Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-07 / 277. szám, péntek

Fény csík a domboldalon A

bellényi határra ls fátyolt terített az esthomály. A gömörl dombok közé valamivel korábban megtelepszik a sötétség, mint a tengersík alföldi tájakon. Pedighát a munka itt sem kevesebb, mint másutt. Inkább több, hiszen az egyik legfontosabb őszi munkában, a szárításban és vetésben ezeken a partokon jóval kisebb a gépek teljesítménye, mint mondjuk a Csallóközben. S ráadásul kevesebb is van belőlük. Szóval sok a munka a Feledi Állami Gazdasághoz tartozó bellényi részlegen. Persze a balogfalai vagy a domafalai részlegeken sem kevesebb De most itt vagyunk a bellényi határban. — Jól van, Jóska, — mondja. Barczi István mérnök, az állami gazdaság igazgatóhelyettese csak úgy magának, de mintha Huszti traktoros is hallaná az elismerést, még jobban rákapcsol. Még aztán az is az igazsághoz tartozik, hogy a Super 50-es traktor fényszórói már megvilágítják az út mentén várakozó személygépkocsit, — gondolom. De azért mégsem ilyen kérdéssel fordulok az igazgatóhelyetteshez. — Önök talán idegenkednek a lánctalpas traktoroktól? — kérdezem. — Miből gondolja? — Domafalán és Balogfalán is kerekes traktorok szántanak. — Kerekesek is, — javít ki a mérnök. — Mert azért lánctalpasunk is van, és az sem áll a fészer alatt. — Ezeken a partokon a kerekesek teljesítménye bizonyára jóval kisebb, mint a lánctalpasoké. Mielőtt Barczi elvtárs válaszolhatna a kérdésnek szánt megjegyzésre, ránk köszönt a traktoros. — Nos, lóska, mit szólnak majd otthon, hogy ma ts kihűlt a vacsora, — szól barátságosan a traktoroshoz az Igazgatóhelyettes. — Csak az egyik fele hűlhet ki, — vágja rá mosolyogva a traktoros, — méghozzá a gyengébbik, a levesebbik fele. Az erősebb, a tartósabb felet magammal hoztam, az már itt melegszik, — mondja és megsimogatja a gyomra tájékát. — Amint az előbb figyeltük, úgy nekilendült, mintha abba se akarná hagyni reggelig, — jegyzem meg. — Talán baj van a mat teljesítmény körül? —• Hát azért aludni is kell néhány órácskát, — válaszolja Huszti traktoros, — még akkor is, ha nagyon sürgős itt minden munka. A

mérnökre néz, olyanformán, mintha tőle várna feleletet a kérdés második felére. Mert neki nem kenyere a dicsekvés. A traktorosoknak nem azért, hanem a teljesítményért adják a fizetést, a jutalmat. Az igazgatóhelyettes pedig ért a ki nem mondott szóból, folytatja hát a beszélgetést. — A traktorosok teljesítményével kapcsolatban egyszer-máskor inkább a könyvelőknek, bérelszámolóknak gyűlik meg a bajuk. Nem nekünk, hanem nekik okoz gondot, hogyan könyveljék el a nagy teljesítményt. Mert, hogy az előbbi kérdésre is válaszoljak, ezeknek a kerekes traktoroknak — vagy inkább a traktorok vezetőinek — a teljesítménye ezen a dimbes-dombos vidéken még a lánctalpasoknak is dicséretére válna Ugye Jóska? — Az már nem a mi dolgunk,, hogy összehasonlítgatásokkal töltsük az időt. Ahelyett inkább kerülök egyet ebben a táblában. Mert ugyebár, ha ahhoz a nyolc órához reggel is meg este is hozzáragasztunk néhányat, akkor a kereset elosztásánál kevesebbet kell számolni, — magyarázza a traktoros az igazgatóhelyettesnek, de egy kicsit talán úgy, hogy azért én is értsek belőle. Ügy látszik, hogy az igazgatóhelyettes és a traktoros nem először találkoznak esti szürkület után kint a határban. Mert amikor Barczi mérnök bizalmasan azt kérdezi, hogy: — És meddig maradunk még, Jóska? — a traktoros hamiskás mosoly kíséretében ilyképen válaszol. — Remélem, ma ez már az utolsó ellenőrzés. Megvárom, amíg a kocsijuk eltűnik a kanyarban, aztán én ts elhúzom a csíkot valamerre. M

