrásokat, amelyek az áraikba nem Illeszthetők bele és amelyek éppen ezíért árkiegyenlítő jellegűek. Az állami támogatásnak ez az árkiegyenlítő rendszere hivatott arra, hogy egyrészt megakadályozza a fogyasztói árak emel-, kedését, másrészt, hogy az állam ilyen úton is befolyást gyakoroljon a szövetkezetek termelőtevékenységére. Az állami támogatás évi szintje, amely most négymilliárd forint, a jövőben ls eléri a hárommilliárd forintot. ÉRTÉKESÍTÉS ÉS FELDOLGOZÓ TEVÉKENYSÉG A szövetkezetek vállalati önállóságának alapvető feltétele a szerződéses értékesítési és beszerzési rendszer, amelyet az új irányítási, rendszerben sok, ma még érvényben lévő, elavult jogi megkötöttségtől szabadítanak meg. Éppen a kötöttségek megszüntetésével kell biztosítani, hogy a szövetkezetek termékeiket — a monopolcikkek kivételével — éppúgy eladhassák az állami felvásárló vállalatoknak, mint a fogyasztónak közvetlenül, vagy ha úgy látják jónak, akkor fel is dolgozhassák. Az értékesítés fő formája továbbra is a szerződéses értékesítés marad. Következik ez abból is, hogy az állam — felvásárló szervei útján — a mezőgazdasági termékek döntő többségét szervezetten kívánja a fogyasztói piacra juttatni, de ugyanilyen szervezetten kívánja lebonyolítani az exportot ls. A szerződéseket egy vagy több évre kötik és a szerződéses kapcsolatoknak a termelőszövetkezetek és az állami vállalatok között a kölcsönös gazdasági előnyökön kell alapulniok, ami a szövetkezeteknek biztosított értékesítési lehetőséget, az állami vállalatoknak pedig garantált áruUapot jelent. A gazdasági reform a szövetkezeteknek lehetővé teszi, hogy termékeiket, ha megfelelő adottságokkal rendelkeznek, és a kötelező rendszabályo-k betartását biztosítani tudják, saját maguk dolgozhassák fel. Abból indulnak ki, hogy a szövetkezetek szocialista szervezetek, s lehetőségeik kihasználása társadalmi érdek, fejlesztésük politikai és gazdasági szempontból a szocializmus pozícióinak erősítését jelenti. A nagyvolumenű termelés folytán, különösen a könnyen romló termékeknél, a termés jelentős hányada tönkremegy, ami a helyt feldolgozással megakadályozható. A GYENGE SZÖVETKEZETEK TÁMOGATÁSA Hogyan, mi módon kell támogatni és életképessé tenni a kedvezőtlen természeti adottságok között működő szövetkezeteket? Ez a kérdés eddig is egyik legkomolyabb problémája volt a mezőgazdasági politikának és a gazdaságirányítás új rendszere ls nagy gondot fordít megoldására. A kérdés jelentőségét kiemeli az a puszta tény, hogy Magyarország szántóterületének 30 százaléka a gyenge minőségű földek kategóriájába tartozik. Olyan földek ezek, amelyek nehéz munka után is gyenge termést adnak, viszont erre a termésre is szüksége van a népgazdaságnak. A gazdaságirányítási reform irányelvei alapján olyan elképzelések alaJcultak ki, hogy a kedvezőtlen természeti adottságok között gazdálkodó szövetkezeteknél az egyéb állami támogatáson kívül üzemviteli támogatást is nyújtanak. Olyan elképzelés is van, hogy az állami dotációt, vagy annak legalábbis egy részét, árkiegészítés formájában adnák. Természetesen az állami támogatás, ha bármily jelentős ls, mégiscsak másodlagos jelentőségű lehet, mivel elsősorban is olyan termelésszerkezetet kell kialakítani, amely a kedvezőtlen természeti adottságok között ls lehetővé teszi az eredményes gazdálkodást. Vagyis azt termeljenek, ami a természeti adottságoknak leginkább megfelel. Maga az állami támogatás rendszere is erre ösztönzi a szövetkezeteket. Már az idén ls történtek olyan kísérletek, tiogy az állami dotációt a termelés eredményéhez kötötték, ami azt jelenti, hogy az a szövetkezet részesült nagyobb támogatásban, amely többet termelt azokból a terményekből, amelyek természeti adottságai között a leggazdaságosabban kltermelhetők. A gyenge szövetkezetekben különösen nagy szerephez jut a feldolgozó, illetve a melléküzemági tevékenység, amely nemcsak népgazdasági igényeket elégítene ki, hanem jelentős mértékben hozzájárulna a szövetkezeti tagok foglalkoztatásának és jövedelmének növeléséhez. BÁTKY LÁSZLÓ Következik: ÉLETREVALÓ KEZDEMÉNYEZÉS JOGI TANACSADÓ 1 Új törvény a mezőgazdasági földalap védelméről A mezőgazdasági földalap védelméről szóló új Tt 1966/53 sz. törvény 1966. szeptember 1-én lépett hatályba. Az új törvény, amely egyidejűleg megszüntette a Tt 1959/48 