Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-08 / 278. szám, szombat

HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK JOHNSON VAGY KENNEDY Amióta nyilvánosságra hozták « legutóbbi közvéleménykutatás eredményét, amelyből kiderült, hogy az amerikai választók többsége (51 százalék) a két év múlva sorra kerülő elnökválasz­táson inkább Róbert Kenrtedyre adná szavazatát, mint Johnson­ra, a világsajtó élénken kom­mentálja, latolgatja a lehetősé­geket. Az igaz, hogy a közvé­leménykutatás eredményét nem szabad készpénznek venni {az amerikai lapok megemlítik az 1948 as elnökválasztást, amikor a közvéleménykutatás végig 7 ruman ellenjelének jósolta a győzelmet, és mégis Truman lett az elnök). Annyi azonban bizonyos, hogy Johnson elnök népszerűsége a vietnami háború és a belpolitikai problémák miatt mélypontra süllyedt. Ezek után a leglényegesebb kérdés: milyen álláspontra he­lyezkedik Róbert Kennedy? Róbert „biztosra megy" Azt beszélik, hogy a becsvá­gyó öreg Kennedy fejébe vette, hogy mindhárom fia 8—8 évig lesz az Egyesült Államok elnö­ke és ezzel soha nem látott rekordot állit fel országa tör­ténetében. S hogy a mendemon­dának valami alapja legyen, a „Fortuna" című lap közölte, hogy a Kénnedyk az Egyesült Államok 12 leggazdagabb csa­ládja közé tartoznak. Ez pedig nem megvetendő alap egy ilyen grandiózus terv valóra váltásá­hoz. John tragikus halála után tehát Róberten, vagy ahogy Amerikában nevezik Bobyn a sor. A volt elnök öccse körül­tekintő és óvatos, de határo­zott léptekkel megindult az el­nöki szék felé. Első lépésként New York ál­lam szenátorává választatta ma­gát. Maga köré gyűjtötte meg­gyilkolt bátyja volt „agytröszt­jét", akikből a lapok szerint már kialakult egy „árnyékkor­mány" is. (Schlesinger, Sorén­sen, Goodwin, stb.) Ez a cso­port dolgozza ki Róbert minden sakkhúzását, kül- és belpoliti­kai vonatkozású beszédeit, ame­lyek ugyan durván nem támad­ják Johnson politikáját, de a legégetőbb kérdésekben határo­zottan eltérnek attól, és ez az elégedetlen amerikaiak szemé­ben sokat jelent. Kennedy nem értett egyet a vietnami bombá­zások fokozásával, a dominikai intervencióval, a NATO-orszá­goknak atomfegyverek átjátszá­sával, bírálta a szegénység el­leni eredménytelen intézkedé­seket és követelte a nagyváro­sok nyomornegyedeinek felszá­molását stb. Persze mindezt azért úgy „szőre mentén" bí­rálta, nehogy az elnököt fel­bőszítse. A legutóbbi közvéle­ménykutatás eredménye bebi­zonyította, hogy népszerűsége növekszik annak ellenére, hogy még nyíltan nem indított har­cot az elnöki székért. Ügyesen azonban egyre közelebb jut hozzá. 1968-ban vagy 1972-ben? Sokan arra számítottak, hogy Róbert Kennedy kapva kap a közvéleménykutatás kedvező eredményén, és céltudatosan megindul a Fehér Ház meghó­dítása útján. Egyes lapok vi­szont arról cikkeztek, hogy egyelőre megelégszik az alel­nökséggel és két év múlva Johnsonnal indul az elnökvá­lasztásra. Kennedy gyorsan megcáfolta mindkét feltevést. Ez érthető is. Nem köti sze­mélyét a bírálat pergőtüzében álló és egyre népszerűtlenebb fohnson-politikához, és nem haj­landó kihúzni Johnsont a ká­tyúból. Azzal is tisztában van, hogy Amerikában az elnöki ha­Törzsek vándorlása Nigériában talom igen jelentős, és száza­dunkban alig fordult elő, hogy egy elnököt másodszor nem vá­lasztottak volna meg. Megfigyelők szerint Kennedy csak abban az esetben vállalná a 1968-ban az elnökjelölést, ha Johnson megbetegedne, vagy olyan válságba kerülne, mely le­hetetlenné tenné számára