ár nyolcat mutat az óra mutatója. Mi a szállásunk felé robogunk. A kanyarból azonban még visszalesünk. Huszti traktoros valóban elhúzta a csíkot. Az a fénycsík már nem az országutat, hanem a dombot világítja meg. Aztán majd a domb másik oldalát. HARASZTI GYULA Versenyben a világszínvonallal ORVOSI VÉLEMÉNY szerint a húsfélék közül a baromfihús az egyik legegészségesebb eledel. Csekély zsírtartalma miatt kevésbé veszélyes az érbetegségek szempontjából, mint a többi végéállat húsa. Ennek ellenére nálunk eléggé alacsony a baromfihús fagyasztása. Jóllehet ez nagymértékben annak a következménye, hogy a legutóbbi időig nem tulajdonítottunk kellő figyelmet az aprójószág-tenyésztésnek, s a kisüzemi, házi baromfinevelés nem fedezte a szükségletet. Ezért néhány éve hazánkban is több baromfitenyésztő nagyüzemet létesítettek. Ezek közé tartozik az ivánkai üzem is. Ma, néhány év után elmondhatjuk, hogy a nagyüzemi tenyésztés bevezetése szerenesés választás. Bár nem rendelkezünk e téren hagyományokkal, e termelési ág óriásit fejlődött. S az új nagyüzemek — köztük az ivánkai is — felveszik a versenyt a világszínvonallal. TAVALY PÉLDÁUL — az üzem fennállásának második évében — 1 millió 60 677 kiló húst és közel tízmillió tojást adtak a közellátásra. Valóságos „baromfigyárrá" fejlődött a nemrég még jelentéktelen gazdasági telep. Ennek ellenére nem az össztermelés az a tényező, amely hazánk élvonalbeli nagyiizemévé nyilvánítja az ivánkai farmot. Az első termelési sikerek után ugyanis jobbára a tenyésztés gazdaságosabbá tételére törekednek. £s éppen ennek révén jutottak el odáig, hogy a legfejlettebb, nagy baromfitenyésztő múlttal büszkélkedő országokkal szemben is megállják a helyüket. Dániában például — ahol a baromfitenyésztés tudvalevőleg gazdag hagyományra tekint vissza és ma is jelentős gazdasági ág — a csirkéket hetvennapos korukban 1,2—1,5 kilós élősúlyban ad ják piacra. Ivánkán az idén 64 napos csirkéket szállítanak 1,33 kilós súlyban. Az elhullás jelentéktelen, 4,7 százalékos, holott Dániában 3—5, Hollandiában 6, Ausztriában 4—6 százalékos a pusztulás. Tavaly egy kiló húscsibét 3,27 kiló takarmányon neveltek fel és az összes költségek 14,05 koronát tettek ki. Hadd emlftsUk meg az összehasonlítás kedvéért, hogy a háztartásokban a legjobb takarékoskodás mellett is legalább 8—7 kiló takarmányra van szükség egy kiló húscsibe felneveléséhez, nem beszélve a hizás időtartamának eltolódásáról és arról, hogy a megfelelő állatorvosi felügyelet hiányában nagy az elhullás. AZ ÉV ELSŐ FELÉBEN az Ivánkai üzem 767 315 kilő húst és 7 millió 188 187 tojást szállított kereskedelmünknek és élelmiszeriparunknak. A jelek szerint tehát az idén is nagyot fejlődik az össztermelés. Es ha tekintetbe vesszük, hogy szinte napról napra bővítik az Őzemet, korszerűsítik a berendezéseket, feltételezhetjük, bogy rövidesen a világszinvonalat is túlszárnyalják. P. L. JOGI TANÁCSADÓ A kisiparos tevékenység feltételei Érvényes jogi rendelkezéseink ennek a tevékenységnek jelenleg két módját ismerik. Az első módot a Tt 1965/19 sz. rendelkezése szabályozza. Ez a rendelkezés közli az olyan