Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-06 / 276. szám, csütörtök

A háborús múlt emlékei A

svidnlki Dukla Múzeum Igazgatójának dolgozószobájában széles üvegszekrény áll. Benne gránátok, aknák, puska- és gépfegyvertöltények s egy derékszíj, melynek csatján a következő felirat olvasható: „Gott mit uns" (Velünk az isteni. Az egyik polcon a háború előtti Lengyelország eztist pénzérméi és egy csehszlovák bronz tízfilléres látható. „Ezt nemrégiben Pisana község közelében — a halál völgyében — találtuk" — jegyezte meg a múzeum dolgozója, majd kinyitotta a szekrényt, melynek egyik fiókjából katonasapkát vett elő — a csehszlovák hadtest valamelyik volt tisztjének a sapkáját. Szövete már szinte szétmállott. „Ezt szintén á halál völgyében találtuk. Az, ami érdekes, a sapkában van" — mondta kísérőm, egy fiatal történész, amikor észrevette, hogy leplezetlen kíváncsisággal nézegetem a tiszti sapkát. Lehajtotta a belső bőrszalagot, amely mögül összehajtogatott, megsárgult és szélein foszladozó újságot vett ki. Bár több mint 20 évig rejtőzött a bőrszalag mögött, ma is jól olvasható. Különösen az oldalas, vastagbetűs cím: Vádat emelünk dr. Emil Hácha ellen!, aki a legfelsőbb biróság elnöke volt és jelenleg az ún. cseh-morva protektorátus elnöke ... Doktor Hácha a leggyalázatosabb hazaáruló! Elárulta Csehszlovákiát és népét, s kiszolgáltatta Cseh- és Morvaországot Hitlernek — a haza legádázabb ellenségének ..." Az említett lap e száma 1944. október 31-én jelent meg, akkor, amikor a csehszlovák hadtest katonái már 25 napja harcoltak köztársaságunk területén. Csak nagyon lassan, naponta 400—500 métert nyomulhattak előre, mivel mindenütt aknamezők, drótakadályok, kiáradt hegyi patakok, sűrű erdők álltak útjukban. Kié is lehetett ez a sapka? Harckocsizóé, felderítőé vagy tüzértiszté? Lehetséges, . hogy egykor Levč alhadnagy, utásztiszt viselte. A frontújság ugyanazon a napon, amikor a dr. Hácha elleni vádat közölte, érdekfeszítő riportban ismertette a hadtest utászainak hősies magatartását. A németek golyó- és aknazáport zúdítottak utászainkra, akik súlyos veszteségeik ellenére is több mint 500 beásott aknát tettek ártalmatlanná! A

múzeum gyűjteményének több tárgya ügyes tűzszerészeink szakszerű beavatkozására vár. Egy nagy német gránát mellett gépfegyverek töltényszalagjai, katyusák lövedékei és páncélöklök láthatók. Az egyik sarokban egy német gépfegyver áll. Benne a töltényszalag, amely szinte arra vár, hogy az ember megnyomja a gépfegyver ravaszát és leadMinden hadsereg igyekszik megismerni az idegen hadseregek fegyverzetét. Ezért igen sok alakulatunk elkészítette a NATOállamok rakétáinak modelljeit, hogy a katonák tanulmányozhassák őket. (Bachan felv.) jon egy halált osztó sorozatot. A gépfegyver 20 évig pihent a földben a halál völgyét keresztülszelő patak partján. A. víz, a szél, a fagyok s a hőség látható nyomokat hagytak rajta. Teljesen rozsdás. Megnyomtam a ravasz, de a gépfegyver nem dördült el. Most már senki sem szólaltathatja meg, senki sem lőhet vele. Mellette egy pirosra festett gránát hever a padlón. Kísérőm felemelte és az asztal lapjára állította. Szinte ösztönszerűen egy-két lépést hátráltam. „Fél?" — kérdezte a fiatal történész, majd lefektette a gránátot, belenyúlt és röplapokat szedett ki belsejéből. „Ezzel volt megtöltve" — mondotta mosolyogva, majd megkérdezte: „Ért németül?". A fémburkolat több mint 20 évig rejtette magában a papírlapokat, amelyeken a következő gót írásos szöveget betűzgettem: „Soldaten der 4. Gebirgsjägerdivision! Dle Geschichte lehrt Euchl..." „A 4. hegyivadász-hadosztály katonáihoz! Vonjátok le a történelmi tanulságotl .. — Ha visszatérnénk ezredünkhöz, nagyon valószínű, hogy már egyetlen bajtársunkat sem találnánk életben — jelentette ki hat német katona — Kari Schmidt, Josef Hoffer, Steínmüller, Georg Hegeli, Heinrich Jaffe és Johartn Riesenberger — akik a Dukla hágón es tek hadifogságba. Amit mondottak, szinte jóslatszerű volt. Ugyanis egy órával foglyul ejtésük után további hat német katona adta meg magát a Vörös Hadsereg harcosainak. Ez a hat ember maradt életben az egész ezredből. A többi efesett a halál völgyében. A

