Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-27 / 297. szám, csütörtök

Oldfich Černík miniszterelnök-helyettes beszéde a Nemzetgyűlésben (Folytatás az X. oldalról) 'A negyedik ötéves tervben üzembe helyezzük az első atomerőművet. Az áramtermelő kapacitások fejlesztése a negyedik ötéves terv során ügy fog haladni, hogy 1970-ben mintegy 50 milliárd kilowattóra, 1975-ig pedig 70 milliárd kilowattóra áramot termelhessünk. Az elsődleges tüzelőanyagforrások szerkezetében a kőolajra és a földgázra helyezzük a fő súlyt, mivel ezek használatával lényeges megtakarításokat érhetünk el a szállításban és felhasználásuk gazdaságosságában. Ugyancsak tovább fogjuk fejleszteni vegyiparunkat, mindenekelőtt a kőolaj bázisát, amelyből 1970-ben 10—11 millió tonnát és 1975 körül 17—18 millió tonnát fogunk feldolgozni. 1970 után fejleszteni fogjuk a hazai faanyag vegyi feldolgozását s gyors ütemben továbbfejlesztjük gépiparunkat is különösen azokat az ágazatait, amelvekben tudományos és fejlesztési alapunk, valamint termelési tapasztalataink lehetővé teszik, hogy lépést tarthassunk a technika, technológia és ökönómia világszinvonalával. A negyedik ötéves tervben kezdetét veszi a közszükségleti ipar újjáépítése is. E célból meg kell erősítenünk a hazai nyersanyagbázist, kiváltképpen a mfirostok termelését. A kormány alelnöke a továbbiakban foglalkozott a felhalmozás stabil részével a nemzeti jövedelemben, majd így folytatta: A lakosság szükségleteinek fedezésében, mindenekelőtt a lakásépítésben mutatkozó fogyatékosságok sokkal érezhetőbbek. mint életszínvonalunk egvéb problémái. A Nemzetgyűlés azonban megérti, hogy a beruházások esetleges fokozásáról csak abban az esetben lehetne szó, ha gazdaságunk valóságos fejlődése forrásrészlegében és effektivitásában is jobbá válik s ugyancsak jobb lesz mint a múltban a beruházások realizálása is. Döntő itt azonban a felhalmozás szerkezete, valamint a beruházások és megvalósításuk Irányzata. Nagy beruházásokat eszközlünk a közlekedésben, ahol ily módon hamarosan megoldható lesz a vasutak villamosítása, dieselesítése. Állandóan nagy a nyomás a központi szervekre, újabb meg újabb építkezések megkezdését illetően, noha az építési kapacitások és az anyagok ehhez nem elegendőek. Mindenekelőtt meg kell tanulunk másképp felhasználni a beruházásokat, mint eddig. Rá kell lépnünk az eszközök effektívebb felhasználásának útjára. Szlovákiával foglalkozva Černík elvtárs kijelentette: A terv alapjaiból nyilvánvaló, hogy Szlovákia gazdasága gyorsabban fog fejlődni mint a cseh országrészek gazdasága. Feltételezzük például, hogy Szlovákia ipari termelése 1970-ig 58— 59 százalékkal növekszik, ugyanekkor termelése az egész ország termeléséből ugyancsak 1970-ig 25 százalékkal veszi ki részét. E gyors fejlődés mindenekelőtt a vegyipart, a kohóipart és az élelmiszeripart fogja érinteni. A mezőgazdaság terén Szlovákiában 1970-ig a termelésnek mintegy 22—24 százalékos emelkedésével számolunk. A beruházásokból Szlovákia a múlthoz viszonyítva nagyobb mértékben részesül. Oj üzemeket építünk mindenekelőtt a kohóiparban, energetikában és az építőanyagok termelésében. Ugyancsak tovább fog folyni a vegyi- és a gépipar, valamint a közszükségleti és élelmiszeripar egyes ágazatainak kiépítése. Prága fővárossal foglalkozva a kormány alelnöke kijelentette, hogy a negyedik ötéves tervben négy és fél milliárd koronával többet fordítunk a beruházási építkezésekre és a nagy javításokra, mint a megelőző öt évben. 