Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-18 / 318. szám, péntek

ooaooöonnna QnnnoaöooDD ý i ff 11 m g k • ••••••••••••••••••••D Štefan Uher filmkölteménye, A CSODATEVŐ SZÜZ ŠTEFAN UHER előző két filmje után — Nap a hálóban és Orgona —, melyek hazánk határain belül és túl is nagy sikert arattak, nagy érdeklődéssel várta a közönség e rendező legújabb alkotását. A két előző film sikere nem véletlen eredménye volt. Céltudatos munka, a rendező filmművészeti tehetsége és intellektuális fegyvertára tette indokolttá. E két mű jellegzetes vonása a sajátosan filmszerű kifejező eszközök tudatos alkalmazása. Ezekben a művekben a film elsősorban film, sajátos művészi zsáner, és nem célja valamit helyettesíteni vagy pótolni. A Csodatevő szűz tovább viszi és tovább fejleszti a rendezőnek a filmművészetről alkotott eme szemléletét. Štefan Uher kétséget kizáróan a fiatal szlovák filmművészetnek olyan egyéniJói a nta Driecka lengyei színésznő, Anabela alakítója. sége, aki a legjobb cseh rendem zőknek — Formán, Némec, Jireš, Chytilová,. Menzel — egyenértékű partnere, s művét a modern filmvilág figyelemre méltó alkotásaihoz hasonlíthatjuk. Štefan Uher megállja a helyét az Ilyen szembesítéseknél. Uher legújabb filmjének címe azonos Dominik Tatarka felszabadulás után megjelent elbeszélésének címével. Ez az elbeszélés inspirálta a filmet, de csak inspirálta és nincs itt szó arról, hogy abszolút hűséggel átírták volna a film nyelvére. Az elbeszélés adta az impulzust, ez volt a kiindulópont, az ugródeszka. Uher arra törekedett, hogy a légkört, a törékeny költői fluidumot fejezze ki filmjében és vitathatatlanul igyekezett átvenni mindazt, ami az elbeszélésben ma is időszerű és élő, időt álló és általános érvényű. A film cselekményét nem könnyű elbeszélni, már csak azért sem, mert lényegében szokatlan, hagyományoktól eltérő és kísérletező jellegű alkotással állunk szemben. Az elbeszélés és később a film témája a fiatal szürrealista művészek életének ábrázolása a szlovák állam idején, a nem normális, embertelen, háborús légkörben. A film csodatevő szüze, a gyönyörű, bájos és gyengéd Anabela, aki Bratislavába érkezik, miután előzőleg a németek meggyilkolták a szüleit. Anabela, akiben még friss az átélt tragédia emléke, találkozik a fiatal művészekkel, megismeri életüket, a közelükbe kerül. Megismeri azonban Havrant, a szobrászt is, aki más mint a szürrealista művészek; mind nézeteit. mind életszemléletét tekintve. Anabela, a fiataloknál nemcsak a személye iránti csodálatot tapasztalja, hanem kiszámítottságot, és érzéketlenséget is lelki válsága iránt, míg Havran rendkívül érzékeny együttérzést tanúsít. A filmben azonban nem a cselekmény a legfigyelemreméltóbb. Az csupán a kiindulópont a bonyolult belső szövevény felépítéséhez. De e bonyolultság nem eredményez mesterkéltséget és túlkomplikáltságot, hanem kristály stílusú alkatot, kehelyszerűen csillogó költészetet, amelyben az álom és fantázia kerül előtérbe. A film végkicsengése is tulajdonképpen a fantáziához való jog védelme, hiszen anélkül elképzelhetetlen a mai ember, kinek reális létében a fantázia nélkülözhetetlen. Uher filmjében a művészek és Anabela elképzelései és álmai vonulnak fel. A rendező rendkívül hatásos filmnyelven tárja fel alakjainak belső világát és fantáziáját, bevon minket is a játékba, biztat, hogy engedjük szabadjára saját fantáziánkat. A filmben összeolvad a valóság az álmokkal és elképzelésekkel, anélkül, hogy azt túlzottan hangsúlyoznák — a nézőn múlik, hogy képes-e és hajlandó-e alávetni magát e különös költői nyelv hatásának, hogy beszédbe elegyedik-e a rendezővel, aki elsősorban fantáziájára és képzelő erejére apellál. Igaz, hogy a film eme vonása egyben legnagyobb buktatója is, különösen, ha a konvenciókra gondolunk, illetve arra, hogy a nézők megszokták az