Volgától a Spreeig, a normandiai partoktól az Elbáig mindenütt láthatók az elesett német katonák millióinak sírjai. A Dukla-hágó kö zelében, nem messze a halál völgyétől, Hunkovce kisközség határában is több mint 10 ezer német katonát földeltek el. A névtelen sírokban nyugszik a 4. hegyivadász-hadosztály sok-sok katonája is, pedig talán ma is élhetnének, ha hallgattak volna a szovjet hadsereg felszólítására és megadták volna magukat. Most már csak a rozsdás gépfegyver, a páncélöklök, egy átlőtt acélsisak s egy derékszíj emlékeztet reájuk, és a derékszíj fémcsatján a megmásíthatatlan tények által megcáfolt jelszó „Gott mit uns!" — „Velünk az isteni". MICHAL STEMR SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA A tanulás művészetéről AZZAL A KÉRDÉSSEL, hogyan tanuljon a gyermek, már nemegyszer foglalkoztunk. Mégis úgy véljük, a tanév elején időszerű és hasznos, ha a szülők figyelmét újból felhivjDk * tanulás mikéntjeire. A tannlás alapja az emlékezés. Az a folyamat, amelyet kissé leegyszerűsítve három részre oszthatunk: a bevésés, (megtanulás), a megérzés (ismétlés) és a felidézés folyamatára. Az eredményes tanulás természetesen sok mindentől függ. A legfontosabb, hogy a gyermek nyugodtan és zavartalanul végezhesse munkáját. Ha nem áll rendelkezésére kfilön helység, legalább az asztal, ahol tanul, tiszta legyen, ne zavarja kisebb testvér, s ne szóljon Ilyenkor a rádió. A szillé azzal segítse a tanulást, hogy pontosságra, szép kölalakú munkára, rendszerességre nevelje a gyermeket. Ezt szigorúan követelje meg tőle. Időnként nézze át füzeteit, kérdezze ki valamelyik lénkéből, ügyeljen arra, hogy a gyermek munkájában kitartó legyen, hogy betartsa a helyes tanulási sorrendet, olvasson és rendszeresen Ismételjen. A házi feladatokat a gyermek mindig maga oldja meg. AZ MÁR EREDMÉNYNEK SZÁMIT, ha a gyermeknek megszokásává. szinte „vérévé" válik a tanulási Idti és a tanulás módjának betartása. Tudásunk sohasem attól függ, hány órát tanulunk, hanem attól, hogyan használjuk ki a tanulásra fordított időt. Erős elhatározás és figyelem-összpontosítás nélkül nem lehet tanulni. A tanulást mindig a nehéz anyaggal kell kezdeni. Ne tanuljon a gyermek közvetlenül egymás után hasonló tantárgyakat, s ha egy tantárgyat befejezett, néhány perces szünetet tartson. Nyitott ablaknál végzett légzési gyakorlatok felfrissítik a gyermeket. Ha nagyobb fáradtság jelelt látjuk rajta, mosakodjon meg hideg vízben, utána frissült erővel folytathatja munkáját. Az Idegen nyelv tanulását mindig az új szavak ellenőrzésével kell kezdeni, azután megtanuljnk e szavakat, majd a lecke lefordítása következik. A gyermek sokkal könnyebben bevési agyába a megértett szöveget, mint az értelmetlen anyagot. Utoljára marad a házi feladat leírása. A hosszabb szövegű irodalom, földrajz, történelem stb. leckét ossza a tanuló szakaszokra. Egyegy összefüggő szakasznak adjon jelszószerfien néhány szavas elmet, majd könyv nélkül tanulja meg a szakkifejezéseket, dátumokat, folyók, városok neveit stb. Ezntán másodszor is olvassa el a szöveget, és a jelszavak segít • égével próbálja saját szavaival elmondani. ÁLTALÁBAN MINDEN TANTÁRGY tanulásánál az anyag megértése a fontos. Különösen vonatkozik ez a számtan és egyéb szöveges példák (fizika, kémia) megoldására. Addig olvassa a tanuló a példát, mlg tökéletesen meg nem érti. Ha ez nem sikerül, úgy próbáljuk rávezetni a gyermeket a példa megoldására, hogy otthon önállóan elvégeztetjük vele az Iskolában gyakorolt példákat. Az ismétlés harc a feledés ellen. A tannlás eredményességét la nagymértékben