Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-08 / 278. szám, szombat

y ázat, myar / TE KRÓNIKÁS) yű a gépkocsizúnak. Miniiyart, útelágazást tábla je Élet útjain a kanyarok, szűdések előtt nincs tábla, elzés. S hányszor vaktában az irányt! Helyesen vagy téMáskor csak akaratunkon odrődunk. Néha megtorpa izután újra kilépünk ... c világháború lángjai még jbogtak, a megtépázott, roheverő Berlin falait nyalor Michal Laco 1945 áprifalujából elindult a felsza• felé. A háború utolsó napnhét éves korában öltötte zbiztonságiak kék egyenrunci Szilassi-kastélyban hósmerkedett az új foglalkofortélyaival. születő, a háború, a megöl lábadozó ország népének lett őrködni kellett. Olyaost szükség, akik a csírájáozó új társadalom mellett 0 egy volt a sok közül. Ott Ikelés nagy csataterein is. unkások készítette legendás géppuskása volt, és nemt farkasszemet a gyűlölt elyképeket nézve két évtized ünte hihetetlennek tűnik, szerény, halk szavú ember, boldog apja egykor a gépt hasalt, s míg halált szórt •e, maga is nemegyszer íkm halállal. ni idők megteremtik a höendákban emberöltőkön át szürkeség homályába veszőgy idő, de az emlékek ele•Itról úgy beszél, mint teglyekről. Mintha minden a <sebb lenne, amit csinált, nként, élete kockáztatásával a páncélvonat géppuskáját jgy magára öltötte a kék majd a párt soraiba lépett. ?o századost hat évvel ez1 új munkakörbe osztották k születése szlovákiai viizorosan az ő nevéhez fűzőa a karhatalmi tevékenynozzanat, amit * egyszerűen : nevezünk. A közbiztonyelmeztet egy-egy esetleges eszélyességére. Az élet útjaira kirakja a jelzőtáblákat: Vigyázat, kanyart Veszélyes elágazás! A rádió népszerű szlovák és magyar adása: Vigyázat, kanyar! nem véletlenül kapta a nevét. Ebben szerepel Michal Laco hetenként háromszor. eage ban is naponta közli az előző nap és éjszaka történt baleseteket, bűncselekményeket — a fekete krónikát. E reggeli adás körül nagy vita folyt. Sokan állították, hogy az elszomorító események, tragédiák hallatára elromlik az ember hangulata. Ám a pszichológusokkal, Laco századossal együtt valljuk, hogy annál hatásosabb az adás, minél mélyebb nyomot hagy a rádióhallgatók millióiban mindjárt a nap kezdetén. Havonta rendszeresen megjelenik kék egyenruhájában a tv-képernyőjén a „Motorosok, egy pillanatra!" című ugyancsak közkedvelt adásban ... Gurul a nagy gumilabda. A pirosmaslis kislány vidáman, kacagva kergeti. Mit sem sejtve lép ki az úttestre ... Ebben a pillanatban megcsikordulnak a nagy teherautó fékei... Késő! A kislány, arcára fagyott mosollyal a kerekek alatt fekszik. Gépkocsivezetők, szülők önkéntelenül szemük elé tartják tenyerüket. Szörnyű látvány! Még a képernyőn is. Soha ilyet a valóságban! A balesetek, kihágások, bűncselekmények megelőzése immár rögeszméje. Borzadva meséli élményeit előbbi rendőri gyakorlatából. Volt dolga megrögzött bűnösökkel, megtévedt fiatalokkal és a pillanatnyi meggondolatlanság áldozataival. Valami kimondhatatlan rossz érzés Valakit letartóztatni, bilincsbe verni. Kint verőfényes nap süt, a közbiztonsági pedig embertársát rács mögé kísért. S tudja, hogy onnan hónapokig, évekig nem szabadul, mert veszélyeztetné a társadalom és embertársai biztonságát. Ezt kell megakadályozni! Állandó figyelmeztetéssel, megtörtént esetek felelevenítésével, emlékeztetéssel. Mások botlása, tévedése legyen a példa. Szolgáljon okulásul. Ez hát a megelőzés. Ezek a jelzőtáblák: Vigyázat, kanyart Ügyelj, ne térj le a helyes útról. Sem gyalog, sem gépkocsival. Sem a valóságban, sem jelképesen! Felbecsülhetetlen szolgálat. Munkája