az új­rajelöltetést. Mindhogy mind­ez valószínűtlen, Kennedy in­kább vár. Biztosra akar menni. Az idő feltétlenül neki dolgo­zik, és 1972-ben, amikor John­son már kiesik a „versenyből" könnyebben juthat be az elnöki székbe (ha csak pártja, a De­mokrata Párt nem veszti el sza­vazóinak bizalmát.) Kennedy állítólag ugródesz­kául szeretné megszerezni New York állam kormányzóságát. Politikai megfigyelők szerint ettől már csak egy lépés az el­nökség." Mit hoz november 8? Egyelőre még kprai és feles­leges lenne azzal foglalkozni, mennyivel lenne haladóbb Ró­bert Kennedy politikája mint Johnsoné. A sajtóban róla kö­zölt profilok és ismertetések azt bizonyítják, hogy családja hagyományaihoz híven eléggé konzervatív volt, és ifjúsági pél­daképei között ott találhatók az amerikai múlt nem éppen követendő alakjai. Viszont az is tény, hogy sokat tanult báty­ja realista világszemléletéből, és 1968 még messze van, 1972 pedig még messzebb. Addig az amerikai politikai életben még sok fordulat, meglepetés lehet. November 8 azonban már a küszöbön van, ekkor választják meg az Egyesült Államokban a szenátus és a kongresszus egy­harmadát és a kormányzók többségét. Az idén ezt a válasz­tást különös érdeklődés előzi meg, mivel sokkal megbízha­tóbb képet ad a Johnson-kor­mány politikájának ellenzőiről, mini a közvéleménykutatás. Igaz, hogy ezeken a választók csak közvetve bírálhatják a kormányt, és a szavazatok le­adásakor közbeszólnak a párt­érdekek is, de feltétlenül hatás­sal lesznek az elkövetkező el­nökválasztásokra. Az amerikai­kormány különféle fogásokkal békés szándékáról igyekszik meggyőzni a választások előtt a közvéleményt. (Például a Vietnammal kapcsolatos újabb úgynevezett „békeoffenz'wa", vagy a Kelet—Nyugat közötti kapcsolatok megjavítása.) Ezek azonban nem tudják ellensú­lyozni a választók szemében az egyre veszedelmesebb mérete­ket öltő délkelet-ázsiai háborút. SZŰCS BÉLA DAMASZKUSZBAN csütörtö­kön írták alá a szíriai—szovjet együttműködési egyezményt, mely értelmében szovjet szak­emberek s gépek segítségével a közeljövőben megkezdődik az északkelet-szíriai nyersolaj mezők kiaknázása. (ČTK) HAILE SZELASSZIÉ etiópiai császár tegnap félbeszakítva az arab országokba vezető út­ját Kuwaitba érkezett. A csá­szár Irakba, Jordániába, Liba­nonba, az EAK-ba is ellátogat. Etiópiai hírek szerint nincs ki­zárva, hogy az uralkodó a Szovjetunióban és Indiában ls látogatást tesz. (CTK) JUGOSZLÁV közgazdászok vé­leménye szerint ez idén is ki­egyensúlyozott lesz az ország fizetési mérlege. Jugoszlávia árukivitele mintegy 14—15 szá­zalékkal lesz nagyobb, mint az előző évben s a turistaforga­lomból befolyó bevételek meg­közelítik a Í50 millió dollárt. (CTK) A GAZDASÁGI együttműkö­dés céljait szolgáló nemzetközi bank tanácsa Varsóban megtar­tott kétnapos ülésén megvitatta a bank ez év első felében kifej­tett tevékenységéről tájékozta­tó beszámolót, és az arra java­solt intézkedéseket, hogy a szovjet rubelt azokban az or­szágokban is be lehessen vál­tani, amelyek nem tartoznak a nemzetközi bank érdekszfé­rájába. (CTK) EGY BOLZANÚI kisfiú csü­törtök délután véletlenül lelep­lezte az újfasiszta terroristák újabb merényletére tett előké­születeket. Egy belvárosi épü­let pincéjében dinamittal meg­töltött időzített bombát talált és azonnal figyelmeztette a rendőrséget. (ČTK) Ülésezik a Koreai Munkapárt Pjöngjang (CTK) — Pjöng­jangban vitával folytatta mun­káját a Koreai Munkapárt kon­ferenciájának második napján. A résztvevők megvitatták Kim Ir