Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-07 / 277. szám, péntek

A h? r c és a harcosok művészete Vietnam filmjeiről A harc ihletője és megteremtője, a harcos pedig mindig témája, főhőse a Vietnami Demokratikus Köztársaság filmművészetének. 1945. augusztusában, a szabadság első napjairól még amatőrök készítettek keskenyfilmet, s ők álltak később a mind szélesebb frontokon kibontakozó szabadságharc katonáinak, bőseink oldalán is — egyik kezükben puskával, másikban a könnyű felvevőgéppel. A dzsungelekben rögtönzött laboratóriumban, hosszasan bajlódtak a sokszor évek óta lejárt nyersanyagok előhívásával, vágásával és másolásával. .Hosszú évekig hangosítani sem tudták a produkciókat, ezért a gépész, aki a vetítőgéppel utazott, általában a kommentátor szerepét is betöltötte. Az első hangos kamera 1952-ben érkezett Vietnamba, de az első hangfelvevő berendezés csak 1953 elejére volt üzemképes. A vietnami filmművészet alkotógárdája 1950—54 között mindössze öl kis felvevőcsoportból (egy-egy operatőr egy-egy asszisztens), összesen tíz emberből állott. E tízből nyolcat 1954-ben, titkos utakon összevontak, bogy kameráikkal végig kísérjék a Dien Bien Phu-i csatát. Noha az ütközetben két aszszisztens hősi halált halt, egy héttel a győzelem után már készen állt a ,,Dien Bien Phu-i győzelem" című egyórás dokumentumfilm, az első slyan alkotás, amely a határokon messze tálra is eljutott. A genfi egyezmény, amely megteremtette a status quo-t,. meghozta a békét a Vietnami Demokratikus Köztársaság számára és megnyitotta az utat a filmművészet gyorsabb fejlődéSJ előtt is. Megkezdhették a filmipar széles körű általános szervezését. Ez új mozik nyitásából, a film iránt érdeklődő fiatalok külföldi iskoláztatásából (lengyel, szovjet, kínai, német, csehszlovák, magyar főiskolákra iratkoztak be vietnami növendékek), valamint nagyarányú beruházási és építkezési programból állott. Ennek eredményeképp már 1956-ban megnyílt egy filmstúdió, 1959-ben pedig megkezdhette első tanévét az újonnaij alapított filmfőiskola. Első évfolyamára 34 operatőr és 26 rendező-hallgatót vettek fel, akik 1962rben végeztek. Időközben azonban a korábbi híradósgárdából kialakult az első játékfilmek készítőinek csoportja. A Ben Hai partjainál-t, a demokratikus Vietnam első játékfilmjét Nguyen Hong Nghi készítette 1959-ben. Az ország két egymástól elszakított részében élő szerelmespárt Ben Hai habjai választják el egymástól. A folyó azonban nemcsak egy szerelem beteljesülésének, de két világnak is határa. A második játékfilm, a Narancsliget is 1959-ben készült. A szocialista építés problémájával foglalkozó mű a földosztás, a magángazdálkodói majd a szövetkezeti élet eseményeit, harcait ábrázolja. Alkotója, Pham Van Khoa eredetileg vegyész volt, majd Dien Bien Phunál már mint operatőr dolgozott, s 1959-ben, a vietnami filmgyártás egyik legtapasztaltabb szakemberének számított. Az első két vietnami játékfilm mindjárt ki ls alakította azokat az alapvető témaköröket, amelyekben az 1959-től máig elkészült nem egész harminc vietnami játékfilm, a továbbiakban mozgott. Az ország harmadik filmje, a.7 1959—60-ban készült „Lány az építkezésen" című a szocialista építőmunka lehetőségeit és problémáit ábrázolta. Sajnos, 1964. augusztus 5-én, az amerikaiak első barbár támadásának napján, az építés témaköre egyidőre lezárult a vietnami filmművészetben, s átr.dta helyét a másik fő témakörnek, az imperialistaellenes, felszabadító hnr" tematikájának. 