Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-13 / 313. szám, vasárnap

A TARTOZÉKOK minden évszakban fontos szerepet Játszanak öltözködésünkben. Nemcsak te szin szempontjából kell összhangban lenniük öltözékünkkel, hanem stílus szempontjából is. Ugyanis ősszel, amikor általában sportos jellegű ruhát, kosztümöt, komplét viselünk, ügyelnünk kell arra, hogy a tartozékok: táska, kalap, kesztyű, cipő stb. is hozzá illő legyen. Sajnos, gyakran előfordul, hogy sportkabáthoz tehér tűsarkú cipőt veszünk fel, mivel azt gondoljuk, hogy a kabát alatt viselt ruhánkhoz az megfelel. Ha társaságba készülünk, s az átmeneti kabát alatt délutáni vagy alkalmi ruha van, ve gyünk fel nyugodtan a kabáttal össz hangban levő, alacsony vagy félmagas sarkú sportos cipőt, a ruhához való tűsarkú cipőt pedig tegyük igelitzacskóba, s megérkezve, az előszobában eseréljük ki a cipőnket. öszi tweedkosztümhöz csakis bőrkesztyűt vagy műszálas kesztyűt viseljünk, sohasem vékony szilonkesztvűt. Flauskabáthoz bőr- vagy szarvasbőr kesztyűt, keskeny karimájú sportos kalapot vagy barettet és alacsony vagy félmagas sarkú, kényelmes £lpőt viselünk. A táska is az öltözékünkhöz Illő legyen. A táska nagysága, típusa aszerint változik, hogy munkába, bevásárláshoz vagy utazáshoz használjuk-e. ÖLTÖZÉKÜNK legfontosabb tartozéka ősszel az esernyő. Mivel ma az esernyőket a legkülönfélébb színekben és mintákkal gyártják (rózsás, kockás stb.) nagyon óvatosan és megfontoltan kell kiválasztanunk. Legmegfelelőbb az egyszínű esernyő, mert azt bármilyen öltözékhez viselhetjük. FINOM KELT KALÁCSOK ÁNIZSOS KALÁCS. Hozzávalók: 25 dk cukor, 4 tojássárgája, 1 kg darásliszt, só, reszelt citromhéj, 4 dkg élesztő, V4 liter tej, 10 dkg mazsola, egy kiskanálnyi ánizsmag, 15 dkg vagdalt dió vagy mandula, 15 dkg vaj. — A cukrot a tojássárgájával habosra keverjük, beletesszük az olvasztott vajat, mazsolát, ánizst, diót, egy kevés tejet öntünk hozzá, majd a liszttel és a többi tejben megkelesztett élesztővel finom tésztát dagasztunk belőle. A tésztát a szokottnál kissé keményebbre hagyjuk. Amikor megkelt, kis zsemle nagyságú cipókat formálunk belőle, mindegyiknek a tetejét kereszt alakban bevágjuk, cukros tejjel megkenjük és tepsibe rakjuk. Meleg helyen kissé még kelni hagyjuk, azután sütőben szép pirosra sütjük. Nagyon jó ízű, kellemes illatú kalács teához, kávéhoz. KAKAÓS, MOGYORÓS KELT kALÁCS. A szokásosnál finomabb kelt tésztát készítünk. Ez azt jelenti, hogy több vajat és tojássárgáját teszünk bele. Aztán a tésztát kettévágjuk, az egyik felébe pirított, vagdalt mogyorót gyúrunk, a másikba pedig kakaóport, hogy jó sötét színű legyen. A két tésztát a szokásos módon összefonjuk, a tepsiben még egy kicsit kelesztjük, azután sütőben óvatosan megsütjük, hogy a közepe is jól átsüljön. Nagyon ízletes és mutatós kalács. APRÓ TANÁCSOK @ VILÁGOS SZÍNŰ BÖRCIPÖBÖL A FOLTOT forralatlan tejjel lehet eltávolítani. A foltos részt tejjel többször jól lemossuk, rongyai szárazra töröljük, majd fehér cipőkrémmel bekenjük, és kifényesítjük. © A KOROMFOLTOT 20 %-os borkősavoldattal kell bedörzsölni. Utána kimossuk a ruhát. m KOCSIKÉNÖCSÖT terpentlnnel lehet eltávolítani, a terpentinfoltot pedig benzinnel. AZ ÉTKEZÖSAROK NAPJAINKBAN igen sok szó esik arról, hol étkezzék a család. Ahol a lakáskörülmények megengedik, a nappali szobában rendezzük