Szen-nek, a Központi Bizott­ság elnökének a jelenlegi hely­zetről s a párt feladatairól mon­dott beszámolóját. A küldöttek helyeselték a be­számolóban kitűzött feladatokat, elítélték az amerikai imperia­listák vietnami háborúját és hangsúlyozták, hogy az ameri­kai imperializmus ellenfeleinek egységes nemzetközi arcvonal­ba tömörülve közös akciókat kellene végrehajtaniuk. Egybe­hangzóan kijelentették, hogy feltétlenül szükségesnek tartják a szocialista tábor és a nem­zetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdítását. Véget ért az angol Munkáspárt kongresszusa 1966. X. 1. Lagos (ČTK) — A nlgériaiaK e napokban tömegesen térnek vissza illetőségi helyeikre. Az Ibo-törzs tagjainak ezreit szál­lítják el repülőgépeken Észak­Nigériából, ahol a hausza törzs üldözésének voltak kitéve. Ez­zel szemben az ibo törzs szű­kebb hazájából — Kelet-Nigé­riából több száz tehergépkocsin szállítják Nyugat-Nigériába a nyugat-nigériai joruba törzs tagjait és az észak-nigériai hausza törzs tagjait. / Tegnap a koradélutáni órák­ban Brighton dél-angliai fürdő­városban befejezte munkáját a Munkáspárt négynapos évi kongresszusa. A küldöttek még egyszer adóztak a régen elfe­lejtett hagyományoknak és el­énekelték a „Vörös zászló" cí­mű régi munkásmozgalmi*indu­lót, majd szétszéledtek az or­szág minden ré­szébe, hogy az ünnepélyes na­pok után ismét szembenézze- SEíHüjLLiL nek a szomorú valósággal: az árak emelkedé­sével, a munkanélküliség joko­zódásával. Abban minden itteni megfi­gyelő egyetért, hogy a kong­resszus nem volt hiábavaló. Igaz ugyan, hogy a többség jó­váhagyta a kormány általános bel- és külpolitikáját — bele­értve a bérfagyasztó deflációs csomagtervet és Wilson rhode­siai „kiárusítási" politikáját —, de a három fontos kérdésben helyt adott a Frank Cousins ve­zette ellenzék javaslatának és leszavazta a hivatalos pártveze­tőséget: 1. A kongresszus súlyos aggo­dalmát nyilvánította a fokozódó munkanélküliség miatt. 2. Követelte az amerikai kor­mánytól, hogy azonnal, és felté­tel nélkül szüntesse meg a Vietnami Demokratikus Köztár­saság bombázását. 3. Követelte az angol kor­mánytól, hogy négy év alatt — tehát 1970-re — számolja fel a Szueztől keletre fekvő támasz­pontókat és vonja ki az angol csapatokat e térségből. Ha ezek után valaki azt hin­né, hogy a kongresszus határo­zatait a kormány meg is akarja valósítani, — súlyosan tévedne. A Wilson-féle vezetőségnek iltf.MS^H esze ágában sincs alávetni magát a párt­kongresszus ha­tározatainak, ha azok nem vág­nak bele a kormány saját poli­tikai irányvonalába. George Brown külügyminiszter nyíltan kijelentette, hogy a kormány folytatja eddigi külpolitikáját és a vietnami kérdésben nem engedelmeskedik a határozat­nak. Brown „munkáspárti" kül­politikáját, úgy látszik nem a munkáspárti kongresszus, ha­nem az amerikai „szövetséges" alakítja ki... Folytatódik a kormány táma­dása a dolgozók életszínvonala ellen is. Mégis nem túlzás az a vélemény, hogy a kongresz­szus végeredményben még sem volt haszontalan, mert fontos fórumot adott az angol Munkás­párt egészséges, baloldali ellen­zéki erőinek, egyszersmind megmutatta, mennyire nyíltan képes semmibe venni a Wilson­féle vezetőség saját pártjának, a Labour-Party-nak világosan kifejezett véleményét. Novak felmentése felháborodást keltett Ausztriában Bécs (ČTK) — Ausztriában 1960 óta 15 bűnperben emeltek vádat a háborús bűnösök ellen. E perek közül 8 a vádlottak fel­mentésével zárult, legutóbb Franz Novak SS-legény, Eich­mann jobbkeze, az