Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-08 / 278. szám, szombat

AZ UTAZÓ PÁRTELNÖK „BÁTOR EMBER EZ A DANIS PALI. EZ AZTÁN IGEN! LE A KALAPPAL ELŐTTE . . TlZ ÉVE LESZ NEMSOKÁRA ANNAK, HOGY EZ A TÉMA )ÁRT SZÁJRÓL SZÁJRA UDVARDON, A KÖZEL HATEZER LAKOSG ZSITVA MENTI FALUBAN. MIÉRT BESZÉLTEK ROLA ÉPPEN AKKOR? KORÁBBAN NEM TUDTÁK, KI DANIS PÁL? Nyolc esztendeje iilt már a traktor nyergében. Nemcsak a falujában, hanem járásszerte felkapott neve voltl És nem véletlenül. Az 6 gépe mindig valamivel gyorsabban ment. Ekéje könnyebben hasította, szebben forgatta a barázdát. Egyenletesebb volt utána a magágy. Fáradhatatlan volt a munkában. Szinte állandóan űzte, hajtotta valami. Ki akart tűnni, több akart lenni társainál? Nem rossz emberi tulajdonság ez, ha becsületes úton járja. Akkor sem szállt lejébe a dicsőség, amikor sűrűn jutott neki az elismerésből. A sok díszoklevél, féltve őrzött kincse Danis Pálnak. Szépen keresett. Sok olyan hónap volt — különösen az idénymunkák idején —, amikor három és tél, négyezer korona degesztette fizetési borítékját. A család jói élt. Felépített egy kétszobáskonyhás családi házat is. Közpouti fűtéssel, fürdőszobával. A siker nein részegítette meg. Maradt a régi, mindig kedves mosolyú, barátságos. Miért beszéltek róla annyit mégis tiz évvel ezelőtt? Megvan már mindene, mit akarhat még? A falusi emberek egy része akkoriban úgy tekintett a kommunista pártba belépő emberre, hogy egyéni boldogulását akarja elősegíteni. „Közelebb a tűzhöz, a fazékhoz!" Ez nem mondható Danis Pál esetében. Aztán meg 1956-ban, a szomszédban rettenetes dolgok történtek. Forrongott az egész ország. Üldözték a kommunistákat ... És ez a Patt, hát mit akarhat? Danis Pál, abban ai országban született, amelyben akkor tényleg nehéz idők jártak a kommunistákra. Ö azonban sejtette, hogy az, ami ott történik, nem tarthat sokáig. Ismerte a kommunistákat, az oroszlányi bánya régi és új harcosait. Ha el is szakadt a szülővárostól, azért a kapcsolat nem szűnt meg. Csaknem minden esztendőben haza látogatott. A rokonok, ismerősök és barátok, sokat beszéltek arról, más az élet, mint régen. 0 sem járt csukott szemmel. Saját maga is látta, mi történt abban az országban. Éppen exért, az akkori súlyos időszak sem tudta elhatározásában meggátolni. Földművelő családbAI szármaxik. Munkás-bányász környezetben nőtt fel. Olyan ember a most 42 éves Danis Pál, akiben egyformán él a föld sxeretete és a harcos kiállás, a köxösségi élet... Nyolc évet ült a traktor, kombájn nyergében. Axtán ax ötezer hektáros szövetkezeti géppark vezetését bízták rá. Főgépesítő lett. Közel nyolcvan traktor, tizenhét kombájn, a műhelyek üzemeltetéséért felelős. Nem kis feladat ez. Mégis azt állítja, ex a könnyebb résxe munkájának. A nehezebb három évvel exelőtt kezdődött. Az ndvardi EFSZ üzemi pártszervexetének elnöke lett. Közel nyolcvan kommunista sxervezetl élete, ax emberek, a szövetkexet gondja nyugszik a vállán. A gép az gép. Ha elromlik, megjavítják. Ha van alkatrész. Az ember, az más. Tíz ember, tíz jellem. Bár a kommunisták egységes elvet valló emberek, de axért meg nem értés, vita akad elég. Rossxul megy a munka? A sxövetkexet vezetősége a pártsxervexetbex fordul. Segítsenek a kommunisták! Ha többen lennének, könnyebb volna a munka. Aztán az elnök sem párttag, a ffiagronőmus sem. Meghívják őket a pártbizottsági ülésekre, de más volna, ha kommunista kommunistával beszélhetné meg a dolgot. Olykor bixony alig győzi. Hiába kel hajnalban, megy haza este tizenegykor, nem bír végére érni a munkának. Jó, hogy Ilonka, a felesége megérti. Azt mondja megszokta már férje „kimaradoxását". S biztos hiszi, férje nem lót-fut fölöslegesen, és munkájának, ha ma nem is, de holnap meg lesz a kézzelfogható eredménye. Ha sokszor nem ix, de néha együtt a család. Ilyenkor boldogan bestéinek