1962-ben az uj toiskoláról kikerülő első évfolyam három igen figyelemre méltó művet alkotott. Ezek közül az egyik, a „Kora őszi nap" című remekbe szabott dráma. Két felderítő lányt franciák megszállta ellenséges területre vezényelnek, hogy előkészítsenek egy hadműveletet. Egyikük férje halász, aki a frontvonal közelében él, az ő házát kívánják felhasználni támaszpontul. A férj azonban éppen egy fiatal lánnyal készül megcsalni feleségét, s az asszony, aki meg tudná akadályozni házassági felbomlását ha közbelépne, mozdulatlanságra és tétlenségre kényszerül, mert számára most az akció és a felszabadító harc fontosabb, mint az egyéni boldogság. A fiatal kora ellenére már jelentős szabadságharcos múlttal rendelkező Vu-Son „Két katona" címmel készített vizsgafilmet. A Karlovy Varyban nagydíjjal jutalmazott alkotás főszereplője egy hadifogoly és egy partizán, akinek az a feladata, hogy a franciát a fogolytáborba kísérje. Noha útközben kiderül, hogy a fogoly ölte meg a katona családját, feleségét és gyermekét, a fegyelem győz a bosszúvágyon, és a kísértés perceiben is önmagán uralkodni tudó harcos épségben adja át emberét a gyűjtőtábor parancsnokának. A harmadik vizsgafilm a Kismadár Nguyen Van Thong, egy újságíróból lett filmrendező munkája. Egy tizenhárom éVes lány életét áldozza a meginduló felszabadító harc hőseinek biztonságáért. A kitűnően sikerült művészfilmet a zsűri különdíjával jutalmazták az 1962-es Karlovy Vary-i filmfesztiválon. 1964 novembere bizonyos értelemben a fordulat időszakát jelenti a vietnami filmművészetben. Ho Si Minh elnök felszólította a filmművészeket, hogy a nehéz körülmények ellenére is lehetőleg több művel segítsék a nép harcát. A felhívást követő hetekben élénk mozgásba jött a filmszakma, s ennek köszönhető, hogy tavaly öt filmet fejeztek be a hanoi stúdióban. Ezek közül az Ifjú harcos 1951-ben játszó dik le, a franciák Hoa Binh-i ellenoffenzívája idején. A hatos út birtoklásáért folyó csata tulajdonképpen Hanoiéit is folyt. A film főhőse Cu Chinh I.an, fiatal harcos, aki a lőszeréből kifogyva, utolsó gránátjával saját magát is felrobbantja az ellenséges autóoszlopot vezető tank alatt. A film nem annyira a hős önfeláldozását, mint inkább a hadsereg mindennapos életét és a katonák gondolkodásmódját mutatta be. 1965 második filmje a Lángoló óceán egy francia repülőtér felgyújtásának és megsemmisítésének története. A Tizenhetedik szélességi fok a délvietnami titkos ügynökök és beszivárgók elleni határvidéki harc tükre. A Jelzőzászló viszont Délen játszódik le, s egy Diemellenes, sikeres partizántámadást elevenít meg. Az idén Hanoi közvetlen környékének barbár bombázása jelentősen megnehezítette a vietnami filmművészek munkáját. A részleges evakuálások miatt a forgatások üteme lassult, de Hanoi filmgyártását nem lehet megbénítani. Az év első filmje a Feltámadó vihar — a hasonló című nagysikerű színdarab filmváltozata — DélVietnamban játszódik le. Egy partizánlány a diemista fogságban vallatójában saját, tíz esztendeje eltűnt bátyjára ismer. Megszökik, majd bátyja is megpróbálja követni a szabadságba. A Feltámadó vihar, amelynek világpremierjét az Idei Karlovy Vary-i fesztiválon tartották, nagy feltűnést keltett és a FIPRESCI díját kapta meg. A világpremier után rendezett sajtókonferencián Vu Nang An, a hanoi filmstúdió igazgatója, a következőket mondotta: — Híradóink, dokumentum-, rajz- és bábfilmjeink, valamint