életből vett realista képeket viszontlátni a filmvásznon. De hát úgy gondolom, Uher filmjének közönségsikerét illetően fölösleges illúziókban ringatni magunkat. Főleg az irodalmilag, filmművészetileg és képzőművészetileg művelt nézők számára jelent majd örömet. A szürrealista költészet és képzőművészet eszközeinek legalábbis részletes ismerete nélkülözhetetlen a film teljes értékű megértéséhez. Ugyanis a film maga szürrealista eszközökkel dolgozik, bár nem állíthatjuk, hogy szürrealista film. Inkább azt mondhatnánk, olyan filmről van szó, amely tisztában van műfajának egyediségével, nem akarja helyettesíteni az irodalmat, a költészetet, a publicisztikát, sem a képzőművészetet, önmagát akarja adni. Végeredményben olyan film ez, mely úgy hat ránk, mint a zene vagy egy művészi kép. Uher jól ismert arról, hogy célja megvalósításához ki tudja választani a megbízható munkatársakat. Ezt a művét ismét Stanislav Szomolányival forgatta, s az operatőrnek nagy része van a film magas szintű képzőművészeti kultúrájában, mivel Krajčovič építésszel együtt jól sikerült képekkel fejezi ki a rendező elképzeléseit. A főszerepek alakítói hasonlóképpen jól domborítják ki az alakok jellemvonásait. Elsősorban jolanta Umecká lengyel színésznőt (Anabela), Otakar Jandát (Havran), Ladislav Mrkvičkát (Trlstan) és Rudolf Trúnát (Rafaj) említjük meg. VÉGEZETÜL ANNYIT, a Csodatevő szűz a szlovák filmgyártás kiemelkedő sikere. MILAN POLÁK Otakar Janda személyesiti meg Havran szobrász alakját. ÍF. Urban felvételei] A szabad szombatok problémái A dolgozók 80 százaléka már rövidített munkaidőben dolgozik. A kétségkívül pozitív eredményeken kívül ennek az intézkedésnek a megvalósításában negatív jelenségek is megnyilvánultak. Különösen a közszolgáltatásokban halmozódtak fel komoly problémák, amelyek helyenként zavarokhoz vezettek. Olyan kérdésekről van szó, amelyek a lakosság legszélesebb rétegeinek érdekeit közvetlenül érintik. Ezekre mi is jó néhányszor rámutattunk már. A fogyatékosságok leküzdésének útját a kormány mutatta meg szeptemberi határozatával. A kereskedelemben szinte bénítólag hatott a zárnapok — hasonlóképpen az elárusítók csúsztatott szabad napjainak — általános munkaszüneti napokra (a páros szombatokra) való összpontosítása. Szombaton van ugyanis a csúcsforgalom, s a dolgozók többségének szabad szombatjaival összefüggésben a szombati csúcsforgalom egyre fokozódik, nemcsak az élelmiszerboltokban, hanem az iparcikkeket árusító üzletekben is. A külföldi tapasztalatok is egyöntetűen bizonyítják, hogy azokban az országokban is, amelyekben az ötnapos munkahét már hagyomány, az üzleteket szombaton nyitva tartják. Itt a szombati eladási idő néha 25 százaléka az egész hetinek, de a forgalom ezen a napon csaknem a kétszerese. Nálunk az üzletek (sok helyütt az élelmiszerüzletek isi) többnyire szombaton voltak bezárva, ami átmenetileg a közellátás folyamatosságának a rovására ment. Egyre nőttek a várakozó vevők sorai, felesleges időveszteséget okozva. Bratisiavában azonban az élelmiszerüzletek bezárása kisebb mértékben történt, és főleg hétfőn, így nem okozott nagyobb zavart. A helyzet megoldására a kormány úgy módosította az üzletek zárási idejét, hogy kapacitásuk a hét csúcsforgalmú napjain (rendszerint pénteken és szombaton) ne csökkenjen. A kis üzletek eladási idejének, valamint a többi üzletek alkalmazottjainak csúsztatott szabadságát az előbbiekből kifolyólag lehetőleg azokra a napokra kell összpontosítani, amelyeken legkisebb a forgalom. A közlekedésben Sok esetben a közlekedési vállalatok nem várták be, míg a különböző vállalatok azonos vonalon utazó dolgozóinak a munkaidejét lerövidítik, hanem megváltoztatták a menetrendet, tekintet nélkül azokra az üzemekre, amelyekben még nem vezették be, vagy nem is vezethetik be a szabad szombatot, így egyes üzemek