a jövőről, a két gyerekről. A tizennégy esztendős (Tóth Alajos felvétele.) Ruženka jól tanul. Tisxta jeles a bizonyítványa. Palkó már tizenhat éves. Hogy mi lesz belőle? Az édesapa azt szokta mondani: Majd választ magának szakmát. Amihez kedve lesz, s persze tehetsége. Nagyon szereti a matematikát . . ." Csak ne kellene annyit utazgatnia. Tréfásan úgy emlegetik, hogy az utazó pártelnök. Soksxor napokig úton van. Ostrava, Olomouc, Brno, Hranice és még a jó ég tudja hány város van már mögötte, ahol alkatrészt keres. A múllkor Snináról hoztak csöveket, az üvegházi központi fűtés kaxánjéhoz. Most meg egy tizenhét (17) koronás fogaskerék után jár. Es nem kap! Egy réparakodó azóta használhatatlan, amióta eltört a fogaskerék. Pedig ez a gép naponta hat-hét ember helyeit dolgozik. Hogy mit jelent ez ax őszi betakarításkor, azt csak a parasztember tudja felmérni. Rengeteg a cukorrépa. Hektárja megadja a 450 mázsát. A takar mányrépával együtt 1000 vagon termést kell betakarítaniuk. A fele már jó helyen van. De mi le.sz, ba nem kapja meg a tlxenhét koronás fogaskereket? Kéxi erővel rakodnak majd?l Mikor másutt is kell a munkáskéx, nemcsak a répában. Maholnap törik a kukoricát, sxedik a burgonyát, s a vetéssel sem lehet várni . .. Csoda-e, ha a pártmunka nem olyan, mint amilyen lehetne? A pártbizottsági ülések még csak hagyján. A négy pártcsoport is tevékenykedik. De a tagsági gyűlésekkel baj van. Munkaidő alatt nem gyűlésezhetnek. Hova jutna a parasztember? Este meg nehéx összehoxni a párttagokat. Pedig minden kommunista tudhatná kötelességét. Csakhogy . . . ezernyi a kifogás... És ez fáj a pártelnöknek. Érzi, nem mennek még úgy a dolgok, mint ahogy a pártbizottsági ülésen elhatározták. A termeléssel kapcsolatos feladatokat végrehajtják, ám kevesebb idő jut az emberek problémáira, az ifjúságra. Az sem jó, sőt helytelen, hogy egy ilyen nagy szövetkezet üzemi szervezetében egyetlen nő sincs a párttagok között. Az sem mentség, hogy Danis Pál, a főgépesítő sokat utazgat fontos és kevésbé fontos ügyekben. Többször hangsúlyozta: „Még jó, hogy az ember nem csinál mindent egyedül, van kire támaszkodnia". Tagja a járási pártbizottságnak. így állandó össze köttetésben van a felsőbb szervekkel. Ismeri a kommunistákra háruló feladatokat, de ő elégedetlen. Es talán az a jó, hogy ilyen. Nem szereti a nagy szavakat, nem dicsér mindent, látja mások hibáját, érzi, ő sem mindenben feddhetetlen. S éppen exért jól esik neki, ha a gyűléseken őszintén, szemtől szembe megmondják, mit csinált jól, miben hibázott. Három éve elnöke az üzemi pártszervezetnek. Nem sok Idő, de azért tett már annyit a köz érdekében, hogy tisztelettel beszélnek rAIa a faluban, és a járáson ls, jó kommunistának tartják. Miért teszi? Miért mond le sok olyan dologről, amiben esetleg része lehetne, de u sok társadalmi munka miatt nem futja az idejéből? Ezt csak ő tudja. Ha nem csinálná meggyőződésből, (hiszen tiszteletbeli tisztséget tfilt be), minden bizonnyal nem cserélte volna fel a háromezer koronás havi keresetét a kettő ezressel. Annyira nem volna ellensége önmagának. Nem is lenne jó, ha az emberek csak a maguk szűk munkakörét, egyéni érdekeiket néxnék. Előbbre jntna a társadalom? Meg tndna birkózni az odvardi szüvetkezet is az állandéan fokozódó gazdasági feladatokkal, ha nem volnának a faluban önfeláldozó, jó vezetők, kommunisták? Lehet, hogy soka/: előtt frázisként hat, pedig nem az. mint ahogyan Danis Pál sem űgy gondolta. amikor kimondta: „Miért teszem? Az ember életének legyen célja, hadd mutasson a mi korosztályunk is olyat, amire egyszer büszkék lesznek fiaink, leányaink!" MÉRY FERENC O

