Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-28 / 298. szám, péntek

| ELETKÖZELBEN A lacsony termetű, barátsá gos ember Saláti András, a farnadi HNB elnöke. Hajából rakoncátlan fürtök hajlanak gondterhelt arcára. Cigarettára gyújt, mélyen az asztal fölé hajolva a hivatalos aktákat tanulmányozza. Látom, sürgeti a munkája. Ezért nem is szólok közbe. Tizenhárom év lezajlott eseményei, első találkozásunk izgalmas, feszült pillanatai jutnak eszembe... A Zselízi Járási Nemzeti Bizottság mezőgazdasági szakosztályán dolgozott. Lótott-futott, éjjel-nappal járta a Garam menti táj népes falvait. Felette csodálkozom, hogy most oly türelmesen, higgadtan elüldögél az irodájában, pedig annak idején semmivel sem lehetett volna őt odaláncolni az íróasztalhoz. Közelebb bátorkodom az asztalához. Az előtte fekvő Hivatalos Közlönyre és a Törvények Gyűjteménye vaskos könyvre vetődik tekintetem. Ez a munkássorból felkerült fiatalember, aki pályafutásának kezdetén még a legalapvetőbb nyelvtani fogalmakkal is hadilábon állt, ma a törvények ismeretében szemléli az életet. Nem szól, csak legyint. — Az már nagyon régen volt i— kezdi. — Minduntalan éreztem, adósa vagyok a munkásosztálynak, ezért nekiláttam a tanulásnak. Sok lemondás árán szereztem meg az érettségi bizonyítványt. Továbbra ts a közigazgatásban dolgozott. Ügyesen elsajátította a munkaköréhez szükséges gyakorlati ismereteket. Közben arra a meggyőződésre jutott, hogy a népi szerveknél csak annak lehet tekintélye, aki legalább úgy ismeri munkaterületét, akárcsak a jó szakember a gépét. A közigazgatási munka pedig, ahol nem órapontossággal működő szerkezettel, hanem közvetlenül a néppel dolgozik az ember, sokkalta nagyobb felkészülést, szaktudást követel. Ez az igény sarkallta a továbbtanulásra. Az esti tagozaton, munkája mellett megszerezte a jogi diplomát. Választói azelőtt is kedvelték, de most nagyobb lett a tekin télye. Annál is inkább, mert a magatartásán mit sem változtatott. Annak örül a legjobban, ha most is egyszerűen a keresztnevén, Bandinak szólítják. — Őszintén megmondom, választóimnak is részük van abban, hogy feljebb kerülhettem a társadalmi ranglistán. Mióta eljegyezte magát a jo gi tudományokkal, a falu közügyei is megbízhatóbb mederben folynak. A dicséretet azonban elhessegeti magától. Minden elért eredményt a falu népközösségének, munkatársainak tulajdonít. t ehet, hogy igy igaz. Mert L- igazi rangot az ad az embernek, amit a többiekkel karöltve tesz önmagáért, a másik emberért és a közösségért. SZOMBATH AMBRUS Helyes módszerek, növekvő eredmények A Miklósi Állami Gazdaság üzemi pártbizottságának munkájáról A PARTSZERVEZETEK és párttagok aktivitásának fokozása mindig elsődleges kérdésként szerepelt pártunk feladatai között. Igy van ez napjainkban is. Az aktivitás növelésével fokozzuk a párt befolyását a pártankívüliekre, a gazdasági szervekre s így a pártmunka visszatükröződik a gazdasági eredményekben. Erre a növkevő aktivitásra nagy szükség van a me zőgazdasági üzemek pártszervezeteiben is. Bár az utolsó években javultak e téren az eredmények, még mindig sok a fogyatékosság, a megolásra váró probléma. Márpedig e problémák megoldásában elsősorban is a pártszervezetek feladata segíteni a vezetésnek. Ezt igyekszik megvalósítani a Miklósi Állami Gazdaságban — érsekújvári járás — az üzemi pártbizottság. A pártszervezet munkáját a közelmúltban értékelte a járási pártbizottság elnöksége s megállapította, Jiogy a gazdaságban lényegesen javult a politikai és szervezési munka, valamint a termelési feladatok teljesítése. Az üzemi pártbizottság nem kevés akadályt küzdött le, míg a pórtmunkát a jelenlegi színvonalra emelte. Elsősorban meg kellett oldani