sz. ilyen tárgyú törvényt és ennek végrehajtási rendeletét (Tt 1960/7), az indoklás szerint azért vált szükségessé, mivel az egy főre eső földalap az 1934— 38 as évekkel szemben 6,7 %kai csökkent. Még aggasztóbb, hogy a szántóföld csökkenése 9 . %-ot tesz ki. 1959 óta, — amikor az előző törvény megjelent — a földalap újabb 151000 hektárral csökkent, amiből 44 000 hektár a szántóföld. MIT ÉRTÜNK A MEZŐGAZDASÁGI FŰLDALAP FOGALMA ALATT? Ezen fogalom alatt a mezőgazdaságilag megművelt talajon kívül (szántók, komló-üdtetvények, szőlők, kertek, gyümölcsösök, rétek és legelők) az olyan földeket is értjük, amelyeket a múltban így műveltek meg és a jövőben is így kell majd megművelni. A mezőgazdasági talaj szükséges kiegészítői a mezei utak, az öntözési berendezések, víztárolók, halastavak, gátak, az erózióval szemben védelmező teraszok. A törvény a JNB kötelességévé teszi, hogy a nem mezőgazdasággal foglalkozó vállalatok a birtokukban levő mezőgazdasági területet eredeti céljának megfelelően hasznosítsák. Amennyiben ezek a vállalatok a JNB felhívásának nem tennének eleget, a JNB kötelezi őket megfelelő térítés fizetésére az állami költségvetésbe. A FOLD JELLEGÉNEK MEGVÁLTOZTATÁSA A mezőgazdasági földalapon belül a löldek rendeltetését csak a JNB engedélyével szabad megváltoztatni. Ilyen engedélyre nincs szükség, ha a más művelésű földet szántófölddé alakítják (a komló-ültetvények, szőlők és gyümölcsösök kivételével). A mezőgazdasági földeken úgy kell gazdálkodni, hogy azok területe ne csökkenjen és minőségük ne romoljék. A JNB a HNB meghallgatása alapján a földek használóit kötelezi, hogy saját költségükre megtegyék a szükséges intézkedéseket. A fentebb említett rendelkezések nem vonatkoznak az olyan 800 négyzetméternél nem nagyobb telkekre, amelyeken családi ház áll, továbbá az olyan 400 négyzetméternél nem nagyobb telkekre, amelyeken víkendház áll és a 400 négyzetméternél nem nagyobb kertekre. A MEZŐGAZDASÁGI FÖLDALAP VÉDELMÉNEK ALAPELVEI A mezőgazdasági földalapnak a termelést kell biztosítania. Más célra csak a törvényben megengedett módon szabad igénybe venni. Nem mezőgazdasági célokra főként az eddig beépítetlen telkeikst, közeiket, bontások révén keletkezett foghíjakat kell igénybe venni. Ha már elkerülhetetlen a mezőgazdasági terület felhasználása, akkor fokozott védelemben . kell részesíteni a jó minőségű termőföldeket. Az igénybevételt a minimumra kell csökkenteni, a talaj humuszát meg kell őrizni és célszerűen hasznosítani, gondoskodni kell a beavatkozással sújtott terület újra termővé tételéről. * A törvény ezt a célkitűzést átfogó rendelkezésekkel biztosítja. — 1 ha-ig a JNB, 1 és 5 ha között a KNB, 5 ha fölött a Mezőgazdasági Minisztérium, Szlovákiában az SZNT mezőgazdasági megbízottja ad engedélyt mezőgazdasági terület más célokra való igénybevételére. A legtöbb esetben előzetes engedélyt kell kérni. Az új törvény legnagyobb újdonsága: a mezőgazdasági talajt más célokra igénybe vevő vállalatokat kötelezi arra, hogy az állami költségvetés számlájára térítést fizessenek, (az EFSZ-ek ezt a térítést saját talaj-beruházási alapjukba kötelesek befizetni) tekintet nélkül arra, kié a föld. Amennyiben az igénybe vett föld hektárjára eső összhozam értéke nem haladja meg az 1500 koronát, rétek és legelők esetében a 750 koronát, nem keld semmiféle térítést fizetni. Egyébként a térítés alapöszszege a mezőgazdasági termeléstől elvont terület évi növénytermése összértékének ötvenszerese, legelők és rétek esetében pedig százszorosa. A polgárok és a lakásépítkezési szövetkezetek igénylése esetében csak az alaptérítés összege szabható ki. Más esetekben, különösen ha termékenyebb földekről van szó, a térítés az évi össztermés értékének kétszázszorosa is lehet. Az EFSZ ek beruházási jellegű építményeik esetében legfeljebb 59 éven át az igénybe vett terület évi össztermelésének értékét kötelesek befizetni a talajberuházási alapjukba. A törvény ideiglenes igénybevétel esetében ennek időtartamára írja elő a térítési kötelezettséget. A törvény ezekkel az Intézkedéseivel jelentős anyagi érdekeltséggel is kényszeríteni akarja az illetékeseket a mezőgazdasági földalap fokozott védei mére. Dr. F. f. A Velický tó mellett 8 millió 582 ezer korona költséggel 104 ágyas szállót épít a poprádi építővállalat. (M. Tomašufa felv. — CTK)