játékfilmjeink természetesen a harcról, a nép győzni akarásáról szólnak. A film ma az egyik legfontosabb ideológiai fegyverünk, épp ezért pártunk és kormányunk különös figyelemmel kíséri, és igyekszik minden lehetséges eszközzel segíteni és támogatni munkánkat. Mivel alkotásaink megtörtént események alapján és nyomán születnek, természetes, hogy a valóság igazságával hatnak. Éppen ezért e harcról szóló, s harcos témájú filmek készítése számunkra továbbra is szent kötelesség. A mai helyzetben, >épünk hősies erőfeszítései közepette, nem adatott és nem adódhat számunkra más lehetőség." FENYVES GYÖRGY Időszerű közgazdasági kérdések Hasznunk is legyen Szlovákia szépségeiből (II.) Szlovákia turistaforgalmának jelene és jövője Hazánkban a turistaforgalom 1963 végén indult fejlődésnek, sok ország viszont már néhány évtizede fejleszti turistaforgalmát. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége 1964-ben intézkedéseket tett a turistaforgolani fejlesztésének meggyorsítására. Fő feladatként határozta meg, hogy 1970-ben 315 ezer tőkésországokból érkező turista fogadására készüljünk fel. Az idegenforgalom fejlesztésének irányítására Szlovákiában 1964 ben megalakult az SZNT Turistaforgalmi Bizottsága. Az any

agimii

sza

ki bázis mai állapota tükre annak, hogy soká lebecsültük az idegenforgalom gazdasági jelentőségét, melynek mai anyagi-műszaki bázisa nem felel meg a szükségleteknek és más országokhoz viszonyítva elmaradott. Az utóbbi két évben fokozott figyelmet szenteltünk a problémának, de ez az idő kevés volt ahhoz, hogy változtassunk a helyzeten. A turistaforgalom anyagi-műszaki bázisában döntő szerepe van az elszállásolási lehetőségeknek, melyeknek megteremtése az idegenforgalom alapja. 1963-ban a látogatottság 1948hoz viszonyítva hazánkban 123 százalékkal emelkedett, Szlovákiában pedig 164 százalékkal, a férőhelyek száma azonban országos méretben 31 százalékkal csökkent. Ausztriában ezer lakosra 46 szállodai ágy esik, Svájcban 41, Franciaországban 23, Olaszországban 18, Spanyolországban 12, nálunk csak 3,4, Szlovákiában 2,3. Szlovákiában mindössze 10 339 férőhely van a szállodákban és motelekben, és ennek 73 százaléka a legalacsonyabb, a C és D kategóriába tartozik. Az elszállásolási lehetőségek hiányán kívül negatívan hatnak az olyan körülmények is, mint a szálláshelyek elöregedettsége (a létesítményeknek csak 13 százalékát építették 1945 után), a berendezések elégtelen színvonala és nem megfelelő összetétele. Ezek egy része olyan helyeken van, ahol ugyan a lakosság szükségleteit kielégítik, de nem szolgálják az idegenforgalom érdekét. Hasonló a helyzet az étkezési lehetőségek terén Is, mivel ezek túlsúlyban a szálláshelyekhez kötöttek. Hiány van mindenféle vendéglátóipari létesítményekben, ami természetesen érezhető a szolgáltatások színvonalában is. 1964-ben a tőkésországokból a turisták 80 százaléka gépkocsin érkezett. Megmutatkozott, hogy a benzinkutak hálózata nem megfelelő. 1955-ben Szlovákiában 242 benzinkút volt, 1964 végén csak 189. Nálunk egy benzinkútra 1100 gépkocsi esik, míg más országokban 700. Az NSZK-ban egy benzinkút 300 tonna üzemanyagot ad el évente, Ausztriában 200 tonnát, Szlovákiában 1964-ben 800 tonnát adott el. Sok útszakaszon a benzinkutak 30— 60 kilométerre vannak egymástól, átlagban pedig 30 kilométer útszakasz esik egy benzinkútra, Len» gyelországban 20, az NSZK-ban 4 kilométer. A motorizmus fejlődése autokempingek építését tette szükségessé. Itt is csak a kezdetnél tartunk. 