az alapszervezetek irányítását. Az üzemi pártbizottság tagjai személy szerint felelősek egy-egy alapszervezet munkájáért. Ezenkívül a kommunista gazdasági vezetők közül aktivistákat választanak, akik szakmai és politikai téren segítenek az alapszervezetek pártbizottságainak a problémák megoldásában. Ez a munkaforma lehetőséget ad az üzemi pártbizottságnak arA tachovi járásban — Brod nad Tichou-ban — épül köztársaságunk egyik 'évente 32 ezer mázsa sertéshúst adhat piacra. legnagyobb sertéshizlaldája, amely (J. Vlach — CTK — felv.) ra, hogy alaposan megismerje az alapszervezetek tevékenységét és az egyes gazdasági vezetők munkáját, jól bevált módszer az is, hogy az üzemi pártbizottság mindig azon a gazdasági részlegen tartja ülését, amelynek a problémáival foglalkozik. Az üléseken csak a lényeges politikai-gazdasági kérdésekről tárgyalnak, nem foglalkoznak az apró napi problémákkal. Ez ls növeli a pártbizottság tekintélyét a párttagok és a pártonkívüliek előtt. Az utóbbi időben például az anyagi érdekeltség elvének érvényesítését, az új elemek meghonosítását a termelésben, valamint az irányító munkát érintő egyes káderproblémákat vitatták meg. A GAZDASÁGBAN különösen nagy gondot fordítanak a gépek karbantartására. Kísérletképpen bevezették a gépek összpontosítását egyes körzetekbe, ahol önálló gazdasági egységet képeznek, s így sokkal gazdaságosabban kihasználhatók. Ezt a kísérletet az év végén értékelik, és a jövő évben további körzetekben összpontosítják a mezőgazdasági gépeket. Másik megoldandó problémájuk, miként tegyék még érdekeltebbé a dolgozókat a kukorica hektárhozamának növelésében. Bevezették a természetbeni juttatást és a terven felül kitermelt mennyiségből a dolgozók — bérrel vagy bér nélkül — meghatározott százalékot kapnak. Például kukoricából 32 mázsa hektárhozamot terveztek. A terven felül termelt mennyiség 50 százalékát megkapja a csoport. Az idén egy 20 hektáros parcellán kísérleteztek ezzel, s 50 mázsás hektárhozamra számítanak. Ez azt jelenti, hogy a gazdaságnak egy mázsa kukorica kitermelése kb. 30 koronába kerül. A gazdaságban — az említetteken kívül —, még két hasonló jutalmazási forma bevezetésével kísérleteznek. Különösen a XIII. kongreszszus óta foglalkoznak sokat a termelés szakosításával. Most készítik elő az üzemen belüli szakosítás tervét. 1967 január elsejétől már az új elképzeléseket akarják érvényesíteni. A PROBLÉMÁK KÖZÜL, melyekkel igen felelősségteljesen foglalkozik az üzemi pártbizottság, néhányat említettem. A pártbizottság ülésein elfogadott határozatok azt igazolják, hogy alaposan ismerik a problémákat. A pártbizottság ellenőrzési jogát elsősorban a gazdaság tervének, feladatainak jóváhagyásában érvényesíti. A gazdaság vezetője nemcsak a tervet, hanem annak gyakorlati megvalósítását biztosító javaslatát is a pártbizottság elé terjeszd. Igy a pártbizottság időközönként ellenőrizheti a terv helyességét. A pártbizottság nagy figyelmet fordít a párttagok eszmei nevelésére. Jelenleg a fősúlyt az új gazdaságirányítási rendszer ismertetésére helyezik. Ä párttagok eszmei felkészültségét különböző előadások szervezésével is segítik. Ezt a munkát külön lektorcsoport végzi, akik az alapszervezetek kérésére biztosítják az előadókat. A gazdaságban működő pártszervezetek a párt vezető szerepének helyes érvényesítésével, az ellenőrzési jog gyakorlásával a megfelelő szintre emelték a pártmunkát, s ez látható a termelési eredmények növekedésében is. A gazdaság már most 2 millió 400 ezer korona, nyereségről adhat számot a növénytermesztésen kívül. Bővül a piaci termelés, s jóval túlteljjesítik a hús-, és tejeladás időtervét is. AZ EMLÍTETT EREDMfiNYEK mellett arról is szólni