dolgozói nem jutottak el munkahelyükre. Néhány üzem szükségmegoldásként saját járművein szállította dolgozóit a munkába és vissza. Ezeknek a problémáknak a a megoldása folyamatban van. A kormányhatározat leszögezi, hogy a menetrendet a nemzeti bizottságok beleegyezése nélkül nem szabad megváltoztatni, s a változásoknak összhangban kell lenni a munkaidő lerövidítésének folyamatával. Szükséges, hogy az általános munkaszüneti napokon is (szombaton és vasárnap) biztosítva legyen a több műszakban dolgozók munkába szállítása. A bölcsődékben a kereskedelemmel ellentétben lehetséges szabad szombatokon a kapacitás csökkentése, mivel azon szülők, akiknek szabadnapjuk van, gyermekeiket otthon tartják. Ez bizonyára helyénvaló. De határozottan helytelen, ha abban az esetben is bezárják a bölcsődét, ha a szülők egy része szabad szombaton is dolgozik. Ezek a problémák az üzemi bölcsődékben is megvannak, ahol más üzemben dolgozó szülők gyermekeit is gondozzák. Kényszeríteni a szabad szombatokon dolgozó szülőket arra, hogy ne adják be gyermekeiket a bölcsődébe, a rendelet megsértését jelenti. A kormány ezért hangsúlyozta a bölcsődéknek azt a kötelességét, hogy a szombaton dolgozó szülők gyermekeiről ezen a napon is gondoskodniuk kell, és hogy nem szabad megengedni az üzemeltetési idő korlátozását a többi napokon sem. Az egészségügyi intézményekben lényegesen csökkent a betegek száma a szabad szombatokon. Ez lehetővé teszi, hogy az alkalmazottak felváltva vegyék ki a szabad napot. Ennek ellenére is az a helyzet, hogy a szombati orvosi szolgálatot túlságosan korlátozzák, s így a szombati orvosi szolgálat minősége romlik, és a betegek kezelésének a munkanapokra történő nemkívánatos elosztásához vezet. Megengedhetetlen, hogy az ilyen helyzetet az orvosok mesterségesen idézzék elő. Ebben elsősorban az egészségügyi intézmények dolgozóinak és vezetőinek lelkiismeretességére támaszkodhatunk. Folytathatnánk tovább, mert hasonló fogyatékosságok nyilvánultak meg a többi szolgáltatásokban is, például a helyi gazdálkodás üzleteiben és gyűjtőhelyein. A hibák oka túlnyomó részben a közszolgáltatások küldetésének és a munkaidő lerövidítésének meg nem értése, A közszolgáltatások küldetése a lakosság igényeinek kielégítése elsősorban a munkán kívüli időben. A külföldi tapasztalatok és a hazai felmérések azt mutatják, hogy a kereslet rendszerint pénteken és szombaton a legnagyobb. Ha ekkor csökken a közszolgáltatások kapacitása, ez a munkaidő lerövidítésének céljával ellentétesen hat, mert komolyan rontja a szolgáltatások terjedelmét és minőségét, ami nálunk amúgy is a gazdaság egyik gyenge pontja. Szélsőséges esetekben fennakadások keletkezhetnek a gazdasági és társadalmi életben. Ezért a közszolgáltatások üzemeltetési idejét a fogyasztókhoz alkalmazkodva kell megállapítani, s nem megfordítva. A kormányrendélet kimondja, hogy a munkaidő lerövidítése a közszolgáltatásokban nem ronthatja a lakosság szükségleteinek kielégítését, és ezért itt az üzemeltetési idő lerövidítése nem engedhető meg. Az alkalmazottak ciklikusan váltsák egymást. Ez azt jelenti, hogy túlnyomó részüknek nem lehet szabad napja a szabad szombatokon, hanem csak más napokon. Az elmondottak betartásához azonban feltétlenül szükséges, hogy a közszolgáltatásban dolgozók nagyobb vívmányokat élvezzenek, nemcsak az eddigiekkel szemben, hanem a fejlett ipari országokhoz viszonyítva is. Hat héttel az árváltozás után Némely élelmiszercikk ára ez éo október 3-án megváltozott. Egyes marhahús-, disznóhús-, borjúhús-, füstölthúsféle, belsőrészek, valamint a sör megdrágult, viszont a nyers és füstölt szalonna, a zsír, a cukor, a kakaó, a kávé és a déligyümölcs olcsóbb lett. Hat hét telt el az úf árak életbeléptetése óta. Vajon hogyan hatottak a fogyasztásra ez alatt az idő alatt? Hús- és zsírforgalom A