be az étkezősarkot. Azonban, ha nagyobb konyhánk van, s ügyesen el tudunk különíteni belőle egy részt étkezésre, nem kifogásolható, ha a konyhában ebédelünk, vacsorázunk. Természetesen ezt csak abban az esetben ajánljuk, ha higiéniai és esztétikai szempontból is kifogástalan módon tudjuk megoldani a berendezését. A konyhának azt a részét, ahol a főzés, mosogatás, stb. folyik, étkezés alatt függönyözzük el. Tálalás előtt a konyhát alaposan szellőztessük ki, hogy a gőz és az ételszag ne zavarjon ebédelés közben. KÉPÜNKÖN ügyes étkezősarok-megoldást láthatnak olvasóink. A konyhaszekrény szolgál válaszfalul. Mögötte, az ab lak előtt helyezzük el az asztalt és a székeket. — Az étkezősarok kialakítása és berendezése mindenütt az adott körül ményektől és leleményességünktől függ. 196B. XI. 13. A SZEMFESTÉS nagy hozzá értést igényel. Akik még nem sajátították el ezt a művészelet, bízzák Inkább szakemberre, mert a szakszerűtlen szemfestés nevetségesen hat és idegenszerű kifejezést kölcsö nöz arcunknak. A fiatal lányok nak azt ajánljuk, ne fessék a szempillájukat és ne húzzák ki a szemük vonalát, ök e nélkül is csinosak. Különben is Párizsban — a világdivat központjában — ez a szépítkezési eljárás már nem divatos. A termé szetes szépséget részesítik előnyben. K

is falu Csallóköz szívében. Sárosfának hívják. Honnan kapta a nevét, nem tudom, nem is firtattam. Megelégedtem azzal, hogy ma már nem sáros. Lakói társadalmi munkával száműzték a sarat. Szinte jólesik egyet sétálni utcáin. Mikor már azt gondolnád, hogy kiértél a határba, megakad valamin a tekinteted. Ott, ahol véget érne a falu, kezdődik az új Sárosfa. Az utóbbi esztendőkben hetven új ház épült itt, és tizenöt van épülőfélben. Az egyik előtt — amelynek még csak most húzzák a falát — megállok. Fiatal, szikár emberrel elegyedem szóba. Kezében tégla, kőműveskalapács. Alig lehet több húsz, huszonhárom évesnél. Szőke haját kávébarna baretsapka szorítja engedelmességre. Keze, ruhája malterfoltos. Kőműves, aki házat épít. Magának is, másoknak is. Fecske, aki fészket rak, meleg fészket. Czetli Péter, a fiatal sárosfai kőműves hasonlít a fecskéhez. Addig-addig kerülgette Búcsúházi Lídiát, amíg az ismeretségből kivirágzott a szerelem, majd egybekeltek. És most ő is fészket rak, kettőjük családi fészkét építi. Dehogy az elején kezdjük a dolgot, Czetli Péter hatgyermekes szülők második gyermeke. Édesapja, idősebb Czetli Péter, az állami gazdaság neves fejőgulyása. Az újságok is írtak róla. Persze, ez már régen volt. Ifjú Czetli Péter akkor még a somorjai építővállalatnál tanoncoskodott, ismerkedett a „fészekrakás", a kőművesmesterség fortélyaival. Harmadéves tanonc ko rában találkozott az érettségire készülő diáklánnyal: Búcsúházi Lídiával, Búcsúházáról. Megkedvelték egymást, csakhát..< Péternek hiába volt biztos kenyér a kezében, előtte állt még egy nagy, múlhatatlan kötelesség: a katonaélet. Nem volt rossz katona, de a szíve mindig hazavágyott. Éjszakánként, a laktanyai csendben szárnyra kelt a gondolata. Bejárta a hazai tájat és hosszan megpihent egy lányos háznál. De ml lesz azután, ha leszerel? Nem mintha nehezére esett volna a katonaélet, de ő mást szeretett volna: dolgozni, pénzt keresni... Ideig-óráig, igaz, a szülői háznál is ellakhatnának. De ők nem szeretnének sokáig az „öregek" terhére lenni. Az esküvő is pénzbe