kell, hogy a gazdaságban még találunk éppen elég megoldásra váró problémát. Bár ezek közelről sem homályosítják el az eredményeket, megoldásukkal mégis törődni kell. Elsősorban is következetesebben kell kiválasztani, majd nevelni azokat a dolgozókat, akik kiérdemelték, hogy a párt tagjai legyenek. El kell érni, hogy a különböző szakmai és politikai iskolázásokon valóban a maximumot nyújtsák a hallgatóknak. A gazdasági problémák közül még megoldásra vár az termelési költségek csökkentése, valamint a kísérletképpen bevezetett premizálási formák véglegesítése. Az új, hatékonyabb formák keresése a pártmunkában és termelésben továbbra is ugyanazon célt: a pártkongresszus határozatainak teljeítését szolgálja. PAVEL HUDEC mérnök, az érsekújvári járási pártbizottság titkára 71.. Egy újabb robbanás után verejtékszagú, forró, élő test zuhant Goncsarovra, és minden ízében remegve, görcsösen hozzá tapadt. Felülről föld hullott rájuk. Goncsarov kiszabadította magát. A robbanás kavarta porfelhőben Sztarih szakaszparancsnok bámult rá. Verejték gyöngyözött homloka ráncain, bőre kitágult pórusain, felsőajkán. Kerekre tágult kék szeméből eszelős vidámság villogott. És ekkor Goncsarov észrevette, hogy mögötte a mezőn, a szürke földről felugrik a szürke német és meggörnyedve rohanni kezd. Felülről újabb „Stuka" zuhant rájuk, fehér lángokkal csillogott a napfényben. S mielőtt még Goncsarov előránthatta volna pisztolyát, géppuskasorozat szántott végig ferdén a földön, a lövészárok mellvédjén. A német egész testében hátrocsuklott, a derekához kapott, megrogygyanó térdére esett és oldalvást elterült a füvön. TIZENEGYEDIK FEJEZET Az autóból Scserbatov látta, mint köröznek a messziben, mint népes varjúcsapat, a német bombavetőgépek; hevesen alábuknak, mojd újra körözni kezdenek a célpontjuk felett. Magát a folut azonban, meg a robbanásokat ilyen nagy távolságból nem lehetett látA tábornok elől ült, a sofőr mellett, a hátsó ülésen pedig a segédtisztje meg Trojnyikov, aki a maga hadosztálykörzetében kísérőül szegődött a hadtestparancsnok mellé. Mögöttük, a kellő távközre ügyelve, Trojnyikov gépkocsija haladt. A két terepszínű személyautó egy horpadásba ért, s innen már nem látszottak többé a repülőgépek. A kocsik felkapaszkodtak a horpadás túlsó oldalán, s egy gabonatáblában folytatták útjukat, amely teljesen elrejtette őket. Kalászok csapódtak a szélvédő üveghez, az ajtóhoz, a tetőhöz, surrogással, koppanással töltötték meg az autókat, s hullottak megbolygatva a motorfedélre; elől az égbolt keskeny csíkja alig látszott ebben a magasba törő, hajladozó, szembe sodródó, fényes szálú kalásztengerben. A lábon állá gabona bal kéz felől hirtelen véget ért, s lekaszált tarló tárult a szemük elé. Elől — mintegy az érett vetés falára rajzolt ritkás láncként — az aratók haladtak, mögöttük pedig a tűző nap hevében hajladozó asszonyok. Messziről első pillanatban úgy tetszett, hogy az egész falu - akár a régmúlt időkben — együttesen végzi az aratást. Csakhogy a férfiak egytől egyig szembetűnően fiatalok voltak s eléggé szokatlan öltözéket viseltek: katonacsizmát, tábori sapkát, csizmanadrágot, meg öv nélküli gimnasztyorkát, vagy egyszerűen csak atlétatrikót. Kellő szakértelem és összehangoltság nélkül, városias ügyetlenséggel suhintva kaszájukkal, haladtak elől. S a velük együtt arató, meg a nyomukban kévét kötő asszonyok évekkel idősebbek voltak náluk: katonafeleségek - vagy talán már katonaözvegyek. Scserbatov kocsija gyorsan elhajtott mellettük; amazok arra fordultak - sokan csak úgy lehajolva -, és az arcukat megifjító és megszépítő öröm a szívbe hasított, mert a be nem teljesült élet öröme volt ez, azé, aminek kellett volna lennie s omi lehetett