1970-ig előkészítik a város új közlekedési rendszerének alapjait, amely lehetővé teszi, hogy egységes korszerű közlekedési hálózatot építsenek. Beszéde további részében černík elvtárs a tudománnyal foglalkozott. Az elmúlt öt év során rendkívül gyorsan építettük a tudomány és technika fejlődésének anyagi műszaki és szervezési alapját. Ma a tudományos kutatási alap csaknem 130 000 dolgozót tömörít magában. A negyedik ötéves tervjavaslat azzal számol, hogy a tudomány és technika fejlődésének szükségletei továbbra is gyorsabban fognak nőni, mint a népgazdaság számos egyéb ágazatának szükségletei. A kutatási és fejlesztési alat> dolgozóinak száma 1966 és 1970 között mintegy 25 százalékkal fog gyarapodni. A tudomány és technika fejlődése szükségleteinek biztosítására 1966 ée 1970 között 35,8 milliárd korona nem beruházási eszközöket fognak fordítani, ebből 21,4 milliárd koronát az állami költségvetés szolgáltat. Az életszínvonallal foglalkozva Černík elvtárs az alábbiakat mondotta: Élhetünk-e jobban vagy sem?! Élhetünk! Mindig tisztában kell lennünk azzal, hogy életszínvonalunka; a munkatermelékenység fejlődésének foka szabja meg, továbbá a helyes munkamegosztás a társadalomban, valamint a nemzeti jövedelem megteremtésének és felhasználásának általános színvonala és effektivitása. E téren mindennapi életünk legapróbb dolgai is fontosak. Például a munkaidő felhasználása vagy elvesztegetése, a munka termelékenysége a termelésben, a közlekedésben, a kereskedelemben, a tudományban, a közigazgatásban és az, miképpen őrizzük a közös tulajdont, hogyan szervezzük meg a munkát. Az egy főre eső nemzeti jövedelmünket gyakran összehasonlítják a fejlettebb országok nemzeti jövedelmével s egyszerűen megállapítják, hogy ott magasabb. A nemzet gazdagságának leglényegesebb forrása a munka, annak minősége és effektivitása. A nemzet gazdagsága annál nagyobb, mennél jobban ki tudja használni az Illető nemzet munkájával a természetes feltételeket, minél gazdaságosabban tud termelni, tudja feltárni és felhasználni a nyersanyagokat, s minél több terményt tud betakarítani egy hektárról. S milyen gazdaságosan tudja kialakítani gazdasága egész körforgását. Az összehasonlítás ezen a téren azt mutatja, hogy a fejlettebb államok sok tekintetben előttünk állnak, ezekben az államokban gyakran jobban dolgoznak, munkájuk több tekintetben jobb minőségű a mi munkánknál. És éppen ez a nagyobb nemzeti jövedelmük és magasabb életszínvonaluk legfőbb forrása. Ha tehát összehasonlításokat teszünk Uy módon csináljuk: Versenyezhetnek-e a ml üzemeink gyártmányai a külföldi gyártmányokkal? Magasabb-e az én munkatermelékenységem, mint másoké? Gazdagabbak-e hektárhozamaink, mint más országok hektárhozamai? A munkatermelékenység emelkedése irányzatainak elemzése 1965-ben és 1966 elején azt mutatta, hogy 3z elmúlt évek tartalékainak fokozatos kimerítése mellett is az iparban a munkatermelékenység évi 5—6 százalékos emelkedésével számolhatunk. Oldfich Černík elvtárs beszéde további részében a bérek denivellizálásával, az áruk választékával és minőségével, a piacok ellátásával, az árakkal és a közszolgáitatások fejlesztésével foglalkozott, majd így folytatta: A negyedik