lvasóink leginkább csupári ezt a pár betűt találják cikkei vagy tanácsai alatt: „Dr. F. J.". Válaszok, útbaigazítások és • felvilágosítások ügyes-bajos kérdésekben. Lapunk jogi tanácsadó rovata mögött egy második „műszak" munkája áll. Dr. Földes József ugyanis nem szerkesztője, hanem külső munkatársa szerkesztőségünknek. Kissé a szerencse is szükséges, hogy rátaláljunk a bratislavai 2. számú Ügyvédi Tanácsadó negyedik emeleti szobája és az Igazságügyi Palota mindig más-más tárgyalóterme között. Ezúttal a jogásznak is szabadnapja volt, s hogy ez mégsem teljesen szabad, abban a riporter ludas. — Minden pályaválasztásnak története ván — kezdem a beszélgetést. — Van, s az én esetemben kissé érdekes is — mondja Földes doktor. — Mindenáron műszaki dolgozó akartam lenni, de ilyen főiskola harminchatban még nem volt Bratislavában. Jogi egyetem volt, s nem bántam meg, hogy jogot tanultam. Talán majd a tizenhat éves fiam vágya teljesül, ő szintén műszaki dolgozó akar lenni... A hétgyermekes kisiparos család valóban nem engedhette meg magának abban az időben, hogy más városban taníttassa a fiát. A legnehezebb időkben diplomát szerzett fiatal jogász pályája nem a legkönnyebben indult. Álláshoz jutni csak a legnagyobb nehézségek árán sikerült. Jó pár évig csak a segédügyvéd kenyerét ette. . Huszonöt év történetét nehéz lenne még vázlatosan is feleleveníteni. Ragadjuk ki a közelmúlt élményeit. — Amikor az igazság győzött egy-egy tárgyalás során, mindig nagy élményben volt és van részem — mondja. — Az elmúlt negyedszázad alatt erre igen sok esetben került sor, s remélem, még többször lesz így a jövőben is — teszi hozzá mosolyogva. A

z asztalára tekintek. Szabadnap lévén, mégis „Vádiratok", „Védőbeszédek", „Tanácsok" feliratú iratcsomók sorakoznak egymás mellett. Egy hasonlat jut eszembe. Az orvos és a jogász közti hivatás, a kórlap és a vádirat között nagy a hasonlatosság. Egy jól sikerült műtét után az orvos lelkiismerete csuk akkor nyugszik meg, ha újra és újra utána néz, jól állapította e meg a diagnózist. A jogász szerteágazó munkájával — bíró- és ügyésztársaival együtt — a társadalom testéről távolítják el a fekélyeket. Egy-egy kényesebb ügynél itt sem árt néha az utánmérés... — Az igazságszolgáltatásban fontos szerepe van az ügyvédnek — igyekszem tovább faggatni. ' — Ha már az orvosi hasonlattal éltünk, talán úgy folytathatnánk, hogy nálunk a „műtőkés" a bíró kezében van, az ügyész azt próbálja megszabni, milyen mélyre kell vágni, a védőügyvéd pedig arra ügyel, ha csak lehet, ne vágjanak az „elevenbe". Persze ez csak képletesen van így ... Közelebbről ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen a védőügyvéd kerül a legközelebb a vádlott lelkivilágához, ő tud meg legtöbbet arról, ami — tudatosan vagy öntudatlanul — bűnbe vitte védencét. Ezek után a védőügyvéd bizalma is közelebb kerül a védenchez, akit felkészít az előre várható és kevésbé várható fejleményekre, fordulatokra, lehetőségekre ... — Akkor ez inkább pszichológia, mint igazságszolgáltatás ... — Sok a hasonlóság a kettő között. Az elítélt vagy felmentett vádlott a leggyakrabban a A kölcsönös felidézés derítette ki, hogy dr. Földes vidéki ismerősöm elvesztett ügyében a felperes képviselője volt. M

f ai problémákra, az igazságszolgáltatás egy-két Időszerű kérdésére terelődik a szó. — Meglehetősen sok a bűnözés nálunk. Hogyan látja ezt a büntető és polgárjogi ügyekben jártas ügyvéd? — Nem lesz sok a hasonlat? — Melyik, az orvosi? Miért lenne? — Az egészségügyi dolgozók Negyedszázad az igazsag sem győzik eléggé hangsúlyozni a megelőzés szükségességét. Az igazságszolgáltatásban pedig hatványozott mértékben érvényes ez. Amikor már a tárgyalóteremben találkozunk a „beteggel", rendszerint csak a további fertőzést tudjuk megakadályozni. Itt már alaposan eltér uz eddigi hasonlat. A bűnös sosem jelentkezik önként. S mire már szembe találja magát a törvénnyel, „baja" gyakran annyira elhatalmasodott, hogy azonnali „műtétre" van szükség. Az ellenőrzés gyakori hiánya miatt