volna. Ezek az emberek úgy dolgoztak ezen a háború közé hulló békés napon, mint azelőtt soha semmikor; mintha nem is álmodtak volna, hogy lehet így dolgozni. Scserbatov megállította a kocsit. Elöl, az út közelében, három arató haladt. Ketten fiatalok voltak, gimnasztyorkában, hajuk géppel nyírva, a derékszíj átvetve a vállukon, a sapka a fejük búbjára tolva. Izzadtan és vidáman, minden erejüket beleadva dolgoztak egymás mellett, mint holmi vetélkedő gyerekek. A harmadik — magasan felnyírt, ráncos, barna nyakú férfi, aki mélyen homlokára húzta sapkája lakkellenzőjét, és fehér inge vakított a napfényben - a harmadik idősebb volt, már nem olyan erőben, de szinte játszva dolgozott, s könnyed, széles suhintásokkal mindig beérte két társát. Midhárman a közeledő autó felé fordultak, a lépteiktől, s a munka ütemétől lendülő kaszát markolva, és első pillanatban a közös munka hevének ugyanaz a kifejezése tükröződött kipirult arcukon; s mintegy a felsőbbrendűség érzete azok iránt, akik e percben nem aratnak velük. Am a következő pillanatban az idősebb férfi felismerte a hadtestparancsnokot. Oldalt nézett, ahol a tarlón ott feküdt gondosan összehajtogatott gimnasztyorkája, de ráeszmélt, hogy már nincs ideje felvenni, és ekkor katonaember számára kétségbeesett lépésre szánta el magát. Ledobva a kaszát és futtában megigazítva ingét, odaszalad a hadtestparancsnokhoz, s a régi csapatkatona feszes tartásával sapkaellenzőjéhez kapta kezét. — Tábornok elvtárs! A kHencszóztizenhatodik lövészezred harmadik zászlóalja a harc szünetében segítséget nyújt a polgári lakosságnak — harsogta, s keményen állta Scserbatov tekintetét. — A jelentést adja Priscsemihin alezredes, ezredparancsnok. És arrébb lépve, mintegy a feljebbvalója elé tárta az egész mezőt, az imént még arató katonákat, akik most mozdulatlanul álltak, meg a távolról figyelő asszonyokat. Scserbatov csak nézte Pris72. csemihint. Azok a paraszt vonások, amelyek alig voltak észrevehetőek ebben az emberben, ha egyenruhát, rangjelzést, szíjjazatot viselt, most egyszerre szembe tűntek, amikor fehér ingben és porlepte csizmában állott a tűző napfényben a búza között, olyan feketére sülve, ahogyan csak a mezőn dolgozó parasztok meg a katonák tudnak lesülni. Kézfeje sötétbarna volt, és a kasza nyelétől feltört tenyere fehér; az alezredes keze alig észrevehetően remegett. Nem gondolja, hogy túlságosan hosszúra nyúlik ez a harcszünet, mi? Priscsemihin nem felelt a kérdésre, — hiszen a parancsnok maga is tudja a választ, és korántsem azért érdeklődik, hogy megtanácskozza a dolgot —, hanem csak állt feszes vigyázzban és farkasszemet nézett a hadtestparancsnokkal. A hosszú katonai szolgálat tette, vagy talán eredendően ilyen volt a természete: de Priscsemihin bárhol, ahol rangidősnek számított, nyomban felelősnek érezte magát mindenért és mindenkiért, alárendeltjeiért és nem alárendeltjeiért egyaránt. Amikor az éjszaka ezredével bevette ezt a falut, amely telistele volt a harc elől pincékbe, vermekbe menekülő asszonynéppel, gyerekekkel meg öregekkel, s amikor ezek az emberek a kiállt félelem után előbújtak a föld alól, és ő meglátta őket, ettől a perctől fogva, minden megfontolást félretéve, teljes mértékben felelsősséget érzett irántuk. Számára nem létezett az a kérdés, amelyet szinte megigéző bizakodással szögeztek neki a falubeliek: „Ügye, most már nem mennek el innen?" Ez a háborútól függ, ő pedig katona. Ki sejthet előre valamit? De amit megtehetett az rTVT érdekükben, azt megtette. S miután pa- lfr roncsot adott két zászlóaljának meg a tüzérségnek, hogy ássa be magát, jó- 13H

Bmaga o harmadik, tartalék zászlóalj élén kora reggel nekiállt aratni. (Folytatjuk) JL* X. 28.