húsvásárlás a megelőző hónapokhoz és a múlt év hasonló időszakához viszonyítva jelentősen visszaesett, összetételét nézve pedig a kereslet a jobb minőségű húsrészekről (vesepecsenye, rostélyos, csont nélküli marhahús, disznócomb, lapocka és borjúhús) a gyengébb minőségűek felé tolódott el (marha elsőrész, dlsznóoldalas). Az árintézkedés előtt az volt a helyzet, hogy a jobb minőségű hús fogyott el legelőbb, délután az üzletekben rendszerint már csak oldalast lehetett kapni. Mindenki rövid karajt, combot s hasonló jő húst akart. Az üzletek ilyen megrendelésekkel ostromolták szállítóikat, akik viszont arra akarták rábírni átvevőiket, hogy az oldalasból rendeljenek minél többet. Az oldalassal az üzletek nem tudtak mit kezdeni, gyakran nagy mennyiségben megmaradt nekik s elromlott. Ma éppen fordított a helyzet: az oldalas fogy el a legelőbb, s a húsfeldolgozó üzemek nem tudnak annyit szállítani, amennyit az üzletek rendelnek. Persze az oldalas nagyobb mérvű vásárlására hatással lehet az árintézkedésen kívül az is, hogy megkezdődött a kolbászkészítés, a káposztafőzési idény s ez a hús káposztába is jó. S még valami: a jobb hús megdrágult, de minősége ugyanolyan mint volt. A helyzet ma tehát annyiban más, hogy nem marad meg semmi, nem romlik el, nem keletkezik kár. S ezt is akarták elérni az árintézkedéssel I Azt, hogy a sertés- és marhahúsnak minden része elkeljen. Természetesen jogos kérdés, hogy miért kényszerüljek a jobb minőségű hús megdrágulása miatt gyengébb minőségű húst enni? De tehetünk ma mást, ha mezőgazdaságunk gyengén lát el bennünket hússal, s a behozatal további fokozását nem bírjuk el? Itt lyukadunk ki arra, hogy feltegyük a kérdést: a húseladás csökkenésében csak az áremelés játszott szerepet? Nemcsak az áremelés. Az utóbbi időben az igények kielégítését a gyengébb felvásárlás, illetve a húsfeldolgozó üzemek kapacitáshiánya miatt a húsellátás ls pótolja. Különösen a vidékre érvényes ez, ahol egyébként az árrendezés azt hozta, hogy több a jobb minőségű és kevesebb a gyengébb minőségű hús. Ezért az áremelés hatása a húseladásra pontosan nem is mutatható ki. Egyes húsárak felemelése folytán növekedett a fogyasztás azokból a disznó- és marhahúst helyettesítő hentesárukból, amelyek ára csökkent, illetve nem változott. Az árintézkedést megelőző időszakhoz viszonyítva fellendült a nyers és füstölt szalonna és a zsír értékesítése. A szalonnából máris hiány mutatkozik, s a zsírkészletek is csökkentek. A II. minőségű zsírban már hiány mutatkozik. A szokásosnál több baromfi, bárányhús, hal és halkészítmény fogyott. A leszállított árú élelmiszercikkek forgalma Az árcsökkentés után fellendült különösen a cukor és a kakaó, kevésbé a kávé, a csokoládé és némileg a citrom vásárlása. A cukor ára 1959-ben 14,5 százalékkal csökkent, 1960-ban 5,3 százalékkal, Idén októberben pedig 12 százalékkal. A múltban a cukor leszállított ára nem volt lényeges befolyással a fogyasztásra, s úgy tűnik, most is más körülmények hatnak növekvő méretű vásárlására, mint az ára. A kakaó árét tavaly 15,4 százalékkal, a csokoládéét 10,7 százalékkal szállították le, idén októberben 36,4, illetve 10,7 százalékkal. 1965-ben ezek eladása a negyedik negyedévben a megelőző év utolsó három hónapjához viszonyítva 7,2 százalékkal emelkedett, idén a tavalyi év hasonló időszakával szemben várhatóan 4,5 százalékkal emelkedik. A kávéfogyasztás 1955— 1962 között az árváltozástól függetlenül évente 10 százalékkal növekedett, idén októbertől az év végéig feltehetően 6,5 százalékkal lesz nagyobb, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Citromból még mindig kevés van, ezért intézkedések történtek a behozatal fokozására. Egyébként a déli gyümölcs vásárlásának megítélésére a vizsgált időszak nem alkalmas, mert volt még elég hazai gyümölcs. MÉSZÁROS GYÖRGY 1968. XI. 18.