ötéves terv javaslatát mint egészet reálisan kell megítélniünk, alaposan mérlegelnünk kell gyengebb oldalalt és kockázatait is A kormánynak távolról sttö á'l szándékában ezeket eltitkolni, hiszen épp aktív megoldásuktól függ az ötéves terv sikere. Az új irányítási rendszerrel kapcsolatban Černík elvtárs feltette a kérdést: Milyen feltételek között fogiiak január 1-től a vállalatok dolgozni? A gazdálkodás keretfeltételeinek érvényesítésével összefügg az új nagykereskedelmi árak bevezetése. A nagykereskedelmi árak átépítése az egész árrendszer átépítése kiinduló pontjául fog szolgálni. A termelő üzemek érdekeltek lesznek abban, hogyan fogják tudni elhelyezni gyártmányaikat a hazai vagy világpiacokon. Az új irányítási rendszer bővebb jogkörrel ruházza fel a vállalatokat gyártmányaik árának megállapítása és megváltoztatása tekintetében. Ezzel egyidejűleg azonban elejét kell venni annak, hogy a vállalatok e jogukat nyerészkedés céljából áremelésre használják fel. A kormány meg van győződve arról, hogy a párt XIII. kongresszusa határozatainak szellemében az árak szabályozását bizonyos mértékben továbbra is a központi irányításnak kell végeznie. A fentebbiekkel kapcsolatban szeretnék röviden megemlékezni a kiskereskedelmi árak legutóbbi módosításáról. Egyes húsféleségek árát azért voltunk kénytelenek emelni, hogy csökkentsük a kereslet túl gyors növekedését, amely nem áll arányban a termelés és a behozatal növekedésének lehetőségeivel, továbbá hogy helyrehozzuk az egyes minőségi fajták elégtelen árbeli megkülönböztetését. Ugyanígy a sör árának módosításához a kereslet és kínálat köaötti egyre növekvő aránytalanság vezetett. A söreladás eddigi fejlődése szerint a sörfogyasztás 1970-ben csaknem kétszeresére emelkednék az 1955—1960 évek közötti fogyasztásnak. Árrendszerünk átépítésének elveivel összhangban ezzel egyidejűleg leszállítottuk a kakaó, a csokoládé, a déligyümölcs, a kávé, a cukor, a szalonna, a zsír stb. árát. A kiskereskedelmi árak két irányú módosításának végeredményeként a lakosság az utóbbi két év ármódosításai során mintegy 200 millió koronát vesztett. Ezzel szemben viszont a lakosság pénzbeli bevételei 12 százalékkal, tehát 17 milliárd koronával nőttek meg. Az árak és a bevételek ilyetén fejlődése természetesen csak az átlagra jellemző. Tisztában vagyunk azzal, hogy az ármódosítások különbözőképpen nyilvánulnak meg az egyes családokban, kiváltképpen ahol kisebb a bevétel vagv a nyugdíjasoknál stb. A kormány ezeket a kérdéseket alaposan mérlegelni fogja. Teljes tudatában vagyunk az árak emelkedése veszélyének, amely magától értetődően számos szociális és politikai konfliktushoz vezethet. Ugyanakkor azonban meg vagyunk győződve arról, hogy az irányítás gazdaságos rendszerének működéséhez nincs feltétlenül szükség arra, hogy nagyobb áremelkedésre kerüljön sor. Az árpolitika terén következetesen be fogjuk tartani a XIII. kongresszus jóváhagyta elvét, hogy a nemzeti jövedelem emelkedésével arányban emelkedjék a lakosság általános életszínvonala Is, továbbá, hogy a minimális bevételek gyorsabban növekedjenek a létfenntartási költségeknél, s Ily módon emelkedjenek a reálbérek. A kormány alelnöke beszéde további részében leszögezte, hogy árbelileg is meg kell különböztetni a jobb minőségű gyártmányokat, s így folytatta: Az árak és a közszükségleti cikkek választékának differenciálása nem jelentheti csupán azt, hogy új, |obb minőségű és drágább gyártmányokat vezessünk be. Ezekkel egyidejűleg elegendő olcsóbb gyártmánynak Is kell a piacra kerülnie. Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy mindenütt számos szükséglet mutatkozik, minden munkahelyen, minden községben, az iparban és a mezőgazdaságban s egyebütt. Ha azonban minden problémát egyszerre akarnánk megoldani, egyáltalán semmit sem sikerülne megoldanunk. A fogyatékosságok eltávolítása, az élet- és munkakörnyezet javítása során türelmesen és megfontoltan kell eljárnunk. Nem szabad szétforgácsolni erőinket, hanem éppen ellenkezőleg a döntő problémákra kell összpontosítanunk őket. Az új irányítási rendszer égyik legfontosabb alapelve az anyagi érdekeltség megszilárdítása. Az új rendszer egyrészt azt jelenti, hogy azok a dolgozók, akik becsületesen és eredményesen fognak dolgozni, magasabb béreket fognak kapni, másrészt viszont hatékonv esz* köznek kell lennie a fegyelmezetlenség, lustaság, valamint a szervezési és Irányító munka alacsony színvonala ellen. Az embereknek a gyakorlatban kell látnlok, hogy jutalmazásuk közvetlen összefügg a munka műszaki színvonalával és megszervezésével, a munkafegyelemmel fis a munka minőségével. A bérek differenciálásának előfeltétele a vállalatok jövedelmének differenciálása. Ez megköveteli, hogy a vállalatok bevétele munkaközösségeik érdemei szerint fejlődjék. Az Iparhoz hasonlóan a mezőgazdaságban ls bevezetik az új irányítási rendszert. Az ipari nagykereskedelmi árak átépítésének alapján emelni fogják azon termelőeszközök árát is, amelyeket az Ipar mezőgazdaságunknak szállít. Az áraknak ezt az emelkedését a mezőgazdasági termékek felvásárlási árának módosításával fogják kiegyenlíteni, továbbá szubvenciókkal. A kormány tudatában van annak, hogy a gazdaság konkrét problémáinak megoldása az új irányítási rendszer bevezetésével a legközelebbi évek folyamán rendkívül bonyolult lesz. és szerfelett nagy igényeket fog támasztani a központi szervek, a nemzeti bizottságok és a vállalatok munkájával szemben. Számos esetben megátalkodott konzervativizmussal fogjuk magunkat szembetalálni, valam:nt olyan törekvésekkel, hogy az Irányítás új rendszerébe régi munkamódszereket csempésszenek be. Ugyanakkor számolnunk kell B másik szélsőséggel, tehát Bi-okkal a nézetekkel, hogy mindent elvégez helyettünk a piaci kapcsolatok automatikája. A központi iránvftás beavatkozásának módszereit úgy kell megválasztanunk, hogy egyetlen esetben se váljék kerékkötőjévé olyan kezdeményezéseknek, amelyek hasznosak társadalmunk számára. A Nemzetgyűlés plenáris ülésének második napján (Folytatás az 1. oldalról) A vita első felszólalója, M i roslav P a s t y ŕ í k képviselő biztosította a Nemzetgyűlést, hogy a szakszervezetek következetesen törekedni fognak az ötéves terv célkitűzéseinek elérésére. Ebben nagy segítséget jelent A FOKOZOTT ANYAGI ÉRDEKELTSÉG. Helytelen viszont, hogy egyes vezető gazdasági dolgozók kizárólag ettől várnak mindent, és nem számolnak a dolgozók szocialista öntudatosságával, kezdeményezésével. Számos üzemben meg sem tárgyalták a terveket a szakszervezettel, és általában a dolgozókkal, nem is beszélve arról, hogy helyenként a gazdaságosság ürügyén háttérbe szorítják a munkabiztonság fokozásának követelményét. Ez