egyezségek, szerződések alapelveit, amelyeket szocialista vállalatuk köthetnek a polgárokkal bizonyos szolgáltatások ellátását illetően, így például áru házhoz szállítása, vasalás, kisebb javítások borbélyfodrász tevékenység stb. Az ilyen egyezség alapján a szocialista vallalat es a. polgár között szerződéses viszony keletkezik (tehát nem munkaviszony). A szolgáltatásokat végző polgárnak az ilyen szerződés érvényessége ideje alatt joga van betegségi és nyugdíjbiztosításra és pedig a Tt 1965/21 sz. hirdetmény rendelkezései szerint. Az ilyem tevékenység, a munkaadó hozzájárulásával, mint mellékes kereseti tevékenység is engedélyezhető. A szolgáltatások rendes elvégzéséért a fogyasztókkal, illetve a megrendelőkkel szemben a szocialista vállalat felelős. Az ilyen tevékenységre vállalkozó polgárok természetesen a szolgáltatásnak megfelelő szakképzettséggel kell rendelkeznie (kitanult szabó, cipész, fodrász stb.). A szerződésben vállalt tevékenységgel kapcsolatban keletkezett munkabalesetet a szocialista vállalat éppúgy köteles kártalanítani, mint az üzemi balesetet. A szolgáltatásokat végző polgár az általa gondatlanságból okozott károkért az alkalmazotti viszonyban levő dolgozókra vonat kozó elírások szerint felel (tehát csökkentett mértékben]. A szolgáltatásokért járó díjazás után a szolgáltatásokat végző polgár jövedelmi adót (daň z príjmov obyvatefstva) köteles fizetni. Azok a szolgáltatásokat végző polgárok, akiknek ez a kizárólagos kereseti tevékenységiig és e címen joguk van betegségi és járadékbiztosításra, legalább havi 400 korona tiszta bevételnek megfelelő átalány-összegben megállapított jövedelmi adót tartoznak fizetni. A szolgáltatásokért csak a h'vatalosan megengedett árakat kérhetik. A szolgáltatások nyújtásáról szóló szerződést meghatározott, vagy bizonytalan időre írásban kell megkötni. Amennyiben nyugdíjas végez iíyen tevékenységet, e címen nem szabad nyugdiját korlátozni, illetve csökkenteni. A kézműves kisiparos-tevékenység másik megengedett formáját a Tt 1965/20. sz. rendelkezése szabályozza. Ez a rendelkezés módot nyújt arra, hogy a HNB, a JNB által megjelölt községekben, a közérdeknek megfelelően, meghatározott vagy nem korlátozott időre engedélyt adjon a lakosság jobb ellátását biztosító különféle apróbb szolgáltatások, főként javítások végzésére. Az ilyen engedélyt oly helybeli lakosoknak lehet kiadni, akik egészségi állapotuk (rokkantak) vagy magas életkoruk miatt a kérdéses szolgáltatásokat munkaviszonyban végezni nem tudják. Továbbá engedélyt kaphatnak a háztartásban dolgozó nők is. Főként kézműves-tevékenység engedélyezésével lehetséges (szabó, cipész, lakatos, asztalos, bádogos, kőműves, tetőfedő, szobafestő, a személyi szolgáltatások közül a borbély-fodrász tevékenység, mosás, vasalás, mángorlás, fehérneműjavltás, lakástakarítás és őrző-szolgálat). Az engedély alapján a polgár a szolgáltatásokat saját nevében és saját felelősségére folytathatja. Általában köteles betartani azokat az előírásokat, amelyeket a polgári törvénykönyv a szolgáltatásokra vonatkozóan' tartalmaz. Akik nem élveznek valamilyen járadékot (öregségi, rokkantjáradékot), vagy más címen nem részesei a társadalombiztosításnak és tiszta bevételük után átalányösszegben megállapított jövedelmi adót fizetnek, a Tt 1965/21. sz. rendelete értelmében, részesei a járadékbiztosításnak, betegség esetére azonban