1964-ben Szlovákiában egy kempingre 2333 négyzetkilométer terület esett, Magyarországon 2114, Jugoszláviában 1486, Ausztriában 269. A turistaforgalmi területek túlnyomó része Szlovákiában nyári és téli forgalomra és téli sportolásra alkalmas. A hegyi közlekedési berendezések azonban elégtelenek, (drótkötélpálya, sífelvonó). 1964 végéri 48 hegyi közlekedési berendezés működött, Franciaországban 600, Olaszországban 823, Ausztriában 1020. Jelentősen lemaradunk az idegenforgalmi központok komplex felszerelésében, (ródli- és bobpályák, síiskolák, fürdési lehetőségek, szaunák, teniszpályák stb. hiánya). A turistaforgalom anyagi-műszaki bázisa az Idegenforgalom fejlesztésének mai kezdeti stádiumában teljes egészében elmaradott. Ezért fejlesztenünk kell, hogy az idegenforgalomból nyert devizahasznunk a jövőben nagyobb legyen. A turist

afo

rgal

om tová

bbi fejlesztése Az 1960—1970-es ötéves tervidőszakban a turistaforgalom fejlesztése érdekében Szlovákiában 580 millió korona beruházást eszközlünk, mely az ilyen irányú országos beruházásoknak 46,8 százaléka. Ez a magas arány azért szükséges, mert Szlovákiában jelentősen elmaradott a turistaforgalom anyagi-műszaki bázisa (például az országos elszállásolási kapacitásnak csak 18,6 százaléka esik Szlovákiára}, másrészt a turistaforgalomnak igen kedvező feltételei vannak ebben az országrészben. Ezekből az eszközökből 1970-ig Szlovákiában 9000 ággyal bővítik az elszállásolási, 16 000 székkel az étkezési kapacitást, 10 autokempinget, 80 hegyi közlekedési berendezést építenek és további 3 barlangot tesznek hozzáférhetővé. A beruházást a legfontosabb területekre összpontosítják: Magas-Tátra, Alacsony-Tátra, Vrátila, Piešťany és Bratislava. A beruházás 495,7 millió koroná, val a Magas-Tátrára irányul. Az anyagi-műszaki bázis jelenlegi állapotának elemzése bizonyítja, hogy a beruházás terjedelme az idegenforgalom 1970-ig történő fejlesztésére nem teszi lehetővé a fogyatékosságok megszüntetését. Az anyagi-műszaki bázis — bizonyos javulása és kiszélesítése ellenére — 1970-ben is olyan tényező marad, amely határt szab a turistaforgalom fejlesztésének. Tekintettel a népgazdaság egész helyzetére a turistaforgalom nem megfelelő anyagi-műszaki bázisának problémáját alapvetően csak 1970 után oldhatjuk meg. A népgazdaság távlati fejlesztési koncepciója keretében kidolgozták a turistaforgalom 1980-ig történő fejlesztése koncepciójának I. változatát. Az idegenforgalom növekedését a jövőben a lakosság számának növekedése és kor szerinti öszszetétel-változása, pénzjövedelmének növekedése, a motorizmus fejlődése, a munkaidő lerövidítése fogja begolyásolni. A lakosság részvétele a turistaforgalom valamennyi formájában országos méretben 1980ban 1965-höz viszonyítva nyolcszorosára emelkedik, különösen a rövidtartamú turistaforgalom rohamos növekedése következtében (a munkaidő lerövidítése, az ötnapos munkahét). Szlovákiában ennél is nagyobb fellendülésre számíthatunk. 