elhurcolt zsi­dók halál-transzportjainak szer­vezője esetében is. Az osztrák sajtó felháborodás­sal ír Novak felmentéséről. Hu­gó Portisch, a legnagyobb oszt­rák napilap, — a Kurier főszer­kesztője vezércikkben hangsú­lyozza: „Különösen az tragikus, hogy az ilyen ítéletek zavart keltenek az osztrák közvéle­ményben, elferdítik az igazság­szolgáltatást és az Ifjúságnak döbbenetes példát mutatnak. Ha ez így megy tovább is, az így ítélkező bírák teljesen megfoszt­ják népünket az igazságérzet­től." A Neues Österreich egyik cikkének címe szerint „Novak felmentése Ausztria jó hírnevét kockáztatja". A szociáldemok­rata Arbeiter Zeitung szerint „Az osztrákok hamar elfelejtik a kellemetlenségeket s nem akarják, hogy 20 év után — mint a Novak-per esetében — eszükbe juttassák őket." Franz Muhri, az Osztrák Kom­munista Párt elnöke a Volks­stimme tegnapi számában közölt nyilatkozatban hangsúlyozza, hogy a Novak-perben hozott fel­mentő ítéletnek mindenkit „fel kell ráznia", mert elválasztha­tatlan az Ausztriában jelenleg uralkodó politikai légkörtől. Eb­ben a légkörben megtűrik a neonácizmus elburjánzását, a néppárti kormány pártfogásába veszi a dél-tiroli terroristákat stb. Az említett felmentő ítélet ismét rámutat annak szüksé­gességére, hogy Ausztriában erélyesebb intézkedésekkel kell meggátolni a neonácizmus és az antiszemitizmus további ter­jedését. Johnson délkelet-ázsiai körutat tesz Washington (ČTK) — Johnson washingtoni sajtóértekezletén bejelentette, hogy a manilal csúcskonferencia előtt és után látogatást tesz több ázsiai or­szágban. Október 17-én indul el Washingtonból és útjának első állomása Honolulu lesz, majd Uj-Zélandban, Ausztráliában, a Fülöp-szigeteken, Thaiföldön, Malaysiában és Dél-Koreában tesz látogatást. Johnson novem­ber 3-án tér vissza az Egyesült Államokba. Johnson sajtóértekezlete be­vezető részében közölte, hogy Thompsont jelölte az Egyesült Államok új moszkvai nagyköve­tének. Thompson már 1957— Újabb feszültség Djakartában Djakarta (ČTK) — Djakartá­ban tegnap több mint ezer rendőr 4 órára körülzárta az elnöki palotát, és környékét teljesen kiürítette. Kétkilomé­teres körzetben minden járóke­lőt igazoltattak. Az intézkedés oka eddig ismeretlen. Djakarta közelében lezuhant egy helikopter. A szerencsétlen­ségnél életét vesztette Martad­nata tengernagy, Indonézia pakisztáni nagykövete, akit Su­karno elnök néhány órával ha­lála előtt nevezte ki ellenten­gernaggyá. 1962 között betöltötte ezt a hivatalt. Az amerikai elnök sajtóérte­kezletét már erősen befolyásol­ta a közeledő választás. Az el­nök a demokrata jelöltek győ­zelmét jósolta és derűlátóan nyilatkozott az amerikai gazda­ságról. A manilai értekezlettel kapcsolatban kijelentette, az értekezlet célja, hogy az USA dél-vietnami katonai törekvésé­nek elemzésén kívül megismer­je a szövetségesek álláspontját és tanulmányozza a konfliktus békés megoldásának lehetősé­gét. Ausztrália és Üj-Zéland fővá­rosában Johnson elnök látogatá­sával kapcsolatban széles körű biztonsági intézkedéseket foga­natosítanak. A két ország vezetői Ameri­ka-ellenes tüntetésektől félnek, mivel mindkét kormány katoná­kat küldött Vietnamba. Bíróság előtt a „Condor" csoport Buenos Aires (ČTK) — Az argentin nacionalisták Condor nevű csoportját, amely szep­tember 28-án repülőgépen a Falkland-szigetekre érkezett s ezt a brit gyarmatot argentin területté nyilvánította — csü­törtökön Ushuiaában bíróság elé állították. Az amerikai „vendég" és a saigoni házigazda

Next

/
Thumbnails
Contents