eredménye nem fejezhető ki koronában, mértékegységben. Nem tudni, hány gépkocsivezető torpan meg a kocsma előtt, ha emlékezetében felelevenedik a képernyőn látott, összezúzott Tatra 603-as halott utasaival. Nem ls sejthető, hány szülő markolja szorosabban gyermeke kezét, ha eszébe jut a felügyelet nélkül hagyott, labdája után futó pirosmaslis kisleány... Eletünk üteme szüntelenül gyorsul. A rohanás szedi áldozatalt az úttesten, a munkahelyen egyaránt. Sok mindenre nem jut időnk. Néha saját magunkra és mások biztonságára sem. Hasznos hát, ha néha fülünkbe csendül, felharsan Laco százados figyelmeztetése: Vigyázat, kanyar!!! Egy pillanatra lelassítjuk az ira mot és körülnézünk. Eszünkbe jut, hogy önmagunkért, gyermekeinkért és másokért is felelősséget viselünk. És rádöbbenünk, hogy századunk csillagokat ostromló rohanása csak úgy lesz szép, ha magunk is részesei lehetünk. ZSILKA LÁSZLÓ MICHAL LACO GÉPPUSKÁS A PÁNCÉLVONAT LÖKÉSÉNÉL iiiiiiiiiiiiiiiiKiiiiiiiaiiiiiiiiiiasfciiiiiiitiifiaiiiistiiifiifiiii'iiifiaiifiiiifliiiiaiiittiiiiiitiiiiiiiiiiitifiiiiisiiiiiitiiiRBiRBiiiiiiititvvi itóbbi adat úgyszólván -na: szívinfarktus. Csuneg produkció közben, irólisnál, amikor fejjel >ben és a motor bloköbb haláleset c»ka ... éves karig űzhetjük ólja Miroslav Berousek. zert felőrli az örökös izta néha tíz műsort is húszperces fellépés ... r életmód sem használ st harminchét éves vámár fáj a bal ka rom, érzek a mellkas bal sportolt termetű, fekete ita ingű csendes szavú sdül maradt a szakmátositó nem biztosit, mert > kockázatát vállalta hiakkora nyugdíjilletéket a dolgozói, mert ö komegközelíti egy techénye és mosógépe, van lépésekre használt négy y), van lakberendezése, lő felesége, lényegében •elmes életmódhoz szükles élete nincs. Amikor láshelyükre, az asszony bi iskolát, hogy 3 napíkfeket az iskolapadba, illítja a kerítést, karbantartja a motarkerékpá rakat, az acélszalagokból rácsosra szegecselt glóbuszt javítgatja, majd egy-két új figurát gyakorol. A kilencéves fiú iskolából hazajövet a gömb alsó harmadában önálló vezetést gyakorol. A kisebbik, a hétéves Jarkó, apja ölében száguld a gömbén, hogy hozzászokjon az állandó körözéshez és ne szédüljön. Hároméves karában kezdte ... A lakókocsi egyetlen helyiségében él a család. Itt pihen le hajnal felé a férfi is (hiszen éjszaka építeni kellett), hogy reggel a műsorra hívhassa a vásári közönséget. Sajátmaga a kikiáltó, csak egy megafon segít neki. No, meg a fia, aki nagy élvezettel berregteti a tölcséresre szélesített kipufogójú motorkerékpárt az emelvényen. Ez a legjobb reklám ... A sátorba száz-százötven ember sereglik 5 és 3 koronás belépővel. Szép bevétel, ha kiszámítjuk, hogy nyolc-tíz műsor megy naponta ... Persze, van adó, rezsi, villany, benzin, nyugdíjilleték, helypénz, karbantartás is. A „maszek" artista nem gazdagszik meg. Bejáratással kezdődik a műsor. Azután a bukósisokos, széles bőrövet viselő férfi vízszintesen száguld a hat méter átmérőjű gömbben. Majd lefelé dől és a spirálisban a kupoláig emelkedik - egy pillanatig szinte fejjel lefelé robog. Kissé mérsékeltebb száguldás kisfiával az ölében. Majd az asszony áll a gömb közepére, s a férj öt-tíz centiméterre tőle rohan el bömbölő gépével fel a gömb tetejére, onnan vissza súrolva az asszonyt ismét fölfelé ... Végül bekötött szemmel a „halál-spirális". Miután elköszönt a közönségtől, sűrű izzadtságcseppeket töröl le borostás arcáról Berousek mester. Szemében még feszült figyelem fénylik, izmai lassan ernyednek. Liheg, lassan leoldja bőrövét, amely gyomrát védte a nagy rázástól. Hátra