nincsenek biztosítva. Ha a kérdéses tevékenységet járadékos folytatja, — hivatalos engedély alapján — nyugdíját e címen csökkenteni, illetve korlátozni nem szabad. Az ilyen önálló kereseti tevékenység után az évi tiszta jövedelem után jövedelmi adót kell fizetni. Ennek az adónak növekvő a kulcsa, de a kisiparosok esetében ezt az adót a HNB rendszerint átalányösszegben állapítja meg (a Tt 1961/145 sz. törvény értelmében). Dr. FÖLDES JÓZSEF Ekkor a foglyokat körülvevő, valamennyi vöröskatona lelkében hirtelen megmozdult valami. S ebben o megváltozó hangulatban most örömmel, s a németek iránt feltámadó megvetéssel érezték, hogy a tábornok pontosan azt fejezte ki, amit mindnyájan mondani akartak. Ez az érzés töltötte el Goncsarovot is. A hadtestparancsnok korántsem mondott rendkívüli szavakat, de ez a néhány egyszerű szó sok bizonytalan kétséget eloszlatott lelkében. Egy pillanatra felvillant előtte az a fiatal hadnagy: lelkesülten, büszkén, megigézve bámult a távolodó gépkocsi után. Goncsarov nem sejtette, hogy ez a hadnagy nem más, mint o hadtestparancsnok fia: Andrej Scserbatov. HETEDIK FEJEZET Goncsarov vacogva riadt fel az éjszaka közepén. A pajta magas tetején támadt résen besurrant a holdfény, és ferde füstszürke sávjai részekre bontották az ürességet. Az utcáról, távolabbról odahallatszott még az énekszó, kurjongatás, lánykacagás, katonahangok, harmonikanyekergés, - a falun túlról meg elszórt lövöldözés. Hvtelen rajtaütései 37. vették be ezt a falut még szürkületkor. Kétfelől csaptak le az ellenségre, és a németek, nem lévén idejük tüzet nyitni, megfutottak; más részüket pedig utóbb fogdosták össze a pincékben, veteményeskertekben, napraforgóföldeken. Mikor elvezették őket, a község lakói rájuk támadtak, ütötték a foglyokat, ahol érték, száraz göröngyökkel hajigálták, s leköpdösték őket, lehetőleg az arcukat — úgyhogy végül a katonáknak kellett megvédelmezniük a németeket. Goncsarov ásított és megfordult a szénán. — Jaj, ki van itt? A pajta nyitott ajtajában egy katonalány ült egy szekérről levett láda szélén, és csak úgy, tükör nélkül fésülködött a holdfényben. Goncsarovnak első pillantásra úgy tetszett, hogy nedves a haja, mintha megfürdött volna a betűző fényben. Magóra kapta köpenyét és odament a lányhoz. — Ó, főhadnagy elvtárs, úgy rámijesztett, hogy alig tudok megszólalni — mondta kacérán a lány s arrébb húzódott, helyet odva a tisztnek. Goncsarov letelepedett melléje a lófogak harapdálta láda szélére, melynek alján még néhány szál széna hányódott és megigazította vállán a lecsúszó köpenyt. Rágyújtott és oldalvást figyelmesen szemügyre vette a lányt. Alacsony termetű s szemlátomást izmos teremtés volt, abból a fajtából, amelyik korán beleszokik a kétkezű munkába. Goncsarov földmunkákon útépítéseknél szokott találkozni ilyen erős alkatú lányokkal. Kenyéren, hagymán, tejen élnek nyáridőn, ha közel esik o falu, és egészségesek, gömbölyűek, vidámak valamennyien. A pántokon függő széles pajtaajtón hajfonatait, és mikor perec alakban feltűzte a tarkóján, előbukkantak fülcimpái. Goncsarovnak megtetszett a lány. A pántokon függő széles pajta-ajtón besütött a hold, ők ott üldögéltek a sápadt fényben, és kitárult előttük az eső utón nedvesen fénylő, kékszínű világ, a riasztó háborús éj. Goncsarovnak úgy tetszett, mindez nem is vele történik, és hogy ez volt már így egyszer talán valami