kerül. És mi minden kell még a családalapításhoz! Édesapja jól keres az állami gazdaságban. Igen, de négy kisebb testvére van még odahaza. Másodéves katona korában önként jelentkezett bányászmunkára, örült, hogy dolgozhatott. Megbecsülték, jól keresett. Fizetésének nagy részét minden hónapban hazaküldte: használjanak fel belőle az „öregek" annyit, amennyire szükségük van, a többit meg tegyék a takarékba. Ott még szaporodik is. Magának csak annyit hagyott, amennyire föltétlenül szüksége volt Egy esztendő sem telt bele, együtt volt már a lagzira való. A fiatal férj azonban továbbra is Ostraván maradt. Most már bútorra kellett a pénz. Elhatározták, hogy lehetőleg minden szükségeset maguk szereznek be. Czetli Péter szavaival élve: becsesebb az, amit az ember maga, két keze munkájával teremt elő. Az ő szüleinek sem adott senki semmit. Mégis megvoltak, pedig akkor más világot éltek. Amikor aztán összejött a bútorra való is, Péter végleg hazajött Ostraváról. Itthon folytatta a szakmáját. Munkaadója a Hydrostav, munkahelye a Slovnaft. Közben felesége is munkát vállalt. Havonként két és fél ezer koronát keresnek. Fizetésük egy részét továbbra is a takarékpénztárba vitték. Ház kell most már, örökké nem lehetnek a szülők nyakán. Az Idén házhelyet kaptak a helyi nemzeti bizottságtól. Megtakarított pénzük is volt már valamennyi. Kezdésnek elég lett volna, de hogy be is fejezzék az építkezést, ahhoz kevés. A takarékpénztár azonban kölcsönözte a hiányzó öszszeget. így aztán a nyár folyamán Czetli Péter is munkához láthatott. A fiatal kőműves a maga huszonhárom évével nagyon is komolyan fogja föl az életet. Munkahelyén megbecsült ember. Újból a szavait idézem: „Aki megbecsüli magát és a keresetét, a mai világban viheti valamire. De azt ne várja senki, hogy szájába repüljön a sültgalamb. A takarékos embernek mindig van mihez nyúlnia. Célt tűzhet maga elé." Valaki a takarékos embert fukarnak, garasos kodónak tekinti. Czetli Péter említette: Ismerősei már neki is szemére vetették, hogy nem jár kocsmába. 0 azonban az ilyen „megszóláson* csak mosolyog. A jó bort, sört ő is megissza. De otthon a családja körében az ebéd vagy vacsora után. És hogy nem szeret szórakozni? Szeret, csak másképpen, mint egyesek. Neki nem szórakozás a mértéktelen italozás, dőzsölés, kicsapongás, pénzherdálás. Vasárnaponként feleségével Bratislavába ls beutaznak, hogy egy-egy Jó filmet megnézzenek. Barátja a természetnek is. Örák hosszat el tud gyönyörködni egy-egy szép tájképen. Szenvedélyes fényképész, sőt az ecsettel is próbálkozott már. Tájképeiből hármat Dunaszerdahelyen kiállítottak. Azon túl, hogy szereti a szépet, a hasznosat, célt lát maga előtt, s ez ad tartalmat életének. Nem magának való, garasoskodó, csupán megbecsüli, amit fáradságos munkájával megkeres. Nem vár semmit másoktól, de megbecsüli azt, ami az övé és jól gazdálkodik vele. Igy tanulta ezt édesapjától, aki sokkal nehezebb körülmények között hat gyermeket nevelt fel, anélkül, hogy mások segítségére szorult volna. Felfogása, hogy az ember csak addig nyújtózzék, ameddig a takarója ér. — Az ember tudjon magának parancsolni vallja határozottan a fiatal kőműves D