simítja sűrű, fehér szálakkal átszőtt szőke haját és leszáll a motorról. Leckét írni küldi a fiát, mert Jorko gyengébb. Mirkóra büszke, az jól tanul, azt nem kell nógatni. Ki tudja, hol vizsgáznak majd idén a fiúk? Amikor a fáradtság kiül az ember arcára, a közönség már rég elhagyta a sátort. Mire húsz perc múlva az új közönség jön, már ismét „fit" lesz ... A vásár elmúltával éjszaka csomagol, reggel a vontató traktor nyergébe ül. Mögötte kis „vonat" kanyarog az országúton — elől lakókocsi, mögötte a gömb szerkezetét szállító lapos kocsi, végül a négy ČZ—150-es motorkerékpárt szállító kétkerekű guruló garázs. Megéri? Ki tudja? Két fiatalember volt az utánpótlás - egy artista özvegyének a fia és barátja. — Nagyon jól futottak — mondja Berousek. — De abbahagyták. Nekik nem érte meg. Én is megpróbáltam letelepedni. Állatgondozónak mentem a libereci állatkertbe. Egy évig kibírtam. De nem nekem való ... Lassan dohog a traktor vontatta karaván az országúton. A volánnál a felette óvatosan vezető apa, akinek már egyszer kulcscsontját törte a rázuhanó motorkerékpár, s akinek még — mint mondja — három éve von hátra a szakmában. A lakókocsiban az asszony a gáztűzhelyen főz. A fiúk orról ábrándoznak, hogy ők is haláltmegvető bátorságú artisták lesznek, akik belefojtják a lélegzetet a százfejű bámész vásári közönségbe. S majd talán a visító lányok a nézőtéren összesúgnak >- mint apjuk láttán: „Milyen fess ember, kár lenne érte, ha lezuhanna onnan föntről.. VILCSEK GÉZA K I L E N C E Az órásműhelyre úgy emlékszem N

vissza, mint valami csupa titok, csupa varázslat helyre. Kicsi helyiség, számtalan ide-oda billegő apró rugó, csavarkák, fogaskerekek. Az órás fütyörészgetett, és egy cigarettányi idő alatt élő, ketyegő, csilingelő, szerkezetet csinált az alkatrészekből. De ebben az összerakott időmérőben nagy szerepet kapott a kis rúgó, a pici csavar. Amikor egy közösségről esik szó (legyen az színészkollektíva vagy szocialista munkabrigád), rögtön az órásműhelyre gondolok. így képzelem ugyanis, hogy a közösség is részekből illesztődik össze egészszé. És aki nem rendelkezik az órás precizitásával és türelmével, tapasztalataival és érzékével, aligha tud egy több emberből álló gépezetet zökkenőmentes működésre bírni. Éppen ezért kezdett azon nyomban érdekelni egy pársoros cikk a košicei Építészeti Vállalat üzemi lapjának első oldalán. Ennyi állt benne: „A 07-es építkezés mestere, Fedorisin István jó ember. Bár mindössze huszonnégy esztendős, tapasztalt, és tekintélynek örvendö. Fegyelmet tartó, és igazságos. Mindannyian szeretjük .. A cikkecskét egy Szepesi nevű munkás írta. Kimentem tehát a villamosmegállóhoz, és elrobogtam a Teraszra, a kassai új negyedek legújabbikára. FEDORISIN István egy félig kész épületben (ők építették és építik) egy félig kész irodában nyilatkozik. Mindenekelőtt munkájukról: — A Terasz rohamosan épül. Mi most a hetedik Lunik-tömbön dolgozunk. Egészen új módszerrel végezzük az alapozó munkálatokat: nincs alapásás, minden egyszerre, géppel történik, gyorsabban és jobban megy így a munka, mint régebben. Osztrák cégek Is érdeklődtek már munkamódszerünk felől. Huszonhét ember irányítója vagyok. A huszonhéttagú kollektíva több csoportra oszlik. Többek között arra kilenctagú betonozó-kőmüvesmunkát végző kis kollektívára is, amelynek egyik tagja Szepesi, azt a bizonyos cikkecskét Irta, és amely éppen az építészek napján nyerte el a szocialista munkabrigád címet. Az órásműhely jut megint eszembe. Így hát nekifogunk, és elemeire bontjuk a kilenctagú közösséget. Milyen emberekből