dalban. Akkor is éjszaka volt, és csend, és távoli puskalövések. És egy katonalány ült mellette a köpenyén... - Hogy lehet, hogy egyedül van? Mikor minden legény a civil fehérnéppel sétálgat - szólalt meg a lány, s a „civil" fehérnép iránti megvetése jeléül megrántotta vállát. Goncsarov hirtelen megsajnálta és gyengéden átölelte. - No de főhadnagy elvtárs! Hogy jut eszébe ilyesmi! — tiltakozott a lány, mintha megharagudott volna. Goncsarov lehunyta a szemét, és végigsimított a lány arcán. És olyan melengető gyöngédség fogta el, hogy elszorult a torka. Karjára vette a lányt és o térdén ringatta, mint egy gyereket, és könnyedén forgott vele a világ. A lány meg zavartan, szégyenlősen, halkan kacagott. Ajkát kifújta a szél, és nevetés közben kissé sután nyitotta a száját, kivillantva nedvesen csillogó, sűrűn nőt, hűvös fogait. És akkor, egy pillanatban a lány minden erővel összeszorított szeme, remegő pillái, egész arca mag növekedett, betöltött mindent, s egyszerre olyan vakítóan, kínzóan szép lett, hogy a férfinak elállt a szívverése, ÉS azután sokáig feküdtek egymás mellett a szénán, a lány feje a karján, és mintha minden ringatózott volna, s a hangok nagyon-nagyon messziről szűrődnek hozzájuk. — Azt hittem, észre sem veszel engem — szólalt meg a lány, forró leheletével simogatva Goncsarov nyakát, és a kigombolt gimnasztyorkáján keresztül érdes ujjaival cirógatta a férfi domború mellét. Goncsarov pedig azon töprengett, hogy is hívják a lányt. Anya? Ljuba? Ez feszélyezte! és ettől még melengetőbb bűntudatos gyengédség ébrend benne. — Hogy kimelegedtél — mondta a lány, és szégyenlősen, hálásan nevetett. Forró volt a tenyere. — Milyen izmos 38. a vállad. És mégsem vagy durva a lányokkal. Goncsarov a sötétben megsimogatta a haját. A pajta szalmatetején neki-nekibuzdulva motozott a szél, s a réseken besurranó friss áramlatot olykor a férfi érezte az arcán. És a lány halk suttogása, a szél és az éj neszezése közben, hanyatt fekve hol elszundított, hol felébredt újra. A lány hirtelen megrázkódott. Goncsarov abban a szempillantásban némán felült. A pajta holdsütötte ajtajában, a nyílást teljesen betöltve, nagy fekete árny sötétlett. — Egy ló! — szólalt meg a lány, elsőnek kacagva ijedtségén. Nehéz német igásló volt, széles hátú, mint a kemence, a farka rövidre vágva. És vak volt. Ezt csak akkor vették észre, mikor odaléptek hozzá. Pofája szőrére rászáradt a kifolyt szeme, a könny és a vér. Az embert megérezve visszahőkölt, nekiütközött egy feľfordult szekérnek, egész testében megrázkódva, térdre esett, majd felugrott. És azután, vakon keresztülügetett az utcán. «- Milyen furcsa, ha meggondolja az ember — mondta a lány. — Vannak orosz emberek, vannak németek, de a ló, bármiféle legyen: csok ló marad. És egyformán sajnálja az ember. Mennyire szánom a háborúban a lovakat! Hisz nem értenek az egészből semmit. S mikor megsebesülnek, azt sem értik. De a gyerekeket még jobban sajnálom. Elfordítom o szemem, ha gyereket látok: éjjel megjelennek álmomban. Később, mikor ott üldögéltek a pajtc oldalánál, a lány meghitt hangon megkérdezte: - Miért nem szólítasz sehogy sem? Nem tetszik a nevem? Olgának akartak nevezni, mikor megszülettem. Csakhogy a nagyanyó ment el bejegyeztetni. És Nagyezsdát diktált be. Merthogy őt is Nagyezsdának hívták. Még jó, hogy nem Fjoklót csinált belőlem .. . (Folytatjuk) 1988. X. 5.