e mintha megelégelte volna a beszélgetést, tégla után nyúl. A kőműveskanál sustorogva merül a malterba. Ujabb tégla kerül a többi fölé. Épül az új ház. Készül a fészek. Sárosfán a nyolcvanötödik új ház. A fiatal kőműves csinos kis otthona. SZARKA ISTVÁN AZ ÜJ LAKÁS CSUPA ÖRÖM ÉS CSUPA BOSSZÚSÁG A szövetkezeti ház új lakója pontosan megszabott határidőre benyújtja a hibák, fogyatékosságok jegyzékét. Az építővállalat sokéves tapasztalat birtokában nem is feltételezi, hogy efféle jegyzék egyetlen lakónál is hiányozhat. A határidőt illetően külön említést érdemel az a kikötés, hogy amennyiben a lakó a jegyzékátadási határidőt lekésné, a vállalat nem vállal felelősséget a hibák eltávolításáért. A feltételekben arról ugyan nem esik szó, hogy a vállalatnak ugyancsak megszabott határidőre, hibátlanul kellett volna átadnia az építkezést, de ne legyünk szőrszálhasogatók. A lakó — mondjuk én — a szóban forgó listát idejében átnyújtom, azután jön egy bizottság. Fontoskodva ellenőrzi, valóban létező hibákat soroltam e fel. Ha igen, akkor hosszan morfondírozik, valóban hiba-e a hiba. — Hiányzik egy sor mozaik? — Tessék, itt... — Hm. Biztosan nem fért el... — Itt a centiméter... — Hát igen, elfért volna... De hisz semmi az egész. És most már nem lehet rajta segíteni... — Az erkély szegélye görbe. Nézegeti a vakolást. — Másképpen bizonyára nem tudták megcsinálni. Ezen nem lehet segíteni... És ugyebár, — Hogy-hogy? — Az erkélye rég ki van festve ... — Kl mondta? — Az építésvezető ... Elmegyek az építésvezetőhöz. — Igen, az erkélye ki van festve! —. állítja ő is. — Honnan veszi? — Itt van, papíron! ez legyen a legnagyobb hiba! Némi igaza van ... — Az erkély belső fala nincs lefestve — olvassa tovább a listáról. — Ezt meg kell csinálni — szól a főnök a mesternek, aki egy füzetbe jegyezget. Elmúlik egy hét, meg a másik. Újabb felhívást kapnak az új ház lakói: két napon belül jelentsék be a ki nem javított hibákat. Különben — természetesen, — a vállalat újra nem vállal felelősséget kijavításukért. Többek között ismét felírom egy cetlire: az erkély belső fala nincs kifestve. Másnap jön a pallér. — Ne tessék belőlünk bolondot csinálnil Hát a papír honnan van? — A festőktől... Jelentés a munka elvégzéséről ... Az építésvezető gyanakodva néz rám. És most már nekem is kételyeim támadnak. A tizenhárom emeletes épü letórláshoz rohanok és megtapogatom: valóban létezik? Hátha csak papíron vezetik? Az ember egészen belezavarodik ... Megegyezünk: másnap elküldi a festőket. Néhány napos késéssel meg is érkeznek. Náluk ugyanis a határidő nem kötelező. Enynyi az előnyük a listá kat készítő lakóval szemben. — Az erkély ügyben ... Állítólag nincs kifestve! — állít be egy fiatal, ruhájáról, festékes vödréről és meszelőjéről ítélve: mázoló. — Fiatalember, nem állítólag, hanem ténylegesen! Megnézi. — Baj. Nincs festékünk ... — Nincs? — Nincs — mondja a világ legtermészetesebb hangján. — Az üzletben csak van? — Biztosan. Ha elmegy és megveszi, ml befestjük. Ekkora készséget! Valóban kedves gyerek. És felette kedves az is, aki az építészetben megtűri ezt a kedvességet. A megnyerő legénykét meghatottságomban nyomban leültettem és egy kupica szilvóriummal kínáltam. És mindjárt megmagyaráztam neki, hogy festéket nem vehetek, mert ha emlékezetem nem csal, a festék árát még akkor megfizettem, mielőtt az alapok ásását megkezdték volna. DE NE NÉZZENEK FENEGYEREKNEK, egyet ezután is megteszek: legközelebb ls késedelem nélkül leadom a listát a ki nem javított hibákról. ZSILKA LÁSZLÓ