fokozhatjuk az anyag átismétlésével. Ugyanis naponta új élmények sokasága kerül a gyermek agyába, melyek gyengíthetik, esetleg el is nyomhatják a régebbieket. Ezért azt javasoljuk a szülőknek, hogy közvetlenül a tanulás előtt és ntán, ne olvasson a gyermek izgalmas regényt, ne hallgasson rádiójátékot vagy ne nézzen tv-műsort, mert ez gyengíti a tannlás hatásfokát. A tanulás befejezése ntán a gyermek lehetőleg sétáljon, vagy sportoljon, esetleg játsszon, vagy segítsen otthon a házi munkában, menjen bevásárolni stb. így fokozatosan leülepednek, elmélyülnek a tanulás emléknyomai. A HELYES TANULÁSRÓL BESZÉLVE hangsúlyoznunk kell az értelmes olvasás szerepét. Aki nem tud folyékonyan olvasni, az ném tud tanulni sem. Az anyag elolvasása ugyanis annyi időt vesz igénybe, hogy sokszor elveszi a gyermek kedvét a tanulástól. Olvastassunk a gyermekkel (még a 8., 7. osztályossal is) mindennap hangosan legalább egy-két oldalt. Ugyanúgy gyakoroltathatjuk az írást is. Szeretném még a szülők figyelmét felhívni arra, hogy szoktassák rá gyermeküket a „gazdaságos" olvasásra a szépirodalmi müvek esetében is. Ceruzával, papírral a kezében olvasson. A lényeges, különösen szép, vagy tanulságos részeket írja le. Így egyrészt megtanulja a jegyzetelés módját, másrészt megszokja, hogy a lényegre fordítsa a figyelmét. Vegyünk fáradtságot, és mondassuk el minden esetben a gyermekei az olvasott könyv tartalmát, kérdezzük meg, melyik rész tetszett neki a legjobban és miért. A jegyzetek segítségével a könyv tartalmára sokáig emlékezni fog, s amit egyszer elolvasott, azt később majd fel is tudja használni. A SIKER FELTÉTELE MINDEN ESETBEN az akarás, az összpontosított figyelem, az ismétlés és a rendszeresség. Ha ezt tartjuk szem előtt és türelmesen erre vezetjük rá a gyermeket, elérhetjük, hogy „kevés" tanulással sokat fog tudni. PÁL MIKLÓS, Nagyttlved 35. — Oszolj, oszolj I - kiáltották hátulról, s a németek, a rögtöni ítélkezéstől félve, összébbhúzódtak. — Oszolj! — kiabálta egy katona szétlökdösve a tömeget: egy újabb foglyot vezetett. — A főemberüket hozom! Táguljatok! A katonák utat engedtek és nyakukat nyújtogatták; már előre mosolyogtak, mert megsejtették a tréfát. Az öreg, ráncosképű, szemüveges német nem értette oz oroszok beszédét, de megérezte, hogy nevetnek rajta, tehát nincs veszélyben az élete. S a nevető arcokat fürkészve, hízelgőén mosolyra húzta a száját: igyekezett legyőzői kedvében járni; De lassanként egyre több katona gyűlt oda Matvejev ezredéből, — ők intéztek frontális támadást a falu ellen és O hangulat romlani kezdett. A sok sebesült, aki még le sem higgadt a horc Utón, s még nem is érezte a rátörő fájdalmat, vérben forgó "szemmel, dühödten méregették a németeket, és a tréfálkozás abbamaradt. . Világos volt még, de a falu felett elvonuló felhőből nagy cseppekben hulldogálni kezdett az eső. Ráhullott a forió testeken feszülő gimnasztyorkára, nedves foltjaival telepettyezte a leülepedő port meg o németek zubbonyát. A foglyok szorosan összehúzódó csoportja egyre kisebb lett a megnövekedett tömegben. És egyszer csak ingadozni kezdett a mérlegen a nagylelkűség és a gyűlölet. És egy gyalogos hadnagy, félretolva az előtte álló katonákat, odalépett ahhoz o némethez, aki sarkával orrébb rúgta o tölténytárat, majd hirtelen kipirulva, kamaszon összeráncolva homlokát, a fogoly mellére bökte mutatóujját : — Du bist Bouer? — Nein, nein! — A német, nem tudni, miért, ijedten rázta o fejét: — Lehrer? — Nein! — Arbeiter? — Ô, ja! Ja! Ekkor a hadnagy a váltánál fogva megfordította a foglyot, kissé előredöntötte, s lemutatott a földre, ahol a topogó csizmák mögött ott hevert a porban a géppisztolytár, amit a német arróbbrúgott. — A tied? (A fogoly hevesen tiltakozott.) Hogy lőhettél te mi ránk, te Arbeiter? — a hadnagy a katonáikra mutatott, mintha a sorban megszámolná őket. — Munkásom berekre! Auch