áll ez a nemrég kitüntetett — tehát jó — közösség? _ A kis csoport vezetője STANTIEN, aki harmincöt év körüli ember, szereti a fegyelmet, és az alapos munkát. Maga is jó szakember hírében áll. Figyelemre méltó, hogy nem tegeződik a csoporttársakkal, mert így felelősségteljesebb, komolyabb munkát tud végezni. És fit gyelemre méltó, hogy enneV, ellenére nagyon szeretik munkatársai. Valaha aktív ökölvívó volt. Most sem szakadt el a sporttól. A Lokomotíva sportegyesület egyik pénztárosa... ONDA bácsi a kilencek társaságának legidősebbje, hatvan év körül jár. Betonkeverő, kistoronyai származású, ritkán szól, de ha megszólal, mindenki nevet. Debrődről való GÖRCSÖS, aki túl csendes természetű, de jó szakember. SZEPESI Laszio is dobródi. A dolgozók esti iskoláját látogatja. Szerény fiú, aki gyakran mond vicceket. ZSÓKA János Vendégiből való. A közösség egyik legszimpatikusabb tagja. Nem felesel, nem veszekedik, de az észlelt hibákat ésszerűen kikorrigálja. Mindig vannak hasznos tanácsai. GALKO János tornai. Szívesen dudorászgat munka közben. Tréfás fiú, szeretik. JEKELY István klatovi. Alapos, kitartó, igyekvő. Legényember még, vagyis nem köti a család, és ezért van egy nagy szerelme: a foci. Minden ligamérkőzésen ott van. Akkor is, ha hétköznap játsszák, és a munkaidő nem telt még le. Ilyenkor odasomfordál a vezetőhöz, és bejelenti, hogy ő most elmegy a meccsre. És elmegy. (Szerencsére, hétköznapokon ritkán játszanak futballt.) Viszont ha kell, szívesen túlórázik. TVARDZIK József hraboveci. Kiegyensúlyozott családi életet él, nem iszik sokat, holott több mint száz kilométerről jár be a hét végi és hét elejei vonatokon, autóbuszokon elég nehéz a körbe vándorló literesüvegből keveset nyelni. GROHOL József is hraboveci. Öt leginkább a munka érdekli. Lelkiismeretes, szorgalmas. íme, itt van egy munkabrigád elemeire bontva. Az olvasó most esetleg mosolyog és ez annyit jelenthet: szegény naiv újságíró, egy délelőttöt töltött az építkezésen, és jól becsapták. Mindenki nagyon jó, mindenki hibanélküll, a csoport példás. Fedorisin István mondja: — Nem vagyunk tökéletesek. Nálunk is előfordul heves szócsata. Mi is ismerjük a „kék hétfőket", amikor kilenc felé állítanak be a munkások, és csuklanak beszéd helyett. Ez azonban érthető. Hiszen majdnem mind bejáró. Messziről utazik. Nálunk abszencia nincsl Munkánk jó, és a kollektíva összetart. Néha együtt borozgatunk, sörözgetünk. A névnapokat, születésnapokat megünnepeljük. Ez is kell. Ilyenkor még őszintébbek egymáshoz az emberek, és még jobban megismerik "egymást. Tavaly Komáromban töltöttünk egy negyedévet, az árvíz pusztította házak helyett építettünk újakat. Nem kis dolog negyedévig távol lenni a családtól. Mégis szeretettel dolgoztunk. A kis csoport jórészt fiatalokból áll. A saját nevelésű szakemberekből... Kassán tanulták ki a szakmát, és most itt dolgoznak ... Eszembe villant egy ötlet: én egy ember véleménye alapján jöttem Fedorisin mester után, és az ő meglátásalt vetettem papírra egy kilenctagú csoportról. Mi lenne, ha most a kilenctagú csoport minden egyes tagja külön-külön kiértékelné mesterét? Ugyanakkor azonban egy másik gondolat ls végigfutott agyamon. A Szepesi László által írt cikk befejező részében ez állt: a kollektíva nevében. A megrajzolt kép tehát hiteles. Még helyesebben: hitelesen rögzítettek a vélemények. Az órásmester egy cigaretta-elszívásnyl Idő alatt rakta össze, és hozta működésbe a szerkezetet. Nekem valamivel több idő kellett. Javamra legyen mondva: a t • emberek sokkal bonyolultabbak, mint az órák! BATTA GYÖRG*