társadalmunk testén, sajnos, még igen sok a rosszindulatú „daganat" ... — „A törvény nem ismerete senkit sem ment," mondja az egyik jogi szállóige ... szol gá I atá ba n tárgyalás után vallja be, bízott-e védőjében, vagy sem ... — Ennek a hivatásnak is van sok örvénye? — Minden foglalkozásnál előfordulhat ... A pert vesztett néha még a legnagyobb rágalmazástól sem riad vissza. — Azt hiszem, legtöbbször azonban a fordítottja igaz. Hadd említsek itt egy érdekes esetet. Vidéki ismerőseim rendkívül bonyolult, már kerületi szinten is jogerős ítélet után megkértek, hogy vigyem el őket dr. Földes ügyvédhez. A kérdésre, hogy miért pont hozzája, azt válaszolták, hogy úgy ajánlották! Szívesen vállaltam, mert jó ismerősömről volt szó. Amikor szobájába léptünk, ismerősöm szinte kétségbeesetten felsóhajtott. — Hiszen a doktor úr az én ellenségem! — Esetleg az ellenfele — helyesbített a mindig pontosan fogalmazó ügyvéd. — Erről is szerettem volna valamit mondani. Üj, szocialista törvénykönyvünk, amelynek elkészítéséből bizonyos mértékben én is kivettem a részem, alaposan kidomborítja a polgárok jogalt és kötelességeit is. Ezek betartása a legjobb megelőzés. Természetesen mindez nemcsak a személyekre, hanem az intézményekre, az üzemekre, a földművesszövetkezetekre és a nemzeti bizottságokra is vonatkozik. Az új, tartalmas jogi kódex alaposan leszűkítette az eddigi előírások számát. Bővült a jogkör, de megnövekedett a felelősség ... — Vonatkozik ez valamiképpen olvasóink jogi kérdéseire is? A

megelőzés bizonyos formája a tanácskérés és a panasz is. Sok esetben már elkésett, jogerős ítélet után folyamodnak tanácsért, ami a kérdezőnek és a tanácsadónak is egyaránt megnehezíti a munkáját... TÓTH GÉZA dost lisál badi jaibe mag háj á napi z ás al száh biztc noki ból tette M harc A zi pám egyí lens A távh hogi két' push az szaá A sökt élők ket Hl vent napi legtt Az i raga és egyt M, előti be, szon dik. ségb meg\ ság cseh ••iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiataiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiatiiiiiiiiiaaisiiiiiiiiaiaiiiiiiiBiiiiiiiiiiiitiiiiiiiitiiiTaiiiiiiaiiiiiiaiiiiiiiiiiittai Miroslav Berousek hétéves kisfiával a rácsos gömbben száguldó motorkerékpár nyergében. (Vilcsek Géza felvétele) KENYERE A KOCKÁZAT „John kapitány halálspirálisát láthatják" hirdeti az elsárgult plakát Miroslav Berousek vásári motorkerékpáros artista lakókocsijában. — Ma már, persze, nem használok álnevet, saját nevemen lépek fel. Az idegtépő szenzáció helyett inkább azzal csalogatom a közönséget, hogy bejelentem: „Itt láthatják, hogyan uralható a motorkerékpár a leghihetetlenebb helyzetekben is ..." Miroslav Berousek édesapja vásárolta annak idején — vagy negyven évvel ezelőtt — a sátort, a glóbuszt, a lakókocsit, a felszerelést. Ebből tengette életét a család, s Miroslav 16 éves korában lépett apja helyébe, s adott először önálló műsort a glóbuszban száguldó motorkerékpár nyergében. Az apja már ötvenéves korában meghalt. Mert ezt a szakmát nem űzik a nyugdíj korhatáráig... Régi fényképek között kutatunk. Egymás utón vesszük kezünkbe a motorkerékpáros artisták Berouseknak dedikált fényképeit. Berousek min" degyikhez csupán néhány szavas kommentárt fűz. Ez a szomorú kommentár csupán három odatból áll: hogyan hívták oz illetőt, mikor hunyt el, s mii minden esetbe pán egy kolléi az úgynevezet lefelé robogoti kolta a kerek< Szívinfarktus Miért? — Kôrul'beiť mesterség ünke — Addigra az i galom,, elvégr adok. Minden Meg aztán ez az egészségne gyok. Esténkéi olyon húzós f oldalán ... A szavakat bricsessznadrá ember mondja ban. Akit az A saját életének vatásul. Aki h fizet, mint m< rábban hagyj Megért? Élets; nikusét. Van I motorkerékpái motoron kívül három fia, jól mindene, arnii sége van. De megérkeznek megkeresi a le ra beültesse* A férj sátort