Arbeiter! Verstehen? És te tüzeltél rájuk! Azt mondta ki, amire az iskolában tanították; úgy érezte, e szavaknál nincsen szentebb, s ha a német megértené, e szavak hallatán lesújtaná a szégyen. És mégisí Goncsarov, aki addig szakasztott ugyanígy gondolkozott, most szégyellte a hadnagy kifakadását a németek előtt. — Mit mond? Mit beszél? — kérdezgették egymást Goncsarov mellett a katonák, akik saját zajongásuktól nem hallották a hadnagy szavait. De lassanként mindenkihez eljutott, amit a tiszt mondott, s hogy megszégyenítette a németet. És áttörve az idegenkedés korlátját, o katonák szorosan körülvették a kisebb csoportokra bomló fog)yokat. Valamelyik csoportban megkínálták az egyik németet mahorkával, és az oldalukat fogták nevettükben, mikor látták, hogy fulladozik tőle: - Nem szívleli o németje a mi orosz mahorkónkatí. . . Egy másik csoportból azt kiabálták: - Emberek, ki tud a nyelvükön? Ez valami érdekeset mesél. S csók onnon nem hallatszott egy hang sem, ohol a kövér német tisztet vették körül. Csak álltok, némán és idegenül, és nézték. A tiszt meg csak villogtat. J a csíptetőjét, és együgyű pillantású szemét kidüllesztve, folyvást ugyanazt ismételgette: - Einer eurer Soldaten nahm mir die Feldtasche weg. In ihr woren ein Poor neue Ledersohlen, ein gutes Rasiermesser, sechs Pöckchen Z iga retten und Briefe von meiner Frau." A katonák egy árva szót sem értettek a mondókójából, és olyan érdeklődéssel figyelték a száját, mintha valami meghökkentő tényt tárna elébük. Mulattatta őket, mindig ugyanazt hajtogatja. Mikor a német az odalépő Goncsorovban felismerte o tisztet, nyomban rákezdte : - Einen euer Soldaten nahm mir die Feldtasche weg. In ihr waren ein Paar neue Ledersohlen, ein gutes Rasiermesser, sechs Pöckchen Zigaretten und Briefe von meiner Frau. - Majd kellő határozottsággal hozzátette: - leh fordere, mir die Sachen zurück zu geben und den Schuldigeo exemplamch zu bestrofen.** 36. * Egyik katonájuk elvette a térképtáskámat. Egy pár vadonatúj bőrtalp volt benne, egy jó borotva, hot csomag cigaretta és a feleségem levelei. ** Követelem, hogy adják vissza a holmikat, és péfdás büntetést srabjanok ki a tettesre! Goncsa/ov szótlanul nézett rá. A fogoly újra csak elismételte a panaszát, és a katonák nevettek: — Mintha csak fizetnék érte. ötpercenként újra elmondja. Egyszer csak mozgás hullámzott végig a tömegen, a katonák nyakukat nyújtogatva figyeltek és utat engedtek valakinek, sőt még a németek is megéreztek valamit és újra egybeverődtek. A hadtestparancsnok nyitott személyautója gördült végig az utcán. Az emberek sietve kitértek előle, és arcukon tüstént megjelent az o katonás fegyelmezettség, o...ely nem fejez ki egyebet, csupán a parancsnoki pszichológia ismeretét; a parancsnokét, akinek jelenlétében furcsamód sohasem a sikereink,. hanem a mulasztásaink és vétkeink jutnak eszünkbe. * A gépkocsi megállt a foglyok közelében, és a kinyíló ajtótól a németekig magamagától nyílegyenes folyosó keletkezett. Scserbatov tábornok az autóban maradva, félig lehunyt szeme súlyos pillantásával nézte a foglyokat. Hosszasan, némán szemlélte őket, sem kíváncsiság, sem érdeklődés nem volt az arcán, hanem valami más látszott rajtOi amitől olyan síri csönd lett, hogy jól hallatszott a németek kemény sapkaellenzőjére hulló esőcseppek koppanása a sűrűsödő szürkületben. A tábornokot nem zavarta, nem feszélyezte, hogy anynyi ember figyeli ezekben a pillanatokban. Egyedül az a fiatal hadnagy nem nézett a hadtestparancsnokra. Lesütött szemmel állt a németek mellett és mintha megszeppenve várt volna valamire. — Ez lesz valamennyiötök sorsa — ifY szólalt meg végül Scserbatov, egyenest pt a németekhez fordulva; nem kételkedett benne, hogy azok tolmács nélkül is meg- jggg^ értik szavait. - Ez vár mindannyiotokral Aki pedig nem adja meg magát x. a földünkön, - oz a föld alá kerül. (Folytatjuk) •» A'