rövidlátó politika, amellyel nem érthetünk egyet. A szakszervezet sokat tehet továbbá a munkafegyelem megszilárdítása és a béregyenlősdi felszámolása érdekében. Az utóbbival kapcsolatban a képviselő kifogásolta, hogy eddig még a rendelkezésünkre álló eszközöket sem használjuk fel erre a célra. Az Idei kedvező gazdasági eredményekből kiindulva fejtegette František Barblr e k miniszter, a Szlovák Tervhivatal elnöke, Szlovákia továbbfejlesztésének ötesztendős tervezetét. Kétségtelen, hogy ez a tervezet megfelel szocialista társadalmunk alapvető célkitűzéseinek és elmélyíti Szlovákia dolgozóinak részvételét az egységes csehszlovák népgazdaság megszilárdításában. Foglalkozott azzal ls, hogy Szlovákia Kommunista Pártja kongreszszusi határozatával összhangban A SZLOVÁKIAI SZERVEK KÜLŰN FIGYELMET SZENTELNEK a déli és északkeleti magyar és ukrán lakta elmaradt járások gazdasági fellendítésének. Két probléma megoldásának fontosságára figyelmeztetett a továbbiakban. Először arra, hogy Szlovákiában az ötéves terv utolsó éveiben és 1970 után az eredetileg feltételezettnél több feldolgozó üzemet kell építenünk. A másik feladat: gyorsan kialakítani a 15 éves serdülő korúak továbbtanulásának, Illetve munkafolyamatba való beilleszkedésének megnyugtató feltételeit. A sürgetően jelentkező két kérdés rendezésével különben tüzetesen foglalkozik a kormány is. F. Barbírek miniszter végül tolmácsolta a Szlovák Nemzeti Tanács legutóbbi plenáris ülésének egyetértését Szlovákia 1966—1970. évi gazdaságfejlesztési tervével. Á délutáni ülést Michal Chudík, a Nemzetgyűlés elnökhelyettese vezette. A mezőgazdasági dolgozók RENDKÍVÜL KEDVEZŰTLFN KOR SZERINTI ÖSSZETÉTELÉVEL foglalkozott a vita további részvevője, jaroslav Karhan képviselő. Aggasztó a helyzet különösen az iparvidékeken és a határmenti területen. Példaképpen megemlítette, hogy választókerülete egyes mezőgazdasági üzemeiben a dolgozók átlagos életkora eléri az 50 esztendőt. Fiatalok ugyan jönnek a mezőgazdaságba, de nagyobb számban távoznak. Számos oka van ennek, ám az adott helyzet javítása feltétlenül megkívánja a jobb munka- és életfeltételek kialakítását. Ezért örvendetes, hogy az ötéves terv falvainkon hozzávetőleg 70 000 lakás építésével számol. A nemzeti bizottságok az előző öt esztendőhöz mérten majdnem 35 százalékkal több beruházási eszközzel rendelkeznek a negyedik ötéves tervben. Az építővállalatok elégtelen teljesítőképessége következtében azonban nem lesz könnyű az elképzelések valóra váltása, — mondotta Josef Voráč képviselő. A helyzetet megkönnyíti, hogy a nemzeti bizottságok a gazdasági jogkörüket bővítő kormányrendelet érvénybelépése óta számottevő eredményeket érnek el gazdaságuk és szolgáltatásaik fejlesztésében. Ennek köszönhető, hogy például az első félévben mintegy 8 százalékkal túlszárnyalták tervezett bevételüket. Vladimír Houser képviselő a gépipari ágazatokkal kapcsolatban rámutatott arra, hogy elsősorban ott indokolt a további fejlesztés, ahol gyártmányaink színvonala lehetővé teszi érvényesülésünket a fejlett tőkés államok piacain is. Ez vonatkozik pl. elektronikai Iparunkra, amelynek fellendítésére az ötéves tervben háromnegyed milliárd koronát fordítunk. A felszólaló véleménye szerint a KGST keretén belül tökéletesítenünk kell viszont a munkamegosztást, főleg az elektronikai alkatrészek gyártásában.