1980ig Szlovákia részaránya a hazai turistaforgalomban a Jelenlegi 23 százalékról feltehetően 30 százalékra emelkedik. A külföldi turisták száma országos méretben 1980-ig megkétszereződik, a tőkés országokkal szembeni aktív mérleg következtében a devizahaszon 1965-höz viszonyítva 7-szeresére növekszik. Ezért az 1970— 1980-as időszakban az átlagos évi beruházásnak az 1966— 1970-es időszakhoz viszonyítva az ötszörösére kell emelkednie. Szlovákiában igen kedvező feltételek vannak a turistaforgalom fejlesztésére. Ezért a jövőben az országos idegenforgalmi befektetések aránylag nagy része ebben az országrészben valósul meg. Szükség van erre, hogy Szlovákia szépségeiből haszna legyen az egész népgazdaságnak, az egész' ország lakosságának. SZABÓ LAJOS Az alkoholfogyasztás esasorara Ha szemügyre vesszük az alkoholtartalmú italok hazai fogyasztásának statisztikáját, az első pillanatra kiütközik valami: a sörfogyasztás növekedését semmi sem tudja megállítani. 1958-ban 12 millió hektoliter sör fogyott el az orsszágban, tavaly viszont már 18,5 millió hektoliter, s minden év emelkedést mutatott. Hiába emelték 1963-ban a 12 fokos és a több fokos sör árát, abban az évben is csaknem egymillió hektoliterrel több sört ittunk, mint a megelőző évben. A többi alkoholtartalmú italok után a kereslet már rugalmasabb az árváltozásra. Ezt bizonyítja, hogy 1957-ben 499 ezer hektoliter szeszes italt fogyasztottunk, de egy évvel később, amikor emeltük az árát, 367 ezer hektoliterre csökkent a fogyasztása, s még 1964-ben is csak 324 ezer hektolitert fogyasztottunk. S hogy mennyire rugalmas a szeszes italok utáni kereslet az árváltozásra, ezt a tavalyi év bizonyítja, amikor 380 ezer hektoliterre növekedett a fogyasztás. Még rugalmasabb a bor utáni kereslet az árváltozásra. 1958ban 487 ezer hektoliter szőlőbort fogyasztottunk, 1961-ben már 723 ezer hektolitert (a növekedésre befolyással volt a szeszes Italok árának emelése 1958-ban), de a következő évben, amikor emeltük a bor árát, csak 473 ezer hektoliter fogyott el. 1963-tól minden évben csökkentettük a szőlőbor árát, s így tavaly már 805 ezer hektolitert fogyasztottunk. Miért van az, hogy a sör utáni kereslet érzéketlen az árváltozásra? Az utóbbi években a sört sokan alkoholtartalma miatt iszszák. Nos, akik ezt teszik, a legolcsóbban öntik magukba a mámort. Egy liter 7 fokos hordósör 1,8 centiliter alkoholt tartalmaz — ára 1,60 korona, a 10 fokos hordósör 2,8 centilitert — ára 3 korona, a 12 fokos hordósör 3,3 centilitert — ára 5,60 korona, a bor (átlagban) 11 centilitert — ára (átlagban) 20 korona, a 40 százalékos rum 40 centilitert — ára 65 korona, 50 százalékos szlivovica 50 centilitert — ára 80 korona. Nem nehéz kiszámítani, hogy ha megiszom 4 liter 10 fokos sört (az igazi sörivó enynylvel el sem kezdi), ez annyi, mint ha egy liter bort ittam volna, s 8 koronát megtakarítottam, vagy mint ha negyed liter 40 százalékos rumot ittam volna, s ebben az esetben 5 koronát takarítottam meg. Ha a sört nem alkohol gyanánt fogyasztanák sokan, új ára még akkor is alacsony, összehasonlítva más országokkal és az otthon árusított egyéb, főleg üdítőitalokkal. Mi történne, ha a sör még drágább lenne? Bizonyára csökkenne a sör, s emelkedne a szeszes italok és a bor fogyasztása. S most kimondom azt, amiért az orvosok az első pillanatra talán megharagszanak: legyen így. Azért merem ezt mondani, mert meggyőződésem, hogy a lakosság nem fogyasztana több alkoholt, mint eddig. Bizonyítja ezt a statisztika: az alkoholvásárlás 1958 óta minden évben sem több, sem kevesebb, mint 8 százalékát teszi ki a ^akosság pénzkiadásainak. A másik dolog az, hogy elvégre kulturált nép vagyunk, s nem fogyasztunk több alkoholt más közszükségleti cikkek ro vására. Az egészségtelen sörfogyasztást más módon is le lehet törni, mint az árakkal. Legyen több, jobb minőségű és olcsóbb üdítőital. (mészáros) 1966. X. 1.